Pesti Napló, 1851. január (2. évfolyam, 245-269. szám)

1851-01-14 / 254. szám

másod évi folyam, illal­­LŐFIZETÉSI föltételek. Pesten h­ínapról fr. 30 kr.p. fedre 4 „ — „ „ 6 • • ® i ~ » rre » la „ - n n szám — „ 4 „ „ p politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. 254 Szerkesztési iroda: Uri-utcza 449. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasíttatik. Vid­­en: Évnegyedre 5 fz.— kr. p. Félévre . 10 „ — „ ,, Egy évre . 18 „ — „ „ A havi előfizetés, mint a szá­­monkinti eladás is, megszűnt. "■■■....... •­ Kedd, január 14-én. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasá­bos petit-sor­a 4 pgn kr.­­jával számittatik. A be­­igtatási s lop.krnyi külön bélyegdíj, előre lefizeten­dő EMICH G. könyvke­reskedésében. Magán­viták négyha­sábos sora 5 pengő kraj­­czárjával számittatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő, a PESTI NAPLÓ szerkesz­tő-hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve —jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. TARTALOM: 1850-dik év történetei és Irányai- Vis­elek a birodalmi székvárosból­ (Drezdai tanácskozmá­­nyok. Kereskedelmi érdekek. Poroszország nem haj­landó egyesülni Ausztriával. Szabadkereskedés. Or­szággyűlés. Sóm­onopolium, Kübeck b. és az állami ta­nács. Financzkérdés.) lg (Changarnier és az elnöki díjazás. A néprei hivat­kozás. A krízis még tart. Changarnier.) IOZSVár (Lyceum. Irodalom. Társas egyletek. Conserva­­torium. Színház. I­jonczok és népösszeírás. Tűzvész. Helvét vallási főtanács.) ratalOS (Fogyasztási adó. Statistikai tájékozás.E­gyes hírek titikai szemle. Incziaország (Changarnier a nap hőse. A Gazette de France combinatiója. Strassburgi két kalandor. Lues­­viller és a nemzetöri tisztek. A Corsaire tréfás com­binatiója.É­metország (Kasszel: a városi tanács nyilatkozata. íté­letek. Eltiltott lapok. Fulda : a hadszerek megérke­zése. München : a képviselők megérkezése. Drezda : a bizottmányok ülései. Az anyagi érdekek. A do­­hányegyedárusság Poroszországban. Ausztria terve.) erVig-Holstein (A biztosoknak ebéd adatik. Reventlolv toasztja. Rendsburg. Lefegyverzés. Anglia tiltakozása. Felhívás. Az altonai Merkur.) Örökország (Omer basa Szerajevoban. Visszapillantás a bosnyák-krajnai lázadásra).­agyar nemzeti muzeum­ — Gőzkocsi — Danaviz­­áilás AZ 1850-diki ÉV TÖRTÉNETEI ÉS IRÁNYAI. (■) VI. Középeuropa ügyei. — A Bund kérdése az,­ly körül kristályosodnak Közép-Europa f1a­­obb érdekei; de épen fontossága miatt e tárgy­­a a hírlapokban állandólag szőnyegen, kö­­thezőleg helyesebb leend, most a részletek itató ismétlését mellőzve, inkább a szellemi nyelveket említeni, melyeken nyugvék a főbb met államok politikája a német birodalomnak ráalkotása iránt. Lássuk először, hogy a Spree mellett mit indoltak és mit tettek azon férfiak, kiknek a bruári forradalom előtt már a Bund átvizsgá­­sa volt jelszavuk ? Lássuk: minő alapeszmén nyugodott Porosz­­­szág politikája a német ügyben? Minő czélra voltak a charlottenburgi kor­ány gondolatai szegezve, s mit mivelt esz­­méinek létesítése, vágyainak elérése végett? Radowitznak, a király kegyenczének, még 848-ik évben ápril elején megjelent „Német­­rszág és IV-dik Fridrich­ Vilmos czimű“ röp­(') Lásd PESTI NAPLÓ 246—250. és 253-dik számait. irata, mely a porosz kabinetet akará a forradal­mi közvélemény előtt mentegetni, sőt, ha lehet, népszerűvé tenni. Ezen kisded munka világosan fölfejti alapeszméit az új­ porosz politikának, mely az olmützi conferentiáig több, vagy keve­sebb őszinteséggel, Éjszak-Németországon hang­adó volt. „A király — így szól Radowitz — még a a martiusi hetek, még a berlini forradalom előtt eltökélte új életet lehelni a német szövetségbe. „Mit a nagy szabadságháború óta lelkében hordott, trónra lépésekor tüstint nyilvánitá. Még 1840-ben Metternich herczeggel Drezdában először találkozván, mellőzhetlen szükségnek mondá, a Bund ügyeiben a régi iránynyal fel­hagyni, és ezen holt intézményt életre szólítani vissza. De a herczeg más értelemben volt. „Az emberek közönségesen megszokták ama státusférfiaknak, kik Bécsben a dolgokat vezet­ték, személyiségében keresni Németország nem­zetiségi haladásának fő akadályait. Metternich herczeg és Münch nevéhez általános ócsárlás, és köz­panasz ragadt. Pedig nem kellene-e te­kintet alá venni a kényszerűséget, mely a biro­dalom helyzetéből, politikai traditióinak össze­géből és a kormányzás módszeréből folyt ? Ezen kétségtelen tényeknek nem kellett-e döntő be­folyást gyakorolniok ott, hol a német szövetségi viszonyok gyökeres átalakítása forgott szóban? Lehet-e Ausztriától követelni, hogy kimondja: miként ő kész Németországba felolvadni? Ila ez nem volt lehetséges sem aként, hogy az összes birodalom a német szövetségbe beme­rüljön , sem úgy, hogy a német örökös tartomá­nyokat magából tökéletesen kiutasítsa, ekkor igen megfogható, miként a létező alkotmány­formák oly változásának, mely által az eddigi státusok szövetségéből, szövetséges­­ státus alakulandott volna, nem kevés aggodalmat kellett Bécsben gerjesztenie és hatalmasan be kellett azon iszonyra folynia, m­elylyel Ausztria a Bund körüli lényeges reformoktól mindig visszavonult. Azt hiszem, hogy az osztrák bi­rodalomnak a német elem erősbítése érdekében fekszik, s csak úgy gátolhatja meg azt, miszerint ezen lényegileg német kormány súlypontja ne mozdíttassék a más nemzetiségek körébe. De másrészről figyelembe kell venni, miként az ó­­császárságnak magyar, cseh, slovák, vend, ilyr, oláh, lengyel és olasz alkatrészeivel szövevénye­sebb és komolyabb megfontolandói voltak, mint a kicsiny német herczegségeknek és az ifjú, életerős Poroszországnak, mely népességének túlnyomó többsége által tisztán német állam. A fölemlített történeti és földirati akadályok az egyéniségeknél is inkább hatottak Ausztria tes­­pedésére s reactionarius irányára. „Sok tapasztalatok győzték arról a porosz királyt meg, miszerint lehetlen egyedül diplo­­matiai utón a német ügyben eredményre jutni, mert az apathiának és önző ellenszegülésnek örökké sükerülend, a legszebb tervek foganatosí­tását lehetlenítni, mígnem az eszmék a kabi­netek szürkületéből kilépendnek. A nemzet szel­lemében kell tehát a leghatalmasabb szövet­ségeseket keresni: efelől jöttek a berlini vár­ban mindinkább tisztába. „Ily czélra két nagy eszköz ajánlkozott, t. i. a sajtó bilincseinek leverése, és a Bund érte­kezleteinek nyilvánosságra hozása. „Mindkettőre nézve elküldé a porosz kabinet a szövetségi gyűlésre javaslatait, de az ellen­felek húzás és halasztás által hátráltatták a sü­­kert, s végre 1847-ben a szünidő beállván, az osztrák elnökkövet Frankfurtból eltávozik a nélkül, hogy valami határozat történt volna. „A király okvetlenül eredményekhez akarván jutni, következő eljárást tűzött maga elé: elő­ször mindent megkísérteni, hogy Ausztria vég­tére belássa, miként itt az utolsó idő lerázni a halálos álmát s új életre h­íni a Bundot föl. Ha pedig ezen törekvés is füstbe menne, ha a többi kormányok idegenkedésének fogott volna süke­­rülni a Bundot ismét eddigi nihilizmusára kár­hoztatni , akkor a király el vala tökélve, azt, minek történni kell, más utakon és más eszkö­zök által is kicsikarni. „Mert a király ismeri a nemzetiségi érze­lemnek gyors fejlődését, mely kivált 1840 óta minden hitelt felülhalad. „A kedélyeket ellenállhatlan vágy lepte meg egy összeolvadt, kün hatalmas és tisztelt, nagy­szerű és egyértelmű Német birodalom alakítása iránt. Ez a legnépszerűbb s leghatalmasabb eszme, mely a tömeg tudalmában él; sőt az egyedüli, mely a pártok fölött áll; az egyedüli, melynek a fajárnyalat különbségei, a vallásos sorompók, és a politikai doctrinák magukat alá­rendezik. Csak ezen eszme az alap, melyre még szilárd állami és társa­dalmi rendet lehet építeni. Csak ez a meder, mely a pártküzdelmek duz­zadó árjait veszély nélkül tovább vezetheti.­­­­Minden más kísérlet az eddigi eszközökkel és az eddigi formák szerint, kétségkívül elégtelen­nek s kártékonynak fog mutatkozni. „Ha a felebbi nézet helyes, úgy kétszeresen az, Poroszországra nézve. „Poroszország az események folyama által az európai pentarchiába jutott, s számára kijelölt ezen állást megtartani kénytelen és akarja. De bármily jól fegyverzett s erős, mégis tagadh­at­­lan, hogy midőn elszigetelve van, a világkér­dések közül a mérlegbe akkora súlyt nem vet­het, mint a többi nagyhatalmasság. Csak a Né­­metországgali belső és szilárd összeköttetés által egészítheti ki erejét. Hogy Németország hatal­mas és egyértelmű legyen, az Poroszországra nézve életkérdés, sőt fönmaradhatásának egye­düli kezessége. „Csupán oly hatalom, mely Németországgal áll és bukik, gyakorolhat arra valóságos erköl­csi tekintélyt. Sejdítve, vagy világosan, érzi ezt mindenki. De ily tekintély addig nem fog támadni, míg Poroszország, áthatva ama meg­győződéstől , hogy ő egyedül kívánja az egész birodalom javát, kezébe nem ragadja a porban heverő vezényleti gyeplőt. „A királynak tehát akármely uralkodónál inkább van szüksége a nép birodalmára, rokon­­szenvére és lelkesedésére. Jelenleg, miután a politikai és egyházi pártharcz legjobb és legtisz­tább szándékainak mezejét elpusztította: csak egy eszköz maradt a király számára fen, t. i. a nemzet értelmiségével szövetkezni, és a német ügy legdrágább érdekeinek, leghőbb vágyainak előharczosává tenni magát.“ — Radomitz eddig közlött szavai, melyek a porosz kabinetnek forradalom előtti szándékait rajzolják; a királynak ezen irányban történt föllépései a forradalomkor; az ő emlékezetes nyilatkozata Berlinben, midőn ígérte, hogy a mozgalom élére fogja magát vetni, valamint az egész hivatalos sajtó későbbi eljárásai is, föl­derítik a porosz politika alapgondolatját, s e gondolat következő volt: Poroszország a német egység eszméjét el­fogadja , és forradalmi eszközökkel is végre­hajtja, oly föltétel alatt, hogy ismertessék el egyedül hivatottnak,a mozgalmat, mely által az egység létesülhet, vezérelni és a birodalmat a német és porosz érdekek összeolvasztásának alapján, újrateremteni.­­ Minthogy a Bund életerősnek nem mutatko- A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. EGY BUKOTT DIÁK KALANDJAI. FRESCOKÉP. Irta BERNÁT GÁSPÁR. Folytatás. (') Hon vagyok. Ez az én proletár-kastélyom mutatóujja. De hát ez a roppant illuminatio ? .. ablakaim ki­­világitvák. .. ebéd óta hon­nem valék­. .. vendége­mül mást, mint régi barátomat a szegénységet, senkit nem tisztelhetek. .. a pedig nem igen illuminál! — A bizony rabló — suga­rgyamban egy lófejű bitang logika — s boszujában, hogy mitsem talált, a kőfalat gyújtogatja. — Sokfelé törtem fejemet... minden ötlet megbukott . .. s ha assecurálva nem volnék a diplomaticus őrültség ellen . .. ez esetnél aligha meg nem tébolyodtam volna. — Pedig benső gyuladás sem lehet—folytató agy­velőmben a rémgondolat — mert árva szállásomon másféle bútor, mint: üvegczilinder, .. két sántalábú gipszangyal, .. egy horpadtkeblű pléhkályha, . és néhány journalistikai eszmehüvely (vulgó újság) . . nem existál, .. és ezek — legalább Európában — éghetlen appertinentiák. — Kukucsálok az ablakok résezetein. Mit sem látok, ablakaim óvatosan függönyözvek. C­­hied PESTI NAPLÓ 250. 251. 252. és 253. számait. Isalgatódzom. . . Mit sem hallok. Mély csend. Mindegy, akárki és akár­mi.­­ szembeszállok a szörnyeteggel. Csengetek. A házmestert assistentia­l mellém­ rendelem. Szállásom ajtaját nyitni akarom. A kulcs félig megy, mendegél. .. s középen meg­állapodik. — Bent vagyom­ valakit .. rauber ist trin... zsi­­vanko , gyepoda — ordít a hausmaisteri cosmopoli­­ta, s öt percz alatt a ház összes lakossága talpon van. Ott ácsorog a szorgalmas és consumens népmenage­­ria ajtóm előtt, mohón kapkodva a rémletes spek­­takis étvágy után. — Be kell törni az ajtót... mann breche die Thier ein; ... Dvére vilamity . .. Janu doru . .. Trebue se frunge poarte; ... «Mozatc irata Rossbitt . .. break out the door. .. Rompons­e porté. .. Rumpe la use . .. Umbarras et diJanorko ... dörög, ordit egy­szerre a bősz népség. .. s­ripp , ropp. .. pufi­! . az ajtó beszakad, és a népzápor beomlik a szobába. Mindenki hős . .. mindenki első akart a vereke­désben lenni. Magasra emelt karok fölött hasábfák, nyársak, vaslapátok , stricknádlik, sámfák , seprűk és tégla­darabok villogjanak—kire és mire ? ... A nagy semmire! A bezúzott ajtónyitáson fütyölve , mankolva, si­­vítva, ordítva, lökdösődve rohant egymás hátán a vitéz népség. A proletári szükséglethez alkalmazott sovány ter­metű szobát tündéri fényözönnel árasztván el a sok­szoros gyertyalángok , a szilaj útrohamú publicum közös, sajátszerű jelenetek merüljenek elő. Előálomzati mámor. . . kisebb nagyobb tréma, rettegés, ijjedelem. . . a félig még szunnyadott sze­meket szurkáló fényözön , kisérteti szint és vonaliun­kat idéz a különféle arczokra. A népség hevenyészett jelmezete sem egészen co­­mika nélküli. Nők férfikabátokban, férfiak hálófejkötésen. . . itt a szakács gazdasszonyi kalapban. . . amott egy csinos szobacziczus a kukta frakjában; . . suszter­­pubok majszteri köpenyekben; . . papirsodronyos hajú borbélylegények csizmakeztyűsen. . . szabó­inasok félága kimondhatlanokban. . . itt egy vérnő­­telen kifordított parókával. . . ott egy hiú dandi fel­­szatyingozott bajuszszárnyakkal, mulatságosan bá­­muljanak egymásra. — Hopp ... megvan .. ott van ni! — kiáltó, a frescoilag fegyverzett nép,... s neki­rohan a fölfe­dezett szörnyetegnek... hanem tüstént visszahökken. Az illető látványt nem is egykönnyen emészthető meg halandó szem. Szoba közepén kinyúlva fekszik egy lángvörösbe játszó borzal valami. Fél arczán rövid nyiretű serteszakál, másik felén gondosan kiberetválva , itt, ott vércsepesen. Kopott és száraz keblű hajzata elperzselve. Szemöldei fölött ivalaku fekete vonalak. Rajta kifordított quacker. Egyik kezén fehér, másikán fekete kesztyű. Bal lábán fénymázos topán, jobbikon vadász­csizma. Körüle gipszgrácziák. . . imádkozós angyal. . . és egy vedlett derekú bronz Hercules, fejőkön égő gyertyákkal. Mellette üres keblű cserépkancsó. . . kocsonyás csontromok . . . illatos bajuszpedrű, és vörös borba fuladt vatermörderek. A pikánt zamatu egyéniség valóságos áriákat hortyog. Közelről vizsgálgatom az álom karjaiban is fel­rettentő rablót, hogy ki és mi lehet . . . hát a bizony nem volt más, mint az én hű komornokom: Vojtina Mátyás gyalog lovag. A bőszült publicum — nem leven kit és mit olda­­loznia — békétlenül szétoszott. A beszakasztott ajtót büntetésül és bűnbánatban Matyi lovag reggelig támogató. Az est tragi-comikai eseményi után, Laurum kedves emlékétől átlelkesülve regényes álomképekre ébredek. A szunnyadozó diák híven támogató a roncsolt termetű ajtót, melly jó barátként szüntelen nyakába akart borulni a sajátszerű portásnak. — Hát, amire, Matyi! miféle tudományból akart az éjjel... szobámban és zárt ajtónál exament ad­ni ?.. úgy látszik, hogy derekasan megviselő a szor­galmas tanulás , mert még most is alig tipegtopog. — Én bizony, domine spectabilis — felelt mo­­solyva a diák — bálba voltam az estére invitálva a conditióba, s hogy kicsinyt óriásabban nézzek ki, mint különben szoktam, tehát kegyednél s a kegye­déből tartottam toilettet, hanem... — Értem a többit... kancsóból akart udvarlási bátorságot meríteni... de hát avval a rémséges gyer­­tyabatalionnal, melyet összevissza gyujtogatott, mire törekedek czélozni? — Tánczpróbát tartok egy kefeseprűvel, mert a mazurt ugyan nem tudom, hanem a keringőt elfele­dem , sötétben pedig inni szeretek, hanem tánczolni nem bátorkodom. — Miféle conditiót említe ? .. arról ezideig mit sem hallok. — A könyökutczában adok naponkint néhány órát. In specie egy szakácsnőt calculálni.. . két árva fiút poezisre... s három vándorló kefekötőt mezei pol­kára tanítok. —

Next