Pesti Napló, 1851. február (2. évfolyam, 270-293. szám)
1851-02-01 / 270. szám
1851. másod évi folyam. 270 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Pesten: Vidken: Egy hónapra 1 fr 30 kr. p. Évnegyedre 5 fr.— kr. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . 10 , - , , Félévre . . 8 „ — „ „ Egyévre . 18 „ — „ „ Felévre . 1’ „ no A havi előfizetés, mint a szá-Egyesszám — „ 4 „ „ monkinti eladás is, megszűnt A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. Szerkesztési iroda: Uri utcza 449. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számíttatik. Minden bérmentetlen levél visszautasíttatik. Szombat, február 1-én. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasúbos petit-son 4 pgö kr.jával számittatik. A beiglatási s lop.krnyi külön helyettdíj, előre lefizetendő EMICH G. könyvkereskedésében. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Magánviták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő , a PESTI NYAPLÓ szerkesztő-hivatalában. Lapjainkra folyvást előfizethetni helyben, valamint vidéken is, KÉT hónapra, MÁRTIUS VÉGÉIG, vagy ÖT hónapra, február 1 -től JUNIUS 30-ig. Két hónapra, helyben: 3 f. — kr. p. „ „ vidéken: 3 f.40 kr.p. üt hónapra, helyben: 6 f 30kr. p. j. , vidéken: 8 f. — kr. p. Januári teljes számú példányokkal már nem szolgálhatunk. Az előfizetési leveleket és pénzküldeményeket bérmentesittetni kérjük. TARTALOM: Telegraff tudósítások. Magyar nemzetiség Levelek a birodalmi székvárosból XIII- (A Lloyd és C. D. Post polémiája. Bécsi lapok. Iskolaügyi tanácskozmányok. Newgk. Bureau.) London. (Magyarság. Smith. Törvényszékek.) Páris (Véleménykülönbség. Izénél. Thiers. A lapok véleménye. Orosz.) Szabadka. (Tisztviselők. Színészek. Őrsereg. Fizetés. Gyógyszertár.) Kunvásárhely (Tánczestély a losoncziak részére Tisztviselők szervezete. Csavargók. Egy volt tisztviselő.) Budai jótékony nőegylet Vegyes hírek Politikai szemle Francziaország (A J. d. Déb. az Opinion, publ. és az Assemble nat. véleménye az új minisztériumról. Az Univers. A Constitutionnel levele Romából. Előkészületek. A nötgyülés ajtónállója. A pyramid utczai egylet. Carlier és az új belügyminiszter.) Németország- (Baden : interpellatio. Berlin : A kamarák’ kereskedelmi ügy. A. N. Pr. Ztg. Baloldali gyülekezet és Suverin gr. Frankfurt : a Sund-vám.) Törökország- (Rablócsapatok viszonos dúlásai. A rajálik és törökök közti mozgalmak. Ali basa kincsei biztosításáról gondolkozik.) Kereskedelmi hírek-Gőzkocsik menetrende-Börze. — Dunavízállás----------------------------------Budapest, február 1-jén. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Páris, jan. 28. — Egy valószínűtlen hír tudni akarja, hogy az átmeneti minisztérium több hónapig fogna helyén maradni, s az elnöki dotatiót, és az alkotmány átviszgálását indítványozandná. A párisi érsek megtiltotta a papoknak a politikába avatkozást. Mauguin képviselő hitelezőinek abbeli kérelme , hogy őt adósság miatt elzárathassák, a választmányokhoz utasíttatott. Kedden a börtönök reformja iránt fog történni interpellatio. Az elnök üzenete, a minisztérium parancsából, az ország minden községeiben kifüggesztetett. — jan. 29. — 5% rente 96, 20; 3%: 57, 80. Hírszerint a minisztérium pénteken dotation követelést, és a polgármesterek változását fogja a gyűlés elibe hozni. A bizottmányok által Mauguin ügyében nevezett választmány, nem nagy ellene az elzáratásnak s a követeléseket megvizsgálni szándékozik. A Rue Rivoli-ban székelő egylet a választási törvény eltörlése ellen van, de enyhítését nem ellenzi. Napoleon utolsó üzenete Párisban mindenütt ki van ragasztva. Florencz, jan. 28. — Tegnap fogadá el a nhg. Raffo bárót, a tunisi bey külügyminiszterét, ki egy sajátkezűleg írott levelet adott által. Raffo titoknokának Morlara bárónak, s a Livornoban székelő tunisi consul Tausch Pálnak kíséretében volt. Roma, jan. 24. — A pápa Consolini bibornokot az államtanács alelnökévé nevezte ki. Hamburg, jan. 29. — Holnapután Holsteinban egy három biztosból alakított kormánybizottmány fog újra alakíttatni. Tagjai: Blaine Adolf miniszter, Marthnoose és Prehn sindikus. —■ 2000 osztrák érkezett Hamburgba. Madrid, jan. 32. — Hir szerint Narvaez visszajövetele váratik. Trieszt, jan. 30. — London 12. 48, ezüst 31%. Berlin, jan. 30. — 5% met 106% ; államköz: 84 %; bankrészletek : 95%; Krako : 73% Bécs : 78. Amsterdam, jan. 29. — 38%; 71%; 78%. MAGYAR NEMZETISÉG. * Sok oldalról, majd általánosan, hallhatni az aggodalmat, a panaszt, hogy nemzetiségünk, s különösen annak egyik leghatalmasb emelgéje, a nyelv, veszélyben van; hogy az, idegen, különösen a német nyelv által a közügyek több ágas kezeléséből, sőt iskoláinkból is, kiszorittatik, s jobbadán mindenütt háttérbe nyomatik. Igaz, van oka a jó magyar embernek aggódni nyelve s nemzetisége felett; kivált, ha visszagondol azon szebb napokra, midőn koronás királyunk fényes trónjáról szólt alá örömittas hű magyarjaihoz kedves nemzeti nyelvünkön, s igy annak diplomatikai jellemét tettleg szentesíté ! De panaszkodni? . . . nincs oka. Miért? — Mert mindenekelőtt ön magát vádolhatja a hasonlíthatlanul nagyobb rész, hogy nyelvünk hanyatlásnak indul. A fejdelem kimondta alkotmánylevelében, hogy széles birodalma minden népe föl van jogosítva saját nemzetiségének fentartására, fejlesztésére, virágoztatására. E jogával tehát a magyar nemzet is bátran és szabadon élhet. Hogy a birodalmi kormány a közigazgatás minden ágaiban nyelvegységre törekszik, s hogy ez egységet a német nyelvre iparkodik átvinni, az igaz; s hogy ezen törekvésénél fogva a többi nemzetek nyelve, s igy a magyar iránt is, nem viseltetik valami különös előszeretettel, s nem valami kitünőképen buzgólkodik azt előmozdítni, tagadnunk nem igen lehet, mert ez igen természetes következménye legitt érintett törekvésinek. Várjon, és mennyiben vannak ime törekvések a martiusi chartának fölidézett rendeletével öszhangzatban ? nem akarjuk ezúttal bővebben fejtegetni. — Annyit azonban mondhatunk, hogy a pesti József-ipartanodának teljes megnémetesitése által, azon charta rendeletén sajgó sebejtetett; mert a tisztán magyar ajkú ifjúság ellen zárva az ipart illető tanulmányoktól végképen — miután többé széles a világon nincs nyilvános intézet, melyen a műiparra magát anyanyelvén képezhesse! Azonban, míg a birodalmi kormány ily törekvésekkel halad a német nyelv terjesztését és általánosítását közöttünk is eszközleni, vájjon mit tesz a nemzet értelmisége nyelvünk ügyében? Munkálkodik talán kellő buzgalommal, és siet a szabadon hagyott tért használni, nyelvünk előmozdítására fordítni, s igy hazafiúi kötelességei ezen egyik legszentebbikének megfelelni? Koránsem! Hol magán érdeke forog fen:feledi nyelvét, nemzetiségét, s hódol — mint mondani szokás — a szükségnek; de sokszor inkább csak az utálatos hízelgésnek, a szolgai önmegalázásnak, s aztán panaszkodik, aggodalmat mutat, sopánkodik, sőt zúgolódik is, hogy nemzeti nyelvünk enyészetnek indul! . . . Pedig találkoznék nem egy, ki, úgy hozván a körülmények, hogy például valami kis hivatalkát elnyerhessen, kész volna eltagadni még azt is, hogy magyar! Igen, szomorú tapasztalásból tudjuk, hogy vannak ily pulyák! S pedig fölséges Fejedelmünk nem egyszer s nem egygyel hallatott már magyar hívei közös magyar hangokat! Magas példája valamint vigaszúl, úgy másrészt ösztönül is szolgálhatna sok elkorcsult magyarnak, ki, hogy könnyebben czélt érjen, felejti az alkotmánylevélben fejedelmileg biztosított s tettleg ismételve megerősített nemzetiségi egyenjogúságot, feledi a magas példát, feledi hazája iránti kötelességét még ott is, hol őt senki nem szorítja ki nyelvünk használatából; mellőzi ezt, s idegent vesz gyámul, hogy — hite szerint — hamarább, s biztosabban boldogúljon!. .. Mi tökéletesen hisszük, hogy a magasb polczokon álló hivatalnokok, s azon igazán művelt, s igy elfogultban, idegen nemzetbeli férfiak, kik hivatásuk- s kötelességüknél fogva ügyeink vezetéses igazgatásával megbizatvák, az ily — hogy lehető leggyöngébb kifejezéssel éljünk — szibaritafajú magyarok iránt valami kitűnő becsüléssel, s igy részvéttel is nem lehetnek! — Eszökbe jutand, midőn ilyekkel találkoznak, akaratlanúl is azon hálátlan madárfaj, mely önfészkét nem képes tisztán tartani, és érdemek szerint ítélik meg őket. Nem szólhatunk világosabban, de ki meg akar érteni bennünket, annak eleget mondottunk. Hagyjunk fel a gyermekes panaszszal, a férfiatlan sopánkodással valahára! Igaz, szűkebb a tér nemzeti nyelvünk művelésére, mint Nőit a viharos évek előtt; de ebből nem következik, hogy azt is, mely még szabad, elhagyjuk, vagy épen min magunk verőczézzük el! Ahelyett, hogy váltig aggódunk, mi semmi jó gyümölcsöt nem hoz, használjuk szép magyar nyelvünket, ahol csak lehet. Különösen pedig karoljuk fel a nemzeti irodalom ügyét! Ha oly kedves előttünk, mint általában mondogatni szeretjük, anyai nyelvünk, elégedjünk meg egyelőre körülményeinkhez mért termékeivel, gyámolítsuk, segítsük ismét vndorabb tenyészésre, s így biztosabb életre, azáltal, hogy különben is megfogyott íróinkat, munkáik kelendősége által, folyvást nagyobb szorgalomra és tökélyre serkentjük ! Minden viszontagságai mellett az elszegényedésnek, mely ezen utóbbi években kivált az értelmi osztályt honunkban érte, maradt még pár ezer fia a nemzetnek, ki buzgó mecénásaként lehetne irodalmunknak — ha lenni akarna ! Azon apathia, mely e téren elfogta a magyart, valóban menthetetlen. Ha öngyilkolási bűnnel határos azon magyarok cselekedete, kik nyelvünket ott is megtagadják, hol annak használata senki által sem akadályoztatik: átkos szinte azon dermedtség is, mely az irodalom iránt részvétlenné teszi azokat, kiknek tehetségükben állana irodalmunkat emelni. Higyük el, hogy a mely nemzetnek virágzó irodalma van, annak nemzetiségétől távol az enyészet. S hogy nyelvünk irodalmilag virágozhassák, az csak magunktól — magyaroktól függ! Hanem ha e téren is elhagyjuk magunkat — amint hogy valóban úgy látszik, mikép csakugyan elhagyjuk , — akkor ne panaszkodjunk, ne aggódjunk, ne sopánkodjunk és ne zúgolód- e A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. Quijot-tól. Folytatás. (') A függetlenség magában a hazában , egy látszólag, és darab ideig valóban is egyetértő nép között, kimondatása után, számos és tevékeny ellenzékre talált. 1774-ben alig történt meg általános lelkesedés közepette az első lövés Lexingtonnál, már egy connecticuti csapat szükségeltetett, hogy New-Yorkban a köztársasági pártot védje a toryk vagyis loyalisták ellen, mely nevet az anyaország párthívei büszkén fogadtak el 2) 1775-ben New-York az angol seregnek , Gage tábornok vezénylete alatt jelentékeny erősitményeket küldött 3). És midőn Horve tábornok, 1776-ban, ezen tartomány partjaira kiszállott, a lakosok egész tömege fejezte ki örömét, megújították a koronáhozi hűség esküjét, s érdekében fegyvert ragadtak). Épen ilyen volt a hangulat New Yerseyban, és a két tartományban fölkelt loyalista csapatok , a köztársasági sergekhez mennyiségre nézve egyenlők valának 3). Ezen nép közt maga Washington sem volt biztosságban : összeesküdtek, hogy Washingtont az angoloknak kiadják, és testőrségéből voltak olyanok , kik ebben résztvettek. 2) Maryland és Georgia megoszlottak. É északi- és Déli-Carolinában 1776 és 1779-ben néhány nap alatt két loyalista ezred alakult, egyik 1500, másik 700 főnyit). A congresszus és helyhatóságok eleinte rendkívüli mérséklettel viseltettek ezen belellenségeskedések ellen ; összegyűjték a függetlenség barátait, anélkül hogy ellenségeiket nyugtalanítanák, mit sem kívántak azoktól, kik azt elvetették, s inkább iratok, levelezések, gyűlések, s a bizonytalan szellemű grófságokba kiküldött biztosok által igyekeztek a véleményeket megtéríteni, a nehézségeket elhárintani, ügyök igazságát, tetteik szükségességét megmutatni. Mert a hűség, ragaszkodás, elismerés, a hagyományok tisztelete , a rend szeretete, ezen őszinte és tiszteletreméltó érzelmek leginkább megvalnak eredetileg a loyalista pártnál, s alkották erejét. Darab ideig megelégedtek azzal, hogy azokra vigyáztak, s korlátok közt tartották némely vidékeken pedig, semlegességek megnyerése végett egyezkedtek. Azonban az események menete, a veszély fenyegetése, a szükség kényszerítése, a szenvedélyek rohanta csakhamar nagyobb szigor életbeléptetését idézték elő. A letartóztatások, száműzések gyakrabban fordultak elő. A börtönök megteltek. Az elkobzás megkezdődött. A helybeli közbátorsági bizottmányok rendelkeztek polgártársaik nyilvános szabadsága fölött. A bíróságok önkényes szigorához nem egyszer csatlakozott a tömeg kicsapongása. Egy nevű-yorki könyvnyomtató a loyalisták részén állott: Connecticutból egy lovas csapat ment rá, sajtóját összetörte , betűit elvitte le. A gyűlölet és boszúvágy szelleme föllobbant. Georgiában és Déli-Carolinában , Connecticut és Pensylvania nyugati határán, a két párt harcza dühös vala 2). És a születendő köztársaság, daczára az ügy törvényszerűségének , daczára vezetői erényes bölcsességének, megismeré a polgárháború fájdalmait. Még nagyobb roszük és veszélyek támadtak naponkint, magában, a nemzeti párt kebelében. A fölkelés indokai tiszták, oly tiszták valának, hogy azok a tömeget legalább, az emberi tökéletlenség miatt, sokáig nem elégíthették ki. Az első föllobbanás, a megmentendő jogok, a megőrzendő becsület nevében, általános vala. Azonban bármi nagy legyen is az isteni gondviselés kedvezése, nagy vállalatoknál a munka nehéz, az eredmény késő, és a közönséges emberek fáradtságtól, vagy türelmetlenségtől kimerülve lefogynak. Nem valami vad zsarnokság lerázására keltek föl a gyarmatok; a polgári élet fő javai, a személybiztosság- és hitszabadságot nekik nem kellett visszanyerni, mint egykor őseiknek, kik Angliából odamenekültek. Ők semmi személyes és parancsoló indokok által nem ösztönöztettek : nem voltak megosztandó társadalmi zsákmányok , nem volt semmi régi és mély kielégítendő szenvedély. A háború húzódott, anélkül, hogy az, több ezer ismeretlen családban, ama hatalmas érdekeket, ama durva de erős kötelékeket, melyek gyakran, vén és hatalmas Európánkban, a forradalmak erejét és rémségét okozták, előidézte volna. Ellenkezőleg, minden nap, szinte minden lépés az eredmény felé, új megszorításokat , új áldozatokat halmozott reá. „úgy hiszem, vagy legalább remélem, ha Washington, hogy még elég közerény létezik bennünk, magunkat mindentől megfosztani, kivéve mi az élet fentartására okvetlen szükséges, csakhogy vállalatunkat végrehajtsuk Fönséges remény, érdemes a beteljesülésre, mint teljesült is az ügy diadala által, de mely nem volt képes ama népet, melynek szabad hozzájárulása által biztosíttatott az eredmény, s mely ennek csaknem egyedüli eszköze volt, oly magasra fölemelni. A bátortalanság, hanyagság, restség, a terhek és munkátóli vonakodás, ez volt később a lényeges rész, a sürgős veszély, melyek ellen a vezéreknek szünet nélkül küzdeniök kellett. S valóban, csak az elsőrangú pártvezérek tartották fen a lelkesedést és önfeláldozást. Másutt, hasonló körülmények között, a nép ad lendületet a kitartás és áldozatra. Amerikában a független és felvilágosult osztályok valának, melyek a népet, a haza nevében kezdett nagy harczban segítették, lelkesítették. A polgári rendből a hivatalnokok, gazdag ültetvényesek, nagyüzérek, a katonaság részéről a tisztek mutattak legnagyobb szilárdságot, legtöbb lelkesedést; ők adtak példát és tanácsot, s a nép a helyett hogy folytatta volna, alig követte. „Csak gentlemeneket kell tiszteknek választani.“ ) Lásd P. N. 268. és 269-ik sz. ’) Marshall, Washington élete. II. köt. 151. 1. *) Ugyanott, 198. 1. *) Ugyanott, 209,348 1. . ‘) Marshall, Washington élete, II. köt. 209. 445 lap. Spark, Washington élete, I köt., 261. 1. ; Marshall, Washington élete, Hl. kőt., 55. 1. I 3) Marshall, Washington élete, II. kőt., 326. 1. I *) Ugyanott, 309 1.; IU. köt., 50 1. ; IV. köt., 111. I. 1) Marshall, Washington iratai, II köt., 2091. a) Ugyanott, IV. köt. 72—78. a) Washington Bryan Fairfaxhez : Washington iratai, II köt., 395. 1. i