Pesti Napló, 1851. február (2. évfolyam, 270-293. szám)
1851-02-21 / 287. szám
Szándékozom megismertetni. olvasóimmal. Mutatni akartam ezáltal azon kiáltó szükségre, mely népünk szellemi képzettsége kőről észrevehető. E szükségről illő immár, oly tengernyi mulasztás után gondoskodnunk; saját érdekünk, helyzetünk, sorsunk kiáltó szóval követeli, hogy ne hagyjuk már el továbbra is magunkat. Nekünk erő kell, hogy éljünk , pedig csak a szellemben rejlik az erő , melynek diadala bizonyos. Sokan vannak, kik jelen körülményeink közt hálátlan munkának tartják írni a nép számára. Most a magyar — így szólnak némelyek — bizalmatlan az iránt, ki hozzá a nyilvánosság útján szólani bátorkodik ; most a magyar magába vonult, elrejtőzött a fájdalom fátyoléba, hogy senki ne hallja sóhajtását , ne lássa titkon fakadt kényeit. Megsebbedt szivének minden vigasztaló szó egy-egy tőrdöfés........ Nem, ez így mégsem lehet egészen. A nehéz fájdalom is lemerül lassankint a szív fenekére s az elfáradt szellem örömmel fogadja a fölfrisitő táplálékot. De ne nyúljatok azon emlékekhez, melyek a lélek hegedni kezdő sebeit talán fölszakgatnák; ne szóljatok oly idők s körülmények felől, melyek tévelyitő hiú reményeket vagy panaszos elkeseredést szülhetnének. Adjatok a nép kezébe könyvet, mely őt mulatva tanítsa , ismereteit nevelje saját köréből vett tárgyakkal foglalkoztassa a nélkül, hogy az újdonság színét elvesztené — e nép bizonynyal megértendi szavatokat. Mi örömmel látjuk a Falu könyvét feltűnni e mezőn , s jószándéku észrevételeinket csupán azon czélból tesszük, hogy általuk az ügynek némileg használjunk. A szerkesztő öt pontba foglalja azon czélt, melyet vállalata által elérni szándékozik. E programm pontjai közöl örömest kihagynék szerkesztő helyén, akét elsőt. Az elsőnek , mely a földesúr és jobbágy közti vak indulatoskodás megszüntetését s igy a békét és egyetértést tűzi czéljául, nálunk nincs értelme. A második helyett, mely „szegény ember prókátora“ czimű rovat alatt, az újabb bírósági eljárásokat szándékozik ismertetni, sokkal szívesebben veszi a nép , ha nemzeti történetünk, múltúnk képeit fogja rajzolni, mely rovat a programmból, nem tudni, mi oknál fogva, ki van feledve. E füzetet a szerkesztő nyitja meg Áldást, Békességet r óhajtó czikkével. E czikkben sok mindenféle dologról beszél szerkesztő, ismeretes népszerű modorában s eleget akar tenni azon föladatnak, melyet programmja első pontjában maga elé tűzött: kibékíteni a kaputot a szűrrel. De hát az Istenért, hol vannak nálunk azon gubák és szűrök, melyek a kaput ellen oly keserű gyűlölettel viseltetnének ? hol van hazánk földén azon félelmes proletariátus, mely a vagyonbátorságot, a tulajdon szentségét megsemmisítéssel fenyegetné, ha csak valaki a megszűnt úrbéri viszonyokból eredeti némely félreértéseket veszélyesebb czélból származottaknak nem látja, mint minek azok valósággal. Egyébiránt szerző czélja, t. i. a kibékítés, vagy a fenforgó nehézségek kiegyenlítése , mindenesetre csak méltánylandó. Egyébiránt e czikkben sok egyes érdekes helyet találunk, melyet örömmel olvashatni, anélkül, hogy benne az olvasó megbotránkoznék. Például, mindjárt a czikk elején figyelmet gerjesztő, sőt megkapó hanggal fordul a szerző olvasó közönségéhez. Jónak látjuk, ismertetésül e helyet ide igtatni : „Nem azért vettem újra tollat a kezembe — mond czikkbre — hogy mint az özvegyen maradt asszonynak búsulni segélyek, mert ha épen valakinek eldült a szekere, keveset használok a sopánkodással, ha a tengelyvéghez nyúlni nem akarok. Mondom azért, hogy én nem búsulni jövök, hanem amit lehet, összefogva rakjunk a helyére. „Azt is mondhatnám én : ne búsuljon figyelmetek, megsegít az Isten, hanem azt meg már régebben megmondtam, hogy az a jó Isten csak úgy nézi ám az égből, mikor az ember fia ide len viódik, és akármint nézegesse azt az árkot, melyen épen átugrani akar, hasztalan pislog az égboltjára, az Úristen le nem nyúl ott, hogy a ködmen galléránál fogva áttegye az árkon; hanem, ha az emberben magában van egy kevés jóravaló ösztön , akkor ad az Isten hozzá egy kis akarást is, aztán pedig ő figyelme nekirugaszkodik maga, s átugrik az árkon. „Ezzel azt akartam megértetni, hogy az ember a maga bajának valamint a megszaporítója, úgy egyszersmind megkevesbítheti, ha csakugyan nem azért tartja a nagy fejét, hogy a bárányborsüvegben meleg helyen legyen, és ha baj van, egy kicsit tán meg is vakargassa , hanem a benszorult észnek egyszermásszor tán hasznát is vegye. Már hogy aztán jó atyámfiai az eszüknek mainapság mennyi hasznát vészk, azt is majd meglássuk; azaz hogy én látom is már, de biz abban nem sok örömem van! Nem abban van ám láttatja az észnek, hogy egy lócsiszárnak fortélyát meglássuk, hanem a ki a ház leürítését előbb megcsinálja, mint talán a szomszéd malaczai által bujhatnának. Aztán az meg én előttem nem a legjobb gazda, a ki szentmihálynap után majd mindennap rétest sütkéreztet, és hogy jobban csúszszék, mig az új borban tart, nemhogy ő magának, de még a karmának is alig merítene vizet, de mikor a kaszálás ideje a nyakába kerül, akkor meg fokhagymán, kiszáradt kenyéren s állott vizen tengődik keresztül; biz aztán nehezen hajol meg a derék a kapavágásra, s a mit a jó Isten kész haszonnak már megadott volna, az embernek saját tehetetlensége miatt veszendőbe megyen. Majd jobban is megértetem magamat, de az ások elmondanivaló egyszerre ki nem fér a számon; azért gén szépen kérném kelméteket: vigyázzunk a szóra! Eddig azt érthették beszédemből, hogy azt az itent gondviselést nem úgy kell érteni, hogy az minden embert a kész kenyérhez vezet, hanem leiz a villanyelet nekünk kell megfogni, és hogy valójában meg is fogtuk-e már, azt mi magunk tudjuk. Mielőtt azt kérdezném, hogy másfél esztendőnek elforgása alatt figyelmetek miként gazdálkodtak, más beszédem is van.“ Itt aztán hozzá kezd a kaput és szűz között képzelt háború kiegyenlítéséhez. De mi e térre nem akarjuk követni a szerzőt. A nagy munkátlanságról s időpazarló restségről is megemlékszik itt ott czikke folytában, állítja, hogy „a nagy restség abból ered, hogy sok ember a buksi fejével nem éri fel, mennyi kár az a magyarnak, hogy egyik a másikat marja.“ Ily okoskodás mellett igen könnyű volna minden hibát és fogyatkozást a szűz és kaput egymás közötti háborújára vinni vissza. Az író tanítója, irányadója a népnek. Teljesítse hát e teötességet lelkiismeretésén."Vegyék ezt fontolóra különösen azok, kik a köznéphez szólnak. Tetszvágy — affectálás — vagy együgyüségből ne akarjanak leszállani a porba, hol azok vannak, kikhez szavakat intézik, hanem igyekezzenek őket is magukhoz fölemelni. Vas G. nagy mértékben leírja a népnyelv némely sajátságait, feltűnőleg ismeri és használja a közmondatokat, példabeszédeket, mi által izmodorának különben is humoristicus hangulata igen sokat nyer. De azon gondatlanság, azon föl sem vevő pongyolaság, mely soraiból annyira kirí, unalmassá teszik őt az értelmesbek előtt s az a közönség, melynek számára ir, nem igen fog csinos és okos beszédhez szokni általa. E pongyolaság, e parasztíróvá lenni akarás, áradozó bőbeszédűvé teszik őt; e miatt aztán soha sem bir tárgya mellett maradni; ideoda csapong csakhogy beszéljen, és beszél a nélkül hogy egy rendes eszmelánczolatot követve, gyakran a nélkül, hogy soraiba eszméket öntene. E modor nem szoktatja a népet rendes gondolkozáshoz, sőt midőn végig olvasta a különféleséggel megrakott szélcsap czikket, azt sem tudja jó formán, mit olvasott. Óhajtjuk, hogy ez észrevételeket minden utógondolat nélkül igyekezzék V. G. hasznára fordítani. A főczikk után jó Lévai Józsefnek népies költeménye, mely egy falusi háznépet rajzol, a mint az öreg nagyapa saját élete történetét, gyermekei s unokái társaságában elbeszéli. A „Szegények prókátora“ czimű rovatban Atádi Vilmos a „Bélyegadóról“ értekezik. Azonban szerencsére-e vagy szerencsétlenségre , ezen a különben is új tárgyat oly száraz ügyvédi előadással magyarázza, hogy a szegény falusi munkás hiában fogja törni fejét e sok számtani tételen, ezeket ő innen meg nem tanulja. Elmondja egyenként azon különféle esetek nagyobb részét, melyekben bélyegadót kell fizetnünk s azon módokat, melyek szerint azt fizetnünk kell. Részint a tárgynak különös volta, részint írónak az egyszerű népnyelvezettől elütő hangja teszik e czikket az egész füzet legnehezebb emészthetésü darabjává. Az ily kifejezéseket: „nem jobb-e saját lábainkat fogni be, mint mankón paripázni utczahosszat; fizetnek bélyegdijal minden örökségi 100 szól 1 forintot; ha a fönebbi módokon (melyeket a jámbor olvasó,mikorra ideért, egészen elfelejt) fekvő jószágot nyernénk, a fönebbi dijakon fölül még fizetnünk kell, sat. a fokozatos illetékek alá esnek a bérkötések sat.“ az ily beszédeket mint értse meg az olvasni is nagy vontatva biró paraszt ? .. Reméljük, hogy czikke végén tett ígéretét, melyben e tárgynak jövőre tovább fűzésével biztat, nem igen fogja az író beváltani. A harmadik rovatban, melynek czélja a természet titkait magyarázni, Atádi Vilmos a világot ismerteti. Czikkének bevezetése, mely a természet ismeretéről szól, tanuságos kedves olvasmány. Kezdi ezután magyarázatát a földvilágról, melyet e név alatt ugyan egy szántóvető gazdember sem ismer az országban, s elmondja nagyjából, mit kell a földről egy okos embernek tudnia; magyarázza, hogy a föld forog, hogy a föld gömbölyű s megemlíti azon változásokat, melyeket a földnek saját tengelye és a napkörüli forgása okoz. Ez teszi egyik legfőbb, leghasznosabb rovatát a Falu könyvének. Sok oly ismereteket adhatni itt által a népnek, melyek, midőn egyrészről szellemét fejtik, világosítják , másrészről képessé teszik a körülte szunyadozó erők fölfedezése, s fölhasználására. A természet ismerete saját erőnk hatalmának növelése. Óhajtjuk, hogy e rovatot minél hasznavehetőbb magyarázatokkal töltse be a Falu könyve. „ Jótékony intézetek“ czím alatt A. V. azon veszélyek elhárítására figyelmezteti a szántó vető gazdákat, melyeket az idő viszontagságai, árvíz, jégeső , zivatar, gyuladás sal. okozni szoktak; elmondja, hogy mindezen veszélyeket féligmeddig elháríthatni, vagy a megesett kárt kipótolhatni, ha az okosabb emberek által ajánlott módokat használni, s követni akarjuk. „Mert az ember többnyire minden nyomorúságainak maga az oka.“ A megesett veszélyt enyhíti az , ha vagyonunkat némely jótékony társaságoknál előre biztosítottuk. Ilyen a „ jégverés ellen biztosító társaság“, hol az ember vetéseit (A. V. lábon álló jószágoknak nevezi, mi egészen mást jelent) a jégverés ellen biztosítja. Megmagyarázza a módot, mely szerint ily társulat biztosítani szokott, s a kétségtelen hasznot, mely ezen biztosításból ered. — Ugyan ily magyarázatot ad a tűzkármentő társaságról is. Határozott utasítást azonban sem itt, sem amott, nem közöl a biztosítás közelebbi körülményeire nézve. A jégverés elleni társ.ra nézve oda utasítja a falusi gazdát „hogy kérdezzen meg egy okos tanult embert, az majd megmondja neki, hol és mikép kell biztosítani.“ Ez utasításnak azonban kevés hasznát fogja venni a falusi gazda. Kit kérdezzen meg, ha a Falu könyve sem mondja meg neki ?! A tűzkárm. társulatok közöl meg kellett volna említenie s kiválólag ajánlania ily ezélú hazai intézeteinket, különösen a tiszamelléki kölcsönös tizkárm. társulatot, mely foly VEGYES HÍREK ÉS ESEMÉNYEK. Budapest, február 21. — Nemzeti színházunkban, ma pénteken adatik először NŐTLEN MARADOK, vigj. 3 flv. Nóta Albert után irta Blum, ford. Fekete Soma. — Pestről Írják a Wanderernek febr. 17-dikéről, miszerint a Gellért-hegyen dolgozó munkások, egy szikla szétrepesztése alkalmával nagy réteg dolomitre (kénsavas mész- és kénsavas keserétegre — magnéziára) találtak. — Ez már úgy szokott menni; természeti kincseink s ritkaságainkról rendesen külföldi vagy külföldre küldött tudósításokban olvasunk először, s végre magunk csak nagy utánjárással tudhatunk bizonyost a dolog felől. Reméljük, hogy a geológiai társulaté részben megtette a magáét. és Szittkay Elek ügyvédet, ki lapunknál foglalkozott , mindaddig, mig betegsége meg nem gátolá, tegnap kisérték temetőbe néhány jó ismerősi, s baráti. Néhány hét óta tartó betegsége után, melyet egy régi nyavalyának újra előkerülése s életveszélylyel egybekötött operálása okozott, i. hó 19-én végezte életét. Mivel közülte semmi közelebbi rokona, vagy megbízottá nem volt, ki halála után holmijéről intézkedett volna , a városi elöljáróság vette felügyelete alá hátrahagyott ingóságait. Béke hamvainak! —- Azon magyar küldöttség eljárásáról , mely Paskievics hgnek a díszoklevelet megvitte, következő körülményes tudósítást hoz a Spieg. A küldöttséget az orosz határoknál egy orosz üdv. tanácsos s egy császári kapitány fogadta, s állodalmi kocsin szálliták Varsóba, és ott egy császári palotába szállásolták. Másnap fogadta őket a tábornagy,osztrák tábornagyi egyenruhában, az Istvánrend nagy keresztjével díszítve. A küldöttség fényes magyar nemzeti diszöltönyben jelent meg, s az előteremben összegyűlt számos tábornokok s főrangú emberek által üdvözöltetett. Zichy Ferencz gróf egy rövid franczia beszédet tartott, melyre a tábornagy legbensőbb örömét fejezé ki a fölött, hogy czárja legkegyelmesebb engedelmével e neki szánt kitüntetést elfogadhatja. Ekkor Terczy polgármester úr rövid tisztelgés után átadá a magyar nyelven fogalmazott polgári díszoklevelet, melyet a herczeg, jelképeivel együtt magának megmagyaráztatott. A küldöttség tagjai ezután Gorischakoff hg kormányzó s Rüdiger és Panjutin tábornokoknál tevék látogatásukat. Visszatérvén saját palotájukba, a tábornagy adá vissza a látogatást. Ezután vendégeskedés következett , melynek végeztével, a herczeggel együtt színházban jelentek meg a császári udvari páholyban. Második nap az ünnepélyesen földiszített lovagdában a császári pompás lovakat szemlélték meg, s kirándulást tettek egy közel fekvő jószágra, mely egykor Szobieszkynek, a lengyel királynak kedvencz tartózkodási helye volt. Délben ismét nagy vendégség volt sestve a herczegnél fényes mulatság; harmadik nap hál tartatott herczeg Gortschakoff varsói kormányzónál. — Mindenütt, hol a küldöttség megjelent, tömegekben tolakodott a nép látásukra, gyönyörködött a Lengyelországban is annyira kedvelt magyar díszruhákban. — A marhadög, mely oly sok pusztítást vitt végbe az ország különböző vidékein , hivatalos tudósítás szerint a budapesti kerület megyéiben nagy részint már megszűnt. Alig van húsz helység, hol még folyvást uralkodik e kártékony nyavalya, s remélhető, hogy e tavaszon ezekben is egészen el fog az enyészni. 96,183 darab marha közöl, 1850. évi augusztus hónaptól 1851. január végéig, összesen 14,215 darab hiányzik. — Mennyire nincsenek szűkében némely vidékek a közbátorságot fenyegető egyéneknek, s mily felötlő sükerrel jár el kötelességében a csendőrség, arra nem egy példát láthatunk napjainkban. Legközelebb Tolnából írják, hogy ott egy cs. kir. főhadnagy hat közcsendőrt véve maga mellé, czirkálásra indult a vidéken s működése nem is gondolt eredménynyel végződött. Alig nyolcz nap alatt, több mint tiz különféle tolvajt, szökevényt, orgazdát stb. kerített kézre. Ezek közt volt egy ismeretes rab, ki a tömlöczből nemrég szökött meg, s ki midőn magát körülvéve, minden menekülés reménye nélkül látta, fegyverét mellének Irányozta s halva rogyott a földre. — Egy rózsaszínű fölhívás jutott kezünkhöz, mely a vácz- és gödöllő-járási jegyzők nyugdí-alapítványára Váczon a Curia czimű vendéglőben ,ártandó lánczvigalomra hívja fel a váczi és vidékebeli polgárokat és honleányokat. A fölhívás egyik pontjában az mondatik , hogy ,,a vendégek oly intézkedésekről biztosíttatnak , mik a szív és kedély kivonatait mindenben kielégítendik.“ Mi ugyan nem vagyunk sem váczi sem vidékebeli polgárok és honleányok, mégis szerfölött óhajtottunk volna e táncforgalomban megjelenni , hogy színről színre lássuk, mikép tesznek eleget egy bálban a szív és kedély kívonatainak. — Hallatszik, hogy Heinefetter Kathinka k. aki jelenleg a német színpadon köztetszéssel énekli vendégszerepeit , egy akadémiát szándékozik rendezni a budapesti zeneegylet számára. A Loc.bl. reméli, hogy e szerint e dalművésznő arczképét is mielőbb arany rámába foglalják, s a nemzeti conservatorium teremében foglaland helyet ez intézet alapítói sorában. — Friebeisz István korszerű könyve (Gyakorlati jegyzetek tisztviselők számára), mint halljuk, jövő mártiusra minden bizonynyal meg fog jelenni Müller Gyula könyvkereskedésében , ki a művet kiadni fogja. Ismételve figyelmeztetjük rá az olvasó közönséget. — A Losonczi Phönix túlesvén azon akadályokon , melyek ily hosszú ideig gátolók megjelenhetését, e napokban már csakugyan széjjel fog küldetni rég várakozó előfizetőinek. — f Magyarországban 147 adóhivatal fog állíttatni. Mindegyik egy adószedővel s egy ellenőrrel lesz ellátva. — f Az újkor történetének harmadik füzete Szilágyi Virgiltől elhagyta a sajtót, s széjjel küldetett. Tartalmát teszi Spanyolország és Portugál történetének folytatása. Ajánljuk az olvasók figyelmébe ez érdekes történeti munkát. — A f. é. január havában ismét nagyszámú közbirtokosok nyertek megszűnt úrbéri haszonvételeikért előlegezéseket, u. m. a pozsonyi kerületben: gróf Keglevich János 480 ft., gr. Berényi Miklós 138 ft 5 kr., gr. Zichy József 3570 ft., gr. Eszterházy Helén 26,997 ft 30 krt, idősb gr. Forgách Antal 1610 ft, gr. Erdődy Eliz 14,136 ft 15 kr.,Zay Károly 785 ft 37% kr., gr. Pongrácz János 329 ft., 22% kr., Hampell Károly 404 ft 22% kr. — A soproni kerületben: gr. Batthyány Zsigmond 9771 ft 15 kr., gr. Batthány Kristóf 521 ft gr. Erdődy Kajetán 2138 ft,45 kr., Nagy Sándor 1430 ft, b. Sina János 12,291 ft, 15 kr., hg. Batthyány Fülöp 15,432 ft., 30 gr. Batthyány Gusztáv 1631 ft, 15 kr., gr. Apponyi József 2555 ft., 37 kr., Szegedi Károly 2921 ft 15 kr., Sibrik Mihály 571 ft 15 kr., gr. Erdődy István 1131 ft 15 kr., Batthyány Kristóf 1052 ft., gróf Erdődy Gyógy 385 ft., 30 kr., Bezerédy György 225 ft, gr. Apponyi Antal 8052 ft 30 kr., Batthyány Ferencz 2532 ft 30 kr., gr. Batthyány Kristóf 818 ft 45 kr., gr. Erdődy István 736 ft 15 kr., gr. Sigray Fülöp 2670 ft. — A pesti kerületben: Rudnyánszky Sándor 510 ft, Robicsek Ferencz 190 ft, fenséges főherczeg József nádor örökösei 2610 forint, Marich István 685 forint, idősb Földváry Mihály 169 frt 10 kr., Földváry Pál özvegye 154 frt 10 kr., Szemere Anna 210 frt, Nedeczky Ferencz 715 frt, gr. Buttler Katarina 2277 frt 30 kr., gr. Zichy Eduard 2533 forint, 45 krajczár, Ordódy Imre 185 forint, Rakovszky Ferencz 232 forint 30 kr. — A nagyváradi kerületben: Blaskovics Bertalan 1322 ft 30 kr., Kalicza János 457 ft 30 kr., Zsenk János 448 ft 45 kr., b. Vécsey Miklós 3052 ft. 30 kr., Szlávy Edvárd 218 ft 45 kr., idősb Baranyi Lajos 190 ft, Tokody István 133 ft 45 kr., Komlóssy Karolina 56 ft 15 kr., Szlávy Viktor 302 ft 30 kr., Szlávy Miklós 218 ft 45 kr. vást pontos kezelés alatt áll, s működési tere napról napra szélesül. Azon jó tanács, hogy a tűz ellen biztosítsák magukat, sigy alakítsanak társulatot a lakosok , a falvak, vagy egy vármegye, megjárja igy papiroson odavetve; a falusi gazda elolvassa és — fölteszi a gerendára! A Mulattató részben némi apróságokkal találkozik az olvasó, melyek aligha fogják czéljukat érni. Ezek helyett szívesebben látnánk egy kis népszerű elbeszélést , vagy egy hosszabb anekdotát, mely a mellett, hogy mulattat, némi tanulsággal is bírna. Ilyekhez a szerkesztő bizonynyal jól értene. A vállalat czélja szent: a nép művelése, szellemi képezése. Mihelyt oly húrokat érintene, melyek olvasó közönségének ismert kedélyével ellenkező hangot adnak, maga vétkeznék maga ellen. Hisszük, hogy e lapoknak bizonynyal számos olvasói lesznek; megérdemlik,s mi szívesen óhajtjuk, hogy legyenek. Ezennel ajánljuk is mindazok figyelmébe s pártfogásába, kiknek alkalmuk van ezeket a néppel megismertetni. Gyanakszó patrióták kétértelmű suttogása mit sem fog levonni a vállalat érdekéből, valamint azon reménytelenek mosolygása sem, kik azt hiszik, hogy a magyar nép kezébe a forradalom után könyvet adni legalább is nevetséges dolog. Folyó évi junius hó végéig a Falu könyvéből 12 —14 füzet fog megjelenni, minden füzet két ívnyi tartalommal. Ára vidékre postán küldve 3 p.ft. helyben 2 ft. 30 kr. A füzet kiállítás a lehető legcsinosabb. POLITIKAI SZEMLE. Pest, febr. 21. (!) Ausztriának, a német szövetségbe összes tartományaival leendő belépése ellen, mindenfelől komoly hangok keletkeznek. Régebben a Times, közelebbről a Globe, most egyszerre a Times és Journal des Debats szólalnak föl. Többször említettük, miszerint Francziaország e tárgyban erélyesen tiltakozott. Az Evénement szerint a febr. 15-ki kabineti ülésben, ismét tárgyalás alá vették e kérdést, s a német hatalmasságokhoz még egy erélyes jegyzékirat intéztetett volna. A Journal des Debats czikke nagy sensatiot idézett elő a politikai körökben, annyival is inkább, minthogy a Timesnak e tárgyra vonatkozó czikkével nemcsak hogy egyszerre jelent meg, sőt mindkét lapban az állítások támogatására ugyanazon védvek hozatnak föl. A czikk alatt, a Journal des Debatsban, Berlin Armand úr neve áll, különben rá lehet ismerni, hogy valóságos szerzője: St. Marc Gitardin. Ex ungue leonem. A kérdéses czikk, kivonatban Németország rovatunk alatt olvasható. Minő eredményeket indézend elő Angol-, és Francziaországnak Ausztria elleni tiltakozását egyelőre bajos lenne megjósolni. Mai telegráfi tudósítás szerint, a Patrie, az Elysée félhivatalos lapja, úgy nyilatkozik, miszerint Francziaország politikája e tárgyban épen az, melyet I. Ferencz, Richelieu, Mazarin és Napóleon követtek, s ez utóbbi Ausztriának Németországbai befolyását a rajnai szövetség által akarta megsemmisítni. Mióta Európában ,,aki erősebb az a hatalmasabb“ elv kapott erőre, s a kabinetek poros falai közöl a bevallott elvek megtestesítésére, százezerekkel lépnek ki a csatasíkra, míg másfelől csak papíron folytatják a diplomatiai háborút, könnyen lehet az eredményre következtetni. Állításunknak némi bizonyítására fölhozzuk a Presse berlini levelezőjének febr. il-diki levelét.levelező nagyon hiszi, hogy daczára Francziaország tiltakozásának , Ausztria összes tartományaival belépend a német szövetségbe. Rómába a franczia kormány tetemes sereg-erősít ményeket küldött. Gemeau tábornok igen fél a forradalomtól. Állítják , miszerint Ausztria is sereget szándékozik a római állodalomba küldeni. Az Indépendance nem foghatja meg, miért erősíti Ausztria seregeit Olaszországban ? Il serait difficile d’expliquer avec pre-