Pesti Napló, 1851. február (2. évfolyam, 270-293. szám)
1851-02-28 / 293. szám
ségi gyűlés helyreállítását illetőleg, Poroszországban nem igen kedvezően vette a nép, az ottani kormánylapok tehát egyszerre azon hírrel léptek fel, hogy Ausztria még ennél sokkal többet is követel, t. i. a régi német császári koronát. Erre ott, természetesen, még inkább megrémültek, s ha e rémülés pár napig tart , még igen nagy nyereségnek fogják tartani, na Ausztria csupán a szövetségi gyűlés visszaállításával beéri, s ebben végre még a porosz diplomatia diadalát is látják. E magyarázat csakugyan igen egyszerű: helyes-e egyszersmind a legközelebbi napok fogják megmutatni. Mindevvel igen könnyen összeegyeztethető azon tudósítás is, hogy Poroszországban a hadi lovak árulását félbeszakasztották. A demonstrátiót minél tökéletesebbé akarták tenni. Miniszterelnökünk sokkal nagyobb barátja a békének, s újabb működésében sokkal jelentékenyebb diadalokat vitt ki, mit sem szándékában állhatna, a béke-helyreállítás fáradságos művét mellékes kérdés miatt, saját kezével ismét szétrombolni. BÁNÁTI LEVELEK, VIII. Temesvárott, febr. 21. A tartomány távolabb helyein fölmerülő nevezetesb eseményeknek említése kitűzött czélunkkal nem ellenkezik. Levelezéseink ezimei „bánáti levelek“ , elegendőkép mutatja, hogy nem egyedül helybeli érdekek leírásával akarunk foglalkozni. A vidékről gyakran merülnek fel nevezetesb események a hit szárnyain; ezek városunkban általában elterjednek , állásuknál fogva csalhatlanság fénysugarában ragyogó személyek által erősíttetnek, s a halandó, ki a történt dolgok valódiságát clair voyance-féle delejes sejtelemmel nem képes fürkészni, a közhitelességre vergődött hírtől esámíttatva, íróasztalhoz ül, s nehogy a hiteles esemény késő közlése által érdekét veszítse, tudósítást ir a hírlap számára , mely osztán a dolog valódiságától néha különbözik. Jövőre az újdonság érdekét, a hitelesség csalhatlanságának alája rendelendjük, s mig szemmel nem látott dolgok felől kétségtelen bizonyoságot nem szerzünk magunknak, tudósításainkban óvatosak leendőnk A napokban két állomásnyi távolságra , Torontól megye Billet helysége német lakosai által elkövetett súlyos kihágásnak híre, közhiedelemre vergődött városunkban. Szerinte egy járásbiró, népjegyző, s helységbiró esett a népjük áldozatául, s most világosságra jött, miszerint Billet helységtől kis távolságra Újbúza dohány-kertészségben a bírónak érzékenyebb sértésével, s a szomszéd Billet helységben tanyázó császár-dzsidások beavatkozásával végződő korcsmai czivakodás volt az egész borzasztó hírnek alapja. Krassó vármegyéből a román nyelvnek törvénykezési hivatalos nyelvűi megrendelése iránti kérvény keringése felől értesültünk , miről egyik levelünkben meg is emlékezünk. Ifjabb tudósításaink azonban, bár román testvéreinknek minden józan honfi helyeslését maga után vonó működését nemzetiségek érdekében erősítik, a román fajt, s különösen a krassómegyei románokat a magyarság iránti ellenszenvvel vádolni épen nem lehet. — Lugos mezővárosában oláh részen rendezett társasmulatságok tánczrendébett a „Hora-montana“ — „Lugozsana“ új román tánczok mellett, a „csárdás“ is benfoglaltatik.— Román nemzetbeli egy járásbiró oláh nyelven hivataloskodott ugyan, s ítéleteit ezen nyelven szerkeszté ; de mivel az ügyvéd , de a végrehajtó biró sem értették azt, s az ezen nyelven hivatalkodás a megyei s felebbviteli törvényszék eljárásait is lehetlenné teendené, s mivel a román nyelv körüli buzgólkodás leginkább a német nyelv híresztelt behozatala elleni törekvésből történt, melynek kellő ismeretével a mostani hivatalnokok nem bírnak, Szabó Antal felebbviteli törvényszéki elnök úr által Krassó vármegyében teljesített hivatalos körutazás alkalmával, minden lehető nehézségek s aggodalmak elhárítása végett, felsőbb helyről érkezendő véghatározatig ideiglenesen a magyar nyelv rendeltetett törvénykezési nyelvül, mely rendeletét román testvéreink, s a hivatalnokok is elégedéssel fogadva, azóta ezen nyelven működnek. A román lakosok nevében felsőbb helyre nyújtandó kérvény iránti hír, a vett tudósítások szerint, arra szorítkozik, hogy a románok, vallásuknak szerb főnökség alóli felszabadítása, s függetlenné tétele körül buzgólkodnak, s e tekintetből küldöttséget utasítottak a birodalmi fővárosba. A gyárkülvárosban rendezett társas mulatságban, „Romania“ nevezet alatt, harmadik nemzeti romántáncz tűnt fel a lefolyó farsang alatt. Rokonszenv, testvériség legyenek jelszavaink, román atyafiak! mert egységben süker reményével működhetünk sebeink orvoslásában, mig különválva, erőben gyöngék leendünk! Néhai eleméri s ittebei Kit Ernő után maradt eleméri uradalomnak 1600 négyszegöles 7493 holdat tevő uradalmi földet, közelebbről a kincstár által haszonbérbe adattak. A dologban feltűnik, hogy a földek 2 évre 7 hónapra s 18 napra adatnak haszonbérbe. Az ittebei uradalom földei a mennyiséghez nem tartoznak, s ezt sokkal felülmúlják. A szerb vajdaság és temesi banát összesen 34 adószedői kerületekre osztatván, az illető beszedők s ellenőrök — az előtt többnyire kincstári tisztek s megyei adószedők — kineveztetvén, hivatalaikat márczius 1-je napján megkezdendik. Szomszéd Arad városában az ottani vár szerencsétlen lakosainak fölsegélésére i. hó 17-kén nagyszerű tánczmulatság rendeztetett, melyre adakozások Szegeden, Makón, Gyulán és Temesvárott is szedettek. A mulatságban résztvevők száma nagy A FALU KÖNYVE IRÁNT. (1) A „Pesti Napló“ egyik közelebbi száma szokottnál terjedelmesebben szólott „A Falu könyvé“ nek megjelent első füzetéről. Hinni akarom , — nincs is, miért mást higyek , — legjobb szándék vezette ismertető tollát. A becses indok, melyből az ismertetés fakadt, méltánylást igényel, s tán köszönetnél egyebet se mondhatnék reá, ha a kérdés alatti czikkben olyak szóba nem hozatának , miket hallgatással elnyögni annyi, mint töredelmesen megismerni , hogy hibáztunk , és nem legtisztább kezekkel jártunk el a vállalat körül. (2) Legalább ezt süthetné ki a gonosz akarat, mi ma, hol rés nyílik reá, oly örömest gyanúsít, rágalmaz úton útfélen , ha t. i. gyáva hallgatással tűrjük a megtámadást, s vissza nem utasítjuk önsemmiségekbe az idétlenül ellenünk szórt vádakat. E tekintetből megengedheti ismertető , hogy útbaigazítóig járulhassak engem is közelről érdeklő előadásához , mert bsz maga is átláthatja . Ítélete után a vállalat nagyon furcsa színben tűnnék föl közönségünk előtt, ha mi, annak megindítói s vezetői, rajtunk hagynék századni ismertetésében elmondott kétértelműségeit. (3) Néhánts virág nem vagyok, sem oly felette érzékeny, hogy minden kis karczolásra följajduljak . (/*) ugyanazért anticritica-, s polémiába ereszkedés eszem ágában sincsenek. Csak a felvilágosítás és az elferdítettek helyrehozása az, mire jelen nyilatkozat által szorítkozom. (5) ,, Hány stú, annyi vélemény.“ Lehutt e bölcseleti megjegyzés annyira nem igazolható, mint a népről szóltunkban. Majd minden pártember más más képet farag magának a népről. Egyik előtt dikdált csoport az, míg a másik szentség gyanánt imádja nyilatkozatát, így népi csoda , ha kiki más más hangot kíván attól, ki a néphez és a népnek beszélni vagy írni vállalkozott. E fölfogást használják legtöbben , mérvül a népíró hangjának megítélésében. Természetes , hogy helytelen e mérv , de hogy így van , tagadni bajos. Nagy ritka az, ki tapasztalatilag, vagy elméletileg szerzett fogalmak szerint, elvek után ítélje meg a népet, és oktatóinak hangját. Többnyire beszivott előitéletek , vagy túlesigázott képzelmek után indulnak ez ügyben azok,kik a néptől távol állanak és életére mégis legalább közvetve hatni szeretnének. Nálunk magyaroknál e részben két túlság van. Megjegyzendő , hogy én népről szóltamban , mindig azt az osztályt értem , mely országszerte jobbágy , zsellér, napszámos, cselédnév alatt volt ismeretes. A túlzók egyike folyvást azt mormogja : „szentháromság titkát, paraszt ember álnokságát nincs ember, ki megfogja , megfejtse.“ S ezek mind e mellett buta félbaromnak tartják a népet, melyet joggal ruházni föl, tehát őt embernek vallani nyilván a törvény előtt, annyi, mint kezébe kést adni, hogy azzal a kapatos nyakának rohanjon. A másik felekezet előtt meg a nép azon égő csipkéimkor , melyhez oldaton sarukkal közeledni valóságos szentségtörés. Ezek folyvást könyben áznak a szegény elhagyatott nép sorsa fölött, országot világot bekiabálnak nagy fájdalmasan , hogy ne nyúljanak szentetlen kezekkel a néphez , mert az istenibb , nagyobb , mint akármi egyéb az ég alatt. És e néphez óvatlan ajkkal szólni tilos , mert e nép az övék , és ők a népé , s nevében tesznek mindent ti, esznek , isznak , alusznak és imák dörgedelmes czikkeket, —egyebet semmit. De azt igenis óhajtják, hogy ez a nagy, ez az isteni nép az ő kérelmekért izzadjon, érettek, bár nélkülük tűrjön, helyeselje , mit ők , higye , mit ők , és haljon meg — mint nem ők, s több efféle , melyek mint a népért, a nép érdekében kívántatnak ám. Azonban e szépen kiesztergázott népszeretetet, szólítsd meg , hogy hát lendítsen valamit, és legalább az annyira bálványzottnak értelmiséget sejteni, vagy erre eszközt nyújtani segítsen, és az ez ügyben vállalkozókat őszintén, tettleg gyámolitsa: — meglásd, hogy mindjárt más útra csapnak át, és nagymérgesen fölriadnak „ne bántsátok a népet, ti nem szeretitek, és ne szóljatok hozzá, ti nem értitek őt, sem az titeket megérteni nem fog, megértnie nem szabad, mert a mienk ő, csak mi és barátaink tudunk bánni vele.“ Ha pedig mindezek daczára van , aki e néphez szót intézni mer, akkor nincs vége hossza a jeremiádoknak, hogy bolonddá teszik a népet, hogy értetlen gubók szólnak, miről ők szólni meg nem engedhetik salsat. Annyi bizonyos, hogy majd minden párt, még gyűlölőit sem véve ki, szeretné magáévá tenni a népet, azon philantropicus okból, hogy kellő alkalommal fölhasználhassa erejét , és aztán — azért — vagy magáért, — de mindenesetre rajta uralkodhassék : e miatt oly féltékenyek aztán a nép iránt, netán elkapja más orruk elől a konczot. (') E terjedelmes nyilatkozatnak, csupán a szóbanforgó vállalat iránti tekintetből nyitjuk meg hasábjainkat?, miután a Falu könyvéről, lapunkban közhitt igen is jószándékú bíráló ismertetés e hosszú védelmet valóban nem tette szükségessé. (s) Amaz ismertetésben szó sincs e tiszta- vagy nemtisztakezűségről. (s) Mindezt kevesebb szóval tehették volna önök , kivált miután a nehezteléssel vett ismertetésben „kétértelműség“ ugyan nincs , de igen annál több magyar egyenesség és nyíltság. (*) E hosszú czikk ellenkezőre mutat. () Hibás nézetei lehettek az ismertetőnek, de „elferdítéseket“ nem ten, nem akart tenni. Ismertetőt egyik felekezethez sem sorolom, csak a felfogás különfélesége kedvéért hoztam föl ezeket. Aztán ki akarom mutatni , hogy sokan minő szép ellenkezésbe jőnek , ezek közt ismertető is, magokkal és vallott elveikkel , midőn a népről egyetmást elmondogatnak. Ismertető igen fellengős eszméket vall a népről. — Előtte is nagy és szent e név a nép,é s mégis, ki hinné? majd megbocsáthatóan bűnnek bélyegzi az iró leereszkedését a néphez , s a közéje vegyülést, habár fölemelése miatt sikeresen történnék is ez. (4) Más részről szerinte az szó , ha ugyan a népet, hozzá leszállás nélkül magához emelni bár minden eredmény nélkül csak törekvék is, már dicséretesen járt el ennek ügyében, és mindent megtett üdvösségéért. (2) Értse meg, a ki tudja, de én megérteni nem tudom. Másutt megint megrovólag beszél ismertető arról, hogy a néphez szólók egyike tetszvágyból száll a porba alá , másik meg együstségből fetreng abban. Csakugyan szeretnék, ha kijegyző vala , melyikünket illeti e czím után engem , ki szerinte a népnyelvezettől (?) oly elütőleg magyarázgatok egyetmást, vagy barátomat, kinek némely helyeit ,,botránykozás nélkül olvashatja még oly értelmiség is , mint a mi ismertetőnk ? Tehát Vas Gerebennek csak annyi az érdeme, hogy olyat irt, mit botránykozás nélkül megolvashat a magas értelmiség , azon értelmiség, t. i. mely a Falu könyvét, vagy épen nem, vagy csak nehezen emésztheti meg? Valóban sajnálkozni kell ezen rosz gyomrok fölött, mert szerintünk biz nem ártana, ha néha belekukkantanának emez emészthetlenségekbe; különösen nem ártana, ha némely hírneves íróink tennék ezt, legalább egy kis magyarság ragadna rájuk , mitől jelenleg oly távol állnak, hogy akár chinai íróknak tekintse őket az igaz magyar. (3) Lássa csak ismertető , mily furcsa ellentételbe keveri az embert a megrágatlan szó. Ön , mint határtalan szereteti buzgalmáról föltesszük, a népet, szent valaminek, az érte fáradozást magasztos és dicsőnek vallja, mégis más szavában kárhozatos leszállani e szentséghez. (4) — Ön minket és vállalatunkat a közönség pártfogásába akarna ajánlani, mint czikkének declamáló bevezetése , meg néhány szuszszantó egyébiránt gyanítani engedik, és mégis tán akaratlanul úgy nekünk rugaszkodott , hogy szinte félti az ember ön drága egészségét, és félthetné a vállalatot, ha mindenki önnek törött szemüvegén át nézné azt, s pedig oly színben , milyent ön mázolt a népre, reánk, és ártatlan művünkre csupa érdekesség kedvéért. (5) Barátom és én , kik a nép értelmének fejlesztését tűzök ki czélunkul, sem oly butának, mint ismertető, sem oly elvetemült dibdált tömegnek, hogy a vele érintkezés piszkítson, nem tartjuk a népet. A magyar nép, melynek körében életem nagyobb részét töltöttem, s vére véremmel egy, magára hagyatottságában is sok józansággal birt, s bir folyvást, és tapasztalatom szerint nagyon megérti az okos szót, csak az ő nyelvén , az ő eszmejárása figyelembe vételével szóljanak hozzá. (6) Ezt tudva, járunk mi saját utunkon a néphez szóltunkban , és sehogy nem fogadjuk el azon tanácsokat, melyeket oly bőven osztogattak vállalatunk megindítása óta nekünk, mert mellettünk a süker szólott, míg az ajánlók egyike sem mutathatta föl maga részéről azt. (7) Ki kárhoztatja modorunkat, hogy abban nincs prófétai emelkedettség, és szentírási egyszerűséggel párosított komolyság, hogy néha tarka pokróczról csörgő sipkával is mondunk a népnek egymást, ki mondom e modort meg nem emésztheti , ám szálljon síkra , szabad a vásár , szorítson le minket a térről , melyen képzeletünk szerint csak tapogatózva , minden irány nélkül haladunk. (8) Mi örömest látjuk a versenyt, de pusztán , hírlapi triposról eldörgött korholásokra útunkból kitérni nem fogunk. Ne féltsétek ti a népet, hogy a bőbeszédűség miatt a rendes gondolkozástól elszokik. Az üres beszéd, ha még oly rövid volna is, nyom nélkül elhangzik. (9) az életrevaló gondolat pedig a szóözönből is ki fog tűnni, s megteszi hatását. —ki egy kis lélektani ismerettel bír, tudja , hogy a rendes gondolkozást valamint nem az iskola, nem az olvasás adja meg, úgy el sem veheti. Az eredeti erőtől függ minden. Tanulás és élet csak gyakorlottságot adnak , de nem magát a dolgot. Kiben eredetileg meg van a jó felfogó, s ítélő erő, szóözönből is kihalászsza a derék eszmét, s megleli a vezérfonalat, kitől pedig az eredeti tehetséget a természet mostohasága megvonó, beszélhetsz annak akár spritesekben, s axióma világosságú tételekben, rakhatod eléje tanaidat, még sem jő az soha tisztába sem veled, sem magával. Népünk, mint én ismerem , meglehetős egységi erővel bir, de eleven vére a változatos tarkaságot kedveli. (4) Amaz ismertetésben ép az volt tagadva , hogy az önök értelmében tett leereszkedés, pongyolaság, rendetlen beszéd fölemelné a népet. Az volt mondva , hogy e modor , e csélcsap bőbeszédűség csinos és okos beszédhez, rendes gondolkozáshoz nem fogja szoktatni az olvasó. (5) Ez állítást csak épen most, s épen önöktől halljuk először. (5) Igaz , háromszor igaz. . Tősgyökeres magyarságra van szüksége kivált annak , ki a magyar nép számára is. (4) Ez ellentét nincs ottamaz ismertetésben ; csak az van említve általánosan , hogy színlelt együgyüség s tetszvágyból nem kell leszállni a porba , mert e csörgősapkás modor nem fogja emelni a népet, melynek elég józan esze van átlátni a hiábavalóság színes fátyolán. (5) Úgy látszik , önök az egész vállalat érdekét és sükerét azon egypár czikkben vélik biztosítottnak , mely első füzetükben megjelent, s melynek ismertetését lapunk közölte. A vállalat eléggé van méltányolva és ajánlva az ismertetésben : miért hát e följajdulás minden észrevétel fölült? (e) Ezt tartjuk mi is. (’) Tehát önöknél az ajánlás is baj, a nemajánlás is baj ! ? Hogy legyünk hát kedvükre ?.. (*) A magyar nép jellemében nincs. Unka pokrócz, senj, csörgő sipka . . ezeket ő csak házaló komédiásoktól,ismeri, s ez észrevételt önök használhatják a nélkül , hogy serökről leszorittatnának. (9) S mennyivel inkább elhangzik a hosszú üres beszéd, mely ellen a kérdéses ismertetés észrevételt ten , és gyönyörködik a bőbeszédben , ha ez végig ingerleteseket ad elé, s a képzelgésnek anyagot nyújt, és gondolatokra ébreszti az észt. És mivel mindezeknek Vas Gereben eleget tesz, csak az ő modora volt hatékony a népre, és ám lessétek meg, nem több gyönyörrel olvassák-e czikkeit, mint akkor olvasnák, ha úgy írna, miként a tanácsadók szeretnék ? Ennyi az, mit a szóbahozott ügyre nézve fölvilágosításul el kell mondanom. Sokat érintetlen hagyok, de máskor tán még az elhallgatottakra is visszatérhetek. (…) Még egy van, mit szó nélkül hagynom lehetetlen. S ez ,,A szegények prókátora!''' czímű rovat, melyen oly örömest lovagol minden életfaragó, gáncskereső és gyanúkovács. E rovatot én kezdem meg azon tiszta szándékkal, hogy a bélyeg körül előfordulható csalásoknak bevágjam az útját, s a dolog ismeretlenségéből mélhatlanul bekövetkezhető károknak elejét vegyem. Mert — uraim! akár tetszik a dolog, akár nem, meg kell vele ismerkednünk, ha saját kárunkban gyönyörködni nem akarunk, ízlés dolga, de legalább ne gyanúsítsátok az embert, ki a kárt eltávolítni szándékozik. A magyarázat szárazsága elleni vád , annak gyűlöletessége fölemlítésével szemközt, ha nem nevetséges, legalább is ügyetlen. És szeretném ismerni azon bölcset, ki e tárgyat számak és számolások nélkül értelmezheti, s pedig nem is ügyvédi szárazsággal, hanem tán költőileg, virágos beszédben , vagy anecdotákkal megspékelve ? — Különben ismertetőnek ígéret be nem váltása iránt kifejezett reménye és óhajtása teljesülni fog, de koránsem azért, hogy előtte jobb hazafinak lássam, mert e részben magamnál tisztábbat nem ismerek. A gyanúsításra készen álltam , mielőtt megfogtam a tollat, de, kik engem , mint tán ép maga ismertető is , közelebbről ismernek, jól tudják, hogy a gyanúsítás árnyékot nem vethet reám. Igazolásul ez alkalommal elmondhatnám, miként keletkezett a vállalat, s mi bírt hozzájárulásra engem , de a jók előtt ez szükségtelen, a gonoszakaratnak meg nem akarok rést nyitni, hogy árthasson (2). Végül még szabadjon ismertetőtől kikérnem, hogy máskor az idézetekben több hűséggel járjon el. ATÁDI VILMOS: vala, de tetemes az összeg is, mely a mulatság költségeinek levonása után szerencsétlen honfitársaink segélésére fenmaradott, mert ez 2000 pártot túlhaladó. Arad városa előkelő úrhölgyei, bár az emberi czél segélésére hozzájárultak , a nyilvános tánczmulatságon mégis személyesen meg nem jelentek. — Pigetti az aradi várban papírlemez díszművek készítésével tölti unalmas idejét. Készítményei csín, pontosság és ízlés tekintetéből a szemlélők bámulatát kiérdemelték. Ig. Hetedik tudósítás a „losonczi közkönyvtár“ számára felszólításom következtében begyűlt könyvekről, a beküldetés sorozata szerint: 76. Gyárfás István, jászkunkerületi törv.szaki kiadó 31 kötet. 77. Horváth Döme, ügyvéd 1 köt. 78. Hirsch Julia kisasszony Pécsről 6 köt. 79. Egy ismeretlen 2 köt. 80. A pesti magyar nemzeti casino 87 köt. 81. Glatz Gyula, hittani kijelölt 7 köt. 82. Fischer Károly, az óbudai izraelita község jegyzője 15 köt. Teszen 149 kötetet, ehhez adva az eddigi begyült 4098 kötetet, összesen: 4247 kötet. Könyvtári szekrényekre: 6. A Nagybátorban több ifjú által rendezett színi előadásból 23 ft. 20 k. p. p. 7. A pesti lakatos, puska- és sarkantyu-mivel ezek 60 ft. p. Teszen 83 ft 20 kr. ehhez adva az eddig begyült 27, ftot összesen 110 ft 20 kr p. p. Pesten , 1851-ki febr. 26-kán. Múzeumiigazgató Kubinyi Ágoston. VEGYES HÍREK ÉS ESEMÉNYEK. Budapest, febr. 28. — Nemzeti színházunkban, ma pénteken adatik : A PAJKOS JURISTA , vígjáték 5 felv. Kotzebue után magyarosította Baranyi Péter. ■—- * Miután a ill. Hírlap igy aggatózik, hogy kedvét töltsük, megjegyezzük röviden, mikép mai (febr. 28-dikai) számában, amaz ismeretes — vX —jegyű eredeti párisi levélbe egy sajtóhiba csúszott be. „Febr. 11 -kéről“ van az datálva, holott annak a valóságos eredetiben — t. i. a Reichszeitung február 25-dikei számában — valóságos eredeti dátuma „febr. 20.“ — Az összeállítással nem akarjuk ismét lapunkat tölteni, hanem utasítjuk a t. olvasókat az említett bécsi lapra és — VI. — úr levelére. — -j- A M. H. megint belénk szeretne kölni! Úgy látszik, pauzáié (—) újdondászának szája még most is keserű azon falattól , melyet minap az által volt kénytelen lenyelni, hogy egyik párisi levelének eredetiségét a Reichsz.-ból oly kézzelfoghatólag kimutattuk. . . . Rettenetesen haragszik a más ujdondászka azért, hogy mi vegyes hiteink közt néha egyes vidéki híreket az ő belföldi levelezéseiből veszünk s kérdi honnan van az?... Az csak onnan van édes pauzáló ujdondászka, hogy önök belföldi levelezéseiket nem tartják fordítottaknak, s azokból egyes híreket — igen gyakran a forrás megnevezésével— fölvenni, nem tartjuk bűnnek, sőt sokszor csak is viszonosságból tesszük. Érti ön ? . .. A mit párisi levelezőnkről kérdőjelekkel íra csintalanka, azzal a kölcsönt szeretné visszaadni — ha lehetne ! — -i Folyó évi martiushó 2-kán tánczvigalom fog tartatni a Tigris czimü vendéglő teremében a károsult losoncziak fölsegélésére. E tánczvigalom , a jövedelmet illetőleg, kellő ellenőrködés mellett fog megtartatni , s az egész tiszta jövedelem , a nevezett czélra fordíttatik , a nélkül, hogy belőle a teremért járó költség is levonatnék. Ennek levonását a Tigris vendéglőse Mayer úr a jótékony ezél iránti tekintetből elengedi. Belépti jegyek kaphatók Emich Gusztáv úrnál és a Privorszki- féle kávéházban. C) Fölösleges dolgot lenne ön, tessék elhinni. P) Ez érzelékenység , mely gyanúsítást keres ott is , hol annak árnyéka sincs, sohasem fog czélravezetni. Haladjanak önök megkezdett pályájokon férfiasan, de ne követeljenek sérthetlenséget , ne lássanak minden legjobb akaratú észrevételben is ártalmas hadizenést , mi, legalább tőlünk, távol vala és van. E jegyzeteket szükségeseknek láttuk arra nézve, hogy a vita ezúttal teljesen be legyen fejezve. Szerk.