Pesti Napló, 1851. február (2. évfolyam, 270-293. szám)

1851-02-28 / 293. szám

ségi gyűlés helyreállítását illetőleg, Poroszországban nem igen kedvezően vette a nép,­­ az ottani kor­mánylapok tehát egyszerre azon hírrel léptek fel, hogy Ausztria még ennél sokkal többet is követel, t. i. a régi német császári koronát. Erre ott, termé­szetesen, még inkább megrémültek, s ha e rémülés pár napig tart , még igen nagy nyereségnek fogják tartani, n­a Ausztria csupán a szövetségi gyűlés visszaállításával beéri, s ebben végre még a porosz diplomatia diadalát is látják. E magyarázat csak­ugyan igen egyszerű: helyes-e egyszersmind­­ a leg­közelebbi napok fogják megmutatni. Mindevvel igen könnyen összeegyeztethető azon tudósítás is, hogy Poroszországban a hadi lovak árulását félbeszakasz­­tották. A demonstrátiót minél tökéletesebbé akarták tenni. Miniszterelnökünk sokkal nagyobb barátja a békének, s újabb működésében sokkal jelentékenyebb diadalokat vitt ki, mit sem szándékában állhatna, a béke-helyreállítás fáradságos művét mellékes kérdés miatt, saját kezével ismét szétrombolni. BÁNÁTI LEVELEK, VIII. Temesvárott, febr. 21. A tartomány távolabb helyein fölmerülő neveze­­tesb eseményeknek említése kitűzött czélunkkal nem ellenkezik. Levelezéseink ezimei „bánáti levelek“ , elegendőkép mutatja, hogy nem egyedül helybeli ér­dekek leírásával akarunk foglalkozni. A vidékről gyakran merülnek fel nevezetesb ese­mények a hit szárnyain; ezek városunkban általában elterjednek , állásuknál fogva csalhatlanság fénysu­garában ragyogó személyek által erősíttetnek, s a halandó, ki a történt dolgok valódiságát clair­ vo­­yance-féle delejes sejtelemmel nem képes fürkészni, a közhitelességre vergődött hírtől esámíttatva, író­asztalhoz ül, s nehogy a hiteles esemény késő köz­lése által érdekét veszítse, tudósítást ir a hírlap szá­mára , mely osztán a dolog valódiságától néha kü­lönbözik. Jövőre az újdonság érdekét, a hitelesség csalhat­­lanságának alája rendelendjük, s mig szemmel nem látott dolgok felől kétségtelen bizonyoságot nem szer­zünk magunknak, tudósításainkban óvatosak leen­dőnk A napokban két állomásnyi távolságra , Torontól megye Billet helysége német lakosai által elkövetett súlyos kihágásnak híre, köz­hiedelemre vergődött városunkban. Szerinte egy járásbiró, népjegyző, s helységbiró esett a népjük­ áldozatául, s most vilá­gosságra jött, miszerint Billet helységtől kis távol­ságra Újbúza doh­ány-kertészségben a bírónak érzé­kenyebb sértésével, s a szomszéd Billet helységben tanyázó császár-dzsidások beavatkozásával végződő korcsmai czivakodás volt az egész borzasztó hírnek alapja. Krassó vármegyéből a román nyelvnek törvényke­zési hivatalos nyelvűi megrendelése iránti kérvény keringése felől értesültünk , miről egyik levelü­nkben meg is emlékezünk. Ifjabb tudósításaink azonban, bár román testvéreinknek minden józan honfi helyes­lését maga után vonó működését nemzetiségek érde­kében erősítik, a román fajt, s különösen a krassó­­megyei románokat a magyarság iránti ellenszenvvel vádolni épen nem lehet. — Lugos mezővárosában oláh részen rendezett társasmulatságok tánczrendé­­bett a „Hora-montana“ — „Lugozsana“ új román tánczok mellett, a „csárdás“ is benfoglaltatik.— Román nemzetbeli egy járásbiró oláh nyelven hiva­­taloskodott ugyan, s ítéleteit ezen nyelven szerkesz­­té ; de mivel az ügyvéd , de a végrehajtó biró sem értették azt, s az ezen nyelven hivatalkodás a me­gyei s felebbviteli törvényszék eljárásait is lehetlen­­né teendené, s mivel a román nyelv körüli buzgól­­kodás leginkáb­b a német nyelv híresztelt behozatala elleni törekvésből történt, melynek kellő ismeretével a mostani hivatalnokok nem bírnak, Szabó Antal felebbviteli törvényszéki elnök úr által Krassó vár­megyében teljesített hivatalos körutazás alkalmával, minden lehető nehézségek s aggodalmak elhárítása végett, felsőbb helyről érkezendő véghatározatig ideiglenesen a magyar nyelv rendeltetett törvényke­zési nyelvül, mely rendeletét román testvéreink, s a hivatalnokok is elégedéssel fogadva, azóta ezen nyelven működnek.­­ A román lakosok nevében fel­sőbb helyre nyújtandó kérvény iránti hír, a vett tu­dósítások szerint, arra szorítkozik, hogy a románok, vallásuknak szerb főnökség alóli felszabadítása, s függetlenné tétele körül buzgólkodnak, s e tekintet­ből küldöttséget utasítottak a birodalmi fővárosba. A gyárkülvárosban rendezett társas mulatságban, „Romania“ nevezet alatt, harmadik nemzeti román­­táncz tűnt fel a lefolyó farsang alatt. Rokonszenv, testvériség legyenek jelszavaink, ro­mán atyafiak! mert egységben süker reményével működhetünk sebeink orvoslásában, mig különválva, erőben gyöngék leendünk! Néhai eleméri s ittebei Kit Ernő után maradt ele­méri uradalomnak 1600 négyszeg­öles 7493 holdat tevő uradalmi földet, közelebbről a kincstár által haszonbérbe adattak. A dologban feltűnik, hogy a földek 2 évre 7 hónapra s 18 napra adatnak ha­szonbérbe. Az ittebei uradalom földei a mennyiséghez nem tartoznak, s ezt sokkal felülmúlják. A szerb vajdaság és temesi banát összesen 34 adó­szedői kerületekre osztatván, az illető beszedők­ s ellenőrök — az előtt többnyire kincstári tisztek s me­gyei adószedők — kineveztetvén, hivatalaikat már­­czius 1-je napján megkezdendik. Szomszéd Arad városában az ottani vár szeren­csétlen lakosainak fölsegélésére i. hó 17-kén nagy­szerű tánczmulatság rendeztetett, melyre adakozá­sok Szegeden, Makón, Gyulán és Temesvárott is szedettek. A mulatságban résztvevők száma nagy A FALU KÖNYVE IRÁNT. (1) A „Pesti Napló“ egyik közelebbi száma szokottnál terjedelmesebben szólott „A Falu könyvé“ nek megje­lent első füzetéről. Hinni akarom , — nincs is, miért mást higyek , — legjobb szándék vezette ismertető tol­lát. A becses indok, melyből az ismertetés fakadt, méltánylást igényel, s tán köszönetnél egyebet se mond­hatnék reá, ha a kérdés alatti czikkben olyak szóba nem hozatának , miket hallgatással elnyögni annyi, mint tö­­redelmesen megismerni , hogy hibáztunk , és nem leg­tisztább kezekkel jártunk el a vállalat körül. (2) Lega­lább ezt süthetné ki a gonosz akarat, mi ma, hol rés nyílik reá, oly örömest gyanúsít, rágalmaz úton útfé­len , ha t. i. gyáva hallgatással tűrjük a megtámadást, s vissza nem utasítjuk önsemmiségekbe az idétlenül elle­nünk szórt vádakat. E tekintetből megengedheti ismertető , hogy útbaiga­zítóig járulhassak engem is közelről érdeklő előadásá­hoz , mert bsz maga is átláthatja . Ítélete után a válla­lat nagyon furcsa színben tűnnék föl közönségünk előtt, ha mi, annak megindítói s vezetői, rajtunk hagynék századni ismertetésében elmondott kétértelműségeit. (3) Néhánts virág nem vagyok, sem oly felette érzékeny, hogy minden kis karczolásra följajduljak . (/*) ugyan­azért anticritica-, s polémiába ereszkedés eszem ágában sincsenek. Csak a felvilágosítás és az elferdítettek helyrehozása az, mire jelen nyilatkozat által szorítkozom. (5) ,, Hány stú, annyi vélemény.“ Lehutt e bölcseleti megjegyzés annyira nem igazolható, mint a népről szól­­tunkban. Majd minden pártember más más képet farag magának a népről. Egyik előtt dikdált csoport az, míg a másik szentség gyanánt imádja nyilatkozatát, így népi csoda , ha kiki más más hangot kíván attól, ki a néphez és a népnek beszélni vagy írni vállalkozott. E fölfogást használják legtöbben , mérvül a népíró hangjának megítélésében. Természetes , hogy helytelen e mérv , de hogy így van , tagadni bajos. Nagy ritka az, ki tapasztalatilag, vagy elméletileg szerzett fogal­mak szerint, elvek után ítélje meg a népet, és oktatói­nak hangját. Többnyire beszivott előitéletek , vagy túl­­­esigázott képzelmek után indulnak ez ügyben azok,kik a néptől távol állanak és életére mégis legalább közvet­ve hatni szeretnének. Nálunk magyaroknál e részben két túlság van. Meg­jegyzendő , hogy én népről szóltamban , mindig azt az osztályt értem , mely országszerte jobbágy , zsellér, napszámos, cseléd­név alatt volt ismeretes. A túlzók egyike folyvást azt mormogja : „szenthá­romság titkát, paraszt ember álnokságát nincs ember, ki megfogja , megfejtse.“ S ezek mind e mellett buta félbaromnak tartják a népet, melyet joggal ruházni föl, tehát őt embernek vallani nyilván a törvény előtt, annyi, mint kezébe kést adni, hogy azzal a kapatos nyakának rohanjon. A másik felekezet előtt meg a nép azon égő csipké­imkor , melyhez oldaton sarukkal közeledni valóságos szentségtörés. Ezek folyvást könyben áznak a szegény elhagyatott nép sorsa fölött, országot világot bekiabál­nak nagy fájdalmasan , hogy ne nyúljanak szentetlen kezekkel a néphez , mert az istenibb , nagyobb , mint akármi egyéb az ég alatt. És e néphez óvatlan ajkkal szólni tilos , mert e nép az övék , és ők a népé , s ne­vében tesznek mindent t­­i, esznek , isznak , alusznak és imák dörgedelmes czikkeket, —­egyebet semmit. De azt igenis óhajtják, hogy ez a nagy, ez az isteni nép az ő kérelmekért izzadjon, érettek, bár nélkülük tűrjön, helyeselje , mit ők , higye , mit ők , és haljon meg — mint nem ők, s több efféle , melyek mint a népért, a nép érdekében kívántatnak ám. Azonban e szépen kiesztergázott népszeretetet, szó­lítsd meg , hogy hát lendítsen valamit, és legalább az annyira bálványzottnak értelmiséget sejteni, vagy erre eszközt nyújtani segítsen, és az ez ügyben vállalkozó­kat őszintén, tettleg gyámolitsa: — meglásd, hogy mindjárt más útra csapnak át, és nagymérgesen fölriad­nak „ne bántsátok a népet, ti nem szeretitek, és ne szól­jatok hozzá, ti nem értitek őt, sem az titeket megérte­ni nem fog, m­egértnie nem szabad, mert a mienk ő, csak mi és barátaink tudunk bánni vele.“ Ha pedig mindezek daczára van , a­ki e néphez szót intézni mer, akkor nincs vége hossza a jeremiádoknak, hogy bolond­dá teszik a népet, hogy értetlen gubók szólnak, miről ők szólni meg nem engedhetik sal­­sat. Annyi bizonyos, hogy majd minden párt, még gyű­lölőit sem véve ki, szeretné magáévá tenni a népet, azon philantropicus okból, hogy kellő alkalommal föl­használhassa erejét , és aztán — azért — vagy magá­ért, — de mindenesetre rajta uralkodhassék : e miatt oly féltékenyek aztán a nép iránt, netán elkapja más or­ruk elől a konczot. (') E terjedelmes nyilatkozatnak, csupán a szóbanforgó vállalat iránti tekintetből nyitjuk meg hasábjainkat?, miután a Falu könyvéről, lapunkban közhitt igen is jószán­­dékú bíráló ismertetés e hosszú védelmet valóban nem tette szükségessé. (s) Amaz ismertetésben szó sincs e tiszta- vagy nemtiszta­­kezűségről. (s) Mindezt kevesebb szóval tehették volna önök , kivált miután a nehezteléssel vett ismertetésben „kétértelmű­ség“ ugyan nincs , de igen annál több magyar egyenes­ség és nyíltság. (*) E hosszú czikk ellenkezőre mutat. () Hibás nézetei lehettek az ismertetőnek, de „elferdíté­seket“ nem ten, nem akart tenni. Ismertetőt egyik felekezethez sem sorolom, csak a felfogás különfélesége kedvéért hoztam föl ezeket. Az­tán ki akarom mutatni , hogy sokan minő szép ellenke­zésbe jőnek , ezek közt ismertető is, magokkal és val­lott elveikkel , midőn a népről egyetmást elmondo­gatnak. Ismertető igen fellengős eszméket vall a népről. — Előtte is nagy és szent e név a nép,é s mégis, ki hinné? majd megbocsáthatóan bűnnek bélyegzi az iró leeresz­kedését a néphez , s a közéje vegyülést, habár föleme­lése miatt sikeresen történnék is ez. (4) Más részről sze­rinte az szó , ha ugyan a népet, hozzá leszállás nélkül magához emelni bár minden eredmény nélkül csak tö­­rekvék is, már dicséretesen járt el ennek ügyében, és mindent megtett üdvösségéért. (2) Értse meg, a ki tudja, de én megérteni nem tudom. Másutt megint megrovólag beszél ismertető arról, hogy a néphez szólók egyike tetszvágyból száll a por­ba alá , másik meg együstségből fetreng abban. Csak­ugyan szeretnék, ha kijegyző vala , melyikünket illeti e czím u­tán engem , ki szerinte a nép­nyelvezettől (?) oly elütőleg magyarázgatok egyetmást, vagy barátomat, kinek némely helyeit ,,botránykozás nélkül olvashatja még oly értelmiség is , mint a mi ismertetőnk ? Tehát Vas Gerebennek csak annyi az érdeme, hogy olyat irt, mit botránykozás nélkül megolvashat a magas értelmi­ség , azon értelmiség, t. i. mely a Falu könyvét, vagy épen nem, vagy csak nehezen emésztheti meg? Va­lóban sajnálkozni kell ezen rosz gyomrok fölött, mert szerintünk biz nem ártana, ha néha belekukkantanának emez emészthetlenségekbe; különösen nem ártana, ha némely hírneves íróink tennék ezt, legalább egy kis magyarság ragadna rájuk , mitől jelenleg oly távol áll­nak, hogy akár chinai íróknak tekintse őket az igaz magyar. (3) Lássa csak ismertető , mily furcsa ellentételbe keveri az embert a megrágatlan szó. Ön , mint határtalan sze­reteti buzgalmáról föltesszük, a népet, szent valami­nek, az érte fáradozást magasztos és dicsőnek vallja, mégis más szavában kárhozatos leszállani e szentséghez. (4) — Ön minket és vállalatunkat a közönség pártfogá­sába akarna ajánlani, mint czikkének declamáló beve­zetése , meg néhány szuszszantó egyébiránt gyaní­tani engedik, és mégis tán akaratlanul úgy nekünk ru­gaszkodott , hogy szinte félti az ember ön drága egész­ségét, és félthetné a vállalatot, ha mindenki önnek törött szemüvegén át nézné azt, s pedig oly színben , milyent ön mázolt a népre, reánk, és ártatlan művünkre csupa érdekesség kedvéért. (5) Barátom és én , kik a nép értelmének fejlesztését tű­zök ki czélunkul, sem oly butának, mint ismertető, sem oly elvetemült dibdált tömegnek, hogy a vele érint­­kezés piszkítson, nem tartjuk a népet. A magyar nép, melynek körében életem nagyobb részét töltöttem, s vére véremmel egy, magára hagyatottságában is sok jó­zansággal birt, s bir folyvást, és tapasztalatom szerint nagyon megérti az okos szót, csak az ő nyelvén , az ő eszmejárása figyelembe vételével szóljanak hozzá. (6) Ezt tudva, járunk mi saját utunkon a néphez szól­tunkban , és sehogy nem fogadjuk el azon tanácsokat, melyeket oly bőven osztogattak vállalatunk megindítása óta nekünk, mert mellettünk a süker szólott, míg az ajánlók egyike sem mutathatta föl maga részéről azt. (7) Ki kárhoztatja modorunkat, hogy abban nincs pró­fétai emelkedettség, és szentírási egyszerűséggel páro­sított komolyság, hogy néha tarka pokróczról csörgő sipkával is mondunk a népnek egy­mást, ki mondom e modort meg nem emésztheti , ám szálljon síkra , szabad a vásár , szorítson le minket a térről , melyen képzele­tünk szerint csak tapogatózva , minden irány nélkül ha­ladunk. (8) Mi örömest látjuk a versenyt, de pusztán , hírlapi triposról eldörgött korholásokra útunkból kitérni nem fogunk. Ne féltsétek ti a népet, hogy a bőbeszédűség miatt a rendes gondolkozástól elszokik. Az üres beszéd, ha még oly rövid volna is, nyom nélkül elhangzik. (9) az élet­revaló gondolat pedig a szóözönből is ki fog tűnni, s megteszi hatását. —­ki egy kis lélektani ismerettel bír, tudja , hogy a rendes gondolkozást valamint nem az iskola, nem az olvasás adja meg, úgy el sem veheti. Az eredeti erőtől függ minden. Tanulás és élet csak gyakorlottsá­got adnak , de nem magát a dolgot. Kiben eredetileg meg van a jó felfogó, s ítélő erő, szóözönből is kihalász­­sza a derék eszmét, s megleli a vezérfonalat, kitől pe­dig az eredeti tehetséget a természet mostohasága meg­vonó, beszélhetsz annak akár spritesekben, s axióma vi­­lágosságú tételekben, rakhatod eléje tanaidat, még sem jő az soha tisztába sem veled, sem magával. Népünk, mint én ismerem , meglehetős egységi erő­vel bir, de eleven vére a változatos tarkaságot kedveli. (4) Amaz ismertetésben ép az volt tagadva , hogy az önök értelmében tett leereszkedés, pongyolaság, rendetlen beszéd fölemelné a népet. Az volt mondva , hogy e mo­dor , e csélcsap bőbeszédűség csinos és okos beszédhez, rendes gondolkozáshoz nem fogja szoktatni az olvasó­. (5) Ez állítást csak épen most, s épen önöktől halljuk elő­ször. (5) Igaz , háromszor igaz. . Tősgyökeres magyarságra van szüksége kivált annak , ki a magyar nép számára is. (4) Ez ellentét nincs ott­amaz ismertetésben ; csak az van említve általánosan , hogy színlelt együgyüség s tetsz­­vágyból nem kell leszállni a porba , mert e csörgősapkás modor nem fogja emelni a népet, melynek elég józan esze van átlátni a hiábavalóság színes fátyolán. (5) Úgy látszik , önök az egész vállalat érdekét és sükerét azon egypár czikkben vélik biztosítottnak , mely első füzetükben megjelent, s melynek ismertetését lapunk kö­zölte. A vállalat eléggé van méltányolva és ajánlva az ismertetésben : miért hát e följajdulás minden észrevétel fölült? (e) Ezt tartjuk mi is. (’) Tehát önöknél az ajánlás is baj, a nemajánlás is baj ! ? Hogy legyünk hát kedvükre ?.. (*) A magyar nép jellemében­­ nincs. Unka pokrócz, senj, csörgő sipka . . ezeket ő csak házaló komédiásoktól,isme­ri, s ez észrevételt önök használhatják a nélkül , hogy serökről leszorittatnának. (9) S mennyivel inkább elhangzik a hosszú üres beszéd, mely ellen a kérdéses ismertetés észrevételt ten ,­­ és gyönyörködik a bőbeszédben , ha ez végig ingerlete­­seket ad elé, s a képzelgésnek anyagot nyújt, és gondo­latokra ébreszti az észt. És mivel mindezeknek Vas Ge­reben eleget tesz, csak az ő modora volt hatékony a népre, és ám lessétek meg, nem több gyönyörrel olvas­sák-e czikkeit, mint akkor olvasnák, ha úgy írna, mi­ként a tanácsadók szeretnék ? Ennyi az, mit a szóbahozott ügyre nézve fölvilágosí­­tásul el kell­ mondanom. Sokat érintetlen hagyok, de máskor tán még az elhallgatottakra is visszatérhetek. (…) Még egy van, mit szó nélkül hagynom lehetetlen. S ez ,,A szegények prókátora!''' czímű rovat, melyen oly örömest lovagol minden életfaragó, gáncskereső és gya­núkovács. E rovatot én kezdem meg azon tiszta szándékkal, hogy a bélyeg körül előfordulható csalásoknak bevágjam az útját, s a dolog ismeretlenségéből mélhatlanul bekö­vetkezhető károknak elejét vegyem. Mert — uraim! akár tetszik a dolog, akár nem, meg kell vele ismerked­nünk, ha saját kárunkban gyönyörködni nem akarunk, ízlés dolga, de legalább ne gyanúsítsátok az embert, ki a kárt eltávolítni szándékozik. A magyarázat szárazsága elleni vád , annak gyűlöle­tessége fölemlítésével szemközt, ha nem nevetséges, leg­alább is ügyetlen. És szeretném ismerni azon bölcset, ki e tárgyat szám­ak és számolások nélkül értelmezheti, s pedig nem is ügyvédi szárazsággal, hanem tán költő­­ileg, virágos beszédben , vagy anecdotákkal megspékel­ve ? — Különben ismertetőnek ígéret­ be nem váltása iránt kifejezett reménye és óhajtása teljesülni fog, de koránsem azért, hogy előtte jobb hazafinak lássam, mert e részben magamnál tisztábbat nem ismerek. A gyanú­sításra készen álltam , mielőtt megfogtam a tollat, de, kik engem , mint tán ép maga ismertető is , közelebbről ismernek, jól tudják, hogy a gyanúsítás árnyékot nem vethet reám. Igazolásul ez alkalommal elmondhatnám, miként keletkezett a vállalat, s mi bírt hozzájárulásra en­gem , de a jók előtt ez szükségtelen, a gonoszakaratnak meg nem akarok rést nyitni, hogy árthasson (2). Végül még szabadjon ismertetőtől kikérnem, hogy máskor az idézetekben több hűséggel járjon el. ATÁDI VILMOS: vala, de tetemes az összeg is, mely a mulatság költ­ségeinek levonása után szerencsétlen honfitársaink segélésére fenmaradott, mert ez 2000 pártot túlhala­dó. Arad városa előkelő úrhölgyei, bár az emberi czél segélésére hozzájárultak , a nyilvános tánczmu­­latságon még­is személyesen meg nem jelentek. — Pigetti az aradi várban papírlem­ez díszművek készí­tésével tölti unalmas idejét. Készítményei csín, pon­tosság és ízlés tekintetéből a szemlélők bámulatát ki­érdemelték. Ig. Hetedik tudósítás a „losonczi közkönyvtár“ számá­ra felszólításom következtében begyűlt könyvekről, a beküldetés sorozata szerint: 76. Gyárfás István, jászkunkerületi törv.­szaki kiadó 31 kötet. 77. Horváth Döme, ügyvéd 1 köt. 78. Hirsch Julia kisasszony Pécsről 6 köt. 79. Egy ismeretlen 2 köt. 80. A pesti magyar nemzeti casino 87 köt. 81. Glatz Gyula, hittani kijelölt 7 köt. 82. Fi­scher Károly, az óbudai izraelita község jegyzője 15 köt. Teszen 149 kötetet, ehhez adva az eddigi begyült 4098 kötetet, összesen: 4247 kötet. Könyvtári szekrényekre: 6. A Nagybátorban több ifjú által rendezett színi előadásból 23 ft. 20 k. p. p. 7. A pesti lakatos, pus­ka- és sarkantyu-mivel ezek 60 ft. p. Teszen 83 ft 20 kr. ehhez adva az eddig begyült 27, ftot össze­sen 110 ft 20 kr p. p. Pesten , 1851-ki febr. 26-kán. Múzeumi­­igazgató Kubinyi Ágoston. VEGYES HÍREK ÉS ESEMÉNYEK. Budapest, febr. 28. — Nemzeti színházunkban, ma pénteken adatik : A PAJKOS JURISTA , vígjáték 5 felv. Kotzebue után magyarosította Baranyi Péter. ■—- * Miután a ill. Hírlap igy aggatózik, hogy ked­vét töltsük, megjegyezzük röviden, mikép mai (febr. 28-dikai) számában, amaz ismeretes — vX —jegyű eredeti párisi levélbe egy sajtóhiba csúszott be. „Febr. 11 -kéről“ van az datálva, holott annak a valóságos eredetiben — t. i. a Reichszeitung február 25-dikei számában — valóságos eredeti dátuma „febr. 20.“ — Az összeállítással nem akarjuk ismét lapunkat tölteni, hanem utasítjuk a t. olvasókat az említett bécsi lapra és — VI. — úr levelére. — -j- A M. H. megint belénk szeretne kölni! Úgy látszik, pauzáié (—) újdondászának szája még most is keserű azon falattól , melyet minap az által volt kény­telen lenyelni, hogy egyik párisi levelének eredetiségét a Reichsz.-ból oly kézzelfoghatólag kimutattuk. . . . Rettenetesen haragszik a más ujdondászka azért, hogy mi vegyes hiteink közt néha egyes vidéki híreket az ő belföldi levelezéseiből veszünk s kérdi honnan van az?... Az csak onnan van édes pauzáló ujdondászka, hogy önök belföldi levelezéseiket nem tartják fordítottaknak, s azok­ból egyes híreket — igen gyakran a forrás megnevezé­sével— fölvenni, nem tartjuk bűnnek, sőt sokszor csak is viszonosságból tesszük. Érti ön ? . .. A mit párisi levelezőnkről kérdőjelekkel ír­a csintalanka, azzal a kölcsönt szeretné visszaadni — ha lehetne ! — -i­ Folyó évi martiushó 2-kán tánczvigalom fog tartatni a Tigris czimü vendéglő teremében a károsult losoncziak fölsegélésére. E tánczvigalom , a jövedel­met illetőleg, kellő ellenőrködés mellett fog megtar­tatni , s az egész tiszta jövedelem , a nevezett czélra fordíttatik , a nélkül, hogy belőle a teremért járó költ­ség is levonatnék. Ennek levonását a Tigris vendéglőse Mayer úr a jótékony ezél iránti tekintetből elengedi. Belépti jegyek kaphatók Emich Gusztáv úrnál és a Privorszki- féle kávéházban. C) Fölösleges dolgot lenne ön, tessék elhinni. P) Ez érzelékenység , mely gyanúsítást keres ott is , hol annak árnyéka sincs, sohasem fog czélravezetni. Halad­janak önök megkezdett pályájokon férfiasan, de ne köve­teljenek sérthetlenséget , ne lássanak minden legjobb akaratú észrevételben is ártalmas hadizenést , mi, lega­­lább tőlünk, távol vala és van. E jegyzeteket szükségeseknek láttuk arra nézve, hogy a vita ezúttal teljesen be legyen fejezve. Szerk.

Next