Pesti Napló, 1851. február (2. évfolyam, 270-293. szám)

1851-02-14 / 281. szám

1851. másod évi folyam, 111111 ■ ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Pesten : Egy hónapra 1 fr 30 kr.p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egyévre . 15 „ — „ „ Egyesszám — „ 4 „ „ A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő. Vidéken: Évnegyedre 5 sz.— kr. p. Félévre .10,-,, Egy évre .18,-,, A havi előfizetés, mint a szá­­monkinti eladás is, megszűnt. Szerkesztési iroda: árintéza 449. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasittatik. BBsessms Péntek, február 14-én. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasá­­bos petit-sora 4 pge kr.­­jával szám­itta­ti­k. A be­­igtatási s lap.kmnyi külön bélyegdíj­ elére lefizeten­­dő EJUCNI G. könyvke­reskedésében. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve —jelen ívnyi alakjában mindennap, déle­ti órákban. Magánviták négyha­sábos sora 5 pengő kraj­­czárjával számittatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő , PESTI NAPLÓ szerkesz­tő-hivatalában. 3X^5. Lapjainkra folyvást előfizethet­ni helyben, valamint vidéken is, KÉT hónapra, MÁRTIUS VÉGÉIG, vagy ÖT hónapra, február 1 -től JU­NIUS 30-ig. Két hónapra, helyben: 3 f. — kr. p. „ „ vidéken: 3 f. 40 kr. p. Öt hónapra, helyben: 6 f. 30 kr. p. ”, „ vidéken: 8 f. — kr. p. Januári teljes számú példányokkal már nem szolgálhatunk. Az előfizetési leveleket és pénzkülde­ményeket bérmentesíttetni kérjük. TARTALOM: Telegraff tudósítások- A telepítésekről Magyarországon. 111 Aleppo (Betegségek. Himlőoltás. A két Balogh Kiviteli vám. Selyemipar. Egy sólyom története). Kalocsa (Taba Marczi). Váci (Tánczvigalmak). Vegyes hírek Politikai szemle-Franci­aország. (Febr. 8-ai ülés. Az öttagú directorium). Nagybritannia­ (Felső és alsóházi ülés febr. 8.). Németország­ (Amim. Helvétiára fordított figyelem. Mi­nisztertanács). Helvetia (Interventiók). Oroszország (Hadmozdulatok. Ezüst kivitelének tilalma). Börze­ — Gőzkocsik menetrende­ — Dunavízállás- Budapest, február 14-én. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Berlin, febr. 11. — A második kamara minden osztályai Finke-nek, az ország állapotát vizsgálandó bizottmány alkotását illető, indítványa ellen nyilat­koztak. Páris, febr. 10. — A dotatioi vitatkozásnál Royer miniszter, mint a törvényjavaslat védője lépett föl. Montalembert Napóleont dicsérte, s Changarnier letételét védelmezte. Moskotva üldöztetése megen­gedtetett. A községtörvény fölötti vitatkozás nem­sokára meg fog kezdetni. Berlin, febr. 12. — 5% 106%; állód, kötelezv. 84%; bankrészv. 97; Krakó 75%; felső-sziléziai 83%; alsó-sziléziai 115. Páris, febr. 10. — 5% rente 97,105; 3% 58,33. A minisztérium marad. — A Moniteur szerint a nem­ A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. WASHINGTON: Quijat­iói. Folytatás. (') Igen sok akarat kell a helyes közép fentartására; még ügyes és szilárd akarat sem mindig elégséges. Washington gondolkozásának és jellemének termé­szetes iránya és saját törekvése által czélhoz jutott; ő valóban kivü­l állott a pártokon, és hazája is így ítélvén felőle, csak az igazságnak hódolt. Mint tapasztalat és tettek embere, csodálatraméltó helyes tapintattal birt, rendszeres gondolkodás igé­nye nélkül. Semmi pártérdek, semmi előnyhöz kötött elv őt nem vezette. Modorában nem volt log­iai szi­gor , önszeretet vagy értelmi verseny által nem volt lekötelezve. Ha ő győzött, az eredmény ellenire nézve nem volt, sem elvesztett fogadás, sem egész elítélés. Ő nem szelleme túlsúlyának, hanem a dolog­, és szükségességének nevében győzedelmeskedett. E mellett győzedelme nem volt erkölcsi erő nél­küli tény, az ügyesség, erő vagy szerencse egyszerű eredménye. Távol minden elmélettől, csak az igaz­ságban hitt és ezt vette sinórmértékül cselekvésé­ben. Ő nem erőszakolta, valamely eszme gyözedel­­mét, az ellenkező vélemény ellenében; ő egyedül az érdek- és eredményért tett. Ő mitsem tett, mit ész­szerűnek és jogosnak nem hitt; úgy, hogy tettei, me­lyeknek rendszeres ellenségeit megalázó jelvök nem volt, nemkülönben erkölcsi jellemnek valónak, tisz­teletre gerjesztettek. Egyébiránt tökéletes önzéstelenségéről a legmé­lyebb meggyőződés uralkodott; nagy vezérfény, mely­ben az emberek teljesen bízni szoktak; roppant erő, mely magához vonzza a lelkeket, s egyúttal az ér­dekeket biztosítja, megnyugtatván őket, hogy nem áldoztatnak föl mint eszközök személyes és nagyra­vágyó érdekeknek. Első tette , a kabinet megalakítása , legfényesebb tanúsága volt részrehajlatlanságának. Négy egyén hivatott meg abba: Hamilton és Knox a foederalista. Jefferson és Randolph a democrat véleménynek kö­zöl. Knox derék katona, középszerű, de tanulékony ész ; Randolph ingadozó szellem , kétes becsületes­séggel és kevés hitellel bíró. Jefferson és Hamilton, mindkettő becsületes, őszinte szenvedélyes, ügyes, a két párt valóságos főnöke. H Hamiltont azon emberek közé kell számítani, kik egy kormány életelveit és alapfeltételeit leginkább is­merik: nem egy középszerű kormánynak,hanem olyan­nak, mely méltó küldetése­ és nevére. A rendnek, erő­nek és tartósságnak egy eleme sincs az Egyesült­ álla­mok alkotmányában, minek behozatala­ és túlsúlyára jelentékenyen ne működött volna. A monarchiai formát talán el­be tette a köztársaságinak. Talán valamen­nyire kétkedett a hazáján teendő kísérlet s­ikeréről. Az is meglehet, hogy élénk képzelődése és gondola­tának logikai heve által elragadtatva, néha nézetei­ben túlzó, és következtetéseiben kicsapongó volt. Mindamellett jelleme, és oly fölemelkedett volt, mint szelleme, ő híven szolgálta a köztársaságot, és azon törekedett, hogy azt megalapítsa, nem pedig hogy elerőtlenítse. Felsősége annak tudásából állott, mi­szerint természetileg és a dolgok lényeges törvé­nye által, a kormányhatalom legfölül a társadalom élén áll, melynek ezen törvény szerint kell alkottat­nia, és hogy minden rendszer, minden ellenkező tö­rekvés a társadalomban előbb vagy később zavart és gyengeséget idéz elő. Hibája ebben állott, hogy szo­rosan , kissé követelő makacssággal ragaszkodott a brit alkotmány példáihoz , s némelykor ezen példá­nyokban a jónak és rosznak, az elveknek és vissza­éléseknek ugyanazon tekintélyt tulajdonított, s nem bízott nagy mértékben, és erősen a politikai formák változatossága­, és az emberi társadalom hajlékony­ságához. Vannak idők, midőn a politikai lángész abban áll: nem félni az újítástól, a mellett hogy tiszteletben tartja, a mi örök. A democerata pártnak, nem­ az ó, vagy középkor zavargó és vad democratiájának , a jelenkori nagy democratiának , nem volt Jeffersonnál h­isebb , ki­­tűnőbb képviselője. Meleg barátja volt a humanitás­nak , szabadságnak és tudományoknak; bízott ere­jükben és jogaikban ; mélyen érdekelték azon jogta­lanságok, melyeknek a tömeg alá van vetve, és azon szenvedések , melyeket tűr, és csodálandó önzéste­­lenséggel szüntelen azon igyekezett, hogy azokat jóvátegye, vagy visszajöhetésöket megakadályozza; a hatalmat úgy tekinté, mint gyanús szükségessé­get , szinte mint valami roszat a rész ellen, azon igyekezett, hogy nemcsak korlátok közt tartsa, ha­nem gyengítse; bizalmatlan volt minden nagyság, minden egyéni fény, mint egy közel bitorlás iránt.: szive nyilt, jó indulata engedékeny , bár előzékeny­ségre kész, mégis pártjának ellenei iránt könnyen ingerelhető; lelke merész , élénk, elmés , fürkésző, inkább átható mint előrelátó, azonban felettébb ér­zékeny , hogy a dolgokat végletekig vigye, és fogé­kony a szerencsétlenség, és fenyegető veszély ellenében ildom- és szilárdsághoz folyamodni, melyek ha­marább­ és általánosabban alkalmaztatnak, tán azokat megakadályozhatták volna. Nem csekély feladat volt ezen két embert egye­­sülni és egy kabinetben működtetni. Az ügyek kriti­kus állása az alkotmány kezdetén, és Washington részrehajlatlan túlsúlya tudták ezt csak kieszközöl­ni. Folytonos kitartás és eszélylyel alkalmazta magát hozzájuk. Ő szorosan véve Hamiltonnak és elveinek határozott elsőséget adott. „Némelyek, mondá­m, nagyravágyó, következőleg veszélyes embernek tart­ják. Hogy ő nagyravágyó, abban én is ön­ként megegyezem; hanem ez, azon nemes becs­vágy , mi az embert arra ösztönzi, hogy mindenben kitűnjék, a mihez fog. Ő vállalkozó, tűzeszü, első tekintettel a dolog mélyébe hat­­).“ Azonban csak 1798-ban, magános visszavonultságában­­vélekedett igy Washington felőle. Mindaddig mig ő az állami ügyeket vezette , a két állami titkár irányában leg­nagyobb óvatossággal viseltetett és egyformán bizott bennök. Egyiket úgy, mint a másikat őszintének, fogékonynak, s mind a haza-, mind magára nézve szükségeseknek találta. Jefferson rá nézve nemcsak köteléke, de eszköze vola a néppártjai befolyásának, mely párt nem késik ellenzéket alkotni, hanem a kor­mány kebelében is, mintegy ellensúlyául szolgált Hamilton és barátai gyakran kihágó s meg nem fon­tolt beszédeik­ és törekvéseikre nézve. Ő értekezett velük, külön tanácskozott mindenikkel azon tárgyak­ban, melyeket közösen kellett igazítniok, hogy előre a véleménykülönbséget elhárítsa vagy meggyen­­gítse. Mindeniknek pártjának­ érdemét és népszerű­ségét , a kormány általános hasznára, s kölcsönös hasznukra is fölhasználni tudta. Ügyesen felhasznált minden alkalmat, hogy őket közös felelősség alá von­hassa. S midőn az egyenetlenség nagygyű lön, és az élénk szenvedélyek fenyegető kitörésre mutattak, közbevetette magát, intett, kért és személyes befo­lyása által, a két vetélytárs hazafisága és jó érzel­meire történt nyilt és találó hivatkozással legalább­­késleltette a rész kitörését, midőn meg nem orvo­solhatta. ‘) Washington Adams Jánoshoz , Iratai, IX. köt., 312. 1. Folytatjuk. ‘) Lásd P. N. 268. 269. 270. 271. 272. 273. 274. 275. 276. 277. 278. 279. és 280-ik számait. teti aláírás föltű­nő jele az elnök iránti rokonszenv­­nek. A párisi katonai parancsnokság három osztályra osztatott, még pedig Carrelet, Gaillabart és Lems­­seur vezényleteik alatt. A törvényhozó gyűlés még mindig a rabszolgabirtok kérdésével foglalkozik. A TELEPÍTÉSEKRŐL MAGYARORSZÁGON III. év Gondolom, a múlt számban eléggé meg­mutattam, hogy a telepítés nagyobb szabályok­ban soha sikerülni nem fog. A nehézségek összegét sejtik is a magyaror­szági gyarmatosítás barátai, azonban a telepítési kísérleteket mégis makacsul akarják. Mert már az értelmesebbek közölök átlátni kezdik, hogy Ausztria valóságos hivatását ad­­digran nem töltheti be, m­íg Kelet-európa sor­sának vezénylete körül a főszerep másé, s míg monarchiánk nem fog az európai török föld polgárosítójává és szellemi központjává válni. De épen ennek elérhetését belviszonyaink átalakításától függesztik föl; mert — nézetek szerint — Kelet civilizatiójának magában Ausztriában szükség kezdődni, és a mely szel­lem a Duna középvölgyén s határszéleinken uralkodik, az fog határszéleinken túl s a Duna torkolatáig mindenütt alakítani, változtatni és hódítani. Szeretnék tehát, hogy a germán komoly és alapos polgárisodás vegye ápoló karjaiba s ve­zesse Nyugat érdekeihez a fiatal képzelődésü, heves és barbár Keletet. Óhajtanák, miként ezt megelőzőleg a Duna középvölgyének művelt osztályai, Dévénytől Orsováig emeljék fel a német nyelv, német szel­lem s gondolkozás­mód zászlóit, s lobogóik alá gyűjtsenek erős véleményeket, határozott ro­­konszenveket. Kívánnák, hogy miután a köznépet századok alatt is alig lehet ősi nyelvétől elszoktatni, s miután nálunk a német lakosok száma oly ke­vés, hogy a germán szellemnek semmi támpon­tot nem nyújthat,­­ tehát e lényeges hiányon a gyarmatosítás segítsen. Szóval: azok, kik mélyebben akarnak a dol­gokba látni, a német felsőbb nevelés és a köz­­igazgatás magasabb ágainak német vezénylete mellé, mint kiegészítő részt akarják a gyarma­tosítást nagy szabályokban. Nem c­éluk az egész birodalmat egy­nyel­vűvé tenni, de vágynának német műveltségűvé. S ha a magyar korona birtokaiban­­a német népesség nemcsak néhány városba volna szo­rítva, de oly hálózatot alkotna, mely a külön­böző vidékeket egymással s a falut és pusztát a városokkal összekötné: ezen esetben a germán iparra, kereskedelemre, tanintézetekre, közigaz­gatásra és közszellemre mindig elég beltáplálék folyna, s nem látszanék a germán­ világ a Kö­­zépduna völgyében idegen, beteges terménynek, melynek gyökerei alig verhetnek magoknak rést, s mely minden nedvet kívülről nyer. Egypár millióval szaporítva a német elemet, e­zzel előttük elérhetőnek rémlik. S ekkor, szerintük, megnyerve van Kelet­­európa polgárisodásának kulcsa, kivált ha egész Németországot egész Ausztriához vám- és ke­reskedelmi szövetségek csatolják, s ha Török­országgal kedvező kereskedelmi szerződések köttetnek. Röviden elmondottam a nézpontot, melyet a gyarmatosítók saját politikájukban a legmélyebb felfogásnak, a mindent kimagyarázó és szente­sítő utógondolatnak tekintenek. Soha valódi érdek kalandoribb eszközök által nem kerestetett, mint ezen terv útján. Engedjük meg a rögeszméjű idealisták ked­véért, hogy a telepítés körül sikeresebb kísér­letek történhetnek, mint én előadtam. De ekkor nem marad-e szintén kérdésnek: vájjon a gyarmatosítás valósággal segíti-e elő ama szellem és gondolkozásmód terjedését, mely mellett a német polgárisodás Keleten le­hetséges és népszerű? Van-e, ki a nemzetiségi féltékenységeket te­kintet alá vévén, többé kétségbe hozhassa, hogy a Duna középvölgyében, s kivált a Dráva és Száva mellékein a germán nyelv, intézmények és szellem befolyása épen azon időtől fogva ne­vezetesen csökkent, hogy a hírlapírók és sörház­­politikusok által kizáró szabadalmat nyert a ma­gyar korona régi birtokaiban polgárosítani? — Múlékony-e ezen idegenkedés, vagy a helyzetek természetéből nő ki?, felesleges tárgyalni. An­nyi előttem bizonyosnak látszik, hogy a német­ajkú polgárosodás, még mielőtt a Vaskapuig, vagy az Unnáig érkeznék , már csak úgy terjeszked­­hetik lépésenként tovább, mint hajdan a spa­nyolok által a keresztény hit, Peru­­s Mexico­­ban, i t. i. nem a meggyőződés de az erőha­talom fegyvereivel. Ezt pedig a kormány soha sem fogja akarni. S aligha akarhatja, hogy a nemrég óta gerjedt gyanús szellem és féltékeny­ség egészen a gyűlöletig fokoztassék azon vád által, miként a nemzetiségek a közös monar­chiában a gyarmatosítási kísérletek utján a bir­tokviszonyok körül tám­adtatnak meg rendsze­resen , s bukásuk e mezőn nagy erőfeszítéssel és ügyességgel készítetik elő. Aztán, ha e czél létesülne is, ha mind kes­kenyebb vonalakra szorulnának a nemzetiségek igényei, ha a felhagyott erkölcsi tért a germán nyelv és szellem, a földiratit pedig a gyarmatok vennék át: vájjon ezen pillanati nyeremény hasz­­nálna-e azon magas érdemű néptörzseknek, mely szakadozottsága mellett is a világpolgárisodás­­ban oly nagyszerű szerepet játszott ? Volna-e a német birodalomnak valóságos nyereménye e győzedelemben ? S midőn egy felvonás a nagy történészet'­ drámából befejeztetnék, és a füg­göny fölemelésekor a darab hősei, a germanis­­mus és a slavism­us, mindenütt szorosan és közvetlenül egymás mellett találnák magukat: hihető-e , hogy e jelenet baráti kézszorításon s nem a keztjüknek egymás elébe dobásán kez­dődnék ? Hajdan két becsszomjas nemzet, a spanyol és portugál, az új­ világból, mely csak alig fe­­dezteték fel, minél többet akart elfoglalni. Vi­dik Sándor pápa, ki a föld alakját még nem ismerte,­­— mi akkor nem vala csoda — de az emberi lélek és népszenvedélyek alakulá­sait annál jobban , egy meridionalist vont a ver­senyző nagyravágyások számára, melyen innen az egyiknek és túl a másiknak lehetett terjesz­kedni, s mig a spanyol jobbra, a portugál csak balra vihette diadalmas lobogóit. A pápa terve a földirati eszmékbe ütközött és meghiúsult, de semmibe dőlése által nem vonta le azon alapigazságot, hogy a nagy érdekeknek egy betalálkozása , rendszerint azok összecsapá­sát okozza, és vannak határok, melyeknek át­lépésével a harcz kimeneteléről lehet szó, de kikerüléséről többé alig. Bár soha ne feledték volna ezt a nemzetek közti politika vezérei! Bár átlátnák, hogy most még jó szomszédunk az orosz, mert erélyét és becsszomját kelet felé vetheti. Előázsiától azon pontokig, hol az an­golok gyarmati érdekeivel összetalálkozik, de e

Next