Pesti Napló, 1851. május (2. évfolyam, 344-369. szám)
1851-05-26 / 365. szám
többség nyelvén — mely hazánkban a magyar— leendő vezetésére. Elmondom a nemzetiségi kérdésekben az új viszonyok természetes és szükséges hatását, gondolkozásmódotokra. Az idő jelei kettős figyelmet igényelnek ókorban, hol a kisebb dolgokban is a Nemesis oly megdöbbentőn és gyorsan tünedez föl. A Törökbirodalomba menekült Magyarokra VONATKOZÓ LEVELEZÉS. *) Mely ő felsége parancsára a parliament elébe terjesztetett. Febr. 28. 1851 Folytatás. cm. Viscount Palmerston, viscount Ponsonbynak. Kilügy , jan. 1. 1849. My Lord! Ezennel küldöm excellentiádnak utasításul másolatát azon jegyzéknek *), melyet az osztrák ügyviselő ez udvarnál hozzám intézett, úgy szinte azon utasításnak is, melyet Schwarzenberg herczeg Koller bárónak adott, s melyet Koller báró velem közölt; mindegyike azon kérdésre vonatkozik , mely a brit hajóhad bemenetele után, a dardanellai kül- és belerősségek közé , keletkezett. Oda utasítom excellentiádat, tudassa válaszul, az osztrák kormánynyal, miszerint azon körülmény , hogy sir William Parker hajóhadával néhány napra Barbers Bayban keresett menedéket, míg a viharos idő tartand, mely előbbi állomásánál Besika-Bayban veszélyeztette, nem látszik ő felsége kormányának oly nagy jelentőségűnek , milyennek az ostrák kormány vette. Ha ő felsége kormánya szükségesnek látná e tárgyat megvitatni azon elvekből, melyekre az osztrák kormány helyére, sokat lehetne mondani feleletül azokra, melyek Koller báró jegyzékében és Schwarzenberg herczeg közlönyében foglaltatnak. Az 1841. júliusi szerződésben az öt hatalmasság arra kötelezte magát, hogy tisztelni fogja a török kormánynak szabályozásait a Dardanellák és Bosphorus szorosaira vonatkozólag ; már pedig úgy látszik, hogy a Dardanellák szabályozásában 1845, a török kormány idegen nemzetek hadihajóinak megengedi, hogy a kül- és belerősségek közti kikötőben állomásozhassanak ; s hogy a török kormány véleménye szerint a szigorúan vett Dardanellák a várostól veendők, ott, hol a szűk átjárás kezdődik, minek következtében azt is lehetne állítani, hogy a brit hajóhadnak állomása Barbers-Bayban oly helyen történt, mely a fönálló szabályok szerint, nyitva áll minden nemzet hadihajóinak, s e szerint nem volt az 1841-ki júliusi szerződésnek megszegése. Még azt is fel lehetne hozni s pedig alaposan, hogy ha a brit hajóhadnak megjelenése Barbers-Bayban megszegése volt az 1841. szerződésnek, miután e szerződés nemcsak azt tiltja, hogy békeidőben a Dardanellákban idegen hadihajók meg ne jelenjenek , hanem az öt hatalmasság azt is kikötő, hogy a porta függetlenségét tiszteletben tartandja; akkor, ha a brit hajóhad állomása Barbers-Bayban sérti a szerződést, ez bizonyosan nem volt első megszegése a szerződésnek. Igaz, hogy ellenvetésül azt lehetne felhozni, hogy a brit hajóhadnak megjelenése, melylyet pillanatnyi körülmények idéztek elő, egészen még nem egyeztethető a szerződés szellemével és czéljával; de miután azultán függetlensége veszélyeztetett , azon követelések által, melyek oly fenyegető modorban intéztettek a portához , s melyek ezenfelül nem alapultak szerződési kötelezettsége*) Lásd P. N. 362. számát. *) Lásd az 58. számot. ken, ő felsége hajóhadának megjelenése annélkül, hogy Konstantinápoly alá ment volna, inkább úgy tekintendő , mint őszinteség jele, azultán irányában, hogy biztosítsa számára a független cselekvést, mely fő czélja volt a szerződésnek. Továbbá azt is föl lehetne említeni, hogy az 1841. szerződésnek valódi érteménlyezése szerint, egyrészről a portának , másrészről az öt hatalmasságnak intézkedései, hogy a hadihajók a szorosból kizárattassanak, csak úgy és akkor alkalmazhatók, midőn a porta valóságos békét élvez. Úgy szinte mondani lehetne , hogy az említett szerződési kötelezettségek nem alkalmazhatók a dolgok oly állására, minek legújabban Konstantinápolyban fölmerültek, hol az ellenségeskedés tettleg ugyan még nem tört ki, de a portával tudattatott a szakadás lehetősége, azon szomszéd hatalmasságokkal, kiknek miniszterei a portávali diplomatikai összeköttetést már hivatalosan felfüggeszték, s kinyilatkoztatok, hogy egyetlen egy menekült megszökése (mit megakadályoztatni nem volt a porta hatalmában, s mi megtörténhetek vala minden pillanatban) Törökország részéről hadszenetúl fog tekintetni Ausztria és Oroszország ellen. Valóban a dolgok ily állását nem lehet valódi békeállapotnak venni, milyen az 1841. szerződésben említetik , és ha a zultán, szomszéd hatalmasságok hivatalnokai által oly határozott modorban fenyegetve, csakugyan tettlegesen egy barátságos szövetségesét felhívta volna, hogy birodalma szivébe lőjön, s fegyveres pártolást adjon oly veszélyek ellen, melyek kitörését maga nem volt képes megelőzni, bizonyosan nem az osztrák kormány az , mely némi alapossággal azon általános elveket idézhette volna, melylyekre ily meghívást alapítani lehetne. Egyébiránt ő Felsége kormánya, nem akar vitatkozó levelezésbe ereszkedni az osztrák kormánynyal, s ő Felsége kormánya kész, az 1844-i szerződés legtágabb értelményezését helyeslem. Ő Felsége kormánya ennélfogva hajlandó megengedni, hogy az ünnepélyes szerződések nyomán, a dardanellai és bosphorusi szoros alatt, oly hadihajókra vonatkozólag, melyek nem rendelvék az idegen konstantinápolyi követségek használatára , azon egész szorost kell érteni, mely egyrészről az Archipelagos és Marmora tenger, másrészről a Marmora és fekete tenger közt van; s hogy e szorosban, mig a porta békét élvez , minden hadihajónak , kivéve a fent említteteket, tilos legyen a bemenetel. A legújabb eseményekre vonatkozólag, melyek az osztrák jegyzékben enlittetnek, elég annyit mondani, hogy Sir William Parker nem azért von Barbers-Bayban állomást,mintha őfelsége kormánya odautasította volna, hanem a konstantinápolyi brit követnek, a Dardanellák consulának s a dardanellai török parancsnokságnak nyilatkozatai nyomán, s hogy ily körülmények közt e cselekvés nem megsértése a porta szabályozásainak; továbbá Sir William Parker nem ment addig Barbers-Bayba, mig a vész hatalma Besika-Bayból erre nem kénytete, s hogy Barbers Bayban csak addig maradt, mig a viz állása szükségessé tette. Egyébiránt ő Felsége kormánya ő Felsége konstantinápolyi követének kinyilatkoztatván azon óhajtását, hogy a szerződést szorosan megtartatni akarja, a hajóhad nem térend többé vissza Barbers Bayba, hanem ha nem találand máshol elég biztosságot , a szoroson kívül veend állomást. Fxcellentiád olvassa fele közlönyt Schwarzenberg herczegnek, s kézbesítse másolatát. Vagyok stb. PALMERSTON között. — Rég nem volt városunknak ilyen ünnepies színe, rég nem ily általános elfogadási készületek: a bel- és külmonostor-utcza végeinél a tavasz viruló lombjai s virágiból nagyszerű diadalívek lőnek emelve,az útszélzüld ágakkal,vagy zöldágat tartó polgárok sorával szegélyezve, az ablakok megannyi élő kirakat a legbájosb kandi hölgyfejekből, az utczákon ezrenkint hullámzó nép, mely egy jobb jövő felől táplált reménye, vágyai és aggodalmainak közepette az új kormányzóban feldúlt hazájának s vérző sebeinek vigasztaló orvosát várá, és várá napok óta nyugtalanul..... Ne csodálkozzatok ezen szokatlan izgatottságon, hazánknak a központtól oly távoli s ezért mindent virulóbb rózsaszínben mutató fekvésén kivül még sok egyéb befolyt arra, hogy e nép oly nagy reményekkel s őszinte bizalommal üdvözölje új főkormányzóját. Igen, eme szegény népnek még él sajgó emlékében azon fájó túlszigor, melyet az egyenjogúság rovására a társnemzetekkel szemben szenvednie kellett; nála kedvező magyarázat- és közhiedelemre találtak a volt megboldogult kormányzónak politikai véghagyományáról több lapokban keringett hirek, melyek szerint nemzetünkről méltányosan emlékezett volna meg fölséges urunk előtt, s melyben az általa követett eljárástól különbözőt javasolt .... ide járult, hogy az ujonan kinevezett magas főkormányzónk fényes tulajdonairól, rendithetlen igazságszeretete, nemes, lovagias jelleméről magán- és újságlevelek jóeleve egyhangúlag igen kedvező véleményt hoznak, s beszélnek oly teljhatalomról, miszerint hazánk s városunk a legkecsegtetőbb reményekre érzé magát följogosítva. Ezeket előrebocsátván , megfoghatja tisztelt olvasó a a nagyszerű ünnepélyességet, az őszinte örömet, melylyel mindenrendű lakosságunk az érkező magas vendéget fogadta. A részletes leírást helybeli lapunkra bizván, én csak röviden beszélem el a ünnepélyt. Vidéki katonai és polgári főbiztosaink Cornelius és Bogdány urak Erdély határszéléig, a városi tanács s lovas polgárok a szomszéd Fenes faluig mentek elébe,s úgy kisérék be a várakozó nép ezreis árgyuk döreje között. A külső diadalívnél az izraelita község fogadó ünnepélyes szertartással, a belső diadalívnél az előre sietett vidéki polgári biztos úr s a városi hatóság itthoni maradt része üdvözlé; belsőközéputczai szállásán s a nagy téren az erdélyi hadi főparancsnokság, a kolozs-vidéki hatóságok várták , ugyanitt a széhek és tanulók ünnepélyes zászlóik alá seregelvé. Magas kormányzónk a legjobb korban levő szép férfiú , nyájas derültséggel jelent meg az erkélyen a nép riadó éljenei között, s legkevéssé sem zavaró azon kellemetlen, de szerencsésen kiütött körülmény, hogy kocsija épen a piaczra fordulás alkalmával felborult, azonban minden sérelem nélkül. A bajt az egyik kerék kihullása okozó, de az őszinte magyar ember megörvendvén, hogy veszély nem történt, ezt is hajlandó jóra magyarázni, hiszen ősi szokás szerint kedves vendégünknek, hogy ne távozhassák, ki szoktuk kerekeit szedni. Este a város rég nem látott fényben ragyogott, az ablakok, diadalívek, oszlopok lángban úsztak, tűzjáték- és transparentekben sem volt hiány. . • A polgárok nagyszerű fáklyás nemzeti zenével s a színházi dalnokkar által előadott nemzeti dalokkal tisztelgenek a magas vendég ablakai előtt temérdek nép éljenudásaitól kisérve. Az ünnepélyt a halmazaidba rakott fáklyák füst- és lángoszlopai fejezék be.. Magas kormányzónk ma a helybeli őrség felett tartott fényes hadiszemlét, aztán a különböző világi és egyházi testületek , hatóságoknak, továbbá a magyar földbirtokosok díszes nemzeti ruhában udvarló küldöttségének tisztelgéseit fogadó el; mindeniket úgy, mint tegnap szíves, nyájas leereszkedéssel, sebeinkre, mennyire csak tőle telik, enyhítő gyógyszert és balzsamot igémén. Ebéden az erdélyi katholikus püsvannak. Új tagnak fölvétele csak úgy történhetik, ha valamennyi szövetségtag azt a fönforgó körülmények közt lehetőnek s az egészre nézve hasznosnak ítéli. A többi czikkek mind határozottabban fejtik ki az utat és eszközöket, melyen és melyek által a Bécsben tanácskozó urak a szövetség érdekeit biztosítani kívánták, de melyek által egyszersmind a német nemzet közvéleményétől mind inkább eltávoztak. Megemlítjük azért még következő LV., LVI, LVII. és LVIII. csikkeket, melyek meghatóvá teszik előttünk, mint szűnt meg oly hamar 1848-ban a szövetségi gyűlés működése. A szövetségi államok felséges fejdelmeire hagyatik, mint akarják a szövetség-okmányban kimondott ígéretet, hogy a karok és rendek lesznek a szövetség minden országaiban teljesíteni, mit azonban teljesíteni kell. „A gyakorlatban levő kari és rendi alkotmányokat csak alkotmányos úton lehet megváltoztatni. „Minthogy a német szövetség, a szabad városok kivételével, csupán felséges fejedelmekből áll, azért az összes állami hatalomnak az állam fejében kell egyesülnie, s a felséges fejdelem csak némely jogainak gyakorlatában köttethetik meg a karok és rendek közremunkálásával. „A szövetségben álló fejedelmek semmi alkotmány által nem gátoltathatnak meg szövetségi kötelezettségeik teljesítésében.“ Tudniillik sem a német szövetség magában, sem a szövetségi gyűlés hatása legkisebb gyökeret nem vert a német nemzet öntudatában , mely azt inkább béklyónak , mint állami intézkedésnek, mely hasznosan fejt és előmozdít, ismerte. S midőn a nemzet megrázkodott, lepattant róla a béklyó — a Bundestag megszűnt élni. *) Lásd P. N. 364. számát, mely egy óranegyed és öt perczig tartott. Mindenki megunta és boszankodott. Azonban megtapsolák szerzőt egy episodért. Vakká tőn egy leányt, hogy ismét visszaadhassa szeme világát. Annyit panaszkodott, siránkozott ez árva teremtés , hogy váltig megszánta az ember. Midőn tehát orvosi műtét visszaadta szeme világát, a fölleplezés alkalmával öröme kitörésében szívesen osztozott a jószívű közönség. Sőt emberiség iránti érdeménél fogva — kihívta szerzőt, ki a műtevő orvos szerepét játsza. Ily tapsok, egyes részletek vagy meglepő jelenetek sükere által azonban ne hagyja magát szerző tévutakra ragadtatni. Múlékony süker az, melynek hatása alig éli túl a függöny lehullását. Tartós fönmaradást csak a mű, mint egész, összes hatása, s valódi belbecse biztosít. Az ily sükert örömmel jegyzi föl az ítészet. Színházi tapsok ellenben gyakran az előadást és nem a művet illetik. S e tapsokat váltig meg is érdemlik Jókayné és Fáncsy, kik fárasztó, mondhatni kínzó szerepeiket művészileg adták. -------------H08------------NÉMETORSZÁG. IX. Folytatás. *) Hogy e szövetségi törvény, már mint nemzetközi jogszabály nem felelt meg annak, mit czélozott, könynyű belátni, ha csak kevéssé meggondoljuk nemcsak a természetelleniséget, melybe a tagok szükségkép jutottak, s melyet, mint adottat, el sem lehetett mellőzni, mihelyt inkább egyedek igényei, mint országnak egyetemessége nyomtak, — hanem ha meggondoljuk a határozatlanságot is, mely mindenik czikken meglátszik. A természetelleniség okozta, hogy az összes szövetség Ausztria és Poroszország ellenében nyomtalan semmiségbe sülyedt, minélfogva a frankfurti Bundestag, azaz gyülésezés, merő paráda maradt, mely azonban a németek előtt sokat nyom, mint kiknél hosrabság nélkül az ember szinte nem is ember, a Bundestag léte pedig már mennyi czímet teremt okvetlenül ! Továbbá, e természetelleniség és az egész szövetségen elomló határozatlanság okozta, hogy a frankfurti gyűlés a gyengék irányában erős volt, de a hatalmasok közt bizony hiába járt volna békét szerezni. Innen a porosztó szék Ausztriára mit sem hatott volna, Liechtenstein herczegség pedig minden ünnepélyes fogadás nélkül is bizony meg nem támadja Ausztriát. A német szövetség tehát épület volt, melyben az ember szép időben oltalmat nem is kíván, rész időben pedig hiába keres , s melyre a legkisebb költség is hasztalan pazarlás. Azonban több több oszloppal ékesítették vagy támogatták azt 1820-ban és 1832-ben. Zárokmánynak (Schlussakte) nevezik a Bécsben készült 1820-as hosszú határozatot. Az első czikk mondja, hogy a német szövetség a német fejedelmek és szabad városok népjogi egyesülete , a szövetségben foglalt államaik függetlenségének és sérthetlenségének megóvására, s Németország bel- és külbátorsága föntartására. Ezen egyesület (II. sz.) önálló és független államok szövetsége , melyből kölcsönös egyenlő szerződésbeli jogok és kötelezettségek folynak , s mely kifelé mint politikai egységű hatalom lép föl. A szövetség-törvény (III. ez.) meghatározza a szövetségi hatásnak körét és korlátait— mint imént láttuk. A szövetség oszobatlan egyesület (V. cz.), melyből a kilépés egy tagnak sem engedtetik meg. A szövetség (VI. cz.) eredeti rendeltetése szerint azon államokra szorítkozik, melyek benne jelenben X. Az 1832-ben jun. 28-kan jegyzett 6 czikkek leg- [ inkább utolsó számunkban megemlített LVII. és LVIII. czikkét, az úgynevezett zárokmánynak, ille- ■ tik. Mert azokban mondatik: I. Minthogy a bécsi zárokmány LVII. czikke szerint az összes állami hatalomnak az állam fejében egyesülnie kell; s minthogy a felséges fejedelem csak némely jogainak gyakorlatában köttethetik meg a karok és rendek közremunkálásával; azért német fejedelem, mint a szövetség tagja, nemcsak jogosítva van olyan kérvény visszavetésére, mely a szövetség czéljával ellenkezik, hanem arra egyesen köteleztetik is. II. Minthogy az idézett czikk, s annak következése , melyet az LVIII. czikk kifejez, azt hozzák magukkal, hogy egy német fejedelemtől sem szabad a karok és rendek által azon eszközöket megtagadni, melyek a szövetségi kötelezettség teljesítésére, s az illető ország alkotmánya szerinti kormányra szükségesek, azért olyan esetek, melyekben a gyűlések a a kormányzásra megkivántató adókat valamitől közvetve vagy közvetlenül föltételezik , azok közé számíttatnak, hol a szövetség köteles és jogos az egyes kormányokat alattvalóik ellen oltalmazni. III. Egy német szövetségi állam beltörvényhozása sem ellenkezhetik a szövetség czéljával. IV. A frankfurti szövetséggyülés bizottmányt fog, előlegesen hat évre kinevezni, mely többi közt az egyes államok törvényhozó gyűlésein történőkre is fog ügyelni, s az ottani folyamokról a szövetséggyülést értesíteni. V. Minthogy a zárokmány LIX. czikke szerint ott, hol az országgyűlési tárgyalások nyilvánossága alkotmányilag megengedtetik, azon nyilvánosság határait sem élő szóval, sem nyomtatott iratokkal túlhágni nem szabad: azért kötelezik magukat a szövetséges tagok, hogy az országgyűléseken a német szövetség megsértését akadályozni fogják. VI. Csak a szövetségi gyűlésnek van joga a szövetség czéljának mivoltát megmagyarázni, valahányszor ez iránt kétségek támadnának. Vége köv. Kolozsvár, máj. 20. A Erdélynek várva várt új katonai és polgári főkormányzója herczeg Schwarzenberg Károly altábornagy , magassága tegnap délután 50 órakor megérpölt úrnál van. Innen egypár nap múlva Nagyszebenbe fog indulni. Egyebekről a jövő alkalommal. HIVATALOS. Kinevezés. A pénzügyminisztérium pénzügykerületi biztosokal Erdélyben helyettes harminczados Datkó Demént, harminczadtiszt Veres Ferenczet, helyettes kincstári fogalmazó Graf Károlyt s ideiglenes kincstári fogalmazó Buzgó Antalt kinevezte. Rendszabály a nagybani dohányeladásra nézve. (Folytatás.) A nagybaneladónak kötelességei a készlettartásra vonatkozólag. 12. §. Minden nagybaneladó köteles folyvást bizonyos, az igazgató jövedéki hatóság által meghatározott ideig kitartó készlettel minden tartásra rendelt dohányfajból ellátva lenni. Ha valamely nagybaneladó , önhibája nélkül, oly helyzetbe jut, miszerint az ellátás végett nála megjelenő algyűjtőket és tőzséreket csak úgy elégítheti ki, ha e végből érintett készlethez nyúl , akkor, mivel a hozzá utasított eladási közlönyöket szükséges dohányszer nélkül hagyni nem lehet, az meg van ugyan engedve, mindazáltal ez esetben a megszabott lakhelykészlet kiegészítése végett a kellő intézkedést tüstént meg kell tennie, vagy a netalán már megrendelt áru beszállítását siettetni, egyúttal pedig erről jelentést tenni az elöljáró hatóságnál, s azon ok miatt, melynél fogva a megszabott lakhelykészlethez nyúlni kénytelen volt, magát igazolni. Ha nagyban eladó a rendkívüli esetekre kijelölt készletet, mely érinthetlen készletnek is neveztetik, a lakhelyen teljes ép állapotban hagyni elmulasztja, anélkül, hogy ez iránt magát kielégítőleg igazolta volna, akkor a jövedékhatóság ezen készlet kiegészítését az elmulasztónak rovására intézheti el. A rendkívüli esetekre szolgáló készlet átvétele s a későbbi ellátások. 13. §. A nagybaneladók az első, illethetlen (mangreifbar) készletül határozott dohányszert (Tabak-Materiale) vagy hitelre kapják, azaz : a dohányszer nekik a meghatározott s törvényesen biztosított összegig kamat nélkül kölcsön adatik, vagy pedig kész fizetés mellett. A nagyban eladók, kiknek állandó hitel határoztatott, ezt már az első, illethetlen készletül jelölt áruszer átvételénél kell, hogy kimerítsék. Minden későbbi, a fogyasztás fedezésére szükséges ellátások a raktárnál vagy a gyűjtőnél, hol azok utasításnál fogva történnek, készpénzzel fizetendők. A hitelre adott dohányszer kölcsön-észletéről a gyűjtő egy kötelezvényt tartozik kiszolgáltatni s a járáshatóságnak, melynek járásában keblesítve van, átadni. Ha valamely nagybaneladó, állandó hitelben nem részesült, akkor mind az első készletért, mind a későbbi ellátásokért a jövedék-raktárnál vagy azon gyűjtőnél, hova utasítva van, készpénzzel fizetend. A nagybaneladók biztosítéknyújtása. 14. §. Minden nagybaneladó, ki dohányt hitelre kap, a neki megajánlott hitel fedezésére a jövedékhivatalnak biztosítékot (Caution) köteles nyújtani. Nagybaneladási hely egy újabban kinevezett közlönynek csak akkor adathatik át, ha ki van mutatva, hogy az előírt biztosítéknyújtás megtörtént. Ha valamely nagybani dohányeladási ügylet köre nagyobbodik, ez esetben a nagybaneladó köteles az igazgató jövedékhatóságtól e tekintetben hozzá érkezendő fölhívásra, biztosítékát aránylagosan fölébb emelni. A dohányszerzési ellátásmód. 15. §. Fő-vagy exoiudált gyűjtő (Verleger) csak azon raktárból , melyhez ellátás végett utasítva van , algyűjtő vagy nagybaneladó pedig csak azon gyűjtőtől, kihez utasítást nyert, húzhatja a szükséges dohányárukat. Minden ellátás alkalmával köteles magával hozni a tartozás és átvételről szóló hitelesített jegyzőkönyvet.