Pesti Napló, 1851. május (2. évfolyam, 344-369. szám)

1851-05-26 / 365. szám

többség nyelvén — mely hazánkban a magyar­­— leendő vezetésére. Elmondom a nemzetiségi kérdésekben az új viszonyok természetes és szükséges hatását, gon­dolkozás­­módotokra. Az idő jelei kettős figyelmet igényelnek ókor­ban, hol a kisebb dolgokban is a Nemesis oly megdöbbentőn és gyorsan tünedez föl. A Törökbirodalomba menekült Magyarokra VONATKOZÓ LEVELEZÉS. *) Mely ő felsége parancsára a parliament elébe terjesztetett. Febr. 28. 1851 Folytatás. cm. Viscount Palmerston, viscount Ponsonbynak. Ki­lü­gy , jan. 1. 1849. My Lord! Ezennel küldöm excellentiádnak utasításul máso­latát azon jegyzéknek *), melyet az osztrák ügy­vi­selő ez udvarnál hozzám intézett, úgy szinte azon utasításnak is, melyet Schwarzenberg herczeg Koller bárónak adott, s melyet Koller báró velem közölt; mindegyike azon kérdésre vonatkozik , mely a brit hajóhad bemenetele után, a dardanellai kül- és bel­­erősségek közé , keletkezett. Oda utasítom excellen­­tiádat, tudassa válaszul, az osztrák kormánynyal, miszerint azon körülmény , hogy sir William Parker hajóhadával néhány napra Barbers Bayban keresett menedéket, míg a viharos idő tartand, mely előbbi állomásánál Besika-Bayban veszélyeztette, nem lát­szik ő felsége kormányának oly nagy jelentőségű­nek , milyennek az ostrák kormány vette. Ha ő felsége kormánya szükségesnek látná e tár­gyat megvitatni azon elvekből, melyekre az osztrák kormány helyére, sokat lehetne mondani feleletül azokra, melyek Koller báró jegyzékében és Schwar­zenberg herczeg közlönyében foglaltatnak. Az 1841. júliusi szerződésben az öt hatalmasság arra kötelezte magát, hogy tisztelni fogja a török kormánynak sza­bályozásait a Dardanellák és Bosphorus szorosaira vonatkozólag ; már pedig úgy látszik, hogy a Darda­nellák szabályozásában 1845, a török kormány ide­gen nemzetek hadihajóinak megengedi, hogy a kü­l- és belerősségek közti kikötőben állomásozhassanak ; s hogy a török kormány véleménye szerint a szigo­rúan vett Dardanellák a várostól veendők, ott, hol a szűk átjárás kezdődik, minek következtében azt is lehetne állítani, hogy a brit hajóhadnak állomása Barbers-Bayban oly helyen történt, mely a fönálló szabályok szerint, nyitva áll minden nemzet hadiha­jóinak, s e szerint nem volt az 1841-ki júliusi szer­ződésnek megszegése. Még azt is fel lehetne hozni s pedig alaposan, hogy ha a brit hajóhadnak megjelenése Barbers-Bayban megszegése volt az 1841. szerződésnek, miután e szerződés nemcsak azt tiltja, hogy békeidőben a Dardanellákban idegen hadihajók meg ne jelenje­nek , hanem az öt hatalmasság azt is kikötő, hogy a porta függetlenségét tiszteletben tartandja; akkor, ha a brit hajóhad állomása Barbers-Bayban sérti a szerződést­, ez bizonyosan nem volt első megszegése a szerződésnek. Igaz, hogy ellenvetésül azt lehetne felhozni, hogy a brit hajóhadnak megjelenése, mely­­lyet pillanatnyi körülmények idéztek elő, egészen még nem egyeztethető a szerződés szellemével és czéljával; de miután a­zultán függetlensége veszé­lyeztetett , azon követelések által, melyek oly fe­nyegető modorban intéztettek a portához , s melyek ezenfelül nem alapultak szerződési kötelezettsége­*) Lásd P. N. 362. számát. *) Lásd az 58. számot. ken, ő felsége hajóhadának megjelenése annélkül, hogy Konstantinápoly alá ment volna, inkább úgy tekintendő , mint őszinteség jele, a­zultán irányában, hogy biztosítsa számára a független cselekvést, mely fő czélja volt a szerződésnek. Továbbá azt is föl lehetne említeni, hogy az 1841. szerződésnek valódi érteménlyezése szerint, egyrészről a portának , másrészről az öt hatalmasságnak intéz­kedései, hogy a hadihajók a szorosból kizárattassa­­nak, csak úgy és akkor alkalmazhatók, midőn a por­ta valóságos békét élvez. Úgy szinte mondani lehet­ne , hogy az említett szerződési kötelezettségek nem alkalmazhatók a dolgok oly állására, minek legújab­ban Konstantinápolyban fölmerültek, hol az ellen­ségeskedés tettleg ugyan még nem tört ki, de a por­tával tudattatott a szakadás lehetősége­, azon szom­széd hatalmasságokkal, kiknek miniszterei a portá­­vali diplomatikai összeköttetést már hivatalosan fel­­függeszték, s kinyilatkoztatok, hogy egyetlen egy menekült megszökése (mit megakadályoztatni nem volt a porta hatalmában, s mi megtörténhetek vala minden pillanatban) Törökország részéről hadszene­­túl fog tekintetni Ausztria és Oroszország ellen. Va­lóban a dolgok ily állását nem lehet valódi békeál­lapotnak venni, milyen az 1841. szerződésben em­lítetik , és ha a zultán, szomszéd hatalmasságok hi­vatalnokai által oly határozott modorban fenyegetve, csakugyan tettlegesen egy barátságos szövetségesét felhívta volna, hogy birodalma szivébe lőjön, s fegyveres pártolást adjon oly veszélyek ellen, melyek kitörését maga nem volt képes megelőzni, bizonyo­san nem az osztrák kormány az , mely némi alapos­sággal azon általános elveket idézhette volna, mely­­lyekre ily meghívást alapítani lehetne. Egyébiránt ő Felsége kormánya, nem akar vitatkozó levelezésbe ereszkedni az osztrák kormánynyal, s ő Felsége kor­mánya kész, az 1844-i szerződés legtágabb értelmé­­nyezését helyeslem. Ő Felsége kormánya ennélfogva hajlandó megengedni, hogy az ünnepélyes szerződé­sek nyomán, a dardanellai és bosphorusi szoros alatt, oly hadihajókra vonatkozólag, melyek nem rendel­­vék az idegen konstantinápolyi követségek haszná­latára , azon egész szorost kell érteni, mely egy­részről az Archipelagos és Marmora tenger, másrész­ről a Marmora és fekete tenger közt van; s hogy e szorosban, mig a porta békét élvez , minden hadi­hajónak , kivéve a fent említteteket­, tilos legyen a bemenetel. A legújabb eseményekre vonatkozólag, melyek az osztrák jegyzékben enlittetnek, elég annyit mondani, hogy Sir William Parker nem azért von Barbers-Bay­ban állomást,mintha ő­felsége kormánya odautasította volna, hanem a konstantinápolyi brit követnek, a Dardanellák consulának s a dardanellai török pa­rancsnokságnak nyilatkozatai nyomán, s hogy ily körülmények közt e cselekvés nem megsértése a porta szabályozásainak; továbbá Sir William Parker nem ment addig Barbers-Bayba, mig a vész hatalma­ Be­­sika-Bayból erre nem kénytete, s hogy Barbers Bay­ban csak addig maradt, mig a viz állása szükséges­sé tette. Egyébiránt ő Felsége kormánya ő Felsége konstantinápolyi követének kinyilatkoztatván azon óhajtását, hogy a szerződést szorosan megtartatni akarja, a hajóhad nem térend többé vissza Barbers Bayba, hanem ha nem találand máshol elég biz­tosságot , a szoroson kívül veend állomást. Fxcellentiád olvassa fele közlönyt Schwarzenberg herczegnek, s kézbesítse másolatát. Vagyok stb. PALMERSTON­ között. — Rég nem volt városunknak ilyen ünnepies színe, rég nem ily általános elfogadási készületek: a bel- és külmonostor-utcza végeinél a tavasz viruló lombjai­ s virágiból nagyszerű diadalívek lőnek emel­ve,az útszélzüld ágakkal,vagy zöldágat tartó polgárok sorával szegélyezve, az ablakok megannyi élő kira­kat a legbájosb kandi hölgyfejekből, az utczákon ezrenkint hullámzó nép, mely egy jobb jövő felől táplált reménye­, vágyai­ és aggodalmainak közepette az új kormányzóban feldúlt hazájának s vérző sebei­nek vigasztaló orvosát várá, és várá napok óta nyugtalanul..... Ne csodálkozzatok ezen szokatlan izgatottságon, hazánknak a központtól oly távoli s ezért mindent virulóbb rózsaszínben mutató fekvé­sén kivül még sok egyéb befolyt arra, hogy e nép oly nagy reményekkel s őszinte bizalommal üdvö­zölje új főkormányzóját. Igen, eme szegény népnek még él sajgó emlékében azon fájó túlszigor, melyet az egyenjogúság rovására a társnemzetekkel szemben szenvednie kellett; nála kedvező magyarázat- és közhiedelemre találtak a volt megboldogult kormány­zónak politikai véghagyományáról több lapokban keringett h­irek, melyek szerint nemzetünkről méltá­nyosan emlékezett volna meg fölséges urunk előtt, s melyben az általa követett eljárástól különbözőt ja­vasolt .... ide járult, hogy az ujonan kinevezett ma­gas főkormányzónk fényes tulajdonairól, rendithetlen igazságszeretete, nemes, lovagias jelleméről magán- és újságlevelek jóeleve egyhangúlag igen kedvező véleményt hoz­nak, s beszél­nek oly teljhatalomról, miszerint hazánk s városunk a legkecsegtetőbb re­ményekre érzé magát följogosítva. Ezeket előrebo­­csátván , megfoghatja tisztelt olvasó a a nagyszerű ünnepélyességet, az őszinte örömet, melylyel min­denrendű­ lakosságunk az érkező magas vendéget fogadta. A részletes leírást helybeli lapunkra biz­­ván, én csak röviden beszélem el a ünnepélyt. Vi­déki katonai és polgári főbiztosaink Cornelius és Bogdány urak Erdély határszéléig, a városi tanács s lovas polgárok a szomszéd Fenes faluig mentek elébe,s úgy kisérék be a várakozó nép ezreis árgyuk döreje között. A külső diadalívnél az izraelita köz­ség fogadó ünnepélyes szertartással, a belső diadal­ívnél az előre sietett vidéki polgári biztos úr s a vá­rosi hatóság itthoni maradt része ü­dvözlé; belsőkö­­zéputczai szállásán s a nagy téren az erdélyi hadi főparancsnokság, a kolozs-vidéki hatóságok vár­ták , ugyanitt a széhek és tanulók ünnepélyes zász­lóik alá seregelvé. Magas kormányzónk a legjobb korban levő szép férfiú , nyájas derültséggel jelent meg az erkélyen a nép riadó éljenei között, s legke­­véssé sem zavaró azon kellemetlen, de szerencsésen ki­ütött körülmény, hogy kocsija épen a piaczra for­dulás alkalmával felborult, azonban minden sérelem nélkül. A bajt az egyik kerék kihullása okozó, de az őszinte magyar ember megörvendvén, hogy ve­szély nem történt, ezt is hajlandó jóra magyarázni, hiszen ősi szokás szerint kedves vendégünknek, hogy ne távozhassák, ki szoktuk kerekeit szedni. Este a város rég nem látott fényben ragyogott, az ablakok, diadalívek, oszlopok lángban úsztak, tűzjáték- és transparentekben sem volt hiány. . • A polgárok nagyszerű fáklyás nemzeti zenével s a színházi dal­nokkar által előadott nemzeti dalokkal tisztelgenek a magas vendég ablakai előtt temérdek nép éljen­u­­dásaitól kisérve. Az ünnepélyt a halmazaidba rakott fáklyák füst- és lángoszlopai fejezék be.. Magas kormányzónk ma a helybeli őrség felett tartott fényes hadiszemlét, aztán a különböző világi és egyházi testületek , hatóságoknak, továbbá a magyar föld­­birtokosok díszes nemzeti ruhában udvarló küldött­ségének tisztelgéseit fogadó el; mindeniket úgy, mint tegnap szíves, nyájas leereszkedéssel, sebeinkre, mennyire csak tőle telik, enyhítő gyógyszert és bal­zsamot igémén. Ebéden az erdélyi katholikus püs­vannak. Új tagnak fölvétele csak úgy történhetik, ha valamennyi szövetségtag azt a fönforgó körülmények közt lehetőnek s az egészre nézve hasznosnak ítéli. A többi czikkek mind határozottabban fejtik ki az utat és eszközöket, melyen és melyek által a Bécs­ben tanácskozó urak a szövetség érdekeit biztosítani kívánták, de melyek által egyszersmind a német nemzet közvéleményétől mind inkább eltávoztak. Megemlítjük azért még következő LV., LVI, LVII. és LVIII. csikkeket, melyek meghatóvá teszik előt­tünk, mint szű­nt meg oly hamar 1848-ban a szövet­ségi gyűlés működése. A szövetségi államok felséges fejdelmeire h­agya­­tik, mint akarják a szövetség-okmányban kimondott ígéretet, hogy a karok és rendek lesznek a szövetség minden országaiban­­ teljesíteni, mit azonban tel­jesíteni kell. „A gyakorlatban levő kari és rendi alkotmányokat csak alkotmányos úton lehet megváltoztatni. „Minthogy a német szövetség, a szabad városok kivételével, csupán felséges fejedelmekből áll, azért az összes állami hatalomnak az állam fejében kell egyesülnie, s a felséges fejdelem csak némely jogai­nak gyakorlatában köttethetik meg a karok és rendek közremunkálásával. „A szövetségben álló fejedelmek semmi alkotmány által nem gátoltathatnak meg szövetségi kötelezett­­ségeik teljesítésében.“ Tudniillik sem a német szövetség magában, sem a szövetségi gyűlés hatása legkisebb gyökeret nem vert a német nemzet öntudatában , mely azt inkább bék­lyónak , mint állami intézkedésnek, mely hasznosan fejt és előmozdít, ismerte. S midőn a nemzet meg­­rázkodott, lepattant róla a béklyó — a Bundestag megszűnt élni. *) Lásd P. N. 364. számát, mely egy óranegyed és öt perczig tartott. Mindenki megunta és boszankodott. Azonban megtapsolák szerzőt egy episodért. Vakká tőn egy leányt, hogy ismét visszaadhassa szeme vi­­lágát. Annyit panaszkodott, siránkozott ez árva te­remtés , hogy váltig megszánta az ember. Midőn te­hát orvosi műtét visszaadta szeme világát, a föllep­lezés alkalmával öröme kitörésében szívesen osztozott a jószívű közönség. Sőt emberiség iránti érdeménél fogva — kihívta szerzőt, ki a műtevő orvos szere­pét játsza. Ily tapsok, egyes részletek vagy meglepő jelenetek sükere által azonban ne hagyja magát szerző tév­­utakra ragadtatni. Múlékony süker az, melynek ha­tása alig éli túl a függöny lehullását. Tartós fönma­­radást csak a mű, mint egész, összes hatása, s valódi belbecse biztosít. Az ily sükert örömmel jegyzi föl az ítészet. Színházi tapsok ellenben gyakran az előadást és nem a művet illetik. S e tapsokat váltig meg is ér­demlik Jókayné és Fáncsy, kik fárasztó, mondhatni kínzó szerepeiket művészileg adták. -------------H08------------­NÉMETORSZÁG. IX. Folytatás. *) Hogy e szövetségi törvény, már mint nemzetközi jogszabály nem felelt meg annak, mit czélozott, köny­­nyű belátni, ha csak kevéssé meggondoljuk nemcsak a természetelleniséget, melybe a tagok szükségkép jutottak, s melyet, mint adottat, el sem lehetett mel­lőzni, mihelyt inkább egyedek igényei, mint ország­nak egyetemessége nyomtak, — hanem ha meggon­doljuk a határozatlanságot is, mely mindenik czik­­ken meglátszik. A természetelleniség okozta, hogy az összes szö­vetség Ausztria és Poroszország ellenében nyomtalan semmiségbe sülyedt, minélfogva a frankfurti Bun­destag, azaz gyülésezés, merő paráda maradt, mely azonban a németek előtt sokat nyom, mint kiknél hosrab­­ság nélkül az ember szinte nem is ember, a Bundestag léte pedig már mennyi czím­et teremt ok­vetlenül ! Továbbá, e természetelleniség és az egész szövet­ségen elomló határozatlanság okozta, hogy a frank­furti gyűlés a gyengék irányában erős volt, de a ha­talmasok közt bizony hiába járt volna békét szerezni. Innen a porosztó szék Ausztriára mit sem hatott volna, Liechtenstein herczegség pedig minden ünne­pélyes fogadás nélkül is bizony meg nem támadja Ausztriát. A német szövetség tehát épület volt, melyben az ember szép időben oltalmat nem is kíván, rész idő­ben pedig hiába keres , s melyre a legkisebb költség is hasztalan pazarlás. Azonban több több oszloppal ékesítették vagy tá­mogatták azt 1820-ban és 1832-ben. Zárokmánynak (Schlussakte) nevezik a Bécsben készült 1820-as hosszú határozatot. Az első czikk mondja, hogy a német szövetség a német fejedelmek és szabad városok népjogi egye­sülete , a szövetségben foglalt államaik függetlensé­gének és sérthetlenségének megóvására, s Németor­szág bel- és külbátorsága föntartására. Ezen egyesület (II. sz.) önálló és független álla­mok szövetsége , melyből kölcsönös egyenlő szerző­désbeli jogok és kötelezettségek folynak , s mely ki­felé mint politikai egységű hatalom lép föl. A szövetség-törvény (III. ez.) meghatározza a szövetségi hatásnak körét és korlátait— mint imént láttuk. A szövetség oszob­atlan egyesület (V. cz.), mely­ből a kilépés egy tagnak sem engedtetik meg. A szövetség (VI. cz.) eredeti rendeltetése szerint azon államokra szorítkozik, melyek benne jelenben X. Az 1832-ben jun. 28-kan jegyzett 6 czikkek leg- [ inkább utolsó számunkban megemlített LVII. és­­ LVIII. czikkét, az úgynevezett zárokmánynak, ille- ■ tik. Mert azokban mondatik: I. Minthogy a bécsi zár­okmány LVII. czikke sze­rint az összes állami hatalomnak az állam fejében egyesülnie kell; s minthogy a felséges fejedelem csak némely jogainak gyakorlatában köttethetik meg a karok és rendek közremunkálásával; azért német fe­jedelem, mint a szövetség tagja, nemcsak jogosítva van olyan kérvény visszavetésére, mely a szövetség czéljával ellenkezik, hanem arra egyesen kötelez­­tetik is. II. Minthogy az idézett czikk, s annak követke­zése , melyet az LVIII. czikk kifejez, azt hozzák magukkal, hogy egy német fejedelemtől sem szabad a karok és rendek által azon eszközöket megtagadni, melyek a szövetségi kötelezettség teljesítésére, s az illető ország alkotmánya szerinti kormányra szüksé­gesek, azért olyan esetek, melyekben a gyűlések a a kormányzásra megkivántató adókat valamitől köz­vetve vagy közvetlenül föltételezik , azok közé számíttatnak, hol a szövetség köteles és jo­gos az egyes kormányokat alattvalóik ellen ol­talmazni. III. Egy német szövetségi állam beltörvényhozása sem ellenkezhetik a szövetség czéljával. IV. A frankfurti szövetséggyülés bizottmányt fog, előlegesen hat évre kinevezni, mely többi közt az egyes államok törvényhozó gyűlésein történőkre is fog ügyelni, s az ottani folyamokról a szövetséggyü­­lést értesíteni. V. Minthogy a zár­okmány LIX. czikke szerint ott, hol az országgyűlési tárgyalások nyilvánossága alkotmányilag megengedtetik, azon nyilvánosság ha­tárait sem élő szóval, sem nyomtatott iratokkal túl­hágni nem szabad: azért kötelezik magukat a szö­vetséges tagok, hogy az országgyűléseken a német szövetség megsértését akadályozni fogják. VI. Csak a szövetségi gyűlésnek van joga a szö­vetség czéljának mivoltát megmagyarázni, valahány­szor ez iránt kétségek támadnának. Vége köv. Kolozsvár, máj. 20. A Erdélynek várva várt új katonai és polgári fő­kormányzója herczeg Schwarzenberg Károly altábor­nagy , magassága tegnap délután 50 órakor megér­pölt úrnál van. Innen egypár nap múlva Nagysze­­benbe fog indulni. Egyebekről a jövő alkalommal. HIVATALOS. Kinevezés. A pénzügyminisztérium pénzügykerületi biztosokal Erdélyben helyettes harminczados Datkó Demént, har­­minczadtiszt Veres Ferenczet, helyettes kincstári fo­galmazó Graf Károlyt s ideiglenes kincstári fogalmazó Buzgó Antalt kinevezte. Rendszabály a nagybani dohányeladásra nézve. (Folytatás.) A nagybaneladónak kötelességei a készlettartásra vonat­kozólag. 12. §. Minden nagybaneladó köteles folyvást bi­zonyos, az igazgató jövedéki hatóság által meghatározott ideig kitartó készlettel minden tartásra rendelt dohány­fajból ellátva lenni. Ha valamely nagybaneladó , ön­hibája nélkül, oly helyzetbe jut, miszerint az ellátás végett nála megjelenő algyűjtőket és tőzséreket csak úgy elégítheti ki, ha e végből érintett készlethez nyúl , akkor, mivel a hozzá utasított eladási közlönyöket szükséges dohányszer nél­kül hagyni nem lehet, az meg van ugyan engedve, mind­­azáltal ez esetben a megszabott lakhelykészlet kiegé­szítése végett a kellő intézkedést tüstént meg kell tennie, vagy a netalán már megrendelt áru beszállítását siettet­ni, egyúttal pedig erről jelentést tenni az elöljáró ható­ságnál, s azon ok miatt, melynél fogva a megszabott lakhelykészlethez nyúlni kénytelen volt, magát igazolni. Ha nagyban eladó a rendkívüli esetekre kijelölt készle­tet, mely érinthetlen készletnek is neveztetik, a lak­­helyen teljes ép állapotban hagyni elmulasztja, a­nélkül, hogy ez iránt magát kielégítőleg igazolta volna, akkor a jövedékhatóság ezen készlet kiegészítését az elmulasz­tónak rovására intézheti el. A rendkívüli esetekre szolgáló készlet átvétele s a ké­sőbbi ellátások. 13. §. A nagybaneladók az első, illethetlen (m­angreif­bar) készletül határozott dohányszert (Tabak-Materiale) vagy hitelre kapják, azaz : a dohányszer nekik a meghatá­rozott s törvényesen biztosított összegig kamat nélkül kölcsön adatik, vagy pedig kész fizetés mellett. A nagyban eladók, kiknek állandó hitel határozta­­tott, ezt már az első, illethetlen készletül jelölt áruszer átvételénél kell, hogy kimerítsék. Minden későbbi, a fogyasztás fedezésére szükséges ellátások a raktárnál vagy a gyűjtőnél, hol azok utasításnál fogva történnek, készpénzzel fizetendők. A hitelre adott dohányszer kölcsön-észletéről a gyűjtő egy kötelezvényt tartozik kiszolgáltatni s a já­­ráshatóságnak, melynek járásában keblesítve van, átadni. Ha valamely nagybaneladó, állandó hitelben nem részesült, akkor mind az első készletért, mind a későbbi ellátásokért a jövedék-raktárnál vagy azon gyűjtőnél, hova utasítva van, készpénzzel fizetend. A nagybaneladók biztosítéknyújtása. 14. §. Minden nagybaneladó, ki dohányt hitelre kap, a neki megajánlott hitel fedezésére a jövedékhiva­talnak biztosítékot (Caution) köteles nyújtani. Nagybaneladási hely egy újabban kinevezett közlöny­nek csak akkor adathatik át, ha ki van mutatva, hogy az előírt biztosítéknyújtás megtörtént. Ha valamely nagy­bani dohányeladási ügylet köre nagyobbodik, ez esetben a nagybaneladó köteles az igazgató jövedékhatóságtól e tekintetben hozzá érkezendő fölhívásra, biztosítékát aránylagosan fölébb emelni. A dohányszerzési ellátásmód. 15. §. Fő-vagy exoiudált gyűjtő (Verleger) csak azon raktárból , melyhez ellátás végett utasítva van , algyűj­­tő vagy nagybaneladó pedig csak azon gyűjtőtől, kihez utasítást nyert, húzhatja a szükséges dohányárukat. Minden ellátás alkalmával köteles magával hozni a tartozás és átvételről szóló hitelesített jegyzőkönyvet.

Next