Pesti Napló, 1851. június (2. évfolyam, 370-392. szám)

1851-06-03 / 371. szám

tieldhez, melyhez azon utasítások másolatai csatol­tatók, melyek a brit hajóhadra vonatkozólag, Sir Stratford Canninghez küldettek. Elévülésünkre, meg­erősítve láttuk azon felvilágosításokat, melyek a fő státusminiszter által önnek adattak, kinyilatkoztat­ván, hogy a brit képviselő és admiral nem akarta az európailag megalapított szerződést sérteni. Lord Pal­merston világosan megengedi, hogy a porta enge­délye mely, békeidőben könnyebb hadihajóknak megengedi a bemenetelt, oly hajóhadra, milyen Sir W. Parkeré, nem alkalmazható. Ő kimondja, misze­rint nem helyesli a szerződés azon magyarázatát, mely Konstantinápolyban történt, és sajnálja, hogy az angol admirál nem választott kellőbb helyet hor­gonyvetésül , biztosítván, hogy ezentúl ez meg fog akadályoztatni. Örömmel vettük a határozott rászó­­lását a történteknek, úgy szinte a jövő biztosításait is. Mi ezennel fölmentettünk azon szükségtől, hogy Ausztria példájára, mely szinte egyike a szerződő fe­leknek, hivatalos tiltakozást tegyünk, vagy fekete­tengeri hajóhadunkat a Bosphorusban hasonló állo­másvételre feljogosítsuk, melyet az angol flotta a Dardanellákban von. Miután az angol hajóhad cse­lekvése nem helyeseltetett a brit kabinet által, nem marad egyéb hátra, mint jegyzékben venni az újon­nan adott biztosításokat, s hogy a lord Palmerston által elismert kötelezettségek, jövőben szorosabban megtartassanak. Mi az ottomán kormányt illeti, mely az 1841-i szerződés által szinte köteles a megalapított elvek felett őrködni, melyeket legújabban elhanyagolt, mi­dőn békeidőben önként megnyitotta hadihajóknak a szorosokat; ily megszegését a szerződésnek tilta­kozás nélkül nem lehet tűrni. Ezek következtében M. de Titoff megbizatott, hogy azon közlönyt felter­­jessze, melynek másolata ide záratik azon megbí­zással, hogy lord Palmerstonnal közöltessék. Meg­jegyzendő az is, hogy midőn a brit kabinet köteles­ségének ismeri, meginteni ügynökeit, hogy a szer­ződés szoros határain túl ne lépjenek, mi részünkről a török kormány irányában hasonlót tenni kénytele­nek vagyunk. Excellentiád sziveskedendik e köz­lönyt a fő státusminiszternek felolvasni, s másola­tát kézbesíteni. Vagyok stb. NESSELRODE. Folytatjuk e­lőbb tagja. A szerkezetben előforduló népfönségrei hivatkozás teljesen eltévesztő hatását. Minthogy a Moulin úr jelentésében foglalt javas­lat alkalmasint a gyűlés által is határozattá fog emel­tetni, tehát valószínű, hogy a nagyfontosságú parla­menti viták csak júliusban fognak megkezdetni. Ma az Ordre egy új XI. bulletint közöl hasábjain, mely nemcsak hogy titokban nem tartatott, de sőt több képviselőknek ismeretlen úton megküldetett, és fenyegető hangon szól azokhoz, kik az alkotmány revisioját, vagyis ez által, akár a monarchia vissza­állítását , akár az elnök hatalma meghosszabbítását akarják elérni. „Figyelmeztetjük — így szól­t, töb­bek közt — a többség tagjait, hogy közülök mind­azok, kik szavazataikkal a vérontás jelszavát kimon­­dandják, „ezzel önmaguk ellen ki fogják mondani a halálos ítéletet. Neveiknek a Moniteurbe lett iktatása az ítélet helyét pótolandja.“— Végszavai ezek: „Ők forradalmat akarnak, ám ki lesznek elégítve. De tud­ják meg, hogy ez lesz az utolsó. Itt az ideje végezni ezen javíthatlan fajjal, mely csak akkor lesz végkép legyőzve, ha megfosztatik szerzett kincseitől. Éljen a social köztársaság.“ Aláírva: „a középponti ellen­állási bizottmány.“ •­ Az Ordre azt kérdi a Pressé­től, ha ezt elismeri-e a valódi ellenállási bizottmány művének ? Még nem tudom, mikép vélekedik, és mit tud róla a Presse, de a provocatiók után, melyek a kormány és a törvényhozók többsége részéről folyvást történ­nek , a bulletinnek erőszakos hangulatát csodálni nem lehet. A múlt heti viharos ülések következtében több párbajról beszélnek, melynek tegnap és ma kellett történni. Kimenetelök még nem tudatik. Az annyit szenvedett, annyit hányatott sziget la­kosai rendet, csöndet, s h­ozzátehetnek, valódi bol­dogságot élveznek; mert a caltagironei decurionatus fényes küldöttséget utaztatott Nápolyba a királyhoz, tőle esdeklendő , hogy hűséges ragaszkodása nyilvá­nítását elfogadni, s megengedni méltóztassék, mi­szerint annak zálogául ama községben élethű szobrát fölállíthassák. A király szívesen fogadta a küldöttséget, de a szo­bor felállítására nézve , igen bölcsen azt határozta , hogy az arra fordítandó pénz, melyül csupán csak a községi pénztár-fölösleg lehet tekintendő, inkább jó­tékony czélokra fordítassék, vagy községi vállala­tokba fektettessék, hogy így a szegény munkás osz­tály szerezhetési módjai szaporítassanak. A Campana egyik legújabb számában igen vasta­gon kel ki a sajtónak mindinkább elszaporodó kinö­vései ellen­i erkölcsiség tekintetében. Szent dühe és dorongoló modora ezúttal nemcsak megbocsátható, de helyén is van, mert annyi szemtelen firka, kép, sat. ritkán látható összehalmozva, mint városunkban. Igaz van, midőn felkiált: „A szabadság nem fri­gyesül feslettséggel.“ Ha ismerné önök Berzsenyiét, idézhetné ama szép szavait, melyek szerint a megromlott erkölcsök nyo­mában ..Róma ledől s rab igába görbéd!“­vekedő idegenkedéssel találkozik, — tudomásunk­kal, eddigelé csak öten folyamodtak, családjuk szá­mára szükséglendő dohánytermesztési jogért. Egy­másután mondogatnak le lakosaink a megszokott, sőt egy némelyiknek egyedüli időtöltésül szolgáló pipázás­ és szivarozásról, s maholnap bátran vissza­hirdetheti a kapitányi hivatal azon tilalmat, hogy az utczákon és udvaron, 5 pengő ft. büntetés mel­lett tiltatik a pipázás, vagy szivarozás, — és mégis betűről betűre megtartatik— a tilalom. Úgy látszik itt is szükséges volna a népszerű oktatás, melynek bizonyosan lenne eredménye. A folytonos szárazság miatt emelt sűrű panasza­inkat, valahára, — kissé bár későn is — meghal­­gatá az egek ura, s ha valami jégcsapás nem sújtja le vetéseinket, vérmes remény ígérkezik, hogy a szá­razság által elsült széna hiányát az őszi kövér gabna­­vetések, s a bő szüret pótolandják helyre. Mint hiteles forrásból tudjuk, a házgyujtásról is­mert Toronyi expolgármesternek — a felette ítélő szegedi törvényszék megkeresése folytán — a na­pokban írták össze, azaz csak akarták összeírni va­gyonait, — mivel T. úr hihetőleg csupa ügyvédi kiszámításból vagyonait jó eleve más névre íratta. Furcsa volna, ha a törvényszék meg, a vagyontalan­­ság miatti kártalanítási hiányt csupa beszámításból több évi börtönnel pótolná helyre. R. levelező, Paris, május 29. P. A tegnapi ülésben Moulin letette a Morin és Moulin javaslataik megvizsgálására kinevezett bizott­mány jelentését. A bizottmány javaslata oda megy ki, hogy minden az alkotmányrevistát tárgyazó in­dítványok, egy, az osztályokban nevezendő tizenöt tag­ból álló bizottmánynak adassanak át; e bizottmány az első indítvány letétele után nyolcz nappal neve­zendő, és köteles egy hónap lefolyta alatt beadni je­lentését. Az egyszer elvetett indítványok csak három hónap múlva vetethetnek föl újólag, és megvizsgálá­sukra egy új bizottmány fog az elsőnek módjára ne­veztetni, valamint minden újabban beadandó javaslat is ezen bizottmánynak fog átadatni. E tárgy a szombati ülés napirendjére van kitűzve. Mindamellett, hogy tegnap már törvénysértés nél­kül lehetett tenni az alkotmányrevisióra vonatkozó javaslatokat, s mindamellett, hogy mind a rivoli­­mind a pyramidutezai gyüldék már több napok előtt megállapíták szerkezetüket, mégis az ülés elmúlt a­nélkül, hogy ez megtörtént volna. Ennek oka azon körülmény, hogy a legitimisták a pyramiduterai szer­kezetet egyáltalában nem akarták elfogadni, és az utóbbinak tagjai még egyszer meg akarják amazokkal az egészet kisérteni. E czélból holnap mindkét gyülde rendkívüli ülést tartana, melynek azonban alig lesz sok eredménye. Ha a pyramidutezai szerkezet, mely ott tegnapelőtt állapíttatott meg, jezsuita szellemű, azon nem fognak önök csodálkozni, ha meggondolják, hogy azon gyüldenek Montalembert úr egyik elöke-A gróf valódi leánya, kit Laczi megmentő, fölfedez-­­ tetik. Csak kevés idő előtt lett neje ifjú gyámatyjá­nak, a tékozló fiú ez újabb példányának, ki megtért, törődött szívvel, rongyosan került vissza atyja házá­hoz. Mondani sem kell, hogy Tóbiás leánya sem esett a mélységbe. Előkerül, érdemlett keresztül rosz jellemű férjének. Ez a mű tartalma főbb vonásokban.. Ki nem látja e mesén is a franczia szabást, mely a rejtelmek irodalmára, a koldus tanyák borzalmaira stb. emlékeztet? Ugyanazon romlott légkör, mely­nek lege oly nyomasztóan hat a néző kebelére. De vizsgáljuk a jellemeket. Mindenek előtt egy sötét alak tűnik föl a szemé­lyek közt, kitől — bár sokkal tehetetlenebb — örök­ké félünk, mint az iskolamestertől a londoni koldu­sokban. Koldus, kivel egy borzasztó bű­nkisérletnél találkozunk először, s kit gonosztettei milliomossá tesznek. Aztán egy grófnő, k­i gyámleánya gyerme­két kiveti a világba , s a szegény hölgy kezével szívtelenül rendelkezik, saját gyermekét pedig e hölgy iránti szerelme miatt, megátkozza. Van továbbá e grófnőnek egy segéde, ki a gyermeksikkasztásban eszközül szolgál, s aztán e gyermeket, ki ellen ily borzasztóan vétkezett, magához nőül kényszerítő menni, hogy jószágain osztozzék. S hogy ezért ér­jen, megcsalja, háttérbe szorítja saját testvérét. Szerencse, hogy e testvér oly nevetségesen könnyel­mű , s a leány merőben has­zontalan teremtés, kiben nincs semmi érzés, ide és oda lehet tenni, mint a bábot, mert csupán rang, fény után indul, s csak úgy változtatja jegygyűrűit, mint öltözetét. Hogy pislog az ékszerekre — ő, a milliomos vendéglős leánya ! Ezek a színmű komolyabb alakjai. Gonosztevő vagy aljas és érdektelen alakok. Nincs egy is közöt­tük , ki iránt részvétet érezne a műphilosoph, ki or­pán az ifjúságnak ir. Helyesen jegyző meg rá egy bíráló, mikép sem Shakespearenek, sem Mohernek nem jutott eszébe az ifjú nemzedékből magoknak védgátot alkotni az érettebb ítélet ellen. Ők az egész világnak, az emberiségnek írták. Mit mondjunk az íróról, ki műve homlokára azért írja e szót: népszínmű, hogy a közönség legalsó réte­geiből, a karzatból alkosson védgátat az érettebb ítélet ellen ? A­mi a közönség alsóbb, kevésbbé művelt osztá­lyainak van írva : már magában fölmenti az írót a szigorú ítészet aggodalmaitól. Tudják drámaíróink, mi kevésbe kerül megnyerni a karzat tagjait. *) S az író többet többet enged magának. Erősebb vonások­kal jellemez, kiáltóbb színekkel fest, torzít, hogy az aljasabb rétegekre annál inkább hasson, s a né­pies póriassá fajul. Ez elfajulástól óvni kell szín­­művészetünket. A közönség és művészet iránti köte­lesség ez egyiránt. A szó, ki a pórtömeg közé leszáll, nem a művészet papja többé , kinek szent hivatása, emelni, nemesbíteni az közönség ízlését,­­ hanem bohócz, kinek nem a művészet csarnokában, hanem a piaczi komédia fövenyén van helye. Ismétlem , óvjuk ez elfajulástól szinművészetü­n­­ket. S e részben legtöbbet tehetnek, kiknek példája irányadó. *) Sz. közelebbi művében legjobban megtapsolák a követ­kező mondatokat: „Ádám és Éva boldogsága Schu­­wichs az enyémhez képest.“ „anyád­a.“ „nem kell nekem leány szíve , ha ,,e­z­i a t­á­n­y­é­r­o­n hoznák is elembe.“ Turin , május 22. •1­. Kamaráinkat a hadügyi költségvetés feletti vi­tatkozások foglalkoztatják, melyek Európa mai vi­szonyai közt nem minden érdeknélküliek. Az illető miniszter úr tegnapelőtti beszédében kijelente, mikép tárczája költségvetése 31 millió frankban állapíttat­ván meg, hiszi, hogy ezen összeggel 45.000-nyi sereget fog csatakészen tarthatni. Beszéde általános helyesléssel fogadtatván, csupán Sinea képviselő emelt szót a miniszteri intézkedések ellen, de szava a pusztában hangzott el. Míg nálunk a nizzai ügy a közbeszéd tárgya, Ró­mából és Nápolyból a legellenkezőbb hírek érkeznek hozzánk. A szent városban t. i. a franczia és belföldi katonák közt folytonosan tartó czivódásokról veszünk hírt, s a czivódások közben, melyek alkalmával a nép mindig a belföldi katonaság mellé áll, már több gyilkolási s öldöklési esetek is fordultak elő. E szo­morú jeleneteknek elejét veendő Gémeau tábornok úr, parancsot adott ki, hogy a római katonaság a városból egészen kivonuljon. Ez, természetesen nem tetszik Antonelli úrnak, ki, bármennyire rettegjen is a demagógiától, mégis csak olasz marad; azonfölül pedig nem épen alaptalanul tart attól is, hogy a franczia foglaló sereg mától hol­napra csakugyan tettleg is azzá lehet, a­mi névre — t. i. köztársaságivá, s akkor a pápai absoltism­us nem a legbiztosabban őriztetnék általa ! Ezen gyakor összekoczanásokon kivűl sok botrá­nyos esetekre nyújt alkalmat a rendbontók azon vak­merősége, melynél fogva a békés szivarozókat és do­hányzókat ebeli szabadságukban akadályozni s nyil­vános helyeken is zaklatni nem átalják. Előttem fek­szik egy olasz lap, melyben Antonelli bibornok úr f. hó 16-án kelt rendeletében az ilyetén vakmerőskö­­déseket szorosan tilalmazza, s a tilalom ellen cselek­vőket elfogatni s rögtönitélő bíróság elé állíttatni pa­rancsolja. Mily egészen más színben látjuk a szicziliai dol­gokat , ha t. i. azokat a „Giornale del Regno delle due Sicilie“ lap hasábjain nézhetjük i­deket ébresztene maga iránt a közönségben , kivel találkozni vágynék a néző. A comicai alapokban már több jellemvonás , több élethűség. Az udvarbiró (Szentpéteri) és Laczi (László)­­ egyszerű megjelenésekkel is derültséget idéznek elő a közönségben. Ez kétségkívül egy rész­ben az előadó egyéniségek érdeme. Azonban az ud­varbiró és fia, s a Laczi és gyámleánya közötti mu­latságos viszonyból is fejlődik ki néhány helyzet, mikben némi comicai erő jelentkezik. Itt és amott érezteti velünk szerző a tehetséget, mely annyi ér­vet nyújtott már a közönségnak. Mondhatnék ugyan, ha e népszínművet a vígjáték szigorú szabályai sze­rint akarnók megítélni,­­ mondhatnék, hogy az érintett jellemek arczvonásaiban is sok torzítás van; hogy például az udvarbiró különös vegyülete az apai szigornak a pityergő asszonyi gyöngeséggel, míg Laczi könnyelműsége gyakran a féleszűségig megy. Az Ítészet, komoly arczczal, sok egyéb észrevé­telt mondhatna még,­­ ha a mű, melyet ismerte­tünk , a népszínmű igénytelenebb czíme alatt nem tűnnék föl. E szempont a részletességekről fontosabb általá­nosságokra vezet bennünket. Színirodalmunk egy nevezetes ágának iránya függ e szó értelmezésétől: népszínmű. Nem megyünk most vissza a szini költészet ez ágának történetére. Igen messze vezetne. Csupán egyszerűen megjegyezzük, mikép a népszínmű ná­lunk a német bohózatok helyét foglalá el. Művészeti és nemzetiségi tekintetben egyiránt nagy haladás. A német bohózat, a drámai művé­szet ez aljas neme, hazájában is csak külvárosi színpadokon sze­repel. Francziaországban a nemesebb vaudeville van helyette. Mi sem tűrhettük tovább a művészet nemzeti csarnokában. H. M. Vásárhely, máj. 21. . Múlt levelünkben ígéretet tevén, a közigaz­gatási szervezetnek mielőbb életbeléptetése reményé­ben, hogy jövő alkalommal az új tisztviselők névso­rát is közleadjük; hogy ebbeli ígéretünket ez­úttal nem válthatjuk be, és ismét a jövő, vagy azután jö­vendő levelünkben ígérjük, ne nekünk, rovassák fel hibául,kik a végszervezetet a köz­jóllét érde­kében oly nehezen várjuk , hanem a körülménynek, mely azt gátolja, s a szokatlan ideiglenesség bizony­talanságával fárasztja türelmünket. — Bonyhády István, megyei főnök ő nagysága, megyei kör­útjá­­ban városunkat is útba ejté. — folyó hó 9-dikén délutáni 6 óra tájban érkezett meg, s másnap dél­utáni 4 óráig itt mulatósa alatt, a megyei tömlöczöt, és a helybeli járásbíróságot is meglátogatta ; meg­érkezte után egy órával tisztelgett nála a város egész tisztikara, de hogy minő fogadtatással ? most — az egyszer hallgat a krónika. — A törv. járási bíró­ság — bárha a peres ügyek a tavaszi munkanapok beálltával tetemesen csökkentek is — folytonosan működik, s Veres Lajos járási törv. főbiránk műkö­dése iránt elismerés nyilvánul. Társas életünk, mint Herkules csizmája — min­dég—egy állapotban van, s ha, olykor holmi koncz után leskelődő vádaskodók nem lépnének fel kora­­vári vádjaikkal, egyik vagy másik tisztviselő — vagy oly egyének ellen, a kiktől a hájfalatot fél­tik , ha csak asszonyi pletykához nem folyamod­nánk , unalmas óráinkban még csak újdonsággal sem mulathatnék egymást. — A minapában egy meg­bukott dramaturgicus sebész, egész lélekháborúság­­gal híresztelő a városban, s jelenté be az elöljáróság­nak, hogy egy veszett kutya által megmart veszett embert fedezett föl. — Azonban a nyomban követő orvosi vizsgálatból az tűnt ki, hogy a veszély el­maradt. Mint halljuk a fiatalság egy nagyszerű mulatsá­got akar rendezni a zöldben, — jó szerencsét hozzá­­ mi ugyan, ismerve fiatalainkat, kétkedünk, hogy sikerülenb. Casinónk is alakulófélben van, — de miután a felsőbb engedély , több hónapok előtt megérkezett, s mégis ott vagyunk honnan elindul­tunk , annak egyhamarjába alakulásához kevés kilá­tásunk van , s hahogy magunk nem hordatunk lapot, szomszéd városba kellene mennünk, megkérdezni, hogy, mi újság a nagy világban ? A dohányegyedárusság városunkban, naponkint ne­m „Szökött katona“ új irányt jelölt ki. Szigligetié volt az úttörés érdeme. A népszínmű általa , példája által nyert új értel­mezést. Ha eddig látványos művet értettek alatta, mely külső színpadi gépek és eszközök segélye, s pórias életei által akar hatni a népre (értjük a köz­népre) , most a népszínmű onnan nyeré nevezetét, mivel a népélet köréből kölcsönözé tárgyát, alakjait, s még typusaiban is népies , nemzeti sajátságokat tüntetett föl. Lehetetlen volt nem örvendeni e haladásnak. So­kan már ez új irány alapján hitték földiszleni a ma­gyar drámát. S a közönség sem volt hálátlan az új irány köve­tői iránt. Sallangjait, kinövéseit ábrázolók szokszor a népi életnek , csak külsőségeit, bizarságait fogták föl; arról, mi drámai, szó sem volt műveikben, és mégis megtapsolák a nézők a puszta igyekezetét. Bár szigorúbban ítéltek volna. Ily körülmények közt a népszínmű, emelkedés helyett, napról napra romlott, s igaza van egy ba­rátunknak , ki e lapokban írta, hogy már csupán népdalt és spectaculumot értenek alatta. Szigligetitől vártuk legalább az új irány s az alak megmentését, mit oly szerencsésen kitalált. Azonban közelebbi művében maga a mester ezt is feláldozó, s nem egy lépést ten visszafelé — a né­met bohózatokhoz. A látmány fő dolog, melyről ne­veztetik a mű. Mintha a színház panoráma volna. Magyar alakok helyett a német bohózat nemzői, jó és rész szellemei kisértenek a színpadon. Szóval a népszínmű ismét a köznép számára írott mű lett, színdarab helyett, melyben a nép saját életviszo­nyait látja visszatükrözve, melyben az magára is­mer , s mely az összes közönségnek nyújt élvezetet. Ha jól emlékszünk, Victor­ Hugo mondá, midőn több darabja megbukott az ítészet előtt, hogy ő van­ HIVATALOS. Kinevezések. A belügyminiszter kassai rendőrbiztos Stiepanek Józsefet, saját kérelmére Pozsonyba tévé át, s helyébe a pesti kapitányság fogalmazd segédét, Prenninger Jánost kassai rendőrbiztossá, s gr. Slaugwitz féle gyalog­ezred cs. kir. hadnagyát , Müllner Frigyes Antalt a pesti városkapitánysághoz 2-ed osztályú rendőrbiztossá kinevezd. Ő iige f. é. máj. 23-kai 1. f. határozata által pénz­ügyminiszteri miniszteri biztost Rosenfeld Lajos, a szerbvajdasági s temesi bánsági cs. k. pénzügyigazga­­tóság elnökévé legk. kinevezni méltóztatott. A cs. k. pénzügyminisztérium a temesvári cs. k. pénzügyigazgatóság segédhivatalainál rendszerezett se­gédtiszti állomásokra a fenállott temesi kamarai igazga­tóság kiadóját Nigrovich Bertalant , s a magyaror­szági cs. k. pénzügyigazgatóság tisztjét, Schevits Mó­zest nevezé ki. A cs. k. pénzügyminisztérium a német-bánsági ha­tárőrezred határigazgatási hadnagyát , Becker Antalt, a szerb vajdasági s temesi bánsági cs. k. pénzügyigaz­gatóság hivatalkörében pénzügyi-kerületi biztossá kine­vezi. Az általános birodalmi törvény és kormánylapnak az igazságügyminisztérium alá rendelt szerkesztőségénél, a román szövegre egy rendszerezett segéd­szerkesztői állomás ürült meg. — Ez állással jár egy valóságos cs. k. miniszteri fogalmazó rangja, rendszeres 200 pftnyi szálláspénz s a legalsóbb fizetvényfokozatban 600 pftnyi évi fizetés, a magasb 800, 1000, 1200 és 1400 pftnyi fizetvény fokozatokral esetleges előmozdithatás mellett. Azoknak, kik ez állást elnyerni kívánják , a jogi ta­nulmányok végeztét, az igazsági vagy igazgatási ügyletek­­beni gyakorlati jártasságot és a német és román nyelvek tökéletes ismeretét kell kimutniok , úgy hogy a német nyelvből a románra, s ebből a németre ügyesen s hűn le­gyenek képesek fordítani. Az igazságügyminiszteriumhoz intézendő illetékes­ségi kérvények a cs. k. helytartóság utján 1851 juin. végéig nyújtandók be. Bécs máj. 22. 1851. A cs. k. igazságügyminiszteriumtól. M. H.

Next