Pesti Napló, 1851. július (2. évfolyam, 393-419. szám)

1851-07-01 / 393. szám

1851. másod évi folyam. 393 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken •• Évnegyedre 5 fr.— kr. p. Félévre . 10 „ — „ , Egyévre . 18 „ — „ „ A bari «lefizetés , mint a szá­­monkinti eladás is, megszűnt. Egy hónapra 1 fr 30 kr. p. Évnegyedre 4,­, , Félévre . . 8 „ — „ „ Egyévre . 10 „ — „ „ Egyes stém­ — „ 4 „ „ A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő,uri-ut. Lafferthaz 449. Szerkesztési iroda: Dri-utcza 449. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számíttatik. Minden bérmentetlen levél visszautasíttatik. ............ Kedd, július 1-jén. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasá­bos petit-sora 4 pgő kra­­jnval számittatik. A be­­igtatási s lop.ktnyi külön bélyegdíj, előre lefize­­tendő a Magán­viták négyha­­sábos sora 5 pengő kraj­­czárjával számittatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő, a PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Pesten : Előfizetési felhívás a „PESTI NAPLÓ 1851-diki második félévi folyamára. A PESTI­­­TAPEÓ működése ismeretesebb a közönség előtt, semhogy azt újabban is fölemlegetni szükséges volna. Mutatta azt eddig a növekedő részvét, melyet törekvésünk irányá­ban a t. olvasó közönség tanúsított. Bel- és külföldi levelezéseink érdekességét bizonyítanunk sem kell , melyek mellett az egyes rovatok tartalmasságát és érdekét növelni, a közönség iránti legszorosabb tartozásnak tekintettük. Lapunk ezen félévben is jelen alakját megtartandja. Béltartalmát illetőleg mindent elkövetünk, hogy a 1. közönség megelégedését megnyerhessük, mit annál könnyebben hiszünk elérhe­tőnek, miután publicistáink elismert legjelesbjeit lapunk dolgozó társai közé számítjuk. Műtárunk politikai és szépirodalmi dolgozatokon kívül érdekes könyv- és színbírálatokat hozand rendesen ismert íróink legnevezetesbjeitől, miáltal irodalmunknak, s általán véve nemzeti­ségünknek véljük a legkitűnőbb szolgálatot tehetni. Előfizetési föltételek: Vidékre postán küldve félévre 10 frt. — évnegyedre 5 frt. p. p. Pesten házhozhordással félévre 8 frt. — évnegyedre 4 frt. p. p. Tudomásul: a féléves előfizetés január 1-től június hó utoljáig, — és július 1-től december hó utoljáig értetik. — Az^ewsgfyerf^^előfizetés pedig az első negyedév: január 1-től mártius hó utoljáig; — második negyedév: április 1-től június hó végéig; — harmadik negyedév: július 1-től September hó utoljáig; — végre a negyedik negyedév October 1-től december hó utoljáig értetik. Az előfizetés elfogadtatik Pesten, a „PESTI NAPLÓ“ szerkesztő- s kiadóhivatalában, uriutczai Laffertház, 449 sz. a. 1. emeletben, vidéken minden cs. k. posta­­hivatalnál. Pest júniusban 1851. A „PESTI NAPLÓ“ szerkesztősége. TARTALOM: Telegraff tudósítások- A közigazgatás- 1-Paris (Tocqueville a jelentés szerkesztője. Payer és Bro­glie javaslata. Tocqueville választatásának hatása. A Presse.) Genoa (A nyári élet Turinban. Bérlőim­ indítványa. Ge­­nuai hírek. Fürdővendégek. A piemonti hajóhad.) Faja- (Adósság. Intézetek. Kiházasítási egylet. Hiányok. Községtanács. Egy jó terv. Községi pénztár. Lejárás a dunához. Töltés.) Vát.- (Rend és béke. Űrnap. Napszám és hatósági rende­let. Az élet ára.) Hivatalos. (Vámvonali rendszabályok.) Tem­énykiállítás- Előfizetési fölhívás. Vegyes hírek és események- Politikai szemle-Francziaország-­­Az alkotmányrevisio és Bonaparte-Na­­poleon úr sorsa. A Messager de l’Assemblée nézetei. Lamartine Úr a revisio tárgyában. A revisiobizott­­mány, és az előadó megválasztatása. Az elnök útja Poitiersbe. Párbaj. Bocarmé­giné.) Nagybritannia. (Alsó- és felsőházi ülések. A zsidóeman­­cipatiobill elfogadva. Porter lőfegyvere.) Németország. (Berlin : kitüntetések ; Preuszen és Posen tartományoknak a Bundbeli kilépése . Hompesch gr. Frankfurt: a hesszeni viszályok nem bizonyultak be. Drezda : Dr. Bürger elfogatásának következményei. A király és királynő utazása. A porosz ügyek állása. Kasszel : új három rendelet; amnessia) Olaszország: (Hadgyakorlatok. Új hadtestek alakulása. A hajóhad fölszerelése.) Törökország- (Dunaparti helyőrségek. A hajóhad új szer­vezése. Utépités. Regaldi. Nyomor.) Magyar nemzeti múzeum-Legújabb Duna vízállás-Mű­tár (Népköltészetünk külföldön.) Budapest, július 1-jén- TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK. Turin, jun. 26. — Az ülések lefolyásának siette­tése végett a követkamra elhatárzá reggeli 10 órá­tól d.u. 4 óráig naponkint ülésezni. Ugyanaz, az iparadó törvény 21 czikkelyét elfogadta. A senatus a vasutajánlatot 52 szavazattal 4 ellen elfogadta. —­­A nizzai törvényszékek kinyilatkoztaták, miszerint semmi alapos ok nincs az ismeretes óvástétel miatt befogott öt személy üldöztetésére. Ilir szerint a kor­mány Monaco hű jószágát 20 millió líráért szándék­szik megvásároltatni. Zárd, jan. 26. — A montenegróiak ismét megtá­madták Spizza lakosait, de visszavezettek. E meg­­y­támadások más pontokon ismételtetvén, mind a két részről többen estek el. A harczias forrongás Monte­negróban folyton tart. Paris, jun. — 29, 5% rente 93, 20; 3% 56, 15. A szabad kereskedés fölötti vita folytattatik. London, jun. 27. — Madrasban iszonyú orkán dühöngött, minek számos hajótörés van következése. A KÖZIGAZGATÁSRÓL. 1. Pest, jul. 1. Nemrég értekeztünk Anglia közigazga­tásáról. Nem árt ismételni a tanúságokat, mik czikkeinkből folytak, hogy azok fonalán elmond­junk még némi dolgokat, miket elmondani, mi­előtt ez ország igazgatása rendeztetnék, idején van.­­ Mindenekelőtt említők a közigazgatás fon­tosságát , melynek alakjától sokkal inkább függ az egyéni szabadság, mint a divatos alkotmány­levelek nagy ígéreteitől. Például említők Angliát, hol egyedüli formák mellett, sokkal több sze­mélyes szabadságot élvez a polgár, mint a fran­­czia köztársaságban, melynek chartája, Isten és a franczia nép nevében, oly nagy jogokat hirdet. Párhuzamot vontunk e két ország közigazga­tási rendszere közt; párhuzamot a bureaucratia és önkormányzás között. A történészet kiáltólag szól. Anglia, társalmi viszonyainak számos sebei mellett, ingatlanul maradt a zivatarban , mely nemrég megrázta Európát, — ingatlanul, mint szikla a tengerekben, melyeken e hatalmas szi­getország uralkodik. S Francziaországban egy júliusi és februári szél elég volt megdönteni a trónt, melynek a bureaucratia, e költséges tes­tület, e második hadsereg volt támasza. De az újabb események csak a múlt dolgok észszerű eredményei. Visszafelé lapoztunk a történetekben. S megérintettünk egypár álta­lánosságot , miknek súlya nagyobb, mint talán első pillanatra véli a felületes gondolkodó. Nagybritanniában, mint megjegyeztük, egyenlő lépést tartott a politikai és polgári,­ a társas- és magánszabadság kifejlése. A középkor intéz­ményei korszerűleg módosultak, a túlságos egyéni szabadság, mely a társadalommal is harczbann állott, korlátoztatok, a nélkül, hogy elnyomatott volna. Az absolutismus nem irtható ki azon szabadszellemű germán intézményeket, mik, a keresztyénséggel, főalapjait teszik pol­­gárisodásunknak. Francziaországban ellenkezőleg. A történeti fejlődés folyama erőszakosan megszakittaték. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. NÉPKÖLTÉSZETÜNK KÜLFÖLDÖN.­ ­ A legközelebb múlt magyar költészeti évtizedet előlegesen népi jelleműnek fogja ismerni az irodalmt­örténetire mulhatlanul. E jellemnek előállítására p­­edig több ok munkált együvé életben, irodalom­on. Igazán mondják: a magyarnak elég egy hor­­p­­antás, mert e mezőn is azt vesszük észre. A poli­­ikai öntudat, a nép érelme, társulatok hatása, egyes s­ziltek idevágó munkássága, elvégre , mintegy aján­­­u­léka voltak a legközelebbi tizednek, hogy helyre ittessék az elődök mulasztása, kik semmibe vevők­­ fontos irodalmi ügyet, és látok, hogy a fölhozott Mine egyaránt lövelle szét, mint a csillag sugárai. • . Mindenfelé. Népszerűvé lenni minden áron oly követelés volt, a­mely tanná emeltetek, s ha megtenné is némileg keserű gyümölcsét, mert fölületre vitt, de jó oldalai em maradtak el a költészetben. Az 1836. esztendei Aurora valamelyik ismertetője­­. mondá egyik hazai lapban, hogy a költők hajlandó­­ága, részvéte a népnek, politikai és társadalmi állása iánt soha nem szólalt föl oly kivehetőleg éles sze­­­r­kezetben, mint az említett évi zsebkönyv lapjain. Addig járta a nemzetiség, haza­ és hazafiság esz­­iem­éje, de azontúl mindinkább kezdő fordulni az al­­ább rétegek felé is a honi költészet, s fölvette hitá­­g azatai közé a nép nyomorát, apók­ta buját, sasze­­r­­ény nép napi küzdelmeivel összevetvén az évezre­­d­­es szolgaságot, oly hangok pendültek elő a hazai fán, minőkben nagy figyelem nélkül, ki lehet­ már enni a század lelkét, alapérzelmét. Szerencsére alakult egy társaság, halhatlan kól­ónk nevére keresztelve , mely a nemzeti és népi esz­­­­léket a költészetben jutalmak által segíté fejteni,­­­rünjteni. Szerencsére, tágultak a sajtóviszonyok, s velők a­­ szűkebb nézetek megkapták az eszme ruganyosságá­nak természetét, azaz képesekké lettek tágulni, ter­jeszkedni.­­ Szerencsére a politikai nép eszméje szinte hódí­tott , terrénumot foglalt, s mind többet akartunk ér­­­­teni alatta, mint Werbőczy populusa, vagy épen az­­ újabb idők honoratiorai is voltak.­­ Szerencsére föltámadt a népköltészeti ereklyék, hagyományok, termékek gyűjtése, s méltónak talál­­taték a népköltészet, hogy nemiekben szabályt is ad­jon az idegen szabású műköltészetnek, és készültek dalok , drámák e zamat után, sőt a népszínművek — egyenesen csak a mi aesthetikánk szülöttei — ez idő alatt nőtték ki magukat életre való fris ifjonczczá, mely dalaival s a magyar közélet sajátságai fölhor­dásával letánczolta színpadunkról a jövevény bohó­­zati mását. Szerencsére adott a sors néhány költőt, kik a né­piesség fogalmát csaknem kizárólag pártolák , s népi hangon irni, teh­etségök, akaratjok is volt. így meg­lelte költőjét igen sok, addig föl nem vett tárgy, s ha mirtus- és narancserdő nem suhogott is dalaink szellőjében, de piroslott a kecskerágó , meghajolt a jegenye , rajta ült a fekete holló. Aztán népünkben tömérdek a költői anyag; keleti fajunk ebben is mutatkozik ; életünk saját eredeti, pusztáink népe hasonlíthatlan, s költészete azonkép. És a mi szinte nagy dolog: dallamaink sorsát meg­védte időkön át, melyek külön vallás és nemzetiség­gel szaggaták egységünket, megvédte a nép, meg a zenész czigányok, s ha nemzetiségben, vallásban különböző fajok ülik is ez országot, de a dal egysé­gét semmi sem bonta föl, mert a dal mindnyájunk­ért van. Ily okok összemunkálása után , valóban a magyar költészet igen erős és lényeges változáson ment által, s úgy látszik, el van készítve a hazai levegő minden nagy elme számára. Ennélfogva költőink néhány évi munkálataiban, belső helyiratát lehetne fölfedezni a magyar haza fekvésének, szokásaink, sajátságaink annyi száma jön fölavatva e rövid­ korszak alatt, mint azelőtt soha. A műveit külföld kezdi észrevenni, hogy Európa költészetébe, közös dalversenyébe egy hang vegyül, mely különbözik az édes illatú sorrentoi fok zenéitől, nem is oly ködös, mint az északi bárd vi­harénekei , hanem mindkettőnél busább, mélyebb és nem kevésbbé nemzeti, melynek alapzönje (Grund­­ton) kelet költői mámora természetében keresendő. Hogy a külföld észrevette s üdvözli népnemzeties irányunkat, arról talán egyéb is szólhatna , nemcsak dal és költészet. De most ez a fődolog. Már régeb­ben voltak írók, kik magyarság kedvéért leginkább németül adták elő gondoltaikat s forditák a népi köl­tői ereklyéket. Gaal és Majláth mondái, Mednyánszki regéi mind a népi elem körül és végett írattak. Bowring angolra téve néhány népdalunkat, később Greguss A. tanár költőkből és néptől forditó verse­ket németre, melyek szinte mohósággal vetettek föl a népköltészeti gyűjteményekbe, azonban mind ad­dig, m­íg honilag el volt mulasztva népköltészeti ereklyéink gyűjtése, derekast nem állíthatott elő a külföld semmi áron. Mióta pedig a Kisfaludy-Társaság pajzsa alatt nagyobb ipar fordittatott e tárgyra, dalaink s me­séink külföldön is több figyelmet találnak, s igy je­lent meg Vitney Antaltól egy gyűjtemény még 1848-ban Lipcsében válogatott dalokkal. Síjkertől a népdalok és mondák két kötetéből a mesék Majláth és Gaaléival pótolva, Berlinben, 1850-ben, most pedig Kertbenytől szinte népdalok és pedig a nép­költési gyűjtemény mind a három *) kötetéből, és Kecskeméthy Csapó Dániel dalfüzéréből egy jókora kötet, Darmstadtban, 1851. szám szerint 492 dallal, használván Majláth, Toldy, Greguss és Vitney for­dításait is. Stier, a mesék fordítója, így ír : a mesék, tudni­illik a magyar mesék, „szláv vagy német utánzások előképeit vagy vonásait is tüntethetik ugyan elő, de bizonyítékait adják egyszersmind vegyetlen ma­gyar életnek, mely annyi rész között birt tulajdona még az Európába szakadt öt milliónak. Mert a ma­gyar, nem oly feltűnő meteor a népek élete látkörén, mint a tudatlanok fáradatlanul állítják, hanem a né­met fajnak idők óta nem lankadó, de mostohául dí­jazott pajzsa kelet és dél ellen.“ Hasonlóul idézhetnénk több jóakaratai szózatot felőlünk a külföldön, ha szükség volna, de mi a da­lok­ és mondákról akarunk figyelmeztetőleg szólani, mennyiben kimerítőt csak szorosan kritikai tudomá­nyos laptól igénylünk mind az eredeti, mind a fordí­tott dolgozatok felől. Ezt pedig annál korábban, mi­nél készebbnek látjuk a külföldet a munkálatokkal, mely esetben, félő, hogy hibásan, hamisan fognak bennünket ismertetni, s ferdítésekkel itt ott elmá­sítani. Különösen a mesék fordítóját emlékeztetjük Henszl­­mann mély felfogása és széles körű vizsgálataira, a szépirodalmi szemlében, összevetvén német, szláv, oláh, magyar sőt arab és egyéb népi meséket is, hol egyiknek mint másiknak érdeme, hátránya, eredeti­sége, s rokonsága kitüntetvék, hol a keresztyén kor meséi, mainál szokottabb terjedelemben, a régi po­gány, sőt az ős mythosokkal is viszonyba tetetnek, magyaráztatnak. Azokhoz, miket Stier „Anmerkun­gen“ czim alatt közöl gyűjteménye végén, nem csak adatul fognak szolgálni e magyarázatok, hanem ve­zérnézetekül is. Egyébiránt, miután a két első kötet meséi és a „Csaber“ rege is le van fordítva Stier által, a har­madik kötet pedig húsz új mesét hoz : remélem le­het, hogy ezek is át fognak tetetni, biztosítván, a­mennyire népünket ismerjük, mind a hazai gyűjtőket, mind a fordítókat, hogy mesekincsü­nk nagy része még nincs összegyűjtve harmicezöt, negyven mesé­ben, mert alig több mind az, mi eddig kiadatott s megkérjük az Augsburgi újság (Beilage, 166. sz.) kritikusát, ki Stier úr forditmányai után kevés jót mondhatott felölök, hogy a furcsán kezdő ,,N­ol volt, hol nem volt“ (Wo war’s, wo war’s nicht ?) stereo­typ formából semmit se következtessen, mert az nem is kérdés, hanem csak ,bizonytalan előadása bizony­talan országnak, helynek­, s nem több nem keve­sebb, mint a német kezdet: „Es war einmal ein Kö­nig und eine Königin.“ Neki vissza­tetszett ez a „Neckisch-naiv“ kezdet, s azonnal életet csinált be­lőle mondván : Ez lehetne a legjobb motto és ítélet maguk a népmesék felett. Mi nem tagadjuk a német népmesék derekabb voltát, de a németekénél is van derekabb , s ezt csak azon észrevételre válaszoljuk, hogy az augsburgi kritikus mikor magyar mesékről volna szó tít sorban, elatolakodik, s dicséri a néme­tet, szokás szerint. Vége köv. *) Az ,,Új Ismeretek Tára,­­adván Erdélyi élet- s irodalmi rajzát, még 1851-ben is csak két kötetről szól, ho­lott a harmadik is megjelent már 1648. tavaaaán !

Next