Pesti Napló, 1851. július (2. évfolyam, 393-419. szám)

1851-07-02 / 394. szám

394 1851. másod évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Évnegyedre 5 fr.— k­r. p. Félévre . 16 „ — „ „ Egy évre . 18 „ — „ „ A havi előfizetés, mint a sza­­muokinti eladás is, megszűnt. Pesten: Egy hónapra 1 fr 30 kr. p Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egy évre . 15 „ — „ „ Egyes szám — „ 4 „ „ A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH­ G. úrhoz intézendő,úri­ ut. Laffertház 449. Szerkesztési iroda: Úri utcza 449. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számíttatik Minden bérmentetlen levél visszautasittatik. Szerda, július 2-án. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁN VITÁK. Hirdetések négyhasá­­bos petit-sora 4 pgö kr.­­jával számittatik. A be­­igtatási s lop.krnyi külön bélyegdíj , előre lefize­tendő a Magán viták négyha­­sábos sora 5 pengő kraj­­czárjával számittatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő, a PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Előfizetési felhívás a ,A PESTI NAPLÓ 1851-diki második félévi folyamára. A PESTI NAPLÓ működése ismeretesebb a közönség előtt, semhogy azt újabban is fölemlegetni szükséges volna. Mutatta azt eddig a növekedő részvét, melyet törekvésünk irányá­ban a t. olvasó közönség tanúsított. Bel- és külföldi levelezéseink érdekességét bizonyítanunk sem kell, melyek mellett az egyes rovatok tartalmasságát és érdekét növelni, a közönség iránti legszorosabb tartozásnak tekintettük. Lapunk ezen félévben is jelen alakját megtartandja. Béltartalmát illetőleg mindent elkövetünk, hogy a t. közönség megelégedését megnyerhessük; mit annál könnyebben hiszünk elérhe­tőnek, miután publicistáink elismert legj­elesbj­eit lapunk dolgozó társai közé számítjuk. Műtárunk politikai és szépirodalmi dolgozatokon kivül érdekes könyv- és színbirálatokat hozand rendesen ismert íróink legnevezetesbjeitől, miáltal irodalmunknak, s általán véve nemzeti­ségünknek véljük a legkitűnőbb szolgálatot tehetni. Előfizetési föltételek: Vidékre postán küldve félévre 10 frt. — évnegyedre 5 frt. p. p. Pesten házhozhordással félévre 8 frt. — évnegyedre 4 frt. p. p. ■JC^’ Tudomásul: a féléves előfizetés január 1-től június hó utoljáig, — és július 1-től december hó utoljáig érketik. — Az étnegyedes előfizetés pedig az első negyedév: január 1-től mártius hó utoljáig; — második negyedév: április 1-től június hó végéig— harmadik negyedév: július 1-től September hó utoljáig, végre a negyedik negyedév. October 1-től december hó utoljáig értetik. Az előfizetés elfogadóik Pesten, a „PESTI NAPLÓ“ szerkesztő- s kiadóhivatalában, ar­utezai Laffertház, 449 sz. a. 1. emeletben, vidéken minden cs. k. posta­­hivatalnál. Pest júniusban 1851. A „PESTI­ NAPLÓ“ szerkesztősége TARTALOM. Telegrafi tudósítások. A közigazgatás­ II Tata- (Érdektelenség. Úrnap. Egyházi anyakönyvek. Tü­zérek. Egyetem. Társasbiróság megszünte. Fürdőház terve. Vegyesek.)­ff.­Bánya- (Román kerület. Egy bélyegfizetési eset. Hír­lapi kacsa. Klauber és Kövessy. nyilatkozat. Idő­járás.) Bánáti levelek- XXIX. (Börtönrendszer. Két rablás. Ma­gyar színészet. Erkel Hunyady Lászlója. Gálfy és Reszler.) Hivatalos- (Kinevezések. Katonai szállásolások.) Vegyes hírek és események- Politikai szemle-Francziaország­ (A revistabizottmány jelentési munká­lata. Sainte-Beuve és Thiers a szabad kereskedés ügyében. Girardin és a hamis message. Katonai szemle a flarsmezőn. A decembristák és a munkások Ve­gyesek.) Nagybritannia. (London, a mű­kiállítás. Sir Hamilton Sey­mour Londonban.) Németország. (Berlin, Westmoreland gróf Londonba uta­zott. — Thiers. — Thiers Berlin­ és Bécsbe vá­­ratik.) Drezda. (Bővebb felvilágosítások a commu­­nistikus szövetségről.) Olaszország­ (Turin : az új kölcsön. Róma : durranó szi­varok. Nápoly : megkegyelmezések. Gemeau követe­lése és szigora.) Oroszország- (Tényállása a tervezett ezüstadónak.) Hirek a birodalmi lapokból Legújabb Dunavízállás — Börze Mirtár- (Népköltészetünk külföldön.) Budapest, julius 2-án. TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOK­London, jan. 29.­­— Három miniszterellenes mó­­dosítvány a czimbillt illetőleg az alsó házban elfo­gadtatott. Lissabon, 23. A cortes november 18-kára egy­behivatott. Liverpool, jun. 28. 5000 csomag pamut kelt el. Athéné jun. 24 . A kamrai ellenzék növekszik. A senatus a minisztérium elleni rászóló szavazatot egyhangúlag elfogadta. Florencz, jun. 27. — A nagyhg fölhatalmazza a pénzügyminisztériumot 12 millió lira kölcsön fölvéte­lére Bastozi bankárháztól Livornoban. A KÖZIGAZGATÁSRÓL. *) n­. Pest, jul. 2. „Le grand obstacle ä tous les progrés sociaux , c’est état de coininunisme adini­­nistratif auqucl toutes les communes de France ont été condatnnées par un esprit de centralisation qui a éteint en elles toute individualité, et leur impose l’unité par la tutelle de l aulorité, au lieu de les laisser se développer par Padion de la liberlé. — | *) Lásd P. N. 393. szám­ál. | Ce communisme adruinistratif est ce qui explique tout ä la fois la fréquence de nos revolutions et leur impuissence.“ Presse, jun. 23. 185L“ #*# Elítéltük a bureaucratiát, mert veszélyes eszközül szolgál a hatalomnak a szabadság el­nyomására. Ki nem tudja, mi hatalmas kor­mányzási eszközök , hivatal vagy mellett, hol nagy a kapatos proletárok száma, a kinevezés, nyugdíj és előléptetés reménye, s az elmozdítás félelme, hol a hivatal élelemforrásul használ­taik ? S a bureaucratia egyszersmind gátolja azon polgári erények kifejlését, melyek a közszellemből származnak, mi főleg a politikai jogok gyakorlata által fejlődik és erősből. A bureaucratia ekkép ártalmas a politikai szabadságra nézve­. S e fölött sokképen sérti a társalmi érdeke­ket, midőn a polgárok szabadságát korlátozza oly dolgok körül, melyek őket legközvetleneb­bül érdeklik. S a polgárok ellenében papircsomói közé rejtezik a nyilvány elől, ezáltal lehellenné tevén a közvélemény ellenőrzését azon tárgyakat illetőleg, melyek a kormányra nézve igen csekély, a polgárokra nézve ellenben rendkívüli fontosságúak, s mikre nézve a köz­vélemény ellenőrzését nem pótolhatja a nagyobb politikai tárgyakkal elfoglalt kormány főfel­ügyelete. Honnan következik, hogy e rendszer mellett a testületi szellem által is védett hivatalnok ellenében nincs biztosítéka a polgárnak. S mint tisztán igazgatási forma, az önigaz­gatással szemközt, következő tulajdonokat tüntet föl a bureaucratia: Több betű, mely öl ; kevesebb szellem, mely elevenít. Több szabályszerűség , kevesebb szabadság. China az eszménykép. Több félelem, kevesebb tisztelet a törvények, kevesebb bizalom a kormány iránt. Több ellenőrség papíron, kevesebb az életben. Több költség, több ügy és baj, s boszantó hoszadalmasság az eljárásban. Nézzük a franczia gyámkodó rendszer mellett, mennyi formasággal van egybekötve valamely kisebb fontosságú ügy elintézése. Például egy romladozó középület kijavítá­sáról van szó, valamely községben. A FESTI NAPLÓ MŰTÁRA. népköltészetünk KÜLFÖLDÖN. Vége. *) A dalok fordítói, tudniillik Vik­tey és Kertbeny urak sok hűséggel jártak ugyan el a válogatásban, de gyakorta ferdén tettek át helyeket. Például a magyar dal így szól: Még azt mondják a faluba: Én vagyok a világ r­o­s­z­a. (I. 452.1.) Rosza és rózsa nemegy. Azért az említett két sort roszul adá vissza Vilney ily módon. Es sagen alle bier im Dorfe, Dass ich die Rose ware dieser Welt! (Yilney 29. 1.) Mily tetemes hiba! Aztán egy dalunk így van: Amott van egy kis ház, Arczczal napkeletnek . Keserű a leve , A mit abban főznek. (I. 444. lap). Németül: Dort steht ein kleines Häuschen, Das gegen Osten schaut, Gar bitter ist die Suppe , Die man darinnen braut. (Vilney,84 1.) Nekünk , magyarokul, a lé , leves szó tömérdek közmondási alakot adván , mint „egybeszűrték a le­vet, föladta levét, elfeledte konczát, hátra van még a fekete leves, megitta a levét“ stb.; a német fordí­tónak pedig nem jutván keze ügyébe a levessel ily proverbialis szólásmód , roszul cselekvék, ha szóról szóra tette át. Neki is közmondási alakot kellett volna használni, mert igy fölötte kirívó. „Keserű a leve“ annyit tesz ; keserű a kimenetele , a követke­zése valaminek, s ezt érti az említett dalban a dalló *) Lásd P. N. 393. számát. leány is , panaszolván , hogy most már „három rőf pántlika sem éri körül, holott előbb egy rőföt is csim­­bókra kötött.“ • Hasonlóul tetemes hibákat lelünk Kertbeny fordí­tásaiban , megjegyezvén, hogy fordító, mint az elő­szó kifejezi, dalaink mélyebb vizsgálatát egy nagyobb munkájára hagyja, s az áttételt inkább csak a hű­ségre, mint művészeti be­végzettségre szorítja. Mind­járt a 4. lapon van egy fordítás, melynek eredete : A te szemed olyan kerek A mennyit lát, annyit szeret. (I. 449.) Németül: Deine Augen gelin isn Rade , Um , soviel Du siehst, zu lieben. A kerek vagy gömbölyű szemről hiszi a magyar dal, hogy a mennyit lát, annyit szeret, ő pedig úgy fordítja, mintha a szemnek kerekben, körben mozgá­sáról volna szó. Hasonlóul: „Mariskám, Mariskám, eszem a szemedet.“ Így fordittatik: O Mariska, o Mariska ! ich esse deine Augen. (92.1.) Itt újra közmondási alakkal találkozunk, mert van a magyarnak ily szólása: „úgy szereti, majd meg­eszi“, mi, bármennyire anyagi vagy épen állati étvá­gyat kever is össze a szeretet fogalmával, de mind a mellett fölötte gyermekded-természeti, s következés­kép csak ily kifejezéssel adható vissza hűségesen. Ezzel aztán összeköttetésben van az „eszemadta“ kifejezés, mely egyébiránt úgy is érthető, hogy az „eszemadta“, mint „Idkem­adta“, jelző a szeretőre értve, olyat jelent, min­t valakinek esze, vagy gon­dolata ád, azaz más szóval: ideál. Ki népdalaink fordítására elszánja magát, a­­közmondási formákat is el kell sajátítania, mert azok igen uralkodnak ben­­nök, s hála Isten ! irodalmunk e részben ki fogja elé­gíteni a fordító szükségeit. Ide igtatunk egypár dalt eredetiben, és hol a for­dítók találkoztak, mindkettő általtétele szerint: Nem anyától lettél, Rózsafán termettél, Pirospünkösd napján Hajnalban születtél. Orczáid rózsái Ha közel volnának , Égő szivem mellé Tűzném bokrétának. (I. 67. lap.) Németül: Dich bat keine Mutter geboren , Am Rosenbusch bist du erblüht; Am ersten Sabbathtag zu Pfingsten Hat dich das Morgenroth entfallet. Die Purpurrosen deiner Wangen — Dürft’ ich die Hand nach ihnen Strecken — Möcht’ ich, in brennendem Verlangen , Als Strauss zu meinem Herzen stecken. (Vilney, 15. 1.) vagy : Keine Mutter wohl gebar Dich, Wuchsest auf dem Stock der Rose ; , Und im Morgenroth des Pfiugstags Stiegst Du aus dem thau’gen Schoosze. Deiner Wangen Rosen möcht’ ich An mich zieli’n, gleich Ftühlingsblülhen , Das als Slrauss an meiner Brust hier Sie stets farbenreich erglühten. (Kertbeny, \. 1.) íme egy kis dalocska még; Szerelem van minden fűben, minden fában, Minden csúszó mászó kis állatocskában. A szerelem oly édes, Mint a kenyér , h­a mézes , Hogyha mézes. (II. 68. lap). Vitney: Liebe ist in jedem Halm, in jedem Baum, In jedem Wesen , das da lebt im Raum. Die Liebe ist so versüsst, Wie Brat, wenn es bezuckert . Von Honig überflicszt. (32. lap.) Kertbeny : Liebe ist in jedem Gras, in jedem Baum , In jedem winz’gen Thier, bemerkbar kaum ; Lieb’ ist süss, obgleich verwundend — Lieb’ wie Brod mit Honig mundend — Wenn ein Honig darauf. (8. lap.) Van e fordításokban kétségkívül törekvés a hűség után , s mi ezért is köszönettel tartozunk az áttevő urak iránt, s nem hagyunk föl a reménynyel, hogy idővel több gond és szigor fogja vezetni azokat, kik az egyszerű, igen egyszerű magyar dalt más nyel­vekbe akarják átplántálni. A nyugati nyelvek apró­­ságos szavai, sok „ich, dich“, pótlékai elmaradha­­tók lesznek több helyütt, mint Göthénél, midőn Gretchen mondja : „bin so jung, bin so jung!“ Pél­dául nagy németség nélkül is merjük állítani, hogy amaz igen szép dalunk: Ha én rózsa volnék , Hamar elhervadnék , Senki rám nem nézne, Senki nem szeretne. (1. 36. lap.) E szép dal, mondjuk, fölösen van megtűzdelve az „ich, mich“ szókkal Kertbenynél: Wär’ ich eine Rose , Würd’ i c h schnell verwelken ; Niemand würd’ mich sehen Niemand mich auch lieben. (84.1.) Vájjon nem szenvedné-e meg a német nyelv, ha második sorból az „ich“ és negyedikből a „mich“ kihagyatnék ? Azonban ez nem a mi gondunk, de, ha nyelv nyelvtől kölcsönözhet valamit: az a rövidség, vagyis a fölösség kerülése. Idézhetnénk sok dalt, melyek igen jól hangzanak, s egyszerre fölismerhetők németben is, de most elég volt ez ismertetés. A népirodalom e neme, nálunk fölöttébb el van hanyagolva, s ott vagyunk vele, hogy dalaink fejtegetését s magyarázatát is csaknem a külföldről várjuk, mi csakugyan több volna szé­gyennél. A Kisfaludy-társaság gyűjteménye is csak gyűjtemény, halmaz, melyen sok rendezni, alakítani való van. Ha elhanyagoljuk most, ha mi nem ren­dezzük eleinte, más nem rendezi, pedig arra mégis szép volna eljutni, hogy népiségünkkel hiteles kút­fők és ítészet után ismerkedjék meg a műveit külföld.

Next