Pesti Napló, 1851. augusztus (2. évfolyam, 420-443. szám)

1851-08-01 / 420. szám

ságot, miszerint a napi­lapok forgalma a bélyegadó által nagy mértékben korlátoltatik — hosszadalmasan kifejteni, elmondja, mikép ezen bélyegadó miatt nem­csak új hírlapvállalatok nehezíttetnek, hanem a léte­zők is akadályoztatnak arra nézve, hogy nagyobb terjedelemben működjenek. Ennek bizonyságául szol­gálnak a Times tulajdonosai által nyújtott adatok, melyek szerint — miután a hirdetményekért egyszer fizetnek, legyen bár a kiadott szám 40­ vagy 80 ezer — a nagyobb kiadási szám a bélyegd­íj mostani al­kalmazása mellett inkább káros , mint hasznos. De ha a bélyegdíjt megszüntetik, akkor a Times tulaj­donosainak jövedelme saját nyilvánítása szerint is hallatlan leend. A bélyeg­­— mondatik tovább a jelentésben — sokféle csempészetre szolgál indító okul. (Tudva le­vő dolog, hogy egy bélyegzett angol lap, kiadásától számítva tíz napig Nagybritannia s Izland legtöbb pontjai között annyiszor megfordulhat, mennyiszer akar, a­nélkül, hogy vitelbért fizetne. Nem csak hogy e szerint a levelek lapokba rejtve küldetnek az or­szág legkülönbözőbb pontjairól ide s­tova, mi ellen a londoni postahivatal, mely naponkint 120—260— ezer lapot küld szét, óvszert nem találhat — hanem rendesen történik az is, hogy például Edinburgban és Glasgowban az átolvasott hírlapok burkoló papírul Londonba eladatván, a posta tartozik az ily csoma­gokat ide s tova szállítani). Ezen bélyeges diíjmen­­tesítés segedelmével oly személyek, kik egymástól távol, például Londonban és Oxfordban laknak — ugyan­azon hírlappéldányt járatják. A postai köz­lekedés oly könnyű és gyors, hogy emez eset nagyon gyakran fordul elő, miután egy bélyegzett lapszám­nak viteldíjja a kiadástól számítva 8 napig nincs. Mindezen körülmények a bizottmány nézete sze­rint elegendők arra, hogy a bélyeg eltöröltessék , és a hírlapokra nézve is penny­ dijj-rendszer hozassák be. Az államkincstár e mellett nem veszítend, mert nem tekintve azt, hogy ez esetben a csempészet le­­hetlenné válik , előre lehet látni, hogy a régi szíjon támadó lapok növekedő forgalma a bélyegd­íj meg­szüntetése által előálló hiányt fedezendi. Azon ellenvetést, mely az olcsó hírlapvállalatok ellen sok német kormány részéről tétetik, mintha t. i. azok a szegényebb néposztály vallásos, erkölcsi, s politikai érzelmeit megrontaná — az alsó ház bi­zottmánya épen ellenkező szempontból fogja föl. Épen a szegényebb néposztályokért — mondja a je­lentés — épen ezek vallási, erkölcsi, s politikai mű­veléséért fölötte kívánatos, hogy mentül több olcsó lap megjelenése lehetségesítessék. Ezen olcsó lapok minden bizonynyal megkísértenék a nagy lapok, p. o. a Times nagy költséggel összeszedett tudósításait lehetőleg gyorsan utánnyomni, hanem ezen résznak elejét lehet venni az által, ha az utánnyomás bizo­nyos idő, például 24 óra lefolyása előtt megtiltatik. A bizottmány, melynek tulajdonképeni föladata lett volna véleményt mondani, határozottan a bélyeg eltörlése, és a penny-dij rendszernek hírlapokra al­kalmazása mellett nyilatkozik. Németország, Berlin, jul. 28. — A thüringai herczegségek, — melyeknek alkotmányai legkevésbbé felelnek meg a monarchiai kormányformának , — nemsokára alapos reformok alá fognak vezetni. Ez értelemben dolgoznak Frankfurtban, s lényegesen minden befolyást fölhasz­nálnak arra, hogy ezen változtatásokat az egyes kor­mányok már most megtegyék. — Hitelt érdemlő he­lyen ellene mondanak annak, mintha a franczia kor­mány a nagyhatalmasságok és a német szövetséggyű­­­lés elnökségéhez a franczia alkotmány revistája, s Bonaparte Lajos újra megválasztása iránt bizodal­­mas közléseket tett volna. Állítják, hogy mennyire tudni lehet, Frankfurtba semmiféle ilyen sürgöny, vagy modificatio nem érkezett.­­ A frankfurti tárgyalások, úgy látszik, újra régi lassú kerékvágá­sukba sülyednek vissza, s hogy a legközelebbi 14 nap alatt semmi nevezetes tárgyalások elő nem for­­dulandnak a testülésben, arról kezeskedik azon kö­rülmény , miszerint Thun gróf elnöki követ 14 napi szabadságidőt kért és kapott. A napirend szerint e közidőben az elnökséget Rochow viendi. A napfogyatkozás ma egész Berlint talpra állitá. Az utczában mindenütt feketített üvegeken néző cso­portokat lehetett látni, mindnyájan az érdekes phä­­nomenont vizsgálva. A tudatlan szemlélőkre keve­sebbet hatott ez idei napfogyatkozás, mint az 1842-ki. Néhány perczre, mintegy 4 óra tájban, eltűnt a nap­pali világosság, s helyét árnyékos esteli szürkület foglalt el. Julius Gusztáv temetése, övéihez érkezett levelek szerint 24-kén ment végbe a Savoye-Strand német protestáns egyház temetőjében, a folyam­parton a Waterloo-híd közelében. A német menekültek, s Lon­donban időző több németek követék a kitűnő talen­­tumi , s a szív jeles tulajdonaival fölruházott tudós holt­ tetemeit. A temetést a német­ protestáns község lelkésze végezi. Az elhunyt barátai közöl Kinkel, Faucher és Gerstenberg egy német kereskedőház fő­­ügynöke Londonban , — beszédet tartottak. Gondos­kodtak róla, hogy becses irodalmi hagyománya — mi bevégzett nemzetgazdászati munkákból áll — el ne vesszen. Kleist-Retzow ifjú nejével ide érkezett, innen egyenesen Koblenczbe utazandó. — Manlevffrl báró s alállamtitkár hivatalába belépett. Több tanácso­soknak a belügyminiszteriumbai bevétele által az ügyfolyam semmi változást sem szenvedett. Lüde­­mann főkormánytanácsos, ki a távollevő Hinkeldey rendőrelnök helyét pótolja, Manteuffellel több érte­kezletet tartott. Az itteni belügyminisztériumnak a rendőrfőnökséggeli közlekedései igen gyakoriak. Elbing, jul. 26. — Tartományunk e napokban több tudományos tekintély által látogattatik meg, kik nehezen jöttek volna Németország ezen elvesztett positiójába, ha az ég a tökéletes napfogyatkozás ritka tüneményével nem ajándékozta volna meg. Dr. Littrow a bécsi csillagda igazgatója, Németország legszélső csúcsán Rixhöften, mely a napsötétség vo­nalában esik a leend, s ott Dr. Busch königsbergi igazgató, s egy norvégi csillagásszal teend vizsgála­tot. Dr. Galle Berlinből a Leverrier által hajdan kiszámított Neptun planéta fölfedezője , egy brüni s egy lipcsei csillagásszal ugyan e czélból Frauen­­burgba, s két bonni csillagász Rastenburgba menend. Danzigba két franczia csillagász érkezett meg. Frankfurt, jul. 26. — Rochow porosz kir. szö­vetségi követ tegnap és ma 5 órakor délután az „Angol udvar“ czimü vendéglőben nagy lakomát adott. A tegnapira az egész diplomatikai kar meg­volt hiva, a maiban az itt levő magasabb állású katonák voltak összegyűlve. Bismark-Schönhausen porosz k. követségi titkos tanácsos Berlinből meg­érkezett.­­— Az alkotmányt készítő bizottmány e napokban tartá, mint hírlik, befejező ülését. Hosszas munkálataik jelentése rövid időn hihetőleg nyilvános­ságra hozatik. Kasszel, júl. 26. — Tegnap reggeli 9 órakor osz­lott szét a két permanens szövetséges­­ hadi­tör­vényszék , a még bevégzetlenül maradt vizsgálatok okmányaikkal együtt a kurhesszeni haditörvényszék­nek átadatván. Ma azonban állittatik, miszerint mindkét szövetségi biztos fölhatalmazásaik meghosz­­szabbitását Frankfurtból megkapták légyen.­­ Az osztrák vadász zászlóalj, ha addig más rendelet nem jó, legközelebbi hétfőn Kasszelt elhagy­va vissza­térend Egerbe. A bajorok elmenetele­­ augustusra határoztatott.­­ A közelebbi keddnek szerdára való elején Blomeyer gazda s bérlőnél Trendelburghoz közel Kasszel és Karlshafen közt több rendőrtisztvi­selő s erős zsandár osztály által házmotozás tartatott, melynek eredménye még nem tudatik. Darmstadt, jul. 26. — A halálbüntetés újra be­hozatala iránti törvényjavaslat, mely f. hó 15-kén adatott be, motívumaival együtt nyomtatásban meg­jelent, s következőleg hangzik: „Ama törvényes okok, melyek erejénél fogva, a halálbüntetés eltöröltetett, s örökös fegyházi fogságra változtatott által, meg­szűnteknek nyilváníttatnak. A bünfenyitő törvények, s katonai bünfenyitő törvénykönyvekben, s más tör­vényekben foglalt halálbüntetések fölötti, s azok­nak végre­hajtásáról szóló határozmányok, a men­nyiben ezen határozmányok az 1849. ápril 11-iki törvény által eltöröltettek, újra előbbeni erejükbe visszaállttatnak.“ A halálbüntetések ujrai behoza­talának motívumául azoknak szüksége hozatik föl, különösen oly időkben, „melyekben fegyelem és rend, s a törvények tekintélye annyira elenyészett, mint jelen időkben, szükség az állampolgárok élete­ és vagyona­, miként az állam fentartására nézve azon védelmet, melyet a törvények a halálbüntetéssel ad­hatnak, fentartani.“ A határos badeni nagyherczeg­­ségben, szinte február 5-kén újra behozatott a halál­­büntetés. A halálos ítéletek végrehajtása újra a lecsappanó bárddal (Fallbeil) végezendők. Stendal, jul. 19. — Innen, mint a „Neue Preusz. Zeitung.“ irja, következő üzenet küldetett, melyet a német viszonyok kellő méltánylatára közlünk : „Főméltóságu úr, „Magasan parancsoló miniszter úr ! Mi mély tisztelettel alalk­ottuk, kik a mai napon itt összegyűlt kerületi gyűlés nagy többségét tesszük, nem szalaszthatjuk el ezen alkalmat, hogy excel­­lencziá­nak a régi kerületi rendek visszaállítása iránti köszönetünket mély tisztelettel ki ne fejezzük. Mi ebben, valamint az igazság egyik fő tényét elis­merjük , úgy örömmel üdvözöljük azt, miként más­részről a kerületi gyűlések eltörlése, mély és igaz­ságos fájdalommal tölte el bennünket. Egyszersmind egész alázattal kérjük excellencziá­­dat: méltóztassék az elkezdett után tovább haladni, és nevezetesen régi tartományrendi jogviszonyainkat törvényes utón újra helyreállítani; s a községi rend­szert a részletesen igen veszedelmes elemektől meg­tisztítani.“ (Következnek az aláírások). Weimar, jul 26 — A nagyherczegi állami minisz­térium , miként ugyan a fönt említett lap írja, — a bekövetkező választásokra vonatkozólag, követ­kező rendeletet bocsájtott közre : Az utolsó évek hatalmas rázkódásai után, s azok­nak nyomán szerzett tapasztalások szerint, melyek a behozott, s a kormányzati szabályokba mélyen befo­lyó intézmények becse után tetettek, jobban mint valaha szükséges, hogy a népképviselet oly hazafias értelmű férfiak kezeibe tetessék le , kiknek elég belátásuk lenne , a nép igazságos szükségei­nek megismerésében , s elég meggondolásuk , hogy a közös és saját erejök mértékén fölül semmit se kívánjanak, és elég erejük, hogy ezen meggyő­ződésüket még akkor is megtartsák, midőn azok a tömegek elvillanó kivánataival nem hangzanak össze.­­ Az államminisztérium ily kivántatosságai mellett bizodalommal nézhet a választások elébe, ha min­denki belátja, miszerint a választási jog, a válasz­tási kötelességet is magában foglalja. De némely e részbeni tapasztalások azt mutatják, hogy ez nem leend így. Sokaknál mindegy, ki ül az országgyűlé­sen : egyesek hiszik, hogy a kormány iránti bizal­muknak akkor adják jelét, ha választói jogaikról lemondanak (?), mások azon csalékony reményt táp­lálják , hogy a kívánt változások más után is elér­hetők. Mindez pedig veszedelmes. A nagyherczegi államminisztérium semmi esetre sem akar a válasz­tásokra alkotmányellenes uton befolyni, de jogosítva s köteleztetve érzi magát minden nem tilos utat arra használni, hogy a jelen választásokban mindenki közönségesen részt vegyen, s a hatóságokat ezennel oda utasítja, hogy minden módon ezt elévetni töre­kedjenek.“ Olaszország. Rómában a kiutasítások néhány nap óta rendkívül nagy mértékben vannak folyamatban. Húsz, har­­mincz év óta Rómában lakó egyének, kénytelenek a várost elhagyni. Ezen rendszabály, mint általánosan hiszik, egyenesen IX. Piustól származott. Többek között említtetik egy de la Rose nevű ügyvéd, ki 25 év óta foglalkozik Romában, és most Bolognába, születése helyére szállíttatott. Magától értetik, hogy a római rendőrség egyenesen a franczia katonai ha­tóságra törekszik hárítani eme rendszabályokért­ fe­lelősség súlyát. Egy trascatei kolostorban két római talált men­­déket és rejteket, kik egy franczia vincennesi va­dászt meggyilkoltak. A pápai államban, minden községi hivatalnok fölszólittatott a következő eskünek letételére: „Nos Consiliarii Municipals ab hachoraetdeinceps fideles, et obedientes erimus Beato Petro Apostolo, sanctaeque Romanae Ecclesiae et domino nostro Pio IX., suisque successoribus canonice electis. Si dam­­na Sanctitati Suae vei successoribus iisdem, aut Ecclesiae Romanae in persona, auctoritate, honore, dominio vei bonis moliri vei tractari sciemus, pro posse nostro, et totis viribus impediemus, Officia a Sanctitate Sua vei successoribus nobis commissa fi­­deliter adimplebiiüus juxta leges a Sanctitate Sua promulgatas, et in nostris sufiragiis ferendis justitiam prae oculis habebimus... Et ego N. N. voveo et juro in omnibus, et per omnia juxta formulám nuper per­­lectam. Sic me Deus adjuvet, et haec Santa Dei Evangelia.“ LEGÚJABB. Páris, jul. 27. — Az Assemblée nationale azon hírt közli, hogy Cavaignac tábornok a baloldal reuniójában lemondott volna elnöki kijelöltetéséről, csakhogy Carnot nyerhessen meg minden köztársa­sági szavazatot. A Bulletin de Paris ellenben azt állítja, hogy az Assemblée nationale csalatkozik, mert ilyen meg­állapodás nem történt. Ledru-Rollin és Girardin Emil Londonban talál­koztak. Ezen körülmény igen sok commentatiora nyújt alkalmat. A Voix du Proscrit, Ledru-Rollin, Mazzini, Darasz, Rouge­s még egy más új tag, Brasiano által aláirt nyilatkozványt közöl a lengyelekhez. Dunavízállás aug. 1-jén 10' 8' 0'" 0 fölött. Tulajdonos : CSÁSZÁR FERENCZ. Felelős szerkesztő : BÁNFFAY SIMON. NYÍLT tér mindenkinek, szerkesztői felelősség nélkül. Máramaros, Sziget, julius 8. Dixit Cacabus ollae! Tetszett a „Magyar Hírlap“ 494-ik számában, egy máramaros-szigeti czikkben bizonyos úrnak, névtelenül leginkább hivatalos eljárásomat, valami német, és magyar hírlapi levelezést stb. megtámadni, olyakat írván ellenem, melyeket elhallgatni csak azért sem lehet, hogy lássa a tisztelt közönség leg­alább madár távcső­jén, kik, és milyen emberek gáncsoskodnak most mindenben ? Egy kis autopsia, a kibékítés­ és Magyarhon meg­mentésének nagy művében magokat fáradni mondók felett, a­milyen névtelenül megtámadó úr is, nem fog ártani. J­ er Kegyelem-kenyér h­ajhászatnak mondja czikk­­író a hivataloskodást, mi ugyan magában nem is valami rész, miután a mártius 4-i alkotmány szerint császár ő Felsége lévén minden kegyelem forrása, tán az ő szolgálatában lenni,­­ tőle zsoldot kapni, nem is valami különös, vagy tán legkevésbbé is di­­csőségtelen dolog. Legyen tehát a hivataloskodás kegyelem-kenyér, mint czikkíró akarja, ezt nem bánjuk, csak azt mond­juk meg a tisztelt közönségnek , hogy e kegyelem­kenyérnek kétféle hajhászai vannak. Azok, kik a kegyelem-kenyeret elnyerve letett esküjökhöz híven teljesítik kötelességüket. És— Azok , kik miután híjába hajhászták a kegyelem­kenyeret, mert azt el nem nyerhették, neki rohannak annak, mit ők legjobban vágytak elérni, s úgy tesz­nek mint a róka „nolo acerbam summere“ mi más­kép annyit tesz, hogy „Si la treiile est trop haut placée Criez, que les raisins sont verts1“ Ezen czért nem érhetett hajhászokat, mint czikk­író is, jól ismeri az itteni közönség, s tudja , hogy reá illik „ignotos fallit, notis est derisui.“ — Egy­szer másszor meg is csipkedik bsz őket, történt ez akkor is, midőn a hivatalt még nem nézte czikkízó kegyelem-kenyérnek, mire fényes tanúbizonyságok vannak; — no de van neme az embereknek, mely ha nem is fekete, mégis szerecsen, s „szappant reá híjába vesztegetünk!“ Ennyit a kegyelem-kenyér hajhászatról! A­mi illeti m­­or „az aljas hízelgés“ állítását, feleletünk csak az , hogy nem tehetünk róla, hogy még most is van­nak emberek, kik a múltra tekintve Dante-val fel­sóhajtanak “------- nessun maggiore dolore Che ricordarsi del tempo felice !“ és természetes, mert maga az ok nem tetszik, az oko­zat iránt nincsenek sympathiával. Ergo aljas hízel­gés előttök, ha a fáradhatatlan és hű kormányhiva­talnokról nyíltan megmondjuk , hogy föladatának megfelel: azon feladatnak, mely inkább lehet bár­mi, mint bizonyos óhajtott kaczérkodás a----------­Következőleg. 3- or „A mi a valónak közlése­, s inneni kibékí­tés-, s engesztelő működésre“ mondható nem több, minthogy kétféle valót szükség megkülönböztetni úgy ,,a Magyar Hírlap“ mint „Pester Zeitung“ több máramarosi czikkeire vonatkozólag. Egyik való, hogy e megyében igen sokan vannak, kik bizalmas tekintettel nézik a kormány működését mindenütt, s elég lejálisak ebből egy általános köz­jólét megszületését remélem­. Másik való , hogy ha áll is azon spanyol közmon­dás igazsága „El infierno es empedrado para buenas intenciones“ vannak még nálunk oly emberek is, kik nem másként vitatnak meg, minden kormányi intéz­kedést és intézkedőket, mint 1848. előtt szoktak vala minden helytartósági intimatumot, vagy cancelláriai rescriptumokat elővenni, az oly ismert nekigyür­­közések után. Ezt csak azért említjük meg, hogy ha épen hiba névtelen czikkíró szerint, hogy némely levelezé­sek csak az első valót írták meg, u­tán jövőre czikke tanúságul lesz a második megérintésére nézve is. 4- er És ez a legfőbb­­ névtelen czikkíró alólírtnak abbeli hivatalos eljárását , hogy a tiszta román ke­rület falvainál, az ezek neveit tartalmazó, „felírást csak német nyelven készítette, a német felirat után némi érthetlen hieroglypheket tetetvén, s hogy bár Máramaros Dacoromániába be nem kebeleztetett, csak a magyar felírásnak nem jutott helyt botrányos és kormányellenes eljárásnak nevezvén, — egysze­rűn feleletem csak az , hogy ha már az úgynevezett szegedi Desperations-Stoss, forradalom végén meg­engedte azt , hogy az 1848. XVI-ik törvény, c) pontja, értelmében alakult állandó bizottmány nem­magyar tagjai, nyelvükön szólhatnának a bizottmá­­nyi ülésekben, ha a 4-ik martiusi alkotmány e sza­vai „Alle Volkstämme sind gleichberechtigt, und jeder Volkstamm hat ein Unverletzliches Recht, auf Wahrung und Pflege seiner Nationalität und Spra­che“ a közigazgatás alsóbb rétegeiben —­ mint a falu táblák felírása is — semmiféle polgári községre a másik nyelvét erőszakolni nem kívánják, kérdem én hiba-e csak a román felírás? Kormány­ellenes-e a különbféle kormányi kiküldetésekben eljáró, a faluk neveit a felírásokból szükségkép tudni kívánó,—ma­gyarul ritkán, németül mindig — tudó egyének, — pénz- és csend­őrségi tagok miatt is tett német fel­irat utáni román felirat? Vagy, mint czikkirónak tet­szik hieroglyphek ? Ad vocem „hieroglyphek“ evvel czikkiró valami gúnyt akart mondani, de nem sült el; mi nem ha­ragszunk , ha román falvaink román anyanyelvün­kön! név feliratát ön „szent jelentésű bevésésnek“ nevezi, mert ,,lopog“ és ,,glu­peiv“ annyit tesz. Csakhogy föltűnő mindenesetre czikkíró következe­tessége, hogy a táblákon a,,hieroglypheket“ mi azon­ban nem egyéb a helységek cyrill betűkkeli név­­felirásánál, sem írástudók, sem nép nem értik, és ő mégis belőlök megértette , hogy Máramaros Da­coromániába bekebelezve nincs ? Meghajtok a rop­pant champolioni bölcseség előtt!!­5- öt a consilii mutatióra, hogy tudja meg czikk­iró ennek légbeli vételét, alaptalanságát, hivatko­zom az általam igen tisztelt t. Mihály Gábor volt főispán , és kormánybiztos úr azon tettére, hogy mi­helyt sürgönyileg Szegedről megkapta a „Közlöny“ azon számát, melyben a Gleicheberechtigung leg­szebb confirmatiója van, a nem-magyar fajoknak, a megyei bizottmányi ülésekbeni anyanyelvem­ szól­­hatása, nekem eredetileg azt azonnal elküldötte, hogy a felette érzett örömben én is részesüljek. Te­hát nincs consilii mutatio, mert én román fajomat a forradalom alatt sem szűntem meg úgy szeretni, mint jelenleg szeretem. Ezt tanúsítja 6- szor a czikkíró által igen mai a propos fölhozott, Pálfy Márcziusábai irás is. Mit én a Pálfy Márcziusába írtam, tagadni, vagy szégyenleni okom sem nem volt, sem nem lesz, úgy minden megtámadás ellenére azt is , hogy román, német és magyar hírlapokba írtam. Ezt tenni fogom ezután is, csakhogy a márcziusbai Írásra egy kis commentárral tartozom. Én a Pálfy Albert által szerkesztett „Márczius ti­zenötödike“ czimű lapban egyetlen czikken kívül, mely a czikkíró előtt bizonyosan elvei miatt, nem igen utálatos, volt 22-dik honvéd zászlóalji főorvos, az elvetemült Doleschall gyalázatos népgyűlésére vonatkozólag, a román faj, és a volt román kor­mány biztos Mihály Gábor úr védelmére, saját ne­vem alatt írtam, mit dicsőségemnek tartok, soha egyetlen betűt sem közlöttem, nemhogy czikkeket írtam volna, mint a magyar hírlapi czikkíró állítja, miért én őt alávaló hazugnak , rágalmazónak nyil­vánítom. És fölhívok mindenkit, c­áfoljon meg, és mutassa ki , hogy én Pálfy Márcziusába többet ír­tam az említett czikknél. Inkább nekem lehetne czikkiróról bebizonyítani, hogy jó magyar, a Közlöny- s egyébüvé Írott czik­­keiből, bizonyos választmányi működéseiből, s a t. ifj. Jura György Cs. kir. közig. főszolgabíró. KIADJA EM­ICH GUSZTÁV. — EISENFELS ÉS EMICH KÖNYVNYOMDÁJA, URI-UTCZA 449. SZ.

Next