Pesti Napló, 1851. augusztus (2. évfolyam, 420-443. szám)
1851-08-01 / 420. szám
ságot, miszerint a napilapok forgalma a bélyegadó által nagy mértékben korlátoltatik — hosszadalmasan kifejteni, elmondja, mikép ezen bélyegadó miatt nemcsak új hírlapvállalatok nehezíttetnek, hanem a létezők is akadályoztatnak arra nézve, hogy nagyobb terjedelemben működjenek. Ennek bizonyságául szolgálnak a Times tulajdonosai által nyújtott adatok, melyek szerint — miután a hirdetményekért egyszer fizetnek, legyen bár a kiadott szám 40 vagy 80 ezer — a nagyobb kiadási szám a bélyegdíj mostani alkalmazása mellett inkább káros , mint hasznos. De ha a bélyegdíjt megszüntetik, akkor a Times tulajdonosainak jövedelme saját nyilvánítása szerint is hallatlan leend. A bélyeg— mondatik tovább a jelentésben — sokféle csempészetre szolgál indító okul. (Tudva levő dolog, hogy egy bélyegzett angol lap, kiadásától számítva tíz napig Nagybritannia s Izland legtöbb pontjai között annyiszor megfordulhat, mennyiszer akar, anélkül, hogy vitelbért fizetne. Nem csak hogy e szerint a levelek lapokba rejtve küldetnek az ország legkülönbözőbb pontjairól ide stova, mi ellen a londoni postahivatal, mely naponkint 120—260— ezer lapot küld szét, óvszert nem találhat — hanem rendesen történik az is, hogy például Edinburgban és Glasgowban az átolvasott hírlapok burkoló papírul Londonba eladatván, a posta tartozik az ily csomagokat ide s tova szállítani). Ezen bélyeges diíjmentesítés segedelmével oly személyek, kik egymástól távol, például Londonban és Oxfordban laknak — ugyanazon hírlappéldányt járatják. A postai közlekedés oly könnyű és gyors, hogy emez eset nagyon gyakran fordul elő, miután egy bélyegzett lapszámnak viteldíjja a kiadástól számítva 8 napig nincs. Mindezen körülmények a bizottmány nézete szerint elegendők arra, hogy a bélyeg eltöröltessék , és a hírlapokra nézve is penny dijj-rendszer hozassák be. Az államkincstár e mellett nem veszítend, mert nem tekintve azt, hogy ez esetben a csempészet lehetlenné válik , előre lehet látni, hogy a régi szíjon támadó lapok növekedő forgalma a bélyegdíj megszüntetése által előálló hiányt fedezendi. Azon ellenvetést, mely az olcsó hírlapvállalatok ellen sok német kormány részéről tétetik, mintha t. i. azok a szegényebb néposztály vallásos, erkölcsi, s politikai érzelmeit megrontaná — az alsó ház bizottmánya épen ellenkező szempontból fogja föl. Épen a szegényebb néposztályokért — mondja a jelentés — épen ezek vallási, erkölcsi, s politikai műveléséért fölötte kívánatos, hogy mentül több olcsó lap megjelenése lehetségesítessék. Ezen olcsó lapok minden bizonynyal megkísértenék a nagy lapok, p. o. a Times nagy költséggel összeszedett tudósításait lehetőleg gyorsan utánnyomni, hanem ezen résznak elejét lehet venni az által, ha az utánnyomás bizonyos idő, például 24 óra lefolyása előtt megtiltatik. A bizottmány, melynek tulajdonképeni föladata lett volna véleményt mondani, határozottan a bélyeg eltörlése, és a penny-dij rendszernek hírlapokra alkalmazása mellett nyilatkozik. Németország, Berlin, jul. 28. — A thüringai herczegségek, — melyeknek alkotmányai legkevésbbé felelnek meg a monarchiai kormányformának , — nemsokára alapos reformok alá fognak vezetni. Ez értelemben dolgoznak Frankfurtban, s lényegesen minden befolyást fölhasználnak arra, hogy ezen változtatásokat az egyes kormányok már most megtegyék. — Hitelt érdemlő helyen ellene mondanak annak, mintha a franczia kormány a nagyhatalmasságok és a német szövetséggyűlés elnökségéhez a franczia alkotmány revistája, s Bonaparte Lajos újra megválasztása iránt bizodalmas közléseket tett volna. Állítják, hogy mennyire tudni lehet, Frankfurtba semmiféle ilyen sürgöny, vagy modificatio nem érkezett. A frankfurti tárgyalások, úgy látszik, újra régi lassú kerékvágásukba sülyednek vissza, s hogy a legközelebbi 14 nap alatt semmi nevezetes tárgyalások elő nem fordulandnak a testülésben, arról kezeskedik azon körülmény , miszerint Thun gróf elnöki követ 14 napi szabadságidőt kért és kapott. A napirend szerint e közidőben az elnökséget Rochow viendi. A napfogyatkozás ma egész Berlint talpra állitá. Az utczában mindenütt feketített üvegeken néző csoportokat lehetett látni, mindnyájan az érdekes phänomenont vizsgálva. A tudatlan szemlélőkre kevesebbet hatott ez idei napfogyatkozás, mint az 1842-ki. Néhány perczre, mintegy 4 óra tájban, eltűnt a nappali világosság, s helyét árnyékos esteli szürkület foglalt el. Julius Gusztáv temetése, övéihez érkezett levelek szerint 24-kén ment végbe a Savoye-Strand német protestáns egyház temetőjében, a folyamparton a Waterloo-híd közelében. A német menekültek, s Londonban időző több németek követék a kitűnő talentumi , s a szív jeles tulajdonaival fölruházott tudós holt tetemeit. A temetést a német protestáns község lelkésze végezi. Az elhunyt barátai közöl Kinkel, Faucher és Gerstenberg egy német kereskedőház főügynöke Londonban , — beszédet tartottak. Gondoskodtak róla, hogy becses irodalmi hagyománya — mi bevégzett nemzetgazdászati munkákból áll — el ne vesszen. Kleist-Retzow ifjú nejével ide érkezett, innen egyenesen Koblenczbe utazandó. — Manlevffrl báró s alállamtitkár hivatalába belépett. Több tanácsosoknak a belügyminiszteriumbai bevétele által az ügyfolyam semmi változást sem szenvedett. Lüdemann főkormánytanácsos, ki a távollevő Hinkeldey rendőrelnök helyét pótolja, Manteuffellel több értekezletet tartott. Az itteni belügyminisztériumnak a rendőrfőnökséggeli közlekedései igen gyakoriak. Elbing, jul. 26. — Tartományunk e napokban több tudományos tekintély által látogattatik meg, kik nehezen jöttek volna Németország ezen elvesztett positiójába, ha az ég a tökéletes napfogyatkozás ritka tüneményével nem ajándékozta volna meg. Dr. Littrow a bécsi csillagda igazgatója, Németország legszélső csúcsán Rixhöften, mely a napsötétség vonalában esik a leend, s ott Dr. Busch königsbergi igazgató, s egy norvégi csillagásszal teend vizsgálatot. Dr. Galle Berlinből a Leverrier által hajdan kiszámított Neptun planéta fölfedezője , egy brüni s egy lipcsei csillagásszal ugyan e czélból Frauenburgba, s két bonni csillagász Rastenburgba menend. Danzigba két franczia csillagász érkezett meg. Frankfurt, jul. 26. — Rochow porosz kir. szövetségi követ tegnap és ma 5 órakor délután az „Angol udvar“ czimü vendéglőben nagy lakomát adott. A tegnapira az egész diplomatikai kar megvolt hiva, a maiban az itt levő magasabb állású katonák voltak összegyűlve. Bismark-Schönhausen porosz k. követségi titkos tanácsos Berlinből megérkezett.— Az alkotmányt készítő bizottmány e napokban tartá, mint hírlik, befejező ülését. Hosszas munkálataik jelentése rövid időn hihetőleg nyilvánosságra hozatik. Kasszel, júl. 26. — Tegnap reggeli 9 órakor oszlott szét a két permanens szövetséges haditörvényszék , a még bevégzetlenül maradt vizsgálatok okmányaikkal együtt a kurhesszeni haditörvényszéknek átadatván. Ma azonban állittatik, miszerint mindkét szövetségi biztos fölhatalmazásaik meghoszszabbitását Frankfurtból megkapták légyen. Az osztrák vadász zászlóalj, ha addig más rendelet nem jó, legközelebbi hétfőn Kasszelt elhagyva visszatérend Egerbe. A bajorok elmenetele augustusra határoztatott. A közelebbi keddnek szerdára való elején Blomeyer gazda s bérlőnél Trendelburghoz közel Kasszel és Karlshafen közt több rendőrtisztviselő s erős zsandár osztály által házmotozás tartatott, melynek eredménye még nem tudatik. Darmstadt, jul. 26. — A halálbüntetés újra behozatala iránti törvényjavaslat, mely f. hó 15-kén adatott be, motívumaival együtt nyomtatásban megjelent, s következőleg hangzik: „Ama törvényes okok, melyek erejénél fogva, a halálbüntetés eltöröltetett, s örökös fegyházi fogságra változtatott által, megszűnteknek nyilváníttatnak. A bünfenyitő törvények, s katonai bünfenyitő törvénykönyvekben, s más törvényekben foglalt halálbüntetések fölötti, s azoknak végrehajtásáról szóló határozmányok, a mennyiben ezen határozmányok az 1849. ápril 11-iki törvény által eltöröltettek, újra előbbeni erejükbe visszaállttatnak.“ A halálbüntetések ujrai behozatalának motívumául azoknak szüksége hozatik föl, különösen oly időkben, „melyekben fegyelem és rend, s a törvények tekintélye annyira elenyészett, mint jelen időkben, szükség az állampolgárok élete és vagyona, miként az állam fentartására nézve azon védelmet, melyet a törvények a halálbüntetéssel adhatnak, fentartani.“ A határos badeni nagyherczegségben, szinte február 5-kén újra behozatott a halálbüntetés. A halálos ítéletek végrehajtása újra a lecsappanó bárddal (Fallbeil) végezendők. Stendal, jul. 19. — Innen, mint a „Neue Preusz. Zeitung.“ irja, következő üzenet küldetett, melyet a német viszonyok kellő méltánylatára közlünk : „Főméltóságu úr, „Magasan parancsoló miniszter úr ! Mi mély tisztelettel alalkottuk, kik a mai napon itt összegyűlt kerületi gyűlés nagy többségét tesszük, nem szalaszthatjuk el ezen alkalmat, hogy excellencziának a régi kerületi rendek visszaállítása iránti köszönetünket mély tisztelettel ki ne fejezzük. Mi ebben, valamint az igazság egyik fő tényét elismerjük , úgy örömmel üdvözöljük azt, miként másrészről a kerületi gyűlések eltörlése, mély és igazságos fájdalommal tölte el bennünket. Egyszersmind egész alázattal kérjük excellencziádat: méltóztassék az elkezdett után tovább haladni, és nevezetesen régi tartományrendi jogviszonyainkat törvényes utón újra helyreállítani; s a községi rendszert a részletesen igen veszedelmes elemektől megtisztítani.“ (Következnek az aláírások). Weimar, jul 26 — A nagyherczegi állami minisztérium , miként ugyan a fönt említett lap írja, — a bekövetkező választásokra vonatkozólag, következő rendeletet bocsájtott közre : Az utolsó évek hatalmas rázkódásai után, s azoknak nyomán szerzett tapasztalások szerint, melyek a behozott, s a kormányzati szabályokba mélyen befolyó intézmények becse után tetettek, jobban mint valaha szükséges, hogy a népképviselet oly hazafias értelmű férfiak kezeibe tetessék le , kiknek elég belátásuk lenne , a nép igazságos szükségeinek megismerésében , s elég meggondolásuk , hogy a közös és saját erejök mértékén fölül semmit se kívánjanak, és elég erejük, hogy ezen meggyőződésüket még akkor is megtartsák, midőn azok a tömegek elvillanó kivánataival nem hangzanak össze. Az államminisztérium ily kivántatosságai mellett bizodalommal nézhet a választások elébe, ha mindenki belátja, miszerint a választási jog, a választási kötelességet is magában foglalja. De némely e részbeni tapasztalások azt mutatják, hogy ez nem leend így. Sokaknál mindegy, ki ül az országgyűlésen : egyesek hiszik, hogy a kormány iránti bizalmuknak akkor adják jelét, ha választói jogaikról lemondanak (?), mások azon csalékony reményt táplálják , hogy a kívánt változások más után is elérhetők. Mindez pedig veszedelmes. A nagyherczegi államminisztérium semmi esetre sem akar a választásokra alkotmányellenes uton befolyni, de jogosítva s köteleztetve érzi magát minden nem tilos utat arra használni, hogy a jelen választásokban mindenki közönségesen részt vegyen, s a hatóságokat ezennel oda utasítja, hogy minden módon ezt elévetni törekedjenek.“ Olaszország. Rómában a kiutasítások néhány nap óta rendkívül nagy mértékben vannak folyamatban. Húsz, harmincz év óta Rómában lakó egyének, kénytelenek a várost elhagyni. Ezen rendszabály, mint általánosan hiszik, egyenesen IX. Piustól származott. Többek között említtetik egy de la Rose nevű ügyvéd, ki 25 év óta foglalkozik Romában, és most Bolognába, születése helyére szállíttatott. Magától értetik, hogy a római rendőrség egyenesen a franczia katonai hatóságra törekszik hárítani eme rendszabályokért felelősség súlyát. Egy trascatei kolostorban két római talált mendéket és rejteket, kik egy franczia vincennesi vadászt meggyilkoltak. A pápai államban, minden községi hivatalnok fölszólittatott a következő eskünek letételére: „Nos Consiliarii Municipals ab hachoraetdeinceps fideles, et obedientes erimus Beato Petro Apostolo, sanctaeque Romanae Ecclesiae et domino nostro Pio IX., suisque successoribus canonice electis. Si damna Sanctitati Suae vei successoribus iisdem, aut Ecclesiae Romanae in persona, auctoritate, honore, dominio vei bonis moliri vei tractari sciemus, pro posse nostro, et totis viribus impediemus, Officia a Sanctitate Sua vei successoribus nobis commissa fideliter adimplebiiüus juxta leges a Sanctitate Sua promulgatas, et in nostris sufiragiis ferendis justitiam prae oculis habebimus... Et ego N. N. voveo et juro in omnibus, et per omnia juxta formulám nuper perlectam. Sic me Deus adjuvet, et haec Santa Dei Evangelia.“ LEGÚJABB. Páris, jul. 27. — Az Assemblée nationale azon hírt közli, hogy Cavaignac tábornok a baloldal reuniójában lemondott volna elnöki kijelöltetéséről, csakhogy Carnot nyerhessen meg minden köztársasági szavazatot. A Bulletin de Paris ellenben azt állítja, hogy az Assemblée nationale csalatkozik, mert ilyen megállapodás nem történt. Ledru-Rollin és Girardin Emil Londonban találkoztak. Ezen körülmény igen sok commentatiora nyújt alkalmat. A Voix du Proscrit, Ledru-Rollin, Mazzini, Darasz, Rouges még egy más új tag, Brasiano által aláirt nyilatkozványt közöl a lengyelekhez. Dunavízállás aug. 1-jén 10' 8' 0'" 0 fölött. Tulajdonos : CSÁSZÁR FERENCZ. Felelős szerkesztő : BÁNFFAY SIMON. NYÍLT tér mindenkinek, szerkesztői felelősség nélkül. Máramaros, Sziget, julius 8. Dixit Cacabus ollae! Tetszett a „Magyar Hírlap“ 494-ik számában, egy máramaros-szigeti czikkben bizonyos úrnak, névtelenül leginkább hivatalos eljárásomat, valami német, és magyar hírlapi levelezést stb. megtámadni, olyakat írván ellenem, melyeket elhallgatni csak azért sem lehet, hogy lássa a tisztelt közönség legalább madár távcsőjén, kik, és milyen emberek gáncsoskodnak most mindenben ? Egy kis autopsia, a kibékítés és Magyarhon megmentésének nagy művében magokat fáradni mondók felett, amilyen névtelenül megtámadó úr is, nem fog ártani. J er Kegyelem-kenyér hajhászatnak mondja czikkíró a hivataloskodást, mi ugyan magában nem is valami rész, miután a mártius 4-i alkotmány szerint császár ő Felsége lévén minden kegyelem forrása, tán az ő szolgálatában lenni, tőle zsoldot kapni, nem is valami különös, vagy tán legkevésbbé is dicsőségtelen dolog. Legyen tehát a hivataloskodás kegyelem-kenyér, mint czikkíró akarja, ezt nem bánjuk, csak azt mondjuk meg a tisztelt közönségnek , hogy e kegyelemkenyérnek kétféle hajhászai vannak. Azok, kik a kegyelem-kenyeret elnyerve letett esküjökhöz híven teljesítik kötelességüket. És— Azok , kik miután híjába hajhászták a kegyelemkenyeret, mert azt el nem nyerhették, neki rohannak annak, mit ők legjobban vágytak elérni, s úgy tesznek mint a róka „nolo acerbam summere“ mi máskép annyit tesz, hogy „Si la treiile est trop haut placée Criez, que les raisins sont verts1“ Ezen czért nem érhetett hajhászokat, mint czikkíró is, jól ismeri az itteni közönség, s tudja , hogy reá illik „ignotos fallit, notis est derisui.“ — Egyszer másszor meg is csipkedik bsz őket, történt ez akkor is, midőn a hivatalt még nem nézte czikkízó kegyelem-kenyérnek, mire fényes tanúbizonyságok vannak; — no de van neme az embereknek, mely ha nem is fekete, mégis szerecsen, s „szappant reá híjába vesztegetünk!“ Ennyit a kegyelem-kenyér hajhászatról! Ami illeti mor „az aljas hízelgés“ állítását, feleletünk csak az , hogy nem tehetünk róla, hogy még most is vannak emberek, kik a múltra tekintve Dante-val felsóhajtanak “------- nessun maggiore dolore Che ricordarsi del tempo felice !“ és természetes, mert maga az ok nem tetszik, az okozat iránt nincsenek sympathiával. Ergo aljas hízelgés előttök, ha a fáradhatatlan és hű kormányhivatalnokról nyíltan megmondjuk , hogy föladatának megfelel: azon feladatnak, mely inkább lehet bármi, mint bizonyos óhajtott kaczérkodás a----------Következőleg. 3- or „A mi a valónak közlése, s inneni kibékítés-, s engesztelő működésre“ mondható nem több, minthogy kétféle valót szükség megkülönböztetni úgy ,,a Magyar Hírlap“ mint „Pester Zeitung“ több máramarosi czikkeire vonatkozólag. Egyik való, hogy e megyében igen sokan vannak, kik bizalmas tekintettel nézik a kormány működését mindenütt, s elég lejálisak ebből egy általános közjólét megszületését remélem. Másik való , hogy ha áll is azon spanyol közmondás igazsága „El infierno es empedrado para buenas intenciones“ vannak még nálunk oly emberek is, kik nem másként vitatnak meg, minden kormányi intézkedést és intézkedőket, mint 1848. előtt szoktak vala minden helytartósági intimatumot, vagy cancelláriai rescriptumokat elővenni, az oly ismert nekigyürközések után. Ezt csak azért említjük meg, hogy ha épen hiba névtelen czikkíró szerint, hogy némely levelezések csak az első valót írták meg, után jövőre czikke tanúságul lesz a második megérintésére nézve is. 4- er És ez a legfőbb névtelen czikkíró alólírtnak abbeli hivatalos eljárását , hogy a tiszta román kerület falvainál, az ezek neveit tartalmazó, „felírást csak német nyelven készítette, a német felirat után némi érthetlen hieroglypheket tetetvén, s hogy bár Máramaros Dacoromániába be nem kebeleztetett, csak a magyar felírásnak nem jutott helyt botrányos és kormányellenes eljárásnak nevezvén, — egyszerűn feleletem csak az , hogy ha már az úgynevezett szegedi Desperations-Stoss, forradalom végén megengedte azt , hogy az 1848. XVI-ik törvény, c) pontja, értelmében alakult állandó bizottmány nemmagyar tagjai, nyelvükön szólhatnának a bizottmányi ülésekben, ha a 4-ik martiusi alkotmány e szavai „Alle Volkstämme sind gleichberechtigt, und jeder Volkstamm hat ein Unverletzliches Recht, auf Wahrung und Pflege seiner Nationalität und Sprache“ a közigazgatás alsóbb rétegeiben — mint a falu táblák felírása is — semmiféle polgári községre a másik nyelvét erőszakolni nem kívánják, kérdem én hiba-e csak a román felírás? Kormányellenes-e a különbféle kormányi kiküldetésekben eljáró, a faluk neveit a felírásokból szükségkép tudni kívánó,—magyarul ritkán, németül mindig — tudó egyének, — pénz- és csendőrségi tagok miatt is tett német felirat utáni román felirat? Vagy, mint czikkirónak tetszik hieroglyphek ? Ad vocem „hieroglyphek“ evvel czikkiró valami gúnyt akart mondani, de nem sült el; mi nem haragszunk , ha román falvaink román anyanyelvünkön! név feliratát ön „szent jelentésű bevésésnek“ nevezi, mert ,,lopog“ és ,,glupeiv“ annyit tesz. Csakhogy föltűnő mindenesetre czikkíró következetessége, hogy a táblákon a,,hieroglypheket“ mi azonban nem egyéb a helységek cyrill betűkkeli névfelirásánál, sem írástudók, sem nép nem értik, és ő mégis belőlök megértette , hogy Máramaros Dacoromániába bekebelezve nincs ? Meghajtok a roppant champolioni bölcseség előtt!!5- öt a consilii mutatióra, hogy tudja meg czikkiró ennek légbeli vételét, alaptalanságát, hivatkozom az általam igen tisztelt t. Mihály Gábor volt főispán , és kormánybiztos úr azon tettére, hogy mihelyt sürgönyileg Szegedről megkapta a „Közlöny“ azon számát, melyben a Gleicheberechtigung legszebb confirmatiója van, a nem-magyar fajoknak, a megyei bizottmányi ülésekbeni anyanyelvem szólhatása, nekem eredetileg azt azonnal elküldötte, hogy a felette érzett örömben én is részesüljek. Tehát nincs consilii mutatio, mert én román fajomat a forradalom alatt sem szűntem meg úgy szeretni, mint jelenleg szeretem. Ezt tanúsítja 6- szor a czikkíró által igen mai a propos fölhozott, Pálfy Márcziusábai irás is. Mit én a Pálfy Márcziusába írtam, tagadni, vagy szégyenleni okom sem nem volt, sem nem lesz, úgy minden megtámadás ellenére azt is , hogy román, német és magyar hírlapokba írtam. Ezt tenni fogom ezután is, csakhogy a márcziusbai Írásra egy kis commentárral tartozom. Én a Pálfy Albert által szerkesztett „Márczius tizenötödike“ czimű lapban egyetlen czikken kívül, mely a czikkíró előtt bizonyosan elvei miatt, nem igen utálatos, volt 22-dik honvéd zászlóalji főorvos, az elvetemült Doleschall gyalázatos népgyűlésére vonatkozólag, a román faj, és a volt román kormány biztos Mihály Gábor úr védelmére, saját nevem alatt írtam, mit dicsőségemnek tartok, soha egyetlen betűt sem közlöttem, nemhogy czikkeket írtam volna, mint a magyar hírlapi czikkíró állítja, miért én őt alávaló hazugnak , rágalmazónak nyilvánítom. És fölhívok mindenkit, cáfoljon meg, és mutassa ki , hogy én Pálfy Márcziusába többet írtam az említett czikknél. Inkább nekem lehetne czikkiróról bebizonyítani, hogy jó magyar, a Közlöny- s egyébüvé Írott czikkeiből, bizonyos választmányi működéseiből, s a t. ifj. Jura György Cs. kir. közig. főszolgabíró. KIADJA EMICH GUSZTÁV. — EISENFELS ÉS EMICH KÖNYVNYOMDÁJA, URI-UTCZA 449. SZ.