Pesti Napló, 1851. augusztus (2. évfolyam, 420-443. szám)

1851-08-02 / 421. szám

szít. Szállása : új piacz, Ürményi ház, 3-dik emelet 11-dik szám. Ú­­j- Pozsonyban a kutyaadó nemsokára életbe fog lépni. Mondják, hogy ez alkalommal az Északameriká­­ban divatozó azon szabályokat is életbe léptetik, mi­szerint egy kutya sem barangolhat az utczán szabadon minden gazda nélkül, ha pedig barangolna, az olyat mindenki agyonütheti, s ezen fáradságért a község pénz­tárából egy dollárt kap; azonkívül, még az eb gazdá­ját is megbüntetik. — -j- A kereskedelmi minisztérium elfogadta azon tervet, hogy a tömösi vonalon keresztül Oláhországba egy kereskedelmi útvonal építtessék. A költségeket 150,000 pontra számítják. é­s Komlóssi Ida k. a. jelenleg Nagy Váradon adja vendégszerepeit, s nagy tetszésben részesül. Innen Kolozsvárra szándékozik, hol föllépéseire sokan már előre bérlettek páholyokat és zártszékeket. Visszajöt­­tében, mint hírlik, alkalmasint Debreczent is meg­látogatja. — -j- Azon gőzös , mely Pest és ó-Buda között szo­kott fordulni, egy idő óta a régi híd vendéglő előtt is tart állomást a budai oldalon. A gőzh. társ. ezen figyelme teljes méltánylást érdemel, miután ezáltal a Budára járó közönség nagy részének kényelméről van gondoskodva. Kik a budai nyári színházat, vagy a Tabán és Krisztina­város részeket meglátogatni akarják , ez­által tetemes könnyítést nyernek. —­­ Azt is hírlik , hogy még e hó folytán fogna indulni egy gőzös Tétény és Promontor felé, s a rudas fürdőnél kötne ki, Ú -j- Pár nappal ezelőtt a városi hatóság nyilvános árverés útján ajánlá a venni szándékozóknak, a volt né­met színház belsejének készületeit, bútorokkal együtt. A kikiáltási ár 16 ezer pá­ft volt, ezenkívül az ajánl­kozónak legfölebb két hét alatt okvetlenül meg kellett volna kezdenie a munkát, s jelentékeny összeget letennie biztosítékul. Senki sem találkozott, ki a megszabott fel­tételek mellett az ajánlatot elfogadta volna. —­­ A k­álozdi vezérlete alatt külföldön utazó ma­gyar zenetársaság , múlt hó 27-kén hagyta el a conti­­nenst s Londonba utazott. Útjában mindenütt a legfé­nyesebb fogadtatásra talált. Múlt hó 10- és 12-én Am­­sterdamban rendeztek nagy hangversenyt. Másnap a ki­rálytól kaptak meghívást, hol kitűnő tetszésben részesül­tek. Prileszky urat, a társaság igazgatóját, csaknem egy órai beszélgetéssel tisztelte meg a király, s vállalata iránti elismerését a leghízelgőbb szavakban nyilvánítá. Remélhető, hogy Anglia fővárosában is követi őket a szerencse, s emelni fogják dalaikkal jó hírét a magyar névnek, mely ott a nagyszerű iparműkiállítás palotá­jában már helyet foglal. —­­" Egy német lapban azon curiosumot olvassuk, hogy egy másik német lapban múlt julius hó 28-kán ez volt olvasható: „épen most érkezik Bécsből a telegraphi sürgöny, miként a mai napfogyatkozás nem délutáni 3 órakor, hanem reggeli 3 órakor fog történni. A csilla­­gászi kiszámításban tévedés van.­ illik , a Donna Maria da Gloria ő fenségének adott igazat, s az ifjú Baroche küldetett az íté­let megvételére. A franczia kormány azt hiszi, hogy ezen ítélet által , Portugálban nagy befolyásra jutand, s Saldanha tábornagyot föltartóztatja attal , hogy a septembristák karjai közé vesse magát, kiknek már is annyi engedményt tett. S még nagyobb vigyázat szem­pontjából a franczia hajóhad Perceval-Desrhénes ad­mirál alatt, Cadixban marad, hogy szükség esetében, Donna Maria da Gloria trónja megmentésére segéd­kezeket nyújthasson. A franczia kormány ezen kérdés­ben Spanyolországot is maga mellé akarja vonni, s ezért ment az erélyes és ügyes tapintatú Rupick tábornok Madridba. A Cadixban horgonyozó hajóhad fölött belá­tása szerint fog rendelkezni. Madridból érkezett tudósítások szerint, az állami adósság rendezését tárgyazó törvényjavaslat, júl. 26-án, 59 szavazattal 19 ellen a senatusban elfogadtatott, épen úgy, mint a minisztériumtól terveztetett, s a követkam­rától hely­benhagyatott. Mazzininak Madridban is forog egy spanyol nyelven kiadott proclamatioja , melyet a spanyol democratiához intézett, s melyben fölszólítja őket, hogy legyenek csata­készen, mig az óra itt. Nyilatkozat. A Kisdedovó- képezde részéről van szerencsém értesitni a t. közönséget, hogy az intézet javára, jul. 26-kán a polg.­rödében tartatott Anna-bál a költségek levonása után 163 ft 50 kr.pp. jövedel­mezett. A szives részvétért általában, valamint a kijátszásra ajándékozott és 159 nyereményre menő tárgyak adakozói irányában a legforróbb köszönetet nyilvánitni édes kötelességeim egyike. Több tisztelt urak pénzbeli segélylyel is járultak a jótékony czél előmozdítására , kik közöl különösen altábornagy gróf Lichtenberg ő excellja 10 pontot méltóztatott adományozni. A sorshúzási rend felügyeletét teréz­városi rendőrségi főbiztos Wolf és biztos Matlekovics urak személyesen szíveskedtek vezetni. — Kutschera Jakab úr pedig fáradhatlanul működött mind a kegyes ajándékok gyűjtése, s a jegyek eladása , mind pedig a tánczvigalom rendezése körül, melyben Moren­g Ferencz úr a zenekart ingyen szíveskedett igazgatni. Mindezen nemeslelkü közremunkálásért legyen sza­bad a legbensőbb hálaköszönetet az intézet nevében ismételve kifejeznem. Pesten, aug. 1-jén 1851. NEY FERENCZ, a k­­ő­­képezde igazgatója. POLITIKAI SZEMLE. Pest , aug. 2. (!) Pak­sból, jul. 27-kéről vett hírlapok szerint, az 1852-diki elnöki kijelöléssel kezdenek foglalkozni, s mikép külföldi rovatunk alatt olvashatni, még maga az Assemblée nationale is köztársasági jelölt mellett szólal föl. A rendpártiak részéről Bonaparte, Joinville és Changarnier, a köztársaságiak részéről pedig Car­not és Cavaignac neveit említik, hogy a socialisták Nachaud-ban állapodtak volna meg, nem bizonyos. Egy mindenesetre bizonyos: az tudniillik, hogy mind­két részről nincs még semmi megállapodás. Cabet, az Icaria alapítója fölmentetett. Külföldi ro­vatunk perének a fegyelmi rendőrség előtti tárgyalását a Presse után hozza. Cabet öt óra hosszat tartott be­szédében igen ügyesen védte magát. A franczia befolyási törekvéseket Portugálban tegnap érintettük. Egy adatot nem lesz fölösleges fölhoznunk. Az éjszak-amerikai elnök Taylor tábornok elnöksége utolsó napjaiban némi egyenetlenség keletkezett Por­tugál és Éjszak-Amerika között, egy hajó kárpótlása tárgyában, mely Oportonak az angolok általi ostromzárja alatt Napóleon idejében tönkre jutott volt. A viszály annyira ment, hogy a washingtoni kormány Lissabont ostromzárral akarta fenyegetni. Taylor belehalt. Fil­more, ki utána következett, nem hagyott föl vele , s végre beleegyezett , hogy a franczia köztársaság elnö­kének bírósága alá bocsátassék a kérdés. Bonaparte, több havi fontolgatás után, mint franczia lovaghoz Francziaország. (!) Páris, jul. 27. — Az Ind. belge egyik pá­risi levelezője szerint az Assemblée nationale is meg­kezdte az 1852-diki kijelölés mellett izgatni, minek, mindenesetre, nagy jelentősége van. Lavalette, mi­dőn kijelölésről szól, az Assemblée-ban kettőről tesz tanúbizonyságot: először, hogy a fusioval fölhagy s jobb időkre halasztja; másodszor, hogy a körülmé­nyek hatalma által kényszerittetik ideiglenes köz­­társaságivá válni. Az Assemblée nationale és köz­társaság­a alig tudnék ezen két szót párhuzamba tenni, s valaki politikai őrjöngéssel vádolhatna; de a dolog csakugyan úgy van. Az Assemblée nationale köztársasági jelölt mellett izgat. Hall­juk , mit mond Lavalette: „Minden elvesztett pillanat gyászos eredményű, értsetek egyet az 1852-iki kijelölésre nézve. Ha Bonaparte Napóleon Lajos legjobb jelöltnek látszik, ragadjuk meg a szük­séges eszközöket hatalma törvényes meghosszabbí­tásának komoly megkísértésére, ha nem, vegyünk föl mást, és segítsük minden erőnkből. Szóval, ideje végeznünk.“ Így az Assemblée, s midőn Bonaparte nevét em­líti , az tetszik ki, hogy, bár Bonapartét sokan ma­gát elhasznált embernek állítják, a rendpártiak közöl nem fogytak el még barátai, talán azért, hogy át­menetként tekinthetik valami bourbon-monarchiára. Az Ind. szerint, s mint az Assemblée felebbi soraiból is kitetszik, a rend­párt alig lesz egyetér­tésben a kijelölésre nézve. Bonaparte, Joinville, Changarnier neveit emlegetik, s midőn ennyi felé kell az egésznek oszolni, gondolni lehet, hogy az ellenfél, kivált ha minden szavazatát egy egyénre adja, győzelmes lehet. Mi Changarniert illeti, neki mindenesetre, az al­kotmányellenes Bonaparte és Joinville mellett leg­kevesebb szavazata leendene. Mi Joinvillet illeti, a legitimisták, alkalmasint nem fognak ilyen orlea­­nista candidatioban megegyezni, így tehát, a can­­didatióra nézve, jó előre szakadás jelei mutatkoz­nak a jobboldaliak részéről. De a baloldal sem hisz­­szük, hogy nagyobb egyetértésben volna. Különben, ha az Assist­éenak hinni lehetne, Cavaignac tábor­nok lemondása által, a köztársasági szavazatok a népszerű Carnot, volt közoktatási miniszterre esné­nek. Azonban itt sincs még semmi megállapodás, s kénytelenek vagyunk egy keveset várakozni. Hír szerint, az afrikai tábornokok (Cavaignac, Changarnier, Bedeau, Lamoriciére) ülést tartottak, melyben azon esetre, ha Bonaparte Magnan tábor­nokot (a párisi sereg új parancsnokát) valami coup d Etat-ra szólítná föl, a szükséges intézkedések fölött tanácskoztak. A Voix du Proscrit a revisio fölötti vitákról emlé­kezvén , Cavaignac és Michel (de Bourges) beszé­deire mérsékleti dicséretnél többet teszen, Hugo Victorét pedig égig magasztalja. Az Ind. azt veszi észre, mintha a londoniak simulnának a párisiakhoz. Hugo Victorról lévén szó, eszünkbe jut a­rra , ki közelebbről sajtóvétség miatt hathónapi fogságra ítéltetett. Az Evénement fiatal szerkesztője fölszólít­­tatott, hogy jelentse magát a fogság megkezdésére. Hugo jelentvén magát, más üres hely nem volt, mint a tolvajoknak szentelt börtön. Carlier könyörült rajta, s a sajtó megbecstelenítésére nem zárta a rablók és tolvajok közé. Ezen tettét érdemül tud­ják föl. Larochejaquelein , ki legitimista pártjától mind­inkább távozik, néhány nap múlva új indítványnyal lép föl a máj. 31-iki törvény revisioja tárgyában. Cabet a fegyelmi törvényszék előtt: vád, csalás. Elnök: Ferey. A legelső kérdés, mit a vizsgáló biró Cabethez in­tézett, az volt, miként hirdethető a „Populaire“ lap­ban az 1848-ks febr. 3-kán történt első kivándor­láskor, hogy Texasban egy millió hold földet vett. Mire Cabet azt felelte, miszerint azt a földet egye­nesen nem vette, hanem concessiot kapott rá Peeters társulatától, mely concessio czímét ő viseli. Azonban volt egy föltétel, melynek betöltése által lehetett csak e föld birtokosa, és az volt, hogy azt i-ső júliusig elfoglalja, s ezt a kivándorlók igen jól tudták. Az elnök megjegyzi, miszerint a Populaire hirde­tése ezen földeket úgy teszi ki, mint saját birtokot, s leírja, hogy azok a hajókázható szép veres folyam mellett vannak; a kivándorlók azonban , sem telket, sem hajózható folyamot nem találtak , s minőn apr. 2-kán Sherre-Portba érkeztek, utat kellett törniök a szűz földön, s gyalog menniök véghetetlen nagy fá­radság s veszedelmek között És midőn a Peeters-társaság ügynökéhez mentek volna, elfogadásukra semmi sem volt készen. Az ügynöknek semmi tudomása sem volt a concessioról, de azért adatott nekik földet. A kivándorlók munká­hoz fogtak s dolgoztak; de kénytelenek voltak a föl­dön alulni, semmi más takarót nem használhatva, mely az idő viszontagságai ellen védelmezné, mint ruháikat; s nemsokára a hideglelés jött rájok. S mély okaink vannak rá, hogy higyjük, miszerint semmi szükséges lépések nem tétettek, s a hirdetményekben tett ígéretek nem tartattak meg. Cabet feleli, miszerint bizonyos angol, ki Texas­ban consul volt, Kennedy, azt állítja valamely köny­vében, hogy a véres folyam hajókázható egész odáig, hova az i­ariai colonia volt kijelölve; de nem ez az egyedüli tekintély , mire támaszkodik, s most is azt tartja, hogy a veres folyam hajókázható egész a bir­tokba engedett földekig, egyedül azon kivétellel, hogy miként Amerikának többi folyóvizei, a veres folyam is bizonyos időszakokban megszűnik az lenni; sze­rencsétlenségre ez épen akkor következett be, midőn az előcsapat neve alatt oda rendelt kivándorló kis sereg megérkezett. Más részről, ez nem volt a még colonisationalis sereg, hanem egy merész csapat, mely kérte : hagy­jam őket előre menni, hogy a többiek számára utat törjenek, ezek hévvel s tűzzel teljes emberek valá­­nak, és épen ez okozta szerencsétlenségeiket, mert Cabet, mint mondja, egy Sully nevű angolt előre küldött, hogy tegye meg a szükséges lépéseket, s fogadja el az előcsapatot. Sully Sulphar-Raizie­n földet vásárolt, hol az el­ső colonisatio előcsapatának kellett volna maradni, de ők előre akartak menni, nagyon bíztak erejükben. Tehát az első és második előcsapat szerencsétlensé­gei, neki nem tulajdoníthatók. Miért ne fordított volna az emigratióra legnagyobb gondot, midőn azok többnyire baráti voltak oly embereknek, kiket leg­jobban szeretett. És a kivándorlók közt két orvos is volt, egyik megszökött, másik bolond lett, mert oly szereket irt a hideglelés ellen, melyek azt előmozdí­tók , minek következtében néhány irar­ meg is halt. Elnök. Hogy a kivándorlók előre akartak menni, csak a hirdetés következménye volt, melyben az egy millió hold földről volt szó. C. Nem csalatkoztak a millióról. Mert most is e 70 emberből álló előcsapat közöl csak 1 panaszkodik törvény előtt, s a többi 69 tisztelet f elismeréssel viseltetik irányomban. El. De azért végre csak mégis estek áldozatok, s nagy felelet terhe feküdhet oly emberen mint ön , ki nagy számú családokat megfosztott existentiásoktól, felhíván őket, hogy messze földeken települjenek le, ígérvén számukra eldorádót. .. Fájdalom elnök úr, hogy áldozatok estek, de a hiba, még egyszer mondom, nem esketik rám vissza. Ha a februári forradalom nem történik, a colonisatio jövendője, az első elinduláskor biztosítva van. De ezen eseménytől, mely a communista tár­sulatot sok forrásaitól megfosztó, — függetlenül, s függetlenül azon szomorú esetlegességektől, melyek egy új hazában az első telepedőket érhetik, saját gondatlanságuk idézte elő szerencsétlenségüket. — Megmondatott pedig nektek, hogy fedetlen fővel ne dolgozzanak, sőt, hogy bizonyos hónapokban semmit se dolgozzanak, nem fogadták meg a szót, s rette­netesen bűnhődtek. El. De nem értették azon ország nyelvét, s bizo­nyos lehet az ember benne, hogy e tanácsok tudo­mására jöttek. C. Voltak köztök oly emberek, kik alkalmasak voltak megmagyarázni mind­ezeket. El. Egy második előcsapat 4848-iki junius havá­ban indult el, e második előcsapat az elsőnek ma­radványait találta, s azok elmondák, mennyit szen­vedtek, s mily kedvetlenek. És az első s második csapat együtt jött vissza. C. Csak egy része jött vissza. El. Bár mint legyen, azok kik vissza jöttek, vádol­ják önt mondván , hogy ha elhagyta volna a febru­ári forradalmat, s velük ment volna, s teljesítette volna ígéretét, s elkerültetett volna a szerencsét­lenség. C. Csak néhányan voltak, kik szememre vetették, hogy velük nem mentem , de nincsen igazságok. Én nem ígértem meg sem az első sem a második csapat kivándorlónak, hogy velük megyek. De september­­ben egy öt tagból álló bizottmányt küldöttem 25.000 fokkal, oly időszakban, midőn a pénz drága volt, s az ember kereskedőházat nem talált, mely az el­küldést magára vállalta volna. Ezen bizottmány sze­rencsétlenségre, nem elég jókor érkezett meg a be­következett visszaélések elfojtására. El. Az elindulás pillanatában, az ékszerek és pénz átadása követeltetett, hogy az a társaság tulajdona legyen. Ezt zsebtolvajságnak nevezzük. C. Ez mind igaz, de mi ezzel azt akarjuk bebizo­nyítani, miszerint a mi társadalmi rendszerünk le­hetséges , nekünk közös pénztárunk van. El. Mint főnök, ön adott példát ? C. Igen, én mindenemet oda adom. El. S miből állt az ? C. Munkáim gyümölcseiből. El. Megmondhatja ön közelítőleg , mennyi lehe­tett az ? C. Nem. Én csak egyet mondhatok, azt t. i. hogy egész existentiámat a társaságnak adtam. El. Volt pénztárnokuk ? C. Voltak több gondviselők, de sajátlag szólva, én magam voltam saját pénztárnokom. Tőlem kap­ták a tőkét, s hozzám hozatott az vissza. El. Ön azt mondá, hogy korlátlan hatalmat akar. C. Igen, azt mondom az iraniaknak, hogy 10 évre egy igazgatót válasszanak, kinek teljes ha­talma legyen. Én tettem minden költségeket. Mások vitték a jegyzőkönyveket, a bevétel­i kiadásokról. El. De 75.000 frank kiadásról nincsenek okmá­nyaik , s más részről a kiadás a bevételt 8000 fokal haladja fölül. C.­ Az annak a hibája ki a könyveket vitte , de nem az enyém. Ha a társaságnak én számoltam volna, állíthatom, miszerint semmi hiba nem történik. El. De mégis vannak panaszosok. C. Vannak, de kik igaztalanul panaszkodnak. El. Oly határtalan hatalommal, mely másra is át­ruházható , nem lehet összeegyeztetni azt, hogy miért ne kellene számot is adni. Önnek kezein keresz­tül több ezer frank ment, s a könyvekben oly össze­gek vannak bevezetve, melyek hiányzanak, s mások, melyeknek bevétele nincs hitelesítve. Cabet megmagyarázza, miszerint azon hiányzó összegek , a hajón jött telepedők költségeinek kifi­zetésére fordittattak. És ezek azon költségek, melyek bevétele nem hitelesíttetik. Vannak a panaszosok közt, kik Cabe­l nála ma­radt bizonyos dolgokat követelnek; mások nem vá­dolják Cabetet ámítással, csak irányukba is figyel­metlenséggel. Azt vetvén szemére, hogy elhanyagolta Seaniát s a colonisatiot, hogy képviselővé tetesse magát a nemzetgyűlésben, szemére vetik , hogy Új-Orleans­­ból családjaikhoz leveleket kü­ldvén, azokat magánál tartotta. Cabet ezen vádakat a legnagyobb erélylyel c­áfolt meg, s kimutatta, miszerint soha egy levelet sem kapott kezéhez. Cabet a törvényszék által, minden vád alól föl­mentetett. Nagybritannia, London, júl. 26. — Ellenére azon nagy esőnek, mely csütörtökön egész napon át esett, az e napra hirdetett díjt nyert ekekkeli kísérletek az illető Jury jelenlétében megtetettek. A jelenlevők közt brit részről Challoner ezredes, Északamerika ré­széről Johnson, és Belgium részéről Mertens báró voltak jelen. Mind a 10 eke megpróbálta­­tott, a kísérlet 70 óráig tartott. Ezen kísérletek eredménye, mely különösen a brit és belga ekék előnyeinek kitudásából állana, még nem vehető lett dolognak, miután más szempontból tekintik a brit földészek a földmivelést, másból a belgák; — annyi azonban kitűnt, hogy a belga ekék­hez kevesebb erő kell, mint a britekéhez. Különben a brit és belga ekék közti verseny még nincs befejezve, sőt Mertens 100 ftnyi fogadást ajánlott a belga ekék mellett, mely ajánlat brit rész­ről élénk hurrah-val fogadtatott, de mivel Mertens föltételül kötötte hogy a belga ekék belgák által ke­zeltessenek, s ilyenek Londonba nem lévén, a kivi­tel elhalasztatott,­­ azonban még ezen ősz folytán megtörténik. A földmivelési díjak következőkre oszlanak : Nagy­britannia 4 nagy és 25 kisebb érdempénz. Egyesült államok 1 érdempénz, Francziaország 3 érdempénz, Holland 1 és Belgium 5 érdempénzt tettek ki. Németország, Berlin, júl. 29. — A Trierben ekkorig megjelent hírlap irányában követett kormányi eljárás, figyel­met érdemel már csak azért is, mert eléggé mutatja, mit várhatnak általán fogva az ellenzéki lapok egész Poroszországban. Miután a lap kiadójától és nyomtatójától az en­gedmény világos törvény daczára elvonatott, még hét szám jelent meg. A rendőrség ezeket is lefoglalta, a törvényszék azonban, mely elé a máj. 12-ki sajtó­­törvény 54 §. értelmében a kiadók ügyöket vittek, a lefoglalást, jogszerűtlennek nyilvánítá, s a lefoglalt számokat kiadatá, a­mennyiben az engedmény elvo­nása, az idézett törvény szerint csupán az illető bí­róság által foganatosíttathatik. A városban lakó előfizetők, a kiadott számoka megkapták, a posta azonban a szétküldést megta­gadta , miután erre a lapkiadónak engedménye nem volt. E közben a rendőrség a trier lap nyomdáját le­­pecsétli , hogy több számok kiadását lehetetlenítse. A kiadó egy más nyomdában akarta nyomatni a la­pot, ezt azonban a rendőrség szinte megakadályoz­tatta azzal, hogy a Trierben létező nyomdák tulaj­donosainak előre tudtukra adta, miszerint ha az ér­deklett lapból csak egyetlen számot is nyomtatnak, ugyanazon rendszabály alá fognak vonatni, mely­­ alá a trieri lap nyomdája vonatott, t. i. a nyomda­engedménytől megfosztatnak. A trieri lap kiadó nyomdásza, a kormány ellen panaszt emelt a törvényszék előtt iparüzlet akadá­lyozása miatt; a kormány azonban kifogást tett a törvényszék e részbeni illetősége ellen, és így a kér­dés Berlinben fog eldöntetni. A trieri lap kénytelen jön további kiadását fölfüggeszteni, s a kiadó a Köln, Zeitung-ba igtatott, és az egész esetet körül­ményesen előadó nyilatkozatában azon reményét fejezi ki, hogy az ellene hozott rendszabály rövid időn nem csupán egyedül álland a sajtó körében. És ezen reményt osztani tökéletesen jogosítva va­gyunk. Minden párt közlönye határozottan roszalja a kormány eljárását, kivéve természetesen a minden körülmények között miniszteri lapokat, melyek az egészet hallgattással mellőzik. A Kreuzzeitung épen

Next