Pesti Napló, 1851. szeptember (2. évfolyam, 444-468. szám)

1851-09-11 / 452. szám

guik s házuk jövőjének áldozatát, s ezzel ők sem tartoznak.“ Az Univers legitimista lap mértékletlen hevességgel támadja meg Joinville herczeg jelöltsé­gét , az Orleans családra öntve ki mérgét az ellen, mit leginkább gyűlöl, a szabadelmű traditiok , s a képviseleti kormány ellen. Másodszor, látjuk, hogy az olysée pártban komoly aggodalmakat támasztott Joinville herczeg föllépte­tése. Granier de Cassagnac dühös czikke után Véron lép föl a Constitutionnel-be, s egyszersmind heve­sen sürgeti a május 31 -ei törvény visszahívását. Egypár nap óta már socialista összeesküvések föl­fedezéséről suttogtak. Tegnapelőtt az esti lapok je­lenték, hogy a rendőrfőnök a marasi börtönből a fog­lyokat máshová szállíttatá, hogy helyeik új vendé­gekkel töltessenek be. Az utóbbi hír nem késett tel­jesedésbe menni. Tegnapra virradóra mindössze negyvenhét egyén fogatott el, és egyszerszersmind papírjaik lefoglaltattak. A foglyok tetemes része né­met menekültekből áll, az elfogatás okául pedig, egy itt több idő óta létezett német-democrata társulat szolgált, mely a londoni központi comitével össze­köttetésben volt. Az a vélemény is nyilvánul, hogy a rendőrség rég tudomásában volt az egész dolog­nak , de a fölfedezést alkalmasabb időre halasztotta volt, s ezen alkalmas időnek Joinville herczeg je­löltségének fölmerülését találta. A tegnap elfogott idegenek sorában vannak Engländer és Haefner volt bécsi hírlapszerkesztők. Tegnap reggel és napközben az elfogatások folytattattak, és újabb elfogatási pa­rancsok adattak ki. Többen a compromittáltak közöl jókor odább állottak. Tegnap a ,, Voix du proserit“ kiadóhivatalában is megjelent a rendőrség és ott az iratokat lepecsételvén, a nevezett lap igazgatóját el­fogta. Az elfogatási levelekben okul az mondatik, hogy az illetők az álladalom közbátorsága ellen es­küdtek össze. Az eseménynek azonban a fővárosi nép hangulatára legkevésbbé sincs nyugtalanító befo­lyása ; a kedélyek izgatottsága ez által nem növe­kedett. A megyei tanácsok nagyobb része bevégző tanács­kozásait. Az igen nagy többség a revisio mellett nyi­latkozott ugyan. Azonban a 45-ik czikk revisioja, vagyis az elnök újraválasztásának kivonata alig há­rom vagy négy közgyűlés által nyilváníttatott. Te­hát az elység ismét távol van az óhajtott eredmény­től. A nemzetgyűlés alkotmányos többsége a köz­gyűlések kívonatát és úgy tudomásul fogja venni a revisio újra leendő tárgyalása alkalmával, vala­mint tudomásul véve a kérvényezést. Egyébiránt a legközelebbi alkalommal a revisio elleni szavazatok száma tetemesebb leend, mint a múlt ízben, mert az orleanisták, kik akkor vagy nem szavaztak, vagy revisio mellett szavaztak , Joinville herczeg kijelö­lése óta következetesen ellene fognak lenni. A republicanus lapok pedig egy idő óta igen ke­véssé foglalkoznak a választási kérdéssel. Egyedül a május 31-ei törvény megszüntetését követelik néha­­néha hangosabban, és egészben Veron doctor úr sza­vaira szeretnék hivatkozni. Az utóbbinak múlt leve­lemben említett czikke, mint előre látható volt, nagy zajt ütött, két napon át alig beszéltek egyébről. A „Patrie“ és „Bulletin de Paris“ ugyan ismét kije­lenték , hogy ez Veron úrnak privát fantáziája, me­lyet a kormány nem oszt, azonban a közönség már megszokta az elysée meghittjének ez egymásközti ellenmondását. HIVATALOS. Ignácz úrnál a kiszabott határidőt megelőző napokban jelentkezhetnek. Kassán, augusztus hó 29-én 1851. A cs. k. kassai kerületi iskolai hatóság. A cs. k. belügyminisztérium egyetértőleg a cs. kir. oktatásügyi minisztériummal, az 1850 iskolai évre ki­nevezett mindkét osztályú államvizsgálati­ bizottmányo­­kat jelenlegi összealkotásukban 1851-3 iskolai évre is, ugyanazon működésre fölszólitá, és az adminiszativ osztálybelit Szekrényessy és Madarassy helytartósági tanácsosoknak vizsgáló bizottmányi tagokká kinevezése által kiegészité. Folyó év September havától kezdve a Lloyd társaság gőzösei által Trieszt és Alexandria között minden hó­napon két menet fog fentartatni, t. i. minden hő 10-én összeköttetésben a bombayi vonallal, és minden hő 27- kén összeköttetésben a Calcuttai vonallal. Mind a két menet Corfu­t érinteni fogja. Minthogy ezen gőzösök levélszállításra is fel­használ­tatnak, szükséges, hogy az ezekkel szállítandó levelek feladása jókor történjék, hogy minden hó 9-én és 26-án Triesztbe megérkezzenek. Ennélfogva Pest-Budán az ily levelek minden hó 7-én vagy 24-én feladandók. Pest, sept. 4-én 1851. A cs. k. postaigazgatóságtól. Magyar koronaországot illető országos törvény- és kormánylap II. Évfolyama XVII. darabjából. Rendelet a cs. k. helytartóság ideig­. főnökétől 1851 -ki május 27-kéről, minden kerületi főispán­hoz , a katonák megvitatás és kegyelem útjáni elbo­csátásának tárgyalásánál ezentúl követendő ügyme­netről. A jelenleg érvényes összeírási és nyodozozási sza­bályok alapján szükségesnek találtatott, miszerint ezen­túl az e tárgyakbani ügymenet más koronaországokban divatozó hasonnemű eljárással öszhangzásba hozassák. Ennélfogva a cs. k. belügyminisztérium a hadügymi­nisztériummal egyetértőleg f. é. ápril 22-kén 7625. sz. a. kelt leiratával elhatározta, hogy minden katonai el­bocsátásoknál az első folyamodványu hatóságok (itt me­­gyefőnökök s a kerületi főispánok alá közvetlenül ren­delt városok polgármesterei) magukat az összeírási és toborzójárási tartalékparancsnokságokkal épen oly egyet­értésbe tegyék , mint ez a rég összeírt tartományokban a kerületi kapitányságok és toborzó járásparancsnoksá­gok közt szabályszerűleg megtartandó. Ehez képest tekintettel azon utasítványokra , melyek az illető cs. k. katonai hatóságokhoz már kibocsáttat­tak , s az e részben máshol divatozó eljárásra, ezentúl ime szabály lesz követendő : 1. Katonaelbocsátási ügyekben a kezdeményezés, akár megvitatási, akár kegyelmi úton, a cs. k. közigaz­gatási hatóságokat illeti, minélfogva az efféle folyamod­ványok ezeknél lesznek benyújtandók; ellenben ajánlat útján a kezdeményezés joga a cs. k. katonaságot illeti. 2. Első folyamodványként fellépő közigazgatási ható­­­ágokat tekintendők e részben: a megyefőnökök, to­vábbá Buda, Ó-Buda és Pest, Pozsony, Sopron, Kassa, Nagy-Várad és Debreczen városok tanácsai (polgármes­terei), melyek egyéb kormányzási tárgyakban is közvet­lenül a kerületi főispánok alatt állnak. 3. Mihelyt valamely folyamodvány a cs. k. katona­ságtól megvitatás vagy kegyelem útján elbocsátás végett a közigazgatási hatósághoz érkezik , annak legelsőben is szabályszerű pontos okmányolását kell szemügyre venni, a netalán szükséges nyomozásokat az illető köz­­igazgatási szolgabirák vagy tanács által haladéktalanul megtetetni, s az egész iratcsomót vélemény kíséreté­ben az illető összeirási tartalékparancsnoksághoz átkül­deni. 4. Minden ily elbocsátási iromány, a családi és va­gyonviszonyok , egészségállapot és élelemkerestetés megkivántató kimutatásain kívül (mely utóbbira nézve ,az illető rendeletek erőben maradnak), a családállam ki­mutatása végett, a folyamodó családja jegyzékivének hivatalosan meghitelesített másolatával ellátandó , s ez az első folyamodvány a közigazgatási hatóság részéről kellő észrevétellel kalauzolandó. 5. Az e honban fenálló főtoborzójárási és összeírási tartalékparancsnokságok a következő sorezredekhez tar­toznak : Sándor császár 2. számú gyalogezredé Pozsonyban, Schwarzenberg herczeg 19. számú gyalogezredé Győrben, Estei Ferencz Ferdinand főherczeg 32. számú gya­logezredé Pesten, Gyulay gróf 33. számú gyalogezredé Besztercze­­bányán, Porosz kir. herczeg 34. számú gyalogezredé Kassán, Varsói herczeg 37. számú gyalogezredé Nagy- Váradon, Dom Miguel 39. számú gyalogezredé Debreczenben, Ernészt főherczeg 48. számú gyalogezredé Sop­ronban, Ferencz Károly főherczeg 52. számú gyalogezredé Pécsett, és Vasa kir. herczeg 60. számú gyalogezredé Eper­jesen. 6. A toborzójárási és összeírási tartalékparancsnok­ságok a már hozzájuk bocsátott utasításokhoz képest a még szükséges adatokat megszerzik, azaz még be nem osztott, vagy szolgálattételben még soha sem állott újonczoknál a besorzási lajstrom hiteles másolatát, va­lóságos szolgálatban álló vagy szabadságolt katonáknál pedig az anya- és büntetésjegyzőkönyvek kivonatát s a viseletrajzot. Ezek megtekintik, várjon minden az elbocsátási kérvény eldöntésére lényeges adat törvényszerű jelen­téssel elláttatott, s vájjon a bemondott családállam a családjegyzékivvel megegyez-e ? s akkor a tárgyalási iratokat indokolt vélemény kíséretében ismét a közigaz­gatási hatósághoz visszaküldik, egyszersmind kijelölik, mily bizonyítvány lehetne még hozzámelléklendő, vagy melyik nem lényeges csatolmányok kihagyandók. 7. A megyefőnökök, illetőleg a 2. §-ban megne­vezett városok polgármesterei, az elbocsátási irományo­kat a vett értesítés szerint kiegészítik, s úgy saját véle­ményükkel kísérve a kerületi kormányok elé terjesztik. Csupán olyan, a hatóságok kellő vigyázata mellett nem könnyen képzelhető esetekben lehet azt tökéletes felké­szítés végett az illető összeírási és toborzójárási tar­­talékparancsnoksághoz még egyszer visszaküldeni, mi­dőn az illető katonai hatóság némely csatolmányok hiánya miatt véleményt adni nem képes, vagy ha e ki­vonatát a visszaküldésnél maga kifejezi. 8. A kerületi kormányok az elbocsátási irományo­kat az e részben fenálló szabályok figyelemben tartásá­val szoros vizsgálat és bírálat alá veszik, s véleményök­­kel a cs. k. kerületi hadparancsnokságokhoz, a cs. kir. országos hadparancsnoksághoz juttatás végett átküldik. 9. A közigazgatási hatóságok az elbocsátás felőli ha­tározatról az eddig szokásban volt úton értesittetnek. ( 10. E szabály 1854-ki junius 20-án lép életbe. Geringer: A kereskedelmi, ipar- és középitészeti minisztérium­nak 1851-ki junius 24-én kelt rendelete, mely által az 1851-ik év második felére a postahajtópénzek határoztatnak­ meg. Az 1851-dik év II. felére a postahajtópénz egy ló­tól s egy egyszerű postától, az alább nevezett korona­­országok­ és járásokban következőkép határoztatik meg : Felső-Ausztriában ....... 1 ftra­n­krra Salzburgban ........................................1 „ ■— „ Csehországban....................................1 „ — „ Morvaországban — ,, Krakkóban.............................................1 ,, — , Lembergben........................................1 •— Czernowitzban................................. 1 ,, -— , Sléziában ...................................................4 ,, — , Magyarországban .....................................1 ,, — A vajdaságban s temesi bánságban 1. 1 „ — ,, Erdélyben . . .... . . 1 —­­ Horvát- és Tótország polgári részében (a horvát tengerpartot kivéve) . . 1 „ 2 ,, A horvát-tótországi katonai határőrség­ben (az ottochani, likai és ogulini ez­redet kivéve) .....................................1 ,, 2 , Alsó-Ausztriában.....................1 4 ,, Karantánban .......................................1 ,, 4 ,, Stájerországban............................1 , 4 ,, A hegyi kerületben (horvát tengerpart) 1 ,, 4 ,, Az ogulini ezredjárásban .... 1 „ 4 „ Krajnában...................................... . 1 „ 6 ,, Tirol- és Vorarlbergben . . . . 1 „ 8 ,, Tengermellékben (Triesztben) . . 1 „ 8 „ Az ottoc­ani és likai ezredjárásban s a zengi községi járásban . . . . 1 ., 10 „ Az illeték egy fedett állomási szekértől felére, s egy fedetlen szekértől negyedrészére határoztatik az illeti járásban egy lótól s egy postától kiszabott hajtópénznek Az ostor-és kenőcspénz változatlanul marad. Baumgartner: A kereskedelmi, ipar- és középitészeti minisztérium­nak 1851-diki junius 28-kán kelt rendelete, mely által az országos hírlapokhoz küldött hivatalos hir­­detvények bérmentessége állapittatik meg. A bírósági s más országfejedelmi hatóságoknak azon hivatalos hirdetvényei, melyeknek a koronaországok­­beli országos hírlapok hivatalos lapjába ingyen kell föl­vétetniük , nemcsak a bérmentes hatóságok általi föl­adás, hanem a hírlapszerkesztőségek részéről kiszolgál­tatás alkalmával is bérmentesen kezelendők. Az ily­en küldeményeknek azonban a hivatalos pe­cséttel lepecsételve és a czimlapon az elküldő hatóság megnevezésével s ezen kijelöléssel : „hivatalos külde­mény“ kell ellátva lenniök. Baumgartner: A hadügyminisztériumnak 1851-diki junius 30-kán kelt rendelete , a tiszti ranggal nem biró katona altisztségeket illető szobákért átkelések alkalmával fizetendő kárpótlás tárgyában. Az alorvost, főhadirászt, ezredporkolábot fogházzal s anélkül, a cs. kir. hadapródokat (kettejöket), továbbá a hadirászokat (két nőtlent s egy házast), az átkelési beszállásolás alkalmával illető szobáért, a kárpótlás azon összegben fizetendő, mely a tiszti szobáért (a szobáért átkelés alkalmával általában), a különböző községeknek a f. é. május 15-kén kelt beszállásolási rendszabály (orsz. törv. és korai. lap, XIV. darab 17. sz.) 28. §., és az 1851-diki május 25-kén kelt minisz­teri rendelet (orsz. törv és korm. lap, XIV. darab 118. sz.) értelmében megállapított három kárpótlási osztályba soroztatása szerint busz, tizenöt vagy nyolcz krajczár­­ral jár. Bach, Csorich, Krausz F. F. hó 6-án jelent meg az országos törv. és korm. lap XX. darabja, egyelőre német egyes kiadásban­ tartalmazza : 182. sz. a. a magyarorsz. cs. kir. helyt. Id. főnöké­nek f. é. aug. 1-i hirdetményét, mely által az árva- és gondnoki ügyek ellátása iránti utasítás Magyar- , Hor­vát- , Szlavón-, Erdélyországban, szerb vajdaság és temesi bánságra nézve, kivéve a kat. végvidékeket, ki­­hirdettetik. 183. sz. a. ugyanannak f. é. aug. 31-i hirdetmé­nyét, mely által a f. é. aug. 1-i hirdetményhez pótló­lag az árva s gondnokság alatti vagyonnak az árvák A cs. k. közoktatási minisztérium f. évi junius 3-án kelt magas rendelete nyomán a kassai főgymnásiumnál megtartandó érettségi vizsgálatok második határideje f. évi September hó 20-ára rendeltetvén , az érdeklettek a vizsgálati bizottmány elnöke és­ tanácsos Kankoffer érdekű tárgyak iránti komolyabb figyelmet, úgy mint ki maga példaadólag legmunkásabb vala­­ ez ügyben. Vajk­a ernyedetlen fáradalma gyümölcseit fölhalmozott gyűjteményéből mielőbb élvezhetnék! mit reményteljes örököse szép tehetségétől s átörö­költ buzgalmától remélhetni följogosítva is lehet nemzeti irodalmunk. — B. Mednyánszky dicső kez­deményei óta több lelkes hazánkfia nemes elszánt­sággal küzdött már e téren a honi tudományok s s nemzeti irodalmunk szembetűnő nyereségére elvi­­tázhatlan érdemmel, mely immár a külföld elisme­rését is megnyeré, miután vetekedve igyekeznek szomszédink az e nemben közzétett sírkért övéiknek bemutatni . (1. P. Napló 393. sz. „Népköltészetünk külföldön). De mindemellett még áll, hogy máig is sok történeti anyag hever tudva s nem tudva hasz­­nálatlatlanul, részint szóemésztette levéltárakban, részint íratlan hagyományokban a nép emlékében.— Academiánk érzi e hiányt, s mint testület eléggé buzgólkodik pótlásán. Toldy F. az ügy lelkes baj­nokának szü­netlen fáradozása és sürgetése mutatja, mily szorgalmat érdemel e jeles érdekű feladat, mely­nek mellőzhetlen szükségét lehetlen a történettudo­mány iránt csak némileg is lelkesültnek nem éreznie. Hálával elismerendő buzgalmat tüntetnek ki ez irányban a m. academia több érdemdús tagjai, kik igen korszerű gondolat vezérlete nyomán főleg ős­történeteink homályát derengetik fölfürkésző buvár­­lataikkal; igy Lugossy, Jerney, Wenzel, Jászay, Rischel, Kállay s tisztes irodalmi Nestorunk Fejér György, kinek iménti halála bizonyára érzékenyen hatott minden jó hazafi keblére.-------Adja a ma­gyarok Istene, hogy helyét mielőbb pótolva érez­tessük oly nemes lelkesültségü s lankadatlan fára­dalom búvárokkal, minőül­ő félszázadon túl nemzeti életünk több phasisain át föllépte s lehunyta, e két rokonszerű sinlesztő időpont közt változatlan kitar­tással kitűnt vala! — Hála, a legbensőbb kegyelet hálája viraszszon sirja fölött! Mindezen tisztelettel említettem férfiak nagybecsű működéseik azonban még korán sem tölthetik be egyedül magukra hagyva azon hézagokat, mik honi történelmeink körében tapasztalhatók. Ugyanis a történelem számtalan szövevényei s labyrinthszerű tévelyei, főleg nálunk a sok pusztító harczviharok következtében az adatok annyi vesztesége — a fön­­maradt hagyományok annyi kuszáltsága s elszórt­­sága miatt és a fönebb érintettem kiváló fontosság­nál fogva több, sokkal több megfeszített erőt s ál­dozatot igényel még. A történelmi egylet terve fájda­lom­­­bold. Mednyánszkyval sírba szállott, s bár mint érzik a hivatás emberei egy ilyennek szükségét, — miként ez óhajtást Toldy F. s Horváth M. több ízben meg is penditették, — de a jelen viszonyok annak létesítésére nálunk nem épen kedvezők; noha a déli szlávok — mint a Magyar Hírlap múlt évi 152. száma máj. 12-ről „kebelszoritó fájdalommal emlékezve meg a mi irodalmunk akkori siri némasá­gára s halotti mozdulatlanságára“ bővebb tudósí­tásban közli — noha mondom a déli szlávok Kukul­­jevic Iván országos irattárnok kezdeménye folytán tavai tevék le egy nemzeti történelmi egyletnek alap­ját, melynek orgánumául szolgálandó hírlap kiadá­sára a báni tanács már 500 p. forintot határozott. És az erdélyi szászok szinte bírnak egy ilyennel! XV. g. Azonban noha lassabban s kevesebb sükerrel mégis lehet ily egylet hiával is annak létrehozh­atása ide­jéig az időkhöz képest sok hasznost művelnünk, ha az értelmiség emberei jobban szívükre veendik — mint ez ideig — a közremunkálás kötelességét, és a hozzáférhető adatok tárából kikutatni segélen­­dik az eddig rejtett anyagot, s azt vagy maguk köz­­zéteendik, vagy az akadémia e szakbeli férfiainak kezeihez juttatják; különösen pedig, ha a nép közt keringő őshagyományokat gondos figyelemmel elles­vén, a mondák s regék szerencsésen megkezdett gyűj­teményét minél többre gyarapítani igyekvendnek. Mennyi tér nyílik ez ügyre nézve minden becsületes érzelmű hazafinak , ha mindjárt a tudományoknak nem legbensőbb avatottja is, de azok iránt, vagy csak nemzetisége iránt is illő érdekkel viseltetik — ime nem is ép oly fölötte sok fáradalmat s ál­dozatot igénylő s mégis fontos eredményű tárgyat illetőleg a hazai tudomány s irodalomra igen hasz­nos befolyást gyakorolhatnak, ha a derék Med­nyánszky s a nyomait jelesen követő férfiak szép példájára emelendik figyelmüket. Különös sükerrel ügyközhetnek ez érdekben a falusi lelkészek, nép­jegyzők, uradalmi tisztviselők, kik helyzetük­ s hi­vatali állásuknál fogva folytonos örülközésben állnak a néppel olyatén félre­esőbb helyeken is, hol annak emlékéből az újabban fölmerült eszmék sem töröl- tteték ki az elszürkült régiségből leszállingott ős hagyományokat. Vajha mindnyájokhoz eljutnának fáradhatlan academiai titkárunk annyiszor ismételt s újabban a m. Muzeum 6-ik füzetében oly csengőleg fölhívó kérelmei, s vajha fogadnák szivökbe mind­azt, mi erre vonatkozólag már több ügyrokon által buzdításul fölhozatott! Az eddig közkézen forgó „Népdalok s mondák“ gyűjteményén áttekintve , szigorú egybevetés nél­kül is felötlik abban a „mondák“ csekély szá­ma, s már ez is eléggé gyanitatja, mikép a 3 kötetben megjelenteknél még sokkal több kering elszórtan összegyüjtetlenü­l. Avagy higyük-e, mikép 33 mondával s az ezeknél előbb megjelent néhány­­nyal be legyen fejezve a magyar mesék gyűjtemé­nye ? — Mi ismervén népünk eleven képzelő tehet­ségét, a múltakra nagy előszeretettel visszalengő emlékezéseit, regékben gyönyörködő kedélyét s adott alkalmakkal, úgymint fonóházakban, kukoricza tisz­togatásra összeseregléskor, kalákákban, mint tán az azt egybegyült találkozás nyomán találtából származ­tathatni, sokszor meglepő ügyességű elbeszélői képes­ségét , úgy hisszük , mikép az addig napvilágra jött mondák csak csekély részét teszik annak, mi népünk közt messze múltból leszivárogva éleng. Edzi e hie­delmünket a beküldési helyek neveinek figyelmes számbavétele. Hány vidék nincs még a három kötet egyikében is képviselve? Pedig tudjuk, mikép azok népe közt elég dús anyag szenderg méltányulatlanul. Fájdalom érzetével kénytelenítetünk az illetők eltit­­kolhatlan indolentiája ellen panaszt emelni, miután ebbeni közönyösségek nem csekély hátrányára van e közérdekű vállalatnak, s közvetőleg irodalmi ügyünk­nek, így különösen Erdélyt, az oly regényes, oly nagy emlékekkel szomorúan gazdag múltú Erdélyt, hol úgyszólva, minden kő alatt egyegy történeti adat, egyegy ősrege szendereg a lefolyt viharos időkből, kivált a székelységet, Ethele ivadékát, nemzetünk ősmagvát oly kevéssé bemutatva látnunk a rege­s monda világában, valóban igen sajnos dolog. Mert nem hihető, hogy e hosszú s változatos idők viszon­­tagságain átélt faj szájról szájra adva , főn nem tar­totta volna oly nagyszerű eseményei emlékét, minők­ről írott történelme tanúskodik, melyet az olvasni ke­­vésbbé értő s szóhagyom­ányokhoz ragaszkodó nép tündéries és babonás szövetű monda- s regealakba fűzve szokott föntartogatni. Semmi visszaemlékezései sem volnának már a székely nemzetnek hajdani ál­dozó poharáról, Rhabanbánjairól stb. semmi tündéri regéi a lealkonyult pogány őskorból, mik ha mind­járt csak halvány sugarkákban is az ősz hajdanból lecsillámolva a nyomozó búvárt bármi vékony ha­gyományszálak nyomán fölsegítenék nemzetünk ke­reszténysége előtti rege világába? Pedig ha valahol, ott kell rejleniök a magyar pogány hitrege ismere­tére vezető mondahagyományoknak. Folytatjuk.

Next