Pesti Napló, 1851. szeptember (2. évfolyam, 444-468. szám)
1851-09-11 / 452. szám
guik s házuk jövőjének áldozatát, s ezzel ők sem tartoznak.“ Az Univers legitimista lap mértékletlen hevességgel támadja meg Joinville herczeg jelöltségét , az Orleans családra öntve ki mérgét az ellen, mit leginkább gyűlöl, a szabadelmű traditiok , s a képviseleti kormány ellen. Másodszor, látjuk, hogy az olysée pártban komoly aggodalmakat támasztott Joinville herczeg fölléptetése. Granier de Cassagnac dühös czikke után Véron lép föl a Constitutionnel-be, s egyszersmind hevesen sürgeti a május 31 -ei törvény visszahívását. Egypár nap óta már socialista összeesküvések fölfedezéséről suttogtak. Tegnapelőtt az esti lapok jelenték, hogy a rendőrfőnök a marasi börtönből a foglyokat máshová szállíttatá, hogy helyeik új vendégekkel töltessenek be. Az utóbbi hír nem késett teljesedésbe menni. Tegnapra virradóra mindössze negyvenhét egyén fogatott el, és egyszerszersmind papírjaik lefoglaltattak. A foglyok tetemes része német menekültekből áll, az elfogatás okául pedig, egy itt több idő óta létezett német-democrata társulat szolgált, mely a londoni központi comitével összeköttetésben volt. Az a vélemény is nyilvánul, hogy a rendőrség rég tudomásában volt az egész dolognak , de a fölfedezést alkalmasabb időre halasztotta volt, s ezen alkalmas időnek Joinville herczeg jelöltségének fölmerülését találta. A tegnap elfogott idegenek sorában vannak Engländer és Haefner volt bécsi hírlapszerkesztők. Tegnap reggel és napközben az elfogatások folytattattak, és újabb elfogatási parancsok adattak ki. Többen a compromittáltak közöl jókor odább állottak. Tegnap a ,, Voix du proserit“ kiadóhivatalában is megjelent a rendőrség és ott az iratokat lepecsételvén, a nevezett lap igazgatóját elfogta. Az elfogatási levelekben okul az mondatik, hogy az illetők az álladalom közbátorsága ellen esküdtek össze. Az eseménynek azonban a fővárosi nép hangulatára legkevésbbé sincs nyugtalanító befolyása ; a kedélyek izgatottsága ez által nem növekedett. A megyei tanácsok nagyobb része bevégző tanácskozásait. Az igen nagy többség a revisio mellett nyilatkozott ugyan. Azonban a 45-ik czikk revisioja, vagyis az elnök újraválasztásának kivonata alig három vagy négy közgyűlés által nyilváníttatott. Tehát az elység ismét távol van az óhajtott eredménytől. A nemzetgyűlés alkotmányos többsége a közgyűlések kívonatát és úgy tudomásul fogja venni a revisio újra leendő tárgyalása alkalmával, valamint tudomásul véve a kérvényezést. Egyébiránt a legközelebbi alkalommal a revisio elleni szavazatok száma tetemesebb leend, mint a múlt ízben, mert az orleanisták, kik akkor vagy nem szavaztak, vagy revisio mellett szavaztak , Joinville herczeg kijelölése óta következetesen ellene fognak lenni. A republicanus lapok pedig egy idő óta igen kevéssé foglalkoznak a választási kérdéssel. Egyedül a május 31-ei törvény megszüntetését követelik néhanéha hangosabban, és egészben Veron doctor úr szavaira szeretnék hivatkozni. Az utóbbinak múlt levelemben említett czikke, mint előre látható volt, nagy zajt ütött, két napon át alig beszéltek egyébről. A „Patrie“ és „Bulletin de Paris“ ugyan ismét kijelenték , hogy ez Veron úrnak privát fantáziája, melyet a kormány nem oszt, azonban a közönség már megszokta az elysée meghittjének ez egymásközti ellenmondását. HIVATALOS. Ignácz úrnál a kiszabott határidőt megelőző napokban jelentkezhetnek. Kassán, augusztus hó 29-én 1851. A cs. k. kassai kerületi iskolai hatóság. A cs. k. belügyminisztérium egyetértőleg a cs. kir. oktatásügyi minisztériummal, az 1850 iskolai évre kinevezett mindkét osztályú államvizsgálati bizottmányokat jelenlegi összealkotásukban 1851-3 iskolai évre is, ugyanazon működésre fölszólitá, és az adminiszativ osztálybelit Szekrényessy és Madarassy helytartósági tanácsosoknak vizsgáló bizottmányi tagokká kinevezése által kiegészité. Folyó év September havától kezdve a Lloyd társaság gőzösei által Trieszt és Alexandria között minden hónapon két menet fog fentartatni, t. i. minden hő 10-én összeköttetésben a bombayi vonallal, és minden hő 27- kén összeköttetésben a Calcuttai vonallal. Mind a két menet Corfut érinteni fogja. Minthogy ezen gőzösök levélszállításra is felhasználtatnak, szükséges, hogy az ezekkel szállítandó levelek feladása jókor történjék, hogy minden hó 9-én és 26-án Triesztbe megérkezzenek. Ennélfogva Pest-Budán az ily levelek minden hó 7-én vagy 24-én feladandók. Pest, sept. 4-én 1851. A cs. k. postaigazgatóságtól. Magyar koronaországot illető országos törvény- és kormánylap II. Évfolyama XVII. darabjából. Rendelet a cs. k. helytartóság ideig. főnökétől 1851 -ki május 27-kéről, minden kerületi főispánhoz , a katonák megvitatás és kegyelem útjáni elbocsátásának tárgyalásánál ezentúl követendő ügymenetről. A jelenleg érvényes összeírási és nyodozozási szabályok alapján szükségesnek találtatott, miszerint ezentúl az e tárgyakbani ügymenet más koronaországokban divatozó hasonnemű eljárással öszhangzásba hozassák. Ennélfogva a cs. k. belügyminisztérium a hadügyminisztériummal egyetértőleg f. é. ápril 22-kén 7625. sz. a. kelt leiratával elhatározta, hogy minden katonai elbocsátásoknál az első folyamodványu hatóságok (itt megyefőnökök s a kerületi főispánok alá közvetlenül rendelt városok polgármesterei) magukat az összeírási és toborzójárási tartalékparancsnokságokkal épen oly egyetértésbe tegyék , mint ez a rég összeírt tartományokban a kerületi kapitányságok és toborzó járásparancsnokságok közt szabályszerűleg megtartandó. Ehez képest tekintettel azon utasítványokra , melyek az illető cs. k. katonai hatóságokhoz már kibocsáttattak , s az e részben máshol divatozó eljárásra, ezentúl ime szabály lesz követendő : 1. Katonaelbocsátási ügyekben a kezdeményezés, akár megvitatási, akár kegyelmi úton, a cs. k. közigazgatási hatóságokat illeti, minélfogva az efféle folyamodványok ezeknél lesznek benyújtandók; ellenben ajánlat útján a kezdeményezés joga a cs. k. katonaságot illeti. 2. Első folyamodványként fellépő közigazgatási hatóágokat tekintendők e részben: a megyefőnökök, továbbá Buda, Ó-Buda és Pest, Pozsony, Sopron, Kassa, Nagy-Várad és Debreczen városok tanácsai (polgármesterei), melyek egyéb kormányzási tárgyakban is közvetlenül a kerületi főispánok alatt állnak. 3. Mihelyt valamely folyamodvány a cs. k. katonaságtól megvitatás vagy kegyelem útján elbocsátás végett a közigazgatási hatósághoz érkezik , annak legelsőben is szabályszerű pontos okmányolását kell szemügyre venni, a netalán szükséges nyomozásokat az illető közigazgatási szolgabirák vagy tanács által haladéktalanul megtetetni, s az egész iratcsomót vélemény kíséretében az illető összeirási tartalékparancsnoksághoz átküldeni. 4. Minden ily elbocsátási iromány, a családi és vagyonviszonyok , egészségállapot és élelemkerestetés megkivántató kimutatásain kívül (mely utóbbira nézve ,az illető rendeletek erőben maradnak), a családállam kimutatása végett, a folyamodó családja jegyzékivének hivatalosan meghitelesített másolatával ellátandó , s ez az első folyamodvány a közigazgatási hatóság részéről kellő észrevétellel kalauzolandó. 5. Az e honban fenálló főtoborzójárási és összeírási tartalékparancsnokságok a következő sorezredekhez tartoznak : Sándor császár 2. számú gyalogezredé Pozsonyban, Schwarzenberg herczeg 19. számú gyalogezredé Győrben, Estei Ferencz Ferdinand főherczeg 32. számú gyalogezredé Pesten, Gyulay gróf 33. számú gyalogezredé Beszterczebányán, Porosz kir. herczeg 34. számú gyalogezredé Kassán, Varsói herczeg 37. számú gyalogezredé Nagy- Váradon, Dom Miguel 39. számú gyalogezredé Debreczenben, Ernészt főherczeg 48. számú gyalogezredé Sopronban, Ferencz Károly főherczeg 52. számú gyalogezredé Pécsett, és Vasa kir. herczeg 60. számú gyalogezredé Eperjesen. 6. A toborzójárási és összeírási tartalékparancsnokságok a már hozzájuk bocsátott utasításokhoz képest a még szükséges adatokat megszerzik, azaz még be nem osztott, vagy szolgálattételben még soha sem állott újonczoknál a besorzási lajstrom hiteles másolatát, valóságos szolgálatban álló vagy szabadságolt katonáknál pedig az anya- és büntetésjegyzőkönyvek kivonatát s a viseletrajzot. Ezek megtekintik, várjon minden az elbocsátási kérvény eldöntésére lényeges adat törvényszerű jelentéssel elláttatott, s vájjon a bemondott családállam a családjegyzékivvel megegyez-e ? s akkor a tárgyalási iratokat indokolt vélemény kíséretében ismét a közigazgatási hatósághoz visszaküldik, egyszersmind kijelölik, mily bizonyítvány lehetne még hozzámelléklendő, vagy melyik nem lényeges csatolmányok kihagyandók. 7. A megyefőnökök, illetőleg a 2. §-ban megnevezett városok polgármesterei, az elbocsátási irományokat a vett értesítés szerint kiegészítik, s úgy saját véleményükkel kísérve a kerületi kormányok elé terjesztik. Csupán olyan, a hatóságok kellő vigyázata mellett nem könnyen képzelhető esetekben lehet azt tökéletes felkészítés végett az illető összeírási és toborzójárási tartalékparancsnoksághoz még egyszer visszaküldeni, midőn az illető katonai hatóság némely csatolmányok hiánya miatt véleményt adni nem képes, vagy ha e kivonatát a visszaküldésnél maga kifejezi. 8. A kerületi kormányok az elbocsátási irományokat az e részben fenálló szabályok figyelemben tartásával szoros vizsgálat és bírálat alá veszik, s véleményökkel a cs. k. kerületi hadparancsnokságokhoz, a cs. kir. országos hadparancsnoksághoz juttatás végett átküldik. 9. A közigazgatási hatóságok az elbocsátás felőli határozatról az eddig szokásban volt úton értesittetnek. ( 10. E szabály 1854-ki junius 20-án lép életbe. Geringer: A kereskedelmi, ipar- és középitészeti minisztériumnak 1851-ki junius 24-én kelt rendelete, mely által az 1851-ik év második felére a postahajtópénzek határoztatnak meg. Az 1851-dik év II. felére a postahajtópénz egy lótól s egy egyszerű postától, az alább nevezett koronaországok és járásokban következőkép határoztatik meg : Felső-Ausztriában ....... 1 ftrankrra Salzburgban ........................................1 „ ■— „ Csehországban....................................1 „ — „ Morvaországban — ,, Krakkóban.............................................1 ,, — , Lembergben........................................1 •— Czernowitzban................................. 1 ,, -— , Sléziában ...................................................4 ,, — , Magyarországban .....................................1 ,, — A vajdaságban s temesi bánságban 1. 1 „ — ,, Erdélyben . . .... . . 1 — Horvát- és Tótország polgári részében (a horvát tengerpartot kivéve) . . 1 „ 2 ,, A horvát-tótországi katonai határőrségben (az ottochani, likai és ogulini ezredet kivéve) .....................................1 ,, 2 , Alsó-Ausztriában.....................1 4 ,, Karantánban .......................................1 ,, 4 ,, Stájerországban............................1 , 4 ,, A hegyi kerületben (horvát tengerpart) 1 ,, 4 ,, Az ogulini ezredjárásban .... 1 „ 4 „ Krajnában...................................... . 1 „ 6 ,, Tirol- és Vorarlbergben . . . . 1 „ 8 ,, Tengermellékben (Triesztben) . . 1 „ 8 „ Az ottocani és likai ezredjárásban s a zengi községi járásban . . . . 1 ., 10 „ Az illeték egy fedett állomási szekértől felére, s egy fedetlen szekértől negyedrészére határoztatik az illeti járásban egy lótól s egy postától kiszabott hajtópénznek Az ostor-és kenőcspénz változatlanul marad. Baumgartner: A kereskedelmi, ipar- és középitészeti minisztériumnak 1851-diki junius 28-kán kelt rendelete, mely által az országos hírlapokhoz küldött hivatalos hirdetvények bérmentessége állapittatik meg. A bírósági s más országfejedelmi hatóságoknak azon hivatalos hirdetvényei, melyeknek a koronaországokbeli országos hírlapok hivatalos lapjába ingyen kell fölvétetniük , nemcsak a bérmentes hatóságok általi föladás, hanem a hírlapszerkesztőségek részéről kiszolgáltatás alkalmával is bérmentesen kezelendők. Az ilyen küldeményeknek azonban a hivatalos pecséttel lepecsételve és a czimlapon az elküldő hatóság megnevezésével s ezen kijelöléssel : „hivatalos küldemény“ kell ellátva lenniök. Baumgartner: A hadügyminisztériumnak 1851-diki junius 30-kán kelt rendelete , a tiszti ranggal nem biró katona altisztségeket illető szobákért átkelések alkalmával fizetendő kárpótlás tárgyában. Az alorvost, főhadirászt, ezredporkolábot fogházzal s anélkül, a cs. kir. hadapródokat (kettejöket), továbbá a hadirászokat (két nőtlent s egy házast), az átkelési beszállásolás alkalmával illető szobáért, a kárpótlás azon összegben fizetendő, mely a tiszti szobáért (a szobáért átkelés alkalmával általában), a különböző községeknek a f. é. május 15-kén kelt beszállásolási rendszabály (orsz. törv. és korai. lap, XIV. darab 17. sz.) 28. §., és az 1851-diki május 25-kén kelt miniszteri rendelet (orsz. törv és korm. lap, XIV. darab 118. sz.) értelmében megállapított három kárpótlási osztályba soroztatása szerint busz, tizenöt vagy nyolcz krajczárral jár. Bach, Csorich, Krausz F. F. hó 6-án jelent meg az országos törv. és korm. lap XX. darabja, egyelőre német egyes kiadásban tartalmazza : 182. sz. a. a magyarorsz. cs. kir. helyt. Id. főnökének f. é. aug. 1-i hirdetményét, mely által az árva- és gondnoki ügyek ellátása iránti utasítás Magyar- , Horvát- , Szlavón-, Erdélyországban, szerb vajdaság és temesi bánságra nézve, kivéve a kat. végvidékeket, kihirdettetik. 183. sz. a. ugyanannak f. é. aug. 31-i hirdetményét, mely által a f. é. aug. 1-i hirdetményhez pótlólag az árva s gondnokság alatti vagyonnak az árvák A cs. k. közoktatási minisztérium f. évi junius 3-án kelt magas rendelete nyomán a kassai főgymnásiumnál megtartandó érettségi vizsgálatok második határideje f. évi September hó 20-ára rendeltetvén , az érdeklettek a vizsgálati bizottmány elnöke és tanácsos Kankoffer érdekű tárgyak iránti komolyabb figyelmet, úgy mint ki maga példaadólag legmunkásabb vala ez ügyben. Vajka ernyedetlen fáradalma gyümölcseit fölhalmozott gyűjteményéből mielőbb élvezhetnék! mit reményteljes örököse szép tehetségétől s átörökölt buzgalmától remélhetni följogosítva is lehet nemzeti irodalmunk. — B. Mednyánszky dicső kezdeményei óta több lelkes hazánkfia nemes elszántsággal küzdött már e téren a honi tudományok s s nemzeti irodalmunk szembetűnő nyereségére elvitázhatlan érdemmel, mely immár a külföld elismerését is megnyeré, miután vetekedve igyekeznek szomszédink az e nemben közzétett sírkért övéiknek bemutatni . (1. P. Napló 393. sz. „Népköltészetünk külföldön). De mindemellett még áll, hogy máig is sok történeti anyag hever tudva s nem tudva használatlatlanul, részint szóemésztette levéltárakban, részint íratlan hagyományokban a nép emlékében.— Academiánk érzi e hiányt, s mint testület eléggé buzgólkodik pótlásán. Toldy F. az ügy lelkes bajnokának szünetlen fáradozása és sürgetése mutatja, mily szorgalmat érdemel e jeles érdekű feladat, melynek mellőzhetlen szükségét lehetlen a történettudomány iránt csak némileg is lelkesültnek nem éreznie. Hálával elismerendő buzgalmat tüntetnek ki ez irányban a m. academia több érdemdús tagjai, kik igen korszerű gondolat vezérlete nyomán főleg őstörténeteink homályát derengetik fölfürkésző buvárlataikkal; igy Lugossy, Jerney, Wenzel, Jászay, Rischel, Kállay s tisztes irodalmi Nestorunk Fejér György, kinek iménti halála bizonyára érzékenyen hatott minden jó hazafi keblére.-------Adja a magyarok Istene, hogy helyét mielőbb pótolva éreztessük oly nemes lelkesültségü s lankadatlan fáradalom búvárokkal, minőülő félszázadon túl nemzeti életünk több phasisain át föllépte s lehunyta, e két rokonszerű sinlesztő időpont közt változatlan kitartással kitűnt vala! — Hála, a legbensőbb kegyelet hálája viraszszon sirja fölött! Mindezen tisztelettel említettem férfiak nagybecsű működéseik azonban még korán sem tölthetik be egyedül magukra hagyva azon hézagokat, mik honi történelmeink körében tapasztalhatók. Ugyanis a történelem számtalan szövevényei s labyrinthszerű tévelyei, főleg nálunk a sok pusztító harczviharok következtében az adatok annyi vesztesége — a fönmaradt hagyományok annyi kuszáltsága s elszórtsága miatt és a fönebb érintettem kiváló fontosságnál fogva több, sokkal több megfeszített erőt s áldozatot igényel még. A történelmi egylet terve fájdalombold. Mednyánszkyval sírba szállott, s bár mint érzik a hivatás emberei egy ilyennek szükségét, — miként ez óhajtást Toldy F. s Horváth M. több ízben meg is penditették, — de a jelen viszonyok annak létesítésére nálunk nem épen kedvezők; noha a déli szlávok — mint a Magyar Hírlap múlt évi 152. száma máj. 12-ről „kebelszoritó fájdalommal emlékezve meg a mi irodalmunk akkori siri némaságára s halotti mozdulatlanságára“ bővebb tudósításban közli — noha mondom a déli szlávok Kukuljevic Iván országos irattárnok kezdeménye folytán tavai tevék le egy nemzeti történelmi egyletnek alapját, melynek orgánumául szolgálandó hírlap kiadására a báni tanács már 500 p. forintot határozott. És az erdélyi szászok szinte bírnak egy ilyennel! XV. g. Azonban noha lassabban s kevesebb sükerrel mégis lehet ily egylet hiával is annak létrehozhatása idejéig az időkhöz képest sok hasznost művelnünk, ha az értelmiség emberei jobban szívükre veendik — mint ez ideig — a közremunkálás kötelességét, és a hozzáférhető adatok tárából kikutatni segélendik az eddig rejtett anyagot, s azt vagy maguk közzéteendik, vagy az akadémia e szakbeli férfiainak kezeihez juttatják; különösen pedig, ha a nép közt keringő őshagyományokat gondos figyelemmel ellesvén, a mondák s regék szerencsésen megkezdett gyűjteményét minél többre gyarapítani igyekvendnek. Mennyi tér nyílik ez ügyre nézve minden becsületes érzelmű hazafinak , ha mindjárt a tudományoknak nem legbensőbb avatottja is, de azok iránt, vagy csak nemzetisége iránt is illő érdekkel viseltetik — ime nem is ép oly fölötte sok fáradalmat s áldozatot igénylő s mégis fontos eredményű tárgyat illetőleg a hazai tudomány s irodalomra igen hasznos befolyást gyakorolhatnak, ha a derék Mednyánszky s a nyomait jelesen követő férfiak szép példájára emelendik figyelmüket. Különös sükerrel ügyközhetnek ez érdekben a falusi lelkészek, népjegyzők, uradalmi tisztviselők, kik helyzetük s hivatali állásuknál fogva folytonos örülközésben állnak a néppel olyatén félreesőbb helyeken is, hol annak emlékéből az újabban fölmerült eszmék sem töröl- tteték ki az elszürkült régiségből leszállingott ős hagyományokat. Vajha mindnyájokhoz eljutnának fáradhatlan academiai titkárunk annyiszor ismételt s újabban a m. Muzeum 6-ik füzetében oly csengőleg fölhívó kérelmei, s vajha fogadnák szivökbe mindazt, mi erre vonatkozólag már több ügyrokon által buzdításul fölhozatott! Az eddig közkézen forgó „Népdalok s mondák“ gyűjteményén áttekintve , szigorú egybevetés nélkül is felötlik abban a „mondák“ csekély száma, s már ez is eléggé gyanitatja, mikép a 3 kötetben megjelenteknél még sokkal több kering elszórtan összegyüjtetlenül. Avagy higyük-e, mikép 33 mondával s az ezeknél előbb megjelent néhánynyal be legyen fejezve a magyar mesék gyűjteménye ? — Mi ismervén népünk eleven képzelő tehetségét, a múltakra nagy előszeretettel visszalengő emlékezéseit, regékben gyönyörködő kedélyét s adott alkalmakkal, úgymint fonóházakban, kukoricza tisztogatásra összeseregléskor, kalákákban, mint tán az azt egybegyült találkozás nyomán találtából származtathatni, sokszor meglepő ügyességű elbeszélői képességét , úgy hisszük , mikép az addig napvilágra jött mondák csak csekély részét teszik annak, mi népünk közt messze múltból leszivárogva éleng. Edzi e hiedelmünket a beküldési helyek neveinek figyelmes számbavétele. Hány vidék nincs még a három kötet egyikében is képviselve? Pedig tudjuk, mikép azok népe közt elég dús anyag szenderg méltányulatlanul. Fájdalom érzetével kénytelenítetünk az illetők eltitkolhatlan indolentiája ellen panaszt emelni, miután ebbeni közönyösségek nem csekély hátrányára van e közérdekű vállalatnak, s közvetőleg irodalmi ügyünknek, így különösen Erdélyt, az oly regényes, oly nagy emlékekkel szomorúan gazdag múltú Erdélyt, hol úgyszólva, minden kő alatt egyegy történeti adat, egyegy ősrege szendereg a lefolyt viharos időkből, kivált a székelységet, Ethele ivadékát, nemzetünk ősmagvát oly kevéssé bemutatva látnunk a reges monda világában, valóban igen sajnos dolog. Mert nem hihető, hogy e hosszú s változatos idők viszontagságain átélt faj szájról szájra adva , főn nem tartotta volna oly nagyszerű eseményei emlékét, minőkről írott történelme tanúskodik, melyet az olvasni kevésbbé értő s szóhagyományokhoz ragaszkodó nép tündéries és babonás szövetű monda- s regealakba fűzve szokott föntartogatni. Semmi visszaemlékezései sem volnának már a székely nemzetnek hajdani áldozó poharáról, Rhabanbánjairól stb. semmi tündéri regéi a lealkonyult pogány őskorból, mik ha mindjárt csak halvány sugarkákban is az ősz hajdanból lecsillámolva a nyomozó búvárt bármi vékony hagyományszálak nyomán fölsegítenék nemzetünk kereszténysége előtti rege világába? Pedig ha valahol, ott kell rejleniök a magyar pogány hitrege ismeretére vezető mondahagyományoknak. Folytatjuk.