Pesti Napló, 1851. szeptember (2. évfolyam, 444-468. szám)
1851-09-17 / 457. szám
rándnak tlnyomósággal, mi igen könnyen bajokat okozhat a mellett, hogy a kormánypolitika czélba vett terveit lehetleníti. Ily körülmények között természetesen nem az államhatalmat nyomná a történhető szerencsétlenségekérti felelősség, hanem azon vagyonos osztályt, melynek a békére mindenek fölött szüksége van, és mely osztályérdek önző tekintetéből makacsul visszautasítva egy közcélú állami rendszabályt, osztályküzdelmet idéz föl. Az első kamara vonakszik megszilárdítani az elégültséget, és ezzel biztosítani a rendet, csakhogy a jelen pillanatokra néhány fillért megtakaríthasson. Brisztol, sept. 6. Visszamenőt Walesből — hol az európai hirű Stephenson mérnök vezérlete alatt épített, tubularsystem-bridge-t, vagyis csőrendszert hidat, melynek neve Britannia, s mely legnagyobb a földgömbön, mert alatta a legnagyobb tengeri hajók kitárt vitorláikkal elmehetnek, tudománytisztelőleg vizsgáltam. Brisztolnak, délnyugati Angolország leggazdagabb városának tevém látogatási tiszteletemet, s ime e városból írom a kristálypalotát illető sorokat. A kristálypalota keleti részének elrendezését már az auguszt. 30-án kelt levelemből ismeri az olvasó; most csak annyit kell érintenem még, hogy az épület egész nyugati részét a brit birodalom s roppant gyarmatainak mind minőségileg mind mennyiségileg gazdag s kitűnő iparműkiállítása foglalja el. Az iparpalota keleti s nyugati részei közt, éjszakról délreemelkedik azgynevezett „Transept“ mely kúpalakú, s magasabb az épület többi részeinél. A transept tévést nagyobbrészt brit műczikkek foglalják el, s ezek közt egyik levelemben már említett,Engel úr magyar születésűnek márvány amazonjai is láthatók — hihetőleg azért, mert Albert herczeg állította ki. A csodahirű koh-i-noor gyémánt, melynek története szomorú-nevezetes, s becsszerinti ára 20 millió ezüstforint, a palota keleti, a transepttel tőszomszédságában levő részében, ragyogtatja fénysugarait. Jelenleg nincs időm leírni in specie az iparműkiállítás jeles alkotórészeinek philosophiáját dióhéjban, azonban szavamat adom a Pesti Napló figyelmes olvasóinak, hogy ez annak idejében meg fog történni, ha csak a tisztelt szerkesztőség lapjának hasábjait szíves leond átengedni számára. Tudván, hogy minden hazafi óhajtja tudni azon állást, melyet a magyarországi ipar foglalt el a tündérpalotában — tehát addig is, mig az iparműkiállítás philosophiai leírását illetőleg, fölebb adott szavamat beváltandom, futólag van szerencsém közleni a magyarországi kiállítók neveit s czikkeit, melyek mindnyájan, Engel úr említett márványművén kívül, az osztrák birodalom osztályában vannak elhelyezve. Szentpéteri úrnak két, fölötte jeles műve, t. i. az arbelai ütközet, és Pórusz fogsága az osztrák műsalonban minden vizsgálónak szemeit igénybe veszi. Az angolok, valahányszor e, türelemkísértő műveket látják, mindannyiszor e szavakat ismétlik : „Very beautiful“ valóban szép ! Králik úr pesti órás jeles időmérő műve pontosan jár; Kimer úr pisztolyai külseje gyönyörűk, a gácsi posztógyár szöveteinek a brüni gyártmányoktól, melyek mellett vannak, okuk épen nincs félniök. A szakolczai posztók is — Verhovszki úrtól említést érdemelnek ! Kuhinka Ferencz úr üvegei, nemkülönben Fischer Móricz úr porczellán-czikkei szépek. Fiume papírjai jók! Malatinszki úr Miskolczról, és egyvalaki Rimaszombatból három szép szűrt, Geyer János úr pedig (pesti szűcs) csinosan kivarrt juhászbundát küldöttek. Hunyady gróf gyapja kitűnő a maga nemében. Andrási György gróf dernői gyárának vasa jelesnek mondatik az általam megkérdezett szakértők által. — Utána! orditá menydörgő hangon a dalia, s nekirugtatott lovával az ároknak, melyen a szarvas átmenekült. — Jézus segíts ! Kiáltanak az innen állók elszörnyedve, de a következő perczben örömujjongásra vált ijedelmük, a paripa átszökellt az árkon a merész lovaggal. Az egész kíséretből csak ketten merték őt követni. A délczeg amazon és a szelíded ifjú. Mindkettőnek paripája egy perczben repült át az örvényen, a hölgy bársonyruhája , mint egy zászló lobogott röptében, mikor átszökellt, még visszatekinte büszkén, mintha kérdte volna, hogy lesz-e férfi elég merész, aki utána rohanjon ? A kísérők jónak látták nem kockáztatni e merényt, csupán az erdélyi ifjú vágtatott neki, bár paripája az erdőben hátulsó lábát megsértette , s így bizonyosan tudható, hogy az ugrást meg nem győzi; szerencséjére a szökés előtt egyszerre kettészakadt nyeregszorítója, s ő épen a parton esett le lováról, míg az csak első lábaival érhetve a túlpartot, végerejével egyet vágva magán , hanyatt zuhant a szakadékba. A három lovas egyedül űzte tovább a kimenekült szarvast, mely egyszer kiszabadulva, vitte üldözőit magával a lápos ingovány közé. A dalia legközelebb érte, az amazon és lovagja oldalvást futtattak, a sűrű fák miatt nem törhetve az egyenes irányba. A szarvas végre belevágta magát a sűrű náddal benőtt ingoványba, s úszott benne odább, a dalia mindenütt nyomában. Amint azonban a két ifjú lovas szinte a sűrű nád közé vágtatott, egyszerre vad horkanással röffen föl előttük két undok fekete vadállat. Egy vadkan fészkire bukkantak; a két szurtos vadállat ott hevert nagy süketen a nádból és sárból lehevert alomban, s csak akkor vette észre a Szűrmük úr Zólyom vármegyéből néhány igen jeles ásványokat állíttatott ki. Mogyorósi, miklóshegyi, pécsi és brennbergi kőszenek jó minőségüek. Végül meg kell említnem még, hogy Erdélyből is láttam néhány kiállított czikket! íme a magyar milipargy vagyon képviselve a prometheosi palotában — miért nem jelesebben még ? hiszen erőnk van, igen is van, de nincs kellő positiv szaktudomány, mely parlagon heverő erőnket nemzetünk dicsősége, s magán magyar polgárnak nemesítésére hasznosítaná; mi még nem fogtuk föl ezen közmondás philosophiáját , a tudomány hatalom pedig ezen, életphilosophiát tartalmazó közmondást mielőbb meg kellene értenünk, hogy gyorsabb léptekkel haladhassunk az anyagi s szellemi fejlődés mérhetlen pályáján. Világos sept. hó 9-én Az igazságos elégtétel, ha későn is, de előbb utóbb megszokott érkezni! — Még a februári tudósításom egyikében említem vala, miszerint pankotai járásbiránk a bélyegtörvény életbeléptetése előtt minden eggyel előtte tárgyalt pertől 16 pengőforintot szedett be kincstári díj czime alatt. — A perlekedők egyike az általa fizetett hasonnemű díjak visszafizetését követelvén, folyamodványával az igazságügyi minisztériumhoz járult, honnan a folyamodványbeli kitételeknek a maga útján megrendelt megvizsgálása, és a vizsgálati iratoknak fölterjesztése után, legközelebbről azon szigorú rendelet érkezett le, miszerint a pankotai járásbiró által kincstári díjak czime alatt a perlekedő felektől behajtott pénzek 8 nap alatt az illetőknek okvetlenül fizetessenek vissza. És ezt nyerték elégtételül azon adózók, kik illetéktelen díjak fizetésével terheltettek mint nyert légyen az illetéktelen dijak behajtásán fáradozott járásbiró ? — az nem a mi dolgunk, mert azon vele osztozni nem akarunk. A napokban felsőbb kiküldetés folytán megyénknek ama tájékait, — melyeken egész nyáron át marhadög uralkodott— állatgyógytani főorvos Zlamál úr beutazván, alig hogy Boros Jenőn a marhadögöt megszűntnek nyilvánítván, az országos utakon eddig folyvást elzárva tartott közlekedést megnyittató, máris szomszéd Sikula helységben a marhadög még nagyobb mértékben ütött ki s most ismét tiltva van e vidéken a szénával való keresztül utazás, vagyis, ha e vidéken át akar utazni valaki, gondoskodjék jó eleve ülésről, ha a szénából készültet nem akarja maga alól kivetetni. Nulla calamitas sola! A tegnapi nagy ünnepre az ájtatos katholikusok ezerei távolabb eső vidékekről is bevett szokásnál fogva búcsujáratukkal Radnára igyekeztek. — Több ezernyi nép már oda érkezett, s még néhány ezernyi útban vala, midőn a Maros vize áradásnak indulva, a Radnán és Lippán ájtatoskodókat oda szorította, az útban levőket pedig utjok folytatásában akadályozta! — A hegyeken keresztül az árviz elől menekültek beszélik, miszerint a rendkívül nagyra dagadt viz árja több emberekkel telt kocsikat, s különösen egy négylovas határt — melyben nőszemélyek ültek, — magokkal sodorván, segítség hiányában számosan a viz hullámai között találák föl nem vélt halálukat ! — ! — Tegnap este pedig a megyefőnöki hivataltól vett rendeletben tudósittatunk ama szerentsétlen eseményről, miszerint Arad városának nagyobb része a Maros vize által elöntetett, felebaráti segélynyújtásra hiván fel az e szerencsétlenségtől ment szomszéd helységekben lakosságot! — Tetettek is azonnal intézkedések, miszerint a szomszéd helységekből, s különösen városunkból kenyér, s egyéb élelmiczikkek szállitassanak, a sors csapásitól meglátogatott aradvárosi embertársaink ínség- s nyomorának enyhítéséül! Lakoságunk kész a segélynyújtásra, — azonban itt is nagyban mutatkoznak a szükségnek jelei! — Ugyanis a múlt hetekben alig bírták termeszményeiket behordani, már is a folytonos esőzések ismét beállottak annyira, hogy embereink a múlt évi felközeledőket, midőn az ifjú paripája épen rajtuk hajtva egy párt az anyjukat döfölő kockák közöl agyongázolt, a többi kis csíkos állatocska sikoltozva futott szerte a nádasban, míg a két vén fenyegető röfögéssel támadt megtámadóira. Az emse egyszerre felugrott s vakjában egyenesen nekivágtatott az ifjúnak, a kan még egy perczig ülve maradt, sertéi szélylyel borzadtak, füleit fölhegyze, agyarait összecsapkodta, s azzal hirtelen felszökve vérben forgó szemekkel rohant az amazon felé, tompa röfögés közt. Az ifjú messziről, biztos kézzel hajíta el kopjáját az emlére, a süvöltő dárda megrendülve állt meg a futó vad kemény koponyájában, hegyével agyvelejéig hatolva. A vad még futott odább, a fejébe vágott gerelylyel, mint egy monstrosus egyszarvú, szemeivel nem látott már, elfutott a lovag mellett, s nyögés nélkül bukott el távolabb. A hölgy nyugodtan várta be a tajtékzó vadkant. Kópjáját visszakézve fogva hegyével aláfelé irányzó s lova kantárát rövidre szedte. A nemes paripa mozdulatlanul várta be veszett ellenfelét, füleit hegyezve, nyakát kissé félrehajtva nézett alá a vadkanra s azon pillanatban, midőn az épen hasa alá ért s egy dühös vágással felcsapott hasához fehér agyarával, egyszerre felszökött a betanított mén, keresztül ugrott megtámadóján, mialatt az amazon ügyesen meghajolva a vadkan ballapocskája fölött mélyen bedöfte kópjáját. A halálra sebzett vadkan ordítva dűlt el a fűben. Még egyszer neki akart rohanni a hölgynek, de az ifjú lovag leszökött paripájáról s egy karddöféssel megadta neki a kegyelemszúrást. E perczben hallatszott távolabb a kürtriadó. A dalia elejté a szarvast. A több lovagok, kik nagy kerülő után csak most érkeztek a vadászat hőseinek fesztményeikből kifogyván, ez idei termesztményeiket pedig kinyomtatni nem bírván , nemcsakhogy szerencsétlen szomszédainknak segélyt nyújtani nem tudunk, de mi magunk is oly szorult helyzetben vagyunk , miszerint másoktól kérendő segélynyújtásra szorulunk! A keresetmód kevés! — mindennek az ára felszökkent ! — az adófizetésének ideje is itt! •— egyrészről a marhadög — másrészről a vizáradások ittenség — amott nyomor! — s még az idő sem akar kedvezni! — ennyi csapás! — Istenem! milyen lesz a jövendő!! A napokban Boros Jenőben elfogtak egy egész rablócsapatot! néhány szekérrel sátoros czigányok utaztak itt keresztül, és estvefelé Bükszeg végén néhány házat kiraboltak nemcsak, de még a vagyonát védő házigazdát is agyba főbe verték! — A ragadozó madarak szerencsésen hurokra kerültek, s most a vérbiróság elé állítottak tettük érdemlett jutalmát veendők! Császár ő felsége f. hó 12-én kelt legfensőbb határozata által lovassági tábornok Albert főhig ő és. fenségét a III-ik hadtest parancsnokává, és Magyarország katonai és polgári kormányzójává kinevezni méltóztatott. Császár ő ige f. hó 12-kén kelt legfönsőbb határozata által lovassági tábornok báró Appel Keresztélyt szenvedő egéssége tekintetéből határozatlan időre szabadsággal elbocsátni, s egyúttal neki eddig tett szolgálataiért legmagasb megelégedését kifejezni méltóztatott. Cs. kir. ideiglenes helytartói excja f. hó 1-jén 14,055 sz. a. kelt magas bocsátványa által a következő bérkocsizási dijszabályzat állapíttatott meg, mely a mai nappal hatályba lép : Bérkocsizási dijszabály Pest, Buda s Ó-Buda városokra. Pengő pénzben. 1. §. Egész napra, reggeli 7 órától esti 9 óráig 6 ft—kr. 2. §. Fél napra, regg. 7 órától déli 12 óráig 3 ,,—,, Fél napra , délutáni 2 órától esti 9-ig 3 ,, 30,, Óránkint. 3. §. Mint minden körülmények közt legmagasabb hajtási ár szabatik meg: a) Egy óránál kevesebb ideig tartó hajtásért Pesten ....................................—„40,, Egy óránál kevesebb ideig tartó hajtásért Budán és Ó-Budán . . . — „ 30 „ b) Egy órára.......................................... ,, — „ c) Minden következő órára . . . —,, 48 „ d) Minden következő negyedórára . —„20,, e) „ „ félórára . . —„36,, 0 Fél órán túl, az egész órai összeg fizettetik . . ..............................— „ 48., 4. §. E hajtás-dij-szabály érvényes csak a vámvonalakon belül, a vonalakon kivüli hajtás-dij iránti egyezkedés a feleknek kölcsönösen fönhagyatik, valamint szabad leend bármelyik bérkocsisnak olcsóbbért is kocsizni. Határozott hajtások. a) Budavárba, rácz-, Krisztina-, Vízivárosokba, országuton, császár fürdőig — „ 48 ., b) Buda-tíjtelepre és Ó-Budára . I ., 20 ., Mind ezen hajtásoknál a kis málhákért , melyek a kocsiban eltehetők, mi díj sem jár; nagyobb bőröndért és nehéz málháért a bérkocsis 20 p.krig javítást követelhet. 9. §. Pestről a városligetbe, visszajövet nélkül 1 „ — „ 10. §. A temetőig és vissza, temetésekkor úgy Pesten mint Budán . . . 1 „ 36 ., 11. §. A hídpénz minden hajtásnál az utazók által fizettetik. 12. §. Minden állomásán lévő bérkocsis, a fél fölszólítására e díjért hajtani köteles; a kocsizó fél, a künn álló bérkocsi közöl szabadon választhat. 13. §. Az állóhelyen beszálláskor tartozik a bérkocsis vendégét az órára figyelmeztetni. 14. §. A kocsidíj ugyanannyi egy vagy több személyekért. 15. §. E kocsizási díjszabályok minden napra érvényesek minden időben, és az év minden szakaiban reggeli 7 órától esti 10 óráig. Esti óráért a szabott díjnak még fele fizettetik. 16. §. E kocsizási díjszabályt minden bérkocsis, a fél által megtekinthetés végett, kocsijában készen tartani köteles. 17. §. A bérkocsisoknak, e szabályok netalán áthágása, kocsizni nem akarás, vagy illetlen viseletek ellen törvényes büntetés végett panasz emeltethetik a cs. k. rendőri igazgatóságnál, sőt minden kerületi rendőri biztosságoknál is. Minden fölállított bátorsági őr, a fél fölszólítására köteles a vétkes bérkocsist a hatóságnak bejelenteni. A nevezett hatóságok által, kívánatra , ezen díjazási árszabály is ingyen adatik. A fentebbi határozatok áthágásai, 24 órától 3 napig terjedhető fogsággal, vagy 5—20 pftig menő pénzbírsággal , a szabályoknak ismételve meg nem tartása pedig , a kereseti jog elvesztésével fognak büntettetni. Pest, sept. 17. 1851. Pest, Buda s Ó Buda városok cs. k. kapitánysága és rendőri igazgatóságától, Magyarországot illető országos törvény- és kormánylap II. évfolyama XVIII. darabjából. II. Utasitvány a községelőljárók s községi szállásmesterek számára. (Vége.) 15. §. E mellett azonban a község javát mindenkor szem előtt tartsa, s mennyire lehetséges , a lakbéreket azon őszi etekre hozni törekedjék, milyenek a birodalmi kincstártól hasonló helyiségekért a mellékes kellékkel együtt fizettetnek. 16. §. A községelőljáró gondoskodjék, a szállásmester pedig a községelőljárónál sürgesse, hogy a kialkudott lakbérek a bérbeadóknak a község, pénztáránál, községelőljáró vagy szállásmester által láttamozott nyugtatványaikra a kikötött részletekben pontosan kifizettessenek. 17. §. Ha a községnek a tisztek és legénység szállásain s lovak beállításán kívül még más helyiségeket is kell adnia , mint például lovagdákat, löveldéket stb. a katonai közigazgatásnak a községgeli szabad egyezkedésétől függend meghatározni, ki eszközölje a kivántató helyreállításokat, mint például ásásokat, korlátokkal elzárást, tett. Ha ezeket a község vállalja el, illő megtérítést kikötni szabadságában áll, de ennek a helyreállítás bevégezte előtt kell történni, hogy utóbb kételyek és nehézségek felett vita ne kelekedjék. II. Átkelő beszállásolásoknálli eljárás. 18. §. Midőn a községelőljáró vagy szállásmester valamely átkelő katonaság beszállásolása végett fölszólitatik, ha a községben kincstári, vagy a katonaság által szerződésileg kibérlett laktanya, vagy más, katonaszállásolásra rendelt álladalmi épület találtatik, akkor a csapatparancsnoktól vagy szállásmestertől a mondott épületek felügyelőjének az étrendre írandó abbeli bizével arczán s parancsot adva, hogy az elejtett vadakkal térjenek vissza a tanyára, egész odáig senkihez sem szólt egy szót sem, csupán kedvenczével beszélt , annak hízelkedett, azt magasztald. 5. §. A vasúti állomástérről: a) Pestnek minden városrészeibe, távolsági különbség nélkül ... 1 ,, . ,, b) Budára , a várba , Krisztina-, rácz-, Vízivárosba és az országútra . 1 „ 30 „ c) Buda-újtelepig (Neuslift) és Ó-Budáig 2 ,, — „ 6. §. Társasági kocsin : egy hely a vasúti állomásig, vagy vissza . . . — „ 8 ,, 7. §. A gőzhajós kikötő-terekről Pesten , Pestváros részeibe, távolsági különbség nélkül.............................. — „ 408. §. Budán, a gőzhajó bombatéri kikötőhelyről , nyomába, kitörő éljenzéssel fogadák a nap hőseit, a daliát, az amazont és az ifjú lovagot. A herculesi férfi nyakig volt sárral befecskendezve, a többiek is mind, csupán az amazon öltönye volt tiszta és szakadástalan. A hölgy még ilyenkor is tud vigyázni ruhájára. A dalia meglátva az unokaleánya által elejtett vadat, mely holtan elterülve még nagyobbnak látszék, első tekintetre megdöbbent, mintha a veszélyre gondolna melynek kedvenezét kitette s ijedten kiáltá el magát: „Ilonkám !“ azután mosolyogva nyujtá neki kezét s diadalmas arczczal tekinte szét a körülállókon. — Ugye mondám, hogy az én vérem ő. Mindenki sietett valami bókot mondani a bátor delnőnek, ki ezúttal azon szokatlan megelégülést látszék érezni, mely a szerencsés vadász tulajdona. A dalia büszkén látszék szemeivel keresni az erdélyi ifjút, ki ismét új paripára ült s kérkedve szólt hozzá, az elejtett vadkanra mutatva : — Miklós öcsém, teremnek-e ily derék vadkanok Erdélyországban ? Az erdélyi vadász, némileg ingerült lévén előbbi balesete miatt, de meg, mint erdélyi ember nem hagyhatva szó nélkül, hogy valami különbnek tartassák Magyarországon, mint Erdélyben , — daczosan viszonza . — Vannak biz ott, még különbek is. A kérdezőt e perczben semmi sem haragíthatta volna meg jobban ily feleletnél. A szenvedélyes vadásznak azt mondani, hogy szebb vad terem másutt, mint a mivel ő dicsekszik , kivált mikor azt kedvencze ejté el ! — Jól van, jól van öcsém, dörmögé mogorván a dalia. Hiszen majd meglássuk. Ezzel elfordult tőle a neheztelés nyilvános jegyeiKéső délután volt, mire a vadászok lakomához ültek egy nagy sík pázsitos téren volt számukra fölterítve az erdő közepében az egyszerű ízletes ebéd, a bor és a víg szó helyrehozda kedélyeket, beszéltek egyről másról, háborúról, vadászatról, szép asszonyokról, költészetről (akkor ez divat volt a magasabb körökben, nem úgy mint most) és udvari intrigyekről, összevissza; de a sok víg beszéd után sem felejthető el a dalra, hogy neheztelőleg el ne mondja: „hát csak különb vadak teremnek Erdélyben !“ Az erdélyi ifjút nyűgözni kezdé a tárgy , nem oly komolyan mondá ő azt, ha a kopasz férfi észrevevé a feszültséget s más irányt adandó a beszédnek, fölvevő kupáját és elköszönté : — Adjon Isten jó kedvet a töröknek! A dalia boszúsan döntő fel poharát. •— De biz annak ne adjon a bancsokos fejének, hiálta fel duzzogva, ha megvénültem úgy, hogy mindig verekedtem vele, csak nem fogok most imádkozni érte. Bolond az, aki csak azért fárad, hogy gazdát cseréljen. — Nekünk kegyelmes urunk a török, szólt közbe kétes mosolylyal az erdélyi ifjú. — Nem mondtam ? nálatok még a török is szebb és jobb, mint minálunk. Hisz úgy van! Erdélyben minden különb terem, mint Magyarországon; a vaddisznók nagyobbak, a törökök kisebbek, mint itt. E pillanatban odalépett a daliához Dávid, a vén