Pesti Napló, 1851. szeptember (2. évfolyam, 444-468. szám)

1851-09-19 / 459. szám

Arad megyéből, sept. 12-kén. Ő felségének ju­lius 25-kén kiadott azon rendelete, mely szerint a volt honvédeknek, mint ilyeneknek, felelősség alá vonatásuk,s besoroztatásuk jövőre meg­­szüntettetett, méltányló s hálás megismeréssel fogad­tatott vidékünkön. Ezen rendelet által családaiknak visszaadatva hasznos egyénekké tetettek mind­azok, kik a forradalom óta rejtőzve titkos menhelyeken tartózkodtak, hogy a katonává besorozás büntetését kikerüljék. E napokban hivatalos körlevélből egy különös esetről értesültünk. Egy földmíves magyar ember, kinek neve­s lakhelye a körlevélben nem volt­ em­­lítve, birság fizetésére ítéltetvén , ezt magyar forra­dalmi bankjegyekben akarta lefizetni. Ezen esemény folytán az érintett bankjegyek betiltása iránt fönálló rendelet ismételése mellett, a tisztviselőknek a népes­ség­e részbeni fölvilágosítása újból kötelességül té­tetett. Míg némelyek a fogyasztási adónak jövő évben különbség nélkül minden helységbe behozatalát hí­­resztelik, addig saját tapasztalásunk szerint a 2000 lélekkel bíró helységekből is több helyen a financzőr­­ség egészen visszavonatott, minthogy eddigi tapasz­talás bizonyító, hogy főkép román helységekben, melyekben a lakosok hússal nem élnek, házaiknál szeszes italt nem tartanak, a finanszerségre fordított költségek a jövedelmet tetemesen felülmúlják. Fo­gyasztási adóval köteles némely románajku közsé­geink 12 pengő frtnyi összeggel sem akartak a kincstárral fogyasztási adó megváltása fejében egye­zésre lépni. A marhadög még mindig uralkodik vidékünkön. Román népességünk leginkább suttatik általa, mert vonómarhául ló helyett rendesen ökröt szokott hasz­nálni. A marhadög folytonos pusztításai sok helyen a románokat is az eddigi szokás megváltoztatására bírja , s azért a románok közt is most lovak gyak­rabban kezdenek föltűnni. A nép átaljában kevés bizalommal viseltetik az orvosi rendeletek, s­ovószabályok iránt, s a csendőr­ség által teljesíteni szokott házmotozás s tetemes pénzbüntetés miatt félelemből inkább, mint győződés­ből adja beteg marháit orvoslás alá. A román nép inkább babona s kuruzsolás, mint rendes orvoslás által hiszi elejét vehetni a marhadög csapásainak. A helység papja egyházi díszöltönyben ünnepélyes körmenetet tart a helység körül, ennek négy szögletére keresztet állít, ezt megszentelve a néppel elhiteti, hogy a marhadög a körmenet vonalán túl a helységbe be nem hat. Másutt a marhadögnek azzal hiszik elejét vehetni, hogy a nyavalyába esett marhákat eleinte a dög kezdetekor, gyógyítás helyett leölik. A dög leginkább a gyönge vagy fiatal marhákat lepi meg. A közlekedés a marhadög pusztítása miatt nagy mértékben akadályoztatik; ökröt, tehenet, borjukat sehol sem szabad hajtani egésségi levél nélkül, s az országutak némely vonalain a marhávali közlekedés egészen el vagyon zárva. A czéhekkel ellátott városokon kívül lakozó kon­tárok öszveírása iránt közelebbről oly hozzáadással körrendelet érkezett, a közigazgatási tisztviselőkhöz, miszerint azok munkaengedélyért a megye főnökéhez folyamodni kötelesek. A Marosnak Aradon s Radna tájékán kiöntése felől szomorú hírek terjedeznek vidékünkön. Mindig eső, folytonos áradások, szokatlan hideg az időjárást rendkívülivé teszik, minek gyászos következései el­nem maradandóak.I­fjó Arad, sept. 15-én A hatalmas léptekkel virágzásnak indult Arad városát az 1844-ik évi nagy árvíz, s azután forradal­mi viszontagságok alatt sokat szenvedett Arad váro­sát, mielőtt ez utolsó szenvedéseinek sebei beheged­tek volna, a mostoha sors súlyos csapása újra meglá­togató. Folyó hó 8­kán viradóra a város alatt elnyúló Maros folyam hullámai földuzzadván, miután a Mika­­laka helysége­s Arad városa közt fölállított töltés­nek, a mikalakai biró által állítólag czélzott átvágá­sa meg nem történt, mi­által a víztömeg a várostól elvonatva a közel vonaságba lett volna leszármaz­tatva, a város tövében védtöltések hiányában szaba­don lefolyó viz a városba, törve, ennek alacson ré­szeit borzasztó robajjal, nyilsebeséggel elborította. A rémülés, életveszély , s kárszenvedés a város éjszak-nyugati részében legmagasb fokra hágott. Hitelt érdemlő felszámítás szerint 120-nál több épü­letet romboltak össz­e a folyam hullámai. A csapás annál súlyosb,mivel többnyire oly lakosait érte a vá­rosnak, kik szegénységük miatt, önerejükből nem képesek azt kipótolni. Az árvíz által okozott kárösszeg hiteles kiszámí­tása eddig meg nem történt, nagyságát azonban az összeomlott házak sokaságán kívül azon körülmény is gyaníttatja, hogy a két napig tartott vizár az 1844- ik évinek nagyságát fölülmúlta. A nap borzasztóságát az is növelte hogy rögtön­­itéleti bíróság utján halálra ítélt két kóborló czigány­­nak kivégeztetése ugyanazon napra volt határozva. Az érintett kóborczigányok még néhány társaikkal ez­előtt két héttel Borosjenő mezővárosában elkö­vetett rablás-gyilkolás miatt ítéltettek kötél által halálra. A vádlottak születéshelyét és idejét a bíró­ság ki nem nyomozható, mert a keresztlevelek beki­­vonása iránt sürgetésen tett megkeresések eredmény­telenek maradtak, mi annak bizonyításául szolgál, hogy kóborlásaik közben útfélen születni szokott czigánygyermekek keresztelés által valamely vallás tagjaivá föl nem avattatnak, s hogy e szerint keresz­tény államban pogányok is léteznek. A rablásgyilkolási tény botrányos merénnyel követtetett el Borosjenő végutczáiban. A több sze­kérrel kóborló czigányok, a város szélén levő házak­ba berontva, ezekből az ingóságokat szabadon el­rablók, s szekereikre hordozták mind addig, mig egy háztulajdonos mezei munkája közben a merényt meg­pillantva, ezt akadályozandó, háza felé siető, s a czi­­gányokat elűzni törekedett. A halálra ítélt két czigány azonban bunkos botjával őt földre terítette, ütötte, s végre kezében fölemelve a kerítésfához sújtotta, hogy néhány óra múltával borzasztó kínszenvedések közt, meghalálozott. A czigányok folytonos üldözés­ben még az­nap elfogattak, s az általuk elrablott ingóságok, mint bűnjelek szekereiken találtattak. A statáriális bíróság ítéletének végrehajtásával megbízott egyének a városba tolakodó árvíz miatt különös zavarba jutottak, a halálos ítéletek foga­­tosítására alkalmas tér találása iránt, s mivel az ítéle­tek végrehajtása fenálló szabály szerint az árvíz le­vonulásáig nem h­alasztathatott el, a végrehajtók az úgynevezett szerb- (rácz) városban, az árvíz foly­tonos növekedése miatt megrémült lakosok ve­­széklése mellett, teljesíté a kötélre ítélt két egyén ellen a sújtó igazság büntető rendeletét. S különös ! A város nagy része vízben állott, a hul­lámok folyvást nagy zajjal előre tolakodtak, házak düledeztek , az omhorn L- L0.­r a .. gyonuk őrizésére s biztosítására, bonmaradásra ele­gendő okot találhattak , s az érintett két rablógyil­kos kivégeztetésénél még­is rendkívül nagy száma gyűlt öszve a bámuló s csodáló sokaságnak. A borzasztó vizár okai felől a hírek különböznek. Némelyek szerint Erdélyben, a székely havasokban nagymennyiségű hó esett, s ezt felhőszakadás kö­veté. Mások szerint ritka természeti tünemény gya­nánt Erdélyben, közel a Maroshoz egész hegy a föld gyomrába sülyedt, s volt helyén víztömeg fakadt a föld felületére, mely az egész látható tért elborító. A szokatlan áradások okai Erdélyből nyerendő hite­les tudósítások után leendőnek csak földerítve. Az aradi árvízzel egy időben a Marosnak Lippán, a radnai nagy bucsujáró helyen, és Makón hasonló kiöntései felől értesültünk. Az 1844-ik évi aradi nagy árvíz alkalmával a se­gélynyújtás s emberi könyörület különbféle nemei fölhasználtattak a mostoha sors által sújtott aradi lakosok fölsegéllésére. Ezen segelemnyujtások bi­zonyosan most sem hiányzandnak. Arad városa lel­kes honleányai újabb időkben, több ízben magasz­tos példáját adák mostoha csapások által sújtott fele­barátaikon segíteni kész nemeslelkű­ségüknek. Megyei derék főnök Atzél János úr a vész perczeiben élelmi­szereknek a város szorongatott lakosai közt kiosztása iránt azonnal intézkedett, s a közigazgatási tiszvi­­selők több ezer kenyeret azonnal beszállítottak a sú­lyos csapásban részesülő lakosok számára. Helybeli törekvések, vidékünk kicsin körére szo­rított adakozások , egész hon pártfogására méltó Arad városa szerencsétlen lakosai kárszenvedésein érezhetőleg nem enyhitendnek; felebaráti könyörület, s honpolgári részvét kötelességénél fogva ez okból jelen soraink által az egész hont, s ennek minden­­rendű polgárait fölkérjük, hogy midőn Arad városa szerencsétlen lakosai részére nyújtandó segedelem iránt fölhivatandnak, ennek nyújtásában ne kése­­delmezzenek. Észak-Szabolcs , sept. 8. Az idő viszontagságai, melyek különösen ez évnek oly föltűnő sajátságai, mintegy folytonos izgatott­ságba , elégü­letlenség- s lázas hangulatba helyezik a földmívest azon rémteljes elemi viharok ellen, me­lyek a világot szintén rendkívüli állásba látszanak helyezni, s magánkívül mindenkit a kétes jövő fölött, miután sokoldalú jövendöléseinkből csakugyan kivi­láglik, hogy : „a világ veszni készül“. A törvénykezési szervezetre nézve, míg mások­ — kik tán sem képességük, sem reményük által nem biztattatónak — örömteli lélekkel gondolnak vissza, mi még most is csak az ideiglenesség közepette küsz­­k­ödünk, teljes lelkünkből s teljes erőnkből oda igyek­vők, hogy feledtessük a múltakat, megyénknek nyo­­matékot szerezzünk , s nyugalmasb jövőt élvez­hessünk. Plakátok hirdetik megyénkben a tilalmat hivatal­noknak diurnumot (?) (ajándékot) adni, vagy inkább elfogadni, miután ez által, mint tudjuk , tekintély­nélküliekké lesznek , elvesztvén egyeneslelkű­ségök s részrehajlatlan jellemük tisztaságát. És ez igen he­lyén van, bár szorosabb értelemben tartatnék is meg, nem mondom mindnyájokra, mert hiszen igen szép példáját tudom egy tántoríthatlan tisztviselői hűség­ és erélynek , tiszta s magasztos szigornak, melyet, hogy napfényre hozzak, méltán megérdemli. Ugyanis a nyíregyházi járás főbiráját igen furfangos megvesztegetési kísérlet övezte körül, melyet egy egész társulat (korcsmabérlők) tervezett, hogy t. i. 14—15 ezer ember sarczolása­ , csalása­ s huzavo­­násának elnézésére bírhassa. És ezt a tisztelt társulat a legnemtelenebb mód, vagyis 100 po­nttal gondoló kieszközölhetni, hanem, hála a nem­eslelkű­ úrnak, hű maradott tiszti buzgal­mához, s igen eredetileg cselekvők, n.­m. az összeget elfogadó, hanem annak felét azonnal a jég által ká­rosultak számára , felét pedig a Nyíregyházán épí­tendő artéziai kút építésére szentelő és adó. Mi által az ártatlan adakozók annyira confundálódtak, hogy eltökéltek magokat, inkább soha rosz bort nem árulni, és nem csalni. Ez által megmutatta­­. főszolgabírónk, l­ogy fi­­irTWU­rrriref'UUBUX ««roim. Citcmj mily diadalt arat, mig ellenkező esetben örök szé­gyent von fejünkre. De csodálatos tettekben sem szűkölködünk, mert hisz annyira áldva vagyunk az egektől, hogy bátran kimondhatjuk , miszerint korszakunk a csodák kor­szaka, így , ki nem hallotta Mária-Pécs mezőváros hírnevét, hova búcsújáró ájtatos híveink határtalan buzgalom-­s számmal jelennek meg , hacsak a fele­baráti szeretet pontjait oly teljes értelemben hajta­nák végre, hogy 2—3 embert az üdvözület orszá­gába küldeni nekik igen csekély teher. Már­pedig tisztelet a búcsúknak, de emberélettel megfizetni, igen drága bűnbánat. Azért kívánatos , a soknemű botrányt némikép eltávolitni igyekezni. Említettem volt már Kemecse helységének az em­beriség fájdalomban résztvevő ifjúsága lankadhatlan buzgalmát, mely véget nem ismer, mert a műkedve­lői előadások a legjobb siikerrel egymást érik. Él­jenek a derék ifjak s leányok ! SZIKLÁSSÁ. Léva, sept. 12. Városunk sz­ellemi s anyagi előhaladásáról a kö­zelmúlt elég bizonyságot ten. Jelenleg én, csak a közönség felhívó akaratának engedve , a hon és a losoncziak érdekében kénytelen vagyok felhívni K. D. urat: várjon a műkedvelő társulat-jövedelmezte pénzösszeg elküldetett-e már rendeltetése helyére ? Iskoláinkban a tanfolyam a magas kormány kegyes engedménye következtében ez évben újólag beáll. — Kötelességem érzete fendobogva ösztönöz megemlí­tenem azon nagylelkű férfiú nevét, ki iskoláink léte­­sithetését legerélydúsabban eszközlé, s ez, elnökünk Botka Tivadar úr, ki is egy aláírási ívet nyitott meg 1000 p. forinttal, mit többek már is szépen elősegítenek. Farkas Pál úr, azon nemes részvétéért, melylyel iskoláink ügyét felkarolta, s azon ernyedetlen eré­­lyért, melyet abban kifejtve tanúsított s folytonosan tanúsít, vegye legforróbb hálás köszönetü­nket. A sajtó alatt levő Barsi Emlény czimű­ munka jövedelme is kizárólag iskoláink javára van szentelve. Remény­em, hogy a műkedvelő társaság is ennyi buzdító példák után rendezene néhány előadást. Szóval, teszünk annyit, mennyit nehéz napjaink­ban hatáskörünk tennünk enged. Sajnálattal kell még megírnom, hogy néhány hét­tel ezelőtt kísértük ki az örök nyugalom honába höl­gyeink legszellemdúsabbikát,Juhász Nina kisaszonyt. Áldás és béke lengjen porai fölött, ugy a mint az előttünk megjelenik, — amint azt minnyájan ismerjük. Nincs rabul ejtve valamely modor merev korlátai közt, melyektől sem ki-, sem be nem mozdulhatni. Alakokat, jellemeket vesz rajzónja alá ; egyénit s nem bolyong az ideális általánosságok pusztájában. Előttünk levő beszélje a vidéki színészet képét rajzolja, úgy mint az Ma­gyarországon nem rég, sőt még most is színről színre látható. A vén Dávid beszéli el saját életét, keserű csalódás fél víg , fél gúnyos hangján. S e hang, mely az öreg Dávid jellemének tüköre, oly jól esik, és mégis úgy fáj az olvasónak... Mintegy csillagos hideg őszi éj, mintegy rózsabokor a sirkanton !. . Elmondja , mily őrült ábránddal veté magát egykor a színészet karjaiba ; lefesti a vándor csapatot, mely­hez először belépett, oly híven , hogy róla leggyö­nyörűbb alakjait veheti egy genrefestő. Szeretett, s szerelmese, egy ártatlan ifjú lányka, szinte erővel szökött meg vele. Dávidnak nem volt kedvére, hogy a lány vele megy , sem az , hogy színésznővé akar lenni, de azért elment, és színésznővé lett, és úgy égetvén őt a művészet lángja , mint Dávidot. Kor­nélia végre megcsalja kedvesét, a becsületes és szenvedélyes Dávidot s Othello a színpadon megöli Desdemonát,­ megöli , nem szinleg, hanem igazán. S Oth­ellónak még csak egy vágya van: megbeszélni a csábító grófot. — E mű tagadhatlanul legsükerül­­tebb darab az emlékkönyvben. Szigligeti „Constantin“ czimű szomorújátékának 4-dik fölvonásáról, mint töredékről nem szólhatunk részletesen- s töredék és mutatvány helyett az egé­szet óhajtjuk m.^. u, h­imni színpadunkon. ,,Eau vonás a múltból •• •, , , , , r,, t , j V’ny rövid vonásocska ; leginkább az adja meg érdekét, „v Ft­y András veteránirónk tollából került s tartalma k­b. megye** ki: Széchenyi István grófnak sokat kellett küzdenie, mig kivihető az országos választmányban , hogy a budapesti lánczhidon a híd vám általános fizetését elfogadják. Zarskoje Selo czím­ű­ novellában Kuthy Lajos élénk, ragyogó színnel rajzolja Katalin czárnő ud­vari életét. Az egész beszély folyamán szembetűnő azon ügyesség s elsajátított művészies csin, mely Kuthy-t a színezésben elsőrangúvá teszi. A mit raj­zol, élénken, szabatossággal van az rajzolva , a­mit elbeszél, ragyogó nyelven, bár kissé mesterkélt s ezért néha nehézkes modorban van az elbeszélve. Nem kérdezzük az írót, miért kellett épen Katalin czárnő zarskojc­selei tündérkertét választania beszé­­lye tárgyáél, csak azt sajnáljuk, hogy a hosszú ékes beszéd pillangós függönyei alatt nem lelünk többet egy vékony kalandocskánál, melynek a no­vella hátuljára vetett két sorban, házasság a vége. Semmi erkölcsi czél, semmi melegség, mely szivünket megragadná; oly hideg, mint azon udvari fény, melynél az író alakját­ szemlélte. Idegen udvarok mestereinél sokkal érdekesebb , sokkal méltóbb tár­gyakat lelhetni magunkhoz közelebb. Rogonyi Czeczilia egyike Jókai Mór jobb mű­veinek. A vitéz Rozgonyi becsületessége, házi élete, Czeczilia hőslelkü elszántsága s egyszersmind női gyöngéd szerelme s a boldogtalan szerelmi­ lengyel ifjú Szávának elborult kedélye, mely már csak a halálban remél vigasztalást — mind ügyes kézzel ecsetelvé­k. Egy idő óta Jókai gyakrabban meríti VötW^nt a magyar történetből, s törekvését e tekin­­t oVíV» méltánylattal említhetjük. Most van rá Un£,rg »,».*" » ***­dalom is. Elevenítse szemet az TM­ kezetét, s mutassa föl annak u.r1. nafySa£ minlez sok érdekest állíthat elő e mezőn, há'iaPAI- dókái ide is azon mysticus ábránd , mely legtöbb műve fö­lött, sötét nyomasztó köd gyanánt lebeg s alakjait sokszor nem élő, hanem csak ködalakoknak mutatja. Egy népies beszélyt veszünk „Hal ökrös pógár“ czím alatt Vas Gereben-től. Csak ruhája van, de teste nincs. Minden tekintetben messzemarad az első kötetben közölt „Egy falu, két bakter-tel. Em­berei beszélnek , beszélnek , de semmit nem monda­nak, még kevesebbet c­ csekesznek. Szembetűnő, ta­láló vonásokkal adja az esküdt alakját, de az általa tett gyermekes vallatás, valamint a vallatásból kie­rőszakolt házasság nem mutat be találékonyságra. Az egésznek vidor hangja, elevensége s a köznépnek híven utánozott szójárása, beszéde mégis mulattató olvasmánynyá teszik ez elbeszélést. S most sok em­berre nézve a mulattatás is elég jótétemény. Vakot Imre egy nagyobb kiterjedésű munkájából közöl egyes részeket e czím alatt „Vaguerreotypek­­ az ó­­világi magyar életből.“. Töredék lévén az­­ egész, nem mondhatunk róla véleményt. Az itt köz­lött mutatvány kissé elömlött s kelleténél terjedel­mesebb. Még egypár rövid czikket szükség felemlítenü­nk, hogy a Phönix kötetlen beszédben írott részét végig lapozzuk. Egyik a „Báthonak jelleme“ Nagy Iván­tól. Jellemzésnek ugyan legkevésbbé mondhatni, mi­vel a családjának statistikai leírása, némely tények elsorolása s a viselt hivatalok megemlítése még nem tesz jellemrajzot, mindazáltal adatai miatt figyelmet érdemel. In Géza rövid töredéket közöl olaszországi azon fényes Ünüftyt IfjaT, mely^eUX^ius papa Romába visszatért. Sim­a nyelv'ny8 o]6 me­­legseggel van írva Egyebet róla nem mondhatunk. Latin való, mikent a m-z­­ , . , „ . . ., a Prózai rész, tarka valtoza­ossaggal kínálkozik az olvasónak. Hogy e változa­­ossagban helyijei helyijei gyönge darabkák is ta­lálkoznak, az alán csak azon buzgóságnak tulaj­donítható melylyel szerkesztő az albumnak minden áron erdőket szerezni igyekezett. Mi azt hiszi szük hogy egymásra halmozott sokféleségnél többet ez a kevés jó ha mindjárt nem veszünk is abban észre nagy változatosságot. Aminek érdeme van, az nem fog becset ruházni a­­k­­i mellette álló gyöngére, sőt ez amannak meg kárára szolgál némileg az árnyék által, melyet maga körül vet. S ezt leginkább a nagyszámú közönséges olvasók fogják megérezni. Könyvismertetés. Müller Gyula NAGY NAPTÁRA, 1852-dik szökő évre. Mindenrendű hivatalok, bármely­ szakban működő á­­r­a­­­dalmi, úgy magán tisztviselők, ügyvédek, orvosok, ipa­rosok, kereskedők , lelkészek s minden ü­gyes bajosok nélkülözhetlen használatára. Szerkesztette Friebeisz István. Elsőévi folyam. Pest, 1852. Müller Gyula sa­játja. Nagy 8-ad rét. 311 lap. Ára borítékba fűzve 1 ft. 20 p. kr. E nagy naptárral , mely mind kiállítására mind tartalmára nézve messze hagyja maga után magyar nyelven akkorig megjelent naptárunkat, egy érdekes közhasznú házi könyvet vesz az olvasó. Szép iro­dalmi részét tekintve, pusztán irodalmi tekintetből is figyelemre méltó jelenségnek kell ezt tartanunk. Be kell mutatnunk a közönségnek, hogy lássa és méltányolja a buzgóságot, mely szerint a vállalko­zók áldozatot nem kímélő szorgalommal igyekeztek annak érdekessé tételében. Azonkívül, hogy mind azt magában foglalja, mi­ket eddig közönséges kalendáriumokban látni meg­szoktunk, számos ismertető, értekező, mulattató, sat. czikkel van e naptár ellátva. Kiki találhat benne olyat, mit részint gyönyörűséggel, részint tanúsággal olvashatni. Szembetűnik mindjárt, hogy a rendes naptári ro­vatok közt czélszerű gazdászati jegyzeteket vesz az olvasó. Minden hónap gazdászati foglalkozásai rüvi­­szerint, s azok kedvéért, kik a kalendáriumból időt jósolni szeretnek, minden hónap végére oda van il­lesztve néhány sorból álló időjóslat a 100­ éves nap­tár útmutatása szerint. A magyarországi, erdélyi, az összes birodalmi s külföldi vásárok följegyzése után, a közéletben gyak­ran előforduló s nélkülözhetlen számtani kimutatá­sokat közli. Ilyenek : a bankóczédula skála, ercz­­pénzek értékét kimutató tábla, kamattábla, bélyeg­­skála, csalédbér, haszonbér, sat. mutató lap, külön­féle mértékek összehasonlítása stb. De hogy minden egyes rovatnak elősorolása által hosszasak ne legyünk, csupán a főbbeket emel­jük ki, melyek magukban is elégségesek arra hogy a k­önyv érdekes voltát szembetűnővé tegyék. Az egész naptár szerkesztéséből kilátszik azon jó irány, mely szerint a szerkesztő főleg hazánk külön­böző viszonyait igyekezett megismertetni olvasóival. Gazdászati magyarázatai s fejtegetései különösen megérdemlik a figyelmet. A kertészet, erdészet és marhatenyésztés teendőit egyes hónapokra osztva sorolja elő. — Részletes ismertetését adja nevezete­sebb fürdőinknek mind orvosi, mind társadalmi, mind helyirati tekintetben. — Ábrákkal ellátott s marosak statistikai szempontból is érdekes czikket hoz­zá­

Next