Pesti Napló, 1851. szeptember (2. évfolyam, 444-468. szám)

1851-09-26 / 465. szám

hogy a községre nézve kötelezővé a választmá­nyi végzés csak a tanácsnak is hozzájárulása után váljék. Ezek a magyarországi városok s rendezett tanácscsal bird egyéb községei községi ügyének ideiglenes rendezésére nézve kiadott utasítás főbb elvi határozatai. Reméljük, hogy habár minden kivonatot ki sem fog elégitni, mégis községi ügyeink jó rend­jében s előmenetelében lényeges haladást fog eszközölni addig is , mig hazánk községi ügye országos törvény által végérvényesen fog ren­­deztethetni. A Frankfurter Oberpostamts-Zignak Bécsből következőleg imák : „Jelenleg minden várakozás természetesen oda van irányozva , minő módosításokon menend, keresz­tül a mart. 4-ki alkotmány az aug. 20-ai császári kéziratok következtében. Már maguk az ezekben foglalt határozatok oda mutatnak, hogy annak poli­tikai része teljes változáson menend keresztül, vagy inkább meg fog szüntettetni. Elmellőztetvén egyszer a minisztereknek minden más , mint a császár iránti felelőssége, természetesen elmarad a birodalmi gyű­lés is, és ez maga után vonandja a tartományi és községi alkotmányoknak és szervezeteknek mindazon változtatásait, melyek következtében ezekből a poli­tikai rész kimarad. E közben azonban biztosítások jöttek közre, hogy nemcsak az alkotmány által tes­tületeknek s egyeseknek nyújtott anyagi könnyebb­ségek­ben fognak tartatni, hanem a törvények előtti egyenlőség s a különböző vallásfelekezetek polgári egyenlősége is. Az új alkotmányos épület — ha a mostani szólásmód szerint institutiokat, midőn a leg­főbb hatalmat osztatlanul az uralkodó tartja kezé­ben, így nevezhetünk —nem fog politikai elvre ala­­píttatni, hanem az új állodalmi szervezet, a legfőbb kormányműszereknek már­is kijelölt hatáskörén kí­vül, valószínűleg épen annyi egyes statútumból fog állani, a­hányat a birodalom újjászervezése szüksé­ges, s hogy ezen épület alulról fog kezdetni. Legkö­zelebbről egy átalakított községi törvény várható­ alapvonalai már meg lesznek állapítva. A kormány kétségkívül siikeresebb befolyást biztosítana magá­nak a községi igazgatásra, és­pedig az­által,hogy az elöljárók megválasztását maga teendi meg. S az úgy­nevezett átruházott hatáskört, valamint a helyrendőr­séget s több efejét alkalmasint újra az álladalom­ válla­­landja át. Aztán a tartománygyűlések statútumai fog­nak átvizsgálás alá kerülni, s természetesen belőlük mindaz ki fog küszöb­öltetni, mi egybeköttetésben áll a birodalmi gy­űlés felőli határozatokkal, vagy ezek­nek épen alapját képezi. A tartománygyűléseknek tartományi belügyek körüli illetőségére vonatkozólag, minthogy ez a mostani kormányelvvel is egybe­hangzó , a rá tartozó határozatok sem fognak való­színűleg lényeges változáson menni át. De másként lesz a dolog az országgyűlések egybealkotásával, ne­vezetesen a választási mód korlátoltatni s módosít­tatni fog. Nem lehet kétleni, hogy egyszersmind örökös, vagy legalább jogosítványnyal személyes ál­lásunknál fogva felruházott tagok is birandanak azokban helylyel. De habár e tartománygyűlések egyfelől viszont rendi alakot ültendenek, úgy más­felől nehezen leend kizárva a váraknak , mezőváro­soknak s faluközségeknek bővített képviselete vá­lasztás út­ján. Mint már mondok, a mártius 4-ei al­kotmány értelmébeni birodalmi gyűlés lehetlen va­lami , és tapasztalt hazafi nem bánkódhatik oly in­­stitutio eltörlésén, mely a birodalmat és népeit foly­tonos lázban tartotta, s a birodalmi egység erejét paralizálta volna. Mindazonáltal a korona fontosabb ügyekben nem fogja nélkülözni akarni értelmes és meghívott férfiak tanácsadását, s ha a birodalmi ta­nácsnak már alkotásában benne fekszik e szándék, könnyű lesz képes és tekintélyes férfiak meghívása által mindenkor oly módon tágítni, hogy mind a fe­talin. — árt neki, különben is nagyon heves ter­mészetű. Kucsuk elmosolyodva vonta ajkaihoz Katalin ► kezét. — Mit szépíted a dolgot ? mert nem vallod meg, hogy nem iszom bort, mert az Alkorán tiltja, mert török vagyok. Béldi megcsóválva fejét tekinte felségére, s hogy más tárgyat adjon a beszédnek, az egymás mellett ülő gyermekekre mutatott. — Úgy látszik, Kucsuk hasa, fiad már egészen megszokott nálunk. Meglásd, mire visszajösz, mily­­lyen magyar fiút nevelünk belőle ? Kucsák és Feriz egyszerre valami büszke tekintet­villámmal néztek egymásra s azután mindketten Béldire. A gyermek arcza egyszerre elváltozott, s e pilla­natban apjáéhoz kezde hasonlítani, ugyanazon ke­mény szemszögezés, azon merész hátratartás, azon büszke homlokemelés. — Beszédedből azt kezdem érteni, szólt Kucsuk kemény hangon , mintha te azt hinnéd, hogy én fia­mat csak azért hoztam magammal, hogy itt hagyjam. — Hisz tán csak nem viszed e gyermeket magad­dal a csatába ? — Gyermeket ? Ő négyszáz lovas spahi parancs­noka, már háromszor volt ütközetben, két lovat lőt­tek ki alóla, s a legközelebbi harezon seregem bal- Márnyát fogja vezényleni ! Béldiék csodálkozva kezdenek a gyermekre tekin­teni, ki észrevéve a rászegzett pillantásokat, még egyszer oly büszke kinézést igyekezett magának adni.­jedelemne­k , mind a népeknek lelkiismeretes és ki­mentő tárgyalás elegendő kezességét nyújtja fonto­sabb teendő kormányrendszabályokra nézve. Azt hisszük , birodalmi gyűlés helyett benne fog feltünni a tanácsadó szavazat.“ Arad. sep. 19. Valahára időnk is megelégli talán már fölöttünk az annyi borús napokat, s úgy látszik, mosolygóbb színben láttatja magát, mint eddig. Ideje is; hadd érjék a szőlő, mely már úgy is a reménylett termés­nek felét elvesztette a kedvetlen időjárással: csak ez érjék meg, s szedhessük le becsületesen, a mi még megmaradott, bálát adhatunk. Vizünk is elapadott, azaz, az utczákon már nin­csen Marosviz s medrébe visszaesett, — de azért az­óta is, mi egyik 24 órában elapad, a másikban már ismét föltelik, azonban pinczéink még nagyobb ré­szint tele vannak ott , hol a hanyagság vagy fele­­dékenység miatt rá nem értek kihúzni : kárunk s az ínség nagy. Ha találkozandanak, — miről semmi kétségünk — mert hazánk nagylelkű női, s férfiai elégszer adák már fényes tanúbizonyságát jótéteményüknek, —­ kik e szegény, annyi csapással illetett város jelenlegi sorsát felkarolva, annak szenvedőbb egyénei részére néhány szót szántak, fölkérjük önt szerkesztő misze­­rént azokat fölvéve, az adakozók nevének köztudo­más végetti közlésére lapjában egy kevés helyt en­gedjen, s egyszersmind egyelőre a szenvedő embe­riség nevében egy felszólítást intézzen. Tegnap végeztetett ki ismét nálunk egy román a rendes törvényszék útján , ki ezelőtt többedmagával, három évvel a fegyver­lerakás táján, egy szegény menekült magyar honvéd őrnagyot nejével s gyer­mekével az erdőben kiszámított terv után agyon vérz­őt a legfelsőbb törvényszék is halálra ítélte, a többi czinkostársait 16 és 12 évre büntették. Társas életünk hallgat, mint a­ki mély álmát alusz­­sza, a városunk fölött elvonult viharok annyira meg­viselték, minden tekintetben, hogy ki ezelőtt négy-öt évvel volt Aradon, nem ismerné többé, s igy bár mint óhajtanék is valamit róla szedhetni, mégcsak nem is böngészhetek. Nem is csoda, ha egész napot hon ülnek nagyobbrészint szépeink, még estve sem merve kimenni az utczára, — nehogy a sötét estében a lámpa csak egy fertályóráig is alig égve becsüle­tesen, azután töbnyire kialudva, valaki, vagy valami olyanba botoljék, a­kit, vagy a­mit nem óhajtana, é­s nem egyszer történik, hogy a kibocsátott rendelet daczára is szájkosaratlan kutyák rohanják meg az embert esti sétáján, mire egy kevéssé több gondjuk lehetne az illetőknek. Uszodánk is széjjel szedődött, s nyughatik bo­­rostyánain a télen, melyeket oly hősen kitartott vi­­zárellem daczczal nyert magának. — Bár jönnének mihamarább derék színészeink, kiket oly hőn várunk mindnyájan. Nagy-Bánya, sept. 21. Tisztelt szerkesztő úr! Az ön lapjában 451. szám alatt megjelent nagybányai czikket lehetetlen felelet nélkül hagyni. Folyó hó 18-át köztiszteletű, szeretett s erélyes­­séggel teljes bányászati főigazgatónknál, a nagy nap­hoz illőleg, ünnepeltük meg. Számra 40-en fölül, kik között mindenszaku hivatalnokok túlságosan voltak képviselve, vettek részt, és nyertek alkalmat szívérzelmeiket nyilvánítani, és S. I. remek szóno­kunk, és képviselőnk, tisztelt bányászati igazgatónk, —­ki beteges állapota miatt a barátságos ebédet velünk el nem költheté, — véleményében osztozhatni. Ezen rész előterjesztése az ügy mibenvoltának, mutatja, mennyi becset igényelhet az érintett közlés! Rágalom nem maradhatna megtorlás nélkül, még kevésbbé midőn ily nemes indok forog fen. A közlő nem volt meghíva! a válogatott társaság bizonyos bűzt el nem szenvedhet! és a tisztség, melynek elnöke megtámadtatott, az említett, jól is­mert uracsot csak avval sérté meg, hogy tőle, egy — De kegyelmed legalább fia mellett fog lenni a harczban ? kérdezé Béldiné látható aggodalommal. — Épen nem. Én a derék sereget vezénylem­. Ő is végzi a maga dolgát. — Ily idős koromban , mint ő, én már a Nisan rendet viseltem mellemen. De remény­em, hogy ezúttal ő sem fog a nélkül vissza­térni. —­ De ha kardra kerül a sor, s ő a viadalba talál keveredni? kérdezősködik tovább aggódva Béldiné. — Akkor harczolni fog, a­hogy illik, kiálta Ku­csuk végig pödörve bajuszát, mely ismét egyszerre helyre kunkorodott. — Ah! Gyenge ő még arra, hogy férfiakkal küzd­jön . — szólt Béldiné sajnálkozva. — Feriz! kiálta fiára Kucsuk. Emelj le egy kar­dot onnan a falról, s mutasd meg barátainknak, ha megtudod-e azt forgatni úgy, miként valaki más? A fiú fölugrott helyéről, s a falra aggatott fegy­verek közöl bizakodó büszkeséggel, nem kardot, hanem egy nehéz buzogányt emelt le, s azt legvégén megmarkolva, kimeresztett karral oly könnyűséggel forgatá meg maga körül, mely akármi férfinak is be­csületére válandott. Az általános csodálkozás hangjai jutalmazák erőmutatványát. Terrengette magyarba oltott törökje! kiálta föl meglepetve Béldi. — nem hiába lopták ennek az anyját. Te bacsuk, add nekem azt a fiút. —* Szivesen. Add te nekem leányodat. Melyiket ? Válasz. ■— Azt, a melyik mellette ül; épen neki való lesz, mire megnő, s akkor lesz mindkettőnknek fiunk is, leányunk is. Béldi jókedvűen fölkaczagott­ a két nő egymás?» már rég bevégzett hivatalos eljárás feletti száma­dást, fájdalom­­ minden siiker nélkül — kérte. Többire, midőn az előre bocsátott soraim közlését komolyan kívánom, illő tisztelettel vagyok.­­ VI. A n­agyszőlősi ütközet. Ezalatt Apafi Mihály Ali bábától azon jó remény­ségben hagyva, hogy nemsokára segítsége fog ér­kezni, Segesvárra vette be magát s ott várta a sors forgandó voltát. Kemény János nagy hadsereggel jött ellene , ma­gyar és német hadak feles számmal voltak nála, csu­pán vállalkozóbb hadvezére hiányzott a hadseregnek. Mind­ezzel Apafi Mihály nagyon kevés erőt tu­dott szembe állítani. Néhány száz makacs, rendez­­hetetlen lándzsás székely, — a m­elléje állt szász polgárőrsereg, — és a testőrül hátrahagyott kék janicsárok, — mind­ez összesen egy tized részét nem érte föl Kemény János seregének. Apafi István tanácsára tehát elhatározá a fejede­lem, hogy Segesvárott védelmi állásban tartandja magát mindaddig, míg a török pártfogótól valahon­nan felmentő sereg érkezhetik. A szász polgároknak tetszett a határozat, kik vá­rosaik falain belől tudtak vitézül küzdeni, de a sí­kon sohasem érezték magukat jól. Épen ellenkező hatása volt azonban a székelyekre. Naláczi uramra lévén bízva , hogy őket harczias hangulatban tartsa, az egy éjjel a bortanyán úgy föl­találta őket tüzelni, hogy reggelre viradva nagy ki­álktozással mentek a fejedelem ablakai alá, esküdve mennyre földre, hogy nekik nyittassa ki a kaput, mert ők rajta akarnak hajtani Keményre, s megve­rekedni vele mind­halálig. A fejedelem és tanácsosai ijedten jöttek le közé­jük s minden módon iparkodtak őket felvilágosítani arról, hogy Keménynek csak az udvari kísérete is nagyobb számú , mint ők valamennyien, s legalább fele a seregének puskás, itt pedig puskával a szász urakon kivül alig tud valaki bánni; ha ők egyik ka­pun kirontanak , az ellenség a másik kapun bejön s akkor aztán sem kint, sem bent, s több efféle. Szépen csalódik azonban , a­ki azt hiszi, hogy a­mit egyszer a székely fejébe vett, azt onnan ki le­hessen verni. — Vagy eresszenek bennünket az ellenségre, vagy elmegyünk haza. Mondanak. Mi bizony nem mara­dunk itt tíz esztendeig, mint a trójaiak, mert ne­künk otthon is van dolgunk. Vessék ki minden em­berre , hogy kire hány ellenség esik, aztán vágja le mindenki a maga rátáját, s eresszék Isten hírével. Mi ugyan nem hagyjuk itt magunkat bekerítetni, hogy kiéheztessenek, s kutya- és patkányhúsra szo­ruljunk. — Ha nem maradtok édes atyámfia!, hát elme- HIVATALOS. Miután ő cs. kir. felsége f. évi május he 11-r­l kelt legmagasabb határozatánál fogva legkegyelmeseb­­ben megengedni méltóztatott, hogy a cs. kir. szabadal­mazott osztrák nemzeti bank igazgatóság részéről Pesten különös fiók­váltóintézet felállíttassék ; az említett igaz­gatóság egyszersmind elhatározta, hogy ezen intézethez az eddigelé Budán létezett, s az álladalom­ felügyelése és ellenőrködése alatt állott bankváltó-hivatal átte­tessék. Ennek következtében az említett budai bankváltó­­hi­vatal folyó évi sept. hó 28-án fog a pesti fiók­váltó-in­tézettel összekapcsoltatni. Mi is­ oly megjegyzéssel teteüik közhírré , hogy e­­zen időponttól fogva az említett Budán fenállott bank­­váltó-hivatal teendői, a pesti bankintézet által fognak teljesittetni. Budavár, sept. 21-én 1851. A cs. k. igazságyi miniszter úr f. hó 18-án kelt m­. rendeletével gr. Aith Alajost a pestker. cs. k. álladal­­mi főügyvéd helyettesét, a provisorium idejére is , egy és ugyanazon rang­u hivatalosztályba, melybe a kerü­leti főtörvényszéki tanácsosok tartoznak, helyezni mél­tóztatott. — Pest, sept. 25. 1851. M. H. Hivatalos hirdetés. A pesti nagy gymnasium igazgatósága részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint az 1856-diki tanév October 1-sején veendi kezdetét: 5-dikig tart a be­írás, 6-dikán rendes előadások. Kelt Pesten, sept. 6-dikán 1851. VEGYES HÍREK ÉS ESEMÉNYEK. Budapest, sept. 26. — Nemzeti színházunkban, ma pénteken adatik : NŐI HARCZ, vígjáték 3 felv. írták Seribe és Legouvé, francziából ford. Csepreghi. — Pestváros részére 42 községtanácsos b. Geringer helyt, az ő excellja által e napokban ki­neveztetvén, azok névsora következő : Rebig Rudolf, Alter József, Appel Józs; Appiano Józs; Becker Lipót; Boskovitz Józs; Bozda Naum; Buchler Benedek; Degen János, Ebner Fidél, Eggenberger, Erlesbeck; Eötvös József; Fröhlich Ferencz; Gross Ferencz; Guggenberger Lipót; Haibauer Ján; Hegyessi; Hild József; Holitscher Kar­kas ; Julicz Mihály; Jurenák Pál ; Koller Ignácz; Kas­­sovicz J. II; Mack Gusztáv ; Malvieux Jakab; Muraly Konstant; Nagy István; b. Orczy György; b. Pod­­maniczky László; Pósch; Pscherer Miklós; Rosmanith Antal; Simoncsics Ignácz, Szányi János, Steigenberger, Wagner János; Wahlkampf; Wallasky Ján; Weisz M. A. Wieser Ferencz, Wippel Ferencz. — Boskovicz, Kassovitz , Holitscher és Weisz urak izraeliták. ■— A pesti kir. képezdében a szokott előadások, October elején fognak kezdetni. •­ Pozsony vidékén, mint az ottani német lapban ol­vassuk , nemsokára egy terjedt hatáskörű leányiskolát fognának fölállítani, melynek czélja lesz oktatást adni a leánykáknak mindabban , mit egy jó és kitanult házi­asszonynak tudnia okvetlen szükséges. Azért ez iskolá­ban az illető tudományok tanítása egybe lesz kötve a gyakorlattal. Az intézet valamely egésséges levegővel biró városban , egy tiszta házban lesz , melynek nagy kertében minden szükséges főzelékek-­s konyhanövé­­nyeket termeszthetnek. Taníttatni fog itt gyakorlatilag a tejkezelés , sertéshizlalás , aprómarhatenyésztés , ken­der-, len-, lóheretermesztés, szövés, fonás, mosás, gyer­tyamártás, szappanfőzés, ételfőzés, étkamra- és pincze­­kezelés, gyümölcstartás, gyümölcsök becsinálása, ugor­kasa­vanyitás és száz meg száz tudnivaló dolog, úgy hogy a leányka ezen iskolából mint tökéletesen kikészített háziasszony kerül ki. Ezeken kívül korántsem feledkez­nek el a magasabb női műveltség igényeiről, mint zene- és nyelvtanulás-, rajz-, festészet-, finom varrás-, ruh­a,­mosolygó, Kucsuk basa elégülten tekintő fiára, ez pedig kiránta turbánja mellől kócsagos forgóját, s leszakítva róla a drágaköves boglárt, mely Aranká­nak legjobban megtetszett rajta, oda nyujtá azt a lyánkának nagylelkű galantériával. A gyermek csak félve mert hozzá nyúlni a nagybecsű ajándékhoz, melynek sem anyagi, sem szellemi értékét még akkor sejteni sem tudta , s azután meg , hogy egyszer el­vette , sem nem tette volna azt kezéből. Szüleik egyszerre úgy elhallgattak. Arczaik mo­solyogtak és szemeikben méla komolyság ült a készítésről. Azon kérdésre azonban, hogy e csudaintézet hol lesz , vagy inkább hol van tehát? csak azzal felel­­hetünk, hogy a Presburger Zeitungban. — E napokban egy tót leány néhány hónapos csecse­mőt hurczolt karján, s mindenkinek oda akarta ajándé­kozni csupa szívességből. De nem talált embert, ki a nyifogó kis ajándékot elfogadta volna tőle, azért a vá­rosházhoz fordult vele, s ott­ előadta, hogy e gyermeket egy ismeretlen asszony bizta kezére, s többé vissza sem jött érte. A leány viselete azonban gyanúsnak tetszett, s kissé szigorúbban kezdték kérdezni. Nemsokára kival­lotta, hogy jól ismeri a gyermek anyját, tudja szállását s elvezeti oda az illetőket. Az anyát rögtön befogták.­­ A Duna felvidékén nemrég emelkedő gabonadrá­gaságot, mint írják, nem az idei aratás minősége okozta, mert az ellen nem igen lehet nagy panasz. E drágaságot leginkább idegen vásárosoknak tulajdoníthatni, kik mos­tanában nagymennyiségű életet vásároltak s szállítottak külföldre.­­ A Gellérten kezdett erődítési munkálatok már csaknem régek felé járván , legközelebb a Svábhegyen tettek előkészületeket egy várda építéséhez. Legelőször ép úgy, mint a Gellérten történt, itt is alkalmas szekér­­utakat kell készíteni , hogy a közelebbi munkálatok megkezdessenek. •­ A Bánátban nemrég pusztított vízáradás alkalmá­val Perjámos helységében egy bölcsőt fogtak ki a hul­lámok közöl. A bölcső magában nem lett volna nagy dolog, ha benne egy ártatlan csecsemő nem fekszik, minden sérelem nélkül, teljes épségben. A perjámosiak nem tudták honnan ragadta hozzájuk a víz a bölcsőben fekvő kis Mózest, kit az Isten csodálatosan oltalmazott a habok között. Várták , vagy tán még most is várják szüleinek megérkezését. — A Rókuskórházban jelenleg 427 beteg van ápo­lás alatt. — Kreutzberg úr elhagyta a dunapartot állatsereg­letével. Búcsút vettek tőlünk a tigrisek , hiénák , és minden csúszó mászó állatok, azaz csupán azok, melye­ket itt ama deszkabódéban pénzért mutogattak. Hogy a dunapart üresen ne maradjon, jövő héten Beran­rk hites műlovagtársulata érkezik hozzánk Bécsből, s a lánczhíd közelében fognak fölállítani egy nagy­ cirkusz. Tehát legkevésbbé sem leszünk szűkében a látványok­nak; itt lesz a lómutatvány , a parányi Tom Ponce, a piros szemű, fejér hajú lányka és Toldy János. — A lánczhid igazgatósága tetemesen leszállította a bérkocsik által évenkint fizetendő hidvámot. Eddig egy bérkocsi esztendőnkint szokott fizetni a hidoni átkeléséért 40 p. ftot ; a legközelebbi évben már csak 24 p.ftot fizet. — Folyó hó 17-kén s 18-kán tartottak a helybeli izraelita normál iskola közvizsgálatai Majer István isk. főfelügyelő, s több előkelő vendégek jelenlétében. A próbatétel eredménye, mint mondják, mindenkit teljesen kielégitett.­­— A dunagőzhajózási társaság múlt julius hóban 211,202 utazót szállított, s az ezért bevett jövedelem 178,816 p.ftra 7 krra megy. A raáb­aszállitás jöve­delme 320,291 ft 20 pkr. Az évben jul. végéig bevett összeg 2,014,247 ft 34 kr. pp. — A losonczi helv. hitv. tanoda elöljárósága hirdeti, miként a losonczi helv. egyház folyó hó 17-én tartott iskolai tanácskozmányában elhatározá tanodájának a kormány rendeletete , s terve szerinti átalakítását. Lo­­sonczon a helv. hitv. egyház az elemi tanodán kivül 8 osztályú főgymnasiumot állított fel, mely f. é. oct. 1-ső napján nyittatik meg. Bibliographl». Rheinisches Taschenbuch für das Jahr 1852. Mit 8 Stahlstichen, prachtvoll gebunden in Goldschnitt, 4 11. 30 kr. C. M. Vergissmeinnicht, Taschenbuch für 1852. Mit 4 Stahlsti­chen, geh. in Goldschnitt 4 fl. Mignel’s Marie Stuart, 2 vol. 7 fl. 12 kr. *) E rovatot Emich Gusztáv könyvkereskedésének szíves­ségéből beírjuk , mely ezutánra is megígérte , hogy az általa beszállítandó minden könyvek czimét velünk köz­­lendi. Mi az európai irodalom e termékeit hetenkint ol­vasóinkkal tudatni fogjuk, ezáltal t. előfizetőink legna­gyobb részének kedves dolgot vélvén cselekedni. S­z­e­r­k.

Next