Pesti Napló, 1851. szeptember (2. évfolyam, 444-468. szám)

1851-09-18 / 458. szám

458 135L másod évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Pesten: Évnegyedre 5 fr.— kr. p. Félévre . 10 , — „ « Egyévre . 18 , — , , A havi alápaelén, mint a szá­­monkinti eladás ia. negszünt. Egy hónapra 1 fr 30 kr. p. Évnegyedre 4 n — „ , Félévre . . 8 „ — „ „ Egyévre . 15 „ — „ . Egyes siám —­­ 1, , A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő,úri-ut. Lalfertház 449 Szerkesztési iroda: Dri­ntcia 8. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számíttatik. Minden bérmentetlen levél visszantagíttatik. ■■■■ i. Csütörtök, sept. 18-án. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁN VITÁK. Hirdetések négyhasá­­bos petit-sora 4 pgö kr.­­jával számittatik. A be­­igtatdsi s lop.krnyi külön bélyegdíj , előre lefize­tendő a Magánviták négyha­sábos sora 5 pengő kraj­­czárjával számittatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő, a PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve_jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. OCTOBER—DECEMBER. Előfizetési hirdetés A CZIMÓZ POLITIKAI LAPRa! Megjelenik a Pesti Napló vasárnapot és ünnep­napot kivéve mindennap, délutáni órákban. A szerkesztőség ezután is mindent elköve­­tend e lap érdekességének növelésére, hogy az mind politikai részét, mind a lap műtárát ille­tőleg az előfizetők várakozásának megfeleljen. Előfizetési feltételek az FOLYAMRA: Vidéken, postán küldve Buda-Pesten, házhozhordással Előfizethetni Pesten, a Pesti Napid kiadó­hivatalában , úri-utczai Laffert házban 449. sz. a. és EMICH GUSZTÁV könyvkereskedésében az úri- és kigyó-utem szögletén. Vidéken, minden cs. b. postahivatalnál. Az előfizetési leveleket­ és pénzeket bérmen­tesít­tetni kérjük. TARTALOM: Földbirtok­­viszonyok. IV. Az „Oest- Corr“ a német államok törvényhozásairól-Páris- (A cubai események fontossága. A frank-német complot. Carlier rendelete. Dr. Véron ) Sztojkafalva- (Sztojkafalvi fürdőélet.) Lévárad- (Aratás. Esőzés. Dinnyészek. Dózsa gyilkosa.) Hivatalos- (Kinevezések. Orsz. türv. és kormánylap tar­talma.) Vegyes hírek és események. Ausztria (Bécs : Magyarországi hadjárat története. Állo­­dalmi kölcsön. Trieszt: chinai és indiai tudósítások. 1­0 Felsége olaszországi körútja. Albert főherczeg. Schwarzenberg K. herczeg. Tengerészet. Állodalmi kölcsön.) Politikai szemle-Francziaország­ (Miniszterváltozási hírek. Elnökségi je­löltek kinézései. Vegyes hírek.) Nagybritannia* (Cuba és az éjszakamerikai kormány. Nagybritannia s Brazília.) Németország- (A porosz király elleni gyanúsítások. Ki­utasítások. Tann és Dönniges­­seidben. Wormsban házmotozások.) Spanyolország- (Csapatok küldése Cubába.) Portugálba- (Terceira hg. alatti választási központi bi­zottmány.) Görögország­ (Pénzügyi rendszabályok. Tanárok és török­­országi ügynökök fölváltása, összeesküvések. Hamis bankjegyek.) Oroszország. (A nemesség fölszólittatása katonai szolgá­latokra.) Magyar nemzeti múzeum- Dunavizálás-Mu­tár­.(ERDÉLY ARANYKORA. Regény JÓKAI MÓRTÓL. II.) Budapest, sept. 18-án. FÖLDBIRTOKI VISZONYOK. *) ív. Magyarországon a nemesi birtok rendi kö­töttsége újabb törvényeink által, a paraszt bir­tok rendi kötöttsége pedig az úrbéri viszony eltörlése, s a közteherviselés megvalósitása által hasonlóképen megszü­ntettetett. A nemesi birtok családi kötöttségének eltörlése elvileg ki van mondva az által, hogy ki van mondva elvileg eltörlése azon alaknak, melyben létezett, t. i. az ősiségnek. Az ősiség elvileg kimondott eltörlésének mi­előbbi megvalósítása közgazdászati tekintetekből szükséges, mert teljesen tisztába hozott, s biz­tos tulajdonjogi viszonyokra van szükségünk, hogy a gazdaságok haladását belterjességben ne akadályozzák zavaros tulajdoni viszonyok, per­rel megdönthető tulajdoni jogok, annyival in­kább , mivel az ősiségnek, mint az nálunk az utolsó századokban kifejlődött, idomtalan bi­lincseit csak tévedő eltérés teremtette a régibb kor hagyományától. A paraszt birtok családi kötöttségét, mennyi­ben még létezik, merőben föloldozni, nem lát­szik ugyan előre szükségesnek, de viszont fön­­tartásától sem lehet korunkban nevezetes ered­ményeket várni önálló vagyonos , kis és közép földmivelő osztály teremtésére, s föntartására nézve. Mennyiben azon kötöttség föntartása a föld túlságos eldarabolásáról, félelemből tartat­nék szükségesnek, meg kell gondolni, hogy e túlságos földarabolás nem annyira szülője a nép gazdászati nyomorainak, mint inkább nemzeti hanyatlás jele szokott lenni; ez ellen pedig, ha beáll, valamint a halál ellen, nincs orvosság. Van azonban a birtokkötöttségnek egy egé­szen más neme, melynek hatása sokkal közvet­lenebb, s nyügzőbb minden mesterségesebb gaz­dasági üzletre nézve. Ez a községi birtokkö­töttség. Ennek eltörlését foglalja magában az 1836. 6-dik törvényczikk, mely a földek commassa­­tiója , s a közlegelők fölosztása iránt hatá­rozott. Két olyan rendszabály ez, mely az ország földmivelésének fölvirágoztatására a legfőbb lé­pést foglalja magában, mely nélkül minden *) Lásd Pesti Napló 456. sz. egyéb arra intézett rendszabályok s eszközök, vagy sükertelenek, vagy legalább csak sokkal kisebb mértékben nyerhetnek sükert, s nem se­­gítnek eleget. A földösszesítés gazdászati jelentősége kettős fokozatú. Egyik, hogy az elszórva létező egyes kisebb földdarabok összesítve kevés nagyobb, s ha lehet fekvésre nézve is alkalmasabb dara­bokban vágatnak ki gazdáiknak. Másik, s magasabb fokozat, hogy a földössze­sítés mind nagyobb kiterjedést képes szerezni az egyes tanyagazdálkodási rendszernek, ellen­tétben a falusi gazdálkodással. A tanyagazdálkodás a földmivelés alacsony állása mellett csak kivételképen, s különös okok következtében szokott előfordulni, mint p. o. alföldi pusztáinkon a községi köteléken kívül álló nagy allodialis birtokokon, vagy pedig né­pes és roppant kiterjedésű határokkal biró falvak, mezővárosok, s földmivelő városok föld­birtokain , az utóbbi azonban teljességgel nem egyértelmű az előbbivel, mert nem elszigetelt gazdálkodás. Vegyes gazdálkodása az egyfalusi gazdáknak a falu dűlőin, talán a tökéletesebb gazdasági rendszerekre­ áttérés legnagyobb akadályának mondható. S az összesítés a földmivelés töké­letesítésére egyik legnagyobb szolgálat. Ezt vi­tatni most szükségtelen. Az ország közvélemé­nye ez iránt rég tisztába jött, s az idézett tör­vényben szentesítését nyerte. Annál sajnálandóbb, hogy hazánkban az ösz­­szesítési törvénynek oly szép sükerrel megkez­dett végrehajtása, a forradalmi zavarok kiüté­sével fölakadt. Óhajtandó, hogy a kormány, és­pedig minél előbb, sikeres intézkedéseket tegyen e törvény végrehajtásának újonnani megindítá­sára, s az eldöntetlen függőben levő arányperek befejezésére. Ha szükségesnek találtatott azelőtt e törvény pusztán a gazdászati állapot tökéletesítése czél­­jából, még sürgetőbb szüksége most, midőn a telekadó minden birtok által egyenlőn hordoztatik, midőn a föld jövedelmezőségére és gazdászati rendszerére az úrbéri szolgáltatások eltörlése zavarólag hatott, mely nem kedvező hatást, az úrbéri kárpótlás bekövetkezendő rendszabályán kivül, mindenek fölött a commassationak, s a köz­legelők fölosztásának minél nagyobb kiterjedés­ben­ kivitele által lehetne helyrehozni. Nem csekély tekintetet érdemel e részben az új te­lekadós kataszter, s a telekkönyvek készítése is, mi rendkívül könnyítve lett volna, ha összesí­tett birtokok képeznék a fölvétel tárgyát, holott igy a számtalan parcellák a munkát szaporítják, s nehezítik, s később a netalán bekövetkezendő összesítés új fölvételt teend szükségessé az illető birtokrészletekre nézve. Pest, sept. 18. Az Oest. Corr. következő czikket hoz az egyes német állodalmak törvényhozásainak állásáról, s a Bund irányában: ,,A dolog természetében fekszik, miszerint az egyes német államok törvényhozásában nem fordul­hatnak elő rendelmények és intézmények, melyek a Bund alaptörvényei­ és czéljaival ellenkeznek. És ha a Bund lényege épen a nemzet legmagas­ és fonto­sabb érdekeinek összetartásából áll, akkor mellette külön törvényhozás nem létezhet, mely iránya­ és hatásában a Bund határozm­ányai­ és akaratával el­lenkezésben állana. Ezen igazság oly egyszerű, oly világos, hogy több magyarázatra nincs szüksége. Ha a Bund élő igazság, s erős és rendezett egészet képez , úgy minden össze nem­ egyeztethetőt el kell vetnie, s minden saját kebelébe dobott ellenséges elemeket a benne létező elv gyógyereje által el kell hárítania.“ „A német Bund legbensőbb tartaléka szerint lé­nyegesen monarchiai természetű. A Bundesadhe I-fő czikke mint szerződőket Németország semveraen feje­delmeit és szabad városait említi. A fejedelmek fel­­ségi joga tehát a főpont, mely körül az ország ösz­­szes organisatiója forog. Lübeck, Frankfurt, Bréma, és Hamburg négy szabad város politikai állásának jelentősége a többi Bund tartalék monarchikus alko­tásának irányában bizonyos mértékben eltűnő, és magától értetik, hogy különös politikai intézményeik a Bund alapjellemére semmi befolyással nincsenek.“ „A szerződő német fejedelmek fenségi joga, meny­nyiben a szövetségi jog alapját teszik, egyedül a Bundesadhe határozmányaiban és a Bund czéljaiban találja föl meghatározását. Ezen czélok közt első helyen áll Németországban a csend és rend föntar­tása , s Európa csaknem minden országainak vészt­­jósló állása által különös jelentőségre emelkedett. Ez úgy az egyes államok, mint a Bund fönállásának és életének kérdése, mely más tekinteteket háttérbe szorít. Hogy ezen fő feladatnak minden kormány megfelelhessen, mindenek előtt szükséges, miszerint a fejedelmek a monarchiai hatalom azon lényeges is­mertető jeleit föntarthassák, melyek nélkül nem ké­pesek szövetségi kötelességeik és egységes politiká­­juk követését biztosítani. Miután a Bundnak csak a fejedelmek vannak lekötelezve, a Bund feladata a fölött őrködni, hogy fejedelmek maradjanak, és hogy hatalmuk ne jusson oly kezek közé, melyek a Bunddal nincsenek kötési­ viszonyban, s melyektől a Bund czéljainak előmozdítása nem is kivántat­­hatik.“ „Minden törvényhozási tények, melyek a német fejedelmek elidegeníthetetlen fenségi jogát vagy egé­szen eltörlik, vagy lényegesen megszorítják, a Bund álláspontjából meg nem engedhetők. Azért hol bár­miként csúsztak légyen is be, a monarchiai elv ha­talmának ereje által, melyet egy német szövetséges fejedelem sem adhatott föl, vagy szabadságában nem állott azt föladnia, eltörlendők lesznek.“ „Ide tartoznak legközelebb a frankfurti parla­­­ment által hozott és ittott az országos törvényhozá­sokba fölvett alaptörvények.“ „Ezen munkálat a republikánus elv, az ugyneve­ 5 ft p. p. 4)) A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. ERDÉLY ARANYKORA. REGÉNY IRTA JÓKAI MÓR. Folytatás. *) II. Az ebesfalvi ház. Lépjünk előbbre egy országgal és hátrább négy esztendővel. Erdélyben vagyunk. 1662-dik az év. Egy egyszerű nemesi lak áll előttünk Ebesfalva aljában, szinte legutolsó ház a helységben. Az épület inkább hasznosság, mint regényesség nézetei szerint van építve, minden czélra külön épü­let, alakra, minőségre, elhelyzésre. Két oldalt ólak, akrok, kocsiszínek, köböl, vályogból, vagy keményfa­­deszkából, ketreczek, szárnyas állatok számára, nyi­tott csűrök, zsúppal fedve, s nagytetejű birkareke­szek, hátul gyümölcsöskert, melyből egy méhes félszeg teteje látszik ki, s a széles udvar közepén a fehérre meszelt lakóépület, félszárnyra épitve, előtte *) Lásd P. N. 457. számát. árnyékos diófák, melyek alatt malomkőből hevenyé­szett gömbölyű asztal áll. A lakó udvar kőkerítéssel van elválasztva a szűrűskerttől, melyben hegyesre rakott boglyák, megkezdett szénakazalok, s roppant nagyságú asztagok láthatók, miknek búbjáról kelle­metlenül kiáltoz egy fölröppent páva. Este van, a béresek haza takarodtak, az ökröket kifogták a széles társzekerek mellől, melyek érett tengerivel rakottan tértek haza, a juhnyáj kolom­­polva jön meg a legelőről, a sertések végig röfögve az úton vágtatnak be a nyitott kapun egyenesen futva vályúikhoz, a kakasok czivakodnak a nagy diéfákon, hova már naplementkor elültek, a távol­ban hallik az estharangszó, még távolabb a hátra­járó falusi leányok éneke, a béresek marháik után látnak, ki egy nagy nyaláb friss kaszált muhart hoz, ki meg nagy sajtárban hozza a már kifejt habzó, illatozó sárgafehér bivaltejet. A konyhából kivilágít a lobogó tűz, melyre piros pozsgás leány tart egy nagy serpenyőt, a jó rántás illat messzire elérzik. Majd hozzák az ételt nagy zöld mázostálban, a cselédség a malomkőasztal körül telepedik s eszik jó étvágygyal, a fehér kuvaszok áhítattal néznek fel a falatozókra. Aztán elhordják az edényt, leszórják a tengerit a szekerekről az ereszek alá. Innen onnan a szomszédból átjönnek a lyányok, a tengeri fosztás­­ban segíteni. Rá­ülnek az illatozó halmazra, mely átfülik a nyers melegségtől, valami pajkos fiú érett tököt vájt ki, annak szemet szájat vágott, s gyertyát gyújtva bele kitette lámpásnak, a lyányok úgy sze­retnének tőle félni. A hozzáértő legények hosszú fü­zéreket fonnak a megfosztott tengeriből, megfordított szakajtóra ülve, és e csöndes munka közben foly a víg dal, folynak a tündéres mesék aranyhajú király­­lyányról, s árva gyermekekről. Itt ott csók nélkül sem esik meg a tréfa, a­mit hangos sikoltozás kíván tudtul adni; a kis gyerm­eknépek örülnek, ha tarka vagy piros csövet találtak a sok közt. S addig ül­nek ott és mesélnek és dalolnak és nevetnek a leg­csekélyebb semmiségek fölött, mig semmi sem ma­rad alattuk, akkor jójezakát kívánnak egymásnak s csevegve, sikongva elbúcsúznak hosszan, a távozók végig dalolnak az utczán , féltükben, vagy jó ked­vükben. Azután letakarodnak mindannyian, becsukják az ajtókat, eloltják a tüzet, a komondorok felelgetnek egymásnak a faluban, a félhold feljön, az éji őr el­kezd kiáltozni vontatott rithmusokat, a többiek al­szanak és nem hallják az abban foglaltatott arany­­mondatokat. Csupán egy ablakában a faluvégi ne­mes háznak látszik még valami világ, ott nem fe­küdtek el. Egy vén, tisztességesen megaggott cseléd s egy ifjabb szolgáló a virrasztók. A vénasszony valami zsoltárból olvas keservesen, melynek minden sorát könyv nélkül tudja már; a szolgáló pedig, mintha nem dolgozott volna naphosszant eleget, guzsalynak ült s hosszú szálakat ereszget a selyemsima lenből, melyet tegnap filózott, s ma gerebenezett el. — Eredj feltünni Klári, szólt jó szívvel a vén asszony, elég lesz, ha én fenn vagyok. Holnap úgy is majd korán kelsz. " — Úgy sem tudnék addig elaludni, mig nagy­asszonyom haza nem jő, szólt munkáját folytatva a leány, ha minden férfi itthon van is, úgy félek mig ő meg nem jött, s ha pedig nagyasszonyom itthon van, olyan bizton érzem magamat, mintha kerített várban volnék. — Biz leányom, sok férfinál többet ér ő. Hogy ne szegény ? Annyi esztendő óta minden gond az ő vállán van, a­mi csak egy férfit illet. Az egész nagy gazdaságot neki kell folytatni, s mintha nem lett volna a magáé elég, testvérei Bánfiné és Telekiné nagyasszonyomék itt levő jószágait is hozzá vette bérbe. Mennyi processusa van majd ezzel, majd amazzal, szomszédokkal, atyafiakkal; de bezzeg’em­­berükre találnak ő ’ bennne ; maga megy a túrákhoz, a törvényszékre, s oly okosan beszél, hogy tanul­hatna tőle akármicsoda prókátor; hát mikor Kemény János uram eljött ide legyeskedni, azt gondolva, hogy asszonyom is csak amolyan fajta szalmaöz­­­vegy, hogy ki adta neki az utat! A jó úr azt sem tudta, melyik lábával lépen ki? pedig fejedelem volna. S aztán boszújában sárczoltató hadnagyot küldött ellenünk egy csoport láncsás gyülevésszel. Ott voltál úgy-e, mikor azokat kiverette asszonyom a faluból ? Hogy elfutottak szegények, mikor meg­látták, hogy asszonyom maga is puskát ragadott el­lenük. — Hiszen csak ne futottak volna ! beszélt közbe kérkedőleg a tűzről pattant leány, tudom istenem, hogy majd én is végig húztam volna egynek a hátán a pemetefával.

Next