Pesti Napló, 1851. október (2. évfolyam, 469-495. szám)

1851-10-18 / 484. szám

Azonban még semmi sincs megállapítva, s mint mondják, a köztársaság elnöke, kedden szándékozott a maga legfelsőbb akaratát tudatni. Mi lesz ezen akarat vagyis elhatározás ? Ez olyan kérdés, melyre bajosan lehet megfelelni. Annyi igaz, miszerint az elnöknek az utóbbi napokbani magavi­seletéről ítélve, ő az úgynevezett Persigny-féle terv felé hajlott. Már azt is beszélik , hogy ezen imperia­lista érzelmű udvaroncz Girardin Emil mellett fog­lalna helyet egy új kabinetben. Azt is mondják, hogy ezen kabinetnek feladata lenne : a nemzetgyűléstől a revistot, a máj. 31-diki törvény eltörlését, •—az octroisk megszüntetését — és a sereg b­elebszállítását stb kívánni, s megtagadás esetében, a nemzetgyűlés egy megelőző rendelet által föl fogna oszlattatni, a népre hivatkoznának stb s végre megindulnának a kalandorok pályáján. Azonban azt mondják azok, kik a köztársaság el­nöke szokásaival inkább ismeretesek , miszerint az elnök nem fogadná el Persigny merész terveit, s azok elenyészvén, hely fog ürülni egy Barrot-féle minisz­tériumnak, melynek hivatása, a máj. 31-diki törvé­nyen kisebb vagy nagyobb fontosságú változásokat vinni véghez. Bár hogyan legyen i3 a dolog, egy bizonyos : hogy a champlatreuxi terv, mi a választások siettetéséből állott, megbukott, miből önként következik, hogy a legitimista- bonapartista szöveg is föl fog oszlani. Berryer és Falloux hasztalanul compromittálták ma­gukat a bonapartei expediens által, s azon szégyen­nel kell visszavonulniok, hogy ilyen vállalathoz fogtak. Hogy minő következményei lehetnek a politika ezen megváltozásának, nem lehet fölszámítani, s né­melyek szerint nagy veszély származhatik belőle, nemcsak Francziaország, hanem egész Európára nézve is. Még pár nap, s Lamartine-nek ismételni lehet: alea jacta est. Mi a miniszteri combinatiokat illeti, azok még a bizonytalanság színezetével bírnak. Beszélnek La­­martineról, mi azonban kevés hihetőséggel bír, mint az Odillon-Barroté is. Ez utóbbi, kinek már Párisba érkeztét jelentették, csak 25. vagy 26-kán fog visz­­szatérni. Beszélnek még Billault és Duclerc felől. Girraud is , ki az ideiglenes minisztérium alatt köz­oktatási tárczát hordozott, Párisban maradt, pedig vidékre akart távozni, látva a politikai zavarokat. Azt is hihetőnek tartják, hogy a jelen miniszté­rium némi módosítással megmarad, csak Carlier fogna határozottan visszavonulni, ki azt állítja, hogy a máj. 31-diki törvény fentartása és rendkívüli megszorító rendszabályok nélkül kétes a jövendő. Mi Léon Faucher bukását illeti: sokan annak tu­lajdonítják , hogy az elnök környezete ellenszenvvel viseltetett iránta , másfelől, hogy az aranyrud­lotte­­ria is befolyással bítt volna megbukására. A képviselők térnek vissza Párisba. A szélső­bal­oldal tagjai dühöngenek Girardin ellen. Nem ke­gyelmeznek neki azért, hogy becsületét (?) a forra­dalom kikerülése kívonatának akarja föláldozni. A Siécle, mely legmérsékeltebb a democrat hírlapok közöl, nem hagy eziránt sem semmi kétséget. A bal­oldal minden árnyéklata összeülend a nemzetgyűlés kinyíltával, hogy általános mag­ok viseletére nézve egy tervet állítsanak meg. Girardin Emilről a Messager de VAssemblée-ban im ezeket olvassuk: „Girardin gyakrabban látogatja az Élyséet. A Presse főszerkesztőjének a köztársaság elnökével­ találkozása nem titok senkire nézve is. Girardin úgy járhat be, mint dr. Vér­on. „Girardin hírlapjában revissét ajánl a köztársa­ság elnökének cserében a máj. 31-ei törvény eltör­léséért, stb. (A Patrie még most is következőleg ír a minisz­teri krízis felől. Sokat beszélnek a miniszteri krízisről a köztársa­ság elnöke és kabinetjének az általános politikát il­lető eltérő nézetei miatt. Ha jól vagyunk értesülve, a kabineti tanácsban csak a máj. 31-ei törvényre nézve voltak komoly értekezletek. Mindamellett, a jövő kedd előtt erre nézve semmi elhatározó lépés nem fog történni. A köztársaság elnöke, ki még ed­dig nem nyilatkozott, ekkor fogja határozatát tudatni. A Bulletin de Pari-ból az tetszik ki, mintha az elnök csakugyan a mérséklett baloldal felé hajlanék: „Bár­mik legyenek is eredményei azon helyzet­nek , melybe mi léptünk, s mely nem eléggé nyo­masztó és gyökeres, hogy krízisnek lehetne nevezni, ezen eredmények, minden bizonnyal, csak személye­ket és nem elveket fognak érdekelni. Napóleon­ La­jos kormánya, mely oly bölcsen és oly becsületesen három évig conservativ volt, nem feledi el sem kö­telességeit, sem törekvéseit, sem múltját, sem ünne­pélyes kötelezettségét. Az elnök kormánya nem lesz­­ soha sem hegypárti, sem socialista. Azonban a fen­­tartást széles­ értelemben kell venni, nem mindennapi jelentőségében. A fentartás (conservation) nem zárja ki sem a polgárisodási előh­aladásokat, sem a köz­­igazgatási és pénzügyi javításokat, sem a társadalmi bölcs reformokat. „Napoléon császárnak ép oly gyakorlati és sza­­badelmű, mint czéljára nézve népszerű politikája vala, s e mellett, a demagógiát korlátozni s az anyagi és erkölcsi rendetlenséget vaskarjával le­­nyomni tudta. Ő a conservatiót nem egyedül a po­­itikai nyomásban helyezte, hanem minden nemzeti érdek kielégítésében. Az elnök követheti ezen dicső példát, a­nélkül, hogy a conservativ elveket el­­hagyja.“ stb. Nagybritannia, London, oct. 13. Az Observer egy jól értesült hírlap megc­áfolja a miniszterváltozás felől szállongó hí­reket. A hír abból vette eredetét, hogy Clarendon lord Dublinba való hazautazását elhalasztotta a hol­nap tartandó minisztertanácsban résztvehetés végett. Greymik semmi szándéka a miniszteri tárczát egés­­ségi tekintetekből letenni, sőt egéssége teljesen helyre állott és már holnap Londonba érkezik. A Times egyiptomi kérdésről értekezve, alkalmat vesz magának Palmerston herczeg megtámadására, hogy Kossuth szabadon bocsáttatására törekedett. A Nil melletti megveretés szerinte a Bosporus mel­letti állítólagos győzelem gyümölcse. Nevetséges a portánáli brit befolyásról beszélni, ha azt látja az ember, mikép ezen befolyás semmit sem volt képes keresztül vinni, hanem ha olyast, mi Angliára nézve igen közönyös , t. i. a magyar foglyok szabadon bo­­csáttatását, hogy ezért másik oldalon elveszítse azt, mi az angol érdekekre legnagyobb fontosságú, t. i. az egyiptomi vasutat. A portának nem lehet rész néven venni, hogy Ausztriával a viszályát Anglia rovására kívánja kiegyenlíteni. Kétségtelenül Abbas basa is engedend az osztrák befolyásnak. Az osztrák fő­ügy­nök Huber nagy sietséggel ment Alexandriából Cai­­róba, hogy az alkirályt a Stephensonnali szerződés felbontására , s a bánatpénz kifizetésére indítsa. Ha ezen kísérlet sikerül, Anglia kénytelen leend elnézni oly idegen ügyekbe keveredéséért, melyek reá nem tartoznak. Kossuth-tó­l szombaton este a suthamptoni polgár­­mesterhez érkezett levélben mondatik : „Még mindig el vagyok határozva a Southamptonbani kiszállásra, s Long kapitányt meg fogom kérni, hogy engem se­besen Gibraltárba vigyen, hol remélem és óhajtom, alkalmat nyerendek Anglia szabad és dicsőséges partjaira, hacsak egyórai időre is érkezhetni stb.“ Ebből látszik, hogy a Mississippi semmi esetre sem megy Southamptonba,­­mint a Times mondja, Long kapitány nem érzi magát följogosítva az eléje sza­bott útrendnek elhagyására.) A Jupiter tegnap Kossuthról­ minden tudósítás nélkül érkezett Southamptonba. Gibraltárt, 4-kén hagyta el; miután a Mississippinek Marseilletől Gibraltárig 4 napra van szüksége, Iberia pedig valószínűleg már 5-én eljött Gibraltárból, azt hiszik, Kossuth talán az Induson 22-én vagy a Madridon 24-én érkezendik meg. Kossuth érintett levele Marseilleből szombaton este londoni postajegygyel érkezett: egy gentlemann hozta azt Marseilleből Angliába, s itt adta postára, miután Kossuth a franczia postára bízni nem akarta. Egy southamptoni tudósító szerint Pulszky a kéz­írást azonnal megismerő, s igen sok embernek első gondja volt a polgármesteri hivatalhoz sietni Kossuth kéziratának láthatása végett. Habár a levél nem volt közönségnek szánva, a polgármester még­is kinyo­matta , s Palmerston lordhoz, lord Dudley-Stuard­­hoz , Cobdenhez stb. példányokat küldött. Szombaton, oct. 11-én, mint utolsó napon 53061 egyén látogatta meg a kristálypalotát. Bevétel 4845 font sz. 10 sill. - den. Habár semmi berekesztési ünnepély nem ren­­deztetett, ilyest maga a közönség létesített. Som­mer egész karával elkezdte a nemzeti hymnust, és az épületben levő minden hangszer, a Pignolol kezdve a legnagyobb orgonáig s a chinai Jongig megszólalt. A transeptbeni tolongás igen nagy volt. Paxton a karzaton fedetlen fővel állott. Naplement következvén , a policemanek szépen kezdték kérni a közönséget távozásra, s a közönséget egyszerre le­­irhatlan lelkesülés lepte meg; ezer meg ezer kendő, kéz, kalap lengett és mozgott a levegőben, minden­féle nyelven éljenek hangzottak Paxton-ért, Albert herczegért, a királynő­ ért és — Kossuth-ért! — Öreg és fiatal asszonyok sirva, és sok jó angol fáj­dalommal hagyta el a palotát, melyről hat hó előtt azt hitte, hogy Angliára végveszélyt hozand. Németország, Frankfurt, oct. 12. — A C. B. frankfurti levele­zője alaptalannak mondja azon hírt, mely már több lapban megjelent, és miszerint közelebbi időben al­kudozások vezettek volna folyamatba a Frankfurt kö­zelébe vont szövetségi csapatok figyelmet érdemlő szaporítására nézve. A szö­vetséggyűlés oltalmára ha­tározott hadtest létszáma s összeállítása már szövet­­séggyűlési határozattal szabályoztatott, és azon né­hány hét alatt, mióta ez történt semmi sem jött közbe, mi nagyobb számú hadtest összevonását tenné szük­ségessé. A szövetségi hadtest nagy része a közel városokba helyeztetett el: Friedbergbe, Offenbachba Darmstadtba, Hanauba. Mint már érintők a hadtest főparancsnokának joga leend azon területen, melyen az alája rendelt csapa­ I­­ok felküsznek — bármely várost vagy községet os­trom állapot alá vetni, s a körülmények által igé­nyelt katonai rendszabályokat foganatosítani. Frank­furt városnak a szövetségi hadtest főparancsnokához, és a helyőrség parancsnokáhozi viszonyára nézve még mi sem állapitatott meg, még­is mint hallani, alapelvül állitatott fel, hogy a főparancsnoknak ez­úttal sokkal kiterjedtebb jogok lesznek adandók mint mennyivel 1833-ban és 1842-ben Frankfurt meg­szállásakor a főparancsnokok felruházva valának. A Pr. Ztungnak írják, miszerint az egyes államok alkotmányainak megvisgálására bundestagilag neve­zett bizottmány arra látja magát indíttatva, hogy Frankfurt szabad várost a városi törvényhozásba különösen átvitt 1849. febr. 9-ki alapjogok meg­szüntetésére szólítsa fel. A frankfurti törvényhozó gyűlés egyik bizottmá­nyában visgálatra bemutatott sajtótörvény 1-ső sza­kasza a sajtóvétségekről 37 c­ikkben, — 2-ik sza­kasz a sajtóra vonatkozó rendőrségi szabályokról 21 czikkben értekezik , — a 3-ik szakasz általános ha­­tározmányokat tárgyal 3 czikkben. Berlin, oct. 13. — Tegnapelőtt a pozeni tarto­­mánygyű­lés mint előre hirdetve volt berekesztetett. Putzkammer elnök által ez alkalommal tartott be­széd semmi különöst nem tartalmaz. A követek leg­többje már ugyanazon napon elutazott. A gyűlés tulajdonkép már 9-én befejezte működését, midőn a kormány elé terjesztendő országgyűlési tudósítás tárgyaltatott. Niemojewski követ alkotmányjavaslata szakadást vitt a lengyel párt soraiba, mennyiben arra nézve a túlzók és mérsékeltek egyet nem értenek. Niemojewski indítványa által a túlzókhoz csatlakozott ugyan, de még sem lehet őt ezen párt tagjául tekinteni, valamint az indítvány nem egyenesen tőle származott, mert an­nak megindítója s szerkesztője a minden tekintetben túlzó Krotowski volt. Krotowski, mint másod ka­marai tag már 1849-ben szándékozott indítványt tenni Posenre vonatkozólag egy alkotmány behoza­tala érdekében; azonban még lengyel követtársainál is oly kevés viszhangra talált, hogy e fölötti boszú­­jában a követségről lemondott, és most két év lefo­lyása után ismét előlép tervével, a­nélkül, hogy na­gyobb szerencsét remélhetne. Krotowskinak a Goniec­polski szerkesztőjéhez a fönforgó kérdésben intézett és nyomtatásba vett levele , mielőtt kiszedetett volna, a nyomdában lefoglaltatott. Kevés idővel ezelőtt a lapokban körutat ten ama tudósítás, miszerint a porosz király Sulkowskinak sa­­játkezűleg irt a poseni tartománygyűlésen történt föllépésére vonatkozólag, és kijelenti, hogy az elnök nyilatkozatát tökéletesen helyesli s magáévá teszi; általán fogva eme legmagasb kéziratról azt mondák, hogy nem épen kegyelmes. Azonban újabb tudósí­tások szerint a király levele igen szelíd tartalmú, s egy helyen mondatik benne, hogy a király „barátait“ nem örömest látja az ellenzék soraiban. Az egész mindössze barátságos figyelmeztetés és helyreigazítás jellemével bir. Berlin, oct. 14. — Több lap a September 7-iki szerződés „titkos czikkeivel“ foglalkozik. És való­ban létezik is ily titkos czikk kettő, de melyek tiszta szándékáról nemsokára mindenfelé meggyőződhet­nek , miután azok legközelebb közzétetetnek. A brémai alkotmányviszonyok rendezését nem so­kára a Bund veendi át. Hírlik miszerint erre nézve különös bizottmányt nevezne ki a szövetségi hatóság, és küldene Brémába. Mannheim, oct. 10. — A kivándorlás napi­ren­den van, s szakadatlanul folytattatik, s oly mér­tékben , miszerint mindennapra lehet középszámmal 150 kivándorlót venni, kik Sveicz, Würtemberg, rajnai Bajorországból és Badenből vándorlanak ki. Ma a gőzösökön 1100 kivándorló indult a Rajnán le­felé, holnapra 300 menend el. Hannover, oct. 13. — A P.Z. telegraf útján azon tudósítást vettte, hogy Dűlen brémai lelkész , ki itt hit szónoklatokat akart tartani, kormányrendelet foly­tán befogatott. Fölségsértési per inditatik ellene. München, oct. 10. — A birodalmi tanácsosok ka­marája tegnap először ismét összeült egy küldöttség nevezése végett, mely mint a követkamra bizottmánya a királyi családnál fájdalmat fog tolmácsolni. Vilmos porosz herczeg elhunyta.fölött. Berlin, oct. 13. —A király születésnapja, melyre az udvar kivételesen a Vilmos kir. herczegért öltött gyászt is leteendi, teljes fénynyel fog megünnepeltetni. Ma estvére az udvarnál még Mecklenburg-Strelitz el­­jövetét várják, az altenburgi koronaherczeg tegnap érkezett meg. — A ,Neue Preusz. Ztg.­ mai esti számában újra megszólal a leendő vámegyleti ta­­nácskozmány tárgyában, és pedig határozottabb han­gon. Miután e lap s az itteni sajtó egy ideig csak Szászországgal, mint a sept. 7-kei szerződvény el­lenségével bajlódott, magán tudósítások szerint töb­bé nem látszik kétségesnek, hogy Bajorország, nem tekintve saját kereskedelmi kamrájának szavazataira, komolyan gondolkozik a vámegylet feloszlatásán, és ezen eshetőséget ma a N. P. Z. nyilván kimondja. — Egy áthelyezés a jelen pillanatban az itteni közön­ségnél különös figyelmet gerjeszt. Bindewald ülnök, a ,Kreuzzeitung“ igen tevékeny dolgozótársa, — az­előtt az itteni hadtörvényszéknél államügyész és pártfogoltja Wrangel tábornoknak, ki őt a teltowi parasztoknak követül ajánlotta; legújabban a cul­­tusminiszteriumnál lévén alkalmazva, egyszersmind ismeretes, mint számos újabb egyházi szigorú ren­deletek szerzője, s csak nemrég kinevezett kormány­tanácsnok, — hirtelen egyik tartományi törvényszék­hez helyeztetett át; az ezzel összefüggő krízis alkal­mit szolgált egyszersmind azon hírre, mintha maga a cultusminiszter is le fogna lépni.­­ A sziléziai tartománygyűlés tegnap Schleinitz főelnök által be­rekesztetett. Spontini özvegye ide megérkezett, hogy a király személyes meghívására holnapután ,Olimpia­ nagyszerű előadatásában részt vegyen. — October 14. — A rendi párt egyik főkiván­­sága a tartományi tanács-választások ismétt vissza­állítása , vagy legalább a tartományi tanácsnokok­nak a kormány általi kineveztetésénél a nagy föld­birtoknak nagyobb tekintetbe vétele. E kívánság valósítására a tartományi rendek gyűlésein élénken működnek. Eleinte a tanácsnokok a kerület nemes birtokosaitól önkebelükből választattak; e választási jog lassan kint egy, három jelöltnek bemutatási jo­gába ment által, kik közöl a kormány választotta aztán a tartománytanácsot. De mivel e bemutatási jogot a nemes birtokosok nem igen buzgón gyakorol­ták , ennélfogvást a tartománytanácsosok kinevezése lassankint egészen a kormánytól jön függővé, mely a tartománytanácsnoki hivatalokat eleinte ideiglene­sen , s nem sokára végérvényesen igazgatási tiszt­viselőkkel , kormányszéki ülnökökkel és előadókkal töltötte be. A tartománytanácsi hivatal fontosságá­ról , mely a bureaukraticus igazgatási gépezettől a községek rendi önigazgatásához átmenetet képez, a rendi párt igen is meg van győződve, s ámbár legki­sebb reménye sincs, hogy a tartományi tanácsosokra nézve a nemes birtokosok által és közös leendő vá­lasztási jogát ismét visszaszerezhesse, legalább annyit törekszik elérni, hogy a tartománytanácsi hivatalokra ne oly tisztviselők, kiket semmi földbir­tok nem csatol a kerület vagy a nemesi jószág érde­keihez , hanem egyenesen nemes földbirtokosok al­kalmaztassanak. Ilynemű javaslatot épen most nyúj­tott­ be a pomerániai tartománygyűlés több követe; ugyanezen urak még a tartománytanácsnokok hatás­körének szélesbítését is kérik. A kormány nem lát­szik hajlandónak a rendi párt­­ kivánataiba egyezni, melyek betöltése által az igazgatási gépezet egy ré­szét ugyanezen a nagy földbirtokosok által szemé­lyesített párt kezeibe bocsátaná.­­ Azon kérvények közöl, melyek szinte a pomerániai tartománygyűlés­­nél nyujtattak be, még a következőket emelem ki: a tartománygyűlés keresse meg a kormányt, misze­rint ez a tartományi rendeknek minden, őket érdek­lő , s utolsó együttlétek óta kibocsátott törvényeket jóváhagyás végett terjesszen elő s a tartományi ren­deknek ősi jogokon alapuló alkotmányát otalmazza : — a tartománygyűlés indítványozva az állami javak­ból kármentesítést a vadászati jog eltörlesztése által megkárosultak részére ; — a tartománygyűlés hozza javaslatba a kormánynál a védvám rendszerreli el­vileges felhagyást s egy szakértők gyűlésének mielőb­bi egybehivását; továbbá még ugyanezen tartomány­­gyűléshez egy kérvény érkezett az alkotmányi okle­vél 40 §-ra vonatkozólag, mely a hitbizomány meg­szüntetését rendeli... 1852-dik évi jan. 1-jétől kezdve Varsó s a porosz határ közt rendes gőzhajó­­zás (hetenkint háromszori menettel) fog életbe lépni, szintúgy Varsótól is Sandomirig. Varsó ily módon, különösen az Oroszország belsejéből kiágazó vasút által is , némi középponttá alakulna. Hamburg, oct. 12. — Itt tegnap reggel újabb el­­fogatások történtek. Az elfogottak, mint halljuk, egy daróczszövő, egy szivarkészítő, s egy szabó. A­mint hiteles forrásból értesíttetünk, nem annyira oda tö­rekszik ez által a hatóság, hogy a socialisticus ösz­­szeköttetésekről gyanúsaknak látszó munkásokat megbüntesse, mint inkább oda , hogy ily egyéneket minden politikai működések­ és izgalmaktól vissza­­rezzentsen. Bréma, oct. 11. — Az itteni polgársággal a sena­tes egy nyilatkozata közöltetett, melyben ez oda utal, hogy, miután a sept. 17-kéről kelt előterjesz­téseket megtette, csak a szövetséggyülés fölhívásá­nak hódolt, és hogy a polgárságtól nyert válasz után nem marad egyéb teendője , mint a szövetséggű­lés­­nek erről jelentést tenni, s a továbbit rendelkezésére hagyni. Kasszel oct. 7. — Az utóbbi napokban az újonnan megjelent államszolgálati törvény sokféleképen a tanítói­ karra alkalmaztatott. Számos tanárt, i. ötven s néhányat említenek —rendelkezésre hagyatott; közöttök vannak az utolsó országgyűlésen a balol­dalhoz tartozott tanárok, névszerint Bayrhoffer Mar­­burgból (az utolsó rendikamra elnöke) Graefe rector, idevaló ; Thorbald lelkész Hanauból, Berlitt, hersfeldi reáliskolai tanár, továbbá helybeli Jansen tanár és több. Más tudósítások szerint Ray Koller tanár és Graefe rector még hivatalaiktól is felfüggesztettek. Dánia, Kopenhága, oct. 11. — A Volksthing f. hó 9-kén tartott ülésében elfogadtatott. Tscherning követ azon indítványa, hogy a pénzügyi törvény ne utasíttassék bizottmányhoz, hanem egyenesen tárgyalás alá vetessék. Törökország, Konstantinápoly, oct. 4. — A török birodalom, ezen rozzant épület mindinkább s inkább korhadozik, egy kő a másik után kihull, s talán nincs messze már azon időpont, melyben összeomlani s lakóit romjai alá temetni fogja. A véres háborúk Bosnyák- és Bolgárországban az államnak annyi emberéletbe, s a mi reá nézve még érzékenyebb csapás, annyi pénzbe kerültek, hogy nem is képes a veszteségeiből felüdülni. Ugyanezen eset forog fen a kurdok fölke­léseinél, melyek — daczára a török hírlapok minden megnyugtató tudósításainak­­— mlég máig sincsenek elnyomva. Az egész Libanon erős, s csak kedvező alkalomra vár, hogy a portán újabb sebet ejtsen. Szamosz, most a legerősebb fegyverhatalom által elnyomatva, nem késendik alkalmat találni, hogy a török igát lerázza. Egyptusban a tanzimat és vasut­­kérdés tekintetében a portát oly bajok fenyegetik, melyek nehezen fognak javára kiegyenlítetni, ha Abbas basa a várt és a mint hírlik, meg is ajánlott segélyt Angliától megnyeri, melyre nézve a vasút kétségkívül a legfőbb érdekkel bír. A legújabb nyugtalanságok Nauplaseban még mindig nem tekint­hetők bevégzetteknek, s a beduin törzsek, rabló megtámadásaik által, minden helyet közelükben ve­szélyeztetnek. Mialatt a porta minden erejét egye­síti, hogy széles birodalmának külön tartományaiban a rendet erőhatalommal helyreállítsa, ime most­an-

Next