Pesti Napló, 1851. október (2. évfolyam, 469-495. szám)

1851-10-20 / 485. szám

nem talál módot, mert az önteremtette érdekek fejére nőttek. Mondhatni ugyan, hogy a kormány feladata szigorán megítélni, mit pártoljon , miben van életerő? s viszont mit hagyjon magára? Itt akaratlan nagy kérdésekbe botlunk. Minek erőnek erejével bízni annyifélét a kormányra? Mi lesz Európa sorsa, ha minden országában kifejlett az ipar minden ága? Agyonüti egyik a másikat, hogy ne termesszen, vagy hogy tőle vegyen, s ne mástól ? — Anglia megkezdő. Oly kérdések, mik e lapok körén túl vannak. Mi hazánk mai állapotában a ,,possibilis“ nézet? arról a „különbség a munka közl czikkekre vonatkozással legközelebb szólandunk. V. Berlin , oct. 17. Tegnap illetett meg a király születésnapja. Fényét csökkentette azon körülmény, hogy a Vilmos herczegérti udvari gyász még nem telt ki. A király Sanssouci kastélyban fogadta az üdvözleteket; onnan Potsdamba ment, hol a mulatókertben a tábornoki és tisztikar szerencsekivonásait fogadta el, melyeket annak nevében Wrangel tábornok adott elő. A Staatsanzeiger már több földíszitéseket hoz az új Hohenzollern királyi házirenddel; nagy komburkeresztet kapott Wrangel tábornok , Manteuffel miniszterelnök és Radowitz tábornok. Németország számos vidékein az aratás gyengén ütvén ki, a kormányhoz több oldalról érkeztek felhívások arra, hogy a gabonakivitelt tiltsa meg. A Preus. org egy hoszszabb czikkben kifejtette, miért nem tehet eleget a kormány e fölhívásnak. Előadja, hogy az aratás eredményéről, amaz aggasztó előadások nem egyebek puszta híreknél, melyek amellett épen földművesektől származnak. Tagadhatlan ugyan, hogy a több vidéken gyengén kiütött aratás következtében élénk mozgalom uralkodik a vásárban, s az árak tetemesen fölhágtak ; a rozs , mely a tavaszszal 32 talléron állott , most 52 tallérra hágott, de további hágásától nem lehet tartani, s ezen ár külömben sem oly magas, hogy rendkívüli rendszabályokat igazolhatna; felét sem érte el azon árnak, mely éhségi árnak lenne mondható, minő volt 1847-ki. — Említettem közelebbről, hogy itten azt hiszik, Poroszország a mellett fog állam s maradni a slezvng-holsteini ügy végrendezése tárgyában, hogy Augustenburgig igényei illő kárpótlás által egyenlittessenek ki, igy az összes dán monarchia egysége megtartassák , s csak Holsteinnak Németországgal egybeköttetésére s a herczegség rendi alkotmányára legyen figyelme. A Const. Zrg e tárgyban egy figyelemreméltó vezérczikket hoz, melyben azt mondja : lehet-e önkéntes lemondásáról beszélni Augustenburg herczegnek , ki számkivetve, javaitól megfosztva, gyanúsítva, megtámadva , Európa nagy hatalmasságai kormányaitól elhagyatva találja magát. Jogigényei, melyek egyek Németországéival, föláldoztatnak európai érdekeknek, pedig miket ezek alatt értenek, nem mások, mint angol, franczia , orosz érdekek; a német érdekek mellett egy hang sem szólal föl Európa nagy tanácsában. A Kreuzzeitung szerint utoljára is egy kiadott kabineti rendeletnél fogva csakugyan Bonin tábornok hibáztatott volna föl a Frankfurt körül egybevonandó szövetségi hadtest parancsnokává. — Ugyanezen lap szerint, a miniszterkrízis , mely Bécsben lett volna, már el lenne enyésztetve. Bach úr a minisztériumban marad , csakhogy fölhagy eddig követett nézeteivel. — A lapok közölték angol kutforrás után azon hírt, hogy a londoni osztrák követ elutazand, mihelyt Kossuth Sothamptonban partra száll. A preusische Zignak egy levelezője e közlést oda igazítja, hogy Bud Schauenstein gróf egyszerűn oda utasittatott, tegyen egy mulató utazást Anglián kívül azon idő alatt, mig Kossuth Angliában időrend. Bécs, oct. 16. A Statistika az országok tükre, s minden rejtélyeik kulcsa; ennek egy ága a művelődés-statistikája (Cultura sz. ); ehhez egy kis adatkával járulok ezúttal. Ugyanis még Magyarország, és Erdélyben öszesen 8—9 magyar lap jelenik meg, s igazán szólva tengődik , s ezek képviselik összes , szellemi napi szakmányunkat, addig olasz lapok száma, mik egyedül monarchiánkban jelennek meg, hatvanra rúg. Pedig az olasz nemzet alig számos, mint a magyar. Majlandban magában 24, — egyéb Lombardiában 9, — Velenczében 9, — területén 5, — Triesztben 9, — Zárában 2, — Déli Tirolban 2 jelenik meg részint politikai, orvosi, törvénykezési, művészeti, zenészeti, kereskedelmi lapok. — Ezen adat annál szomoritóbb, mert részvétlenségünknek az irodalom iránt csak egy oldala, irodalmi vállalataink , ha néha, keletkeztükkor—ephemer biztatásban részesülnek is, kora halállal szoktak küzdeni; mindenféle okot szoktunk fölhordani mentségül, még szegénységünket is, ami valóban nevetséges, ha látjuk hogy lóra, kutyára, selyemre, bársonyra , sallangra-kártyára mégis csak mindig jut, csak egyedül olvasmányra nem! Mondjuk meg az igazat: nem szokásunk olvasni; ez utóló szükségeink közé tartozik. Ezért nem lesz soha semmi belőlünk. Dixi. Hir szerint Albert főherczeg 14 napig tartandó körutat teend Magyarországban. A központi félhivatalos lapok komoly indignatióval kelnek ki a rijálknak Törökországban üldöztetése rllmn, mely nem annyira a központban, mint a provinciákban divatozik. —az mindenütt természetes, hogy a központban a hivatalnok is jobban tölti be körét, mint a hol az ellenőrködés hiányos, s igy a túlbuzgalom, vagy rész akaratnak szabad szárnyai vannak); egypár eset méltó kiemelésre a sok közöl. Két iszonyú hír foglalkoztatja ma városunkat: hogy Fraschini, a most élő tenorok tán elsője, s a bécsi közönség ünnepeltje, Velenczében egy vetélytársa által csupa irigységből három tőrszúrás által meggyilkoltatott. Ilyesmire csak az olasz képes ma is, mint századok előtt; neki ma is „az a nap süt az égen“, ugyanazon vér foly ereiben. A másik esemény, hogy a gneixendorfi (Krems melletti) puskapor-torony a légbe röpült; részleteiben az a nevezetes, hogy épen azon perczben történt, midőn egy őrnagy, egy auditor , s egy hadnagyból álló bizottmány , mely annak vizsgálatára kiküldeték, a kocsin közeledék, a pusztítás iszonyú volt, a három derék tisztet a repülő kövek agyon zúzták (Aoh shackspeari sorsa a kocsijukba fogott lovak épen maradtak), s ezeken kivűl még négy emberéletnek vete véget, s több óra távolságban földrengésként volt érezhető, ablakok törtek össze, falak ingottak. 160 mázsa lőpor volt a toronyban, 800 mázsa előtte való napon vitetett Bécsbe. A hivatalos nyomozás megkezdeték, a gyanú egy egyént vádol , kinek kezelése ellen volt a vizsgálat kirendelve, s ki önmagát is a romokba temeté. Egyébiránt politikai szélcsend. X. 44. §-a értelmében a pénzügyigazgatás beleegyezésével történendik. 18. §. A bíráló bizottmány megítéli ugyan esetről esetre, váljon a benyújtott váltók elfogadandók vagy elutasítandók-e, de a bécsi bankigazgatóság által is, a pénzügyminisztérium megegyezésével, a váltók beszámítolására a pesti fiók-beszámítoló-intézetnél egészben kiszabott öszveghez képest időről időre egy maximum fog megállapíttatni, melyet egy nevezim sem léphet át, sem fizetős sem benyújtói minőségben. 19. §. Az erre nézve a bankigazgatóság által kijelölt határait a hitelmegszabásnak , az igazgatóság és bírálók kötelesek szem előtt tartani, s a beszámítolás végett benyújtott váltók megítélésénél, a hitelpapírok elfogadása vagy elutasítására nézve a többi tekintetek és megkivántatóságok mellett zsinórmértékül venni. 20. §. A pesti fiók-beszámitoló intézet igazgatósága az ügyletvitelre nézve a bécsi bankigazgatósággal folytonos egyetértésben tartozik magát tartani. A pesti fiók-beszámitoló-intézetről minden hivatalos közlemények közvetlen a bankigazgatósághoz Bécsbe intézendők, ily aláírással. „A szab. austr. nemzeti bank fiók-beszámitolóintézete Pesten“ az igazgatóság láttamozása mellett ellátandók. 21. §. A felek irányában az igazgatóság és bírálók a hitelpapírok elfogadása vagy elutasítása okairól felvilágosítást adni nem tartoznak. Sőt inkább az igazgatóság és bírálóknak kötelességükké tetetik, az ottani beszámítoló intézet minden viszonyai s tárgyalásairól, ünnepélyes fogadásukhoz képest, a legszigorúbb hallgatást gyakorolni. 22. §. A bíráló bizottmány elé mindennap egy kimutatás terjesztetik , minő öszveggel, tekintettel a beszámítolási ügyletre egészben szánt öszvegre, lehet e napon rendelkezni, valamint a már használt hitelkimérés magassága az egyes névezimek számára. 23. §. A pesti fiók-beszámítoló-intézethez beszámítolás végett csak oly hitelpapírok fogadtathatnak el, melyek az ezen szabályzat 14. §-ában átalában kijelölt, továbbá az ezen szabályzatban még közelebb kijelölendő megkívántatóságoknak megfelelnek. 24. §. Váltólevelek , melyek elfogadásukkor jegyzőségi tárgyalás alá voltak vetve, vagy azt a fizetéskor szükségük , a fiók-beszámitoló-intézet által el nem fogadtatnak. 25. §. Hasonlókép kizárvák a beszámitolástól: a) Minden Budapesten kívül fizetendő váltólevelek. b) Hitelpapírok, melyek Budapesten kívül elfogadvák, s Budapestre csak fizetés végett utasíttatnak (Domicile). c) Váltólevelek , melyek egy fizetendő pénznem meghatározása nélkül, valamely idegen pénzlábra szólanak , valamint: d) Olyanok, melyek ugyan az idegen pénzlábat határzolt pénznemben kifejezik , de a fizetésnek alapjává szilárd váltófolyamot nem tesznek végre. e) Váltók, oly pénznemre szólók, melyek a bankvalutára nem alkalmasak. 26. §. Továbbá megállapíttatik : a) Hitelpapírokat, melyek 100 ftnál kisebb öszszegre szólanak , vagy melyek lejáratideje három hónapnál (legfölebb 92 napnál) hosszabb, a bank nem számítol. Másfelől b) oly hitelpapírok, melyek öt napnál hamarabb fizetendők, csak akkor fogadtatnak el beszámítolás végett , ha birtokosaik magukat az öt napra kiszabott beszámítolási levonásnak önkényt alá vetik. c) A bíráló beszámitoló-bizottmány egy tagja sem szavazhat saját vagy a maga házának váltólevelei fölött. Végre d) csak azon hitelpapírok, melyek rendeletre szólanak , s melyeknek valamennyi forgatmányai (Giro’s) rendszerüleg kitöltvék, számítolhatnak be a bank (ottani fiókbeszámitoló-intézete) által. 27. §. A fentebbi 24—26 §-ban foglalt valamennyi szabályok az úgynevezett piaci- vagy árujegyekre azaz : saját önmagukra árukért kiadott váltókra is alkalmazandók. 28. §. A beszámítolandó hitelpapíroknak rendesen három elismert szilárdságú aláírások által kell biztosíttatniok. Ezek közöl kettőnek a pestbudai kereskedelmi törvényszéknél bejegyzett ottani kereskedői vagy orsz. szabad, gyárnoki nevezimnek kell lenni. 29. §. A bírálók a beszámítolásra benyújtott váltók megítélésében szigorú pártatlansággal kötelesek eljárni, s tárgyalásaikról jegyzéseket vezetni, melyek az országfejedelmi biztos és a bankigazgatóság által megtekinthetők. 30. §. A beszámítolást a bankigazgatóság által meghatározott munkanapokon és órákban az ajánlott hitelpapírok benyújtása által a beszámitoló intézetnél kívánni lehet. 31. §: Mindenki, rangkülönbség nélkül, ha a beszámitoló intézet előtt mint becsületes ember ismeretes, és pestbudai lakos , a rendszerüleg hozzá forgatmányozott váltót a fiók-beszámitoló-intézetnek benyújthatja. 32. §. A benyújtott váltóleveleket az ajánló egyelőre saját girojával in bianco tartozik ellátni, és két az alábbi A. és B. minták szerint szerkesztett s egyezőleg kitöltött sorzatokkal kisérni. 33. §. Az A sorzat az ajánlónak, annak azonnal történendő megvizsgálása után , mind ideiglenes jegy valamennyi benyújtott hitelpapírokért, két e végre rendelt tisztviselő aláírásával, visszaadatik. 34. §. A beszámitolásra benyújtott váltó vagy elfogadtatik , vagy elutasíttatik. Az elfogadott váltók a beszámitoló intézetnél azonnal őrizet alá vételnek. Az elutasított váltók a feleknek a tisztviselők által visszaadatnak. Az elfogadott váltókért a fizetés a beszámitoló-intézet pénztáránál történik , a B sorozat átadása mellett, melyen egy bíráló aláírásán kívül , a beszámitoló-intézet egy tisztviselője által azon összegnek a vonalsorban szavakkal ki kell íratnia , mely az elfogadott váltóért a disconto levonása után fizetendő. E sorozatnak az illető tisztviselő által kell aláíratni, s végre a benyújtó részéről a kézhezvétel bizonyításának mind az elfogadott váltókérti pénzösszegről, mind a visszaadott váltókról, mellékelve kell lenni. 35. §. Ha a lejárati napon egy elfogadott váltó levél a pesti fiók-beszámítoló-intézet által meghatározandó órára ki nem fizettetik, akkor a legutolsó házha a bank fiók-beszámitoló-intézete nevében közvetlen megtérítésre szólittatik föl. 36. §. A bank s így a pesti fiók-beszámitoló-intézet jótáll az ajánlónak valamennyi a benyújtott sorzat szerint átadott hitelpapírokért. A vissza nem adott leveleket a beszámitolási láb szerint tartozik megtéríteni, ellenben az ajánló is köteles, minden előforduló esetben az intézetnek a maga biztosítása vagy kártalanítására szükséges segélyt eszközölni. 37. §. A nemzeti bank pesti fiók-beszámítoló intézete a fizetést vagy a hitelpapírok kiadását rendszerint csak a sorozatait átnyújtónak teljesíti. Ha a feleknél az A ideiglenes jegyzék , vagy a B sorzat elveszne, azt tartoznak a beszámítoló-intézetnek bejelenteni, mely elővigyázat következése lesz, hogy azon A vagy B sorozatok közöl egy sem vétetik tiszti kezelésbe az ismeretes tulajdonos vagy hitelesített meghatalmazottja személyes megjelenése nélkül, s azok, kik azokat előmutatandják, az iráni magok kellő igazolására fognának szoríttatni. A felek aztán az elvesztett sorzatok másodlatainak benyújtása által, úgy az el nem fogadott hitelpapírokat, valamint a beszámitoló-levelekért részletet egy formaszerinti kártalanitási nyugta kiadása mellett fölvehetik. Az ezután előkerülendő eredetiek érvénytelenekül tekintendők. 38. §. A lejáró váltólevelek a lejárati napon a bank-Kelemen diák magán kívül jön ennyi grácziára s rögtön sietve kötő föl tarsolyát és rezes kardját oldalára, s miután tarsolyába egy tekercs pergament, egy szál kónádat s egy szófonjáró fakalamárist elhelyező , késznek nyilatkozók a rögtöni indulásra. —■ Kegyelmed ugyan könnyű készülettel van az útra, mondá Csáky. — „Integer vitae, scelerisque purus, non eget Mauri faculis, neque arca.“ viszontá a philosoph, a classicusokat citálva, s miután kezébe adták a kantárszárat, azon volt , hogy a lóra felülhessen. Az úri paripa azonban a mint észrevette, hogy a diák egyik lábát a kengyelbe tette, elkezde oldalogni, keringetni, féllábon ugráltatva maga mellett a felülni törekvő poétát, mig a nevető csatlósok zablájába nem kaptak s föl nem segítők a jámbor lovagot, kinek minthogy hosszú lábai voltak, s a gonosz hajdúk igen magasra csatolták fel a kengyelszíjat, úgy kellett ülnie a lovon, mint ahogy a tevén szokás ülni. Csáky László még egyszer utána kiálta, hogy el ne felejtse a mondottakat, mire a poéta akaratja ellen sarkantyúba kapva paripáját, s eszeveszetten neki rugaszkodok s nyargalt vele árkon bokron keresztül ; a mente , fringla és tarsoly csak úgy lódingolt a szerencsétlen lovas után, ki elől hátul kapaszkodott a nyereg fájába, Thoroczkó népének nagy hahotájára, kik sorban ültek künn házaik előtt a szakállszárítón. A szobában, mint a melyen ő maga ült, fölugrott róla, hogy a grófot leültesse, s ez által kitüntető, hogy lábai a szükséges öltözet hiúval vannak, melyre is Csáky rendkívül jó izűen elnevette magát. — Mi a pátvár hadnagy uram! kegyelmed a nagy tisztelet miatt csizmáit veti le, mint a török ? — Instálom, nem vetettem le, hanem az inasom ellopta, mikor aludtam, s ez volt egyedül az ok, mely miatt kénytelen voltam méltóságodnak ama goromba feleletet adni, a melyért remélem, hogy régen megbocsátott. Csáky jó kedve csak növekedett e nyilatkozás által. — Hiszen hacsak ez a baj , azon mingyárt segíthetünk, mondá Kelemen urnak, s kikiáltva hajdúinak megparancsolá, hogy a kocsiládában eltett saját diszcsizsmáit hozzák el a hadnagy úr számára. Kelemen diák szabódni készült, hogy ez rá nézve nagy gráczia, hanem azután, hogy megpillanta az elhozott csizmákat, azok rendkívül megtetszettek neki, lévén királyzöld szattyánból, és kivarrva skófiummal, kétfelől széles arany paszománynyal megczifrázva, s fölütve emailles sarkantyúval.— Húzza föl kegyelmed szaporán, mondá Csáky; mert azután rögtön útra kell indulnia. Kelemen diák tehát megfogá a csizmát két fülénél fogva , s miután abba belemosolygott volna , elkezdő fölfelé húzni. Ez perse nem kis nyulika volt, mert Csáky uram nagyon gavalléros szűk csizmákat viselt, Kelemen diák pedig jókora lábakkal volt ellátva, úgy hogy háromszor is hozzá fogott, háromszor kifáradt bele, még lábát a csizma torkáig birta sajtolni, s e közben úgy dolgozott szemével szájával , hogy Csáky László kidugta a fejét az ablakon úgy nevetett. Végre, hogy a sarkánál fönakadt, megfogva a láblya két fülét, elkezde magát belegázolni, meggörnyedt positúrával kopogva körül a szobát, s nagyot nyögve minden dobbantásnál, úgy, hogy mire az egyik saruba belerugdalta magát, kidülledtek a szegény poéta szemei, s a pofáján csörgött az izzadság. Hasonló keserűségbe került a másik saru fölöltése is a jó czirkáló hadnagynak , ki, miután hat jó erővel dolgozott, hogy lábait a nem nekik való térbe beleszorítsa, neki vörösödött elégültséggel mosolyogta körül pompás feszes csizmáit, mik gyönyörűen harmoniáztak öltözékének többi poros, tintás és zsíros alkatrészeivel. — Figyeljen kegyelmed arra , amit mondok. — szólt Csáky leülve óriás positúrával az egyetlen székre, még az állva maradt diák, hol az egyik lábát, hol a másikat emelgette sziszegve, s majd kérve, majd kőbe, majd zöldre sáppadva , amint a csizma kezdte szorítani tyúkszemeit. — Mikor volt kegyelmed czirkáló körúton ? kérdő Csáky. — Bizony nem tudom azt. — Kellene kegyelmednek tudnia. Mert nem jegyzi föl magának? A fejedelem kívánja, hogy menjen kegyelmed tüstént, és tegye meg a czirkálást haladéktalanul legszigorúbb szemügyre vevőn a Toroczkó, Bánfi Hunyad és Bonczida közt eső helységeket. A szokott kérdő pontokon kívül, melyeket a nép elé szokás terjeszteni, még e következő kérdést fogja kegyelmed a kikérdezettekhez intézni: „nem látott valaki idegen országi állatokat a körül fekvő erdőkben?“ — Idegen országi állatokat ? ismétlőgépien a fanyalgó hivatalnok. — És ha valahol azt fogják mondani, hogy láttak, elvezetteti magát kegyelmed azon környékre, s mindaddig fog fürkészni, mig csak nyomára nem akad. — Instálom a lássan, miféle állatok lehetnek azok ? kérdő szepegre a diák. — No no, ne féljen kegyelmed, nem hétfejü sárkány az, sem minotaurus, legfölebb is egy fiatal párducz. — Párducz ? hebegő elszörnyedve Kelemen diák — Nem lesz kegyelmedre bízva annak elfogása, vigasztald őt Csáky, csupán tartózkodása helyét kellend kikutatnia, s azt énnekem hírül adni. — S valljon, ha ama fenevad, melyről pedig nagyon kételkedem, hogy Erdélyországban tartózkodjék, valahogy Bánfi Dénes uram territóriumába találna átvetődni ? kérdő Kelemen diák, mittevő legyek akkor? — Utána menend kegyelmed. — De az ő birtoka, instálom , liber baronatus, a hol az én hatásköröm megszűnik. — Kelemen diák, ne legyen kend oly együgyü, kiálta föl Csáky. Hiszen nem mondtam én, hogy oda brachiummal szükség menni, az egész expeditiónak titokban kell megtörténnie. A kalauz és kegyelmed fogják egyedül nyomozni a vadállatot, mely, hogy e környéken van, arról biztos tudomást szereztünk, kegyelmed ügyességétől függ annak határozottabb fölfedezése. A többi azután vállalkozóbb emberek dolga lesz. Kelemen diák nagyon furcsának találta az egész bizományt, de nem mert szólni, csak meghajtá magát nagyot sóhajtva. — Mindenek fölött pedig ügyesség, gyorsaság és titoktartás. E három dolog , melyet kegyelmed figyelmébe ajánlok. — Tüstént indulok méltóságos uram, szólt aláhangoltan Kelemen, csak előbb lovat kérek valahol kölcsön, nem akarnám ezeket a szép csizmákat elszaggatni a gyalog utazásban. —• Az egy kissé lassan is fogna menni, hanem azért ne fáradjon kegyelmed ló után, majd egyik csatlósom leszáll a magáéról, s kegyelmed felülhet rá, csakhogy aztán el ne feledjen neki ablakot adatni , nehogy a bőrét hozza vissza. *) így hitták akkoriban a házak előtti padokat. J. M. Folytatjuk. HIVATALOS. Vége. *) 17. §. Az időszerinti kamatláb meghatározása az ottani beszámítási ügylet számára, a bankstatutumoktól *) Lásd Pesti I Napló 484. számát.