Pesti Napló, 1851. október (2. évfolyam, 469-495. szám)

1851-10-23 / 488. szám

mikép a nép szokott életmódját folytatva , örül, hogy dolgaitól a politikai élet hullámzása által, el nem vonatik, és mikép csupán kevés azoknak száma, kik visszahajtanák szerezni a vesztett régi állapotot. De kik így következtettek , feledték , hogy a hallgatás, még nem volt elégültség azon alkotmánynyal. Mi sem vagyunk az ország közvéleményének tolmácsolói, hanem az a józan ész szabályainál fogva tisztán áll előttünk , hogy mi az ország józan, s jogos érdekeit ki nem elégíti, azzal megelégedve nem lehet. Az ország új viszonya legtöbb vonatkozásban rendeztetett, és a rendeletekből — kivéve, melyek a végrehajtási orgánumok által hivatalszerűleg naponta kezeltetnek — sok nem ment át a nép vérébe. A vidéki nép úgy, mint a hivatalt nem viselő értelmiség elfogultságig közönyösnek igyekezett magát mutatni a viszonyoknak még csak megismerése iránt is. Az akkori állapottal ki sem volt megelégedve. De most annyi aggodalom, oly hosszas bizonytalanság után a szerencsés kibontakozásnak legbiztosabb zálogát bírjuk abban, mikép két dolog legfölsőbb helyen elismerést nyerni szerencsésen; egyik, hogy a mart. 4-ki alkotmány által eredményezett viszonyok elégültséget meggyökereztetni nem képesek, a másik , hogy a birodalmi népek elégültsége közönyös kérdésnek nem tekintethetik, és egyebek között országos érdekeink is kielégitendők. Pest , oct. 23. IX-dikius pápa ő szentsége következő allocutiót olvasott fel a sept. 5-kén tartott titkos consistoriumi alkalmával. Az egész világ, és ti tisztelt testvéreim mindenkinél jobban tudhatjátok, mennyi zavar és inég érte több évek óta, mint a forradalom következménye a derék spanyol nemzetet, mely annyira tisztelte a katholikus egyházat és a szentszéket. Ti tudjátok azt is, mily sok rész származott azokból az egyház , az érsekségek , a káptalanok, a kolostorok, egyszóval az egész clérus, és e nagy királyság összes híveire, valamint mily üldöztetésben részesült a katholikus vallás, annak fölszentelt pásztorai, és a többi egyházi férfiú, és mily erőszaknak voltak kitéve, a legszentebb jogok, az egyház szabadsága, s ezen apostoli szentszék tekintélye és hatalma. Arról is van tudomástok, mennyi szorgalommal és odaadással járt el szentelt emlékezetű elődünk XVI-dik Gergely pápa az ezen hazábani vallási érzelem föntartásában, s a romok kijavításában; lelkem legelső eszméje , s a mi gondunk ezen szeretett nemzetet illeti, hogy ott az egyházi ügyek rendeztessenek, mennyire a szent canonok parancsolják , és az egyház sebjei begyógyittassanak. Mi megtörténendik, ha az általunk ajánlatba teendő javaslatok elfogadtatvarázslók, kik az ördögöt segítségül hívják ? A sokaság félelmes suttogással fogadta a kérdést s hosszú szünet után a pápa felelt: — Egy volt a múlt évben, nagy jó uram, egy istentelen gonosz , kinek májfoltok voltak nyakán és testén, melyek, mint az ördög által az emberi testbe foltozott darabok, ha tüzes vassal süttetének, sem fájtak neki. Ezt még tavaly fölküldtük a Synedriumnak Fehérvárra, ahol ott nem állva ki a vízpróbát, csakugyan meg is égettetett. ■— Vannak-e közöttetek boszorkányok, lidérczek, mások gyermekeinek megrontói, kik az emberek belein csomót kötnek, a levegőben járnak, a tejet véressé teszik, s kígyótojásokat költenek ki, vagy zárnyitó füvet keresnek, avagy magokat látatlanná teszik ? E kérdésekre egyszerre száz felelet szólalt föl. Mindenki iparkodott a kérdezőt saját tudomásával megismertetni, kivált a fiatal menyecskék dühösen tolongtak a czirkáló körül.— Csak egy beszéljen egyszerre ! — parancsoló a hadnagy tekintélylyel. — Szóljon a biró, mit tud. — Igenis, volt itt egy vén boszorkány a faluban, nagy jó uram, szólt sunnyogóan a biró, nálunk Damniczának hitták. Régen rontotta már az embereket, mert véresek voltak a szemei. Ha akarta, olyan zivatart hozott a falura, hogy a házak tetejeit szedte le a szél. Egyszer szinte oda volt jégesőért s a faluban három helyen ütött le az istennyila. Erre az aszszonyok fölbőszültek, megragadták s beleveték apaiakba. Az asszony még ott is azt kiáltotta: megálltatok, visszakérnétek még tőlem azt a vizet, amit most megitattok velem. Az asszonyok erre kifogták alább, a hogy a köveknél fönakadt, karót vertek szivén keresztül s elásva a völgyben, egy nagy követ hengerítettek rá. De az idén csakugyan beteljesült rajtunk a boszorkány átka. Egész nyáron egy csep eső nem esett a határon, elszáradt mindenünk , karmaink részben hullottak el. Az esőt és harmatot mind a Damnicza itta meg. Erre mi is lementünk sírjához, nagy lyukat fúrtunk belé mélyen s azon keresztül addig töltöttük bele a vizet, mig csak bevette, ezt kiáltozva: igyál, lakjál jól átkozott lidércz, ne idd meg tőlünk az esőt és harmatot így fordult el tőlünk a nagy szárazság végtére. nak , s azok végrehajtásáról biztosítva leszünk , és a mi Jézus Krisztusban szeretett leányunk kivonatait teljesitendjük . Isabella Mária, mint tudjátok, kiterjedt megbízással van általunk ellátva, s tisztelt János testvérünk, thessaloni érsek mint apostolt követő katholikus fölsége oldala mellé adatott, hogy a legnagyobb szorgalommal rendeztessenek ezen királyság ügyei. Emlékezhettek drága testvéreim , miszerint mindig szivemen feküdt ezen királyság pásztorai fölött őrködni, mely királyság annyi évek óta nyomorgattatik, a nélkül, hogy méltó érsekjei lennének, de Isten segedelmével és Jézus Krisztusban szeretett testvérünk által hisszük miszerint ez mind másképen lesz. És e pillanatban is mondhatjuk, hogy gondoskodásunk nem maradt sükeretlen, mit egyedül a mi Jézus Krisztusban szeretett leányunk fáradságának köszönhetünk, ki meg nem szűnik a vallás javát előmozdítani. Köztünk és a katholikus királynő közti hosszas értekezlet után, egy szerződvény íratott alá a két részrőli meghatalmazottak által: a mi nevünkben tisztelt testvérünk a thessaloni érsek, s a királynő nevében Lys Bertalan külügyminiszter volt megbízva. Ezen szerződvény a királynő által és általunk is helyben hagyatott s megerősíttetett, miután a külügyekkel megbízott bibornokainkat meghallgattuk volna, s rendeltük, hogy az azon apostoli levéllel együtt, melyben megerősítettük, veletek tudattassék, hogy az egész ügyről ismeretetek lehessen. A ti legfőbb kötelességtek biztosítani a mi szent vallásunk egységét, s az egyház szellemi szükségeit és hatalmát. És láthatjátok, miszerint az említett szerződvény épen ezen elvből indult ki, hogy a vallás minden jogaival együtt a kanonok parancsa szerint visszahelyeztessék , s legyen az az uralkodó, miként volt, és más vallás gyakorlása ezen királyságban meg ne engedtessék. Valamint az is kiköttetett, miszerint a nyilvános és magániskolákban az ifjúság a katholikus vallás parancsai szerint oktattassék. Az érsekek és egyházkerületek főnökei tartoznak arra ügyelni, hogy az ifjúság a keresztény vallásban neveltessék és ezen tartozások alól őket semmi föl nem mentendi, sőt minden akadály nélkül ügyelhetnek a nyilvános iskolákra, és pásztori kötelességeiket egész teljességében gyakorolhatják. Mi épen oly buzgóan dolgozunk az egyház hatalmának és tekintélyének föntartásában. És nemcsak az határoztatott meg, miszerint a szentelt pásztorok püspöki jogaikat egész teljességükben gyakorolhatják, hogy a katholikus vallás védve legyen, és a népben, szóval mindenütt annak tisztelete föntartassék, hanem ennél még több; mert megegyeztünk abban is," hogy a polgári hatóság legyen köteles mindig, mikor szükséges az egyház tekintélyét föntartani, s parancsainak foganatot eszközölni. Meg vagyunk győződve, miszerint a fölséges királyné és kormánya minden hatalmukkal védendik az érsekeket , mig azok a roszaság, és oly emberek ellen, kik bátrak a hívőket elámítani, harczolandanati, vagy kiküldendik seregeiket, hogy a rosz könyvek pestisét irtsák ki. Bécs , oct. 19. Az Oesterr. Corresp. ma egy második czikket hoz az osztrák kabinetnek a dán kérdéshezi állásáról, mely e tárgyat kitünőleg fölvilágosítja. A czikk A pópa bizonyitá , hogy az előadás hiteles , Kelemen diák följegyzé azt buzgón a pergamenre. Jött a harmadik kérdés. — Van-e közöttetek, a ki dohányt mer színi? leveleit pipába vágva, avagy tűzre téve, s úgy belehelve. — Nincs uram, felele a biró, nem ismerjük azt az eledelt. — Meg se is próbáljátok ismerni, mert a ki rajta kapatik, ország határozatánál fogva a pipaszár orrán keresztül száratik s a bűnös úgy vezettetik végig a vásártéren. Negyedik kérdés ez volt: — Nem visel-e a parasztok között valaki posztó ruhát, avagy nyestkalpagot, vagy pedig szattyán csizmákat. — Dehogy viselünk uram , tiltakozók a biró, bárcsak ködmenre és bocskorra teljék szegénységünktől, nem hogy festett posztóra és szattyánra vágyódjunk. — Ezt tennetek nem is volna szabad, mert az ország rendei megtiltották a parasztoknak úrias ruhába öltözködni. Ötödik kérdés: — Kik voltak, a kik ellene szegültek az ország azon határozatának, hogy a parasztok irtsák ki a verebeket? Kicsúfolván azon embereket , kik a veréblejek beszedésével valónak megbízva ? A biró alázatosan közeledett a czirkálóhoz. — Higyje meg kegyelmed nagy jó uram. A szárazság , a rosz esztendő miatt még a verebek is elpusztultak a határból. — mondja meg kegyelmed a fejedelemnek, hogy egyet sem foghattunk az egész nyáron. — De hisz ez hazugság! förmedt föl Kelemen diák. — Bizony mondom úgy van, állító a biró , megfogva Kelemen kezét s nagy ügyesen két ezüst máriást csúsztatva markába. — Az bizony nem lehetetlen. Szólt a czirkáló megengesztelődve. — Végtére, feleljetek azon kérdésre: nem látott-e valaki közületek külföldi állatokat, avagy idegen fenevadakat itt a környékben kóborolni. — De biz uram láttunk mi eleget. — S mely állatok voltak azok ? Kérde Kelemen diák örvendetes kiváncsisággal, azon viszony tárgyalásával kezdődik, melyben állott Ausztria Dániáhoza malmorei fegyverszünet után. E fegyverszünet semmi definitív értesülést nem idézhetett elő, mivel az akkori ügyvezetők Poroszországban nem szoktak volt szilárd elveken alapuló eljárást követni. Csak a Bundestag vola ismét képes e föladatnak megfelelni, s azon törvényes alapot föllelni, melyen Németország ügyei fölött alkudozhatni. Midőn a dán király Ausztria és Poroszország katonai interventiója által felségi hatalmába visszahelyezteték, úgy látszott , mintha ezen interventió czélja nemsokára elévetnék. De azon pillanatban, midőn az az akadályok tökéletesen legyőzötteknek láttszottak, dán részről mindinkább növeltettek és szaporítatták. Ott, a londoni jegyzőkönyv által megállapított egyetemes dán monarchia eredeti politikai eszméje, majdnem közönségesen az eiderdánok értelmében módosíttatott , kik nem igen sokat gondoltak vele, ha Holsteint mint német tartományt egészen a Bundnak engedik át, hacsak nekik megengedtetnék Sleziiget határozottan Dániába bekeblezni Ausztriának minden óvó intései, a dánok által Slezvig irányában követendő rendszabályokat illetőleg minden eredmény nélkül maradtak volna , s nem vezettek azon tekintetbe, melyre a császári kormány ismeretes jóakarata Dánia irányában méltán számíthatott. Szánalommal kellett nézni Bécsben, miként zavartatott meg a király különben oly helyes és tiszta belátása a viszonyokba,mely oly tanácsadások által zavartatott meg, melyeket az osztrák kabinet, mint az úgynevezett casino-pártból eredeket már rég megczáfolt és elvetett. Ausztria azonban nem ismer el Dániától elválasztott Slezvig-Holsteint, de ép oly kevéssé egy Eiderdánságot, következéskép Slezvignek semmi erőszakos vagy adminisztratív úton előidézett tettleges bekeblezését Dániába . Ausztria csak egyetemes dán álladalmat ismer el. Következésképen kívánja a trónörökösödés közösségét s a monarchia egysége által föltételezett állodalmi intézményeket minden országrészre nézve ; külön tartományi rendeket Slezvig számára, melyet sem Holstein, sem Dániával nem szabad egybeolvasztani, végre Ausztria Holsteinnak a német Bundhozi állása teljes föntartása mellett szilárdul megmaradt . Ezen feltételek alatt, melyek egyikét sem sértik a fenségi jogoknak , sőt leginkább alkalmasak azoknak megszilárdítására , az ausztriai udvar késznek nyilatkozik a Dánia által kívánt európai garantiában résztvenni. A czikk továbbá így folytatja: Az eddig előadottakból könnyen ráismerhetni az ausztriai kabinet teljesen részrehajlás nélküli magatartására. Anélkül, hogy a német Bund jogaiból legkisebbet levonna, vagy azoktól valamit követelne, mit a Bundnak, anélkül, hogy túlcsapongna, kívánni semmi joga sincs, semmit sem mulasztott el, mivel a dán kormánynak jó szolgálatot tehetett. Hogy ennek , valamint a dán összes állam föntartása érdekében tett törekvéseinek nyilvános jelét adhassa s hogy a királyt mielőbb rábírhassa a herczegségekkeli mielőbbi békés kiegyezkedésre , Bécsben épen nem vonakodtak az európai nagyhatalmak által föltétlenül szükségesnek elismert megváltoztatott trónörökösödésbe beleegyezni. Ennélfogva egész komolysággal gyámolították mindazon törekvéseket, melyeknek czélja, hogy az egyrészről mindenesetre jogosan fönálló, más, mégpedig túlnyom— Hát — kutyafejű tatárok. — Bolond! nem olyat kérdeztem. Valami idegen négylábú vad , holmi pettyegetett bőrű állat nem jött-e szemeitek elé , mikor erre arra jártatok az erdőben ? hisz ti minden barlangot fölkutattok, mert még most is keresitek Decebal elrejtett kincseit. A biró fejét csóválta nagy hitetlenül s szétnézve népein , vállat vonítva viszonza : — Mi nem láttunk semmi ilyes csodát uram, ha csak talán a Sange Moarte nem látott, mert az szüntelen az erdőket és barlangokat járja bolondképen. — Hát hol az a Sange Moarte ? Ide kell híni. •— Hjaj uram, bajos azt megkapni. Ritkán jön a faluba. De itt lesz tán az anyja. — Itt van, itt van ! kiáltozák többen, egy vén, beesett képű asszonyt tuszkolva előre, kinek feje összevissza volt burkolva fehér kendőjével. — Hát kend micsoda bolond nevet adott a fiának ? riadt rá a czirkáló, ki hallotta azt: valakit „holt vérnek“ nevezni el ? — Nem én adtam neki e nevet, uram , — szólt tört hangon az oláhnő, a falu népe nevezte őt annak , mivelhogy sohasem látta őt nevezni senki, sem senkihez nem szólt soha, s ha megszókták, nem felelt rá ; apját sem siratta meg, mikor meghalt, sem a lyányokhoz nem járt el a fonóba; csak az erdőket járta szüntelen. — Jól van öreg; erre nekem semmi gondom. — Tudom uram, hogy ezzel neked semmi bajod ; de mégis meg kell azt tudnod, hogy a falu legszebb leánya, a szép Foricza az én fiamba volt szerelmes. Nem volt annál szebb hajadon egész Havasonig sehol. Olyan fekete szemeket, olyan sarkig érő hajtekercset, piros orczát, karcsú termetet hetedhét országon nem találnál többet. S hozzá milyen szorgalmas volt és fiamat hogy szerette ! Tizenhat hímzett inge volt festett ládájában, miket maga kezével font és szövött, s nyakában kétszáz ezüst és húsz arany pénzből viselt füzért. — Sange Moarte soha rá sem nézett a leányra. Floricza hiába kötött bokrétát, ő nem tűzte azt süvege mellé, híjába adott neki kendőt, nem kötötte gomblyukába ; énekelhetett a leány a tűzhely mellett, mikor ő azon ment, akármilyen szép nótákat, Lange Moarte meg sem állott a küszöbnél, pedig úgy szerette a leány! Sokszor mondta neki, ha az utczán találkoztak: „felém mó részről pedig nagy vitatás tárgyát tevő igényeknek, s a harmadik sorban, az augusztenburgi hgirokonok ingadozó követeléseiknek, alkudozás útján megfelelő kárpótlás által vége vettessék. Ezen mód azonban az augustenburgi igények irányában, melyeket sem egészen tagadni, sem egyszerűen elutasitni nem lehet, annyival inkább peremtorius szükséggé váltak, mivel az európai nagyhatalmasságok közös elhatározása szerint, a dán állodalom szétdarabolása, mint meg nem engedhető eventualitás, minden körülmények közt kérdésenkívülinek létetett. A dán kormány azonban jóllehet elismerte mindazon előnyöket, melyek ezen eljárásból a herczegségek megtartására nézve keletkezhettek, mégsem hajlott az ausztriai kormány intéseire, ezek irányában mindenekelőtt igazságosnak lenni. Sőt inkább minden intézkedések, melyek Slezvigben oda czéloztak, hogy a bekeblezést valósággá tegyék, mindinkább jobban tűnnek föl, mivel Ausztria mindinkább meggyőződött afelől, miszerint fegyveres interventiója föladatának ily módon meg nem felelhet, s nem is azon okból kívánt a londoni jegyzőkönyvhöz járulni, hogy az által a hatalmak megosztását, s egy ríj nyelv- s nemzetiségi térkép behozatalát eszközölje Dániában, hanem csak azért, hogy az egész dán állodalmat épségében s alkatrészeinek mindenikét eredeti jogaiban föntartsa ; ennélfogva bocsátott az itteni kabinet, megunván Dánia szűnni nem akaró ellenvetései s kitéréseit, a porosz kabinettel Ischlben tartott megegyezés nyomán, egy erélyes sürgönyt Vrints báróhoz Kopenhágába, sept. 9-ről,mely okadatolt nehezteléseket foglalt magában az eddigi dán eljárásra vonatkozólag. Hasonló szenet küldetett egyúttal porosz részről is a dán kormányhoz. E lépés annyival jogszerűbbnek tartatott, mert Oroszország részéről és mint Palmerston lord, az osztrák követnek gróf Budnak tudtára adá Londonból is sürgető felhívások, érkeztek Kopenhágába arra nézve, hogy igyekezzék Dánia a herczegségekkel megnyugtató módon végezni. Úgy látszik a sept. 9-ki üzenet Kopenhágában némi félreértésre , s nem kevesebb érzékenykedésre adott alkalmat, pedig az nem tartalmazott egyebet a már számtalanszor mondottak ismétlésénél, a mindig felállított feltételek szabatos formulázásánál. Dán részről még a szervezési terv mögé is vonultak, melyet némi idővel ezelőtt Sponneck gróf tervezett, mely a megvitatásra összehívott főrendűek elé terjesztetett, és melyről Sponneck úgy mint a dán minisztérium azt Ilivé, mikép Ausztria a tervhez hozzájárul. Az osztrák kormány azonban eme terv tárgyalásába legtávolabbról sem bocsátkozott, hanem csupán azt nyilatkoztatta, mikép azon esetben, ha minden szövetségi jogok megavatnak, semmi észrevétele az ellen, mint a főrendűek elé terjesztendő terv ellen, de fentartja magának azon szabadságot, hogy a tárgyalások bevégzése után végső nézeteteit kifejezze, így ezen föltételes , és mindennemű óvással körülírt nyilatkozat Ausztia egyenes megegyezése gyanánt vezetett. Az osztrák kormány most is, úgymint ezelőtt minden oly lépés ellen nyilatkozik, mely Dánia korábbi viszonyaival ellentétbe jönne. Ezt nemcsak visszaállítani, hanem meg is tartani, ez volt annyival önzéstelenebb törekvése, miután a kieli kikötőre vonatkozólag semmi terjeszkedésre nem gondolt, nem gondolhatott. Annyival visszataszítóbbak a dán miniszterek érzékenykedései, kik ama törek •• ■•nir-,. . ................ ........gMÉpaajjaH sem jösz, még tán akkor sem néznél meg, ha meghalnék.“ — Lange Moarte azt felelte : „Akkor még is megnéznélek.“ — „Meg is halok én hát nemsokára.“ — Szólt búsan a leány. — „Akkor majd meglátogatlak.“ Szólt Lange Moarte s odább ment. — Unod magadat jó uram ? A mesének vége van már. A szép Floricza halva fekszik. Szíve megszakadt bujába. Ott fekszik a ravatalon, a ház előtt ki van tűzva a gyászfenyős úrmindenu, majd ha meglátja Sange Moarte, s megtudja róla, hogy Floricza halva fekszik, előjön ismét az erdőkből, holt szerelmesét megnézni, amint annak megígérte, mert ő meg szokta tartani szavát. Akkor majd beszélhetsz vele. Jól van, jól öreg, szólt Kelemen diák elkomorodva, s mintegy boszonkodva azon, hogy a paraszt embernek is van költészete, kik Horaczius ars poétikáját sem olvasták. — Rá kell lesni a fiúra, mikor oda jön s hírül adni. — Jobb lesz uram, ha magad jösz oda, szólt az öreg, mert másnak alig hiszem, hogy feleletet adjon akármi kérdésre. — Legyen hát, vezessetek oda, szólt hivatalos buzgósággal a czirkáló, s az egész összegyűlt csapat megindult a falu túlsó végén levő halottas ház felé. A Mariseli túlsó faluvége annyira van a templomtól, hogy mire a gyülekezet odaért, egészen beestveledék. A hold följött a hegyek mögül, a házak mellé fenyők voltak ültetve, azoknak sötét lombozatán keresztül sütött halaványan az éjszakai világ; — a távolban valami pásztorsíp bubánatos dúdolása hallik; — kis fehér ház előtt sirdogál a fizetett vén asszony; — a szellő lengeti az armindeni gyász pántlikáit; — a kis házban fekszik holtan a szép fiatal leány, várva elbujdosott kedvesét; — a holdvilág rásüt halavány arczára. Folytatjuk.