Pesti Napló, 1851. október (2. évfolyam, 469-495. szám)

1851-10-22 / 487. szám

185L másod évi folyam. —1 ■ 1 g"-TM" ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Évnegyedre 5 fr.— kr. p. Félévre . 10 , — » » Egyévre - 18 „— , » A havi előfizetés, mint a számonkinti eladás is, megszűnt. Pesten : hónapra 1 fr 30 kr.p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ „ Egyévre. 15 „ — „ , Egyes szám — „ 4 , „ A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyaid pedig EMICH G. úrhoz intézendő,úrint. Laffertház 449 484 Szerkesztési iroda: Urintéza 8. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasittatik. ■^»rnrvmM. Szerda , oct. 22-én. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4 pgc kr.javal számittatik. A beigtatási s lop.krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Magánvíták négyhasábos sora 5 pengő krakzárjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő, a PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. TARTALOM. •_______ Telegraff tudósítások. Helyzetünk. Pénzügyi kimutatás 1851 második évnegyedére-Iskolaügy Kecskemétről-Hivatalos- (Adóhivatalok.) Vegyes hírek és események. Ausztria- (A Császár gallicziai útja. Vegyes tudósítások). Politikai szemle-Francziaország- (Nyugtalanságok Cher megyében. A miniszterkrizis. A nap helyzete ) Hagyhrkannia- (London : minisztertanács és a miniszterek; Labouchere ; edinbourghi meeting ; Granville , Lansdowne ; Kossuth.) Németország- (Frankfurt: Scheie. Hamburg : a hamburglübecki vasút ; telegraf; német-katholikus község határozata ; Pfaff. Kasszel: Lepel kérdőre vonatása. München : állambevételek és kiadások ; Schenk. Frankfurt: Delbrück ; Brommy. München : Interpellálják a kamarában. Osztrák csapatok ellátási költsége ; kerületi s megyei tanácsokra vonatkozó törvényjavaslat.) Olaszország (Florencz : Változások a hadügyre nézve.) Portugallta. (Lissabon : az oportói sárgaláz; pénzügyi zavar.) Legújabb. (Bécs, Páris, oct. 17. 18. London, oct. 17.) Magyar nemzeti múzeum-Gabonaár. — Dunavízállás-Matár- (Budapesti lapok. VI.) Budapest, oct 22-én- TELEGRAFI TUDÓSÍTÁSOKTrieszt, oct. 19. —• „Huszár“ brigg tegnap érkezett az itteni kikötőbe. „Novara“ fregát ő cs. különségével Miksa főherczeggel ugyanide váratik. Hajóhirek szerint f. hó 6-kán hagyta ez utóbbi el 8 napi veszteglés után Malaga kikötőt. Turin, oct. 16. — A közoktatási miniszter leköszönése most már bizonyosnak látszik; utódjául Farini-n kivül Melegari-t és Cibrario-t nevezik. Az Ausztriávali alkudozások a csempészet viszonos meggátlása és elnyomása végett folyamatban vannak. Cavour gróf beteg, Guerazzi apológiája figyelmet gerjeszt. Genua, oct. 16. — Tegnap kezdődtek őrségünk őszi hadgyakorlatai. Roma, oct. 14. •— A „Giornale di Roma“állítása A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. BUDAPESTI LAPOK. VI. Pest, oct. 20. Tudom, mennyire érdekel téged irodalmunk sorsa, jövendője; tudom, mily óhajtva várod azon időt, mely bennünket lángelmékkel ajándékozna meg, kiknek műveit nem töröli el a következő nap, sem a következő század. . . Miért aggódol, miért sóhajtozol ? Az óriás szellemek már megszülettek s itt bujdosnak közöttünk éhen, szomjan, csak észre kell őket venned s ha észrevetted, útjukból — félreállanod. Olvasd amint következik. Kopogtattak. „Szabad !“ kiáltam félboszosan, mivelhogy ez idő szerint minden látogatás terhemre volt. Egy boglyos férfiú lépe be. Arczáról Ítélve, úgy 40—50 év közt lehetett, színéről ítélve pedig nagy hajlandóságot kellett éreznie a szeszes italok iránt. Mintha villával hányták volna reá kopott öltönydarabjait , poros és szurtos volt, mintha egyenesen a Rákos homokjáról állított volna be hozzám. Hóna alatt valami papircsomót szorongatott. Ez volt bútora ,, egy nagy görcsös bot, melynek végére fehér konya kalapját bigyesztő. El nem gondolhatom hirtelenében ki legyen a piros férfiú Első tekintetre marhakereskedőnek, vagy legalább is hajtsárnak hittem görcsös botjáról, aztán az iratCsomóról falusi nótáriusnak vagy emeritus iskolamesternek , ki ide vetődött meglátni „fényes Buda várát, Mátyás palotáját.“ — Alázatos szolgája! . . . Mód nélkül örvendek ezen ritka szerencsének nagyhírű érdemes férfiú !. .. E beköszönés oly fontos, oly ünnepélyes hangon volt elmondva, hogy én őt már most sem hajtsáknak, sem nótáriusnak nem gondolhattam. — Kihez van szerencsém ? — Hogy ki vagyok, az épen nem tartozik a dologra , de hogy ki leszek, kivé fogom én magamat formálni, ha Isten ő szent felsége megengedendi — ez aztán uraságodat is érdekli, hogyha maradt még szívében egy szikrácskája a magyar nemzeti patriotismusnak. . . Már ekkor engem jóformán megütött a pálinkabűz, melynek kíséretében e szavak megszülettek. Lerakta holmiját és helyet fogott. — De hát mi czélja van önnek, hogy az engem úgy érdekelne s legközelebb mi czélja e beszéddel? — Mi czélom van ? azt mindjárt meg fogja tudni. . Hogy ki vagyok én, az úrnak mint írónak, ezt már tudnia kellene. Én nevemet nem titkolom ; igaz nevem Karabély Gergely — s ezzel oly pillantást vetett rám, mely kémleni látszott, vájjon mily hatást tesz a név említése.• Igen ! tisztelt nagy jó uram, én Karabély Gergely vagyok, s azért fáradtam ide az alföldről, hogy be akarok állani az írók társaságába, egyszersmind előfizetési íveket hoztam manuscriptumban levő munkáimra s harmadszor és utoljára conditiot szeretnék itt Budapesten, ahol az urak maguk vannak és léteznek. És mindezeknek véghezvitelére segítség végett, útmutatás, bevezetés végett uraságodhoz fordulok. E nyilatkozatra én egészen oda lettem. Azt hittem , hogy körmei közöl sosem szabadulok meg életben. — Sajnálom édes Karabély Gergely uram, hanem ön tévedésben látszik lenni az Írók társasága iránt. .. itt olyan társaság nem létezik. — Már megkövetem szépen, de csak kell lenni valami campaniájoknak , ahova engem az úr recomendálhat. — Itt bizony nincs. . . És én egyáltalában nem is tudom, mit akar ön eféle beszédekkel? Avagy én vagyok-e az irodalom nótárusa, dekánusa és expeditora , hogy önnek terveit, nehézségeit vizsgálat alá vegyem, két keresztlevelét kiadjam és önt azzá tegyem, mivé az úristen sem teheti ? — De instálom a lássan, én azért iró vagyok és auctor! ... Én a theatrumhoz csak nemrégiben is egy hét fölvonásos szomorújátékot nyújtottam be, melynek titulusa: A bolond gomba, vagyis a vigyázatlanság rettentő példája. — Ez valóban érdekes lehet. Ugyan kérem a többi manuscriptum nevét. — Van egy philosophiai munkám az emberi nemzetiségről generaliter, és a rákokról specialiter, egy tanító és nevettető epopea . Kalifornia, vagyis a czukorrépa mint aranybánya, és ezenkívül több kisebb nagyobb regények, románok és darabok megkötött és meg nem kötözött beszédben. Epopeámra, philosophiámra és A bolond gombára itt vannak előfizetési íveim. Kibonta a hóna alatt hozott papircsomót s erőszakkal kezembe adott néhány ívet. — Van az úrnak családja? kérdem vendégemet, hogy legalább szánakozhassam rajta. . — Családom nincs; egyedül vagyok e világon; annyival könnyebben boldogulhatok hát a fővárosban. Ugye? — Mindenkép nehéz dolog ! — No de tisztelt uraságod mégis csak tud engemet rangom szerint applicálni vagy recomendálni. — Akar dolgozni ? — Minő kérdés ! A ki annyi munkának auctora mint én, auctora lesz az még többnek is. — írnoknak talán beszerezhetném. — Micsoda ? Kérem alázatosan hát arra születtem én ? hát nem látja uraságod szememből, arczomról, hogy engem valami felségesebb genius vezet? .. (Én már nem bántam volna, ha szobámból kivezeti). Versiró leszek , drámaíró leszek, vagy csak generaliter író leszek — de mégis itt leszek. — Én önnek semmivel sem szolgálhatok, édes Karabély uram. . . Annyit mondhatok, hogy maga megbukott már, mikor Karabély Gergelynek született. — Az ugyan még eddig mincs demonstrálva. Most azonban más valamire kérem föl édes collega uramat. Tudniillik nekem egy tervem van. Előfizetést akarok nyitni egy jó nagy könyvre, melynek tiszta jövedelméből azon megsérült magyarokat kárpótolnánk , kik a revolutio alatt kezeket, lábokat, vagy egyéb tagjaikat elvesztették. Én már megpróbáltam ez idén egyszer az ily praenumeratiot, s mondhatom jól ütött ki, de mégsem úgy , hogy a könyvet kiadhattam volna; most tehát majd epopeámmal fogom kielégítni az előfizetőket. Mit mond tervemhez collega uram ?• Azt, hogy önnek terve, epopeája, generalis és speciális philosophiájaés mindene csupa sületlenség, minőket bolond gombától képzelhet az ember. Men- Előfizetés a „PESTI NAPLÓ“ november-decemberi folyamára. Több oldalróli fölszólítás folytán a „Pesti Naplóra úgy vidéken mint Budapesten új előfizetést nyitunk két hónapra, u. m, november 1-től kezdve december végéig. Vidékre postán küldve . . . . . . . 3 ft. 20 kr p. p. Budapesten házhozhordással.......................................2 ft. 40 kr p. p. Lapunk bértartalmát olvasóink ismerik. A szerkesztőség mindent el fog követni e lap érdekességének növelésére, hogy az mind politikai részét, mind a lap műtárát illetőleg az előfizetők várakozásának megfeleljen. Az előfizetési leveleket bérmentesített kérjük. PESTI NAPLÓ szerkesztősége szerint a szőlőkér az egyházi államban tökéletesen elenyészett s az általa okozott kár csekély jelentőségű. Ugyanezen lap nyilatkoztatja, hogy a romaanconai vasút-építő társaság nem belga-franczia, hanem római-franczia, jóllehet szilárd belga- és angol tőkepénzesekkel áll összeköttetésben, kik egyszersmind kezességet vállalnak. Az illető részletek a hivatalos lapban akkor fognak közzétetetni, ha az első illeték befizetése által a szerződvény érvényes és alkalmazható leend. Kopenhága, oct. 19. — Az új minisztérium megalakult. Reedtz helyébe Blum lép ; a hadminiszteri tárczát Flensbourg veszi által. Moltke el van bocsátva, anélkül, hogy állomására eddig valaki kineveztetett volna. Turin, oct. 17. — Manfred Sanbuy lovag Rómában székelő szárd miniszterül neveztetett. Konstantinápoly , oct. 11. — Rabhid smyrnai basa Karpautba küldetett kormányzóúl, Kramil basa pedig utódául Smyrnába. HELYZETÜNK. I. Midőn néhány hóval ezelőtt a közpolitikára vonatkozólag olyatén jelek mutatkoztak, melyeket a legnagyobb túsz — józan tapintatánál fogva — fontos változások hírnökeiül szeretett tekinteni, voltak, kik teljességgel nem akarták látni, mit minden épszeműnek látni oly könnyű vola. Most már minden rejtélyszerűség szétfoszlott, és ki sem kétli többé, hogy a birodalmi viszonyok, úgy mint országos érdekeink számára új, és — el kell ismernünk — derültebb látkör nyilandik föl. Azon it, melyet a fejedelem — egyrészről a birodalmi részek jogos és méltányos igényeinek számbavételét, érdekeinek kellő kielégítését lehetővé téve, másrészről a birodalmi pénzügyekre nézve a nép terheinek könnyítése tekintetéből is elrendelt takarékosságnak finórmértékül fölállításával, kijelölt — ingadozás nélkül követve reményünk szerint teljes kibékülésre, s a kölcsönös bizalom tökéletes visszatérésére, s megszilárdulására vezethet. Erre nézve helyzetünk még igen nagy javulást vár ugyan, de ennek bekövetkezése nézetünk szerint sokkal bizonyosabb , mint egyelőre látszik. Mielőtt e tekintetben némieket mélytánulatra vennénk, egy igazságot fogunk kiemelni, mely egyszersmind kiindulási pontul is szolgáljon. Egy államban — bárminemű kormányalkattal bírjon egyébiránt .— az Optimismus épen úgy kártékony, sőt veszélyes a főhatalomra nézve, mint a pessimismus. Nem nagyon messze kell visszamennünk a világtörténetek évkönyveiben , hogy szembe találjuk azon kort, midőn azon országokban is, hol jelenleg a közvélemény valóságos hatalmat képez — közszellem és közérzület ismeretlen mennyiség volt, s nemcsak az országlati, hanem a népviszonyok alakítását is kevés hatalmasok működése, igen sokszor egymás közötti meghasonlása, küzdelme, s ármánykodása kezelé. És mennyi gyászt hozott e rendszer egyesekre úgy, mint nemzetekre! Itt bebizonyították, hogy az alattvalók szívében nyugalom, kunyhóiban jólét, érzeményei fölött megelégedés uralkodik, hogy a népnek nincs semmi kívánni valója, a nép nem kíván semmit. Amott hitelt találtak azok , kik álliták, hogy a nép nyugtalan, a nép zúgolódik, erős hajlammal ragadtatik a kitörésre, folytonosan fölforgatásra, s a viszonyok erőszakos megváltoztatására törekszik. Mi jön a rendes eredmény? Hol az mondatott, hogy elégültség van, pedig a népnek tűrő hallgatása nem volt egyéb kényszerített csendnél, s hol az ily állapot elégültségre magyaráztatott, ott a főhatalom jó hiszemmel hagyta sokasodni a bajt, és a hosszú nyomás alatt vagy elveszett a nép ereje, s jóléte, mi a főhatalom tekintélyének szinte elsülyedését eredményezi, — vagy pedig nem egyszer előre nem várt, nem sejtett zivatarra kellett ébredni. Hol ellenben az mondatott, hogy izgatottság van, pedig csak méltányos és jogszerű kivonatok kerestek módot, tekintenek körül eszköz után, és tettek az eszély és törvény korlátai között kísérletet, hogy meghallgattatást eszközöljenek, hol az ily törekvésekben forradalmi izgatottságot vagy lázadási hajlamot kerestek, mi szokott következni? Legtöbb esetben szigorú rendszabályok vetettek foganatba, a keserűség meghasonlást, viszályt szült, s táplált. Megtörtént ugyan az is, hogy a hatalom kezelői itt eszélyből, amott jogérzetnél fogva meghallgatták a kor kívánatait, fölfogták a közérdekkel összeforrt érdekeiket, s e szerint intézkedének. De ezt a viszonyok helytelen fölfogása sok esetben lehetlenné. Alig lehet meghatározni, melyik veszélyesebb a társadalom, a rend és a kormányzat érdekeire. Az-e, ki elégültséget lát a kényszer türelmében, vagy az, ki mindjárt izgatottságot lát a nézetek, kívánatok, érzelmek szabadabb nyilvánulásában? Annyi bizonyos, hogy még némi izgatottság mellett is, mely a jogszerű életmozgás körén túláradozna, sem szükség letenni a békés útoni kifejlés lehetőségébe helyezett hitről, mert az maga magában hordozza a javulás elvét. Ellenben hol költött elégültségre rakatnak a jövendő épületének oszlopai, ott azokra sokszor aztán addig építenek, míg az egész épület öszszeomlik. A történetírás tanított emez igazságokra, melyek nem csalnak soha. Már most közelebb lépünk a tárgyhoz.