Pesti Napló, 1851. november (2. évfolyam, 496-519. szám)

1851-11-03 / 496. szám

185L másod évi folyam. 496 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK Vidéken: Évnegyedre 5 fr.— kr. p Félévre . 10 „ — „ , Egyévre . 18 „ — „ A­­avi előfizetés , mint a sza­m­enkiati eladás is, megszűnt. Festan : Egy hónapra 1 fr 30 kr.p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 „ — „ , Egy évre. 15 „ -- „ , Egyesszám — „ 4 „ „ A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G.­érhoz intézendő,éri­nt. Laffertház 449 Szerkesztési iroda: Dri­ntésa 8. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számíttatik mindezt bérmentetlen levél visszautasittatik. ................. Hétfő , nov. 3-án HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasá­bos petit-sora 4 pgé kr.­­jáv­al számittatik. A be­­igtatási s lop­krnyi külön bélyegdíj , előre lefize­tendő a Magán­viták négyha­sábos sora 5 pengő kraj­­czárjával számittatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre leteendő, a PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalában. Régtelén a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. TARTALOM: Telegraf! tudósítások. Dunai kereskedés-BÉCS- (Papírpénz. Hadsereg leszállítása. Gallicziai vasút. Az Ostdeutsche Post czikke. Ö felsége visszaváratik. Az új franczia minisztérium. Postabélyeg.) Hivatalos­ (Csendőrök elbocsátása. Postakiadóság. Saár. Volt honvédek ház egybeesketése.) Vegyes hírek és események. Ausztria. (Ő­felsége gallicziai útja. Vegyes tudósítások.) Politikai szemle-Francziaország. (A máj. 31-ki törvény állása. A materiá­lis régiók véleménye. Bonaparte mint fatalista. Girar­­din Emil a máj. 31-ki törvény eltörlése mellett. Az új minisztérium. A Journal des Débats véleménye a helyzet felől.) Németország- (Frankfurt: A szövetséggyűlés a nyugati eventualitásokkal szemben. Az inhibitorium a hanno­­ver­i nemesség dolgában. Berlin: Rendőri motozás. Hamburg : zsidók és keresztények közötti házasság.) Olaszország- (Sejthető eredménye a Szardínia és Roma közti alkudozásoknak. — Emanuel Viktor ajándéka. Turin : Új polgári törvénykönyv. Marchese di Villa­marina.) Hollandia: Zavarok a bredai katonai akadémiában.) Görögország. (Hatalmaskodások.) Oroszország­ (Paskiewitz hg. olaszföldre utazik. Odessá­­ban nagy tűzvész.) Legújabb­ Dunavizállás-Mű­tár­ (ERDÉLY ARANYKORA. Regény JÓKAI MÓRTÓL. XII.) A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. ERDÉLY ARANYKORA. REGÉNY ÍRTA JÓKAI MÓR. XII. Egy főúr a XVII. században. Folytatás. * *) Bánfiné dobogó szívvel hallá az ismert léptek kö­zeledtét. Ott ült még most is az illatos jázminok s reszkető mimosák között, maga is oly reszketeg, mint ezek, s oly halovány, mint amannak virágai. Körűsé minden pompától ragyog, a falakon met­szett velenczei tükrök aranyos rámákban ; királyok, fejedelmek arczképei, mik között legújabb Kemény Jánosé, a szerint festve, mikor még a törökhöz hajolt s törökösen borotválta haját s hosszú szakált hagyott, a mit egy időben nagyon felkaptak a magyar urak. *) A terem oldalán mesterséges álló szekrény, szám­talan fiókkal, lazurozott tekenősbéka-héjjal s gyöngy­házzal kirakva, középen festményekkel tarkázott asztal, mely fölött remek művű ezüst kargyertya­­tartók állanak ;­­ üveges almáriomokban a család drágaságai pompául kirakva : kövektől szikrázó ser­legek ; emaillek, arany szarvasok, miknek nyakát le lehet srófolni; a filigran művészet remekei, egy-egy nagy virágkosár ezüstből, mely alig lehet nehezebb egy tallérnál, a benne levő bokréták mindenszínű drágakövekből vannak összefoglalva villogó virág­csoportá, melynek smaragd levelén egy arany szita­kötő lebeg, oly finoman dolgozva, hogy szárnyain­­ keresztül lehet látni. A magas ablakról a földig nehéz vörös selyem függönyök borulnak s az ablakközök el vannak bo­rítva az akkori divatvirágok legpompásabbjaival, mik közt a bársony tündöklésü taréjos amaranth, a liriodendron csüngő tulipányaival, s a jégharmattal hintett levelű mesembryanthemum a legkitűnőbbek. Mind­ezek közöl csak a reszkető mimosa, s a ha­lovány jázmin illett az úrnőhez, kinek arcza oly búbánatos ellentétet képzett laka férjével. A kis gyöngéd alak szinte ellátszott veszni a magas, bol­tozatos teremben, melyben alig volt képes egy-egy massiv maroquin karszéket helyéről odább mozdí­tani, vagy egy iszonyú nehéz gyertyatartót fölemelni, vagy egy súlyos atlasz függönyt félrevonni. Úgy látszik mintha minden tárgy erőtlen voltát juttatná eszébe. Minden hang , minden dobbanás idegrázólag ha­tott reá , midőn az ismert lépés küszöbét érinté, minden vére arczába futott, fel akart szökni, s mire ajtaja kinyilt, ismét halovány volt, s nem birt szé­kéről fölemelkedni. Bánfi nyíltszívű örömmel siete reszkető nejéhez, — ki még folyvást nem birt az elfogadá­stól hanghoz jutni — s megfogva annak két harmatgyönge ke­zét, nyájas tekintettel, néze ábrándos szemeibe. — Milyen szép, és milyen szomorú. . . . A hölgy mosolyogni próbált. — E mosoly is oly szomorú .... moda Bánfi szelíd hangon, — felkarolva a tündérlenge hölgyet. Bánfiné odatapadva simult férje keblére s nyakát körülfogva karjával, arczát odavoná magához és megcsókolá. — E csók is oly szomorú, Bánfiné elfordult, hogy könyeit elrejtse. — Mi lett ? kérdé gyöngéden megsimogatva neje homlokát Bánfi. Mi bánt? mért vagy oly halvány? Mid hiányzik ? — Mim hiányzik ? viszonzá könyes szemeit föl-­ vetve férjére Bánfiné s nagyot sóhajtva, letörté kö­nyeit s azzal mintha más tárgyra vinné át a beszé­det, karját férjembe öltve, oda vezette őt virágaihoz. — Nézd ezt a szegény passifiorát, miként elher­szűrt folyamvizzel öntözöm. Elfeledém a függönyt félre húzni előle, s íme szegényke, mint lefonnyadt. Nem hiányzik semmie, csak a napvilág. — Úgy látszik, szólt Bánfi elfojtott hangon, hogy a napkeleti virágnyelven beszélünk egymással. — Mim hiányzik ? szólt kitörő zokogással Bánfiné, magát férje nyakába kulcsolva; az én napvilágom, a te szerelmed hiányzik nekem ! Bánfi kellemetlenül érzé magát érintve s leült neje helyére, őt szelíden ölébe vonva , s a legnyájasabb, de közbe-közbe felinduló hangon kérdé tőle : — Kevésbbé tudom­-e ezt irányodban tanúsítani, mint egyébkor ? — Ők nem kevésbbé, de oly ritkán látlak. Már hatodik hete, hogy eltávozás és én nem lehettem veled. — Asszony! Nagyravágyó vagy-e? Azt akarod, hogy a fejedelem udvarába vigyelek magammal ra­gyogni ! . . . Hidd meg fényesebb a tiéd, mint az övé és kevésbbé veszélyes. — Oh te tudod, hogy én nem keresem a fényt s nem félem a veszélyt. Mikor száműzött voltál, mi­kor egy egyszerű gunyhóban meghúzódtunk, néha egy vászonsátorban , melyre kivül hullott a hó , te kebledre tevéd fejemet, betakartál palástoddal és én akkor olyan boldog voltam.... Néha a havezri­­adó s az ágyúk dörgése ébresztő föl bennünket és én mégis olyan boldog voltam.... Te lóra ültél, én leborultam imádkozni, s ha olyankor visszatértél vérrel, porral belépetten, milyen boldog voltam akkor! •— Adná az ég, hogy az lehetnél ezután is. De van boldogság, mely elébbvaló a családokénál, van­nak ügyek, mikben csupa látásod gátolna, után­­ban lenne. — Oh tudom, kedves kalandok, szép hölgyek ugy­e ? monda Bánfiné , tréfáló hangon , de talán érző gondolattal. — Csalatkozol , kiálta föl Bánfi , hevesen kelve föl székéről; — a hazát értettem. S azzal haragosan lépdelte végig a terem hosszát. Ha az ily tréfákért a férj megharagszik, az azt jelenti, hogy találva van. Bánfi leránczolva sűrű szemű idést állt meg remegő neje előtt, ki azon néhány percz alatt, hogy férje szobájába lépett az indulatok minden nemein ke­resztül vergődött. — öröm és keserv, félelem és ha­rag , szerelem és szerelemféltés egymással harczoltak izgatott szivében. — Margit, monda tompa hangon Bánfi, te fél­tesz , s a féltés első lépés a gyűlölethez. — Inkább gyűlölj, mint elfeledj. — szólt a nő indulatos kitöréssel, melyet aztán ismét megbánt. — De hát mit kívánsz tőlem ? Van okod rá gya­nakodni ? Azt csak nem kívánod tán tőlem, hogy úgy számot adjak , hogy merre jártam, kivel beszél­tem ? mint a mamlasz Bertái Gida, a ki naplót visz, ha hazulról elmegy s minden óráról beszámol a fe­leségének ? Lám én sem tartalak zár alatt, mint Thoroczkai Ábrahám uram , a ki ha nincs otthon, lakatot vet a felesége szobájára, s mikor haza megy, az egész falut megesketi, hogy nem beszélt-e valaki a nejével. Bánfiné nevetésen kezdte és sóhajon végré. — Te tréfával hárítod el a kérdést. Hiszen én nem vádollak semmivel; én nem leskelődöm utánad; ha megcsalnál, sem tudnám meg soha. De lásd : van valami a női szívben , valamely kínos érzés , mely fáj, a­nélkül, hogy tudná miért, mely meg tudja mondani nőtt-e , fogyott-e annak szerelme irántunk, a­ki életünknek mindene­­ a nélkül, hogy annak okait sejtené. Én nem tudom, nem is kívánom tudni hol jársz ? de azt tudom , hogy sokáig elmaradsz és nem sietsz haza. — Bánfi ! én szenvedek, jobban szenvedek , mint gondolnád.... — Asszonyom, szólt Bánfi hideg arczc­al áll a nője elé. Ez országban igen könnyen mennek a váló­­pörök. Bánfiné lélekzettelen esett vissza székébe, ijed­ten kapva szivéhez; ajkai, miken egy reszketeg siftor tört keresztül, nyitva maradtak e sikoltás után. Mintha valaki egy hárfa húrjain karddal vágna végig. A nő félájultan bámult férjére : mintha kétkednék, ha nem tréfa volt-e e szó ? Igen kegyetlen tréfa.­­— Te szerencsétlen vagy, folytató Bánfi , és én nem segíthetek rajtad; te ábrándozni szeretsz ! ahoz én nem értek. Lehet, hogy az én lelkem sérti a tié­det s azt én nem akarom , de a tiéd sérti az enyémet bizonynyal s azt nem tűröm! Zsarnokot nem isme­rek fölöttem, még a szerelemben sem, s üldözni nem engedem magam, még könyek által sem. Sza- *) Lásd P. N. 495. számát. *) A franczia-német divatot Bethlen Miklós hozta be leg­alább. J. M. Előfizetés a „PESTI NAPLÓ“ november-decemberi folyamára. Több oldalról! fölszólítás folytán a „Pesti Naplóra úgy vidéken mint Budapesten új előfizetést nyitunk két hónapra, u. m. novem­ber 1-től kezdve december végéig. Vidékre postán küldve...................................................3 ft. 20 kr p. p. Budapesten házhozhordással..........................................2 ft. 40 kr p. p. Lapunk bértartalmát olvasóink ismerik. A szerkesztőség mindent el fog követni e l­ap érdekességének növelésére, hogy az mind politikai részét, mind a lap műtárát illetőleg az előfizetők várakozásának megfeleljen. Az előfizetési leveleket bérmentesítetni kérjük. PESTI NAPLÓ szerkesztősége. Bndapest, novem. 3-án. TELEGRÁFI TUDÓSÍTÁSOK Verona, oct. 27. — A jezsuiták tegnapelőtt nyi­tották meg St. Giorgio kolostorban növendékhá­zukat. Turin, oct. 26. — Farini, közoktatási miniszter gyakori értekezletet tart Deforesta pénzügyminisz­terrel. Nuytz tanár, egyházjogi iratainak elvettetése miatt beadta lemondását, mely azonban el nem fo­gadtatott. Az oktatási tanács több tagja hasonlókép elbocsáttatását kérte. Számos hírlap gáncsolja a kor­mányt ezen a papság irányában tanúsított alázatos­ságáért. Még a „Risorgimento­ is hasonló szemre­hányásokat tesz korábbi szerkesztőjének, Farininak. Hírszerint néhány tanuló köszönő iratot szándéko­zik Nuytzhoz intézni. Nápoly, oct. 18. — Diismet marchese marsal meghalálozott. Páris, oct. 30. — Az állandó bizottmány mai üléséből eltávozott, a­nélkül, hogy közelebbi össze­jövetelére napot tűzött volna ki. Turin, oct. 28. — Valenza mellett a Pó-partok hosszában, mikép nemrég Marengo mellett, had­gyakorlatok fognak tartatni. Florencz, oct. 27. — Egy nagyherczegi rendelet meghatalmazza a vasút­társaságot, vonalának a li­­vornoi szabad révpartig kiterjesztésére, hogy ott vámállomás állítathassák a vaspályán tovaszállítandó áruk számára. A „Constitutionals“ megc­áfolja az „Opinione“ által elterjesztett azon hírt, miszerint Villamarina a florenczi udvarnál levő szárd követ hasonló minőségben Nápolyba fogna áthelyeztetni. FlorenCZ, oct. 28. — A nagyherczeg a megkötött vassúti szerződvény tekintetéből Baumgartner cs. k. ausztriai kereskedési minisztert az érdemrend nagy­keresztjével diszesité. Páris, oct. 31. — Corbin az igazságügy miniszter el van tökélve tárczáját letenni. Hannovera, oct. 29. — A király egésségi álla­­pota ismét javul. Bázel, oct. 28. — A nemzettanácsi választások bevégezvék. Bázel város, Úri és Unterwaldenben conservativ-, Neuenburg- és Freiburgban radikál-, Solothurn és Bernben vegyes, Zürichben pedig libe­­ralconservativ szellemben történtek. Roma, oct. 22. — H hadseregreformokat várhatni. A katonaság egy államtitkárság alá helyeztetik. Nar­­doni ezredes katonai igazgatási titkárrá, rendőrfő­nökké és városkormányzóvá leend kinevezve. Sveicz. A további nemzettanácsi választások Schafhausenben, Bázelland, Aargau, Thurgau, St.­­Gallen, Glarus­ és Graubündenben majdnem egé­szen radikál; Appenzelben vegyes ; Zugban és Switz­­ben conservativ; Freiburg, Waadt, Wallis, Genf­ és Tessenben határzottan radikál szellemben ütöttek ki. A radikalismus győzelmes Bernben s egész nyugati Sveiczban. DUNAI KERESKEDÉS. A viz, mint politikai, s egyáltalán civilisáló tényező, sok philosoph agyát foglalkoztatá már; ezek az emberiség történetének epocháit folyók és tengerek időszerinti fontossága szerint fejte­getik, s magyarázzák. Ezen igen nagy kellemmel bíró speculatiókba nem akarunk ugyan ereszkedni, csak a hazánkra nézve oly fontos Duna befolyása­, s szerepére vetünk egy kis történeti világot. Tudjuk, hogy őseink vándorlásában a Duna volt az iránytű, nagy földirati jártasságot alig tehetvén föl rólok, természetesnek találjuk, hogy a Tisza partjain a Dunához nyomulván, ismét ez volt országutjuk lefelé a Száva és Dráva, fölfelé a Maros, Vág, Enns felé, s azon túl egész a Rajnáig. De erejüknek is megvolt határa, s a Dévényen túl csak múlékony hódításokkal dicsekhettek; lassan kint megalakult azon határ, melyen belől a magyar mint új letelepedők, s országát megalapitá. A Duna ekkor sem maradt használatlan; s hogy a föld,­s ég áldásait igen hamar tudá kibá­nyászni a magyar, tanúsítják azon történeti adatok, mik szerint a magyarok már a 11-dik század alatt Konstantinápolyban nagy kereske­delmi üzletekkel bírtak, s görög pénz­forga­lomban volt Magyarországban. Mi lett volna Magyarországból kedvezőbb csillagzatok alatt, ha a 14-dik századdal elő­nyomuló török minden további organikus fej­lődést lehetlenné nem tett volna ? ha e két század a magyar nemzet életéből kitörölve nem lenne ? két század nemzeti életünknek egy negyede! Míg a török bírta csaknem Bécsig a Dunát, ennek kereskedelme csaknem végkép megszűnt, ébredése ott kezdődik, midőn a törökök Bécs­­nél, Budánál, Mohácsnál, Belgrádnál semmivé tetettek, s később a nagy Eugen győzelmei ta­núságot tenek arról, hogy a dunai tartomá­nyoknak már nincs mit félnie a töröktől; s ekkor, mint egy varázsvesszőre egyszerre virág­zásnak indult a dunai tartományok földmivelése, mint a dunai forgalom is.

Next