Pesti Napló, 1851. november (2. évfolyam, 496-519. szám)
1851-11-26 / 516. szám
516 135L másod évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Tráékan: Pesten: Évnegyedre 5 fr.— kr. p. Félévre . 10 , - , , Egy évre . 18 „ — „ „ A havi előfizetés, mint a azánpahinti eladóia, megszűnt. Egy hónapra 1 fr 30 kr.p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . . 8 . — * , Egy évre . 15 , — „ , Egyes szám — . 4 „ „ A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyaló pedig EMICH G.árhoz intézendő, ári-ut. LatTertház 449. Szerkesztés iroda: Drintcia 8. n. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap 1-jétől számíttatik. Minden bérmentetlen levél visszautasittatik. s- Szerda, nov. 26-án. HIRDETÉSEK ÉS MAGÁNVITÁK. hirdetések négyhasábos petit-sora 4 pg8 kr.jával számittatik. A beigtatási s lop.krnyi külön bélyegdíj, előre lefizetendő a Magánviták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő, a PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalában megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. ERDÉLY ARANYKORA. REGÉNY IRTA JÓKAI MÓRXVIII. Az ítélet. Vége. *) A Fehérvárra összehítt országgyűlés ellene mondott a Bánfi elleni titkos eljárásnak. Maga Bédi Pál volt az első, aki határozottan kimondá, hogy ha liga által el lehetett is fogatni Bánfit, ítélete az országgyűlésre és semmi más titkos tanácsra nem tartozik, s követelte, hogy személyes védelem adassák neki. A fejedelem haragosan , nehéz fővel, véres szemekkel jött az országgyűlésre, mi rendesen mámoros állapotát szokta tanusítni. Teleki nem bírva az országgyűléssel, feloszlatá azt a fejedelem által, kivel elhiteté, hogy ha Bánfit börtönéből az országgyűlés elé hozatja, az hamar elszökhetik az útban, vagy úgy fordíthatja ezt a kétélű fegyvert, az országgyűlést, hogy ő sújtja le általa a fejedelmet. Az ítélő tanácsban hasztalan volt Horváth Kozma ellenzése, a törvénytelen perfolyam ellen, a liga harminchét vádpontot írt össze Bánfi ellen, miket Sáppataky Márton itélőmester előnapolva, azok értelmében a főúr bepereltetett. E pontok nagyobb része oly jelentéktelen volt, hogy felelni sem kelle rá. A fejedelemkeresést közé sem merték tenni. Ez csak titkos vád maradt. Bánfi minden pontra férfiasan megfelelt. Hasztalan. Menthette volna ő magát bármivel; azok, akik őt megbántották, sokkal jobban tudták *) Lásd P. N. 515. párnál, mennyire sértve van ő, mint hogy élve hagyhatták volna. Az ítélet szavazásra került. Halált mondtak reá. A mely napon ez történt, a fejedelemhez egész nap nem férhetett senki, egyedül a titkos kötés tagjai, kik untalan szorgos sietős arczokkal jártak ki s be a fejedelem termeiben. Estefelé sükerült a mámoros Apafit rávenni, hogy az ítéletnek írja alá nevét. Már ekkor rémképekkel elmérgesítve alig ismeré magát a különben oly szelíd, oly jószívű fejedelem, ki legutolsó cselédje sorsát is meg tudta siratni. A kapu előtt dél óta álltak hosszú sorban a felnyergelt paripák s várakozó hintók. Hirtelen nagy sietve jött ki a teremből ’Csáky László, valami iratot rejtve bekecse zsebébe s paripáját kiáltva, felült s némán intve az utána kijött uraknak, nagy sebesen elvágtatott. A többi urak is, mintha valami űzné őket, hirtelen felkaptak a palota előtt sorban álló hintaikra s rejtelmes suttogással válva el egymástól, oly hirtelen elhajtattak, hogy a fejedelem néhány percz alatt egyedül maradt. Legutoljára vált el tőle Teleki. A fejedelem egészen a tornáczig kisérte a főurat; arczán sötét aggodalom látszott; alig akarta Telekit elereszteni. Teleki hidegen húzta ki kezét a fejedelméből. — Erről nincs mit álmodozni, uram. Itt egy országos elvről s nem egy emberéletről van kérdés. Ha az én nyakam állana útjában, azt mondanám, üssétek le! A máséra is azt mondom. Ezzel eltávozott. Apafi nem maradhatott szobájában. Ki kellett jőnie a friss levegőre. Valami agyon akarta fojtani oda benn, oly nyomasztó volt a lég, vagy tán a lélek? Kijött a tornáczra. Mámoros fejének oly jól esett az éjszakai hús lég, elsötétült lelkének a csilagos ég látása. A korlátnak neki támaszkodva bámult hallgatva a csendes éjbe, mintha azt várná, hogy egy mindeniknél nagyobb csillag lefusson az égről, vagy valaki felsikoltson, aki mérföldekre van tőle távol. Egyszerre sikoltás ütté meg füleit. Összerezzenve hátratekintő s rémületében elállt szava. Neje állt előtte, kit hetek óta távol tartottak tőle tanács urai, összevesztve a mámoros férjet nemeslelkű nejével. A melly perezben az utósó főúr eltávozott, tudtul adták Apafinénak saját hívei, hogy a fejedelem aláírta a halálitéletet, s a megrémült nő, keresztültörve a palota őrein, rohant Apafihoz s épen a tornáczon találva őt, oda sietett hozzá, s megragadva őt, indulatában sikoltozó hangon kiálta rá: — Te átkozott ember! Te átkozott ember! ne ontasd ki azon ártatlan vérét! Apafi félve húzódott félre neje elől. — Mit akarsz tőlem ? — kérdé tompa hangon. Mit beszélsz ? — Te aláírtad Bánfi halálát! — Én ? — kérdé Apafi tompán s neje keze után nyúlt. — El e kézzel. Rokonom vérétől ragadós az. — Te nem helyesled ugye ? Én nem akartam. — hebegő Apafi. — Az urak vettek rá. Apafiné összecsapta kezeit s kétségbesetten tekinte férjére. — Te vért hozál családunkra. Te átkot hozál az országra, átkot én reám , hogy nem hagytalak elveszni tatár rabságában ! — Még az erény is bűnné válik miattad. Apafi le volt zúzva. Nejével szemben és egyedül minden lelki erejét elvesztő. — Én nem akartam őt megöletni, — dörmögé; — én most sem akarom, s ha kívánod én megbocsátok neki. Vedd pecsétnyomógyűrümet, nyargaltass Csáky után Bethlenbe, s adj kegyelmet bátyádnak és hagyj engem békében. — Emberek! Kiálta Apafiné csengőhangon. Ki van elé ? Az elősiető udvaron ezek közöl legelőbb érkezők az étekfogó. — Végy magadnak a fejedelem lovasaitól négy paripát, monda Anna, mialatt saját kezével irta a kegyelemlevelet s aztán aláíratva férjét, annak gyűrűjével lepecsételő, fogd e levelet és siess vele Betlen várba. Ha a lovak elhullanak alattad, válts másokat. Egy perczet ne mulass sehol. Egy élet van kezedben! A lovászok előhozták a paripákat, az étekfogó felült egyikre , a többit vezetékre fogva, sietve elvágtatott. Apafiné nyugtalanul tekinte utána s azzal felment szobájába. Nem tudott sokáig ott maradni, ismét lejött, felhivatá régi cselédjét Andrást, s egy vég bársonyt adva át neki, azzal lóra ültetve előbbi követe után küldő. ... Ha a kegyelmi levél elkésik, legyen szemfödél, mellybe a megöltet takarják. Talán ugyan ez órában, talán ugyan e perezben kiáltá elé lovászát Béldi Pál meghagyva, hogy üljön leggyorsabb paripájára s nyargaljon Bethlenbe és mondja meg az ottani várnagynak , hogy ha Bánfinak legkisebb baja történik Bethlenvárban, fejét rögtön elütteti. — Ő sem mert nejével találkozni ez órában. És talán ugyanez órában, talán ugyan e perezben szokta meg Teleki leendő veje Tököli Imre kezét, fülébe súgva , „egy lépéssel közelebb vagyunk“. És az ifjú aczél kezének szorítása alatt ketté pattant a jegygyűrű, melly őt Teleki leányával eljegyezte, s Teleki érzé, hogy az ifjú keze erősebb , az övénél, mintegy jóslatképen. Egész Erdély fel volt háborodva az éjszakán; Bethlen Farkas egész éjjel nem tudott aludni ágyában , Apor István oly roszul lett, hogy meggyóntatták , s Kornis úgy eltévedt a járt országúton hazáig , hogy szekere alatt kellett halnia. Hát még az égben mi történhetett ? Éjfél tájon olly zivatar támadt, melynek mására a legvénebb emberek sem emlékeznek, a villám erdőket és tornyokat gyújta fel, a felhőszakadások kiáraszták a folyamokat, a vészharang zúgott mindenfelől, Isten ítélete volt ez éjszakán az ország felett. Tán az egész nép, meg volt fosztva álmától. Csak ők aludtak nyugodtan, édesen. A kibékült hitvesek. Egyik karját férje feje alá téve, másikkal őt átölelve , szendergett a gyöngéd halavány nő; álmában olykor felsirt, a könyvünkosára hullott, boldog menyasszony koráról álmodék, vagy azon édes pillanatról, midőn első egyetlen gyermekét férje karjai közé tette , s erősebben szokta magához álmában a férjet, ki oly nyugodt arczczal aluvék ott, meghasonlva a világgal, de kibékülve önmagával, lelke jobb felével. A boldogság, melly a palotában futott előle, a börtönben kereste őt fel.’ Az éji lámpa halvány világot vetett e szendergő alakokra. Ez irtóztató éjben négy magános lovag vágtat elkülönözve alig ezer lépésnyi távolban egymástól Bethlen-vár felé. ES5K550« tSü TARTALOM: A birodalom pénzügyei. IV. Felső-Bácska. (Közigazgatási rendezés. Törvényszéki szervezet. Őszi vetések. Burgonya. Gabonaár. Föld ára.) Arad megyei levelek. III. (Utazási benyomások.) Vegyes hírek s események. Ausztria. (A tengerészeti főparancsnokság szervezése.) Politikai szemle. Nagybritannia. (A Globe nyilatkozata. Kossuth: A st.-Albani választási vesztegetés ügye. London : Kossuth Amerikába utazása iránt. Kísérete. AGlobe1 újabb nyilatkozata.) Németország. (Wiesbaden: Szabad községek elleni rendelet.) Helvétia. (Bern : nagytanácsi többség tagjainak végzése a casinói gyűlésben. — Dufour. — Választási anekdota. Bázel: Grenus báró. — A tartománytanács végzése az izraelitákra nézve.) Olaszország. (Turin ,Risorgimento, a szicziliai rendszabályokról. — Asszony, mint nemzetőr Chamberyben. Ramirez úr Nápolyba küldetése.) Portugallia. (A Saldanha által előidézett mozgalom, és következményei.) Oroszország. (Sz.-Pétervár : Golowinski a rom. kath. egyházak metropolitája.) Duna vízállás. Matár. (ERDÉLY ARANYKORA. Regény JÓKAI MÓRTÓL. XIX.) Budapest, nov. 26-án IV.*) A fölvett tanulmányok sorát folytatva, az új vámrendszerre s különösen az új várptaristára térünk át, mely pénzügyi fejtegetéseknél általában nem mellőzhető, s az Ausztriai birodalmat illetőleg annál kevésbbé, mivel pénzügyei megszorulására, s még inkább kedvező lendületének lefojtására nem keveset tett a követett hibás kereskedelmi politika. Magyarország kivitele Ausztriába, s Ausztria behozatala Magyarországba megadóztattatok Ausztria leginkább gyártmányokat, Magyarország nyers terményeket vitt ki. Liszt Fridrik nyilatkozata értelmében tehát méltán mondhatta Magyarország, hogy Ausztria roszabbul bánik vele, mint egy gyarmattal, mint egy idegen állodalommal, melylyel kereskedelmi szerződés köttetik, mert nemcsak, mint a gyarmat az anyaországgal, nyers terményekért gyártmányokat kénytelenittetett kicserélni, hanem e gyártmányokért még azonfelül adóznia is kellett. *) Lásd 1. II. 512. sz. de Ausztria az örökös tartományok iparát is nyomta, készítményeik keretét a Lajtha melletti vámsorompók által korlátolván. 1846-ban, egyik utolsó normális esztendőben a bevitel Magyarországba 61% millió, a kivitel innen 58% millió forintra rúgott. Most már nem csak elenyésztek a közbenső vámok, de megvettetett alapja egy tökéletes szállítási s közlekedési rendszernek. A magyar mezei gazdák előtt felnyittatott az ausztriai , az ausztriai iparűzők előtt a magyarországi piacz. A magyar mezei gazda, eddig élő terményei keretében korlátoltatva, nem termeszthetett annyit, mennyire földje dús termő erejénél korlátolt munka- s tőkebeli ereje mellett is képes lett volna, s nem fogyaszthatott el sok idegen terményt, mert saját terményei is csak korlátolt keletre találtak. Világos tehát, hogy ezután a magyar mezei gazda többet fog termeszthetni, s többet fog fogyaszthatni, ennélfogva az ország anyagi jólléte s így adóképessége is gyarapodni fog. Viszont a Lajthántúli iparűzők a felnyitott piacokon készítményeiknek jutalmazóbb s nagyobb keretét találandják, s a magyarországi szállítmányok következtében olcsóbb élelmeiszereket szerezhetendőnek. Olcsó élelmiszer és magas munkabér pedig a nemzetgazdász előtt egymásnak megfelelő eszme. Az ausztriai birodalom ipara nem sok idő alatt alig képzelt magasságra fog fejlődni, s habár a bécsi kereskedelmi kamara jelentése szerint a múlt évi árukeret a korábbi évekbelit még felül nem haladta , az nem hogy nem baj, sőt elég nagy nyereség reájuk nézve, hogy a Magyarországon a belháború okozta kimerültség következtében nem csökkent. A magyarországi szállítmányok öregbedése következtében az ausztriai gazda valami rövidséget eleinte szenvedhet ugyan, de rövid időn ez is kiegyenlítődik, mert a fogyasztás növekedése követendi a műipar felvirágzását. A műipar többet s olcsóbban lesz képes terményezni, s ennélfogva a mezei gazda is olcsóbban fog bevásárolhatni. Ennélfogva az Ausztria s Magyarország közötti forgalom felszabadítása s könnyítése két nevezetes jótékony hatást gyakorlattá a birodalom pénzügyeire: növelendi a forgalmat s ennek következtében a csereeszközök szükségletét, s a Lajthán innen és a Lajthán túl új értékeket teremtve, gyarapitandja a birodalom adóbeli képességét, erejét. Az új vámtarifta átmenetnek tekintendő kereskedelmi tilalmakról védvámokra. Volt alkalmunk már megemlítni, hogy a birodalom mostani pénzügyi állapota, minden más kedvetlen események mellett, melyek előidézésére hatottak, egyrészt tulajdonítandó azon tévedéseknek, melyek a múlt században még a kereskedelmi politika körében arany igazságoknak tartottak. S ha Francziaország az ő kereskedelmi tilalmaival most is meglehetősen kijőni látszik, az a franczia nép egészen különös természeti tehetségeinek tulajdonítandó. Mert finom érzés az alak szépségei iránt, képző ügyesség, finom s a szín és alakban sértő ellentéteket kerülő ízléstől szelídített képzelődési erő általában osztályrésze a román néptörzsököknek. A franczia készítmények nem olcsóság vagy belső tökély, hanem külső tetszőség által vonzók. De nagy vakság azt hinni, hogy ez maga egyedül képes a műipar jövőjét biztosítni. Felvilágosodott franczia nemzetgazdászok, mint Chevalier Mihály , már figyelmeztették Francziaországot arra, hogy a franczia ízlés idegen iparnak kezd szolgájává lenni. Angol és német gyámokok Párisban mustrarajzolókat tartanak, s így a franczia műipar lassan kint megveretik saját nemzeti jelességei által. Mert aki meg nem szokta jól és olcsón gyártani, az rendre mind inkább kiszoríttatik a világpiaczról. Védvámok ellenben nem foglalnak magukban communismust, becsapást a fogyasztók tulajdoni jogaikba , mint a korlátlan szabad kereskedés pártolói állítják, mert minden,ki az állodalomban magát eltartja, egyszersmind termesztő és fogyasztó , de a szabad kereskedési tan csak az GYÁSZ-HÍR. Földváry Sándor, magas öt gyermekei nevében szomorodott szívvel jelenti rokonainak, barátinak, s ismerősinek, miszerint szeretett neje Roszenaui báró Roszner Paulina asszony folyó hó 18-dikán szerencsétlen szülés következtében , Apátfalván Borsod megyében meghalt, s ugyanott a római szentegyház szertartásai szerint eltemettetett.