Pesti Napló, 1852. február (3. évfolyam, 570–592. szám)

1852-02-26 / 590. szám

európai lelkesedés, s Európa hatalmas interventiója szabadította fel. Ausztria e ténynél neutral maradt. Most már szabad e hon, s vájjon ezért érnek-e vele? kérdi a lap. Váj­jon nem bánhatják-e , hogy terem­tették ? Azt hitték, a törököt gyengíteni kell, hogy később végkép elgyengüljön; fölálliták Görögorszá­got , hogy egy nagyhatalommá váljon, mely a Bos­­phorust őrizze, s keleten sulyegyent tartson : a föl­állított orszá­ggal ezért nem értek , a mostani görö­gök nem a ré­giek; s a mellett a fölállított hatalmak politikájának különbözése pártokra szaggatá e hazát. Most ott áll már tétlenül, csak adósságában gyara­podva. Mi lehetett volna , egy tengeri hatalom, azzá nem lehet, mert Anglia politikáját nem osztván, fej­lődését Anglia nem engedi, elküld Palmerston, s hadi és kereskedelmi hajóit halomra löveti. Sem a törököt nem birja erővel magához olvasztani, sem a nyugoti civilisatiohoz egészen odahajolni. HIVATALOS. Hirdetmény. A jelenleg Pest és Kolozsvár között fenálló heten­kénti két márk­akocsi-járatok egyikének áttétele­­. Váradról Arad felé Temesvárig folyó év Márczius 2-án életbe lépend. Ezen naptól fogva Pestről Kolozsvárra előlegesen csak minden vasárnap reggel a pályavonattal Szolnokig, Pestről Nagy-Várad és Aradon keresztül Temesvárra pedig minden kedden est­e a vaspályán Szolnokig, márh­akocsi-járatok kiindítatni fognak. Ezen utóbbi málhakocsi Temesvárott minden pén­teken reggel megérkezni, onnét minden szombaton délben kiindítatni, és minden kedden délben a szolnoki vaspályán Pesten megérkezni fog. Ezen málhapostával utazók nem szálltatnak, hanem csak pénzes levelek , és más szekérpostai küldemények 40 font súly erejéig, melyek Szolnok és Debreczen közt fekvő postahelyekre , tova az újonnan felállított postahelyekre Derecske , Berettyó-Ujfalu , Mezőkeresz­tesre, meg N. Várad, Gyapjú, Szalonta, Remete, Zerénd, Simánd, Arad, Uj-Arad, Monostor és Temesvárra Szólanak. Ezen intézkedésnél fogva, Pest és Temesvár között, a fenálló Szeged felé hetenként kétszeri postakocsi járatok mellett hetenként háromszori , Pest és Arad között pedig hetenként kétszeri szekérpostai közle­kedés felállítatott, minthogy a szerdán és csütörtökön a helybeli cs. kir. postahivatalnál feladott Aradra szóló küldemények Temesváron keresztül, a többi napokon feladottak pedig N. Váradon át Aradra szállitatnak. Az Aradon feladott, Pestre intézett küldemények az összefüggésben lévő postakocsi-járatokkal Temesvár és N. Váradon át szálitatni fognak. Pest 1852 Február 2-án A cs. kir. postaigazgatóságtól. Ő cs. k. Ap. Fels. f. hó 31 -ki legf. határozata ál­tal az igazságügyi minisztériumnál alkalmazásban levő erdélyi kormányszéki tanácsos ifj. b. Bruckenthal Józsefet cs. k. udv.tanácsosi czim és ranggal díjmen­tesen leglt felruházni, s egyszersmind megengedni mél­­tóztatott, hogy ugyan-ő a legfelsőbb törvény- és semmi­sítő székhez kisegítő előadóul alkalmaztassék. A belügyminisztérium, a kül-, had-, pénzügyi és ke­reskedelmi minisztériumokkal egyetértőleg tudomásra juttatja, hogy fegyvert és lőkészletet az ausztriai államok­ból Moldva és Oláhországba csak különösen nyert enge­dély mellett, de mely csak akkor adatik , ha a szállít­mány az ottani kormány írásbeli, az illető cs. k. ügy­nökség által láttamozott beviteli engedélyével van el­látva — lehet keresztül, vagy kiszállítani. *) Ő cs. kir. Após. Felsége 1851 nov. 6-kán kelt legf. *) A kir. törv.-lap febr. 23-kán megjelent XIII. darab­jából. ben oltárt emelend őrjöngésünk ezen martyr-nőjének. E napon el lesz múlva vakságunk ! Dróz Ítélete, azon kor s gyűlés fölött, melynek tör­ténetét irá, nem kevésbé szigorú az enyémnél, bár azt lelkének természetes szelídsége mérséklő. Ítéletmon­dásai komor függetlenségében Semmi el nem árulja fiatal évpr rokonszenveit e szerencsétlen kor iránt. Ő sokkal inkább tisztelte az igazságot, hogysem ennek rovására kívánta volna hibáit igazolni vagy mente­getni. Föl akart emelkedni az igazság magasztossá­gára, nem pedig ezt magához sehajtani. Az erkölcsi s vallá­si világ rendjében épen azon haladásokat kelle tennie, mint a politikai világban. Meg is tette, s most ezen utolsó átalakulását beszé­lem el önöknek. Bizonyára, az igazságnak azon lelki­ismeretes szeretete, mely hisztériai tanulmányaiban vezérelte, sokat könnyebbítette rá nézve azt, hogy el­juthasson azon bizonyosságra s nyugalomra, mely még lelkének hiányzik. Az erkölcsi philosophia iránti legnagyobb lelkesedése közben kételyek ro­hantak a bölcsészeti elméletek foganatossága iránt nagy reformok létesítésére a társadalomban, vagy bár csak az emberi lélekben. Vizsgálódásai mind nyilvánvalóbbá tették a természetes vallás s a leg­jobb erkölcstani rendszerek eme gyarlóságát. Át­látta, hogy a pogány bölcsek sohasem ismerték annak eszközeit, miként kell megjobbítni az emberek nagy tömegét, s hogy utódaik sem tudtak az újabb idők­ben egyebet tenni, mint felizgatni a kedélyeket, anél­kül hogy vezetni bírták volna. E fölfedezés nagyon elcsüggesztő. Ide­s­tova hányatni érzé magát a tehet­­len bölcsészet s hamis vallás közt, mert még mindig hamisnak hive, bár irataiban külszínből hódolt ne­kik. Azonban folytatta tanulmányait. Kutatván, mi az oka, hogy a vallás a bölcsészet fölött tagadhatlan felsőbbséggel bir az emberek megnyerésében s veze­tésében, átlátta, hogy a vallásnak előnye az, misze­rint parancsolataival erőt is ad azoknak gyakorlatba vételére. Hosszas elmélkedések e csudálatos elsőség fölött végre megingaták lelkét. Megadta az utolsó csapást hitvesének végbucsúja. E szerény s annyira szeretett nő keresztényi kimúlása, utolsó szavai édesszólása, melyeket a hit magasztosok­­ká tön, bevégezte a tanulmány s gondolkodás művét. S egyszer az igazság teljes birtokába lépve, szükségét érezte megosztani uj gazdagságát azokkal, kiknek osztozott nyomorúságában. Egy évvel azután, hogy megjelent Mirabeau­s az alkotmányozó gyűlészeti munkája, adta ki hitvallását e czím alatt: Pensées sur le Christianisme. Szemtől szemben támadja meg itt a legkeményebb ellenvetéseket s balitéleteket. Nyelve világos tisztasága megfelel lelke nyugodt szilárdsá­gának. A szenvedély erejét meghaladó olyan tekin­­télylyel beszél, mi egyedül képes egy munkának a­­tartós alkalmiszerűség érdemét megadni. A társada­­lom bajait s ezeknek egyetlen eszközét oly biztos szemmel ítéli meg, hogy e könyvet olvasván, bá­mulva kérdezzük, igazán azon rettentő tapasztalás előtt h­atott-e melyet 1848-ban szereztünk gyarlósá­gunk s vakságunk felől. S csak is e vakságból meg­magyarázható, hogy ily férfitől származott ily munka a közönségre mélyebben nem hatott. Egy ember azonban csakugyan felfogá e figyel­meztetés becsét. Affre, a párisi érsek, méltányolta a világi ember hittani pontosságát, s a kereszténynek meggyőző rettenthetlenségét, azt kívánta, hogy neve s bizonyságtétele a munka homlokára nyomassák, így e könyv az utókorra ellátva jutand el nyilvános rokonszenvével azon főpapnak, ki oly szelíd el­szántsággal volt halálra menendő,­­ hogy a franczia egyháznak oly dicsőséget hagyományozzon, melyet semmi felül nem halad s el nem feledtethet. Droz is viszont le akarta tenni hódolatát a püs­pöki szeretet vértanújának sírjára. Szent emlékének védlete alá helyezett egy második munkácskát, me­lyet toldalékul kívánt adni a kereszténységreli gon­dolataihoz, s melyet Aveux d'un philosophe chré­­tier-nek czimzett. Azt mondja : utolsó megjegyzései ezek egy agg férfinak, ki gyermekkora felé hanyatlik vissza, hogy lakoljon ennek hibáiért. E munkájában újra fölveszi meggyőződésének fő elemeit. Ezeknek inkább személyes fordulatot ad, s kevésbé tartózko­dóvá válik: tolla ömlengései hasonlítnak azon atyáéi­hoz, ki gyermekeitől nemsokára megválandó. De azért nem űz visszaélést e vallomásokkal s e vallo­másokban. Azt írja: „Sokáig félreismertem a meg­váltó vallásának igazságát, hatalmát, varázserejét. Engedje az ég, hogy szomorú vallomásaim legalább néhány embernek hasznára váljanak. E reményben legyőzvén azon ellenszenvet, melyet becsületes em­ber magáról beszélvén, akkor is érez, ha vádolja magát.“ A februári forradalom a közben lepé meg őt, mi­dőn vallomásait be akará végezni. Eleinte zavarba jött, de csakhamar visszanyerte azon hidegvérűségét, mit ő forradalmakban szerzett hosszú s gyászos ta­pasztalásának nevezett. Szemei éghez valának ugyan fordulva inkább, mint valaha, szivét azonban nem akarta elzárni hazafius remények elől. Könyvéhez néhány sort csatolt, melyek megérdemlik, hogy idéz­tessenek. „Épen bevégzem tévelyeim, s a gondviselés irán­­tami jótéteményei elbeszélését, midőn hirtelen kiüte a forradalom. Az aggkor miatt erőm elveszett; csak kezeimet emelhetem az éghez, s érzem, hogy ezek is nehezülnek, de utolsó lehelletemig szivemből imádság fog emelkedni az éghez hazámért.“ Hazájának is azon gyógyszert ajánlja, melynek szelid s csalkatlan foga­natosságát magán tapasztalta. „Vallás, mely min­denütt szükséges , különösen elkerü­lhetlenül szüksé­ges szabadságra vágyó népeknek.“ Aztán idézi O’Con­­nellt, s emlékeztet, hogy e nagy keresztény igen kétel­kedett Francziaország jövendő sorsán, minthogy ezen országot a vallás iránt örökre ellenségesnek hitte. Azt mondja Droz : „E szerencsétlen szakadás a val­lás és szabadság között, legnagyobb akadály, mely gátolja nálunk a szabadság megszilárdulását. De a gondviselés, hogy visszavezessen a valláshoz, gyak­ran használja eszközül a viszontagságokat.... Meg­látogatja azokat, kiket ki akar ábrándizni... Csügge­­dély mellett minden veszve lenne, azért soha meg ne fogyatkozzunk az Istenbe vetett bizodalmunkban.“ Ezek voltak végszavai a közönséghez. Élete többi hátralevő részét egészen családjának s önöknek szen­telte. Önök jobban tudják, mint én, mily szorgalma­san teljesité kötelességeit, mint akadémiai tag egg­kora s gyengesége vissza nem tartá. Halála előtt még négy nappal itt ült. Egy kedden, távozván az akadé­miából , beteg lett, s a következő szombaton , azon vallásnak, melyet oly bátorszivüleg vallott, segélyei­­s vigasztalásaival tetézve, meghalt. Utolsó küzdelme a halállá oly gyenge volt, hogy nem is lehetett meg-SzO­lt Sóhaj híván Egy negyedórával azután, egy meghalt, unokái odajövének kezet csókolni, kér­vén, hogy imádkozzék érettük. Folytatjuk. határozata következtében az 1846 dec. 28-ki udv. rendelet (Politikai törvénygyűjtemény 74-dik kötet 254. lap)­a fellobbanó vagy lőgyapot eladási tilalma tárgyá­ban, továbbá az 1847 apr. 6-ki legf. határozatra kelt 1847 apr. 15-ki udv.kanczelláriai rendelet, 12284. sz. a. (Polit. törv.gyüjt. 75. köt. 81 lap) melylyel a fellob­banó anyagok termelése, eladása és használása szigorúan tiltatik, ezentúl újra kihirdettetnek, a birodalom egész területére kiterjesztetnek, s minden forgalom a kijelölt anyagokkal a fenebbi területen közbátorsági tekintetek­nél fogva megtiltatik. **) M.H. FŐVÁROSI ÉLET. — Katonai s polgári kormányzónk Albert főher­­czeg ő császári fensége ma (27-dikén) reggel 8­ órakor Bécsből kívánt egészségben visszaérkezett. (Gyászhir) F. hő 22. d. u. 3 órakor halt meg Pozsonban cziráki és dénesfalvi gr. Cziráki Antal, aranygyapjas vitéz , sz. István rend nagykeresztese és aranysarkantyús vitéz, val. h. t. t. kam. Fejér­vármegye volt főispána, országbíró, s I. Ferdinand ő cs. Apostoli Felségének status és conferentialis ministere.­­ A fővárosi mészárszékek rendezését az illető városi hatóság, mint hallatszik, munkába vette, s hogy a szabad versenynek minél tágabb tért nyisson, alkalmasint arra is ki fogja terjeszteni figyelmét, mi­kép egy mészáros ne tarthasson kezei között oly szá­mos mészárszéket, mint eddig, ne tarthasson többet kettőnél, mely különben is elegendő arra, hogy ál­tala magának és a közönségnek jó szolgálatot tegyen — azaz a közönségnek igaz fonttal mért jó konczot adjon, magának pedig — házat épitsen, ha még nem volna. — Helybeli lapok hirdetései között olvashatni a kereskedelmi társaság igazgatóságának azon figyel­meztetését, hogy a keresk. társaság legközelebbi közgyűlésén , saját föloszlatását fogja már most sző­nyegre hozni; azért e fontos közgyűlésre , mely f. é. mart. 13-ára van összehíva, a tagok megjelenni ké­retnek. Ugyanott olvasható egy­úttal, hogy az iparműtárban, ennek föloszlatása miatt, az egész áru­készlet leszállított áron eladatik. Ezeket csupán azért említjük rovatunkban is, hogy olvasóinkat, kik tán a magán­hirdetések halottjelentéseit figye­lemmel nem kísérnék, e helyen is figyelmeztessük az említett föloszlatásokra. —­ Napról napra közelegvén a tavasz, napról napra szaporodik az utczán mindenütt csopor­­tonkint futkározó s játszó gyermekek száma is, bigével s lapjával gyakorolják magokat az ugrándo­zásban s az utczán járók szemének fenyegetésében. Valóban őrizkednie kell az embernek, ha ily bigéző compania mellett ballag el, hogy arczára ne pattan­jon a tavasz közelgésének bélyege. Vájjon az utcza felügyelők nem mérsékelhetnék olykor olykor e nagy­reményű kis­polgárok fenyegető játékdühét ? — A tavasz közelgéséről szólván, valóban meg­jegyezhetjük, hogy az időpróféták jövendölése, leg­alább az elfolyt február hóban, gyönyörűn teljesedett, a mennyiben azok kegyetlen hidegségű telet jósol­tak, az úr­isten pedig elfelejtett az ő próféziájokra hallgatni s adott nagyrészint oly tiszta meleg napo­kat, hogy nemcsak gőzhajóink folytathatják útjukat már régóta mind a Dunán mind a Tiszán, hanem a téli vastag öltönyök is napról napra gyérülni kezde­nek. Mi ugyan egy szóval sem mondjuk, hogy azon vastag öltönyökre még nem lesz szükség — de any­­nyi való, hogy jelenleg akárhova beillő tiszta nap­fényes tavaszi napjaink járnak. Ragadozó állatok nem fenyegetik a vidéket, kivéve tán azon farkaso­kat, melyekkel minap egy levelező a pest-eperjesi gyorskocsit megtámadtatta s hogy mind a lovakat, mind a kocsikat, mind a kocsiban ülőket meg nem Ugyanonnan. étette csupán azon véletlenség izgalmának köszön­hető, hogy a nevezett kocsi — mint conductora be­széli­— farkasokkal egész télen nem találkozott. Utczáink népesülnek, vendéglőink vendégei szapo­rodnak, s könnyebben ebédelhetni már most a nap­nál, s könnyebben vacsorálhatni a csillagnál. Ha így halad, a vidám idő nemsokára véget vet az egész téli gyásznak. __ A nyugdíjazási s betegápolási kereskedelmi egylet által rendezett bál, a költségek levonása után, 318 pontot jövedelmezett a nevezett jótékony czélra. Átalában mondhatjuk hogy farsangunk nem valt szűkmarkú, a szegények javára szánt adakozások osztogatásában. S az mindenesetre, egyik legszebb, legbecsülendőbb jellemvonása, melynek jó hatása megmarad a számtalan szűkölködők szivében. AUSZTRIA, Bécs, febr. 24. — Ő felsége a császár tegnap Tri­esztbe utazott, hova kíséretének egy része már teg­napelőtt indult el. Hallomás szerint ő felsége a jövő hét elején fog ismét a székvárosba visszatérni. ■— Ő cs. k. fenségének Rainer főherczegnek Mária főherczegasszony ő fenségéveli egybekelése ünnepé­lyére ő felsége a császár megengedte, hogy Bécs sze­gényei közt 3000 pengő forint osztassák ki. — A pattanó anyagszerek, névszerint a lőgyapot készítése, eladása­ és használásának tilalma újabban kihirdettetett s e tilalom a birodalom egész területére kiható. — Ő Felsége a császár meghagyta, hogy a cs. k. pattantyusság fő- és altisztei, valamint a lovasságnál, magyar szabás szerinti lószerszámokkal láttassa­nak el. — A belügyminisztérium az alapszabályokban eszközlött némely változtatások után egy Bonifácz­­egyletnek Bécsbeni megalapítását megengedte. — A pénzügyminisztérium rendelte, hogy hivatal­nokok, kik átköltözéseknél a gőzkocsikat vagy gőz­hajókat használják, a szállításáért csak a valóban hozzájuk tartozókért, nem pedig egyszersmind rokonai­kért számíthatják be.­­ Múlt év végével a cs. k. postahivatalok és expeditiók száma a birodalom egész területén 2157 volt. E számból esik Alsó Ausztriára 173, felső Ausz­triára 79, Salzburgra 28, Csehországra 311, Mor­vaországra 133, Sziléziára 31, Stájerországra 115, Karantánra 39, Krajnára 49, Tirolra 99, Istria, Görz és Gradiskára 40, Dalmátiára 36, Galiziára 174, Erdélyre 74, Magyarországra 342, Horvát és Tótor­szágra 39, temesi bánságra 32, határőr­vidékre 67, szerb vajdaságra 30, Lombardiára 161, és Velen­­czére 105. — Rittersberg Lajos prágai tudós nyilvánosan tudatja , mikép­p egy készületet talált fel, melylyel a tenger mélységét még oly helyeken is megmérhetni, hova a raér-ea nem hat. KÜLFÖLD, Francziaország (!) Pahl, febr. 20. — Az algieri felebbezési törvényszék hat tanácsosa, mint a l Moni­teur jelenti, hivataláról letetetett. A Moniteurben még két alispányi kinevezés foglaltatik. D Hautpoul tábornok kinyilatkoztatja a senatori helyet keresőknek, hogy a senatusnál betöltendő helyek száma igen csekély, s azok is csak a herczeg­­elnöktől függenek. A Moniteur jelenti, hogy volt hegypárti Bandsept levele törvényes megvizsgálás végett letétetett: váljon igaz-e az aláírás vagy sem ? A senatorok az ülésteremben helyeiket már több­nyire kiválasztották; 100 közöl 77 kijelölt helylyel bír. A rendőrfőnökségnél még mindig tartatnak fogoly képviselők; azt mondják, nemsokára, külföldre mind szabadon bocsáttatnak. A rendőrségi főigazgatók és felügyelők rendeletet kaptak, hogy a jövő hó elején állomásaikon legyenek. Lot et Garonne megye Nerac kerületében nyug­talanság tört ki, s 70 katona küldetett lecsende­­sítésére. Az Assemblée nationale azon figyelmeztetést teszi, miszerint azon általános elv daczára, hogy a kormány a hitel­intézeteknél semmiben részt nem vesz, mégis sok kivétel történik, minthogy ily in­tézeteknél szinte 100 észlettel van érdekelve. A czikkek aláírásának megszűnése nem igaz, mint a Constitutionnel jelenti. Az újság­árulók elleni újabb megszorító rendszabályok sem valósulnak m­eg. 24 újság­áruló, kik a rendszabályokkal ellenkezőleg vitték üzérkedésüket, a rendőrségtől megfenyíttetett. (!) Pár is, febr. 20. Billault meggy­űjte a kormány baját. A kormány őt Ariégeben akarta kijelölni, s e helyett Alsó-Loireban lép föl, mint kormányellenes. A párisi ügyvédek kamarájában is nemi ellenzéket akarnak alakítni, legalább Boinvilliers és Delangle helyébe ellenzékieket választottak, Landrint egy ha­tározott köztársaságit, és Benoit Champyt , ki a tanácskozó bizottmányi tagságot visszautasította. Nemsokára egy rendeletet várnak a nyugalomba helyezésről: a semmitő törvényszéknél a nyugalma­­zási év 75 , a felebbezési törvényszéknél 72. A legitimisták a kijelölés és követség iránt még mindig haboznak. Némelyek azt gondolják, hogy Chambord gróf levele által nem lehetnek megkötve, mások ellenkezőleg. Az Union felszólítja őket, hogy szolgáljanak a hazának és vallásnak. Jozef, Girardin Emil barátja is, föllép, mint ellen­zéki jelölt. A Presse hozza képviselői nyilatkozványát. Egy Mirbach nevű porosz menekültnek, ki a sak­kot ügyesen játszotta, s már régebben kiutasítva volt, hanem egyik kávéházból a másikban elsuhant, most csakugyan el kellett hagyni Párist. Kaliforniába megy, az aranyrúd-társulat költségén. Azon kávé­ház , hol rendesen sakkozni szokott, nagyon sajnálja eltávoztát. Az Assemblée nationale azon figyelmeztetést teszi, miszerint a megyék többnyire törvényesen alakult megyetanácsok nélkül vannak. Bár ezen lap a kér­dést igen sürgetőnek nem tartja, azonban mégis úgy vélekedik, jó lenne az ideiglenes állapotnak véget­­vetni, s egy községi választó­ törvényt kibocsátani. A köztársaság elnöke 10,000 frc. serkentő jutal­mat küldött Foucaultnak, a villany­osságról írott több munkájáért, egy kis levélke kiséretében, melyben érdemét elismerve, a további haladásra serkenti. , Toulon, febr. 16. — Az Indépendance belgenek innen következőket írnak: Az angol hajóhadnak a baleári szigetekeni megjelenése nem valósult meg; ez, a jelen változó évszakban igen rosz állomásoló hely volna. Az angoloknak különben sincs szükségük ily tengerészeti, és politikai demonstratióra, hogy a spa­nyolokkal kibékülhessenek. A madridi sajtó napon­ként ellenségesebbnek mutatja magát Francziaország irányában, s az angol szövetség felé hajlik a jan. 22-ei lefoglaló rendelet óta és egy alkalommal sem mulasztja el kijelenteni, miszerint Spanyolország egy európai háború esetében oly tengeri hatalomhoz csatlakoznék, mely a baleári szigeteket számára fedezhetné. Reméljük — írja az Ind. levelezője — a franczia kormány a pyraeneusorionzuli szomszé­dainknak semmi alkalmat nem ad az elnökségnek a császársággal­ összevegyítésére; mi jelen pillanatban nem bírunk sehol szilárdan biztosított barátságos viszonyokkal, és a tuilleriák politikájának szüksége van arra, miszerint több eszélyt tanúsítson, mint szilárdságot, hogy azon szomszédos kormányok ag­godalmait eloszlassa, melyeknek bizalma pillanatra ingóvá lett. Ugyan innen megc­áfolják azon hírt, mintha St.­­ Arnaud tábornok, a tábornagyi palota megszerzése­

Next