Pesti Napló, 1852. február (3. évfolyam, 570–592. szám)
1852-02-26 / 590. szám
európai lelkesedés, s Európa hatalmas interventiója szabadította fel. Ausztria e ténynél neutral maradt. Most már szabad e hon, s vájjon ezért érnek-e vele? kérdi a lap. Vájjon nem bánhatják-e , hogy teremtették ? Azt hitték, a törököt gyengíteni kell, hogy később végkép elgyengüljön; fölálliták Görögországot , hogy egy nagyhatalommá váljon, mely a Bosphorust őrizze, s keleten sulyegyent tartson : a fölállított országgal ezért nem értek , a mostani görögök nem a régiek; s a mellett a fölállított hatalmak politikájának különbözése pártokra szaggatá e hazát. Most ott áll már tétlenül, csak adósságában gyarapodva. Mi lehetett volna , egy tengeri hatalom, azzá nem lehet, mert Anglia politikáját nem osztván, fejlődését Anglia nem engedi, elküld Palmerston, s hadi és kereskedelmi hajóit halomra löveti. Sem a törököt nem birja erővel magához olvasztani, sem a nyugoti civilisatiohoz egészen odahajolni. HIVATALOS. Hirdetmény. A jelenleg Pest és Kolozsvár között fenálló hetenkénti két márkakocsi-járatok egyikének áttétele. Váradról Arad felé Temesvárig folyó év Márczius 2-án életbe lépend. Ezen naptól fogva Pestről Kolozsvárra előlegesen csak minden vasárnap reggel a pályavonattal Szolnokig, Pestről Nagy-Várad és Aradon keresztül Temesvárra pedig minden kedden este a vaspályán Szolnokig, márhakocsi-járatok kiindítatni fognak. Ezen utóbbi málhakocsi Temesvárott minden pénteken reggel megérkezni, onnét minden szombaton délben kiindítatni, és minden kedden délben a szolnoki vaspályán Pesten megérkezni fog. Ezen málhapostával utazók nem szálltatnak, hanem csak pénzes levelek , és más szekérpostai küldemények 40 font súly erejéig, melyek Szolnok és Debreczen közt fekvő postahelyekre , tova az újonnan felállított postahelyekre Derecske , Berettyó-Ujfalu , Mezőkeresztesre, meg N. Várad, Gyapjú, Szalonta, Remete, Zerénd, Simánd, Arad, Uj-Arad, Monostor és Temesvárra Szólanak. Ezen intézkedésnél fogva, Pest és Temesvár között, a fenálló Szeged felé hetenként kétszeri postakocsi járatok mellett hetenként háromszori , Pest és Arad között pedig hetenként kétszeri szekérpostai közlekedés felállítatott, minthogy a szerdán és csütörtökön a helybeli cs. kir. postahivatalnál feladott Aradra szóló küldemények Temesváron keresztül, a többi napokon feladottak pedig N. Váradon át Aradra szállitatnak. Az Aradon feladott, Pestre intézett küldemények az összefüggésben lévő postakocsi-járatokkal Temesvár és N. Váradon át szálitatni fognak. Pest 1852 Február 2-án A cs. kir. postaigazgatóságtól. Ő cs. k. Ap. Fels. f. hó 31 -ki legf. határozata által az igazságügyi minisztériumnál alkalmazásban levő erdélyi kormányszéki tanácsos ifj. b. Bruckenthal Józsefet cs. k. udv.tanácsosi czim és ranggal díjmentesen leglt felruházni, s egyszersmind megengedni méltóztatott, hogy ugyan-ő a legfelsőbb törvény- és semmisítő székhez kisegítő előadóul alkalmaztassék. A belügyminisztérium, a kül-, had-, pénzügyi és kereskedelmi minisztériumokkal egyetértőleg tudomásra juttatja, hogy fegyvert és lőkészletet az ausztriai államokból Moldva és Oláhországba csak különösen nyert engedély mellett, de mely csak akkor adatik , ha a szállítmány az ottani kormány írásbeli, az illető cs. k. ügynökség által láttamozott beviteli engedélyével van ellátva — lehet keresztül, vagy kiszállítani. *) Ő cs. kir. Após. Felsége 1851 nov. 6-kán kelt legf. *) A kir. törv.-lap febr. 23-kán megjelent XIII. darabjából. ben oltárt emelend őrjöngésünk ezen martyr-nőjének. E napon el lesz múlva vakságunk ! Dróz Ítélete, azon kor s gyűlés fölött, melynek történetét irá, nem kevésbé szigorú az enyémnél, bár azt lelkének természetes szelídsége mérséklő. Ítéletmondásai komor függetlenségében Semmi el nem árulja fiatal évpr rokonszenveit e szerencsétlen kor iránt. Ő sokkal inkább tisztelte az igazságot, hogysem ennek rovására kívánta volna hibáit igazolni vagy mentegetni. Föl akart emelkedni az igazság magasztosságára, nem pedig ezt magához sehajtani. Az erkölcsi s vallási világ rendjében épen azon haladásokat kelle tennie, mint a politikai világban. Meg is tette, s most ezen utolsó átalakulását beszélem el önöknek. Bizonyára, az igazságnak azon lelkiismeretes szeretete, mely hisztériai tanulmányaiban vezérelte, sokat könnyebbítette rá nézve azt, hogy eljuthasson azon bizonyosságra s nyugalomra, mely még lelkének hiányzik. Az erkölcsi philosophia iránti legnagyobb lelkesedése közben kételyek rohantak a bölcsészeti elméletek foganatossága iránt nagy reformok létesítésére a társadalomban, vagy bár csak az emberi lélekben. Vizsgálódásai mind nyilvánvalóbbá tették a természetes vallás s a legjobb erkölcstani rendszerek eme gyarlóságát. Átlátta, hogy a pogány bölcsek sohasem ismerték annak eszközeit, miként kell megjobbítni az emberek nagy tömegét, s hogy utódaik sem tudtak az újabb időkben egyebet tenni, mint felizgatni a kedélyeket, anélkül hogy vezetni bírták volna. E fölfedezés nagyon elcsüggesztő. Idestova hányatni érzé magát a tehetlen bölcsészet s hamis vallás közt, mert még mindig hamisnak hive, bár irataiban külszínből hódolt nekik. Azonban folytatta tanulmányait. Kutatván, mi az oka, hogy a vallás a bölcsészet fölött tagadhatlan felsőbbséggel bir az emberek megnyerésében s vezetésében, átlátta, hogy a vallásnak előnye az, miszerint parancsolataival erőt is ad azoknak gyakorlatba vételére. Hosszas elmélkedések e csudálatos elsőség fölött végre megingaták lelkét. Megadta az utolsó csapást hitvesének végbucsúja. E szerény s annyira szeretett nő keresztényi kimúlása, utolsó szavai édesszólása, melyeket a hit magasztosokká tön, bevégezte a tanulmány s gondolkodás művét. S egyszer az igazság teljes birtokába lépve, szükségét érezte megosztani uj gazdagságát azokkal, kiknek osztozott nyomorúságában. Egy évvel azután, hogy megjelent Mirabeaus az alkotmányozó gyűlészeti munkája, adta ki hitvallását e czím alatt: Pensées sur le Christianisme. Szemtől szemben támadja meg itt a legkeményebb ellenvetéseket s balitéleteket. Nyelve világos tisztasága megfelel lelke nyugodt szilárdságának. A szenvedély erejét meghaladó olyan tekintélylyel beszél, mi egyedül képes egy munkának atartós alkalmiszerűség érdemét megadni. A társadalom bajait s ezeknek egyetlen eszközét oly biztos szemmel ítéli meg, hogy e könyvet olvasván, bámulva kérdezzük, igazán azon rettentő tapasztalás előtt hatott-e melyet 1848-ban szereztünk gyarlóságunk s vakságunk felől. S csak is e vakságból megmagyarázható, hogy ily férfitől származott ily munka a közönségre mélyebben nem hatott. Egy ember azonban csakugyan felfogá e figyelmeztetés becsét. Affre, a párisi érsek, méltányolta a világi ember hittani pontosságát, s a kereszténynek meggyőző rettenthetlenségét, azt kívánta, hogy neve s bizonyságtétele a munka homlokára nyomassák, így e könyv az utókorra ellátva jutand el nyilvános rokonszenvével azon főpapnak, ki oly szelíd elszántsággal volt halálra menendő, hogy a franczia egyháznak oly dicsőséget hagyományozzon, melyet semmi felül nem halad s el nem feledtethet. Droz is viszont le akarta tenni hódolatát a püspöki szeretet vértanújának sírjára. Szent emlékének védlete alá helyezett egy második munkácskát, melyet toldalékul kívánt adni a kereszténységreli gondolataihoz, s melyet Aveux d'un philosophe chrétier-nek czimzett. Azt mondja : utolsó megjegyzései ezek egy agg férfinak, ki gyermekkora felé hanyatlik vissza, hogy lakoljon ennek hibáiért. E munkájában újra fölveszi meggyőződésének fő elemeit. Ezeknek inkább személyes fordulatot ad, s kevésbé tartózkodóvá válik: tolla ömlengései hasonlítnak azon atyáéihoz, ki gyermekeitől nemsokára megválandó. De azért nem űz visszaélést e vallomásokkal s e vallomásokban. Azt írja: „Sokáig félreismertem a megváltó vallásának igazságát, hatalmát, varázserejét. Engedje az ég, hogy szomorú vallomásaim legalább néhány embernek hasznára váljanak. E reményben legyőzvén azon ellenszenvet, melyet becsületes ember magáról beszélvén, akkor is érez, ha vádolja magát.“ A februári forradalom a közben lepé meg őt, midőn vallomásait be akará végezni. Eleinte zavarba jött, de csakhamar visszanyerte azon hidegvérűségét, mit ő forradalmakban szerzett hosszú s gyászos tapasztalásának nevezett. Szemei éghez valának ugyan fordulva inkább, mint valaha, szivét azonban nem akarta elzárni hazafius remények elől. Könyvéhez néhány sort csatolt, melyek megérdemlik, hogy idéztessenek. „Épen bevégzem tévelyeim, s a gondviselés irántami jótéteményei elbeszélését, midőn hirtelen kiüte a forradalom. Az aggkor miatt erőm elveszett; csak kezeimet emelhetem az éghez, s érzem, hogy ezek is nehezülnek, de utolsó lehelletemig szivemből imádság fog emelkedni az éghez hazámért.“ Hazájának is azon gyógyszert ajánlja, melynek szelid s csalkatlan foganatosságát magán tapasztalta. „Vallás, mely mindenütt szükséges , különösen elkerülhetlenül szükséges szabadságra vágyó népeknek.“ Aztán idézi O’Connellt, s emlékeztet, hogy e nagy keresztény igen kételkedett Francziaország jövendő sorsán, minthogy ezen országot a vallás iránt örökre ellenségesnek hitte. Azt mondja Droz : „E szerencsétlen szakadás a vallás és szabadság között, legnagyobb akadály, mely gátolja nálunk a szabadság megszilárdulását. De a gondviselés, hogy visszavezessen a valláshoz, gyakran használja eszközül a viszontagságokat.... Meglátogatja azokat, kiket ki akar ábrándizni... Csüggedély mellett minden veszve lenne, azért soha meg ne fogyatkozzunk az Istenbe vetett bizodalmunkban.“ Ezek voltak végszavai a közönséghez. Élete többi hátralevő részét egészen családjának s önöknek szentelte. Önök jobban tudják, mint én, mily szorgalmasan teljesité kötelességeit, mint akadémiai tag eggkora s gyengesége vissza nem tartá. Halála előtt még négy nappal itt ült. Egy kedden, távozván az akadémiából , beteg lett, s a következő szombaton , azon vallásnak, melyet oly bátorszivüleg vallott, segélyeis vigasztalásaival tetézve, meghalt. Utolsó küzdelme a halállá oly gyenge volt, hogy nem is lehetett meg-SzOlt Sóhaj híván Egy negyedórával azután, egy meghalt, unokái odajövének kezet csókolni, kérvén, hogy imádkozzék érettük. Folytatjuk. határozata következtében az 1846 dec. 28-ki udv. rendelet (Politikai törvénygyűjtemény 74-dik kötet 254. lap)a fellobbanó vagy lőgyapot eladási tilalma tárgyában, továbbá az 1847 apr. 6-ki legf. határozatra kelt 1847 apr. 15-ki udv.kanczelláriai rendelet, 12284. sz. a. (Polit. törv.gyüjt. 75. köt. 81 lap) melylyel a fellobbanó anyagok termelése, eladása és használása szigorúan tiltatik, ezentúl újra kihirdettetnek, a birodalom egész területére kiterjesztetnek, s minden forgalom a kijelölt anyagokkal a fenebbi területen közbátorsági tekinteteknél fogva megtiltatik. **) M.H. FŐVÁROSI ÉLET. — Katonai s polgári kormányzónk Albert főherczeg ő császári fensége ma (27-dikén) reggel 8 órakor Bécsből kívánt egészségben visszaérkezett. (Gyászhir) F. hő 22. d. u. 3 órakor halt meg Pozsonban cziráki és dénesfalvi gr. Cziráki Antal, aranygyapjas vitéz , sz. István rend nagykeresztese és aranysarkantyús vitéz, val. h. t. t. kam. Fejérvármegye volt főispána, országbíró, s I. Ferdinand ő cs. Apostoli Felségének status és conferentialis ministere. A fővárosi mészárszékek rendezését az illető városi hatóság, mint hallatszik, munkába vette, s hogy a szabad versenynek minél tágabb tért nyisson, alkalmasint arra is ki fogja terjeszteni figyelmét, mikép egy mészáros ne tarthasson kezei között oly számos mészárszéket, mint eddig, ne tarthasson többet kettőnél, mely különben is elegendő arra, hogy általa magának és a közönségnek jó szolgálatot tegyen — azaz a közönségnek igaz fonttal mért jó konczot adjon, magának pedig — házat épitsen, ha még nem volna. — Helybeli lapok hirdetései között olvashatni a kereskedelmi társaság igazgatóságának azon figyelmeztetését, hogy a keresk. társaság legközelebbi közgyűlésén , saját föloszlatását fogja már most szőnyegre hozni; azért e fontos közgyűlésre , mely f. é. mart. 13-ára van összehíva, a tagok megjelenni kéretnek. Ugyanott olvasható egyúttal, hogy az iparműtárban, ennek föloszlatása miatt, az egész árukészlet leszállított áron eladatik. Ezeket csupán azért említjük rovatunkban is, hogy olvasóinkat, kik tán a magánhirdetések halottjelentéseit figyelemmel nem kísérnék, e helyen is figyelmeztessük az említett föloszlatásokra. — Napról napra közelegvén a tavasz, napról napra szaporodik az utczán mindenütt csoportonkint futkározó s játszó gyermekek száma is, bigével s lapjával gyakorolják magokat az ugrándozásban s az utczán járók szemének fenyegetésében. Valóban őrizkednie kell az embernek, ha ily bigéző compania mellett ballag el, hogy arczára ne pattanjon a tavasz közelgésének bélyege. Vájjon az utcza felügyelők nem mérsékelhetnék olykor olykor e nagyreményű kispolgárok fenyegető játékdühét ? — A tavasz közelgéséről szólván, valóban megjegyezhetjük, hogy az időpróféták jövendölése, legalább az elfolyt február hóban, gyönyörűn teljesedett, a mennyiben azok kegyetlen hidegségű telet jósoltak, az úristen pedig elfelejtett az ő próféziájokra hallgatni s adott nagyrészint oly tiszta meleg napokat, hogy nemcsak gőzhajóink folytathatják útjukat már régóta mind a Dunán mind a Tiszán, hanem a téli vastag öltönyök is napról napra gyérülni kezdenek. Mi ugyan egy szóval sem mondjuk, hogy azon vastag öltönyökre még nem lesz szükség — de anynyi való, hogy jelenleg akárhova beillő tiszta napfényes tavaszi napjaink járnak. Ragadozó állatok nem fenyegetik a vidéket, kivéve tán azon farkasokat, melyekkel minap egy levelező a pest-eperjesi gyorskocsit megtámadtatta s hogy mind a lovakat, mind a kocsikat, mind a kocsiban ülőket meg nem Ugyanonnan. étette csupán azon véletlenség izgalmának köszönhető, hogy a nevezett kocsi — mint conductora beszéli— farkasokkal egész télen nem találkozott. Utczáink népesülnek, vendéglőink vendégei szaporodnak, s könnyebben ebédelhetni már most a napnál, s könnyebben vacsorálhatni a csillagnál. Ha így halad, a vidám idő nemsokára véget vet az egész téli gyásznak. __ A nyugdíjazási s betegápolási kereskedelmi egylet által rendezett bál, a költségek levonása után, 318 pontot jövedelmezett a nevezett jótékony czélra. Átalában mondhatjuk hogy farsangunk nem valt szűkmarkú, a szegények javára szánt adakozások osztogatásában. S az mindenesetre, egyik legszebb, legbecsülendőbb jellemvonása, melynek jó hatása megmarad a számtalan szűkölködők szivében. AUSZTRIA, Bécs, febr. 24. — Ő felsége a császár tegnap Triesztbe utazott, hova kíséretének egy része már tegnapelőtt indult el. Hallomás szerint ő felsége a jövő hét elején fog ismét a székvárosba visszatérni. ■— Ő cs. k. fenségének Rainer főherczegnek Mária főherczegasszony ő fenségéveli egybekelése ünnepélyére ő felsége a császár megengedte, hogy Bécs szegényei közt 3000 pengő forint osztassák ki. — A pattanó anyagszerek, névszerint a lőgyapot készítése, eladása és használásának tilalma újabban kihirdettetett s e tilalom a birodalom egész területére kiható. — Ő Felsége a császár meghagyta, hogy a cs. k. pattantyusság fő- és altisztei, valamint a lovasságnál, magyar szabás szerinti lószerszámokkal láttassanak el. — A belügyminisztérium az alapszabályokban eszközlött némely változtatások után egy Bonifáczegyletnek Bécsbeni megalapítását megengedte. — A pénzügyminisztérium rendelte, hogy hivatalnokok, kik átköltözéseknél a gőzkocsikat vagy gőzhajókat használják, a szállításáért csak a valóban hozzájuk tartozókért, nem pedig egyszersmind rokonaikért számíthatják be. Múlt év végével a cs. k. postahivatalok és expeditiók száma a birodalom egész területén 2157 volt. E számból esik Alsó Ausztriára 173, felső Ausztriára 79, Salzburgra 28, Csehországra 311, Morvaországra 133, Sziléziára 31, Stájerországra 115, Karantánra 39, Krajnára 49, Tirolra 99, Istria, Görz és Gradiskára 40, Dalmátiára 36, Galiziára 174, Erdélyre 74, Magyarországra 342, Horvát és Tótországra 39, temesi bánságra 32, határőrvidékre 67, szerb vajdaságra 30, Lombardiára 161, és Velenczére 105. — Rittersberg Lajos prágai tudós nyilvánosan tudatja , miképp egy készületet talált fel, melylyel a tenger mélységét még oly helyeken is megmérhetni, hova a raér-ea nem hat. KÜLFÖLD, Francziaország (!) Pahl, febr. 20. — Az algieri felebbezési törvényszék hat tanácsosa, mint a l Moniteur jelenti, hivataláról letetetett. A Moniteurben még két alispányi kinevezés foglaltatik. D Hautpoul tábornok kinyilatkoztatja a senatori helyet keresőknek, hogy a senatusnál betöltendő helyek száma igen csekély, s azok is csak a herczegelnöktől függenek. A Moniteur jelenti, hogy volt hegypárti Bandsept levele törvényes megvizsgálás végett letétetett: váljon igaz-e az aláírás vagy sem ? A senatorok az ülésteremben helyeiket már többnyire kiválasztották; 100 közöl 77 kijelölt helylyel bír. A rendőrfőnökségnél még mindig tartatnak fogoly képviselők; azt mondják, nemsokára, külföldre mind szabadon bocsáttatnak. A rendőrségi főigazgatók és felügyelők rendeletet kaptak, hogy a jövő hó elején állomásaikon legyenek. Lot et Garonne megye Nerac kerületében nyugtalanság tört ki, s 70 katona küldetett lecsendesítésére. Az Assemblée nationale azon figyelmeztetést teszi, miszerint azon általános elv daczára, hogy a kormány a hitelintézeteknél semmiben részt nem vesz, mégis sok kivétel történik, minthogy ily intézeteknél szinte 100 észlettel van érdekelve. A czikkek aláírásának megszűnése nem igaz, mint a Constitutionnel jelenti. Az újságárulók elleni újabb megszorító rendszabályok sem valósulnak meg. 24 újságáruló, kik a rendszabályokkal ellenkezőleg vitték üzérkedésüket, a rendőrségtől megfenyíttetett. (!) Pár is, febr. 20. Billault meggyűjte a kormány baját. A kormány őt Ariégeben akarta kijelölni, s e helyett Alsó-Loireban lép föl, mint kormányellenes. A párisi ügyvédek kamarájában is nemi ellenzéket akarnak alakítni, legalább Boinvilliers és Delangle helyébe ellenzékieket választottak, Landrint egy határozott köztársaságit, és Benoit Champyt , ki a tanácskozó bizottmányi tagságot visszautasította. Nemsokára egy rendeletet várnak a nyugalomba helyezésről: a semmitő törvényszéknél a nyugalmazási év 75 , a felebbezési törvényszéknél 72. A legitimisták a kijelölés és követség iránt még mindig haboznak. Némelyek azt gondolják, hogy Chambord gróf levele által nem lehetnek megkötve, mások ellenkezőleg. Az Union felszólítja őket, hogy szolgáljanak a hazának és vallásnak. Jozef, Girardin Emil barátja is, föllép, mint ellenzéki jelölt. A Presse hozza képviselői nyilatkozványát. Egy Mirbach nevű porosz menekültnek, ki a sakkot ügyesen játszotta, s már régebben kiutasítva volt, hanem egyik kávéházból a másikban elsuhant, most csakugyan el kellett hagyni Párist. Kaliforniába megy, az aranyrúd-társulat költségén. Azon kávéház , hol rendesen sakkozni szokott, nagyon sajnálja eltávoztát. Az Assemblée nationale azon figyelmeztetést teszi, miszerint a megyék többnyire törvényesen alakult megyetanácsok nélkül vannak. Bár ezen lap a kérdést igen sürgetőnek nem tartja, azonban mégis úgy vélekedik, jó lenne az ideiglenes állapotnak végetvetni, s egy községi választó törvényt kibocsátani. A köztársaság elnöke 10,000 frc. serkentő jutalmat küldött Foucaultnak, a villanyosságról írott több munkájáért, egy kis levélke kiséretében, melyben érdemét elismerve, a további haladásra serkenti. , Toulon, febr. 16. — Az Indépendance belgenek innen következőket írnak: Az angol hajóhadnak a baleári szigetekeni megjelenése nem valósult meg; ez, a jelen változó évszakban igen rosz állomásoló hely volna. Az angoloknak különben sincs szükségük ily tengerészeti, és politikai demonstratióra, hogy a spanyolokkal kibékülhessenek. A madridi sajtó naponként ellenségesebbnek mutatja magát Francziaország irányában, s az angol szövetség felé hajlik a jan. 22-ei lefoglaló rendelet óta és egy alkalommal sem mulasztja el kijelenteni, miszerint Spanyolország egy európai háború esetében oly tengeri hatalomhoz csatlakoznék, mely a baleári szigeteket számára fedezhetné. Reméljük — írja az Ind. levelezője — a franczia kormány a pyraeneusorionzuli szomszédainknak semmi alkalmat nem ad az elnökségnek a császársággal összevegyítésére; mi jelen pillanatban nem bírunk sehol szilárdan biztosított barátságos viszonyokkal, és a tuilleriák politikájának szüksége van arra, miszerint több eszélyt tanúsítson, mint szilárdságot, hogy azon szomszédos kormányok aggodalmait eloszlassa, melyeknek bizalma pillanatra ingóvá lett. Ugyan innen megcáfolják azon hírt, mintha St. Arnaud tábornok, a tábornagyi palota megszerzése