Pesti Napló, 1852. március (3. évfolyam, 593–618. szám)

1852-03-01 / 593. szám

1852- harmadik évi folyam. 11^593 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Évnegyedre 5 f. — k.p. Félévre 10 „­­ „ „ A havi előfizetés, mint a szántónk­énti eladás is ___megszűnt. Pesten: Egy hónapra 1 ft 30 k. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . 8 „ — „ „ Egyes szám . . 4 „ „PESTI NAPLÓ A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri­utcza Lak­ért ház 8. Szerkesztési iroda: Úriutcza 8. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap elsejétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasittatik. Hétfő, márt.. 1-jén. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négy ha­sábos petit-sora 4 p. kr.­­jával számittatik. A l­e­­ígtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj­t előre lefizetendő a PESTI NAPLÓ Magánviták négy­hasábos sora 5 pengő krajczárjával számítta­­tik. A fölvételi díj szin­te mindenkor előre le­teendő a szerkeztő­ hi­vatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. TARTALOM Telegraf! tudósítások. Lapszemle. Fővárosi élet. Vidéki élet. (Vegyesek.) Ausztria. (Vegyes tudósítások.) Külföld. (Francziaország. Nagybritannia. Olaszország. Helvétia. Belgium. Görögország.) Vegyesek. (Könyvismertetés. Nemzeti színház. — Börze. — Gabonaár. — Dunavizárlás.) M­a­t­á­r. (Montalembert fölvétele a franczia akadémiába.) Budapest, márt. 1-jén TELEGRÁFI TUDÓSÍTÁSOK Trieszt, febr. 26. — Ő felsége a császár ma dél­után 4 óra 10 perczkor, legjobb egészségben érkezett meg Triesztbe s a helytartósági palotába szállott, h­ol ő felségét fenséges Ferdinand Miksa főherczeg , az összes katonai és polgári tekintély fogadta. — Febr. 27. — Épen most tart ő felsége a csá­szár szemlét tizenhat gyakorlászkodó hadi­hajó fö­lött a Mugia-öbölben. — Febr. 28. — Épen most regg. 5 órakor hagyta el ő cs. k. apóst, fölsége „St.­Lucia“ hadigőzösön a trieszti kikötőt s indult „Volta,“ „Marianne“ és „Seemöre“ gőzösök kíséretében Velenczébe. Wim­pfen gróf altábornagy s tengerészeti főparancsnok kísérte ő felségét. Velencze, febr. 28. — 5 óra 20 perczkor délután. Ma 3 órakor délután érkezett ide ő cs. k. ap. fel­sége legjobb egészségben, a népesség által öröm­kiáltásokkal s a legünnepélyesebb módon fogad­tatva. Genua, febr. 24. — A számosan itt lakó spanyo­lok szerencsekivánati iratot szerkesztenek, a spanyol királynéhoz intézendőt. Turin, febr. 24. — Ilir szerint Cagnone, novarai képviselő, államtanácsnokká fog kineveztetni. Ki pó­­tolandja San-Martinot mint belügyminisztériumi osztályfőnököt, még eddig tudva nincs. — Montpel­­lierből közlik, hogy ott Piemontból benyomult 12 menekvő elfogatott. A helvetiai kormány panaszt emelt az itteni kabinetnél a piemonti betolakodóknak a mélyen fölizgatott Tessin kantonbani magok vise­­lete miatt. Stuttgart, febr. 26. — Azon bizottmányi javaslat, miszerint az alapjogoknak ország törvényi érvényes­sége mellett ismételt jogévás tétessék , 54 szóval 32 ellen el­len fogadva. Schoder tiltakozása a szö­vetségi végzés ellen, 66 szóval 20 ellen mellőztetett. Az 1850-dik évi országgyűlés feloszlatása miatti indítványt illetőleg, 48 szaval 38 ellen napi­rendre tértek át. Páris, febr. 26. — A „Patrie“ Malmesbury lord­nak a brit minisztériumba lépését, annak Napoleon Lajos elnökhözi személyes jó viszonyainál fogva, fontos politikai ténynek nevezi. — Febr. 27. — Egy a tegnapi „Moniteur“-ben megjelent rendelet a politikai vétségek és bűntette­ket elvonja az esküttszékek birósága alól. London, febr. 26. — A „Standard“ az új minisz­térium közlönye kinyilatkoztatja, hogy a hadikészü­­leteket folytatni szükséges. Turin, febr. 25. — A senatus a sajtótörvényt el­fogadta. Roma, febr. 23. — Közelebb itt 15 darab, egy­­fontos gránát, melyek a Corsón elpattantásra voltak határozva, koboztatott el. Az ezáltal eszközlendett rémülés közben több egyénnek, s név szerint Nar­­doni ezredesnek, meg kellett volna öletnie. Bizonyos Jacopininak házában szinte több gránátgolyóra és gyilokra akadtak ; ez egyén már a faálgyuvali eset­kor Porta nuova mellett és Trasteverében megbé­­lyegzé magát. Ezen czimboraság két részese, Bi­­zarri és Fazzi Bolognából, elfogattak. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. Gr. MONTALEMBERT FÖLVÉTELE A FRANCZIA AKADÉMIÁBA. Vége. *) Guizot beszéde. Nem tudom, emlékszik-e még ön, uram, azon kö­rülményre , mely első nyujta nekem alkalmat önnel megismerkedni: én emlékszem, s mindig élénk érdek­­es örömérzettel emlékeztem vissza arra. Ön akkor igen fiatal vala; alig tizenkilencz éves; Svécziából jőve vissza, hol önnek atyja X. Károly király követe vala. Önt igen érdekelték volt azon küzdelmek, miket Svéczia ősi intézeteinek kelle kiállaniok. Ön szüksé­gét , csaknem kötelességét érzé annak, hogy tekinte­tünket újra azon népre fordítsa, mely ezelőtt két szá­zaddal, Francziaországgal egyetértve , Európa mérle­gébe egy hősnek, királyának, döntő súlyát vetette. Ön óhajta, hogy mit Gusztáv­ Adolf hazájában látott s tapasztalt, azt Richelieu, ennek szilárd szövetsé­gese, hazájában is ismerjék s felfogják. Én akkor elő­segítettem ön ezen óhajtásának teljesülését. Ez nyujta, uram , első alkalmat ismeretségünkre, s önnek első munkájára. Már ekkor sok ész s tehetség vala önnek munká­jában észrevehető, s engem is meglepő, de munkájá­nál még jobban meg valók maga, ön által lepet­­ve. Komoly gondolataival párosult élénk indulatai, akkor a nyugalom szivében a képzelődésnek oly heve mellett, önnek mély s őszinte hite , arczkifejezése, meggondolást és szenvedélyt kifejező nyelve, ifjú­sága, mely kitüntető természete minden gazdag tehet­ségeit , s egyszersmind heveskedő tapasztalatlansá­gát , nagyszerű vágyait, s szép ösztöneit: mindez. *) Lásd P. N. 592. számát, uram, oly eredeti s vonzó jellemet kölcsönze önnek, mi engem azonnal megragada, és sejteté velem ne­mes jövőjét. Sok év telt el azóta, s minő évek, és viszonyunk sok viszontagságon ment keresztül. Sok időn át ide­genek , s aztán ellenfelei voltunk egymásnak. Ön, ki a katholika egyház kebelében született, elejétől fogva kitűnő helyet foglalt el legbuzgóbb bajnokai közt. Én pedig hű maradtam őseim protestáns hité­hez. Szerencsés voltam sokáig az 1830-diki monar­chia egyik tanácsosának lenni, ön pedig sokat küz­dött , nem maga e monarchia, hanem igen­is azon politika ellen , melyet ez majdnem állandón követett, miután azt az ország legfőbb érdekeivel egybehang­zónak tartotta. Mindezen nagy véleménykülönbségek daczára azonban soha nem szűntem meg ön iránt azon érdekkel s vonzódással viseltetni, melyet elejé­től fogva éreztem. A közélet küzdelmei közepett, s bár gyakran sújtva az ön csapásai által, s magam is arra kényszerülve, hogy ön ellen intézzem csapá­saimat , mindig éreztem, hogy óhajtásainkat s tö­rekvéseinket utoljára is tulajdonképen egy titkos ro­­konszenv egyesíti. Ön bizonyára nem is gyanította ezen érzést, s magam­ sem hallgattam rá, midőn ön ellen kelle küzdenem , de nem egyszer tapasztaltam azt az összecsapás perezében, s a jelen pillanatban azt örömmel fejezem ki ön iránt. Csodálnám, ha az évek folyása, s az élet isko­lája nem gyakorolta volna önre azon hatást, melyet én tapasztaltam. Minél mélyebbre hatottam a dol­gok, emberek s önmagam felfogásában s tapasztalá­sában, annál inkább éreztem ugyanakkor megszi­lárdulni általános meggyőződéseimet, és csillapulni, szelídülni személyes benyomásaimat. Saját hitem­­beni megnyugvásommal együtt növekedett a más val­lást vagy politikát vallók iránti, nem mondom türel­­mességem, hanem igazságos méltánylásom. Az ifjú­ság , s ennek természetes tudatlansága s szenvedé­lyes elfogultsága tesz bennünket kizárókká és éle­sekké mások megítélésében. Minél inkább tovaragad az idő egykori küzdelmeinktől s elfordul tekintetem önmagamról, annál derültebben s szelidebben vagyok képes méltányolni, azon eszméket s érzéseket, me­lyekben nem osztozom. Hiszen tudja ön, uram, hogy igy szóla Urunk Jézus Krisztus: „Több lakás van atyám házában, s több ut van a jó emberek számára itt a földön az élet nehézségein s homályain át; s a végén egybejöhetnek a nélkül, hogy látták volna egymást, midőn elindultak, vagy útközben találkoz­tak volna.“ Ön, uram , és derék elődje, ennek szép s megle­pő példái. Nem egykönnyen különbözött egymástól két jeles , eszes ember erősebben, — mind az élet­ben­ fölléptek idejében, mind pályájuk folyama alatt, mind pedig abban, mire fordították sok időn át azon tehetségeket, mikkel az Isten megáldá. Droz , első ifjúsága óta, s jámbor szülei daczára eltelve azon eszmékkel, melyek előkészítették a for­radalmat , egyszerre lépett be az életbe, s azon forradalom szolgálatába, mely alig születve, kezében karddal emelkedett ki bölcsőjéből. Mihelyt Franczia­ország, belsejében felforgatva, kívülről is megtámad­­tatott, katonának állott az ifjú bölcsész, s ezen elszánt s dicső rajnai sereg soraiban sem szűnt meg bölcsész­nek lenni. A sátor s a szabad ég alatt tanyázva a a táborban, Plutarchust, Montaignet s Rousseaut ta­nulta. Hazajőve három év múlva a táborból, a ka­pitányi egyenruhát tanári köntössel cserélte fel, s közoktatásában is bölcsészeti meggyőződései vezet­ték, s ezeknek terjesztésére adta magát; mert ő azokhoz tartozott, kik azt hiszik, hogy az igazság­nak nem henye tömjénzés kell, hanem azok, kikre világának fénysugarát veti, uralmát terjeszteni kö­telesek. Ő egyébiránt igen szolid s közlékeny ter­mészetű volt, s folyvást érezte annak szükségét, hogy, bár zajtalanul, terjeszsze a jó, a becsület s emberiség felőli nézeteit, érzéseit, s reményeit. 1803 után is, mikor odahagyá szülőföldét s a ta­nítást, és Párisba költözött, mindig bölcsészek között élt, környezve ezeknek emlékei s tanácsaival. Tracy és Cabanis volt pártfogója s barátja, s több mint húsz éven át minden bölcsészeti, politikai, irodalmi munkái, sőt regényei ugyanazon bélyeget viselik. Ez nem a XVIII-dik század szelleme, amint meg­­támadá a társadalom régi hitét s régi törvényeit; a rontás szelleme el vala tűnve; nem állh­atá ezt Droz józan esze, erkölcsi érzete, igazságos és szelíd szive. Nem kevésbé utálá a materialista vagy önző tano-s­kát, cynikus vagy gyűlöletes szenvedélyeket; lelke ezektől visszaborzadt, s természete ösztönszerű be­látását a tapasztalat kézzelfogható tanulságaival gyarapító az, mit a forradalom folyása alatt ennek műveiből szemlélé. Akár a különböző erkölcs-böl­csészeti rendszereket tárgyalja, akár az erkölcsészet alkalmazását a politikára, vagy a politikai gazdászat befolyását, akár pedig a művészetek szépséges gyö­nyöreit bonczolja, vagy pedig az életboldogság tit­kait elemzi; mindig megigazulnak, megcsendesül­­nek, megtisztulnak a XVIII-dik század eszméi s irányzatai, a­mint lelkén átszűrődnek; ezeknek csak nemes és jóakaró oldalait ragadja meg s fejti ki; igyekszik azokat megszabadító mind az emberi gőg önhittségeitől, mind a múlt megvetésétől, mind az elmélet zsarnokságaitól, mind pedig a demagógiai kicsapongó túlzásoktól; ő tiszteli azt, mi ezek által becstelenséggel illettetett; ő kíméli azt, mit ezek összerontottak; nem osztozik ezeknek gyűlöleteiben s pusztításaiban, de elfogadja ígéreteiket s reményei­ket. Elbájolva érzi magát azon ragyogó fényes ki­nézés által, mit a XVIII-dik század tára föl az em­beri nemre nézve; bizalommal viseltetik az ember természetes hajlamai és erői, valamint a bölcsészet hatalma iránt a társadalom átalakítására s haladá­sának eszközlésére. Naponta magasabb s tisztább tájakba emelkedik; de még mindig egyedül a böl­csész emelkedik, kezében az emberi ész fáklyájával; mert még nem szemlélő meg pályáján más világos­ságot, s léptet számára más kalauzt. Ez időben, midőn igy folytató Droz eszmélkedé­­seit s munkálkodásait, lépe be ön az életbe, egészen más után, távol a forradalom légkörétől, nevelve ko­runk szabadelmű gondolkodásában, a régi Franczia­ország hű emlékei keblén, s a katholika egyház eli­tében, mely ön előtt mindig szent vala s maradt. Ennek világossága vetette elejétől fogva sugárait az ön lelkére, s ön fiúi szeretettel, s apostoli buzgalom­mal szegődött ügyéhez; nemcsak hogy védje hite el­lenségei ellen, hanem hogy egyéb érdekeinek is szol­gáljon , hogy visszaszerezze kinézéseit s jogait­­ a kormányok s népekkeli viszonyaiban, visszaszolgál­tassa az emberek szíve­s esze fölötti uralkodásának eszközeit. LAPSZEMLE. Magyar Hírlap (febr. 29. sz.) országos tevékeny­ségre hívja fel a nemzetet. Míg egyfelől kárhoztatja a pessimisták kétségbeesését, úgy másfelől igen az op­timisták utópiai ábrándjait. Felszólítja a hazát, ne engedje magát reminiscentiái által zavartatni, ne zsib­­baszsza a kormány működését. A M. H. minden aristo­­cratiai pártérdekeket kárhoztat; kimondja, hogy mi mindenekelőtt magyarok vagyunk, s fajunkat az új in­stitutiók mellett is ép oly biztosságban hihetjük, mint a német, sláv és olasz. Hagyjunk fel tehát a meddő po­litikai foglalkozással, lépjünk át az anyagi kérdé­sekre ; fogjuk fel a polgári teendők fonalát, hol azt gróf Széchényi István elejtette. Londoni levele a miniszteri combinatiokat írja meg, Palmerston belépését a közvélemény nem tartja lehet­­lenségnek. Bécsi levele különös szót emel az iránt, hogy a bécsi 30—35.000 magyar, a magyar köny­vektől el van zárva. Azt mondja Hügel hazánkfia, minden pesti könyvárussal elpróbálta, hogy sietve kapja tőlök, ezért meg sem ért, s felszólítja íróinkat, hogy mihelyt valamely munkát kiadnak, emlékezze­nek meg a bécsi magyarokról, küldjenek azonnal pél­dányokat. Pesther Zig. a gr. Figuelmont ismert könyvéről hozza X. czikkét. Bécsi levele értesít, hogy az újonan vezetni inté­zett húszasokból már próbanyomatok vannak. E hú­szasok császár ő felsége képét hordják, alakjuk más­kép a régi. A körirat is a régi maradt, csupán ő fel­sége neve, s trónralépésének évszáma tesz kivételt. A Lloyd (febr. 28. sz.) a nagy földbirtok szüksé­gességét tárgyalja. A nagy földbirtokot teszi minden ipar és műveltség legfőbb emeltyűinek. Csak a föld­­mives államok virágzanak, melyekben sem hatalmas nemesi, sem hatalmas néparistocratia ninc­s. Mint elsőrangú földészállamot, Angliát látszik példányul felmutatni, s kiemeli különösen azon befolyást, hatal­mat, melylyel egy gazdag földbirtokos fel van ruházva, milyennel egy nálánál sokkal hatalmasabb tőkepén­zes sem dicsekedhetik. Jövő czikkében elméletét az ausztriai aristocratiával fogja összeköttetésbe hozni. Ost. d. Post (febr. 28. sz.) a német­ szövetséges sergek Dániábóli kilépése felett elmélkedik. Az osz­trák katonák ottani viseletével meg van elégedve; a dán kormányt pedig figyelmezteti, hogy jóllehet még véghatározatilag a herczegségek ügye eldőlve nincs, ne tegyen egy második megszállást szükségessé. Wanderer (febr. 28. sz.) Hat év múlva tehát ismét kormányon vannak Angliában a toryk, most vegyülve peelitákkal. Felléptek ugyan, s­­. Derbynek igen sok kedve van a játékhoz, de az angol lapok, minisztéri­umának nem sok tartósságot ígérnek. Már is arról gondolkodnak, ki lehetne következője, minthogy egy tory-minisztérium sem a jelen, sem egy választandó új alsóházat ki nem fogna elégíteni. Egyébiránt mi lesz­­. Derby minisztériumának programmja, a na­pokban látni fogjuk. Az Oesterreich. Corresp. azon keserű megtámadás ellen kél ki, melylyel a porosz lapok néhánya a né­met szövetség sajtótervét fogadta. Ausztria minden áron német egységre munkál, s ezért egyöntetűvé óhajtaná a sajtó véleményét. Óhajtja, hogy legyen a sajtónak szabadsága, de szabályozását is kívánja, ne­hogy ismét megújuljon azon össze nem hangzás, mi a mártiusi napokat megelőzte. A sajtó anarchiája igen sokat tett a forradalom előidézésére. S kérdi, várjon volt egyszer nagyobb szükség az elővigyázatra, mint jelenleg ? A Lloyd, (febr. 27. sz.) párisi levele, a lord Russell és Palmerston között a militia fölállítása tárgyában történt összeütközések fölvilágosítására, megjegyzi, hogy Angliában kétféle militia van , helyi és mara­dandó. A helyi militiát saját grófságából kivinni nem lehet, tehát ez mintegy a mozduthatlan nemzetőrség; a maradandó militia a három királyság bármely terü­letére kivihető. Lord Palmerston az utolsókat kívánta szaporíttatni. Egyébiránt levelező egy titkos egyet­értést lát Rüssel lelépésében, valamint a Derby föl­léptetését is olyannak látja, mibe Rüssel előre bele­egyezett. Az Ost-Deutsche-Post (febr. 27. sz.) folytatja a borkérdés tárgyalását. Áttér most boraink minősé­gére. Megemlíti, hogy míg Portugál boráért külföld­ről is milliót, s Francziaország egyedül a Cognacért 13 milliót vesz be; addig Magyarország, 30 millió akó borából csak mintegy 80,000-t visz ki, a többit nekünk kell meginni. Fölszámítja, hogy a rajnai bornak vetélytársa a hegyaljai, s igy majd minden híresebb bornak találja párját, és sajnosan látja mégis, hogy piaczunk nincs. Őkát pinczegazdaságunk hanyagságában találja; különösen fölemlegeti Szé­chenyit, ki legelőször figyelmeztető , mi kincset bí­runk borainkban. FŐVÁROSI ÉLET. — Nemzeti színházunknál a jövő tavaszon alkal­masint élvezetes újdonságokra tarthatni számot, leg­alább az operát illetőleg. Mert hogy a drámára nézve is az eddiginél kedvezőbb jövendőhöz lehetne re­ményünk , arra semmi kilátás. Azok, kik emelésére tehetnének valamit s tenni ígérkeztek is, legkevésbé sem fordítnak rá több gondot, mint ezelőtt. Pedig épen nem mondhatjuk, hogy a közönség részvéte talán kihűlt volna a drámák iránt. Minden drámai újdonságnak jelentékeny számú látogatói vannak még most is, midőn pedig nem igen kecsegtetnek azok valami rendkívüli élvezettel. Azonban némelyek erő­vel magukra akarják disputálni azon tévhitet, hogy színházunknál a dráma már egészen feleslegessé vált, hogy az már sem nem hasznos, sem nem szükséges; pedig ezen elv alkalmazásának következménye nem lenne egyéb mint nemzeti színházunk létének teljes megszűnte, s egy népes színészi személyzetnek szárnyrabocsátása. — Az opera közül, az eltávozan­dó előkelő tagok számát igyekszik az igazgatóság, lehető legjobb tagokkal kipótolni. A talán még igy is hiányzó érdeket pedig nevezetes művészek és mű­vésznők vendégszereplései által fogja emelni. Ez utóbbiak közt, mint hírlik, remény van Lagrange asszonynak megnyeréséhez, kinek föllépései még eleven emlékezetben állnak színházi közönségünk előtt. Vendégjátékát itt akkor nyitná meg, midőn Bécsben az olasz opera-saison kezdődik. — Hollósi Kornélia k. a. — ha csakugyan való , — ma búcsúzik el színpadunktól. Jutalom­játékául s utolsó fölléptéül Bellini „Alvajáró“ czimü operája adatik. — Házassági összekötése, mint hírlik, május elsején történik. — A fővárosban létező minden egyesületek föl­hivattak nemrég, hogy alapszabályaikat megvizs­gálás végett felsőbb helyre terjeszszék föl.­­ A budai svábhegynek egyik legkitűnőbb s leg­kellemesebb részén jövő tavaszra csinos vendéglőt szándékoznak építtetni, melyben , azon kívül, hogy a legszükségesebb kényelemmel okvetlen ellátva lesz.

Next