Pesti Napló, 1852. március (3. évfolyam, 593–618. szám)
1852-03-01 / 593. szám
1852- harmadik évi folyam. 11^593 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Évnegyedre 5 f. — k.p. Félévre 10 „ „ „ A havi előfizetés, mint a szántónkénti eladás is ___megszűnt. Pesten: Egy hónapra 1 ft 30 k. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . 8 „ — „ „ Egyes szám . . 4 „ „PESTI NAPLÓ A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úriutcza Lakért ház 8. Szerkesztési iroda: Úriutcza 8. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap elsejétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasittatik. Hétfő, márt.. 1-jén. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négy hasábos petit-sora 4 p. kr.jával számittatik. A leígtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíjt előre lefizetendő a PESTI NAPLÓ Magánviták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő a szerkeztő hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. TARTALOM Telegraf! tudósítások. Lapszemle. Fővárosi élet. Vidéki élet. (Vegyesek.) Ausztria. (Vegyes tudósítások.) Külföld. (Francziaország. Nagybritannia. Olaszország. Helvétia. Belgium. Görögország.) Vegyesek. (Könyvismertetés. Nemzeti színház. — Börze. — Gabonaár. — Dunavizárlás.) Matár. (Montalembert fölvétele a franczia akadémiába.) Budapest, márt. 1-jén TELEGRÁFI TUDÓSÍTÁSOK Trieszt, febr. 26. — Ő felsége a császár ma délután 4 óra 10 perczkor, legjobb egészségben érkezett meg Triesztbe s a helytartósági palotába szállott, hol ő felségét fenséges Ferdinand Miksa főherczeg , az összes katonai és polgári tekintély fogadta. — Febr. 27. — Épen most tart ő felsége a császár szemlét tizenhat gyakorlászkodó hadihajó fölött a Mugia-öbölben. — Febr. 28. — Épen most regg. 5 órakor hagyta el ő cs. k. apóst, fölsége „St.Lucia“ hadigőzösön a trieszti kikötőt s indult „Volta,“ „Marianne“ és „Seemöre“ gőzösök kíséretében Velenczébe. Wimpfen gróf altábornagy s tengerészeti főparancsnok kísérte ő felségét. Velencze, febr. 28. — 5 óra 20 perczkor délután. Ma 3 órakor délután érkezett ide ő cs. k. ap. felsége legjobb egészségben, a népesség által örömkiáltásokkal s a legünnepélyesebb módon fogadtatva. Genua, febr. 24. — A számosan itt lakó spanyolok szerencsekivánati iratot szerkesztenek, a spanyol királynéhoz intézendőt. Turin, febr. 24. — Ilir szerint Cagnone, novarai képviselő, államtanácsnokká fog kineveztetni. Ki pótolandja San-Martinot mint belügyminisztériumi osztályfőnököt, még eddig tudva nincs. — Montpellierből közlik, hogy ott Piemontból benyomult 12 menekvő elfogatott. A helvetiai kormány panaszt emelt az itteni kabinetnél a piemonti betolakodóknak a mélyen fölizgatott Tessin kantonbani magok viselete miatt. Stuttgart, febr. 26. — Azon bizottmányi javaslat, miszerint az alapjogoknak ország törvényi érvényessége mellett ismételt jogévás tétessék , 54 szóval 32 ellen ellen fogadva. Schoder tiltakozása a szövetségi végzés ellen, 66 szóval 20 ellen mellőztetett. Az 1850-dik évi országgyűlés feloszlatása miatti indítványt illetőleg, 48 szaval 38 ellen napirendre tértek át. Páris, febr. 26. — A „Patrie“ Malmesbury lordnak a brit minisztériumba lépését, annak Napoleon Lajos elnökhözi személyes jó viszonyainál fogva, fontos politikai ténynek nevezi. — Febr. 27. — Egy a tegnapi „Moniteur“-ben megjelent rendelet a politikai vétségek és bűntetteket elvonja az esküttszékek birósága alól. London, febr. 26. — A „Standard“ az új minisztérium közlönye kinyilatkoztatja, hogy a hadikészületeket folytatni szükséges. Turin, febr. 25. — A senatus a sajtótörvényt elfogadta. Roma, febr. 23. — Közelebb itt 15 darab, egyfontos gránát, melyek a Corsón elpattantásra voltak határozva, koboztatott el. Az ezáltal eszközlendett rémülés közben több egyénnek, s név szerint Nardoni ezredesnek, meg kellett volna öletnie. Bizonyos Jacopininak házában szinte több gránátgolyóra és gyilokra akadtak ; ez egyén már a faálgyuvali esetkor Porta nuova mellett és Trasteverében megbélyegzé magát. Ezen czimboraság két részese, Bizarri és Fazzi Bolognából, elfogattak. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. Gr. MONTALEMBERT FÖLVÉTELE A FRANCZIA AKADÉMIÁBA. Vége. *) Guizot beszéde. Nem tudom, emlékszik-e még ön, uram, azon körülményre , mely első nyujta nekem alkalmat önnel megismerkedni: én emlékszem, s mindig élénk érdekes örömérzettel emlékeztem vissza arra. Ön akkor igen fiatal vala; alig tizenkilencz éves; Svécziából jőve vissza, hol önnek atyja X. Károly király követe vala. Önt igen érdekelték volt azon küzdelmek, miket Svéczia ősi intézeteinek kelle kiállaniok. Ön szükségét , csaknem kötelességét érzé annak, hogy tekintetünket újra azon népre fordítsa, mely ezelőtt két századdal, Francziaországgal egyetértve , Európa mérlegébe egy hősnek, királyának, döntő súlyát vetette. Ön óhajta, hogy mit Gusztáv Adolf hazájában látott s tapasztalt, azt Richelieu, ennek szilárd szövetségese, hazájában is ismerjék s felfogják. Én akkor elősegítettem ön ezen óhajtásának teljesülését. Ez nyujta, uram , első alkalmat ismeretségünkre, s önnek első munkájára. Már ekkor sok ész s tehetség vala önnek munkájában észrevehető, s engem is meglepő, de munkájánál még jobban meg valók maga, ön által lepetve. Komoly gondolataival párosult élénk indulatai, akkor a nyugalom szivében a képzelődésnek oly heve mellett, önnek mély s őszinte hite , arczkifejezése, meggondolást és szenvedélyt kifejező nyelve, ifjúsága, mely kitüntető természete minden gazdag tehetségeit , s egyszersmind heveskedő tapasztalatlanságát , nagyszerű vágyait, s szép ösztöneit: mindez. *) Lásd P. N. 592. számát, uram, oly eredeti s vonzó jellemet kölcsönze önnek, mi engem azonnal megragada, és sejteté velem nemes jövőjét. Sok év telt el azóta, s minő évek, és viszonyunk sok viszontagságon ment keresztül. Sok időn át idegenek , s aztán ellenfelei voltunk egymásnak. Ön, ki a katholika egyház kebelében született, elejétől fogva kitűnő helyet foglalt el legbuzgóbb bajnokai közt. Én pedig hű maradtam őseim protestáns hitéhez. Szerencsés voltam sokáig az 1830-diki monarchia egyik tanácsosának lenni, ön pedig sokat küzdött , nem maga e monarchia, hanem igenis azon politika ellen , melyet ez majdnem állandón követett, miután azt az ország legfőbb érdekeivel egybehangzónak tartotta. Mindezen nagy véleménykülönbségek daczára azonban soha nem szűntem meg ön iránt azon érdekkel s vonzódással viseltetni, melyet elejétől fogva éreztem. A közélet küzdelmei közepett, s bár gyakran sújtva az ön csapásai által, s magam is arra kényszerülve, hogy ön ellen intézzem csapásaimat , mindig éreztem, hogy óhajtásainkat s törekvéseinket utoljára is tulajdonképen egy titkos rokonszenv egyesíti. Ön bizonyára nem is gyanította ezen érzést, s magam sem hallgattam rá, midőn ön ellen kelle küzdenem , de nem egyszer tapasztaltam azt az összecsapás perezében, s a jelen pillanatban azt örömmel fejezem ki ön iránt. Csodálnám, ha az évek folyása, s az élet iskolája nem gyakorolta volna önre azon hatást, melyet én tapasztaltam. Minél mélyebbre hatottam a dolgok, emberek s önmagam felfogásában s tapasztalásában, annál inkább éreztem ugyanakkor megszilárdulni általános meggyőződéseimet, és csillapulni, szelídülni személyes benyomásaimat. Saját hitembeni megnyugvásommal együtt növekedett a más vallást vagy politikát vallók iránti, nem mondom türelmességem, hanem igazságos méltánylásom. Az ifjúság , s ennek természetes tudatlansága s szenvedélyes elfogultsága tesz bennünket kizárókká és élesekké mások megítélésében. Minél inkább tovaragad az idő egykori küzdelmeinktől s elfordul tekintetem önmagamról, annál derültebben s szelidebben vagyok képes méltányolni, azon eszméket s érzéseket, melyekben nem osztozom. Hiszen tudja ön, uram, hogy igy szóla Urunk Jézus Krisztus: „Több lakás van atyám házában, s több ut van a jó emberek számára itt a földön az élet nehézségein s homályain át; s a végén egybejöhetnek a nélkül, hogy látták volna egymást, midőn elindultak, vagy útközben találkoztak volna.“ Ön, uram , és derék elődje, ennek szép s meglepő példái. Nem egykönnyen különbözött egymástól két jeles , eszes ember erősebben, — mind az életben fölléptek idejében, mind pályájuk folyama alatt, mind pedig abban, mire fordították sok időn át azon tehetségeket, mikkel az Isten megáldá. Droz , első ifjúsága óta, s jámbor szülei daczára eltelve azon eszmékkel, melyek előkészítették a forradalmat , egyszerre lépett be az életbe, s azon forradalom szolgálatába, mely alig születve, kezében karddal emelkedett ki bölcsőjéből. Mihelyt Francziaország, belsejében felforgatva, kívülről is megtámadtatott, katonának állott az ifjú bölcsész, s ezen elszánt s dicső rajnai sereg soraiban sem szűnt meg bölcsésznek lenni. A sátor s a szabad ég alatt tanyázva a a táborban, Plutarchust, Montaignet s Rousseaut tanulta. Hazajőve három év múlva a táborból, a kapitányi egyenruhát tanári köntössel cserélte fel, s közoktatásában is bölcsészeti meggyőződései vezették, s ezeknek terjesztésére adta magát; mert ő azokhoz tartozott, kik azt hiszik, hogy az igazságnak nem henye tömjénzés kell, hanem azok, kikre világának fénysugarát veti, uralmát terjeszteni kötelesek. Ő egyébiránt igen szolid s közlékeny természetű volt, s folyvást érezte annak szükségét, hogy, bár zajtalanul, terjeszsze a jó, a becsület s emberiség felőli nézeteit, érzéseit, s reményeit. 1803 után is, mikor odahagyá szülőföldét s a tanítást, és Párisba költözött, mindig bölcsészek között élt, környezve ezeknek emlékei s tanácsaival. Tracy és Cabanis volt pártfogója s barátja, s több mint húsz éven át minden bölcsészeti, politikai, irodalmi munkái, sőt regényei ugyanazon bélyeget viselik. Ez nem a XVIII-dik század szelleme, amint megtámadá a társadalom régi hitét s régi törvényeit; a rontás szelleme el vala tűnve; nem állhatá ezt Droz józan esze, erkölcsi érzete, igazságos és szelíd szive. Nem kevésbé utálá a materialista vagy önző tano-skát, cynikus vagy gyűlöletes szenvedélyeket; lelke ezektől visszaborzadt, s természete ösztönszerű belátását a tapasztalat kézzelfogható tanulságaival gyarapító az, mit a forradalom folyása alatt ennek műveiből szemlélé. Akár a különböző erkölcs-bölcsészeti rendszereket tárgyalja, akár az erkölcsészet alkalmazását a politikára, vagy a politikai gazdászat befolyását, akár pedig a művészetek szépséges gyönyöreit bonczolja, vagy pedig az életboldogság titkait elemzi; mindig megigazulnak, megcsendesülnek, megtisztulnak a XVIII-dik század eszméi s irányzatai, amint lelkén átszűrődnek; ezeknek csak nemes és jóakaró oldalait ragadja meg s fejti ki; igyekszik azokat megszabadító mind az emberi gőg önhittségeitől, mind a múlt megvetésétől, mind az elmélet zsarnokságaitól, mind pedig a demagógiai kicsapongó túlzásoktól; ő tiszteli azt, mi ezek által becstelenséggel illettetett; ő kíméli azt, mit ezek összerontottak; nem osztozik ezeknek gyűlöleteiben s pusztításaiban, de elfogadja ígéreteiket s reményeiket. Elbájolva érzi magát azon ragyogó fényes kinézés által, mit a XVIII-dik század tára föl az emberi nemre nézve; bizalommal viseltetik az ember természetes hajlamai és erői, valamint a bölcsészet hatalma iránt a társadalom átalakítására s haladásának eszközlésére. Naponta magasabb s tisztább tájakba emelkedik; de még mindig egyedül a bölcsész emelkedik, kezében az emberi ész fáklyájával; mert még nem szemlélő meg pályáján más világosságot, s léptet számára más kalauzt. Ez időben, midőn igy folytató Droz eszmélkedéseit s munkálkodásait, lépe be ön az életbe, egészen más után, távol a forradalom légkörétől, nevelve korunk szabadelmű gondolkodásában, a régi Francziaország hű emlékei keblén, s a katholika egyház elitében, mely ön előtt mindig szent vala s maradt. Ennek világossága vetette elejétől fogva sugárait az ön lelkére, s ön fiúi szeretettel, s apostoli buzgalommal szegődött ügyéhez; nemcsak hogy védje hite ellenségei ellen, hanem hogy egyéb érdekeinek is szolgáljon , hogy visszaszerezze kinézéseit s jogait a kormányok s népekkeli viszonyaiban, visszaszolgáltassa az emberek szíves esze fölötti uralkodásának eszközeit. LAPSZEMLE. Magyar Hírlap (febr. 29. sz.) országos tevékenységre hívja fel a nemzetet. Míg egyfelől kárhoztatja a pessimisták kétségbeesését, úgy másfelől igen az optimisták utópiai ábrándjait. Felszólítja a hazát, ne engedje magát reminiscentiái által zavartatni, ne zsibbaszsza a kormány működését. A M. H. minden aristocratiai pártérdekeket kárhoztat; kimondja, hogy mi mindenekelőtt magyarok vagyunk, s fajunkat az új institutiók mellett is ép oly biztosságban hihetjük, mint a német, sláv és olasz. Hagyjunk fel tehát a meddő politikai foglalkozással, lépjünk át az anyagi kérdésekre ; fogjuk fel a polgári teendők fonalát, hol azt gróf Széchényi István elejtette. Londoni levele a miniszteri combinatiokat írja meg, Palmerston belépését a közvélemény nem tartja lehetlenségnek. Bécsi levele különös szót emel az iránt, hogy a bécsi 30—35.000 magyar, a magyar könyvektől el van zárva. Azt mondja Hügel hazánkfia, minden pesti könyvárussal elpróbálta, hogy sietve kapja tőlök, ezért meg sem ért, s felszólítja íróinkat, hogy mihelyt valamely munkát kiadnak, emlékezzenek meg a bécsi magyarokról, küldjenek azonnal példányokat. Pesther Zig. a gr. Figuelmont ismert könyvéről hozza X. czikkét. Bécsi levele értesít, hogy az újonan vezetni intézett húszasokból már próbanyomatok vannak. E húszasok császár ő felsége képét hordják, alakjuk máskép a régi. A körirat is a régi maradt, csupán ő felsége neve, s trónralépésének évszáma tesz kivételt. A Lloyd (febr. 28. sz.) a nagy földbirtok szükségességét tárgyalja. A nagy földbirtokot teszi minden ipar és műveltség legfőbb emeltyűinek. Csak a földmives államok virágzanak, melyekben sem hatalmas nemesi, sem hatalmas néparistocratia nincs. Mint elsőrangú földészállamot, Angliát látszik példányul felmutatni, s kiemeli különösen azon befolyást, hatalmat, melylyel egy gazdag földbirtokos fel van ruházva, milyennel egy nálánál sokkal hatalmasabb tőkepénzes sem dicsekedhetik. Jövő czikkében elméletét az ausztriai aristocratiával fogja összeköttetésbe hozni. Ost. d. Post (febr. 28. sz.) a német szövetséges sergek Dániábóli kilépése felett elmélkedik. Az osztrák katonák ottani viseletével meg van elégedve; a dán kormányt pedig figyelmezteti, hogy jóllehet még véghatározatilag a herczegségek ügye eldőlve nincs, ne tegyen egy második megszállást szükségessé. Wanderer (febr. 28. sz.) Hat év múlva tehát ismét kormányon vannak Angliában a toryk, most vegyülve peelitákkal. Felléptek ugyan, s. Derbynek igen sok kedve van a játékhoz, de az angol lapok, minisztériumának nem sok tartósságot ígérnek. Már is arról gondolkodnak, ki lehetne következője, minthogy egy tory-minisztérium sem a jelen, sem egy választandó új alsóházat ki nem fogna elégíteni. Egyébiránt mi lesz. Derby minisztériumának programmja, a napokban látni fogjuk. Az Oesterreich. Corresp. azon keserű megtámadás ellen kél ki, melylyel a porosz lapok néhánya a német szövetség sajtótervét fogadta. Ausztria minden áron német egységre munkál, s ezért egyöntetűvé óhajtaná a sajtó véleményét. Óhajtja, hogy legyen a sajtónak szabadsága, de szabályozását is kívánja, nehogy ismét megújuljon azon össze nem hangzás, mi a mártiusi napokat megelőzte. A sajtó anarchiája igen sokat tett a forradalom előidézésére. S kérdi, várjon volt egyszer nagyobb szükség az elővigyázatra, mint jelenleg ? A Lloyd, (febr. 27. sz.) párisi levele, a lord Russell és Palmerston között a militia fölállítása tárgyában történt összeütközések fölvilágosítására, megjegyzi, hogy Angliában kétféle militia van , helyi és maradandó. A helyi militiát saját grófságából kivinni nem lehet, tehát ez mintegy a mozduthatlan nemzetőrség; a maradandó militia a három királyság bármely területére kivihető. Lord Palmerston az utolsókat kívánta szaporíttatni. Egyébiránt levelező egy titkos egyetértést lát Rüssel lelépésében, valamint a Derby fölléptetését is olyannak látja, mibe Rüssel előre beleegyezett. Az Ost-Deutsche-Post (febr. 27. sz.) folytatja a borkérdés tárgyalását. Áttér most boraink minőségére. Megemlíti, hogy míg Portugál boráért külföldről is milliót, s Francziaország egyedül a Cognacért 13 milliót vesz be; addig Magyarország, 30 millió akó borából csak mintegy 80,000-t visz ki, a többit nekünk kell meginni. Fölszámítja, hogy a rajnai bornak vetélytársa a hegyaljai, s igy majd minden híresebb bornak találja párját, és sajnosan látja mégis, hogy piaczunk nincs. Őkát pinczegazdaságunk hanyagságában találja; különösen fölemlegeti Széchenyit, ki legelőször figyelmeztető , mi kincset bírunk borainkban. FŐVÁROSI ÉLET. — Nemzeti színházunknál a jövő tavaszon alkalmasint élvezetes újdonságokra tarthatni számot, legalább az operát illetőleg. Mert hogy a drámára nézve is az eddiginél kedvezőbb jövendőhöz lehetne reményünk , arra semmi kilátás. Azok, kik emelésére tehetnének valamit s tenni ígérkeztek is, legkevésbé sem fordítnak rá több gondot, mint ezelőtt. Pedig épen nem mondhatjuk, hogy a közönség részvéte talán kihűlt volna a drámák iránt. Minden drámai újdonságnak jelentékeny számú látogatói vannak még most is, midőn pedig nem igen kecsegtetnek azok valami rendkívüli élvezettel. Azonban némelyek erővel magukra akarják disputálni azon tévhitet, hogy színházunknál a dráma már egészen feleslegessé vált, hogy az már sem nem hasznos, sem nem szükséges; pedig ezen elv alkalmazásának következménye nem lenne egyéb mint nemzeti színházunk létének teljes megszűnte, s egy népes színészi személyzetnek szárnyrabocsátása. — Az opera közül, az eltávozandó előkelő tagok számát igyekszik az igazgatóság, lehető legjobb tagokkal kipótolni. A talán még igy is hiányzó érdeket pedig nevezetes művészek és művésznők vendégszereplései által fogja emelni. Ez utóbbiak közt, mint hírlik, remény van Lagrange asszonynak megnyeréséhez, kinek föllépései még eleven emlékezetben állnak színházi közönségünk előtt. Vendégjátékát itt akkor nyitná meg, midőn Bécsben az olasz opera-saison kezdődik. — Hollósi Kornélia k. a. — ha csakugyan való , — ma búcsúzik el színpadunktól. Jutalomjátékául s utolsó fölléptéül Bellini „Alvajáró“ czimü operája adatik. — Házassági összekötése, mint hírlik, május elsején történik. — A fővárosban létező minden egyesületek fölhivattak nemrég, hogy alapszabályaikat megvizsgálás végett felsőbb helyre terjeszszék föl. A budai svábhegynek egyik legkitűnőbb s legkellemesebb részén jövő tavaszra csinos vendéglőt szándékoznak építtetni, melyben , azon kívül, hogy a legszükségesebb kényelemmel okvetlen ellátva lesz.