Pesti Napló, 1852. április (3. évfolyam, 619–643. szám)
1852-04-13 / 628. szám
LAPSZIMLI. A Magyar Hírlap, (ápril 11. sz.) R. II.-tól a XVIII-d. irányczikket közli; benne röviden taglaltasak azon legjellemzőbb tulajdonok, melyek mint egyik népnevelési factor, a családi kör s apai ház befolyásának eredményei, Magyarország népein észrevehetők. A nemzetiségek vegyessége e befolyás körül— szerinte — kevés szerepet játszott; csupán az erdélyi szász faj különze el magát közéletében a magyartól. A nemesség azonban a két testvérhaza minden részeiben erkölcseire nézve fajkülönbség nélkül magyar typust viselt. — A földrajves osztályon — ezen legjelentékenyebb néprétegen — nem fénylik ugyan az európai civilisatio máza, de annak mérgétől is ment maradt; e néposztály legtisztább fogalommal bir polgári sorsáról és kötelességeiről, a parancsolatoknak engedelmeskedik, igényeit lehetőségig védi, adott szavát megtartja, bátor, erkölcsös, tiszta, jótékony és vendégszerető. Legfőbb hibája, hogy másnak még pénzért is csak kénytelenségből dolgozik. Legközelebb mind a családi erkölcsök integritására mind a szülői részvét jótékony befolyására nézve állnak a földmíves osztályhoz a városi polgárság és mesteremberek. E népréteg, melyet polgári rendnek szokás nevezni s melyhez egyedül a dús bankárt s gazdagabb kereskedőt nem számítja szerző, képviseli az ipart hazánkban. E rétegben az anyák műveltsége a polgári állás igényeivel minden osztályok közt leghelyebb arányban áll. Közvetlen e réteg fölött áll a középsorsú nemesség az úgynevezett honorátiorok kiterjedt osztálya ; benne öszpontosul a hazai értelmiség veleje s a tanítók, lelkipásztorok és köztisztviselők e seminariuma, ebben foglaltatik az ügyvéd , orvos , mérnök, kereskedő, gazdatiszt s azon hosszú sora a vagyonos földbirtokosoknak, mely egykoron a magyar alkotmány egyik nevezetes oszlopa volt. Ha ama tulajdonokat s jellemvonásokat vizsgáljuk , melyeknek alapját apa és anya csepegtetik az ifjú kebelbe, azok ez osztályban fényre és árnyékra kirívó ellentétekben láthatók. — Azonban — úgymond tovább a czikkió— a nőnek házi erényei, az anyának nehéz, de áldott gondjai sehol sem tükrözik vissza magokat oly fényesen s oly érezhető sulylyal nemcsak egyes nemzetségre, hanem az öszves hazára , mint a legmagasb aristokratia körében. Hol az ország nagy palotájában rend, ízlés, humanitás , takarékosság, tudomány, erkölcs, áldozatkészség s hazafias nagyság uralkodnak, ott bizonyosan egy lelkes nő , egy erényes anya nemzőként őrködik a családi élet fölött, valamint hol ennek ellenkezőjét tapasztaljuk , ott többnyire egy gondatlan anya s egy vétkes gyarló nő a főbűnös. — Neveljünk tehát — zárja be jeles czikkét az iró — mielőbb műveit házias lelkes nőket, szilárd jellemű jó anyákat s példás gazdaaszonyokat a jövő nemzedéknek s nemesítsük a családi kört és házi életet, hogy abból, létünk ez utolsó menhelyéből, fajunknak méltó bünhödése után szebb nemzeti jövendő feltámadását remélhessük. A Pester Zeitung (ápril. 11. sz.) „Journalistikai kedvcsapongások“ czime alatt jól irányzott vágásokat intéz a piemonti sajtóra, mely minden alkalommal csak Ausztria ellen hadonáz , s Piemontot Olaszországra sőt az egész világra nézve minden üdv középpontjává igyekszik tenni. A piemonti úgynevezett „liberális lapok“ fotomontádjai mindent meghaladnak, mit aljas szájhősködés és legedzettebb részakarat eszközölhet. Minap, többek közt, az Oest. Korresp. azon hiedelmét nyilvánítá, hogy a Piemonttal kötött keresk.szerződés majd képes leend a radikalisalásokat némileg korlátok közt tartani, s íme, azok épen az ellenkezőt várják, mivel a nagyobb közlekedés az utasokat meggyőzendi, mily roszul áll Ausztria dolga, s mily virágzó és szerencsés minden, Piemontban. Azonban e magasztos szerencse mégsem lehet oly igen fényes , mert, mint tudva van, Szardínia és Savoya, erős különszakadási vágyakat mutatnak, sőt magában a fővárosban is hangos szózatok emelkednek , melyek minden inkább, mint túlságos megelégedés tanújelei. Ennek további bizonyságául a P. Z. a „Campana“ lapnak egy új adóra vonatkozó gúnyczikkéből közöl némi töredékeket. A Lloyd folytatja czikkeit b. Bourgoing Visszapillantásai felett. A lelépett Russel-minisztérium azzal indokolta az ország védelme költségeinek szaporítását, hogy lépést kell tartani azon haladásokkal, melyeket a hadviselés mestersége Európában tett. B. Bourgoing ebből alkalmat vesz kimutatni, hogy jelenleg nincs ide vágó új találmány, mely az európai nemzetek köztulajdonává ne vált volna. Előszámlál több ilyen, a fegyverek tökéletesítésére vonatkozó találmányt, s azon következtetést hozza, hogy azon roppant árgyuknak s tökéletesített lőfegyvereknek nem egyéb lesz eredményük, minthogy az emberek nagyobb távolságból fogják egymást leölni; a háborúk e miatt nem lesznek sem gyakoribbak , sem gyilkosabbak. Az újkor találmányai között. Bourgoing szerint a gőzhajózás az, mely a szárazföldi államoknak valódi előnyöket nyújt annyiban, hogy ez által Anglia megfosztatott azon kiváltságától, hogy csak ő szállíthasson partra idegen országban támadó hadsereget. — Más helyit a forradalmi s conservativ szellemről szólva , azon nézetet nyilvánítja le. Bourgoing , hogy Francziaország , eddig forradalmak tűzhelye, most a conservativ elem súlypontjává vált, s előharczosa azon résznek, mely a társadalmat megutalmazni akarja s fogja; s úgy vélekedik, talán soha sem volt oly szives és őszinte az egyetértés, Francziaország s Európa többi állodalmai közt, mint jelenleg , midőn az 1848-diki polgárháborúk egyik szükségképens következményéül szemléljük azon eredményt, hogy a kormányok közös ellenségük , a felforgató párt leküzdésére közös kölcsönös jótállás viszonyában léteznek.E körülménynek lényeges hatása van az egész mostani külpolitikára , mert most a kormányok, ama közös törekvés által elfoglalva, nem gondolhatnak külháborúkra, s hosszas béké s egyetértés korszaka kezdődött meg azon napon , melyen Francziaországban a forradalmi párt határozottan legyőzetett. Ugyanazon lap ápr. 10-diki számában egy kis röpiratról szól, mely közelebbről jelent meg e czím alatt: Zwei brennende Fragen. E két égető kérdés lenne: a patrimoniális hatóság helyreállítása, s a régi tartományi rendek fölelevenítése. Az elsőre nézve a Lloyd úgy vélekedik, hogy nem is pártkérdés, minthogy száz földesúr közül alig van egy , ki újra szívesen elvállalná ama terhet, s százezer ember közül egy, ki készséggel hordozná. A régi tartományi rendek fölelevenítése a nemesség állása s befolyásának megszilárdítása végett kívántatik némelyek által. A Lloyd azonban ezt nem azon az úton véli elérhetőnek. Azt mondja : régi tartományi rendek felelevenítése lehetlenség ; azoknak reformja s igy uj tartományi rendek felállítása lehető; ezek a tartomány minden érdekeit képviselnék; de nem lehető anélkül, hogy lényegesen megrövidíttessék azon állás, melylyel most bir a földbirtokos nemesség, azon befolyás, melyet gyakorol, s anélkül, hogy e befolyás évről évre fokozatosan kisebbednék. A Presse Napoleon Lajos legújabb fellépése következtében félelem-s aggodalomra talál okot. A köztársasági elnök azon alkalommal, midőn a birótisztikar esküjét letette, beszédében egy kalandos elméletet állított fel örökségi jogáról, mely a közönséges választási jog és népfensőség elvén nyugszik. A Presse úgy vélekedik, hogy Európa közbékéje gyenge lábon áll, ha nem bír egyéb kezességgel, mint e herczeg békebiztosításaival. Még el sem hangzott füleinkben a „tartsuk fen a köztársaságot“, s már nagybátyja örökségére alapítja legitimitási jogait..Nem igen megnyugtató látvány a franczia császár és császársági hódítási tervek örököse, kinek a mellett határozottan kitetsző hajlandósága van sociális kísérletekre. HIVATALOS A cs. k. keresk. ipar és közmunka minisztérium értesítése szerint a cs. kir. Apostoli Felsége f. é. febr. 10-ki legfensőbb határozata által az ausztriai consulsági szolgálatnak a szárd királyságban szervezetét legkegyelmesebben jóváhagyni méltóztatott. Ezen legfensőbb határozat folytán ugyanott következő ausztriai consulsági hivatalok állanának fen. 1. Mint vezető hivatal: A főconsulság Genuában, Genua város és tartomány szűkebb hivatali körével, s a királyság egész területén fenálló összes ausztriai consulsági hivatalok fővezetésével. ^ 2. Mint alárendelt hivatalok : a) A nizzai consulság a hasonnevű város és tartomány , továbbá S. Remo és Oneglia tartományok hivatali körével. b) A savonai alconsulság , melynek hivatalköre Savona városát és tartományát, továbbá nyugaton Albenga tartományt és keleten a tengerpartot a genuai főconsulság szűkebb köréig foglalja magában. c) A spezziai alconsulság, melynek hivatalköre Chiavari és Spezzia tartományokra terjed ki. d) A cagliarii consulság Szardinia szigetére nézve. A cagliarii consulság alatt álló consulsági ügynökségek további rendelkezésig fenállnak , — ellenben a korábban a Riviera di Levante-ban szintúgy mint a Riviera di Ponenteben St. Remo, Porto Maurizio, Oneglia, Finale és Porto Venereben (Verignano) fenálló consulsági ügynökségek megszüntetnek. Hirdetés a cs. k. Főherczegségétől, Magyarország hadi és polgári kormányzójától 1852-diki február 29-kéről 3712 sz. a. cs. k. Apostoli Felsége f. é. január 12-kén kelt legfelsőbb határozványával megengedni méltóztatott, hogy Magyarországon 1853 közigazgatási évre az országos szükségek fedezése végett az egyenes adók minden forintja után 3 p.kvnyi pótlék szedessék be, mely pótlék 1851-iki november 1-jétől a fejedelmi adóval egyaránt fog beszedetni. Albert, főherczeg , lovassági tábornok. A szerb Vajdaság és temesi Bánság cs. kir. kat. és polg. kormányzósága értesítése szerint egy Temesvárt lakozó egyénnél III. Ferdinand O Fige által 1650 mart. 31 én Szakál Tamás és fiai Márton , István , Miklós és testvérei Benedek és Tamás számára kiadott nemesi oklevél (Litterae annales) találtatott, melynek birtoke cömét említett egyén nem tudá kimutatni. Azok , kik a kérdéses nemesi oklevélre alapos igényt hisznek képezhetni, ezennel hivatalosan felszólittatnak, hogy ez iránt a Szerb Vajdaság és Temesi Bánság cs. kir. kat. és polg. kormányzóságához, melynél e nemesi oklevél őriztetik forduljanak. Magyarországi cs. k. helytartóság. M. H. FŐVÁROSI ÉLET. — Az „Értesítő“ egyik közelebbi számában bizonyos számadás jelent meg a Losonczi Phönia7-ről, melyet „egy helybeli gyűjtő készített, hogy megnyugtassa azon tisztelt urakat, kik tudni akarnák, mennyi fordítható jótékony czélra.“ E számadás szerint, melyben a Phönix három kötetének minden költsége, s bevétel specifice ki van írva, e három kötet összes tiszta haszna volna 4860 pft 20 pkr., s ezen fölül mintegy 400 példány könyvárusok kezében . Vahet I.ur ugyancsak az Értesítőben keményen tiltakozik e számadás ellen, mely mint mondja „elferdített adatokból, gonoszul meghamisított számokból összecsinált koholmány.“ És hogy koholmány, kész azt hiteles adatokkal bebizonyítani, ha 1) a névtelen közlő magát megnevezi; 2) megnevezi „mindazon élő magyar írót, kik valaha jótékony czélra adtak ki könyvet, és még eddig nem számoltak, s fölszólítja őket részletes számadásra.“ Ha ezek nem vetik meg a fölhívást, Y. úr sem lesz roszabb náluk, azaz számolni fog. ” Jövő vasárnap tartatik a második hangverseny a múzeum nagy teremében, a múzeumudvar kertté alakítási alaptőkéjének nevelésére. Nem kevésbbé lesz az érdekes, mint az első volt. Azonkívül, hogy a múltkor működött műkedvelők közül ez alkalommal is föllépnek némelyek, nevelik a programm érdekes voltát Nagy Róza k. a., ki Egressi Bénitől két magyar dalt fog énekelni. Lengyel úr baritonista, ki ez alkalommal először mutatja be magát a közönségnek, s kinek hangtehetsége felől előre is sok jót mondhatunk. Végre nem fog hiányzani zongora- és gordonka-játék sem. A közönség is bizonynyal szinte oly érdekkel karolja föl a jótékony czél iránti tekintetből e második hangversenyt is, mint az elsőt fölkarolta. Legközelebb, mint érdekes olvasmányt jelentek e rovatban azon kis röpiratot, melyet Bajkay Endre, saját beteg fia körül tett tapasztalatok után a magnetismusra vonatkozólag adott ki. Bármily kevéssé ismerhetni meg abból magát a magnetismust, a följegyzett tünemények s tapasztalatok mégis okvetlen figyelmet ébresztenek. A magnetismus erejének, vagy titkának egy újabb példáját olvastuk nemrég a Presb. Z. hasábjain. Az író kezeskedik az esemény igaz voltáról. Ama röpiratot megemlítvén , utólagosan jónak látjuk ez eseményt is elmondani röviden. Bizonyos jómagabiró embernek egyetlen gyönyörű leánya holdkórságban szenvedett. Minden alkalmazott orvosiszer süker nélkül maradt, mígnem az apa egy bécsi híres magnetiseur orvoshoz folyamodott. Az orvos megjelent, álomba ejte a beteget, s tudakozódott tőle betegségének mivolta felől. A lány egy darabig hallgatván, végre igy szólt: „aug. 24-re lesz rám nézve az elhatározó nap. E nap éjjelén görcsöt kapok s a ház tetejére fogok mászni, akkor senki ne gázoljon, mert az rám nézve halálos lenne. Ha ez éjjel egy csillag jobbról jő fel, meg vagyok mentve, ha balról, akkor betegségem gyógyíthatlan.“ A kitűzött nap eljött, s minden úgy történt, amint a beteg előre megmondó. Éjjel fölkelt ágyából, elhagyta a szobát, fölmászott a tetőre s elmerülve bámult az égre behunyt szemekkel. Egyszer fölsikolta : „csillagom jobb oldalon van , meg vagyok mentve!“ Azzal csendesen visszatért szobájába, s betegsége kevés idő múlva megszűnt és azóta soha elő nem jött. — Kár, hogy föl nincs jegyezve, hol és mikor történt. A czikk végén Montaigne ezen szavait intézi a magnetismus ócsárlóihoz : „a tudatlanság és neragondolkozás két alkalmas nyugvó párna, melyen igen kényelmesen lehet aludni.“• A levélgyűjtő szekrények száma ismét egygyel szaporodott a múlt hét folytán. A kishíd utcza szegletén levő s „a levélhez“ czímzett kereskedő bolt előtt szinte ki van függesztve egy ily szekrény a levelek gyűjtése végett, miáltal a közönség kényelme némileg ismét növekedett. A budai hegyeken levő nyári szállásokat nagyrészint már mind kibérlették, pedig mint halljuk , a házbér itt szinte oly magas, mint maga a hely, hol e nyári lakók fekszenek. Természetes e szerint, hogy a bérlők közt magyar iró minél kevesebb találkozik. — Ismét több oly árust (pék, mészáros, szatócs) vont büntetés alá a rendőrség, kik eladásaiknál hamis mértéket használtak. — Épen most jelent meg: „Vezérkönyv a növénytan tanítása s tanulására. Tanítók s öntanulók számára Lüben után készítette Gönczi Pál, nevelő és tanár, a természettudományi társulat tagja. Pest 1852. Elő folyam.“ —• Az első folyam ára 30 kr. p. p. — E munkát, mely oly tetemes hézagot pótol természettudományi irodalmunkban nemcsak, hanem saját oktatási tanmódjánál fogva a tanodák falain kivil is kedves olvasmányéi szolgálhat a természet műveiben gyönyörködőknek, addig is, mig részletesb -----------holt---------- tartás végett a viziló-vadászat tárgyában , melynek eredményétől függend — mint sejteté — nem egy főnek a vállán maradása, oda értve a magáét is. Hasonló közleményt küldenek sietséggel a hadsereg jobbszárnya főtiszteinek is, kik sátraikban valának szállva Sennaarban. Mindenfelől ki levélt szemelve a válogatott legények, a két vállalkozó csoport ladikokra ült, egy előre rendelt helységnél, a Nilus partjára kiszállva találkozóit, s ott a vállalat tervét megvitatá. A parancsnok a válogatott serget több csoportokra osztá , melyek mind a Nilus hosszában fölfelé siettek. Mindenütt a partot követve mentek azon ponton felül, hol a fehér és kék Nilus összeszaladnak. Végre egyik csoportnak jó szerencséje akadt, de mennyi idő, s mennyi sükeretlen örőködés után! Most ők kergettek egy szilaj hippopotámust, lődöztek puska golyókkal, s hajtó dárdákkal; majd őket kergette egy más tajtékzó szájjal, s fogát csikorgatva; — elég az, hogy nem kaptak zsákmányra, mig a fehér Níluson föl, Kairótól 300 mérföldnyire nem érkeztek. Idestova járásokkal, hol támadva, hol visszavonulva, hol kergetve, hol az ellenség elől szaladva, persze, hogy könnyen tehettek legalább négyszáz mérföldet. Némi nagyszerűleg megillető vonások fordulnak elő „hősünk“ anyjának halálában , melyeket egy szenvedélyes vadász ugyan számba sem venne, de amelyek az elfogulatlan emberi szívet nagyon meghatják. Egy nagy nőstény hippopotamus sebet kapván gyors szaladással gázolt fel a folyón; de ekkor egy két golyó halálosan érvén az állati ösztön helyt ada az anyainak. Nem szaladt tovább, hanem oldalivást fordult, s egy bokros nádas sűrűséghez igyekezett jutni a folyó partján, hogy, (mint a következés mutató), hogy kölyke mellett haljon meg. De nem birt odáig érkezni, hanem a vízbe vegyék utolsó vonaglásában. A kijelölt hely felé vonzódása azonban oly erős és szembetűnő volt, hogy a vadász csoport rögtön a sűrűségnek tarta. Semmi mozdulás nem volt, még egy zöld ág sem rebbent meg, de amint behatának, kirohan egyszerre egy zömök fiatal víziló s hanyathomlok bukék a folyóba befelé. Csaknem megmeneküle, midőn a sürgés és tolongás közepett, egyike a válogatott legényeknek, ki hirtelen feltaláld magát, utána kapott egy ladikhoroggal a kisikuló zsákmánynak, s szerencsésen belé akasztván kövér oldalába, a szó teljes értelmében kihúzd. Két vadász , aki az elsővel erélyben és gyorsaságban versenyzett, felölelé karjaival a hordószabásu csecsemőt, s bevond a ladikba, mely a térh súlya, s az erőködés miatt csaknem felborult. Csak ez az egy környület is, miszerint ő fensége Abbas basa csak amúgy könnyedén megrendel egy fiatal Hippopotamust, mutatja, minő ceremóniátlan rövidséggel bánnak a dolgokkal egy keleti kenguri kormányzásban. Néhol igen is lassan folynak a dolgok az igaz, de itt annál gyorsabban, s mondhatnék , igen is gyorsan. Egy nagyúri parancs, s azonnal minden megvan egy egész szeralj megfojtásától, egy viziló-kölyök szoptatásáig. Leereszkedvén a Níluson nyűgös prédájokkal, melynek megsebzett oldala gyógyítására a vidék egész sebészi tudományát legott igénybe vevők, a lón a tanácskozás véghetlenül fontos tárgya, mivel táplálják már az ártatlan kis szörnyeteget. Semminemű húshoz nem nyúlt; amint látszott, gyümölcs sem volt elényére, s világos volt, hogy fűre még nem kapott. Egy élő halat dugtak a szájába, de ő egyszerre nagyot látott, s kihagyá hullani a vízbe. Nemsokára azonban megérkezének egy faluhoz. A hadsereg parancsnoka azonnal sejti, mit kelljen tenni. Parancsold embereinek, hogy gyűjtsék össze a falu minden teheneit, s fejjék meg. Ezt már nagyon szerette az érdekes bizomány, s oly mennyiséget elköltött belőle, hogy embereink csaknem kétségbeesenek étvágya folytonos kielégithetése felől. Mig új forrásra akadnának azonban, a maradékot tömlőkben s cserép edényeiben elvivék magukkal. Úgy de a tél nem akart állani, megsavanyodott, megalutt, túróvá és vajjá vált. Kénytelenek vajának tehát fejés és itatás után a legderekabb tehenet elvinni magukkal. Ily módon folytaták útjukat, 300 mérföldre a Níluson le, megszállva minden faluban , kezükre kerítve ezeknek minden teheneit, s kifejve minden fejeket. E szerint sikerült nekik az úri fogoly asztaláról gondoskodni , ámbár eledel, vagyis inkább ital foghatósága napról napra öregbedni látszott. A hadsereg vadászó osztálya, a főparancsnok vezérlete alatt megérkezők zsákmányával együtt Cairóba november 14-dikén 1849. Az út a Níluson stílus mellett lefelé, azon helytől kezdve, hol a fogás történt, a. m. a Fehér Nílustól öt vagy hat hónapot vett el. Ezt az időt lehet felvenni tehát, egynéhány nap hozzátoldásával, hippopotamusunk életkorának, Cairóba érkeztekor. Bőre ekkor nagyobbára verhenyeslő színű vala, csaknem olyan,ha szabad nagy dolgokat kicsinyekhez hasonlitnunk) mintegy újon szülött meztelen egéré. A parancsnok siete a palotába, érkeztét zsákmányával együtt hírré teendő királyi urának, s örvendett, mikor bizományát az udvari tiszteknek átadván, minden további felelőségtől megmenekült, a magassága értesülvén a tehenek egymást váltogató hosszú soráról, elhatárza, hogy a még el nem választott torkos csecsemőt haladék nélkül átadja a brit consulnak. A híráladás keleti czeremóniássággal a fő udvarmester által történik meg, kinek fáradtságát Murray aranga illő ajándékkal viszonzá. Nemsokára azután érkezők a núbiai hadseregből egy hadnagy, legényei kíséretében, magukkal hozván az állatot, melynek hire már az egész városban elterjedett. Cairóban épen oly nagy ujságvágyat gerjesztett, mint Londonban , ott is épen oly nagy ritkaság lévén, mint itt. Könnyen megfogható ez, ha számba veszi az ember a fogás bajosságát s az új temérdek hosszát az alkalom szerint megkivántató emberek, ladikok, tevék, élelemszerek és tehenek járulékaival. A felelébb örvendő consul, már megtett volt minden készületeket a fényesrangu idegen elfogadására. Elsőben is szolgálatába fogadá Hamet Safi Cannanat, ki az állatokkal bánásbeli ügyességéről és gyakorlottságáról közönségesen ismeretes volt. A consul udvarán egy kényelmes lakhely volt összeállítva, melynek egyik ajtaja fürdőbe nyílt. Minthogy az érkező telet Cairóban kellendett tölteni, arról is gondoskodtak, hogy a fürdő meleg vagy langyos legyen. Itt élt és heverészett hippopotámusunk számos látogatóktól bámulva, s annyi tejet ivott meg, (napjában húsz—huszonöt pintnél kevesebbet sohasem) hogy már tejszükségtől kezdettek félni Cairóban. Nem is lehet ezen nagyon csudálkozni, ha meggondoljuk, miszerint ott még nem tudnak a téjgyártás mesterségéhez, mely, p. o. Londonban oly nagy tökélyre van vive, hogy még az Exhibitionre csődült idegenek milliói sem bírtak téjszükséget idézni elé. (Vége köt.) .