Pesti Napló, 1852. április (3. évfolyam, 619–643. szám)

1852-04-13 / 628. szám

LAPSZIMLI. A Magyar Hírlap, (ápril 11. sz.) R. II.-tól a XVIII-d. irányczikket közli; benne röviden taglal­tasak azon legjellemzőbb tulajdonok, melyek mint egyik népnevelési factor, a családi kör s apai ház befolyásának eredményei, Magyarország népein észre­vehetők. A nemzetiségek vegyessége e befolyás kö­rül— szerinte — kevés szerepet játszott; csupán az erdélyi szász faj különze el magát közéletében a magyartól. A nemesség azonban a két testvérhaza minden részeiben erkölcseire nézve fajkülönbség nél­kül magyar typust viselt. — A földrajves osztályon — ezen legjelentékenyebb néprétegen — nem fény­lik ugyan az európai civilisatio máza, de annak mér­gétől is ment maradt; e néposztály legtisztább foga­lommal bir polgári sorsáról és kötelességeiről, a pa­rancsolatoknak engedelmeskedik, igényeit lehetősé­gig védi, adott szavát megtartja, bátor, erkölcsös, tiszta, jótékony és vendégszerető. Legfőbb hibája, hogy másnak még pénzért is csak kénytelenségből dolgozik.­­ Legközelebb mind a családi erkölcsök integritására mind a szülői részvét jótékony befolyá­sára nézve állnak a földmíves osztályhoz a városi polgárság és mesteremberek. E népréteg, melyet polgári rendnek szokás nevezni s melyhez egyedül a dús bankárt s gazdagabb kereskedőt nem számítja szerző, képviseli az ipart hazánkban. E rétegben az anyák műveltsége a polgári állás igényeivel minden osztályok közt leghelyebb arányban áll.­­ Köz­vetlen e réteg fölött áll a középsorsú nemesség az úgynevezett honorátiorok kiterjedt osztálya ; benne öszpontosul a hazai értelmiség veleje s a tanítók, lelkipásztorok és köztisztviselők e semi­­nariuma, ebben foglaltatik az ügyvéd , orvos , mér­nök, kereskedő, gazdatiszt s azon hosszú sora a va­­gyonos­ földbirtokosoknak, mely egykoron a magyar alkotmány egyik nevezetes oszlopa volt. Ha ama tu­lajdonokat s jellemvonásokat vizsgál­juk , melyeknek alapját apa és anya csepegtetik az ifjú kebelbe, azok ez osztályban fényre és árnyékra kirívó ellentétek­ben láthatók. — Azonban — úgymond tovább a czikki­ó— a nőnek házi erényei, az anyának nehéz, de áldott gondjai sehol sem tükrözik vissza magokat oly fényesen s oly érezhető sulylyal nemcsak egyes nemzetségre, hanem az öszves hazára , mint a leg­­magasb aristokratia körében. Hol az ország nagy palotájában rend, ízlés, humanitás , takarékosság, tudomány, erkölcs, áldozatkészség s hazafias nagy­ság uralkodnak, ott bizonyosan egy lelkes nő , egy erényes anya nemzőként őrködik a családi élet fölött, valamint hol ennek ellenkezőjét tapasztaljuk , ott többnyire egy gondatlan anya s egy vétkes gyarló nő a főbűnös. — Neveljünk tehát — zárja be jeles czikkét az iró — mielőbb műveit házias lelkes nő­ket, szilárd jellemű jó anyákat s példás gazdaaszo­­nyokat a jövő nemzedéknek s nemesítsük a családi kört és házi életet, hogy abból, létünk ez utolsó menhelyéből, fajunknak méltó bünhödése után szebb nemzeti jövendő feltámadását remélhessük. A Pester Zeitung (ápril. 11. sz.) „Journalistikai kedvcsapongások“ czime alatt jól irányzott vágásokat intéz a piemonti sajtóra, mely minden alkalommal csak Ausztria ellen hadonáz , s Piemontot Olaszor­szágra sőt az egész világra nézve minden üdv kö­zéppontjává igyekszik tenni. A piemonti úgynevezett „liberális lapok“ fotomontádjai mindent meghalad­nak, mit aljas szájhősködés és legedzettebb részakarat eszközölhet. Minap, többek közt, az Oest. Korresp. azon hiedelmét nyilvánítá, hogy a Piemonttal kötött keresk.­szerződés majd képes leend a radikal­isalá­­sokat némileg korlátok közt tartani, s íme, azok épen az ellenkezőt várják, mivel a nagyobb közlekedés az utasokat meggyőzendi, mily roszul áll Ausztria dolga, s mily virágzó és szerencsés minden,­ Piemont­­ban. Azonban e magasztos szerencse még­sem lehet oly igen fényes , mert, mint tudva van, Szardínia és Savoya, erős különszakadási vágyakat mutatnak, sőt magában a fővárosban is hangos szózatok emel­kednek , melyek minden inkább, mint túlságos meg­elégedés tanújelei. Ennek további bizonyságául a P. Z. a „Campana“ lapnak egy új adóra vonatkozó gúnyczikkéből közöl némi töredékeket. A Lloyd folytatja czikkeit b. Bourgoing Visszapil­lantásai felett. A lelépett Russel-minisztérium azzal indokolta az ország védelme költségeinek szaporítá­sát, hogy lépést kell tartani azon haladásokkal, me­lyeket a hadviselés mestersége Európában tett. B. Bourgoing ebből alkalmat vesz kimutatni, hogy je­lenleg nincs ide vágó új találmány, mely az európai nemzetek köz­tulajdonává ne vált volna. Előszámlál több ilyen, a fegyverek tökéletesítésére vonatkozó találmányt, s azon következtetést hozza, hogy azon roppant árgyuknak s tökéletesített lőfegyvereknek nem egyéb lesz eredményük, minthogy az emberek na­gyobb távolságból fogják egymást leölni; a háborúk e miatt nem lesznek sem gyakoribbak , sem gyilko­­sabbak. Az újkor találmányai közöt­t. Bourgoing szerint a gőzhajózás az, mely a szárazföldi államok­nak valódi előnyöket nyújt annyiban, hogy ez által Anglia megfosztatott azon kiváltságától, hogy csak ő szállíthasson partra idegen országban támadó had­sereget. — Más helyit a forradalmi s conservativ szellemről szólva , azon nézetet nyilvánítja le. Bour­going , hogy Francziaország , eddig forradalmak tűzhelye, most a conservativ elem súlypontjává vált, s előharczosa azon résznek, mely a társadalmat megutalmazni akarja s fogja; s úgy vélekedik, talán soha sem volt oly szives és őszinte az egyetértés, Francziaország s Európa többi állodalmai közt, mint jelenleg , midőn az 1848-diki polgárháborúk egyik szükségképens következményéül szemléljük azon eredményt, hogy a kormányok közös ellenségük , a felforgató párt leküzdésére közös kölcsönös jótállás viszonyában léteznek.­E körülménynek lényeges ha­tása van az egész mostani külpolitikára , mert most a kormányok, ama közös­ törekvés által elfoglalva, nem gondolhatnak kül­háborúkra, s hosszas béké s egyetértés korszaka kezdődött meg azon napon , melyen Francziaországban a forradalmi párt hatá­rozottan legyőzetett. Ugyanazon lap ápr. 10-diki számában egy kis röpiratról szól, mely közelebbről jelent meg e czím alatt: Zwei brennende Fragen. E két égető kérdés lenne: a patrimoniális hatóság helyreállítása, s a régi tartományi rendek fölelevenítése. Az elsőre néz­ve a Lloyd úgy vélekedik, hogy nem is pártkérdés, minthogy száz földesúr közül alig van egy , ki újra szívesen elvállalná ama terhet, s százezer ember kö­zül egy, ki készséggel hordozná. A régi tartományi rendek fölelevenítése a nemesség állása s befolyásá­nak megszilárdítása végett kívántatik némelyek által. A Lloyd azonban ezt nem azon az úton véli elér­hetőnek. Azt mondja : régi tartományi rendek felele­venítése lehetlenség ; azoknak reformja s igy uj tar­tományi rendek felállítása lehető; ezek a tartomány minden érdekeit képviselnék; de nem lehető anélkül, hogy lényegesen megrövidíttessék azon állás, mely­­lyel most bir a földbirtokos nemesség, azon befolyás, melyet gyakorol, s anélkül, hogy e befolyás évről évre fokozatosan kisebbednék. A Presse Napoleon Lajos legújabb fellépése kö­vetkeztében félelem-­s aggodalomra talál okot. A köztársasági elnök azon alkalommal, midőn a biró­­tisztikar esküjét letette, beszédében egy kalandos el­méletet állított fel örökségi jogáról, mely a közönsé­ges választási jog és népfensőség elvén nyugszik. A Presse úgy vélekedik, hogy Európa közbékéje gyenge lábon áll, ha nem bír egyéb kezességgel, mint e her­­czeg békebiztosításaival. Még el sem hangzott füleink­ben a „tartsuk fen a köztársaságot“, s már nagy­bátyja örökségére alapítja legitimitási jogait..Nem igen megnyugtató látvány a franczia császár és csá­szársági hódítási tervek örököse, kinek a mellett ha­tározottan kitetsző hajlandósága van sociális kísér­letekre. HIVATALOS A cs. k. keresk. ipar és közmunka minisztérium ér­tesítése szerint a cs. kir. Apostoli Felsége f. é. febr. 10-ki legfensőbb határozata által az ausztriai consul­­sági szolgálatnak a szárd királyságban szervezetét legkegyelmesebben jóváhagyni méltóztatott. Ezen legfensőbb határozat folytán ugyanott követ­kező ausztriai consulsági hivatalok állanának fen. 1. Mint vezető hivatal: A főconsulság Genuában, Genua város és tartomány szűkebb hivatali körével, s a királyság egész területén fenálló összes ausztriai consulsági hivatalok főve­zetésével. ^ 2. Mint alárendelt hivatalok : a) A nizzai consulság a hasonnevű város és tarto­mány , továbbá S. Remo és Oneglia tartományok hivatali körével. b) A savonai alconsulság , melynek hivatalköre Sa­­vona városát és tartományát, továbbá nyugaton Alben­­ga tartományt és keleten a tengerpartot a genuai főcon­sulság szűkebb köréig foglalja magában. c) A spezziai alconsulság, melynek hivatalköre Chiavari és Spezzia tartományokra terjed ki. d) A cagliarii consulság Szardinia szigetére nézve. A cagliarii consulság alatt álló consulsági ügynök­ségek további rendelkezésig fenállnak , — ellenben a korábban a Riviera di Levante-ban szintúgy mint a Ri­viera di Ponenteben St. Remo, Porto Maurizio, Oneglia, Finale és Porto Venereben (Verignano) fenálló consul­sági ügynökségek megszüntetnek. Hirdetés a cs. k. Főherczegségétől, Magyarország hadi és polgári kormányzójától 1852-diki február 29-kéről 3712 sz. a.­­ cs. k. Apostoli Felsége f. é. január 12-kén kelt legfelsőbb határozványával megengedni méltóztatott, hogy Magyarországon 1853 közigazgatási évre az or­szágos szükségek fedezése végett az egyenes adók min­den forintja után 3 p.­kvnyi pótlék szedessék be, mely pótlék 1851-iki november 1-jétől a fejedelmi adóval egyaránt fog beszedetni. Albert, főherczeg , lovassági tábornok. A szerb Vajdaság és temesi Bánság cs. kir. kat. és polg. kormányzósága értesítése szerint egy Temesvárt lakozó egyénnél III. Ferdinand O Fige által 1650 mart. 31 én Szakál Tamás és fiai Márton , István , Miklós és testvérei Benedek és Tamás számára kiadott nemesi ok­levél (Litterae annales) találtatott, melynek birtoke cö­­mét említett egyén nem tudá kimutatni. Azok , kik a kérdéses nemesi oklevélre alapos igényt hisznek képezhetni, ezennel hivatalosan felszólittatnak, hogy ez iránt a Szerb Vajdaság és Temesi Bánság cs. kir. kat. és polg. kormányzóságához, melynél e nemesi oklevél őriztetik forduljanak. Magyarországi cs. k. helytartóság. M. H. FŐVÁROSI ÉLET. — Az „Értesítő“ egyik közelebbi számában bizo­nyos számadás jelent meg a Losonczi Phönia7-ről, me­lyet „egy helybeli gyűjtő készített, hogy megnyugtassa azon tisztelt urakat, kik tudni akarnák, mennyi for­dítható jótékony czélra.“ E számadás szerint, mely­ben a Phönix három kötetének minden költsége, s bevétel specifice ki van írva, e három kötet összes tiszta haszna volna 4860 pft 20 pkr., s ezen fölül mintegy 400 példány könyvárusok kezében . Vahet I.­ur ugyancsak az Értesítőben keményen tiltakozik e számadás ellen, mely mint mondja „elferdített ada­tokból, gonoszul meghamisított számokból összecsi­nált koholmány.“ És hogy koholmány, kész azt hi­teles adatokkal bebizonyítani, ha 1) a névtelen közlő magát megnevezi; 2) megnevezi „mindazon élő ma­gyar írót, kik valaha jótékony czélra adtak ki köny­vet, és még eddig nem számoltak, s fölszólítja őket részletes számadásra.“ Ha ezek nem vetik meg a fölhívást, Y. úr sem lesz roszabb náluk, azaz szá­molni fog. ” Jövő vasárnap tartatik a második hangverseny a múzeum nagy teremében, a múzeumudvar kertté alakítási alaptőkéjének nevelésére. Nem kevésbbé lesz az érdekes, mint az első volt. Azonkívül, hogy a múltkor működött műkedvelők közül ez alkalommal is föllépnek némelyek, nevelik a programm érdekes voltát Nagy Róza k. a., ki Egressi Bénitől két ma­gyar dalt fog énekelni. Lengyel úr baritonista, ki ez alkalommal először mutatja be magát a közönség­nek, s kinek hangtehetsége felől előre is sok jót mondhatunk. Végre nem fog hiányzani zongora- és gordonka-játék sem. A közönség is bizonynyal szinte oly érdekkel karolja föl a jótékony czél iránti tekin­tetből e második hangversenyt is, mint az elsőt föl­karolta.­­ Legközelebb, mint érdekes olvasmányt jelentek e rovatban azon kis röpiratot, melyet Bajkay Endre, saját beteg fia körül tett tapasztalatok után a mag­­netismusra vonatkozólag adott ki. Bármily kevéssé ismerhetni meg abból magát a magnetismust, a föl­jegyzett tünemények s tapasztalatok mégis okvetlen figyelmet ébresztenek. A magnetismus erejének, vagy titkának egy újabb példáját olvastuk nemrég a Presb. Z. hasábjain. Az író kezeskedik az esemény igaz vol­táról. Ama röpiratot megemlítvén , utólagosan jónak látjuk ez eseményt is elmondani röviden. Bizonyos jómagabiró embernek egyetlen gyönyörű leánya hold­kórságban szenvedett. Minden alkalmazott orvosi­szer süker nélkül maradt, mígnem az apa egy bécsi híres magnetiseur orvoshoz folyamodott. Az orvos megjelent, álomba ej­te a beteget, s tudakozódott tőle betegségének mivolta felől. A lány egy darabig hallgatván, végre igy szólt: „aug. 24-re lesz rám nézve az elhatározó nap. E nap éjjelén görcsöt ka­pok s a ház tetejére fogok mászni, akkor senki ne gázoljon, mert az rám nézve halálos lenne. Ha ez éj­jel egy csillag jobbról jő fel, meg vagyok mentve, ha balról, akkor betegségem gyógyíthatlan.“ A kitűzött nap eljött, s minden úgy történt, a­mint a beteg előre megmondó. Éjjel fölkelt ágyából, elhagyta a szobát, fölmászott a tetőre s elmerülve bámult az égre be­hunyt szemekkel. Egyszer fölsikolta : „csillagom jobb oldalon van , meg vagyok mentve!“ Azzal csendesen visszatért szobájába, s betegsége kevés idő múlva megszűnt és azóta soha elő nem jött. — Kár, hogy föl nincs jegyezve, hol és mikor történt. A czikk vé­gén Montaigne ezen szavait intézi a magnetismus ócsárlóihoz : „a tudatlanság és neragondolkozás két alkalmas nyugvó párna, melyen igen kényelmesen lehet­­ aludni.“­­• A levélgyűjtő szekrények száma ismét egygyel szaporodott a múlt hét folytán. A kishíd utcza szeg­letén levő s „a levélhez“ czímzett kereskedő bolt előtt szinte ki van függesztve egy ily szekrény a le­velek gyűjtése végett, miáltal a közönség kényelme némileg ismét növekedett.­­ A budai hegyeken levő nyári szállásokat nagy­­részint már mind kibérlették, pedig mint halljuk , a házbér itt szinte oly magas, mint maga a hely, hol e nyári lakók fekszenek. Természetes e szerint, hogy a bérlők közt magyar iró minél kevesebb találkozik. — Ismét több oly árust (pék, mészáros, szatócs) vont büntetés alá a rendőrség, kik eladásaiknál ha­­­­mis mértéket használtak. — Épen most jelent meg: „Vezérkönyv a növény­tan tanítása s tanulására. Tanítók s öntanulók szá­mára Lüben után készítette Gönczi Pál, nevelő és tanár, a természettudományi társulat tagja. Pest 1852. El­ő folyam.“ —• Az első folyam ára 30 kr. p. p. — E munkát, mely oly tetemes hézagot pótol természettudományi irodalmunkban nemcsak, hanem saját oktatási tanmódjánál fogva a tanodák falain ki­vil is kedves olvasmányéi szolgálhat a természet mű­veiben gyönyörködőknek, addig is, mig részletesb -----------holt----------­ tartás végett a viziló-vadászat tárgyában , melynek eredményétől függend — mint sejteté — nem egy főnek a vállán maradása, oda értve a magáét is. Hasonló közleményt küldenek sietséggel a hadsereg jobbszárnya főtiszteinek is, kik sátraikban valának szállva Sennaarban. Mindenfelől ki levélt szemelve a válogatott legények, a két vállalkozó csoport ladi­kokra ült, egy előre rendelt helységnél, a Nilus part­jára kiszállva találkozóit, s ott a vállalat tervét megvitatá. A parancsnok a válogatott serget több csopor­tokra osztá , melyek mind a Nilus hosszában fölfelé siettek. Mindenütt a partot követve mentek azon ponton felül, hol a fehér­ és kék Nilus összeszalad­nak. Végre egyik csoportnak jó szerencséje akadt, de mennyi idő, s mennyi sükeretlen örőködés után! Most ők kergettek egy szilaj hippopotámust, lődöz­­tek puska golyókkal, s hajtó dárdákkal; majd őket kergette egy más tajtékzó szájjal, s fogát csikorgatva; — elég az, hogy nem kaptak zsákmányra, mig a fe­hér Níluson föl, Kairótól 300 mérföldnyire nem ér­keztek. Ide­s­tova járásokkal, hol támadva, hol visszavonulva, hol kergetve, hol az ellenség elől szaladva, persze, hogy könnyen tehettek legalább négyszáz mérföldet. Némi nagyszerűleg megillető vonások fordulnak elő „hősünk“ anyjának halálában , melyeket egy szenvedélyes vadász ugyan számba sem venne, de a­melyek az elfogulatlan emberi szívet nagyon meg­hatják. Egy nagy nőstény hippopotamus sebet kap­ván gyors szaladással gázolt fel a folyón; de ekkor egy két golyó halálosan érvén az állati ösztön helyt ada az anyainak. Nem szaladt tovább, hanem oldali­vást fordult, s egy bokros nádas sűrűséghez igyeke­zett jutni a folyó partján, hogy, (mint a következés mutató), hogy kölyke mellett haljon meg. De nem birt odáig érkezni, hanem a vízbe vegyék utolsó vonag­­lásában. A kijelölt hely felé vonzódása azonban oly erős és szembetűnő volt, hogy a vadász csoport rög­tön a sűrűségnek tarta. Semmi mozdulás nem volt, még egy zöld ág sem rebbent meg, de a­mint be­­hatának, kirohan egyszerre egy zömök fiatal vízi­ló s hanyathomlok bukék a folyóba befelé. Csaknem megmeneküle, midőn a sürgés és tolongás közepett, egyike a válogatott legényeknek, ki hirtelen feltaláld magát, utána kapott egy ladikhoroggal a kisikuló zsákmánynak, s szerencsésen belé akasztván kövér oldalába, a szó teljes értelmében kihúzd. Két va­dász , a­ki az elsővel erélyben és gyorsaságban ver­senyzett, felölelé karjaival a hordószabásu csecsemőt, s bevond a ladikba, mely a térh­ súlya, s az erő­­ködés miatt csaknem felborult. Csak ez az egy környület is, miszerint ő fensége Abbas basa csak amúgy könnyedén megrendel egy fiatal Hippopotamust, mutatja, minő c­eremóniátlan rövidséggel bánnak a dolgokkal egy keleti kenguri kormányzásban. Néhol igen is lassan folynak a dol­gok az igaz, de itt annál gyorsabban, s mondhat­nék , igen is gyorsan. Egy nagyúri parancs, s azon­nal minden megvan egy egész szeralj megfojtásától, egy viziló-kölyök szoptatásáig. Leereszkedvén a Níluson nyűgös prédájokkal, melynek megsebzett oldala gyógyítására a vidék egész sebészi tudományát legott igénybe vevők, a lón a tanácskozás véghetlenül fontos tárgya, mivel táplál­ják már az ártatlan kis szörnyeteget. Semminemű húshoz nem nyúlt; a­mint látszott, gyümölcs sem volt el­ényére, s világos volt, hogy fűre még nem kapott.­­ Egy élő halat dugtak a szájába, de ő egyszerre na­­gyot látott, s kihagyá hullani a vízbe. Nemsokára azonban megérkezének egy faluhoz. A hadsereg pa­rancsnoka azonnal sejti, mit kelljen tenni. Paran­csold embereinek, hogy gyűjtsék össze a falu minden teheneit, s fejjék meg. Ezt már nagyon szerette az érdekes bizomány, s oly mennyiséget elköltött belőle, hogy embereink csaknem kétségbeesenek étvágya folytonos kielégithetése felől. Mig új forrásra akad­nának azonban, a maradékot tömlőkben s cserép edényeiben elvivék magukkal. Úgy de a tél nem akart állani, megsavanyodott, megalutt, túróvá és vajjá vált. Kénytelenek vajának tehát fejés és itatás után a legderekabb tehenet elvinni magukkal. Ily módon folytaták útjukat, 300 mérföldre a Níluson le, megszállva minden faluban , kezükre kerítve ezeknek minden teheneit, s kifejve minden fejeket. E szerint sikerült nekik az úri fogoly asztaláról gon­doskodni , ámbár eledel, vagy­is inkább ital­ fog­hatósága napról napra öregbedni látszott. A hadsereg vadászó osztálya, a főparancsnok ve­zérlete alatt megérkezők zsákmányával együtt Cai­­róba november 14-dikén 1849. Az út a Níluson s­tílus mellett lefelé, azon helytől kezdve, hol a fogás történt, a. m­. a Fehér­ Nílustól öt vagy hat hónapot vett el. Ezt az időt lehet felvenni tehát, egynéhány nap hozzátoldásával, hippopotamusunk életkorának, Cairóba érkeztekor. Bőre ekkor nagyobbára verhe­­nyeslő színű vala, csaknem olyan,­­ha szabad nagy dolgokat kicsinyekhez hasonlitnunk) mintegy újon szülött meztelen egéré. A parancsnok siete a palo­tába, érkeztét zsákmányával együtt hírré teendő ki­rályi urának, s örvendett, mikor bizományát az ud­vari tiszteknek átadván, minden további felelőségtől megmenekült, a magassága értesülvén a tehenek egymást váltogató hosszú soráról, elhatárza, hogy a­­ még el nem választott torkos csecsemőt haladék nél­kül átadja a brit consulnak. A híráladás keleti czeremóniássággal a fő udvar­mester által történik meg, kinek fáradtságát Murray ar­a­nga illő ajándékkal viszonzá. Nemsokára az­után érkezők a núbiai hadseregből egy hadnagy, legényei kíséretében, magukkal hozván az állatot, melynek hire már az egész városban elterjedett. Cairóban épen oly nagy ujságvágyat gerjesztett, mint Londonban , ott is épen oly nagy ritkaság lé­vén, mint itt. Könnyen megfogható ez, ha számba veszi az ember a fogás bajosságát s az új temérdek hosszát az alkalom szerint megkivántató emberek, ladikok, tevék, élelemszerek és tehenek járulékaival. A felelébb örvendő consul, már megtett volt min­den készületeket a fényesrangu idegen elfogadására.­­ Elsőben is szolgálatába fogadá Ham­et Safi Canna­­nat, ki az állatokkal bánásbeli ügyességéről és gya­korlottságáról közönségesen ismeretes volt. A consul udvarán egy kényelmes lakhely volt összeállítva, melynek egyik ajtaja fürdőbe nyílt. Minthogy az ér­kező telet Cairóban kellendett tölteni, arról is gon­doskodtak, hogy a fürdő meleg vagy langyos legyen. Itt élt és heverészett hippopotámusunk számos lá­togatóktól bámulva, s annyi tejet ivott meg, (nap­jában húsz—huszonöt pintnél kevesebbet sohasem) hogy már tejszükségtől kezdettek félni Cairóban. Nem is lehet ezen nagyon csudálkozni, ha meggon­doljuk, miszerint ott még nem tudnak a téj­gyártás mesterségéhez, mely, p. o. Londonban oly nagy tö­kélyre van vive, hogy még az Exhibitionre csődült idegenek milliói sem bírtak téjszükséget idézni elé. (Vége köt.) .

Next