Pesti Napló, 1852. április (3. évfolyam, 619–643. szám)

1852-04-20 / 634. szám

reskedésben jó hírbe jőne s valódi becse szerint elkelne. A vevő kényelmes és áttekintő választással bírna s a közvetítő alkuszokat nélkülözhetni külföldi vevők ezáltal mintegy nagy példányképét, s gyűjteményét nyernék a birodalom minden jelesebb borterményeinek, melyeket eddig inkább csak neméről ismert, s a termények ezen egybeállítása a termesztők közt is üdvös versenyzést idézne elő, úgy hogy a borcsarnok csakhamar valóságos borbörzévé változnék át. S ha a kormány részéről vagy hitelintézetek által egyes termesztőknek oda rakott boraira előlegezések nyujtatnának, úgy ezek megkiméltetné- nek szükségbeli eladásoktól s uzsorásoktól. FŐVÁROSI ÉLET. — Múlt szombaton este a nemzeti színházban Singer Edmund hegedűvirtuóz hangversenye adatott, meglehetős számú közönség előtt. Két darabot játszott : egyiknek czime „Katona hangverseny“ Lipinskytől, a másiknak : ábránd „Kunok“ eredeti opera dallamaiból, saját szerzeménye. Meg kell vallanunk, hogy Singer úr játékában kitűnő művészi szabatosság mellett szívhez szóló elevenség, érzelemmélység, s valódi ihlet tükröződik. Minden Vonása biztos és tiszta, a leggyorsabb futamodásokban, s a legfinomabb üveghangokban is. A katona hangversenyben inkább technikai ügyességét, a „Kunok“ból vett ábrándban a szivet inkább megható költői bensőségét tüntető ki, nemes egyszerű játékával, melynek magyar vágása ez utóbbi darabnál mindenütt hiven meg volt tartva. Singer úr nem oly jelenség, mely bennünket egyszerre fölvillanyoz, elragad, s bámulatra gerjeszt, de tagadhatlan művészi ihlettel járó gyöngéd s érzelemteljes játéka okvetlen megnyeri a hallgatót, s tetszést idéz elő. Játékai után több ízben a köztetszés tapsai követték. Remélhető, hogy nem ez volt utolsó föllépte, színpadunkon. — A hangverseny folytán egyegy románczot énekeltek Reszler és Cesar urak, mindketten szerződött tagjai színházunknak. Egyebet róluk nem mondhatunk. Az összes zenekar Rossini „Tolvaj szarka“ operájának remek nyitányát játszotta el remekül, s élénk tapsoktól kísérve. — A hangversenyt megelőzte Fehér Othello egy fekonásos,franczia vígjáték Bulyovszkyné assz. fordítása szerint. Először került színpadunkra s folytonos derültségben tartá a közönséget, mit főkép a szereplők (Latkóczyné , Bulyovszkyné , Szentpéteri, László) kitűnő igyekezetének is köszönhetni. A múzeumudvar kertté alakítási alaptőkéjének gyarapítására rendezett második „hangverseny“ vasárnap délután eléggé érdekesen s változatosan volt összeállítva. Különböző dalok éneklésén kivül hallánk itt zongora-, hegedű- és fuvolajátékot, s mindezeket, mind amazokat érdemlett méltánylattal fogadta a válogatott közönség. Hildegarde főherczegasszony ő inge is megtisztelte a hangversenyt magas látogatásával. Az előadott különböző zene és énekdarabokról általában mondhatni , hogy azok mind a legjobb sikerrel adattak elő. Kiváló tetszésben részesültek, különösen a magyar dalok Egressi Bénitől, melyeket Nagy Róza és Beniczkij Sarolta kisasszonyok énekeltek. Nem csupán az okozott a dalok által igen kedves hatást, hogy eredetileg szépek, magyar szabásúak , szivünkhöz szólók , hanem az is, hogy ők énekelték. Egymást pótolták a látás és hallás gyönyörei. Két csinosan képzett hangtehetséget, ismerőnk föl a két szép dalosban s örömest reméljük, hogy tehetségüket hasonló jótékony czélú alkalomra máskor is fölajánlják. — Beauval Krisztina k. a. két tanulmányt adott elő zongorán Chossintől. A nagy teknikai ügyességet kivánó darabot kitűnő pontossággal, s könnyűséggel hajtá végre. — Hirschler Mária assz. helyett, ki véletlen akadály miatt meg nem jelenhetett, Nagy Róza k. a. énekelt egy olasz dalt, tiszta erőteljes csengő hangon. — Csernák Béla úr két dalt énekelt, egyiket Thern Károlytól, másikat („ki vagyok én“ czim alatt) Egressi Bénitől. A közönség általános tapssal fogadta. Azonban mi úgy halljuk, hogy a ki vagyok én czimű dal nem Egressi szerzeménye ; legalább, kik az ő darabjait keresztül vizsgálták, ezt nem találták köztök. De nincs is azon E. B. kezének semmi nyoma sem összeállításában, sem kifejezésében. — Egyik legkitűnőbb száma volt a hangverseny részleteinek a Doppler Ferencz és Károly urak által fuvolán előadott daó, magyar dalok felett. Játékukban oly öszszevágó szabatosság, mintha csak egy ember játszanék, oly változatosság, érzelem és erő, hogy szinte a hegedű hangjával vetekedik. A közönség kitörő örömmel fogadta dalaikat, melyeket közéhajtásra ismételni szíveskedtek. — Ságodi István és Thanhoffer György urak szinte megálltak helyökön, s az utóbbinak legutolsó hangja tapsot ébresztő tiszta mély hass volt. Egyébiránt választott darabjaik már magukban csekély hatásúak voltak. A „kis“ Grün e hangversenyben már mint „ifjú“ Grün szerepelt hegedűjével, s Vieuxtemps egyik szerzeményét, korát meghaladó erővel játszotta. Végül Lengyel György úr énekelt egy magándalt „Borgia Lucreziából.“ E fiatalember szép hangtehetségéről több ízben emlékeztek lapjaink; említek azt is, hogy nemzeti színpadunkon óhajtana föllépni, s annak idején szerződni is. Erejének s tanulmányának kitüntetésére mindeddig hiányzott az alkalom. Most nemcsak azt mutatta meg, hogy erős, tertelmes, tiszta csengésű bariton hanggal bír, hanem azt is, hogy már iskolája is meglehetős. Megvalljuk, hogy kivált mostani viszonyaink közt,használható egyénnek tartanék őt operánknál, s ajánljuk is az igazgatóság figyelmébe , miután tudjuk, hogy Laur Bognár úr vezetése alatt már jó ideje képezi magát. Tehetsége figyelemre méltó, hangkiejtése tiszta, nyelve tiszta magyar — megannyi biztosítékai haladásának s hasznavehetőségének. Hisszük, nem tekintik hibájául azt, hogy magunk közül való. — Hallomás után megemlítjük, hogy ő cs. k. főherczegsége részéről 50 pengő forint ajándékoztatott az alkalommal a kitűzött czélra, valamint hogy e czél előmozdítására még két hangverseny fogja tartatni ez évben. — Minap a M. H. után azon hirt közöltük, hogy Sláger úr Londonban az olasz opera igazgatójával Lumley úrral szerződést kötött volna fényes föltételek mellett. E hirt teljesen alaptalannak nyilvánítja Lumley úr, kijelentvén, hogy efféle szerződtetést nem tett, s arra senkit meg nem hatalmazott. — Grimm Vincze hazánkfia, ki mint sakkjátékos nagy hírben áll, némely hírek szerint föltalálta volna a kör négyszögítését, s az ezt illető közleményeit a híres franczia természetvizsgáló Aragonak, Herschelnek, s az itteni tudóstársaságnak is megküldte volna. A lótenyésztés emelésére Magyarországban a hadügyminisztérium, katonai használat végett nagy mennyiségű lovat szándékozik bevásároltatni. Az illető bizottmányok lesznek Győrben, Fehérvárit, Mosonyban, Jászberényben, Budán, Komlóson, Halason, Kecskeméten, Szabadkán, Kőrösön, Vásárhelyen, Sopronyban , Z.-Egerszegen, Miskolczon, Aradon, Debreczenben, N.-Váradon stb. Vasárnap éjjeli tizenegy óra tájban tűz ütött ki, mint mondják a Ferenczvárosban egy istálóban. — A pesti m. kir. egyetemnél f. hó 16-án vezettetett be hivatalába dr. Harum Péter úr, az osztrák közpolg. törvény újon kinevezett tanára. A bevezetés a törvénytudományi kar dékánja által történt rövid latin beszéddel. Ezután az új tanár úr megkezdő előadásai sorát egy bevezető előadással, melyben főkép az osztrák közpolg. törvénykönyv tanulmányozásának fontosságát tünteti ki Magyarországra nézve. — Múlt vasárnap délelőtt tiz órakor a pesti ref. egyházban halotti gyászünnepély tartatott néhai Ilki Ilkey Sándor úr emlékezetére. Bemenőre, az összesereglett nagyszámú hallgatóság a kilenczvenedik zsoltár első és második versét énekelte orgonakiséret mellett. Gyászbeszéd előtt s után ez alkalomra készült két külön gyászdalt énekelt a nemzeti színház dalkarszemélyzete kitűnő öszhangzással, s végül kijövőre a hietvennyolczadik zsolt. 13-dik versét zengedette a gyülekezet orgona mellett. Gyászbeszédet t. Török Pál ref. lelkész úr tarta. Az egész ünnepély eleven bizonysága volt azon hálás emlékezetnek, melylyel a meghalt iránt utódai viseltetnek. __ Komlóssi Ida kisasszony hazatért kolozsvári utjából, hol oly elragadó tetszéssel fogadta a közönség. Tegnap este már föl is lépett színpadunkon a Hazatérttekben a „született világtalan“ szerepében, mely szerepét, mint mondják Kolozsvárit is kitűnő előszeretettel adta. E szerint alkalmasint alapnélküli azon hír, hogy Komlóssi Ida kisasszony tudósította volna Kolozsvárról nemzeti színházunk igazgatóságát, mikép csak azon esetre fogna visszatérni, ha fizetését minden hónapban száz forinttal megjavítják. Ily követelést bizonyosan figyelem nélkül fogna mellőzni az igazgatóság. __ & nemzeti conservatorium színházunkban ezután hangversenyeket fog rendezni a norma napokon. Az igazgatóság és conservatorium között erre nézve a szerződéseir szerint már megköttetett. Az első hangverseny pünkösd vasárnapján tartatik. Nekrolog. Folyó hó 14-dikén reggel 5 órakor múlt ki Budán az agg Jankovics Terézia asszony minden erénnyel díszes életének 94-dik évében. Született 1759-ben Bécsben, hol atyja báró Pudeler József Sz. István rend lovagja a nagy császárnő. Mária Terézia cs. kir. titkos kabineti titkára volt, s mint Terézia főherczegnő néhai IIdik József császár egyetlen korán elhunyt leányának játszótársnéja a császári udvarnál neveltetett, s később az udvari tanácsossá és septemvirré lett pribordi és buchini Jankovics János úrhoz ment férjhez , mely boldog házasság 10 gyermekkel áldatott meg, kik közül a siratott aggnőt csak 6 élte túl. A boldogul elhunytat valódi erény, igazi vallássosság vakbuzgóság nélkül, jótékonyság mutogatás nélkül, rendkívüli barátságosság és szeretetre méltóság a társalkodásban, tüntette ki, s ha földi létünk legnagyobb boldogságai közé számítandó hosszú boldog életkor, tiszta öntudat utolsó perczig, azon öröm, hogy számos családi kört szemléljen maga körül, s azon ritka boldogság, hogy unokájának unokáját ölelhesse , úgy már ez életben van jutalma az erénynek, s a nemes halottnak ez juta osztályrészül az isten igazsága által. Életében az egész világ által becsülve s tisztelve, övéi által siratva, s minden által, kiismerte, gyászolva halt meg, s szomorkodókul hagyta hátra a szegények azon egész csapatját, kiket anyailag segített. Béke porainak az úgy nevezett hosszú hadjárat, melyben kevés idő alatt oly sok nagy tettek vitettek véghez , hogy az egész akkori világnak figyelmét és csodálkozását vonta magára. „Ennek, mond szerzőnk , egyes részein és egész menetelén egy bizonyos annak tulajdonítható homály uralkodik, hogy az egykorú vagy ehez közelítő irók az itt történt sok csatázásoknak, hol egyikét, hol másikát emelik ki, melyről a többiek hallgatnak; az újabbak közöl pedig többen a dolog felvilágosítása kedvéért minden adatokat összezavartak.“ Szerzőnk ezen hadjárat, — melyben a király maga is vett részt, de Hunyadi volt a fővezér — történeteinek kútfői tisztábahozására és elbeszélésére különös gondot fordított. „A király jul. 22. Budáról megindult, Hunyadi János és Julian bibornok társaságában. A Dunán Szendrő mellett ment által. Itt csatlakoztak hozzá György rácz fejedelem és Drakula oláh vajda, ki, úgy látszik Dánt a vajdaságból megint kihajtotta volt, és most ezen készségével kívánta a magyar király kegyelmét megnyerni. Az egyesült magyar sereg (mely 35.000 emberből állott) előhaladásában a Morva vizénél megállapodik, s miután egy ellentálló török csapatot viszszavert volna, a folyón átköltözik, és mindjárt itt november 3-kán egy, mintegy 20,000 harczosból álló török sereget megver. „Hunyadi győzedelmét használandó, fáradhatlan seregecskével Nissának fordul, ezt megvívja, feldúlja, porráégeti. Innen Sophiának veszi útját, és ezen két város közt három Nissa felé siető hasán, kik itt egyesülni, a várost megmenteni s Hunyadit körülszárnyalni szándékozának, — három különböző ütközetben , de ugyanazon egy nap diadalmaskodván, seregeiket elszéleszti. Ezután Hunyadi már több ízben győztes seregével egész Sophiáig előnyomul, ezen várost és az egész vidéket elpusztítja, kiraboltatja ; innen pedig hirtelen megfordulván, a király tábora felé siet, mely őt kétnapi járó föld távolságra követte.“ Evvel, miután egy, a két sereget egymástól elszakasztani igyekező török basát megvert volna , egyesülvén , „majd minden akadály nélkül folytaták utjokat a király és Hunyadi, és nemsoká Ráczország torkolatjához értek. Itt várta a keresztyéneket az Ázsiából átsietett Murád nagy seregével“, kit azonban Hunyadi, visszavonulást színlelvén, erősített táborából kicsalt, de az ütközetre előre kinézett helyen épen oly hirtelen, mint ügyesen megfordulván, a nevezetes kunaviczai győzelmet nyeri, mire a balkányi szurdok megtámadása, de süker nélkül, következett. Hunyadi ezek után a hadjáratot még folytatni szerette volna, de a király és a többség határozatának engedvén, a magyar sereg óvatosan viszszavonult, és még több apróbb csatázásokban diadalmas „ért zaklatás és akadály nélkül Nándor Fejérvárra, honnan egypár napi nyugvás után Buda felé folytatá útját. A főváros előtt az ifjú fejedelem elejébe jövének a világi és egyházi nagyok feles számmal, őt mint győzedelmest köszöntendők. Ezek kíséretében nagy fénynyel, és amint a régi dolgokban gyönyörködő Bonfin bőven leírja, római diadalhoz hasonló szertartással ment a városba. Megnyitá a hosszú vonalt a kereszt, követék ezt a győzedelmi jelek, az ellenségtől elvett fegyverek és zászlók nagy számmal, azután jött 4000 fogoly, ezek közt 13 vezér és a számos papság, berekeszté az egészet Ulászló a zászlós urakkal és azoknak dandárjaival, mind gyalog és egyszerű öltözetben , maga pedig a király fogadása következtében mezítláb. A szent szűz egyházában harsogó Téged-léten dicsérünk tartatott, és a győzedelmi jelek, az ellenségtől elvett zászlók, örökemlékül itt függesztettek fel. A vezéreknek, különösen Hunyadinak ezen hadviselet alatt véghezvitt bátor tettei később lefestetvén, ezen dicsőítő és mindeneket buzdító képek is ide tétettek , valamint a vitézebb bajnokok czímerei neveik említésével.“ V. Lászlónak Hunyadi kedvéért kiadott 1453-ki adományleveleiben erre vonatkozólag mondatik: „ingenti hostilium hominum et proda onustum saluum , reduxit exercitum, infinitis hostium captis banderiis, que in ecclesia b. Marie Virginis Budensi in sui eter [nam laudem per futura secula pendebunt, utpote tot illustrium triumphorum pulcherrima et preclara mont numenta.“ „így lett vége februáriusban 1444. ezen nevezetes hadviseletnek, melyben Hunyadi magának és a magyar fegyvereknek örök dicsőséget szerze, és hazánknak hadi tettekben különben sem szegény történeteit oly szakaszszal bővítette, melyet semmi erőszak, semmi konokság sem lesz képes a jövendő kor emlékéből kiszakasztani, és melyhez nemzetünk önérzetének egész erejével ragaszkodandik mindaddig, mig meg nem szűnik nemzet lenni.“ „Az eddig említetteken kivül gyümölcse volt annak a Murád főerejének, a rettenetes janicsárok és a bátor spahiknak nagyrészbeni semmivététele, az ozmánok megrémítése, büszkeségüknek megtörése. Hunyadi nevének oly félelmessé tétele, hogy a török anyák síró gyermekeiket is jövetelének említésével igyekeznének hallgatásra birni, a keresztyének hanyatlani kezdett bátorságának felélesztése, és ennek következtében István Tamás vagy Tamaskó bosnyák királynak meghódolása, valamint Skanderbeg támadása Epiroszban.“ WENZEL GUSZTÁV. (Folytatjuk). VIDÉKI ÉLET. Szarvas, ápr. 12. Említve volt a Pesti Napló valamelyik számában, hogy a protestánsok, iskoláiknak a kormány tanterve szerinti átalakításában nem fejtik ki azon erélyt és buzgóságot, melyet az ügy nagyszerűsége és fontossága méltán igényel. Némely helyeken azonban csakugyan megindult a jég s hihető , hogy Eperjes, Sopron és Szarvas a 12 tanárú főgymnásiumokat leghamarább fogják előteremteni. Az eperjesi és soproni iskolák kerületiek lévén, ezek fentartására a szükséges költséget az illető kerületek egyházai évenkénti szabad ajánlat útján állítandják ki. A szarvasi tanoda csak esperességi. Itt a szükséges alap kiteremtése végett először is aláírási évek bocsáttattak ki s ha nem volnánk képesek ez után elegendő alapot szerezni, csak akkor fogunk folyamodni mi is az egyes egyházak évenkinti szabad adakozásának módjához. Hogy az aláírási eljárás minket máris eredménydúsan közelebb vezetett a czélhoz, mutatja az, hogy Szarvason az egyes lelkesek ajánlatai mintegy 7 ezer pártot tesznek. Reméljük , hogy esperességünk többi egyházai is át lesznek hatva az első protestánsok szellemétől , kik templomaikat, iskoláikat, minden intézeteiket maguk a semmiből állították ki. A csabai és szentesi egyházban szinte szépen megy az adakozás. De miért is ne adakoznánk szívesen az iskolára mint a szellemnek és felvilágosodásnak templomára ? Környékünkön lakó Szakál Pál földbirtokos a tudományos intézetek iránti szeretetét fényesen tanusítá az által, hogy főiskolánkra 1000 pgo fiot ajánlott. O ércznél maradandóbb emléket emelt magának. A halhatatlanságot két után vihatja ki magának az ember : eszme és jeles tett által. Ellenben a közember neve magával vész el, s a heverő uraknak híre elenyészik. Van reményünk, hogy vidékünk egyéb földbirtokos urai is még pedig úgy protestánsok mint nem protestánsok a nemzeti Irányú s igazán szép és ép fejlődésnek indult szarvasi főtanodéra, mely mint egy vár a Saharában, úgy áll az alföldi puszták széles terein, a műveltség terjesztésének gondolatától indíttatva, szívesen fognak adakozni. Az emberiségnek csak egynemű jóltevői vannak, s ezek a felvilágosodás eszközlői. Ezek sorába méltán számítandók azok is, kik tudományos intézeteket alapítanak vagy azokat istápolják. Egyről nem gondoskodnak jelenleg a protestánsok — egy egyetemes gyűlés megtartásáról. Pedig csak ez volna a jogosított bíró észrevételeit a kormány tantervére megtenni. A kormány kívánja, hogy jövő ősszel az „Entwurf“ mindenütt valósítassék. Oly intézetek , hol ez nem történik, magánintézeteknek fognak tekintetni. Szükséges is hazánk iskoláiba az egységet és őszhangzatot bevinni. Lonovics József volt Csanádi püspök az 1846-ks országgyűlésen, ha nem csalatkozom , akép nyilatkozott, hogy a katholikus és protestáns iskolák egymásnak méltó vetélytársai. Ha azonban a protestánsok a mostani tengődő állapotban hagyják iskoláikat, kétszer kettőnél bizonyosabb, hogy a katholikusok által igen igen túl fognak szárnyaltatni. D. Dées, april 10. Politikai életünkben közelebbről semmi nevezetes esemény nem merült föl, a közigazgatás a maga módja szerint foly. — El nem mulaszthatom , hogy meg ne említsem, miként a korán beállott gyönyörű tavaszi napokat használva némely erélyes tisztviselők , a romladozott utak és hidak kijavításait megkezdették, — és sükerrel folytatják. A legújabban hozzánk érkezett hírek között leginkább megrázta a kedélyeket, s nem kis sensatiót okozott a herczeg miniszterelnök véletlen halála, melylyel némely zugpolitikusok valótlannál valótlanabb politikai combinatiókat kötöttek össze. Társaséletünkben sokkal több az élvezni való. Arcz József zongoravirtuóz a nagyhét folytán két hangversenyt rendezett, egyet egy helybeli privát háznál, a másodikat a színházban; az utóbbi szavalattal és párdalokkal fölváltva volt érdekesen vegyítve. Az említett zongorász a hirdetményben bukarestinek írja magát, pedig mi bizonyosan tudjuk, hogy erdélyi szebeni fiú szomorú dolog, midőn a honfi idegen föld firmája alatt kiván maga iránt érdeket gerjeszteni; de a csíny nem sükerült, mert kevesen jelentek meg, mit mi a nagyhéti buzgó áhitatosságban felmerülésnek vagyunk hajlandóbbak tulajdonítani inkább, mint a fönirt körülménynek. Portik tánczmester úr, közelebbről egy „kozák“ tánczban lépett fel színpadunkon a kellemesen tánczoló Harányinéval; a következő héten a tót tánczot lejtendik, a magyart legelébb eltánczolta; tánczában sok művészi sajátság, de kevés jellemző kifejezés van. Egyébiránt tanítványainak száma sok, s kiket eddig nem tanítottak, azok most tanulnak tánczolni. A nagyhét előtti utó30 előadás színpadunkon volt „Hermán Gróf Dumáétól, Pósáné jutalmára, mely a legjobban sükerült deési előadások közé számítható. Egy vaudeville- énekes és énekesnő Pataki, és Döméné, a napokban lép fel színpadunkon, az első pesti, a másik vidéki celebritásnak állítja magát. Midőn soraimat végzem, már sűrű hó takarja a zöldülni kezdett térségeket, s a természet egészen téli alakot öltött magára. Csak vetéseink el se fagynának , mert akkor a legborzasztóbb jövőnek néznének elbe gazdáink. Legújabb irodalmi termékeink között Kővári „Erdély Régiségei“ nagy figyelmet vont magára. Deés történeti nevezetességeinek leírását jól esik olvasni a deési embernek. — Kovács Samu egyházi beszédei mindenkinek ajánlhatók olvasás végett, nemcsak vallásos, de gyönyörű költői beesőknél fogva is; kiállítás , nyomtatás a legcsinosabb, mi az erdélyi nyomdákból valaha kikerült. Az elemi magyar nyelvtan is sajtó alá adatott, hasonlóan egy deési jeles tehetség tolla alól. Ugye szerkesztő úr, mi deésiek, a hideg lethargia vádjával nem illettethetünk, mert életünknek elég jelét adjuk.