Pesti Napló, 1852. április (3. évfolyam, 619–643. szám)

1852-04-27 / 640. szám

1852 harmadik évi folyam. 610 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Pesten: Évnegyedre 5 f. — k. p. Egy hónapra 1 ft 30 kr p. Félévre 10 — ,, „ Évnegyedre 4 „ „ A havi előfizetés, mint a „„ számonkinti e­l­a­d­á­s is­­­e e­re ” ” ” ____megszűnt.______| Egyes szám. . 4„„PESTI lAPSI A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri-uteza I.affért ház 8. Szerkesztési iroda: Úri-utéza 8. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap elsejétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautas­ittatik. Kedd, ápr. 1­-en. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négy ha­sábos petit-sora 4 p. kr.­­jával számittatik. A be­­igtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Magánviták négy­hasábos sora 5 pengő krajczárjával szám­itta­­tik. A fölvételi díj szin­te mindenkor előre le­teendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hivatalában Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve ívnyi alakjában mindennap , délesti órákban. - jelen legz“ Előfizetési fölhívás május és június hónapokra. Az előfizetés elfogadtatik vidékre postán küldve 3 ft 20 krjával. — Budapesten házhoz küldve 2 ft 40 kr pengőben. TARTALOM: Telegraf! tudósítások. P­á­r­i­s. L­a­p­s­z­in­t­e. Hivatalos. (Kinevezés. Pénügyminiszteriumi rendelet.) Fővárosi élet. Vidéki élet. (Győr. Vegyesek.) Ausztria. (Vegyesek) Külföld. (Francziaország. Németország. Helvétia Olasz­ország. Törökország. Oroszország. Amerika.) Vegyesek. (Kereskedelmi hírek. Nemzeti színház. — Börze.—Gabonaár. Dunavizállás.) Matár. (Isten igazsága; történeti beszély Dózsa Dá­nieltől.) Budapest, apr. 27-én. TELEGRRFI TUDÓSÍTÁSOK Velencze, ápr. 24. — A császári orosz nagyher­­czegek tegnap estre érkeztek ide Veronából, s 6 cs. k. Fenségétől Ferencz Károly főherczegtől császári orosz dsidán-egyenruhában üdvözöltetett. Leuchten­berg herczeg azonnal látogatását tévé ő fenségeik­nél. A márktér ünnepiesen ki volt világítva. Turin, ápr. 24. — Cagliariból következő a Szar­dínia sziget hangulatát nyilvánító tényről értesíte­nek . A fenyítő törvényszék Sanna ügyészt a „Ga­­zetta popolare“ szerkesztőjét bujtogatás miatt elfo­gatta. Mivel Cagliariban épen követválasztás volt eszközlendő, tehát a választók többsége reá adta szavazatát.­­ A követkamra bizottmányt nevezett ki a cataster behozatalára, ideigl. földbecslésre s az adó­fölemelésre vonatkozó három törvényjavaslat megvizsgálása végett. A consular-szerződvény Fran­­cziaországgal épen most került vitatkozás alá. Karlsruhe, apr. 25. — A nagyherczeg tegnap estre meghalálozott. Fridrik herczeg vette át mint régens, Lajos nagyherczeg felgyógyulásáig a kormányzást. Páris, apr. 24. — A seine-megyei törvényszék az államhatóság indítványa ellen, a Neuilly és Monce­­aux kastélyok mint Orleansi javak miatti perben ma­gát competensnek nyilatkoztatta, maikban osztakoznánk , csak egyszerűen kijelentjük,­­ miszerint a háború, ha nem is bír valószínűséggel, azért nem lehetetlen. Azt mondják, miért kiáltoz a Constitutionnel örökösen pénzt és ismét pénzt, s mi­ért mondja ép­p maga , hogy Francziaországnak há­borúja is lehet? Aztán mire való az a compiègnei tábor? hát miért akarja az elnök magát 60,000 em­ber vezénylete által az ily katonás dolgokba begya­korolni ? Az ily kérdések mellé még fölhozzák, hogy mindez a leendő császárságért történik, mi ellen az európai diplomatia erélyesen fog tiltakozni. Fölhoz­zák Oroszországot, az orosz császári almanachot, melyből a herczegelnököt kihagyták, míg a Bourbo­nok egész családja közöltetik stb- ily okoskodások következtében, a hit egyre növekszik, s lesznek az­tán , kik csakugyan elhiszik, miszerint a herczegel­­nök, ha császárságát el nem ismerik, csakugyan ha­dat indít az újabb coalitio ellen. Mint fenőbb is meg­jegyeztük , az ily okoskodásokra mit sem hajtunk, de másfelől a császárság bekövetkezéséről meg vagyunk győződve — s hogy ez bonyodalmakat idézhet elő, semmivé tevén az 1815-ki kötéseket, azt sem lehet elvitázni. Olvassa meg bárki a Bulletin de fámnak egy közelebbi czikkét, melyben az 1814-es 15 —ki coalitio erélyesen megtámadtatik , nem fog kétkedni, miszerint ilyen dolgokat csak felsőbb sugallat követ­keztében írhatni, sirhatja Vidal, ki a kormánytól még diplomatiai missiókkal is megtiszteltetni szo­kott *). Elég az, hogy Parisban mindenre készen vannak. Az orosz almanach ügye, melyből a herczeg-elnök kihagyatott, s mit fentebb is érintünk, itt némi sen­­satiot okozott. Némelyek azt is állítják, miszerint ezért az orosz követet fölszólították volna, hogy adna fölvilágosítást, mire hogy mit felelt? még mind­eddig bizonytalan, és sokan az egészet légből vett hitnek állítják. Némelyek avval mentik az orosz al­manachot , hogy nem hivatalos , hanem magán­vállalat, és szinte csak utánnyomata a gothai nem­zetségi almanachnak. Különben ilyen apró bántal­­mak többször fordulnak elő a diplomatiai világban, a­nélkül , hogy komoly következményeket vonnának maguk után. Gérard tábornagy halála nem kis sensatiót költött fel a párisi népben. A tábornagyok egyre hullanak. Közelebbről a császárság utolsó tábornagyát Soul-t ragadta el a halál. Gérard tábornagy nagyon nép­szerű ember volt, s midőn előléptették, egész Fran­cziaország elismerését nyilvánította. Ő a tábornagyi palotát az 1813. és 1814-ki hadjáratok alkalmával kitűnt szolgálataiért érdemlé meg. A nép tudta róla, miszerint ha a császár tanácsát követi, a Waterlooi veszély nem következett volna be. Ő 1830-ban is nagy szolgálatokat tett. A nép előtt azonban egy­*) E lapok tegnap hozták , Francziaország rovat alatt. S­z­e­r­k.­­ vonás tette őt kedvessé és nevezetessé. A császár Waterlooi emlékiratában, az 1813-ki hadjárat alkal­mával tett szolgálatáért nagyon kitüntette s nagyra becsülé Gérard katonai tehetségeit. Miután egy, ezen évi nevezetes csatáréri jelentésében az egész csata elősoroltatik, s Gérard szép magaviselete is fölemlíttetik, így fejezi be: „Gérard tábornok, a csata tábornoka. A császár egy tábornokát sem jel­lemezte ily nagyon jelentő szavakkal. Nevezetes vonás Gérard utolsó napjaiból a kö­vetkező. A tábornagyok halotti tiszteletére bizonyos öszveg szokott rendeltetni. Gérárd meghagyta, hogy őt a legegyszerűbben temessék el, s azon öszveg, mely temetésére fordíttatnék, a végrendeletében ki­jelölt jó munkák készítéséért adassák. Azt beszélik, hogy a parlamentben egy kis legiti­­m­­­ista ellenzék alakult volna. Mi ennek lehetőségét megengedjük, de hogy erőt fejthessen ki, kétségbe vonjuk. A legitimisták még mindig hisznek a jövő­ben, s minő híreket terjesztenek. Napóleon­ Lajos­­nak czélja volna az országot fölszólítani, hogy vá­lasszon közte és Chambord gróf között. Ez igazán absurdum. A Journal des Débats mai száma egy nevezetes csikket közöl herczeg Schwarzenberg, osztrák mi­niszterelnök haláláról, Armand Bertin aláírása alatt. A jeles tollú hírlapíró míg a herczegről a legmél­tányosabban emlékezik, minden tartózkodás nélkül írja a következő sorokat: Azon jóindulatból, mely­­lyel herczeg Schwarzenberg a köztársaság elnöke iránt viseltetett, előre látni lehet­ a köztársasági al­kotmányt és az elnök hatalmát illető új módosítások lehetőségét. Azt is mondják, miszerint ezen előre­látás következtében a más hatalmasságok egy di­plomatiai jegyzékiratban tudósíttattak a rendelke­zések felől.... Nem tudjuk, miként fogadták ezen közleményt azon kabinetek, melyekhez utasították, és hogy adtak-e reá feleletet.“ Ezen czikk minden bizonnyal nagy sensatiót idéz­hetett elő a diplomatiai világban, — mi azonban az ily sensatióknak nem nagy fontosságot tulajdonítunk, s csak mint tényt érintjük a kérdéses czikkel. Paris , apr. 20.­­ A napi közbeszédnek még mindig főtárgya a május 10-ei katonai ünnepély és a compiégnei tábor. Azt nem lehet tagadni, miszerint a herczegelnök min­dent megtesz , a­mivel a nép figyelmét a politikától elvonhassa. Lakomák, katonai szemlék stb. egymást érik. Vannak azonban sokan, kik ezen katonáséi já­tékokban nem látnak valami gyermekeskedést, s ko­molyan gondolnak a jövőre. Anélkül, hogy aggodal­ A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. ISTEN IGAZSÁGA (Történeti beszélj). Dózsa Danie­l-től. Folytatót. *) «, VIII. A szintér változik. Székesfehérvár felé hullámzott az ország minden tájairól a népsokaság. Fényes fegyveres csapatok érkeztek a megyék ne­meseiből, s az ország zászlós urai díszruhákba öl­töztetett bandériumaik élén lovaglanak előre a szin­térre. A birodalom egyes tartományainak ünnepélyes csa­­patjai a tartományok zászlóit f­nn lobogtatva halad­tak be a székes városba. Ezer vörös, ezer zöld és ezer kék drabant jött a székelyföldről, a magyar birodalom szélének világhírű gyalogjai. Élükön délezeg székelyparipáikon jöttek a székelyföld primorai közöl sokan apró bandériu­maikkal. Egy csapat lófőszékely, kétezerből álló ökröt kí­sért a legszebb fajú havasi gulyákból, melyeknek szarvaikra Székely-Vásárhelyt süttetett föl a királyi *) Lásd Pesti Napló, 639-dik számát. bélyeg. A székely nemzet küldé ezt ősi szokása sze­rint ajándékul a király-koronázásra. Megjelentek fényes öltözékeikben a dalmát, hor­­vát s szerb főurak , s az oláh tartományok nagyjai, mint szintén az erdélyi vajda fényes magyar leven­tékkel. Igénytelenül, sötét kocsin , sötét lovakkal, gyász­ruhába öltözve jelent meg Erzsébet és Mária is, Ká­roly király azon szerénytelen parancsára, hogy a koro­názási ünnepélyen ők is résztvegyenek. A király érkezésének kitűzött ideje közelítvén, az összegyűlt fényes lovagok száguldva indultak el a király ebbe. A székely gyalogság csatarendben a város végére jobbról fölállittatott, szembe velők horvát és slavon gyalogság állott. Mindnyájan paizsokkal, sisakokkal, szablyákkal s hosszú dárdákkal voltak ellátva, s alak­juk az ünnepélynek harczias színt kölcsönzött. Úgy látszik, a reactio igyekezett saját erejét vonni össze az ünnepélyre, és erre oka is volt. Bámulandó volt az a trónkérdésben, egy két hét mennyit változtatott a nép hangulatán. A király­nőknek ellenszegülés nélküli lemondásuk, önfeláldo­zásuk, illetni kezdé a magyarok lelkét, mely a­men­nyire túlingerelhető az ellenszegülés, annyira lefegy­verezhető az oda engedés által. Nem lehetett látni az összegyűlt különben elég fé­nyes népen, azon vidám örömet, s reményeket, me­lyek a koronázási ünnepélyeken gyakran felötlők voltak, s mely csak Mária pár év előtti megkoronáz­­tatását is jellemezte. Valamely szorongattatás, részvét, és andalgás tűnt fel ezereknek arczain, mintha értette volna a nemzet, itt e város közt, hol Nagy Lajos király ham­vai sírjában még el sem sorvadának, hogy a nemzet e nagy halottjának sírja a nép hálátlanságával meg­­szentségtelenittetett. Azonban az ünnepélynek meg kelle már tartatnia. A tartományok küldöttei saját lobogóikkal, az ország nagyai fényes bandériumaikkal, a megyék délereg lovagjai, s mind azon tiszteletcsapatok, me­lyeket már emlitünk, ünnepélyes menetben indultak a király fogadására. A lovagok öltözékei arany, ezüst s drága kövektől csillogának, kalpagjaikon lobogó fehér tollaik ját­­szadoztak a szellőkkel, mintha ezer hattyú röpdesne a szőkellő lovagok után. A kopják, dárdák lobogócs­­káikkal, a vértek, paizsok arany, ezüst s drága gyön­gyökből kivert családczimerekkel messze tündökle­nek, mint a pávák tollai. Egyszerre a dobok megperdültek, a trombiták har­sogni kezdenek. A lovas menet megfordult s mint­egy repülni látszott visszafelé a vágtató királyi kocsi után, melyet közvetlenül nápolyi délereg lovagok kisértek. A szállásul kikészített csarnok előtt a város elöl­járósága üdvözlé a királyt bókoló szónoklatokkal, miután virágokkal s koszorúkkal hintett úton, amaz szállására fölhaladott,­­olaszainak és pártkedvenczei­­nek kíséretében. Midőn a koronázás órája közeledett, a gyalogság fölállíttatott a székesegyház előtt. A menet megindult, a király kocsiját, a detroni­­zált Mária és anyja kisérték, kiknek oldalánál For­gács Balázs és Gara nádor lovagoltak, kik közöl az előbbit, annyiszor tanúsított ragaszkodásáért igen sok szívességgel fogadták körükbe Gara beajánlása folytán a királyi nők. A kocsikat a nápolyi fegyveresek s a zászlós urak kísérték, kik után jöttek az ország többi nagyjai. Az egyház előtt leszállva a király, a dobok, trom­biták harsogni kezdettek, s a vallásos ének meg­­rendült. Belépett az egyházba, őt követék a pártos főbbek, kiknek egy részét már ismerjük, ezek után jöttek a nápolyi fegyveresek, kün hagyva lovaikat; ez utób­biak,hogy nem isteni tiszteletre,hanem örökkép jötté­nek,elárulák fejeikben hagyott leeresztett sisakjaikkal. E jelenet a magyarok nagy része előtt botrányosnak tetszett. A király, az ország néhány főurainak kíséretében a templom folyosóján előhaladva, a sekrestyébe vo­nult , mialatt a királyi nők a szószék közelében ré­szekre kijelölt helyet foglalók el udvari hölgyeikkel. A nápolyi katonaság nyomban követte a királyt, s az oltár és sekrestye közt őrszerű állásba téve ma­gát, foglalt helyet. E harczias sötét és szokatlan kép a szentegyház­ban, s amott a két letiport királynő bánatos halvány arczaik oly ellentétet képeztek, mely a népet szerfö­lött megillette. Mint kijózanuló atya, ki dühében megölte gyerme­két, úgy kezdek magokat a magyarok érzeni, látva bánatos arczait azon szelid fiatal királynőnek, kit pár­év előtt ép e szentegyházban oly nagy örömmel s annyi reménynyel koronáztak meg. Igen levert volt a két királyi nő, vesztesein kívül mélyen érezte Károlynak azon gúnyos játékát, mely­­lyel őket a nép előtt még inkább lealázandókat, ide is elhurczoltatta. Ők nem­ is sejtették, hogy ittlétük­­­ben Károlynak azon politikája volt, hogy trónróli lemondásuk önkéntessége ezáltal csak inkább tanú­síttassák. A hangok megrendülének. Kanyzsa János esz­tergomi érsek ünnepélyes öltözetben segéd papjai­nak kíséretében az oltárra lépett. A koronaőr a királyi clenodiumokkal kiindult a LAPSZEMLE. A Magyar Hírlap (ápr. 27-ki sz.) párisi levele többi közt Cape­tange mezővárosról Ib­rault megyé­ben tesz említsét, mint mely a politikai perek törté­netében legfontosabb szerepet játszik; a város pere a socialistikai tanok előhaladásának Francziaországban constatkrozása gyanánt emelendő ki. A levelező ismer­vén e várost és vidékét, azt állítja, hogy Franczia­országban kevés hely van, hol a kizárólag földműve­léssel foglalkozó népség nagyobb jóllétnek örvendne. Minden lakos tetemes földdel és saját lakkal bir , s még­is ezen népesség kisebb birtokú részénél a so­cialistikai tanok teljes sükert vívtak. Capestangban az elsőtől az utolsóig, a tanúk úgy mint a vádlott­­ak, tagjai voltak a titkos társaságoknak, még a kormány alárendeltebb ügynökei is részesek voltak a mozgalomban. A tanácsház és város azonnal a fölkelők kezeibe is esett s csak a montpellieri mozgó csapattestnek sikerült a fölkelést elnyomni. Hogy tör­ténhetett ,­hogy a communismus eszméi egy illetőleg szerencsés állapotú népség közt ily előhaladást tehe­tett ? Onnan, úgymond levelező, mert a parasztok bír­nak ugyan földet, szőlőt, kertet, de mi az ingó vagyont illeti, ezt csak név után ismerik. Midőn a baj ily fokot ért, akkor a tömeges transportatlók nem segíte­nek. A kormány maga is átlátja , mert lassan lassan felhagy az eszközzel. Azon propagandának, mely a síkság földnépét elcsábította , egy más tevékeny propagandát kell ellenébe helyezni, mely a vi­déket megtisztítja. A megyei főnökök, alfőnö­­kök, a mairek, az iskolatanitók, de főleg a magasb és alsóbb clerusnak missiója a sülyedt népet a moral elveihez visszavinni. — Megemlíti levelező, hogy az anarchisták tevékenysége egy idő óta újólag s egé­szen más módon nyilvánul. Napirenden van a gyúj­togatás. Az erdőégések közép és déli Francziaország­ban a legaggasztóbb módon szaporodnak. Annyit már most is állíthatni, hogy az erdőégések nem esetleges­ségek , hanem egy átgondolt gonosz terv eredménye. Végre megemlíti levelező, hogy a május 10-kén tar­tandó katonai ünnepély kétségkívül a néznivágyók számlálhatlan tömegét fogja Párisba csalni, de soka­kat ismét a főváros elhagyására is kényszerítend; so­kan ellenséges természetű manifestatioktól félnek, s a katonák és külvárosi népség közti összeütközést nem tartják lehetetlennek , ennélfogvást sok család a történhető baj elől már idő előtt jószágaira vonul. A Wanderer, miután azon aggodalmat, hogy a bank által iparűzöknek nyitott hitel az állodalom részéről annyira korlátoztathatnék, miszerint abból a kereskedelmi világban zavarok, s szorultságok támadhatnának, teljesen megszüntetettnek tekinti; kiemeli, mennyire kívánatos és magának az álloda­­lomnak érdekében fekvő , az ipanszeket a pénzvásár patríciusai, a nagy bankárok hatalma alóli fölsza­badítása. Eszközölhető pedig ez magának a nemzeti banknak czélszerű szervezete, a tartományokban fiókbankok fölállítása, által, de még inkább el fog érezni e czél, ha gyámolíttatni fog az állodalom ré­széről oly hitelintézetek fölállítása, melyek a tulaj­donképen iparű­ző világ kebeléből származva, ezt erői egyesítése által épen úgy erőssé, s függetlenné tehetik, mint függetlenek az aránylag csekély számú nagy tőkepénzesek. Egy másik czikkében egy bécsi gabona-­s liszt­börze fölállítása mellett szólal föl a bécsi gabona­­kereskedés érdekében. Az Ost-Deutsche Post azon véleményénél marad, hogy a bank hitel­ restrictiói nem fogadtattak kedve­­zőleg. Meglátszik ez a többi közt azon körülményből.

Next