Pesti Napló, 1852. április (3. évfolyam, 619–643. szám)
1852-04-27 / 640. szám
1852 harmadik évi folyam. 610 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Pesten: Évnegyedre 5 f. — k. p. Egy hónapra 1 ft 30 kr p. Félévre 10 — ,, „ Évnegyedre 4 „ „ A havi előfizetés, mint a „„ számonkinti eladás ise ere ” ” ” ____megszűnt.______| Egyes szám. . 4„„PESTI lAPSI A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri-uteza I.affért ház 8. Szerkesztési iroda: Úri-utéza 8. sz. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap elsejétől számittatik. Minden bérmentetlen levél visszautasittatik. Kedd, ápr. 1-en. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négy hasábos petit-sora 4 p. kr.jával számittatik. A beigtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Magánviták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hivatalában Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve ívnyi alakjában mindennap , délesti órákban. - jelen legz“ Előfizetési fölhívás május és június hónapokra. Az előfizetés elfogadtatik vidékre postán küldve 3 ft 20 krjával. — Budapesten házhoz küldve 2 ft 40 kr pengőben. TARTALOM: Telegraf! tudósítások. Páris. Lapszinte. Hivatalos. (Kinevezés. Pénügyminiszteriumi rendelet.) Fővárosi élet. Vidéki élet. (Győr. Vegyesek.) Ausztria. (Vegyesek) Külföld. (Francziaország. Németország. Helvétia Olaszország. Törökország. Oroszország. Amerika.) Vegyesek. (Kereskedelmi hírek. Nemzeti színház. — Börze.—Gabonaár. Dunavizállás.) Matár. (Isten igazsága; történeti beszély Dózsa Dánieltől.) Budapest, apr. 27-én. TELEGRRFI TUDÓSÍTÁSOK Velencze, ápr. 24. — A császári orosz nagyherczegek tegnap estre érkeztek ide Veronából, s 6 cs. k. Fenségétől Ferencz Károly főherczegtől császári orosz dsidán-egyenruhában üdvözöltetett. Leuchtenberg herczeg azonnal látogatását tévé ő fenségeiknél. A márktér ünnepiesen ki volt világítva. Turin, ápr. 24. — Cagliariból következő a Szardínia sziget hangulatát nyilvánító tényről értesítenek . A fenyítő törvényszék Sanna ügyészt a „Gazetta popolare“ szerkesztőjét bujtogatás miatt elfogatta. Mivel Cagliariban épen követválasztás volt eszközlendő, tehát a választók többsége reá adta szavazatát. A követkamra bizottmányt nevezett ki a cataster behozatalára, ideigl. földbecslésre s az adófölemelésre vonatkozó három törvényjavaslat megvizsgálása végett. A consular-szerződvény Francziaországgal épen most került vitatkozás alá. Karlsruhe, apr. 25. — A nagyherczeg tegnap estre meghalálozott. Fridrik herczeg vette át mint régens, Lajos nagyherczeg felgyógyulásáig a kormányzást. Páris, apr. 24. — A seine-megyei törvényszék az államhatóság indítványa ellen, a Neuilly és Monceaux kastélyok mint Orleansi javak miatti perben magát competensnek nyilatkoztatta, maikban osztakoznánk , csak egyszerűen kijelentjük, miszerint a háború, ha nem is bír valószínűséggel, azért nem lehetetlen. Azt mondják, miért kiáltoz a Constitutionnel örökösen pénzt és ismét pénzt, s miért mondja épp maga , hogy Francziaországnak háborúja is lehet? Aztán mire való az a compiègnei tábor? hát miért akarja az elnök magát 60,000 ember vezénylete által az ily katonás dolgokba begyakorolni ? Az ily kérdések mellé még fölhozzák, hogy mindez a leendő császárságért történik, mi ellen az európai diplomatia erélyesen fog tiltakozni. Fölhozzák Oroszországot, az orosz császári almanachot, melyből a herczegelnököt kihagyták, míg a Bourbonok egész családja közöltetik stb- ily okoskodások következtében, a hit egyre növekszik, s lesznek aztán , kik csakugyan elhiszik, miszerint a herczegelnök, ha császárságát el nem ismerik, csakugyan hadat indít az újabb coalitio ellen. Mint fenőbb is megjegyeztük , az ily okoskodásokra mit sem hajtunk, de másfelől a császárság bekövetkezéséről meg vagyunk győződve — s hogy ez bonyodalmakat idézhet elő, semmivé tevén az 1815-ki kötéseket, azt sem lehet elvitázni. Olvassa meg bárki a Bulletin de fámnak egy közelebbi czikkét, melyben az 1814-es 15 —ki coalitio erélyesen megtámadtatik , nem fog kétkedni, miszerint ilyen dolgokat csak felsőbb sugallat következtében írhatni, sirhatja Vidal, ki a kormánytól még diplomatiai missiókkal is megtiszteltetni szokott *). Elég az, hogy Parisban mindenre készen vannak. Az orosz almanach ügye, melyből a herczeg-elnök kihagyatott, s mit fentebb is érintünk, itt némi sensatiot okozott. Némelyek azt is állítják, miszerint ezért az orosz követet fölszólították volna, hogy adna fölvilágosítást, mire hogy mit felelt? még mindeddig bizonytalan, és sokan az egészet légből vett hitnek állítják. Némelyek avval mentik az orosz almanachot , hogy nem hivatalos , hanem magánvállalat, és szinte csak utánnyomata a gothai nemzetségi almanachnak. Különben ilyen apró bántalmak többször fordulnak elő a diplomatiai világban, anélkül , hogy komoly következményeket vonnának maguk után. Gérard tábornagy halála nem kis sensatiót költött fel a párisi népben. A tábornagyok egyre hullanak. Közelebbről a császárság utolsó tábornagyát Soul-t ragadta el a halál. Gérard tábornagy nagyon népszerű ember volt, s midőn előléptették, egész Francziaország elismerését nyilvánította. Ő a tábornagyi palotát az 1813. és 1814-ki hadjáratok alkalmával kitűnt szolgálataiért érdemlé meg. A nép tudta róla, miszerint ha a császár tanácsát követi, a Waterlooi veszély nem következett volna be. Ő 1830-ban is nagy szolgálatokat tett. A nép előtt azonban egy*) E lapok tegnap hozták , Francziaország rovat alatt. Szerk. vonás tette őt kedvessé és nevezetessé. A császár Waterlooi emlékiratában, az 1813-ki hadjárat alkalmával tett szolgálatáért nagyon kitüntette s nagyra becsülé Gérard katonai tehetségeit. Miután egy, ezen évi nevezetes csatáréri jelentésében az egész csata elősoroltatik, s Gérard szép magaviselete is fölemlíttetik, így fejezi be: „Gérard tábornok, a csata tábornoka. A császár egy tábornokát sem jellemezte ily nagyon jelentő szavakkal. Nevezetes vonás Gérard utolsó napjaiból a következő. A tábornagyok halotti tiszteletére bizonyos öszveg szokott rendeltetni. Gérárd meghagyta, hogy őt a legegyszerűbben temessék el, s azon öszveg, mely temetésére fordíttatnék, a végrendeletében kijelölt jó munkák készítéséért adassák. Azt beszélik, hogy a parlamentben egy kis legitimista ellenzék alakult volna. Mi ennek lehetőségét megengedjük, de hogy erőt fejthessen ki, kétségbe vonjuk. A legitimisták még mindig hisznek a jövőben, s minő híreket terjesztenek. Napóleon Lajosnak czélja volna az országot fölszólítani, hogy válasszon közte és Chambord gróf között. Ez igazán absurdum. A Journal des Débats mai száma egy nevezetes csikket közöl herczeg Schwarzenberg, osztrák miniszterelnök haláláról, Armand Bertin aláírása alatt. A jeles tollú hírlapíró míg a herczegről a legméltányosabban emlékezik, minden tartózkodás nélkül írja a következő sorokat: Azon jóindulatból, melylyel herczeg Schwarzenberg a köztársaság elnöke iránt viseltetett, előre látni lehet a köztársasági alkotmányt és az elnök hatalmát illető új módosítások lehetőségét. Azt is mondják, miszerint ezen előrelátás következtében a más hatalmasságok egy diplomatiai jegyzékiratban tudósíttattak a rendelkezések felől.... Nem tudjuk, miként fogadták ezen közleményt azon kabinetek, melyekhez utasították, és hogy adtak-e reá feleletet.“ Ezen czikk minden bizonnyal nagy sensatiót idézhetett elő a diplomatiai világban, — mi azonban az ily sensatióknak nem nagy fontosságot tulajdonítunk, s csak mint tényt érintjük a kérdéses czikkel. Paris , apr. 20. A napi közbeszédnek még mindig főtárgya a május 10-ei katonai ünnepély és a compiégnei tábor. Azt nem lehet tagadni, miszerint a herczegelnök mindent megtesz , amivel a nép figyelmét a politikától elvonhassa. Lakomák, katonai szemlék stb. egymást érik. Vannak azonban sokan, kik ezen katonáséi játékokban nem látnak valami gyermekeskedést, s komolyan gondolnak a jövőre. Anélkül, hogy aggodal A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. ISTEN IGAZSÁGA (Történeti beszélj). Dózsa Daniel-től. Folytatót. *) «, VIII. A szintér változik. Székesfehérvár felé hullámzott az ország minden tájairól a népsokaság. Fényes fegyveres csapatok érkeztek a megyék nemeseiből, s az ország zászlós urai díszruhákba öltöztetett bandériumaik élén lovaglanak előre a szintérre. A birodalom egyes tartományainak ünnepélyes csapatjai a tartományok zászlóit fnn lobogtatva haladtak be a székes városba. Ezer vörös, ezer zöld és ezer kék drabant jött a székelyföldről, a magyar birodalom szélének világhírű gyalogjai. Élükön délezeg székelyparipáikon jöttek a székelyföld primorai közöl sokan apró bandériumaikkal. Egy csapat lófőszékely, kétezerből álló ökröt kísért a legszebb fajú havasi gulyákból, melyeknek szarvaikra Székely-Vásárhelyt süttetett föl a királyi *) Lásd Pesti Napló, 639-dik számát. bélyeg. A székely nemzet küldé ezt ősi szokása szerint ajándékul a király-koronázásra. Megjelentek fényes öltözékeikben a dalmát, horvát s szerb főurak , s az oláh tartományok nagyjai, mint szintén az erdélyi vajda fényes magyar leventékkel. Igénytelenül, sötét kocsin , sötét lovakkal, gyászruhába öltözve jelent meg Erzsébet és Mária is, Károly király azon szerénytelen parancsára, hogy a koronázási ünnepélyen ők is résztvegyenek. A király érkezésének kitűzött ideje közelítvén, az összegyűlt fényes lovagok száguldva indultak el a király ebbe. A székely gyalogság csatarendben a város végére jobbról fölállittatott, szembe velők horvát és slavon gyalogság állott. Mindnyájan paizsokkal, sisakokkal, szablyákkal s hosszú dárdákkal voltak ellátva, s alakjuk az ünnepélynek harczias színt kölcsönzött. Úgy látszik, a reactio igyekezett saját erejét vonni össze az ünnepélyre, és erre oka is volt. Bámulandó volt az a trónkérdésben, egy két hét mennyit változtatott a nép hangulatán. A királynőknek ellenszegülés nélküli lemondásuk, önfeláldozásuk, illetni kezdé a magyarok lelkét, mely amennyire túlingerelhető az ellenszegülés, annyira lefegyverezhető az oda engedés által. Nem lehetett látni az összegyűlt különben elég fényes népen, azon vidám örömet, s reményeket, melyek a koronázási ünnepélyeken gyakran felötlők voltak, s mely csak Mária pár év előtti megkoronáztatását is jellemezte. Valamely szorongattatás, részvét, és andalgás tűnt fel ezereknek arczain, mintha értette volna a nemzet, itt e város közt, hol Nagy Lajos király hamvai sírjában még el sem sorvadának, hogy a nemzet e nagy halottjának sírja a nép hálátlanságával megszentségtelenittetett. Azonban az ünnepélynek meg kelle már tartatnia. A tartományok küldöttei saját lobogóikkal, az ország nagyai fényes bandériumaikkal, a megyék délereg lovagjai, s mind azon tiszteletcsapatok, melyeket már emlitünk, ünnepélyes menetben indultak a király fogadására. A lovagok öltözékei arany, ezüst s drága kövektől csillogának, kalpagjaikon lobogó fehér tollaik játszadoztak a szellőkkel, mintha ezer hattyú röpdesne a szőkellő lovagok után. A kopják, dárdák lobogócskáikkal, a vértek, paizsok arany, ezüst s drága gyöngyökből kivert családczimerekkel messze tündöklenek, mint a pávák tollai. Egyszerre a dobok megperdültek, a trombiták harsogni kezdenek. A lovas menet megfordult s mintegy repülni látszott visszafelé a vágtató királyi kocsi után, melyet közvetlenül nápolyi délereg lovagok kisértek. A szállásul kikészített csarnok előtt a város elöljárósága üdvözlé a királyt bókoló szónoklatokkal, miután virágokkal s koszorúkkal hintett úton, amaz szállására fölhaladott,olaszainak és pártkedvenczeinek kíséretében. Midőn a koronázás órája közeledett, a gyalogság fölállíttatott a székesegyház előtt. A menet megindult, a király kocsiját, a detronizált Mária és anyja kisérték, kiknek oldalánál Forgács Balázs és Gara nádor lovagoltak, kik közöl az előbbit, annyiszor tanúsított ragaszkodásáért igen sok szívességgel fogadták körükbe Gara beajánlása folytán a királyi nők. A kocsikat a nápolyi fegyveresek s a zászlós urak kísérték, kik után jöttek az ország többi nagyjai. Az egyház előtt leszállva a király, a dobok, trombiták harsogni kezdettek, s a vallásos ének megrendült. Belépett az egyházba, őt követék a pártos főbbek, kiknek egy részét már ismerjük, ezek után jöttek a nápolyi fegyveresek, kün hagyva lovaikat; ez utóbbiak,hogy nem isteni tiszteletre,hanem örökkép jöttének,elárulák fejeikben hagyott leeresztett sisakjaikkal. E jelenet a magyarok nagy része előtt botrányosnak tetszett. A király, az ország néhány főurainak kíséretében a templom folyosóján előhaladva, a sekrestyébe vonult , mialatt a királyi nők a szószék közelében részekre kijelölt helyet foglalók el udvari hölgyeikkel. A nápolyi katonaság nyomban követte a királyt, s az oltár és sekrestye közt őrszerű állásba téve magát, foglalt helyet. E harczias sötét és szokatlan kép a szentegyházban, s amott a két letiport királynő bánatos halvány arczaik oly ellentétet képeztek, mely a népet szerfölött megillette. Mint kijózanuló atya, ki dühében megölte gyermekét, úgy kezdek magokat a magyarok érzeni, látva bánatos arczait azon szelid fiatal királynőnek, kit párév előtt ép e szentegyházban oly nagy örömmel s annyi reménynyel koronáztak meg. Igen levert volt a két királyi nő, vesztesein kívül mélyen érezte Károlynak azon gúnyos játékát, melylyel őket a nép előtt még inkább lealázandókat, ide is elhurczoltatta. Ők nem is sejtették, hogy ittlétükben Károlynak azon politikája volt, hogy trónróli lemondásuk önkéntessége ezáltal csak inkább tanúsíttassák. A hangok megrendülének. Kanyzsa János esztergomi érsek ünnepélyes öltözetben segéd papjainak kíséretében az oltárra lépett. A koronaőr a királyi clenodiumokkal kiindult a LAPSZEMLE. A Magyar Hírlap (ápr. 27-ki sz.) párisi levele többi közt Capetange mezővárosról Ibrault megyében tesz említsét, mint mely a politikai perek történetében legfontosabb szerepet játszik; a város pere a socialistikai tanok előhaladásának Francziaországban constatkrozása gyanánt emelendő ki. A levelező ismervén e várost és vidékét, azt állítja, hogy Francziaországban kevés hely van, hol a kizárólag földműveléssel foglalkozó népség nagyobb jóllétnek örvendne. Minden lakos tetemes földdel és saját lakkal bir , s mégis ezen népesség kisebb birtokú részénél a socialistikai tanok teljes sükert vívtak. Capestangban az elsőtől az utolsóig, a tanúk úgy mint a vádlottak, tagjai voltak a titkos társaságoknak, még a kormány alárendeltebb ügynökei is részesek voltak a mozgalomban. A tanácsház és város azonnal a fölkelők kezeibe is esett s csak a montpellieri mozgó csapattestnek sikerült a fölkelést elnyomni. Hogy történhetett ,hogy a communismus eszméi egy illetőleg szerencsés állapotú népség közt ily előhaladást tehetett ? Onnan, úgymond levelező, mert a parasztok bírnak ugyan földet, szőlőt, kertet, de mi az ingó vagyont illeti, ezt csak név után ismerik. Midőn a baj ily fokot ért, akkor a tömeges transportatlók nem segítenek. A kormány maga is átlátja , mert lassan lassan felhagy az eszközzel. Azon propagandának, mely a síkság földnépét elcsábította , egy más tevékeny propagandát kell ellenébe helyezni, mely a vidéket megtisztítja. A megyei főnökök, alfőnökök, a mairek, az iskolatanitók, de főleg a magasb és alsóbb clerusnak missiója a sülyedt népet a moral elveihez visszavinni. — Megemlíti levelező, hogy az anarchisták tevékenysége egy idő óta újólag s egészen más módon nyilvánul. Napirenden van a gyújtogatás. Az erdőégések közép és déli Francziaországban a legaggasztóbb módon szaporodnak. Annyit már most is állíthatni, hogy az erdőégések nem esetlegességek , hanem egy átgondolt gonosz terv eredménye. Végre megemlíti levelező, hogy a május 10-kén tartandó katonai ünnepély kétségkívül a néznivágyók számlálhatlan tömegét fogja Párisba csalni, de sokakat ismét a főváros elhagyására is kényszerítend; sokan ellenséges természetű manifestatioktól félnek, s a katonák és külvárosi népség közti összeütközést nem tartják lehetetlennek , ennélfogvást sok család a történhető baj elől már idő előtt jószágaira vonul. A Wanderer, miután azon aggodalmat, hogy a bank által iparűzöknek nyitott hitel az állodalom részéről annyira korlátoztathatnék, miszerint abból a kereskedelmi világban zavarok, s szorultságok támadhatnának, teljesen megszüntetettnek tekinti; kiemeli, mennyire kívánatos és magának az állodalomnak érdekében fekvő , az ipanszeket a pénzvásár patríciusai, a nagy bankárok hatalma alóli fölszabadítása. Eszközölhető pedig ez magának a nemzeti banknak czélszerű szervezete, a tartományokban fiókbankok fölállítása, által, de még inkább el fog érezni e czél, ha gyámolíttatni fog az állodalom részéről oly hitelintézetek fölállítása, melyek a tulajdonképen iparűző világ kebeléből származva, ezt erői egyesítése által épen úgy erőssé, s függetlenné tehetik, mint függetlenek az aránylag csekély számú nagy tőkepénzesek. Egy másik czikkében egy bécsi gabona-s lisztbörze fölállítása mellett szólal föl a bécsi gabonakereskedés érdekében. Az Ost-Deutsche Post azon véleményénél marad, hogy a bank hitel restrictiói nem fogadtattak kedvezőleg. Meglátszik ez a többi közt azon körülményből.