Pesti Napló, 1852. május (3. évfolyam, 644–667. szám)
1852-05-26 / 664. szám
fognak tdzetni. Béke a meghaltaknak, boldogok az élők! Az ,Allgemeine Zeitung“ említi, hogy a miniszteri tanácsosok mostani czimüket a martius előtti udvari tanácsosi czimmel fogják ismét fölcserélni. Ezek szerint sokan azt,rebesgetik, hogy a minisztériumokat is máskép fogják ezután nevezni, s így a legfőbb rendőri igazgatóság felállítása nem fogna e tekintetben az egyetlen újabb intézkedés maradni. Az ostromállapot megszüntetéséről is sűrűbben keringnek a hírek, mint azelőtt. Még néhány rendőri hözszabályok fognák azt megelőzni , mint a többek közt az is, hogy ezentúl minden tartományi fővárosban egy tábornagy, másodrendű városokban egy ezredes vagy alezredes neveztetik ki rendőri főnöknek , kinek e tekintetben a polgári hatóságok alárendeltetni , s ki által a rendőri kihágások katonai törvények szerint fognak elitéltetni. Mi igaz vagy eltérő van a dologban ? nem tudom; annyi bizonyos, hogy e tár itt jóformán elterjedt, s én magam is azt, oly férfiaktól hallottam, kiknek hitelességekben kételkedni eddig legkisebb okom sem volt. A magyar tisztviselők egyenruhájáról néhány hetek előtt itteni lapokban fölmerült tudósítások sem egészen légből kapkodott újdonságok. Avatottak állítják , hogy ezen ügy már utolsó stádiumában van s tán még ő Felsége lemenetele előtt kihirdettetni fog. Hallomás szerint a hivatalos öltözet következő leend : kurtaszabásu attila, a rang fokozatához képest , fekete vagy arany zsinórral s hajtókával, színes bársonynyal bevont kard fekete selyem kötővel, kalpag vitézkötéssel, s rojtos topánok. Eleinte e viseletét csak a bírói személyzetre akarták szorítani, jelenleg azt valamennyi magyar hivatalnokokra, ideértve a pénzügyieket is szándék kiterjeszteni. A legközelebbi jövendő e tekintetben is fel fogja lebbenteni a fátyolt. Egyéb újdonság nincs, hacsak a mostani rész szép idő elleni panaszokat nem említem , miket a mezei gazdáktól hallani lehet. Legszebb, legmelegebb napjaink vannak , pedig eső kellene , különben kiszárad minden. Éhség és drágaság, két veszedelmes ellenség , s ezektől itt még jobban tartanak, mint a házbérfelemeléstől, mely elől legalább kisebb lakba lehet menekedni, midőn azok mindenütt fölkeresik az embert, s néha életét viszik prédául! 2-1-25. FŐVÁROSI ÉLET. — Szathmáry-Laczkóczyné asszonynak, egyik kitűnőbb színésznőnknek halála felől a Hölgyfutár után mi is értesítettük a közönséget, sőt megszomorodott szívvel parentáltunk is fölötte , fölemlítvén a veszteséget , melyet színészetünk az ő halála által szenvedett. Azonban ép azon hír, mely a tisztelt színésznőt koporsóba tette, néhány nappal ezelőtt fel is támasztotta onnan. Alölgyf. szerint a meghaltnak hirdetett asszonyság férje írja, hogy neje folyvást teljes jó egészségnek örvend , s nem is történt egyéb különös vele, mely a közönséget érdekelhetné, mint az, hogy a színpadtól végképen visszavonult. Sajnálandó ugyan , hogy nemzeti színészetünk, melynek most volna szüksége a legjobb erőkre, őt csakugyan egészen elveszti, de azért e hirrel örömest cseréljük ki ama másikat, mely őt nemcsak a színészettől, de az élettől is végkép visszavonultnak kürtölé. — A közönség nemcsak megszokott kávéházakban és casinókban, hanem fürdőkben s más efféle mulatóhelyeken is örömest kiséri figyelemmel a hírlapok mozgalmait, életét, vagy nyomorgását. Ott is szívesen vágyik tudni az ember, mi történik, vagy mi nem történik másutt, s ott is szintúgy szükség van olykor egy kisalomra. Szekrényessi J. úr mind a császárfürdőben, mind a Laszlovszki-majorban gondolkodott már, hogy vendégei lehető leggyorsabban kapják a helyben megjelenő lapokat. Hogy e látogatott helyen egy külön olvasóterem, egy kis könyvtár még eddig nem alakult, csak az az oka , mivel mindent egyszerre nem tehetni. Később bizonyosan ezzel is el lesz látva a fürdő, s látogatói egyik szükséges kellékét , kényelmét nyerik általa a fürdői életnek. Mint hallatszik, most a budai hegyek közt levő vendéglők is követik már a jó példát, s gondoskodnak vendégeik részére hirlapokról. Mi nemrég megfordultunk ott egypár közmulató helyen, de hirlapot alig egyet, magyar újságot pedig egyet sem láttunk. Legolvasottabb s legtöbb példányban járó lap ott az étlap, az pedig igen drága és unalmas. — Ő Felségének jun. 5-kén leendő megérkezési ünnepélye foglalkoztatja most leginkább a fővárosi közönség ujságvágyát és hirvadászait. Az előkészületek már is nagyban folynak. A nagyszerű kivilágítás munkálatai számos kezet, festőket, rendezőket stb. elfoglalnak. Több helyek közt a Margitsziget is pompásan ki lesz világítva. Ő Felsége fogadtatásánál, valamint a tiszteletére rendezendő fáklyás menetnél nyolcz katonai zenekar fog játszani, melyek e czélra próbazenéjöket már elkezdették. Folyó hónap 22-kén az itteni izraelita község tagjai közöl hárman vétettek föl Pest város polgárainak díszes sorába, s az ünnepélyes polgári esküt Appiano J. polgármester úr kezeibe tették le. E három új polgár neve : Kassovicz H. J. nagykereskedő, D. Fleischer nagykereskedő és Mank Móricz szinte nagykereskedő. ünnepélyes fölvézetéseket több jótékony czélú adományozásokkal érdekesíték. Az első ötszáz, a második hatszáz, a harmadik négyszáz pftot adott különböző jótékony intézetekre. — Hollósi-Lonovics Kornélia asszonyon kívül, ki Egerből, mint mostani rendes lakhelyéről jövend fővárosunkba ; mint mondják, Stéger úr Prágából szinte részt fog venni az Ő Felsége tiszteletére nemzeti színházunkban rendezendő operai előadásokban. — A nemrég megboldogult Glosiusné asszony a helybeli evang. iskola részére mintegy százezer forintnyi tetemes összeget hagyott alapítványul végrendeletében. Ez összeg kamatjai, mint a P. Z. írja, a végrendelkező akaratja szerint a gymnasium felsőbb osztályainak emelésére fordítandók. Az itteni evang. gyülekezet ezen jótékony alapitványozás által képes lesz a reáliskolán kívül egy félgymnasiumot alakitni. — Irenczi tábornok vasból készült nagy emlékszobrát , mely a budai várban a György téren áll, 13 Felségének ittmulatása alatt fogják ünnepélyesen leleplezni. — Magyar Mihály, mint már egy ízben említek, Magyarország, valamint Horvát- és Erdélyország térképét, tekintettel a legújabb viszonyokra, fogja kiadni. Egyike lesz ez egyik legjobb, leghasználhatóbb mappáinknak, mind teljességére, mind kiállítási czélszerűséges olcsóságára nézve. Hogy még eddig el nem készülhetett, egyedül a litograph lassú működésének tulajdonítandó. E térkép mellékletéül, bár későbben , egy nagy gonddal szerkesztett teljes névtár is jó, mely a magyar- erdély- s horvátországi helyek neveit s lakosainak számát, továbbá a szomszéd helyek s utolsó posta megnevezését betűrendben hozandja. A közönség bizonyosan figyelemmel fog viseltetni e mindennapi szükséget pótló munka iránt. — * Az egykor Mayerffy- most Szőnyiné vezérlete alatt virágzó leánynevelőintézet, mely az idő kívánságainak megfelelő czélszerű szervezete miatt mindjárt keletkeztekor közfigyelem tárgyává lön, még csak jövő július hó utoljáig folytatja működését, s azután végkép megszűnik. Szomorúan értesültek erről, tudomásunk szerint a szülők, s mi sem mulaszthatjuk el sajnálatunkat kifejezni a növelde megszűnése fölött, melynek munkálkodását fenállása óta méltán közelismerés követi, s mely még a legsulyosb időkben is kiváló részvétre len érdemesítve. Élő példákban mutatják az intézet gazdag eredményei, mikép erkölcsiség után, honleányi s házi erények valónak annak mindenkori iránypontjai, s azonkívül a társaséleti nemesiélyek s a házi foglalkodás minden ágában gondosan vezettettek be a növendékleányok, mi annál könnyebben sükerült, minthogy az intézetbirtokosnő mindenben kitűnő példával előre ment, és sokoldalú műveltséges nevelői jeles ismereteinél fogva az intézeti tanítás minden szakában bíráló- s irányadólag önmaga őrködhetett. Édesanyja a neveldebirtokosnénak, férjesült Weninger, 32 évig egy külön leánynevelőintézetet vezetett, s hasonló sükerrel fáradozott családostul egy oly mezőn, melyen leánya most 12-dik évét tölti be működésének, minélfogva joggal állíthatni, hogy e család érdemeket szerzett S ezzel levevé a halavány, reszketeg leány fejéről a fátyolt. — Ez árulás! gondoló Dalma, s keblén mintegy önkénytelen mozdulattal szokta össze palástját. Az emir éles szemei minden vonására figyeltek. ■— Jól tudjuk oh uram, folytató ravasz alázatossággal, hogy te dicsőséged magas érzetében elfeledéd azon kisebb érzelmeket, mik mindennapi embereket boldogitni szoktak. Te a nőarczet kerülöd, s szerelmet nem érezél soha. De lásd : e szűz alázatosan közeledik feléd; nem kívánja ő, hogy dicsőségedet megoszd vele , nem kívánja , hogy trónodra ültesd ; elül ő annak zsámolyán is, s boldognak tartandja magát, hogy egy mosolyodban részesülend. Nézd, miként remeg tekintetedtől. Jobban remegett Dalma az övétől.• Jer fejedelmi leány, szólt Kubláj, — boruljunk e magas úr lábaihoz, s könyörögjünk előtte, hogy fogadjon el téged rabszolgálói legutolsójának. Dalma rendbeszedé lelki erejét. — Kelj föl királyi hölgy. Előttem nem szokás térdepelni. — Oh hagyd őt ott, szólt Kubláj végtelen alázatossággal. Ha tudnád, mennyire boldog ő , hogy lábaidnál fekhetik. Születése óta tégedet tanult imádni. Én neveltem őt, kedvencem , szemem fénye volt, mert általa hivom a varcholóták ketté szakadt országát ismét összeköthetni. Még név szerint sem ismer férfit kívüled, hogy téged ismerhessen egyedül. Te vagy ábrándjainak képe, álmainak neve, szivének egyedüli gondolatja. Engedd, hadd maradjon lábaidnál. Az országnagyok , látva, hogy Dalma, mily hidegen , mily haraggal tekint a leányra, elkezdtek zúgolódni, végre oda lépett a rhabonban. — Uram hagán. Emeld föl a leányt. Melletted üljön ő. — Ki kérdezett ? — kiálta Dalma szokatlan haraggal. — Az ajánlat becsületes. — Ez ajánlat kárhozatos, — suttogó fogai közül Dalma. — Ezt visszautasítni nem lehet. Elfogadása örök béke, elutasítása örök harcz. — Nekem nincs kedvem a nőszüléshez. — A leány szép, és ártatlan, hozzád ragaszkodik, királyi törzsnek egyetlen virága. A kerek földön nem találandsz magadhoz méltóbbat. — A szerelemre nem elég az , hogy van ok szeretni. — De a nőszülésre elég ok az, hogy a hon java úgy kívánja. Eddig csendesen beszélt Dalma trónja hátuljába , vonultán a rhabonbánnal, az utóbbi szavaknál helyesen végre kitört. — Nem tudod, mit beszélsz rhabonbán ! Az nyugodtan viszonoza: — Megszoktam igazat mondani fejedelmem előtt. — Bolondokkal vagyok körülvéve ? Kiálta Dalma , türelmetlenül lépve le trónjából. Óh atyám segíts onnan a magas égből! Majd erőm hagy el, majd eszem! Az országnagyok megzavarva álltak körül, nem is tudva gyanizni a dagan magaviseletének okait. — Távozzatok! szólt hevesen Dalma. Vége a kihallgatásnak. Ma kedvetlen vagyok. Ne jöjjön elém senki semmi kérelemmel. Ma rész napom van. Kerüljétek kapuimat. A vezérek fejcsóválva hagyták el a termet. „Mi lelhette a magánt ? soha sem voltak ily szeszélyei ? Kubláj mosolygott. Kezében tartá az indulatok kulcsát. Susogva mondá Halilának. — Te itt maradsz, s ott hagyta a leányt. A férfiak eltávoztával az országnagyok nejei jöttek be a terembe. Dalma villámló tekintettel nézett végig rajtok. — Mit akartok itt. Ki hívott benneteket. A legékesebb hölgy, egy ősz tisztes matróna előlépve, monda. — Országunk szokásai azt parancsolják uram, hogy a dagán menyasszonyát az országnagyok nejei veszik át, s a szent forrásban megfürösztve, myrtussal megkoszorúzva hozzák vissza őt férjének, így lesz rajta ég áldása. Dalma ingerelve volt, s azon gondolat támadt lelkében , hogy az ajánlott menyasszonyt minden áron elidegenítse magától s boszúsan válaszolt a nőknek — Az esetlen szokás. Nincs szükségem kopott babonáitokra. Isten nem vezérelteti kezeit asszonyok által. Takarodjatok előlem. Én nem hivattalak benneteket, férjeiteket is most küldtem el. Mi dolga asszonynak ily helyen ? ^ — Uram magán , szólt a tisztes agg nő az ogur népnél az asszony mindig egyenlő jogú volt a férfival. — Az akkor volt! kiálta Dalma csattogó szóval egészen elfeledkezve magáról. Most másképen lesz’ A férj királya nejének , s a nő férjének rabszobája' Takarodjatok! ! A nők megütődve távoztak el: „Mi lelte a magánt ? soha sem bánt ily durván asszonyokkal.“ Folytatjuk magának a nevelés körül. Hanem a derék intézetbirtokosnő, kedvelt tankörét azért egészen el nem hagyja, mert férje , Szőnyi oldalánál, ki rövid idő alatt oly örvendetes lendületet nyert, finevelő-intézetet jövő iskolai évtől kezdve szélesebb alapra fektetvén, házi növendékeket is tartatni, ezek közül mint anya tovább is fog működni s foglalkodni. (Beküldetett). VIDÉKI ÉLET. Somogy , május hó 25. Valahára jobban érezzük magunkat. Ez év szeszélyeit felfogni, mely minden napján a lyányok szerepét játszan — valóban lehetlen. Megváltozott még maga a természet is;az állandóság korunknak csak fehér hollója. Telünk már vajmi különös volt a maga nemében ; ha kevés, állandó hideg épen annyi, a vetések felett nem volt takaró, mely egyik főrugója szokott lenni mindig az évek gabnaterméseinek. A birkák többnyire majd mindig kijárhattak , s mi nyereség benne ? tán széna elég maradt, még az eladásra is ? ? szó sincs róla, sőt vidékeinken soha szőkébb nem volt a takarmány, mint épen jelen napjainkban; oka, mert a tavasz folyvást hideg volt, még fagyott is, a természet annyira elaludt, hogy a legközelebbi 9—10 óráig tartó meleg eső, s madárdalok alig bírák felébreszteni. A napok e szokatlan folyása már is sokakban aggodalmat keltött, mert az őszi vetések különben is rosszak voltak, a tavaszi nem bírt kikelni, mely porban vettetett el, s még ezenkívül felette hideg idők jártak. A tisztabuzának már 20—21 forinton is kelt kilója, a rozs volt 14—16-ig, zab 7—8 forint is, s a kukoricza s hajdina 10 és 13 forint közt változtak az árkeletben, a szerint, a mint az idő istenasszonyának, mosolygani, könnyezni, vagy feldühödt haragjában szélkorbácsával fenyegetni méltóztatott. . . Azonban a legközelebbi napok fordulata kedvezőbben változtató ez év kilátásait. Ha gyümölcs lesz, tán annak köszönhetjük, hogy a fagyos napok alatt a fák még levél és virágba nem indultak ; igy is temérdek gyümölcs lehull, midőn a másik esetben mi sem terem a gyümölcsterméséről hires Somogyban. Tavaszunk természete a közeli napokig igy változott : néha nedves éj, de utána hajnalra már rendesen fagy; nem egyszer történt, hogy a kintlevő edényekben hüvelykes jégcsapok álltak napfeljöttekor. Szárasztó , s mégis hideg erős szélrohamok , éjszak-, délnyugat- s néha a Dunáról is , melyek sokszor az egekig korbácsolták a porfelleget, míg alant még szárazon recsegtek, többnyire bimbó nélkül a fagalyak. Egy-két délután forró meleg, mintha rá akarná szedni a természet az öreg, tapasztalt földet, hogy virágos növényeit tűzze fel keblén, majd ő azután gazdag aratást teend hideg karjával. Számtalan tornyos felhők , melyekből azonban csak ritkán esett, többnyire szelet hagyva magok után. így lett azután a föld száraz meleg, a hol homokos, s száraz hideggé , a hol egy kissé agyagosabb volt. Talán nem sokat csalódik az ember, ha ily időjárás folytán savanyu bort s kevés szénát vár. Előszéna kevés lesz, ennyi áll, elválik a sarjára milyen idő jövend. Ilyen sokoldalú, változó volt tavaszunk, mintha csak hízelgő barát vagy szerelmes lyánynyal cserélte volna fel hajdani szerepét. Barátos lyány szerelme egyformán változó időjárás korunkban. A Kisfaludy gőzös megindult a Balaton hullámain e hó elején, s azóta naponkint szántja felszínét ennek az örökös nyughatatlanságnak; azért élek e kifejezéssel , mert mindig mozog, habzik, hullámzik, soha meg nem szűnve, épen mint az öreg asszony, ki nem találja helyét; se nyugta, se kelte. E hó 15. fogva a kenesei partokat is érinti már, hogy a Pest, Fejérvár , mezőföld vidékéről érkezők előtt nyitva álljon a közlekedés. Ha a fenéki hidállomás elkészülend, hiszem fényes süker koszorúzza a társaság várakozását, amrt ez erős kulcsa leend a kanizsai piacz gabonaforgalmának, mely élénk s nevezetes alsó Somogy, Zala s Horvátország részére. Kanizsán vannak gazdag izraeliták, kik az eleséget roppant mennyiségekben vásárolják össze, s szállítják Horvátország, Fiume, Styria felé; s igy a Balatoni rakhajókra szánt gabnamennyiség csak szép átkeletnek fog örvendhetni — kivált a mai napokban, s a rajta hát buzgó pártolói a Balatoni gőzhajózásnak , az ipar és kereskedés ágában e szép nemzeti kincsnek; ti soha nem csüggedtek el, még akkor sem, midőn a részvétlenség hideg karjába esett az — alig jelenve meg naponkint fedezetén néhány utas, ti mindig tudtátok, hogy mit tesztek, minek áldoztok ; mert e tetteitek rugója hazafiság és honszerelem volt, s addig sohasem volt, s nem is leszen okom rettegni jövője felett, mig lelkeiteket buzgó hazafiak, e kettős szent érzelem égeti. A füredi fürdői évszak is beáll nemsokára, az ott naponkint tett csinosítások fényes és nagy vendégkoszorút érdemlenek; hiszem is, hogyha az idő kedvezni fog, ez idén igen élénk fog lenni hazánknak ez egyik legszebb s gyönyörűbb vidéke. Egy szép hölgy nemrég kérdezte tőlem,hogy eljön-e Tóth Kálmán, a szomondalok kedves fiatal írója,—vágynék őt látni, ezennel tudtára adom. Jónak látom itt még megemlíteni, hogy a Kisfaludy gőzös jelenlegi kapitánya , a derék fiatalkorú Kenesei Albert, a pápai főiskolából került ki, s a nagy óczeánt többször beutazta. Kinek pénze van, csak el Füredre; oly jól jön ki a víg zaj, s fürdői időszak végével, annyi kaland után az egészséges piros arcz, és lapos erszény. A viszontlátásig. R—z. Pécsről írják a Pest. Z.-nak : — Eső esett, minden újra éled. Egy pozsonyi mély tisztabúza már 9 ft volt, egy mázsaszéna 8 ft. — Pécs város elhatározta 1000 hold erdőnek a kőszénbányászat végett haszonbérbe adását 25—50 esztendőre. A környéken 14 ölnyi mélységű s 4% öl átmérőjű kőszén telepek vannak. Komlón új bányákat nyitottak s 2% ölnyire a legszebb barna kőszenet találták. Lunkányról ugyanannak': — E vizgyógyintézetet, mely dr. Fischoff felügyelete alatt áll, ki doctora a medicinának és chirurgiának e vízgyógyintézetben is, már eddig is számosan látogatták, bár az idő nem igen kedvezett. KÜLFÖLD. Francziaország. ( Páris, máj. 20. ) Az elnöknéli tegnap esti elfogadás nem igen számos volt. Egyetlen érdekes körülmény, hogy az elnök sokat beszélgetett Granier de Cassagnac-kal. Azt hírlik, hogy az elnök, egy rendelet által viszszahíva a száműzött tábornokokat. Sokat beszélnek arról, hogy Broglie megtagadná az esküt, s így visszavonult az eurei megyei tanácsosságtól. A legitimisták csakugyan erőködnek. A megyei legitimisták, majd mindenütt, a Chambord gróf által adott jelszót követik. Azok kik családi viszonyok vagy egyéb körülményeiknél fogva hivatalaikkal föl nem hagyhatnak, tiltakoznak az ellen , mintha hűtlenek volnának az elvekhez. Van Normandiában egy város, melynek nincs polgármestere. Egyetlen ember, egy legitimista, vala képes a különböző véleményeket, békítő szelleme által, maga körül összegyűjteni. A főispán tudván a legitimista befolyását, annyira sarkalta, hogy elfogadta a polgármesteri hivatalt. Megérkezvén Chambord gróf levele, rendkívüli zavarba jött. Egyfelől az adott szó, másfelől az utasítás, fejedelmétől, Párisba futott, s ott a legitimista főnökök azt ajánlották, hogy fogadja el a hivatalt. Megjegyzendő, hogy Chamboord gróf beleegyezett volna abba , hogy a szegényebb sorsú legitimisták az esküt is letehessék. Az Assemblée nationale alapítói ma összeültek, hogy pénzügyi viszonyaikat rendezzék, melyek mindenesetre nem a legkedvezőbb lábon állanak. Általában a sajtóra nem igen mosolyog a piros pünköst napja E pillanatban minden színezetű lap, még a kormányé is, ha vét, keményen sajtázik. Az Indépendance belga egyik levelezője következő udvarias nyilatkozatot közöl. Egy előkelő hölgy megkérdezett egy arab főnököt, hány felesége volna? Agha, a puszták fia így válaszolt: „négy, de ha ön