Pesti Napló, 1852. május (3. évfolyam, 644–667. szám)

1852-05-26 / 664. szám

fognak tdzetni. Béke a meghaltaknak, boldogok az élők! Az ,Allgemeine Zeitung“ említi, hogy a miniszteri tanácsosok mostani czimüket a martius előtti udvari tanácsosi czimmel fogják ismét fölcserélni. Ezek szerint sokan azt,rebesgetik, hogy a minisztériumo­kat is máskép fogják ezután nevezni, s így a leg­főbb rendőri igazgatóság felállítása nem fogna e te­kintetben az egyetlen újabb intézkedés maradni. Az ostromállapot megszüntetéséről is sűrűbben ke­ringnek a hírek, mint azelőtt. Még néhány rendőri hözszabályok fognák azt megelőzni , mint a többek közt az is, hogy ezentúl minden tartományi főváros­ban egy tábornagy, másodrendű városokban egy ez­redes vagy alezredes neveztetik ki rendőri főnök­nek , kinek e tekintetben a polgári hatóságok alá­rendeltetni , s ki által a rendőri kihágások katonai törvények szerint fognak elitéltetni. Mi igaz vagy el­térő van a dologban ? nem tudom; annyi bizonyos, hogy e tár itt jóformán elterjedt, s én magam is azt, oly férfiaktól hallottam, kiknek hitelességekben ké­­­telkedni eddig legkisebb okom sem volt. A magyar tisztviselők egyenruhájáról néhány he­tek előtt itteni lapokban fölmerült tudósítások sem egészen légből kapkodott újdonságok. Avatottak állítják , hogy ezen ügy már utolsó stádiumában van s tán még ő Felsége lemenetele előtt kihirdettetni fog. Hallomás szerint a hivatalos öltözet következő leend : kurtaszabásu attila, a rang fokozatához ké­pest , fekete vagy arany zsinórral s hajtókával, szí­nes bársonynyal bevont kard fekete selyem kötővel, kalpag vitézkötéssel, s rojtos topánok. Eleinte e vi­seletét csak a bírói személyzetre akarták szorítani, jelenleg azt valamennyi magyar hivatalnokokra, ideértve a pénzügyieket is szándék kiterjeszteni. A legközelebbi jövendő e tekintetben is fel fogja leb­­benteni a fátyolt. Egyéb újdonság nincs, hacsak a mostani rész szép idő elleni panaszokat nem említem , miket a mezei gazdáktól hallani lehet. Legszebb, legmelegebb nap­jaink vannak , pedig eső kellene , különben kiszá­rad minden. Éhség és drágaság, két veszedelmes el­lenség , s ezektől itt még jobban tartanak, mint a házbérfelemeléstől, mely elől legalább kisebb lakba lehet menekedni, midőn azok mindenütt fölkeresik az embert, s néha életét viszik prédául! 2-1-25. FŐVÁROSI ÉLET. — Szathmáry-Laczkóczyné asszonynak, egyik ki­­tűnőbb színésznőnknek halála felől a Hölgyfutár után mi is értesítettük a közönséget, sőt megszomorodott szívvel parentáltunk is fölötte , fölemlítvén a veszte­séget , melyet színészetünk az ő halála által szenve­dett. Azonban ép azon hír, mely a tisztelt színésznőt koporsóba tette, néhány nappal ezelőtt fel is támasz­totta onnan. A­­lölgyf. szerint a meghaltnak hirde­tett asszonyság férje írja, hogy neje folyvást teljes jó egészségnek örvend , s nem is történt egyéb különös vele, mely a közönséget érdekelhetné, mint az, hogy a színpadtól végképen visszavonult. Sajnálandó ugyan , hogy nemzeti színészetünk, melynek most volna szüksége a legjobb erőkre, őt csakugyan egé­szen elveszti, de azért e hirrel örömest cseréljük ki ama másikat, mely őt nemcsak a színészettől, de az élettől is végkép visszavonultnak kürtölé. — A közönség nemcsak megszokott kávéházakban és casinókban, hanem fürdőkben s más efféle mulató­helyeken is örömest kiséri figyelemmel a hírlapok mozgalmait, életét, vagy nyomorgását. Ott is szíve­sen vágyik tudni az ember, mi történik, vagy mi nem történik másutt, s ott is szintúgy szükség van olykor egy kis­­­alomra. Szekrényessi J. úr mind a csá­­szárfürdőben, mind a Laszlovszki-majorban gondol­kodott már, hogy vendégei lehető leggyorsabban kap­ják a helyben megjelenő lapokat. Hogy e látogatott helyen egy külön olvasóterem, egy kis könyvtár még eddig nem alakult, csak az az oka , mivel mindent egyszerre nem tehetni. Később bizonyosan ezzel is el lesz látva a fürdő, s látogatói egyik szükséges kellé­két , kényelmét nyerik általa a fürdői életnek. Mint hallatszik, most a budai­ hegyek közt levő vendéglők is követik már a jó példát, s gondoskodnak vendégeik részére hirla­pokról. Mi nemrég megfordultunk ott egy­pár közmulató helyen, de hirlapot alig egyet, magyar újságot pedig egyet sem láttunk. Legolvasottabb s legtöbb példányban járó lap ott az étlap, az pedig igen drága és­­ unalmas. — Ő Felségének jun. 5-kén leendő megérkezési ünnepélye foglalkoztatja most leginkább a fővárosi közönség ujságvágyát és hirvadászait. Az előkészü­letek már is nagyban folynak. A nagyszerű kivilágí­tás munkálatai számos kezet, festőket, rendezőket stb. elfoglalnak. Több helyek közt a Margitsziget is pom­pásan ki lesz világítva. Ő Felsége fogadtatásánál, valamint a tiszteletére rendezendő fáklyás menetnél nyolcz katonai zenekar fog játszani, melyek e czélra próbazenéjöket már elkezdették.­­ Folyó hónap 22-kén az itteni izraelita község tagjai közöl hárman vétettek föl Pest város polgárai­nak díszes sorába, s az ünnepélyes polgári esküt Ap­­piano J. polgármester úr kezeibe tették le. E három új polgár neve : Kassovicz H. J. nagykereskedő, D. Fleischer nagykereskedő és Mank Móricz szinte nagy­­kereskedő. ünnepélyes fölvézetéseket több jótékony czélú adományozásokkal érdekesíték. Az első ötszáz, a második hatszáz, a harmadik négyszáz pftot adott különböző jótékony intézetekre. — Hollósi-Lonovics Kornélia asszonyon kívül, ki Egerből, mint mostani rendes lakhelyéről jövend fő­városunkba ; mint mondják, Stéger úr Prágából szinte részt fog venni az Ő Felsége tiszteletére nemzeti szín­házunkban rendezendő operai előadásokban. — A nemrég megboldogult Glosiusné asszony a helybeli evang. iskola részére mintegy százezer fo­rintnyi tetemes összeget hagyott alapítványul vég­rendeletében. Ez összeg kamatjai, mint a P. Z. írja, a végrendelkező akaratja szerint a gymnasium fel­sőbb osztályainak emelésére fordítandók. Az itteni evang. gyülekezet ezen jótékony alapitványozás ál­tal képes lesz a reáliskolán kívül egy félgymnasiumot alakitni. — Irenczi tábornok vasból készült nagy emlék­szobrát , mely a budai várban a György téren áll, 13 Felségének ittmulatása alatt fogják ünnepélyesen leleplezni. — Magyar Mihály, mint már egy ízben említek, Magyarország, valamint Horvát- és Erdélyország tér­képét, tekintettel a legújabb viszonyokra, fogja ki­adni. Egyike lesz ez egyik legjobb, leghasználhatóbb mappáinknak, mind teljességére, mind kiállítási czél­­szerűsége­­s olcsóságára nézve. Hogy még eddig el nem készülhetett, egyedül a litograph lassú működé­sének tulajdonítandó. E térkép mellékletéül, bár ké­sőbben , egy nagy gonddal szerkesztett teljes névtár is jó, mely a magyar- erdély- s horvátországi helyek neveit s lakosainak számát, továbbá a szomszéd he­lyek s utolsó posta megnevezését betűrendben ho­­zandja. A közönség bizonyosan figyelemmel fog vi­seltetni e mindennapi szükséget pótló munka iránt. — * Az egykor Mayerffy- most Szőnyiné vezér­lete alatt virágzó leánynevelőintézet, mely az idő kí­vánságainak megfelelő czélszerű szervezete miatt mindjárt keletkeztekor közfigyelem tárgyává lön, még csak jövő július hó utoljáig folytatja működé­sét, s azután végkép megszűnik. Szomorúan értesül­tek erről, tudomásunk szerint a szülők, s mi sem mu­laszthatjuk el sajnálatunkat kifejezni a növelde meg­szűnése fölött, melynek munkálkodását fenállása óta méltán közelismerés követi, s mely még a legsulyosb időkben is kiváló részvétre len érdemesítve. Élő pél­dákban mutatják az intézet gazdag eredményei, mi­kép erkölcsiség után, honleányi s házi erények való­nak annak mindenkori iránypontjai, s azonkívül a társaséleti nemesi­élyek s a házi foglalkodás minden ágában gondosan vezettettek be a növendékleányok, mi annál könnyebben sükerült, minthogy az intézet­­birtokosnő mindenben kitűnő példával előre ment, és sokoldalú műveltsége­­s nevelői jeles ismereteinél fogva az intézeti tanítás minden szakában bíráló- s irányadólag önmaga őrködhetett. Édesanyja a nevel­­debirtokosnénak, férjesült Weninger, 32 évig egy kü­lön leánynevelőintézetet vezetett, s hasonló sükerrel fáradozott családostul egy oly mezőn, melyen leánya most 12-dik évét tölti be működésének, minélfogva joggal állíthatni, hogy e család érdemeket szerzett S ezzel levevé a halavány, reszketeg leány fejéről a fátyolt. — Ez árulás! gondoló Dalma, s keblén mintegy önkénytelen mozdulattal szok­ta össze palástját. Az emir éles szemei minden vonására figyeltek. ■— Jól tudjuk oh uram, folytató ravasz alázatos­sággal, hogy te dicsőséged magas érzetében elfeledéd azon kisebb érzelmeket, mik mindennapi embereket boldogitni szoktak. Te a nőarczet kerülöd, s szerel­met nem érezél soha. De lásd : e szűz alázatosan közeledik feléd; nem kívánja ő, hogy dicsőségedet megoszd vele , nem kívánja , hogy trónodra ültesd ; el­ül ő annak zsámolyán is, s boldognak tartandja magát, hogy egy mosolyodban részesülend. Nézd, miként remeg tekintetedtől. Jobban remegett Dalma az övétől.­­• Jer fejedelmi leány, szólt Kubláj, — borul­junk e magas úr lábaihoz, s könyörögjünk előtte, hogy fogadjon el téged rabszolgálói legutolsójának. Dalma rendbeszedé lelki erejét. — Kelj föl királyi hölgy. Előttem nem szokás térdepelni. — Oh hagyd őt ott, szólt Kubláj végtelen aláza­tossággal. Ha tudnád, mennyire boldog ő , hogy lá­baidnál fekhetik. Születése óta tégedet tanult imádni. Én neveltem őt, kedvenc­em , szemem fénye volt, mert általa hivom a varcholóták ketté szakadt or­szágát ismét összeköthetni. Még név szerint sem ismer férfit kívüled, hogy téged ismerhessen egyedül. Te vagy ábrándjainak képe, álmainak neve, szivének egye­düli gond­olatja. Engedd, hadd maradjon lábaidnál. Az országnagyok , látva, hogy Dalma, mily hide­gen , mily haraggal tekint a leányra, elkezdtek zú­golódni, végre oda lépett a rhabonban. — Uram h­agán. Emeld föl a leányt. Melletted üljön ő. — Ki kérdezett ? — kiálta Dalma szokatlan ha­raggal. — Az ajánlat becsületes. — Ez ajánlat kárhozatos, — suttogó fogai közül Dalma. — Ezt vissza­utasítni nem lehet. Elfogadása örök béke, elutasítása örök harcz. — Nekem nincs kedvem a nőszüléshez. — A leány szép, és ártatlan, hozzád ragaszkodik, királyi törzsnek egyetlen virága. A kerek földön nem találandsz magadhoz méltóbbat. — A szerelemre nem elég az , hogy van ok szeretni. — De a nőszülésre elég ok az, hogy a hon java úgy kívánja. Eddig csendesen beszélt Dalma trónja hátuljába , vonultán a rhabonbánnal, az utóbbi szavaknál he­­l­yesen végre kitört. — Nem tudod, mit beszélsz rhabonbán ! Az nyugodtan viszonoza: — Megszoktam igazat mondani fejedelmem előtt. — Bolondokkal vagyok körülvéve ? Kiálta Dal­ma , türelmetlenül lépve le trónjából. Óh atyám segíts onnan a magas égből! Majd erőm hagy el, majd eszem! Az országnagyok megzavarva álltak körül, nem is tudva gyanizni a d­agan magaviseletének okait. — Távozzatok! szólt hevesen Dalma. Vége a kihallgatásnak. Ma kedvetlen vagyok. Ne jöjjön elém senki semmi kérelemmel. Ma rész napom van. Kerüljétek kapuimat. A vezérek fejcsóválva hagyták el a termet. „Mi lelhette a m­agánt ? soha sem voltak ily szeszélyei ? Kubláj mosolygott. Kezében tartá az indulatok kulcsát. Susogva m­ondá Halilának. — Te itt maradsz, s ott hagyta a leányt. A férfiak eltávoztával az országnagyok nejei jöt­tek be a terembe. Dalma villámló tekintettel nézett végig rajtok. — Mit akartok itt. Ki hívott benneteket. A legékesebb hölgy, egy ősz tisztes matróna elő­lépve, monda. — Országunk szokásai azt parancsolják uram, hogy a d­agán menyasszonyát az országnagyok nejei veszik át, s a szent forrásban megfürösztve, myrtus­­sal megkoszorúzva hozzák vissza őt férjének, így lesz rajta ég áldása. Dalma ingerelve volt, s azon gondolat támadt lel­kében , hogy az ajánlott menyasszonyt minden áron elidegenítse magától s boszúsan válaszolt a nőknek — Az esetlen szokás. Nincs szükségem kopott babonáitokra. Isten nem vezérelteti kezeit asszonyok által. Takarodjatok előlem. Én nem hivattalak ben­neteket, férjeiteket is most küldtem el. Mi dolga asszonynak ily helyen ? ^ — Uram m­agán , szólt a tisztes agg nő az ogur népnél az asszony mindig egyenlő jogú volt a férfival. — Az akkor volt! kiálta Dalma csattogó szóval­ egészen elfeledkezve magáról. Most másképen lesz’ A férj királya nejének , s a nő férjének rabszob­ája' Takarodjatok! ! A nők megütődve távoztak el: „Mi lelte a m­a­gánt ? soha sem bánt ily durván asszonyokkal.“ Folytatjuk­ magának a nevelés körül. Hanem a derék intézet­birtokosnő, kedvelt tankörét azért egészen el nem hagyja, mert férje , Szőnyi oldalánál, ki rövid idő alatt oly örvendetes lendületet nyert, finevelő-intéze­tet jövő iskolai évtől kezdve szélesebb alapra fektet­vén, házi növendékeket is tartatni, ezek közül mint anya tovább is fog működni s foglalkodni. (Beküldetett). VIDÉKI ÉLET. Somogy , május hó 25. Valahára jobban érezzük magunkat. Ez év sze­szélyeit felfogni, mely minden napján a lyányok sze­repét játszan — valóban lehetlen. Megváltozott még maga a természet is;­­az állandóság korunknak csak fehér hollója. Telünk már vajmi különös volt a ma­ga nemében ; ha kevés, állandó hideg épen annyi, a vetések felett nem volt takaró, mely egyik főrugója szokott lenni mindig az évek gabnaterméseinek. A birkák többnyire majd mindig kijárhattak , s mi nye­reség benne ? tán széna elég maradt, még az eladás­ra is ? ? szó sincs róla, sőt vidékeinken soha szőkébb nem volt a takarmány, mint épen jelen napjainkban; oka, mert a tavasz folyvást hideg volt, még fagyott is, a természet annyira elaludt, hogy a legközelebbi 9—10 óráig tartó meleg eső, s madárdalok alig bí­rák felébreszteni. A napok e szokatlan folyása már is sokakban ag­godalmat keltött, mert az őszi vetések különben is rosszak voltak, a tavaszi nem bírt kikelni, mely por­ban vettetett el, s még ezenkívül felette hideg idők jártak. A tisztabuzának már 20—21 forinton is kelt kilója, a rozs volt 14—16-ig, zab 7­—8 forint is, s a kukoricza s hajdina 10 és 13 forint közt változtak az árkeletben, a szerint, a mint az idő istenasszo­nyának, mosolygani, könnyezni, vagy feldühödt ha­ragjában szélkorbácsával fenyegetni méltóztatott. . . Azonban a legközelebbi napok fordulata kedvezőb­­ben változtató ez év kilátásait. Ha gyümölcs lesz, tán annak köszönhetjük, hogy a fagyos napok alatt a fák még levél és virágba nem indultak ; igy is te­mérdek gyümölcs lehull, midőn a másik esetben mi sem terem a gyümölcsterméséről hires Somogyban. Tavaszunk természete a közeli napokig igy válto­zott : néha nedves éj, de utána hajnalra már rende­sen fagy; nem egyszer történt, hogy a kintlevő edé­nyekben hüvelykes jégcsapok álltak napfeljöttekor. Szárasztó , s mégis hideg erős szélrohamok , éjszak-, délnyugat- s néha a Dunáról is , melyek sokszor az egekig korbácsolták a porfelleget, míg alant még szá­razon recsegtek, többnyire bimbó nélkül a fagalyak. Egy-két délután forró meleg, mintha rá akarná szedni a természet az öreg, tapasztalt földet, hogy virágo­s növényeit tűzze fel keblén, majd ő azután gazdag aratást teend hideg karjával. Számtalan tornyos fel­hők , melyekből azonban csak ritkán esett, többnyire szelet hagyva magok után. így lett azután a föld szá­raz meleg, a hol homokos, s száraz hideggé , a hol egy kissé agyagosabb volt. Talán nem sokat csalódik az ember, ha ily időjárás folytán savanyu bort s ke­vés szénát vár. Előszéna kevés lesz, ennyi áll, elválik a sarjára milyen idő jövend. Ilyen sok­oldalú, változó volt tavaszunk, mintha csak hízelgő barát vagy szerelmes lyánynyal cserélte volna fel hajdani szerepét. Baráto­s lyány szerelme egy­formán változó időjárás korunkban. A Kisfaludy gőzös megindult a Balaton hullámain e hó elején, s azóta naponkint szántja felszínét en­nek az örökös nyughatatlanságnak; azért élek e ki­fejezéssel , mert mindig mozog, habzik, hullámzik, soha meg nem szűnve, épen mint az öreg asszony, ki nem találja helyét; se nyugta, se kelte. E hó 15. fogva a kenesei partokat is érinti már, hogy a Pest, Fejér­vár , mezőföld vidékéről érkezők előtt nyitva álljon a közlekedés. Ha a fenéki hidállomás elkészülend, hiszem fényes süker koszorúzza a társaság várako­zását, amrt ez erős kulcsa leend a kanizsai piacz gabonaforgalmának, mely élénk s nevezetes alsó Somogy, Zala s Horvátország részére. Kanizsán vannak gazdag izraeliták, kik az eleséget roppant mennyiségekben vásárolják össze, s szállítják Hor­vátország, Fiume, Styria felé; s igy a Balatoni rak­hajókra szánt gabnamennyiség csak szé­p átkeletnek fog örvendhetni — kivált a mai napokban, s a rajta hát buzgó pártolói a Balatoni gőzhajózásnak , az ipar és kereskedés ágában e szép nemzeti kincsnek; ti soha nem csüggedtek el, még akkor sem, midőn a részvétlenség hideg karjába esett az — alig jelenve meg naponkint fedezetén néhány utas, ti mindig tudtátok, hogy mit tesztek, minek áldoz­tok ; mert e tetteitek rugója hazafiság és honszere­lem volt, s addig sohasem volt, s nem is leszen okom rettegni jövője felett, mig lelkeiteket buzgó hazafiak, e kettős szent érzelem égeti. A füredi fürdői évszak is beáll nemsokára, az ott naponkint tett csinosítások fényes és nagy vendégko­­szorút érdemlenek; hiszem is, hogyha az idő kedvezni fog, ez idén igen élénk fog lenni hazánknak ez egyik legszebb s gyönyörűbb vidéke. Egy szép hölgy nem­rég kérdezte tőlem,hogy eljön-e Tóth Kálmán, a szo­mon­­dalok kedves fiatal írója,—vágynék őt látni, ezennel tudtára adom. Jónak látom itt még megemlíteni, hogy a Kisfa­ludy gőzös jelenlegi kapitánya , a derék fiatalkorú Kenesei Albert, a pápai főiskolából került ki, s a nagy óczeánt többször beutazta. Kinek pénze van, csak el Füredre; oly jól jön ki a víg zaj, s fürdői időszak végével, annyi kaland után az egészséges piros arcz, és lapos erszény. A viszontlátásig. R—z. Pécsről írják a Pest. Z.-nak : — Eső esett, minden újra éled. Egy pozsonyi mély tisztabúza már 9 ft volt, egy mázsaszéna 8 ft. — Pécs város elhatározta 1000 hold erdőnek a kőszén­bányászat végett haszonbérbe adását 25—50 eszten­dőre. A környéken 14 ölnyi mélységű s 4% öl át­mérőjű kőszén telepek vannak. Komlón új bányákat nyitottak s 2% ölnyire a legszebb barna kőszenet találták. Lunkányról ugyanannak': — E vizgyógyintézetet, mely dr. Fischoff fel­ügyelete alatt áll, ki doctora a medicinának és chirurgiának e vízgyógyintézetben is, már eddig is számosan látogatták, bár az idő nem igen kedvezett. KÜLFÖLD. Francziaország. (­ Páris, máj. 20. ) Az elnök­­néli tegnap esti elfogadás nem igen számos volt. Egyetlen érdekes körülmény, hogy az elnök sokat beszélgetett Granier de Cassagnac-kal. Azt hírlik, hogy az elnö­k, egy rendelet által visz­­szahíva a száműzött tábornokokat. Sokat beszélnek arról, hogy Broglie megtagadná az esküt, s így visszavonult az eurei megyei taná­csosságtól. A legitimisták csakugyan erőködnek. A megyei legitimisták, majd mindenütt, a Cham­bord gróf által adott jelszót követik. Azok kik családi viszonyok vagy egyéb körülményeiknél fogva hivatalaikkal föl nem hagyhatnak, tiltakoznak az ellen , mintha hűtlenek volnának az elvekhez. Van Normandiában egy város, melynek nincs polgármestere. Egyetlen ember, egy legitimista, vala képes a különböző vé­leményeket, békítő szelleme által, maga körül össze­gyűjteni. A főispán tudván a legitimista befolyását, annyira sarkalta, hogy elfogadta a polgármesteri hivatalt. Megérkezvén Chambord gróf levele, rendkí­vüli zavarba jött. Egyfelől az adott szó, másfelől az utasítás, fejedelmétől, Párisba futott, s ott a legiti­mista főnökök azt ajánlották, hogy fogadja el a hi­vatalt. Megjegyzendő, hogy Chamboord gróf bele­egyezett volna abba , hogy a szegényebb sorsú legi­timisták az esküt is letehessék. Az Assemblée nationale alapítói ma összeültek, hogy pénzügyi viszonyaikat rendezzék, melyek min­denesetre nem a legkedvezőbb lábon állanak. Általá­ban a sajtóra nem igen mosolyog a piros pünköst napja E pillanatban minden színezetű lap, még a kormányé is, ha vét, keményen sajtázik. Az Indépendance belga egyik levelezője következő udvarias nyilatkozatot közöl. Egy előkelő hölgy megkérdezett egy arab főnököt, hány felesége volna? Agha, a puszták fia így válaszolt: „négy, de ha ön­

Next