Pesti Napló, 1852. június (3. évfolyam, 668–691. szám)

1852-06-03 / 670. szám

A cs. k. Apostoli Felsége f. é. máj. 27-ki legfelsőbb határozat által Zatykó József gyöngyösi lelkészt, a S. Stephani de Castro Agriensi-féle megüresült czimzetes prépostsággal felruházni méltóztatott. A cs. k. magy. orsz. pénzügyi igazgatóság által, a cs. k. budai főpénztárnál díjas gyakornokok Kretsch­­mayer Victor , cs. k. katonai számoló, Benkhard József a cs. k. radautzi uradalom díjas gyakornoka és Be­­nischke Antal cs. k. katonai számoló, neveztettek ki. A szab. ausztriai nemzeti bank igazgatósága, a ma­gas pénzügyi minisztériummal egyetértőleg elhatározó, a IV. formájú 5, 10, 100 és 1000 forintos bankjegyek beváltására az 1851. october 12. és december 27-iki hirdetményekben megállapított határidőket következőleg meghoszabbitani: 1- szer. A IV-ik formájú öt , tiz , száz és ezer forin­tos bankjegyek 1852. September utoljáig a Bécs, Prága, Brünn , Lemberg , Pest, Kassa, Temesvár , N. Szeben, Brassó, Linz, Innsbruk , Gratz , Zágráb és Trieszt-i bankpénztáraknál felváltás és fizetés útján ,­­ továbbá a Laibach, Klagenfurt, Görz, Salzburg, Czernowitz és Krakó-i bankjegyfelváltó pénztáraknál felváltás utján elfogadtatnak. 2- szor. 1852. october 1-től egész december utoljáig az első pontban megnevezett bankjegyek , szintúgy fel­váltás mint fizetés utján csak a bécsi bankpénztárnál fogadtatnak még el. 3- szor. Ezen határidők eltelte után a fenemlített bankjegyek felváltása iránt egyenesen a bankigazgató­­sághoz kell folyamodni. Bécs, május 21. 1852. Pipitz, bankkormányzó. Sina, bankkormányzói helyettes. Eskeles, bankigazgató. Katonai rügtönbirósági ítéletek. 1) Argyllán János, szentesi csongrádm. szül. 35. é. g. n. e. házas, földmives ugyanott. 2) Posás Mátyás, ugyanazon megyei vásárhelyi sz. 38. é. rom. kath. házas, földmives. 3) Bálla Antal, szentesi, 34 éves, kath özvegy, földmives napszámos, és 4) Szekeres Mihály, ugyanott sz. 26 é. reform, nőt­len, szabadságos közvitéz a cs. k. varsói hg. nevét vi­selő 37. sorgyalog ezredből, mindnyájan azon rabló­csapat czinkos társa, mely a Szentes, Vásárhely és Sze­ged közötti vidék közbátorságát háborgató, esküvel bi­zonyított tanúvallomások által törvényileg rájuk bizo­nyulván, hogy a múlt hó 3-kán este 8 és 9 óra között a Szegedről Mindszentre vezető országúton, a szegedi vásárról hazatérő tizenkét szentesi, mindszenti és szent­­mártoni lakosokon 7700 váltóforintnyi készpénzben, s drágaságok és árukban 90 ftnyi értékig fegyveres kéz­zel elkövetett megrablásban részt vettek, miután a cs. k. rendőrség és katonai czirkáló őrség által rejtekükben elfogattak,­s a rögtönitélőszék elé állíttattak, — a fegy­veres kézzel való rablásban bűnösöknek találtatván, a cs. k. katonai és polgári kormányzó m. é. dec. 20-áról szóló nyilatkozványa 3-ik és 5-ik §-nak értelmében lőpor és golyó általi halálra ítéltettek, s ezen ítélet rajtuk ugyanazon napon végre hajtatott. Szeged, junius 1. 1852. A cs. k. kat. rögtönitélő széktől. 1) Miskolczy János, csongrádmegyei vásárhelyi szü­letés , 42­ éves, reform, vallásu , nős , ottani lakos és földműves. 2) Tóbiás Ferencz szint odavaló születés , 27- éves, reform. özvegy, ottani lakos és földműves, és 3) Czakó Pál, hasonlag vásárhelyi születés, 23-éves, reform., nőtlen, behívásig szabadságolt közlegény gróf Coronini 6-ik gyalog sorezredből, — esküvel erősített tanuk által törvényileg rájuk bizonyulván, mikép múlt május hó 10-én esti 9 óra táján nem meszsze Vásár­helytől, a Palota felé vezető úton vásárról kocsin haza­térő négy kereskedőt fegyveresen megtámadtak, s tőlük fenyegetések és bántalmak közt 700 pengő forintot kész­pénzben, három lovat s néhány női ruhadarabot erősza­kosan elraboltak, — erre nevezett hó 13-án az e felől értesült cs. k. csendőrség által nyomoztatva s befogva, május 25-én a rögtönbiróság elé állíttattak , azonnal a rablásban bűnösöknek találtattak, s a cs. k. katonai s polgári kormányzóság múlt évi decemberi nyilatkozvá­­nyának 3. §-a értelmében lőpor és golyó általi halálra ítéltettek, mely ítélet nevezett hó 26-án kihirdettetett s végrehajtatott. Szeged, jun. 1-én 1852. Cs kir. rögtönitélőbiróság. M. H. FŐVÁROSI ÉLET. — A pünkösdi ünnepek alkalmával tartott külön­böző ünnepélyekhez szükség soroznunk utólagosan „Albert“ gőzhajó nagy diszszel történt fölszentelé­sét, mely május 31-kén hétfőn délelőtti tiz tizenegy óra tájban ünnepélyes ágyulövések között ment vég­be. Jelen voltak ez ünnepélyen Albert félig ő cs. kir. fensége­s fenséges neje Hildegarde cs. kir. főhg­­asszony, több katonai és polgári előkelő hivatal­nokok s nagy számú néző közönség. E gőzhajó fogja császár ő Felségét f. hó 5-én fővárosunkba szállítani. — Ő Felsége ünnepélyes és fényes elfogadására folyvást nagy szorgalommal folynak az előkészületek. Diadalívek , különböző állványok, oszlopzatok s czifra készítmények vannak munkában igen sok felé, melyek a kivilágítás minél pompásabbá tétele végett állíttatnak.­­ Először is Budán a várpalota kül­sejének kijavítása körül megfeszített szorgalommal dolgoznak, s a­mint látjuk ő csa­k. Felségének meg­érkezésére annak Pestre néző külsején az építés és csinosítás teljesen be lesz fejezve. A budai oldalon a Dunapart hosszában deszkából épített nagy kivilá­­gítási alkotmányok állíttattak több helyen, így a „hídhoz“ czim­zett vendéglő közelében góth­ ivezett i­diaikaput látunk , két szélén nemzeti színre festött zászlónyel, középen ugyanaz sárga-fekete színnel, mikre az ünnepély alkalmával bizonyosan lobogók tüzetnek. Ezzel csaknem átalellenben, a pesti oldalon a régi hajóhíd irányában pompás és nagyszerű kapu készíttetik korona formára. A lánczhíd két végén mind a pesti, mind a budai oldalon czifra kivilágí­­tási csoportozatok állnak deszkából, a bombatéren mesterséges és magas tűzjátéki állványok ellátva különböző kerekekkel, vagy csillagmetszésű alakok­kal. Pesten a kerepesi utón jelentékeny magas pyra­­mis csoportozat készül. Ezeken kívül vannak még a középületek, s a város különböző részeiben állítandó több más hasonló készítmények, melyeket még ed­dig nem volt alkalmunk látni. — Transparentek, más efféle díszítmények, valamint a magyar nemzeti díszöltönyök szinte nagy sokasággal készíttetnek. Az ünnepély népességét tetemesen fogja emelni a vásári alkalom is. A szállások ára ez ünnepély miatt már is jóval fölhágott, e vásáridőre mind vendég­lőkben , mind magánosoknál. Sőt előkelő vendéglők­ben már most szállást nem is kaphatni. Az angol ki­rályné szálloda nagy teremét valamint erkélyét s a redoutépület áliványát hirszerint a városi hatóság vette ki, csinos hölgykoszoru számára , mely onnan üdvözli ő Felségének megérkeztét. — Sterczeg Esz­­terházy Pál ez ünnepélyre, mint mondják, egy ma­gyar nemzeti diszöltönyt készíttetett, mely a drága­köveken, s diszkardon kívül húszezer forintba került. — E napokban Budapestről mintegy 150 oly egyén utasittatott ki rendőri felügyelet alatt, kik magukat igazolni képtelenek voltak. — A császárfürdőből a Margit szigetbe, kivált ünnepek alkalmával nagyszámú közönség szokott át­­rándulni. Dtt híres lombok sátora, illatos levegő, s isten tudja, mily gyönyörűség várja az embert! Az átszállítást gyorsan és pontosan eszközük oda és vissza 10 pengő krajczárért a császárfü­rdő részéről állított csónakok. Nem hagyhatjuk azonban említés nélkül e csónakokhoz vezető kényelmetlen, gazos, szemetes bejárást, valamint azt sem, hogy az át­menni akarónak , a fürdőtől jó távol föl kell gyalo­golni, míg e bejáráshoz jut. Mindezen kényelmetlen­séget pedig szinte egyedül azon összekötött szál­fák, vagy talpak okozzák, melyek itt a víz szélén és azon helyen hevernek, honnan a csónakok indulá­sának történnie kellene. Ajánljuk mind a császár­fürdő bérlőjének , mind különösen a budai rendőr­ségnek figyelmébe, hogy a közönség kényelme végett e csekély akadály elhárítására is terjesztenék ki fi­gyelmüket. — Korányi Victort, a kiadatni szándéklott „Lo­­sonczi album“ szerkesztőjét, mely albumra, mint tudva van , előfizetés is gyüttetett, s mind a mellett a lett a vége, hogy se pénz se posztó — legközelebb fölszólítja több író, hogy az album szám­ára átadott kézirataikat, bérmentesítve visszaszolgáltatni szí­veskednek. — Döbrentei István miniature aözképfestő, ki ed­dig szállását az angol királynő vendéglőben tartás legközelebb onnan a Váczi utczába 4. számú h­áz első emeletébe költözött, s mindenkinek szolgáltat­ára áll naponkint, ki saját nagyságát, parányiságban óhajtja látni és birni. — Nemzeti színházunknál az új főigazgató intéz­kedése következtében nyolcz tagból álló választmány alakult az intézet tagjai közül, mely választmány a rendezés, a repertoire stb. ügyeit viszi, s általában az intézet gépének rendes 63 sikeres foglalkoztatá­sára közreműködik.­­ A Pest és Ó­ Buda közt forduló gőzösök tegnap óta a bécsi gőzös indulási helyéről indulnak, a társa­­ság ügyvivőségi hivatalával csaknem átellenben, mi­vel az előbbi rendes indulási hely, az ott készítésben levő diadalkapu miatt, nehezen hozzáférhető. — Egressi Béninek Barabás által készítendő élet­­nagyságú arczképe, mely a nemzeti múzeum kép­tárába tétetik e zeneköltőnk emlékének örökítése végett, nemsokára elkészül , s a júliusban megnyi­tandó kiállításra , ott a többi képek sorában ki fog állíttatni. — A budai takarékpénztár forgalma, május hó­napban hivatalos kimutatás szerint 335,603 p. ft 20 kr. volt. Pénztár maradéka júniusra 27,701 p.ft. 33 p.kr. — Treichlinger J. műkereskedésében legközelebb következő eredeti magyar zeneművek jelentek meg : 1) Bényei csárdás zongorára szerzé­s Almásai Sán­­dorné asszonyságnak ajánlja Patikárus Károly. Ára 30 p.kr. 2) Szegény Fáni csárdás, szerzé­s Weis István urnak ajánlja Farkas Zsiska győri zenekar­­igazgató, ára 30 p.kr. 3) Mátyus/házi emlék­szerzé­s Ferenczy Sándor urnak ajánlja Farkas Miska, ára 30 p.kr. Figyelmeztetjük e csárdásokra a zene­kedvelőket. — A f. évi junius 7. 8. s 9-dikére hirdetett ló­versenyek , hogy annál érdekesebbek legyenek, két napra összevonva, junius 8. és 9-dikén fognak meg­tartatni. — Miért éjjel? — Tudod, hogy nappal félve hagyhatom el rejtekünket. — Úgy, igaz, hisz mi titokban élünk itt. Senki sem szent, senki sem keresett, mióta itt vagyunk ? — Nem vettem észre. •— Élve temettek el, gondolá Elemér búsan. — No, — jól van. — Nemsokára megszolgáltuk a sírt. Ott is jó lesz fekünni. — Tehát menj a vén jóshoz derék nő, s aztán megjöjj hamar. El ne feledkezzél, ha a szent fákhoz jutsz , értem imádkozni. — Minden gondolatom imádság te érted. — Köszönöm , köszönöm. Hadd megcsókolnom kezedet. Arctudatna! Elhervadna lehelletemtől. — Te áldott teremtés. Ki véd meg téged, ha én nem leszek ? Eredj, — eredj. — Könnyezni látlak, ha visszatérek, mosolygni lássalak. — Szegény asszony. Ez minden boldogságod. Könnyem, ha távozol, mosolygásom, ha lösz. Áldjon meg az ég. Áldjon meg úgy, a­hogy meg voltál át­kozva eddig. — Akkor téged kell meggyógyítnia szólt Ilanila érzékenyen karolva át hervadd kedvesét. — Megállj még, úgy lázom, úgy reszketek. Híjába takargatsz. Persia minden préme sem melegít fel engem. Add ide kardomat. Ne kérd, minek? Jól esik, ha megtapinthatom vasát. Halila oda nyújtá a kardot. Elemér lázas öröm­mel szok­ta azt szivéhez. — így, most már nem reszketek. A vard­onitáknál ősi szokás volt, hogy mikor a férfi haldoklótt, mellé fektetők a kardot s azzal együtt temették el. Elemér előre gondoskodott ma­gáról. Azután gyöngéden megsimogatá Hali­ a für­teit, „vigyázz magadra az úton, az ég utalmazzon. Légy boldog örökre.“ Miért mondod „örökre“ ? kérdé a nő keserű elő­­érzettel. Utósó áldása volt az neki. — Isten veled, susogá, még egyszer­­megszorítva kezét. A nő megcsókolá hideg homlokát. — Míg visszatérek, álmodjál édesen. Bennem min­den érzés azt súgja, hogy te újra felvirulsz. Én bol­dog vagyok, ha arczed láthatom s álmaid felett vir­­rasztani nekem mennyei üdv. Mi­előtt a gönczöl el­fordulna, visszatérek s a hajnal új napot hoz. A nő eltávozott, csókot és könnyes pillantást vetve vissza a küszöbről.­­• Több hajnal nem jön föl én reám, sohajta Cn­eiller. Jr egy Domog­oroare­­ suttoga, minm­ az nem is h­allható már. A hold melancholicus fénye szüntelen változó ala­kokat fejte az ingatott lombok közül a padozatra. Elemér ábrándozva, álmodozva maradt ott magában, s beszélgetett, vagy tán csak álmodott, s azt hive, hogy beszél. — Ketten maradtunk ismét: te és én. Mit akarsz ? Hová csalogatsz ? Ha nem vagy élő lény , miért je­lensz meg előttem ? Miért lopod ki belőlem a lelket ? Miért mosolyogsz rám ? Itt és ott, és amott és min­denütt, a­hova nézek, előttem állsz. Látlak, kezedet szorítom, arczodra nézek, hallom hangodat, beszélek veled. És még­sem vagy senki. Nem látja más ala­kodat, csak én ... . ülj mellém. ... A sírba is velem fogsz-e lőni ? . . . Hm, tudod mit gondolok most ? Ha e perezben , a­hogy így keblemen fekszel, e kardot itt a te és az én szivemen egyszerre keresz­tül ütném, hogy soha el ne válhatnánk egymástól ? Mit szólsz hozzá ? Azt nemde, hogy kezemet nem bírom megmozdítani. Már félig álmodom és nem tu­dom magamat ez álom ellen védni. Azt hiszem, hogy látok, mozgok és beszélek, pedig szemem zárva van, ajkam néma, kezem mozdulatlan. Jól tudom, hogy ez álom és nem tudok belőle fölébredni! oh ez érzés öl meg engem ! Látod, ha élő lény volnál, milyen Dol­ogok lehetnem­ együtt, míg most meg kell ölnöi hogy olyan lélekké tégy , miként magad..........Te szeretsz nagyon, oh jól tudom én azt. De egyre nem gondoltál. Hátha neked itt kell maradnod, mig a tova szállók? ugy­e, hogy elkomorodtál? ... Sírsz?, Nos, miért nevetsz megint ? Ah értelek, ha én meg­halok, te is megtudsz halni, s akkor mindketten eg helyre megyünk. . . . Tehát a szellemek találkozna a túlvilágon! úgy boldogság meghalni. ...Te­­ vágyódol oda? Ez örök álomországba, ott leszünk Harmadnap este , hogy én elhagyom a földet, te­­ utánam jösz. Addig én elkészítem a vőlegényi sátori napsugárból, szivárványból, éjszaka fényből, felleg borulásból .... Ott fogunk lakni örökké ... ot fogunk örökké álmodozni, ott megmondod nekem , voltál itt e földön ? ott el nem válunk egymástó soha. Elemér teljes gyönyörrel emelé föl álom-mosolye, Socte S tagjai reszkettek 3 kéjtől, mely lelkét eli E perezben halkan fölnyilt a hajlék ajtaja, s , Folytatjuk. VIDÉKI ÉLET. Világosvár május 24. April havi rósz, hideg, s kellemetlen időjárásunkat végre kellemes, olykor olykor esős, és meleg napok válták fel ! — A múlt hó lefolyta alatt borzadtunk a rész idő ártalmas következményeitől, mert szőlőtőké­ink, midőn már hajtásnak indultak, a beállott dél­i fagy által nem kis mértékben megrongáltattak; a vi­rágzásban volt baraczk, mandola , cseresznye s egyéb korábban élő gyümölcsfáink elfagytak, s legelőink nem akartak marháinknak táplálékot nyúj­tani, s veteményeink sem biztattak örvendetes jö­vendővel, szóval: majdnem a reménytelenség ör­vényébe sülyedtünk, most azonban a pár hét óta beállott kedvezőbb időjárás annyira örvendeztetett meg bennünket, hogy mind a mezei véleményekhez, mind pedig szőlőterméshez a legjobb reményekre lehetünk feljogosítva, csak ezentúl mentené meg az ég vidékünket a pusztító elemek káros beköszön­tésétől ! Pinczéink most is telvek tavalyi­ termésű borokkal, — vevők is akadnak kisebb mértékben, s a bornak még sincs ára. — A kóját most sem fizetik drágábban 4—5 pengő forintnál, holott a múlt évi szüretkor is seprőstül együtt 9—10 váltó forinton keltek el a borok. A gabna, kukoricza s egyéb élelmi czikkeknek ára azonban növekedett; de azért — hála az égnek! — nincs drágaság nálunk. — A gabonának köble 15—18 v. ft, a kukoriczának köble 11 —13 v. ft, s ez még nem oly drága, hogy okunk legyen a panaszra. A hús ára 21 krajczár váltó, mi itt e vidéken igen szokatlan és rendkívüli ár! — Ez sem lenne azonban igen nagy ár, csak azok a becsületes mé­szárosok mérnék meg becsületesen , és adnának leg­alább jó húst ! — A mértékre nézve ugyan hallottuk intézkedni erélyes megyei főnökünket, hogy min­*. m.Wrrfk mellett állitassák a«»* ték melyen kiki a székből hozandó húst m­e­hesse szegyedül az ily intézkedésben látunk biztos garantiát arra, hogy a rész mértékek miatt, panas­ok megszüntettessenek ; -- ez intézkedés azonban csak legújabban tétezvén, ennek eredményét majd csak ezentúl fogjuk tapasztalhatni! A marha­dög még a múlt hóban Butyin vidékén, s különösen Kisindia helység határában ismét kiütött;­­ azonban csak vagy két pár szarvas marha jön áldozatjává,—további terjedhetésének pdig l»t­­hatók gátok vettetvén, azóta nincs marhadögrő tudomásunk ! Muszka községében mintegy 14 nap előtt egy csősz agyonlövetett. — A tettes eleinte gyanúból befogatván, a vizsgálat még ugyan ellene most is folyamatban van, — annyi azonban már eddig bizo­nyos , hogy a hegybíró szerelmes lévén a meggyi­lolt csősznek nejébe, — a meggyilkoltat felcsalta a szőlőbe egy kornába, s őt ottan elébb megvendé­gelvén s leitatván , nála volt fegyverével meglőtte, — más­nap pedig a tett helyéről a holttestet a szomszéd határba vitette; — egyszersmind embert kívánt fogadni 300. v. ft jutalmi dij mellett, kit saját nejének meggyilkolására akart reá birni, ez által vélvén elérhetni azt, hogy saját nejétől meg­­menekedvén , az általa meggyilkolt csősznek nejét nőül vehesse.­­ A végzet azonban az igazságos biró elibe juttatá a gyilkost, ki bűnös tettének minden­esetre érdemlett jutalmát nyerendi el. Kereki helység községében pedig egy odavaló lakos már rég féltett nejénél egy idegent találván, ezt ugyan nem gyilkolta meg, hanem az idegen vendégnek kezeit s lábait késsel felhasogatván , azt tetemesen megsértette. — A bűnös szinte bírói vizs­gálat alatt áll! Városunkban egypár hét előtt egy korcsmáros házánál éjfél tájban idegen vendégek mutatkoztak, kik, midőn a korcsmáros lovaival odább állani siettek, ime szándékukban a korcsmáros kocsijának lármája s ellentállása által akadályoztattak ugyan , a rablók azonban náluk volt pisztoly­lövéssel az ellentálló szegény kocsist földre terítették. Szerencsére a pisz­toly apró söréttel lévén megtöltve , az ellentálló hű cseléd nem sértetett meg tetemesen. — A pisztoly­­lövés és lármára a szomszédok segítségre siettek, de ekkor már a rablók elillantak ! Azon tudósítás , — miszerint a császári királyi s apostoli Felsége hazánkat, s talán megyénket i3 legkegyelmesebben meglátogatni, s legmagasb sze­mélyének láttatásával hű alattvalóit szerencséltetni s megörvendeztetni kegyeskedendik, s kimondhatlan jó hangulatot s örömet kelte vidékünk népének szi­vében, melynek fejedelme iránti ragaszkodása tán­­torithatlan! — Soha nagyobb készséggel, és nagyobb örömmel nem dolgozott népünk az országutak kija­vításán, mint jelenleg, hallván azt, hogy reménye lehet, miszerint legmagasb fejedelmét ez utakon járni láthassa ! Brassó, máj. 28. Városunkat az egyformaság nyugalmas szenderé­­ből egy kissé újabb ébredésre rázá fel Pósa Mihály magyar színész társulata, mely e hó 20-ikán ide érkezett, s már néhány előadása után bizton re­méljük, hogy a közönség élvet találand működésük­ben . K öröm vala szemlélni, miként nemcsak ma­gyar, de német, s nevezetesen román ajkú polgártárs­­aink is mily kitűnő rokonszenvet tanúsítanak; mi szivünkből óhajtunk nekik kitartó buzgalmat s szép hallgatóságot. Másik igen szellemi élvezettel párosult mulatási alkalom Szabó és Neckam physikai gépei, melyek által a borz és delej csodás erejét, a villanytávirat mikénti alkotását és a delejes órák egyszerű s igen biztos használatát ismerni tanultuk; — igen sajná­landó, hogy ezen érdekes gyűjteményt a polgárok oly számmal — minőt a tárgy érdekessége igényelt — nem látogatták. A tavasz tökéletes pompában még most köszöntött be, de megadta módját, ha későre is. a­ki Brassót a gyümölcsfák virá­g­özöne közt most látja legelőször, azt vélné, hogy a mesés Elyseum bájos mezein sétál. A vizek hirtelen hóolvadás következtében több­helyt iszonyatosan megáradtak, s­ nem egy szeren­csétlen lett már itt ott habok áldozatja. — A temesi

Next