Pesti Napló, 1852. augusztus (3. évfolyam, 719–743. szám)

1852-08-07 / 724. szám

V­A­L­Y­ A­ NE FELEDJÜK SOHA MAGASB KÖTELESSÉ­GEINKET ! II. (L. A.) Első ily czimű czikkünkben, némi általános eszmék előrebocsátása után, kifejtettük röviden azon munka- és hatásköröket, melyekben a műveltebb honfiak mindegyike hivatva van hazája s nemzete, s illetőleg az emberiség iránti magasb kötelességeinek nemes betöltésére. Mi ott négy munká- s hatáskört különböztettünk meg, u. m. irodalmit, tanítóit, s or­száglatit (politikait), a negyedikbe soroztuk az ipar­­űző s a jómódú vagy épen tekintélyes birtoku ma­gán­embereket. A magasb kötelességek körüli eszméink- s néze­teinket mi ama czikkben lehető röviden adtuk elő s a további fejtegetésre, megváltjuk, nem veszünk rala alkalmat, ha csak történetesen tudtunkra nem ada­tik, hogy egy pesti német lap, a „Fester Zeitung“ aug. 1-i számában igénytelen sorainkat szokatlan fi­gyelmére méltatta. Megolvastuk az érdeklett lap­szemlét s láttuk, hogy a „Fester Zeitungénak egy­felől, kifejtett eszméink egy részének közlése­ s to­vább terjesztéséért köszönettel, másrészről pedig né­mely félreértett s roszul felfogott helyeinkre tett ész­revételeire fölvilágosítással tartozunk. Hogy az emberben teremtetésekor, a szép s ma­gas tehetségek, mikkel az anyatermészettől megál­­datott, mélyen elrejtve szunyadoztak, ezt a Pester Zeitung szerint én fedeztem föl, minthogy azt eddig senki sem tudta. Mi csodálkozunk, hogy hírlapírók is vannak, kik ezt nem tudták s hogy a P. Z. szinte ezekhez tartozik. A P. Z. bizonyosan úgy képzeli, istennel társalogva, az első embert, mint azt a kis gyermekek az elemi tanodában a biblikából tanulják. De még ekkor is alig fogja a P. Z. állíthatni, mikép a legislegelső kis nemzedék társadalmi rendben szelí­den és házak födele alatt, s nem vadul, durván s barlangokban élt; mikép a meztelenül kóborlók meg­emlékezve a teremtő szavaira: „uralkodni fogsz a szárazon és tengeren !“ — legott nyilat s puskát csináltak, melylyel a madarat s a négylábú vadat lete­­ritsék, és hálót, melylyel a folyamok halait kifogják; hogy továbbá az első emberek tanodákkal, törvé­nyekkel, irodalommal bírtak, tudományokat művel­tek, a természetet vizsgálták, lánczhidon jártak, gőz­hajón s vasúton utaztak, festettek, faragtak, tán­­czoltak, énekeltek, kolbászt, savanyított káposztát s puddingot ettek, pálinkát, csokoládét s limonádé ga­­zeuse-t ittak. — bizonyítsa be a P. Z. mindezt az első emberekről, s mi el fogjuk hinni, hogy az ember­ben nem a szükség, nyomor, idő s maga az anyater­mészet fejlesztette ki szunyadó teh­etségeit. íme, ily alapos a P. Z.-nak első megjegyzése! Ezután sajnálja, hogy, midőn oda nyilatkozunk, mikép a férfin, ki irodalmi téren akar az emberiség­nek használni, minden előtt legyen nemzeti irő; és hogy nincs nyomorúbb s vétkesebb tévedés, mint mi­dőn magyar ember saját hazájában vagy legalább saját nemzete számára nem magyar, hanem idegen nyelven is, — meg nem magyaráztuk közelebbről, mit értünk a „magyar em­ber“ alatt ? Íme teljék kedve : kimagyarázzuk magunkat Mi irodalmi, te­hát műveit magyar ember alatt — mert, jól jegyezze meg a P. Z., czikkünkben csak olyanról lehet szó — mindazokat értjük, kik önmagukat a magyar haza kainak tartják, lakjanak bár Árvában, Zágrábban, Temesvárott vagy Brassóban. Azokat, természete­sen nem értjük, kik nem ismerik magukat magya­roknak. De ha csupán a tős­gyökeres magyarokra vonat­koznék is intésünk, alaptalan-e az azért, mivel csak keveseknek szól? Elismerjük s tudjuk mi jól, hogy vannak esetek , melyekben az író idegen nyelvéért nemcsak menthető, hanem dicséretre is méltó; min­den az irány- és czéltól függ. így , hogy csak egyet említsünk, Toldy F. költészeti kézi könyve, melyet németül irt, több hasznot s dicsőséget szerze nemze­tünknek, mintha magyarul íratott volna. Pyrkert hozza fel a P. Z. s kérd minket, azon bi­zonyos párthoz tartozunk-e, mely ezen írónak német nyelvét sohasem tudta megbocsátni ? Mi e halhatat­lan férfiúnak, kinek hazafisága előtt különben a hon­fiúi tisztelet legszentebb érzetével hódolunk, semmi­­esetre sem fogjuk soha érdemül azt felróni, hogy idegen nyelven irt, ő ezzel mit sem használt, legke­­vésbbé sem hatott nemzetére. S ha a magyarnak nem használ az ilyen ízó, kire gyakorol akkor ha­tást? a németekre bizonyára nem, mivel saját embe­reiket az olyan odaszegődött sohasem éri utól. Azon körülmény sem mentheti a halhatatlan főpapot, hogy soká lakván hazáján kívül, leginkább ott irt németül. Olvassátok meg Falusi Ferencznek azon sorait, me­lyeket 1741-ben Rómában irt, s megtanuljátok, mint kell magát az irodalmi pályára hivatott,­­de a sors által külföldre sodrott magyarnak viselnie! Ezzel azonban legkevésbé sem akarjuk kilobbitni külön­ben jeles munkái nagy érdemét.­­ Egyébiránt a nagy Pyrkernek német költeményei­nél sok­kal szebb tettei vannak, melyek iránta a késő honfiak keblét örök tiszteletre fogják gyulasztani. Azt, hogy Magyarh­onban kevesen olvasnak néme­tül, mi nem állítottuk s bizonyos tekintetben épen irodalmunk s művelődésünk érdekében nem is óhajt­juk. Különben, hogy melyik nyelven olvasnak töb­bet, azt úgy hisszük a P. Z. saját körülményeiből legbiztosabbak­ fogja megítélni. Kár volt továbbá azt hinnie, mikép mi a német könyvek olvasásában veszélyt látunk; inkább óhajtjuk, hogy a német gaz­dag és gyönyörű irodalom ismerete, a­mennyiben sa­ját művelődésünkben segédkezet nyújt, minél átalá­­nosb legyen. Az ó-klassicus irodalmakat pedig nem hogy gáncsolnék, hanem inkább csekély tehetségünk szerint magunk is műveljük. Ám távol legyen, hogy a latinul­ írást helyeselni tudnék; e nyelvtanulása nem czél többé, hanem csak eszköz. Végre azt mondja nekünk a P. Z. hogy a tudo­mánynak ma, miként a művészetnek nincsen hazája, s hogy a jeles mű nemcsak Magyarhonban, hanem messze annak határain túl is elismerést szerez ma­gának. Ebből következik, hogy a németek is írja­nak inkább francziául, minthogy a nyelv mégis ki­­terjedettebb a németnél, így okoskodva csizmadiát fog az ember. Mind igaz az, hogy az egész világ hazája a tudománynak is, de miután az írónak tiszte­ oktatni az emberiséget, az emberiség pedig nemze­tekre van oszolva, felfordult eszünek kell annak len­nie, ki nem saját, hanem inkább idegen nemzetet akar oktatni. Ennyivel tartoztunk fel­ilágosítást adni a P. Z. megjegyzéseire s most még csak arra kérjük : le­gyen szives máskor czikkeinket hívebben fordítni, mert ez : „vétkes tévedés“ soha sem annyi, mint „verbrecherischer Fehler“, minthogy „verbreche­risch“ „gonosztevődnek, de nem ,,vétkes“-nek fe­lel meg, mi pedig tévedő írói gonosztevőnek sohasem nevezendünk. London , julius 31. 2­2 Az országos brit választások be vannak vé­gezve , melyeknek h­acsából a pártok választási bizottmányainak csakugyan siikerült, hála a nagy istennek , a parl­amenti alsó házat megalakítni. Fö­lötte nehéz ugyan meghatározni a választások poli­tikai s mathematikai eredményét, annyi azonban mégis bizonyos: a John Bullnak sok, tetőtől talpig becsületes fia, ki a választások forró s poros napjaiban szónok­lon, tiltakozott, kéz é­s lábaival hadarászott, izza­dott, és m­i ennél is több, fizetett stb. reményeiben meg jön csalva. De úgy kell neki, miért nem tarta meg szeme előtt a szent írásnak íme szavait: „És mondottam a reménynek , te hazug vagy !“ Úgy látszik hát, hogy az újból megválasztott parl­amenti alsóház igen hasonlítaná a szétoszlott házhoz, s azért nem is mondhatni, hogy a szövet­séges három országban mutatkozó demokratikus haj­lamok ellen ez­úttal szerencsésebben működtek volna a toryk, mint az 1847 évi választások alkalmakor, így p. o. a népies irányú Cardowell úr nem azért nem választatott meg Liverpoolban , mert, mint sokan állították, a nép ügyei vezetésében ügyesebb ember a megválasztott ellenénél, hanem mert erszényének nem volt kellő állandósága, mely szerint végig ki­tartott volna úgy , mint a pénz dolgában szerencsés ellenpártbelié. Plymouthban ellenben az aristokrati­­kus párt jelöltjének, hallatlan erőködéseinek ellené­re , mégis meg kellett buknia, hogy egy demokrati­kus irányú ügyvédnek helyt engedjen, sőt Slertford­­ban a tory-szinű Mahon lord épen azért szoríttatott ki parl­amenti helyéből, mert politikai hitvallá­sát, ellenjelöltje, közös választóik előtt elemezvén, megmutatta, hogy igazságos ember, tory nem is le­het. Magam is szinte azt tartanám , míg a toryk e prod­ectio chimaerájáról le nem mondanak , mert az igazságos ember valóban nem kívánhat az államtól maga részére kivételiséget, privilégiumot, mely nem az ő személyes érdemeiből eredett, s mely épen ez oknál fogva csak károsan hathat polgártársaira. De maga a brit közönség is e választások lefolyta alatt igen sokszor kitűnő jeleit adta annak, hogy a személyes érdemet és hazafiságot képes megkülön­böztetni a gebészkedő torysmus nevetséges önhitt­ségétől. Ez oknál fogva választa meg a szellemdús történetírót Macaulay urat Edinburgban, a derék Roebuck urat Sheffieldben, így a Slobbes munkáinak tudós kiadóját Mollesworth urat Southwarkban. Az emberbarát Cabbell úr megválasztatása, mely ennek távollétében, és a nélkül, hogy azt szorgalmazta volna , történt, becsületére válik mind a választók­nak , mind az elválasztottnak, ki csak amerikai philantropikus utazásából haza térte után , tudta meg érdemeinek méltánylását, melynek kétségkívül csak azért örült, hogy jó alkalmat adand neki a par­­liamentben is emberbarát­ munkáját ugyanazon buz­galommal folytathatni, minővel ő azt a parliamen­­ten kívül teljesíti. Ugyanő szellemmel ihlették Cab­bell úr választói is, kik követjük parl­amentbeni állását , épen nem jutalmul, hanem hazafi teherül tekintik, melyet csak az vihet, ki erkölcsi s anyagi tulajdonainak erejénél fogva erre föl van képesítve, mert szerintük , de véleményem szerint is, a hivatalos állás, vagyis a hivatal senkinek gyám, illetőleg táp­intézetül nem­ szolgálhat a jól rendezett államban. A fönérintett állításomat tehát, mely a szabadelvű elemnek a parl­amentbeli nem sikerült kiküszöbölését tárgyazza, sok népies irányú választással tudnám még igazolni, de ezúttal fölhagyok vele, nem akar­ván az angol toryk dühös haragját, és angol papság veszedelmes gyűlöltségét — a híres ódium theolo­­gicum-ot — szegény fejemre vonni, mert főleg az angol reactiónak e kettős tényezőjét meg kellene tá­madnom , meg bonczkésem alá vennem, s ez épen nem kellemes műtét! ragadjuk hát meg a dolog más oldalát, kérdezvén , mikép fog működni a parlia­­ment, a pártok jelen állása mellett, és váljon lehet­séges leend­e a többség szerinti kormányt vezetni, mely az angol alkotmányosságnak conditio­ ja sine qua non ? Ezen életbevágó kérdésekre kimerítőleg nem felel­hetvén, némi magyarázatkép legfölebb azt jegyez­hetjük meg, miszerint a föloszlatott parl­amenti alsó­házban négy különböző nagy párt volt, és az ó- Angolhon — élt­ az újból megválasztott alsóházban ugyanannyi nagy párton kívül, még sok tag leend, kik semmiféle párthoz nem tartozandnak; kérdés hát : va­jon a dolgok ily anomális állásában az ó-Angolhon fog-e továbbá is ó-angol-alkotmányilag élhetni? — én rég már, midőn t. i. az új politikai pártok osz­tályozásának kísérleteiről szólottam, figyelmeztettem önöket azon nehézségekre , melyek lehetlenítik a pártok politikai állásának nyilvánvaló kitüntetését, s jelenleg nem marad egyéb tenni valóm, mint ismételni érintett figyelmeztetésemet, azon megjegyzéssel, mi­szerint, tetszik vagy nem tetszik mindegy — az idő­nek oly kritikus s megérlelő pontján állunk, mely az angol­­ alkotmánynak lényeges reformját erélye­sen igényli — s úgy hiszem , hogy rövid időn be, is következendik az; addig pedig, míg t. i. e reform s jelesen a már Rüssel János lord által indítványba vett választótörvény reformja véghez menend, az új parliamentbeni pártok egyesúlyozandják egymást, miért is semmiféle nagyfontosságú bili parl­amenti tárgyalás alá nem fog vétethetni, vagy ha vétetik, nem fog átmehetni. Önök már tán olvasták is, vagy ha nem , én meg­írom önöknek, hogy az újon megválasztott parl­a­menti alsóházban egyszáz tizenhárom ügyvéd, és több hírlapíra tirend , jelesen Wexford úr a Morning Iborald szerkesztőinek egyike, Walter János a Times tulajdonosa, továbbá Duffy úr a Nation, Lucas úr a Tablet, Miall úr a Non-Conformist, Maguire úr a Cork-Examiner, végül Wilson úr az Economist hír­lapok szerkesztői. Csak a tolivérű angolok józan esze, és jó emésztésű gyomra teszi lehetségessé, hogy a vesztminiszteri gőzszü­lü palotában annyi ügyvéd , és journalista együtt szent békében tanács­­kozhassék! VEGYES HÍREK ÉS ESEMÉNYEK­ — A „Satellit“ írja, hogy Ő Felsége a Csik-Tus­­nádnál tartott nagy vadászaton, melyre a bikszádi és baczoni erdőbe 800 hajtó rendeltetett ki, egy med­vét lőtt.­­ Az itteni városi tanács hirdeti, hogy miután a tábor tartása alatt az úgynevezett nagy lópiaczot a cs. k. katonaság fogja elfoglalni, a közelgő jánosfő­­vételi marhavásár azon téren fog tartatni, mely az üllői út melletti határkorcsmát veszi körül. — A primatialis épület, hír szerint Pesten, és pe­dig az uj lipótvárosi egyházzal szemben fog épít­tetni; e végre a Sellner s az e melletti, a város tu­lajdonában létező ház fog megvásároltatni, s az épí­tés jövő tavaszszal megkezdetni. — B. Wenkheim elők­­lése alatt egy társaság ala­kult „slosszufoki társulat“ nevezete alatt, melynek czélja a körös-berettyói szabályozási társaságot mű­ködésében gyámolitni, mi által mintegy 50,000 hold föld óvatnék meg árvíz elől, mely annak, Békésme­gye békési és sárréti járásában feküvén, eddig majd­nem­ minden évben ki volt téve. — A budai országos szőlőben, septemberben tar­tandó kiállításra, más bor- és gyümölcsterjesztők is be fogják küldeni kitünőbb terményeiket. — A városi gazdasági bizottmány által a kere­­pesi és csömöri út, továbbá a kerepesi út és a kő­bányai szőlők között a városliget környékén a vas­pálya közelében, s a váczi temetőn felül fekvő vá­rosi földek jövő hó 15-dikén a hely­színen, nyilvános árverés útján, több évre haszonbérbe fognak adatni. — Mint halljuk , az itteni legtekintélyesebb nagy­kereskedők egyike, jövő tavaszszal Új-Pesten, hol nemrég több háztelket vásárolt meg, stearin-gyertya­­gyárt fog állítani. — A hengermalomhoz tartozó gépgyárból került vizipuskák minden alka­lmmal különösen czélsze­­rű­knek mutatkozván, ezen gyár újólag különböző megrendeléseket kapott, több a környékben fekvő községtől.­­ A tapasztalás bizonyítá, hogy az éretlen szilva, különösen gyermekeknél különböző betegségeket okoz, az egészségre felügyelő bizottmány különösen ezen gyümölcsre fordító figyelmét, minek következtében e napokban az egészségre nézve ártalmasnak talál­tatván , több helyütt az éretlen szilva elkoboztatott, s a Dunába vettetett. ■— E napokban közel a sóházhoz, a haltartók közelében egy férfi tökéletes öltözete találtatott a földön. Tulajdonosa valószinüleg a fürdésnél vizbe fűlt.­­ A szász királynő ő­lge f. hó 4-kén reggeli 6 órakor a prágai személyvonattal, kíséretével együtt innen Drezdába utazott. A császár ő­lge fivérei, Fer­dinand Miksa és Károly Lajos főligek a királynőt egész a pályaudvarig kisérék, hol a polgári s katonai tekintélyek megjelentek tiszteletére.­­ A forgalom az éj­zaki vaspályán igen élénk, különösen a személyvonatok annyira meg vannak néha telve, hogy kocsik hiányában szenvednek. Az érkező utazók közt igen sok idegen van Berlinből, Drezdá­ból s Németország más városaiból, kik Bécsbe men­nek, Ő Fige fogadtatásán jelen leendők. — Fons, Lajos, Rainer és János főhigek Gastein­­ban vannak, s­zept. középéig fognak ott mulatni. — Zsófia főhgnő ő cs. Inge f. hó 4-kén gőzösön Linzen át lseidbe utazott. — A porosz királynő ő felsége e napokban lseidbe váratik. — Zsófia Friderika hollandi királynő 10-dikére lseidbe váratik, hol 6 hétig fog mulatni. — Petrovich Dániel, mint az „Agr. Ztg“ írja, e pillanatban Montenegróba már megérkezett. Később körutat szándékozik tenni a szerb tartományokban, a Dunafejedelemségekben, s Belgrádot, s talán Zágrá­ KÜLFÖLD Francziaország (!) Páris , aug. 1. — Fould a ma­ga körében az igazgatásban számos és gyökeres re­formokat fog eszközölni, mert Casablanca távoztával a tuileriákból az egész korsz­elem kevés kivétellel száműzetni fog. Az aug. 15-diki ünnepély programmjának fősu­gallója maga a herczegelnök, ki annak minden rész­leteit megvitatta Romieuvel, s megállapította felosz­tását ; úgy akarta, hogy e nap gyönyörei ne öszpon­­tosittassanak egy helyre, hanem hintessenek szét az egész területen , hogy mindenütt élveztethessenek. Itt lesz egy bál, ott hajókázás, amott tűzijáték, to­vább a katonai szemle, aztán a villanyvilágítás, stb. Sehol sem lesznek fentartott helyek, mindenüvé el lehetene jutni — döfölődéssel s türelemmel. A her­czegelnök a tuileriák erkélyéről, udvarától környez­ve, hallgatandja meg a hangversenyt, s szemlélendi a tűzijátékot, onnan kocsin a Marché des Innocents-i bálba menend. — Napoleon herczeg, Jerom tábornagy fia, mint mondják, Sartiges helyébe az egyesült államokhoz követté neveztetett ki. A hirlapvilágban semmi nevezetes. Veron egy kis diplomatiai jegyzékben határozottan méltóztatik meg­ígérni gyámolítását az új kabinetnek. Az Ind.­berge levelezője írja, hogy Hirschfeld gróf tábornok, ki a porosz király által a hgelnök üdvözlé­sére küldetett volt nancyi és straszburgi útja alkal­mával, egy reclamátiót igtattatott be a „Kölner Zei­tungba,“ melyben megc­áfolja a lapok azon közle­ményét, mintha ő Napoleon Rajost császári fenség­nek szólította volna. Hirschfeld úr azt mondja, e ráfogás árnyékot vetne becsületére, és ő a herczeg­­nek nem ad más czimet, mint királyi fenség czimet, mit már atyjától bír. Ugyanezen lap levelezője írja, hogy az úgy nevezett 20 Centimes kiadásokra oly bé­lyegadó fog vettetni, mely ezeknek majdnem teljes el­tiltását jelenten­i, minthogy a rendes könyvkereske­désnek igen nagy kárára vannak. A közelebbről kinevezendő senatorok közt említik gróf Rambuteaut, volt rajna megyei főispánt, ki ifjú korában a császár egyik kamarása volt. — Párisban jul. 31-kén a 12 polgármesteri hiva­talban és 45 egyházban több mint 300 házasság köttetett. — A Bulelin de Paris szerint Guizot épen most végzi be egy kiadandó munkáját, melynek czíme: „Lesz-e Cromwellből császár.“ — A „Le Droit“ írja . A rendőrség egy nevezetes kalandort ejtett hatalmába. Ezen egyén magát a Gonzaga mantuai herczegek fényes családja utolsó ivadékának adta ki. Magát mantuai herczegnek, ró­mai sz birodalmi fejedelemnek, becsületrend vitézé­nek, sz. Szaniszló rendje nagy keresztes vitézé­nek, a lengyel de Virtute militari rend lovagának, a Megváltói rend nagy mesterének, a német birodalmi négy­ császári legfőbb rend nagy mestere helytartó­jának, a poroszorsz. érdemrend s a holsteini oroszlán rend protectorának nevezte. 1845. a nevezett egyén fényes lábon élt, s magas állású személyek által is el­fogadtatott, mert oly okleveleket mutatott elő , hogy nem kétkedhetének rangján. Lajos F. uralkodása alatt franczia tábornoki czímet keresett, s volt szó egyszer arról, hogy az idegen legio ezredesévé neveztessék ki; az alatt pedig bejárást nyert az udvarhoz. Azon­ban felfedeztetett volt, hogy Monizuszki lengyel gróf neve­ alatt az állítólagos mantuai herczeg , illetékte­lenül segélypénzt fogad el a franczia kormánytól. E felfedezés következtében kegy­vesztésbe esett, és vizsgálat rendeltetett ellene, melynek eredményét azonban meg tudta hiusitni. De azért jónak látá egy kissé visszavonulni. Most pedig néhány napja, egy fényes kocsi haj­tott az Elysée főkapuja elébe, s abból egy rend­jelekkel megrakott úr szállott ki, ki magát Gonzaga herczeg neve alatt jelentete be, s azonnal bevezet­tetni kívánta magát a köztársaság elnökéhez. Ro­­quet tábornok, kiben ezen egyén modora s hangja némi gyanút ébresztett, azt felelte, hogy az állam főnöke azon perezben senkit sem fogadhat el, mind a mellett megígérte, hogy bejelentendi az elnöknél. Mihelyt visszavonult a látogató, azonnal elküldött a tábornok a rendőrfőnökségre, s ottan róla tudakozó­dott. Felkutattak minden rávonatkozó adatot, s olya­nokat találtak feljegyezve, miknek következtében azonnal parancs adatott ki elfogatására. Tegnap mo­tozás tartatott lakásán, s felfedezték, mi módon szerzi az ál-Gonzaga herczeg fényes élete költségei fedezé­sére a jövedelmeket. Ő azon jogot bitorolta, hogy adományozhatja mindazon rendeket, melyekről fen­tebb szó volt, s drágán megfizettette azokkal, kiket hiúságok ezeknek keresésére s elfogadására rávitt. S nemcsak tisztességes polgári személyeknek adta el rendkereszteit, hanem törvényszéki büntető ítéletek által bélyegzetteknek is, így egy kalandort, ki a ma­­rasi fogházból szabadult ki, báróvá alakított át, ki aztán nagyúri magatartása által neki a gazdag kal­márok közt sok proselytát szerzett. úgy vélekednek, hogy a Gonzaga családnak, mely­nek többé semmi ivadéka nem létezik, hagyományá­ból elorzott oklevelek által volt képes a most már­ BSYáTáLOS. Múlt hó 24-kén kelt legfelsőbb határozatnál fogva, a „városkapitányság“ nevezet alatt szervezett cs­k. rend­őrhatóságok ezentúl viselendenek, bát is meglátogatandja. Oroszország, az ő, és a mon­tenegrói nép akaratában megegyezett, s megengedte, hogy mint Cernagora hospodárja Knez nevet vehes­sen föl. Feszült figyelemmel várják, hogy mivel Dá­niel egyedül világi uralkodó , ki fogja a metropolitai méltóságot elnyerni.­­ Néhány nap óta a cholera Danzigban is dü­höng. Legelőször is a lengyel tutajosoknál fejlődött ki. Berlinben a tanács két cholerakórház felállítását meg­­rendelő.

Next