Pesti Napló, 1852. augusztus (3. évfolyam, 719–743. szám)
1852-08-07 / 724. szám
VALY A NE FELEDJÜK SOHA MAGASB KÖTELESSÉGEINKET ! II. (L. A.) Első ily czimű czikkünkben, némi általános eszmék előrebocsátása után, kifejtettük röviden azon munka- és hatásköröket, melyekben a műveltebb honfiak mindegyike hivatva van hazája s nemzete, s illetőleg az emberiség iránti magasb kötelességeinek nemes betöltésére. Mi ott négy munká- s hatáskört különböztettünk meg, u. m. irodalmit, tanítóit, s országlatit (politikait), a negyedikbe soroztuk az iparűző s a jómódú vagy épen tekintélyes birtoku magánembereket. A magasb kötelességek körüli eszméink- s nézeteinket mi ama czikkben lehető röviden adtuk elő s a további fejtegetésre, megváltjuk, nem veszünk rala alkalmat, ha csak történetesen tudtunkra nem adatik, hogy egy pesti német lap, a „Fester Zeitung“ aug. 1-i számában igénytelen sorainkat szokatlan figyelmére méltatta. Megolvastuk az érdeklett lapszemlét s láttuk, hogy a „Fester Zeitungénak egyfelől, kifejtett eszméink egy részének közlése s tovább terjesztéséért köszönettel, másrészről pedig némely félreértett s roszul felfogott helyeinkre tett észrevételeire fölvilágosítással tartozunk. Hogy az emberben teremtetésekor, a szép s magas tehetségek, mikkel az anyatermészettől megáldatott, mélyen elrejtve szunyadoztak, ezt a Pester Zeitung szerint én fedeztem föl, minthogy azt eddig senki sem tudta. Mi csodálkozunk, hogy hírlapírók is vannak, kik ezt nem tudták s hogy a P. Z. szinte ezekhez tartozik. A P. Z. bizonyosan úgy képzeli, istennel társalogva, az első embert, mint azt a kis gyermekek az elemi tanodában a biblikából tanulják. De még ekkor is alig fogja a P. Z. állíthatni, mikép a legislegelső kis nemzedék társadalmi rendben szelíden és házak födele alatt, s nem vadul, durván s barlangokban élt; mikép a meztelenül kóborlók megemlékezve a teremtő szavaira: „uralkodni fogsz a szárazon és tengeren !“ — legott nyilat s puskát csináltak, melylyel a madarat s a négylábú vadat leteritsék, és hálót, melylyel a folyamok halait kifogják; hogy továbbá az első emberek tanodákkal, törvényekkel, irodalommal bírtak, tudományokat műveltek, a természetet vizsgálták, lánczhidon jártak, gőzhajón s vasúton utaztak, festettek, faragtak, tánczoltak, énekeltek, kolbászt, savanyított káposztát s puddingot ettek, pálinkát, csokoládét s limonádé gazeuse-t ittak. — bizonyítsa be a P. Z. mindezt az első emberekről, s mi el fogjuk hinni, hogy az emberben nem a szükség, nyomor, idő s maga az anyatermészet fejlesztette ki szunyadó tehetségeit. íme, ily alapos a P. Z.-nak első megjegyzése! Ezután sajnálja, hogy, midőn oda nyilatkozunk, mikép a férfin, ki irodalmi téren akar az emberiségnek használni, minden előtt legyen nemzeti irő; és hogy nincs nyomorúbb s vétkesebb tévedés, mint midőn magyar ember saját hazájában vagy legalább saját nemzete számára nem magyar, hanem idegen nyelven is, — meg nem magyaráztuk közelebbről, mit értünk a „magyar ember“ alatt ? Íme teljék kedve : kimagyarázzuk magunkat Mi irodalmi, tehát műveit magyar ember alatt — mert, jól jegyezze meg a P. Z., czikkünkben csak olyanról lehet szó — mindazokat értjük, kik önmagukat a magyar haza kainak tartják, lakjanak bár Árvában, Zágrábban, Temesvárott vagy Brassóban. Azokat, természetesen nem értjük, kik nem ismerik magukat magyaroknak. De ha csupán a tősgyökeres magyarokra vonatkoznék is intésünk, alaptalan-e az azért, mivel csak keveseknek szól? Elismerjük s tudjuk mi jól, hogy vannak esetek , melyekben az író idegen nyelvéért nemcsak menthető, hanem dicséretre is méltó; minden az irány- és czéltól függ. így , hogy csak egyet említsünk, Toldy F. költészeti kézi könyve, melyet németül irt, több hasznot s dicsőséget szerze nemzetünknek, mintha magyarul íratott volna. Pyrkert hozza fel a P. Z. s kérd minket, azon bizonyos párthoz tartozunk-e, mely ezen írónak német nyelvét sohasem tudta megbocsátni ? Mi e halhatatlan férfiúnak, kinek hazafisága előtt különben a honfiúi tisztelet legszentebb érzetével hódolunk, semmiesetre sem fogjuk soha érdemül azt felróni, hogy idegen nyelven irt, ő ezzel mit sem használt, legkevésbbé sem hatott nemzetére. S ha a magyarnak nem használ az ilyen ízó, kire gyakorol akkor hatást? a németekre bizonyára nem, mivel saját embereiket az olyan odaszegődött sohasem éri utól. Azon körülmény sem mentheti a halhatatlan főpapot, hogy soká lakván hazáján kívül, leginkább ott irt németül. Olvassátok meg Falusi Ferencznek azon sorait, melyeket 1741-ben Rómában irt, s megtanuljátok, mint kell magát az irodalmi pályára hivatott,de a sors által külföldre sodrott magyarnak viselnie! Ezzel azonban legkevésbé sem akarjuk kilobbitni különben jeles munkái nagy érdemét. Egyébiránt a nagy Pyrkernek német költeményeinél sokkal szebb tettei vannak, melyek iránta a késő honfiak keblét örök tiszteletre fogják gyulasztani. Azt, hogy Magyarhonban kevesen olvasnak németül, mi nem állítottuk s bizonyos tekintetben épen irodalmunk s művelődésünk érdekében nem is óhajtjuk. Különben, hogy melyik nyelven olvasnak többet, azt úgy hisszük a P. Z. saját körülményeiből legbiztosabbak fogja megítélni. Kár volt továbbá azt hinnie, mikép mi a német könyvek olvasásában veszélyt látunk; inkább óhajtjuk, hogy a német gazdag és gyönyörű irodalom ismerete, amennyiben saját művelődésünkben segédkezet nyújt, minél átalánosb legyen. Az ó-klassicus irodalmakat pedig nem hogy gáncsolnék, hanem inkább csekély tehetségünk szerint magunk is műveljük. Ám távol legyen, hogy a latinul írást helyeselni tudnék; e nyelvtanulása nem czél többé, hanem csak eszköz. Végre azt mondja nekünk a P. Z. hogy a tudománynak ma, miként a művészetnek nincsen hazája, s hogy a jeles mű nemcsak Magyarhonban, hanem messze annak határain túl is elismerést szerez magának. Ebből következik, hogy a németek is írjanak inkább francziául, minthogy a nyelv mégis kiterjedettebb a németnél, így okoskodva csizmadiát fog az ember. Mind igaz az, hogy az egész világ hazája a tudománynak is, de miután az írónak tiszte oktatni az emberiséget, az emberiség pedig nemzetekre van oszolva, felfordult eszünek kell annak lennie, ki nem saját, hanem inkább idegen nemzetet akar oktatni. Ennyivel tartoztunk felilágosítást adni a P. Z. megjegyzéseire s most még csak arra kérjük : legyen szives máskor czikkeinket hívebben fordítni, mert ez : „vétkes tévedés“ soha sem annyi, mint „verbrecherischer Fehler“, minthogy „verbrecherisch“ „gonosztevődnek, de nem ,,vétkes“-nek felel meg, mi pedig tévedő írói gonosztevőnek sohasem nevezendünk. London , julius 31. 22 Az országos brit választások be vannak végezve , melyeknek hacsából a pártok választási bizottmányainak csakugyan siikerült, hála a nagy istennek , a parlamenti alsó házat megalakítni. Fölötte nehéz ugyan meghatározni a választások politikai s mathematikai eredményét, annyi azonban mégis bizonyos: a John Bullnak sok, tetőtől talpig becsületes fia, ki a választások forró s poros napjaiban szónoklon, tiltakozott, kéz és lábaival hadarászott, izzadott, és mi ennél is több, fizetett stb. reményeiben meg jön csalva. De úgy kell neki, miért nem tarta meg szeme előtt a szent írásnak íme szavait: „És mondottam a reménynek , te hazug vagy !“ Úgy látszik hát, hogy az újból megválasztott parlamenti alsóház igen hasonlítaná a szétoszlott házhoz, s azért nem is mondhatni, hogy a szövetséges három országban mutatkozó demokratikus hajlamok ellen ezúttal szerencsésebben működtek volna a toryk, mint az 1847 évi választások alkalmakor, így p. o. a népies irányú Cardowell úr nem azért nem választatott meg Liverpoolban , mert, mint sokan állították, a nép ügyei vezetésében ügyesebb ember a megválasztott ellenénél, hanem mert erszényének nem volt kellő állandósága, mely szerint végig kitartott volna úgy , mint a pénz dolgában szerencsés ellenpártbelié. Plymouthban ellenben az aristokratikus párt jelöltjének, hallatlan erőködéseinek ellenére , mégis meg kellett buknia, hogy egy demokratikus irányú ügyvédnek helyt engedjen, sőt Slertfordban a tory-szinű Mahon lord épen azért szoríttatott ki parlamenti helyéből, mert politikai hitvallását, ellenjelöltje, közös választóik előtt elemezvén, megmutatta, hogy igazságos ember, tory nem is lehet. Magam is szinte azt tartanám , míg a toryk e prodectio chimaerájáról le nem mondanak , mert az igazságos ember valóban nem kívánhat az államtól maga részére kivételiséget, privilégiumot, mely nem az ő személyes érdemeiből eredett, s mely épen ez oknál fogva csak károsan hathat polgártársaira. De maga a brit közönség is e választások lefolyta alatt igen sokszor kitűnő jeleit adta annak, hogy a személyes érdemet és hazafiságot képes megkülönböztetni a gebészkedő torysmus nevetséges önhittségétől. Ez oknál fogva választa meg a szellemdús történetírót Macaulay urat Edinburgban, a derék Roebuck urat Sheffieldben, így a Slobbes munkáinak tudós kiadóját Mollesworth urat Southwarkban. Az emberbarát Cabbell úr megválasztatása, mely ennek távollétében, és a nélkül, hogy azt szorgalmazta volna , történt, becsületére válik mind a választóknak , mind az elválasztottnak, ki csak amerikai philantropikus utazásából haza térte után , tudta meg érdemeinek méltánylását, melynek kétségkívül csak azért örült, hogy jó alkalmat adand neki a parliamentben is emberbarát munkáját ugyanazon buzgalommal folytathatni, minővel ő azt a parliamenten kívül teljesíti. Ugyanő szellemmel ihlették Cabbell úr választói is, kik követjük parlamentbeni állását , épen nem jutalmul, hanem hazafi teherül tekintik, melyet csak az vihet, ki erkölcsi s anyagi tulajdonainak erejénél fogva erre föl van képesítve, mert szerintük , de véleményem szerint is, a hivatalos állás, vagyis a hivatal senkinek gyám, illetőleg tápintézetül nem szolgálhat a jól rendezett államban. A fönérintett állításomat tehát, mely a szabadelvű elemnek a parlamentbeli nem sikerült kiküszöbölését tárgyazza, sok népies irányú választással tudnám még igazolni, de ezúttal fölhagyok vele, nem akarván az angol toryk dühös haragját, és angol papság veszedelmes gyűlöltségét — a híres ódium theologicum-ot — szegény fejemre vonni, mert főleg az angol reactiónak e kettős tényezőjét meg kellene támadnom , meg bonczkésem alá vennem, s ez épen nem kellemes műtét! ragadjuk hát meg a dolog más oldalát, kérdezvén , mikép fog működni a parliament, a pártok jelen állása mellett, és váljon lehetséges leende a többség szerinti kormányt vezetni, mely az angol alkotmányosságnak conditio ja sine qua non ? Ezen életbevágó kérdésekre kimerítőleg nem felelhetvén, némi magyarázatkép legfölebb azt jegyezhetjük meg, miszerint a föloszlatott parlamenti alsóházban négy különböző nagy párt volt, és az ó- Angolhon — élt az újból megválasztott alsóházban ugyanannyi nagy párton kívül, még sok tag leend, kik semmiféle párthoz nem tartozandnak; kérdés hát : vajon a dolgok ily anomális állásában az ó-Angolhon fog-e továbbá is ó-angol-alkotmányilag élhetni? — én rég már, midőn t. i. az új politikai pártok osztályozásának kísérleteiről szólottam, figyelmeztettem önöket azon nehézségekre , melyek lehetlenítik a pártok politikai állásának nyilvánvaló kitüntetését, s jelenleg nem marad egyéb tenni valóm, mint ismételni érintett figyelmeztetésemet, azon megjegyzéssel, miszerint, tetszik vagy nem tetszik mindegy — az időnek oly kritikus s megérlelő pontján állunk, mely az angol alkotmánynak lényeges reformját erélyesen igényli — s úgy hiszem , hogy rövid időn be, is következendik az; addig pedig, míg t. i. e reform s jelesen a már Rüssel János lord által indítványba vett választótörvény reformja véghez menend, az új parliamentbeni pártok egyesúlyozandják egymást, miért is semmiféle nagyfontosságú bili parlamenti tárgyalás alá nem fog vétethetni, vagy ha vétetik, nem fog átmehetni. Önök már tán olvasták is, vagy ha nem , én megírom önöknek, hogy az újon megválasztott parlamenti alsóházban egyszáz tizenhárom ügyvéd, és több hírlapíra tirend , jelesen Wexford úr a Morning Iborald szerkesztőinek egyike, Walter János a Times tulajdonosa, továbbá Duffy úr a Nation, Lucas úr a Tablet, Miall úr a Non-Conformist, Maguire úr a Cork-Examiner, végül Wilson úr az Economist hírlapok szerkesztői. Csak a tolivérű angolok józan esze, és jó emésztésű gyomra teszi lehetségessé, hogy a vesztminiszteri gőzszülü palotában annyi ügyvéd , és journalista együtt szent békében tanácskozhassék! VEGYES HÍREK ÉS ESEMÉNYEK — A „Satellit“ írja, hogy Ő Felsége a Csik-Tusnádnál tartott nagy vadászaton, melyre a bikszádi és baczoni erdőbe 800 hajtó rendeltetett ki, egy medvét lőtt. Az itteni városi tanács hirdeti, hogy miután a tábor tartása alatt az úgynevezett nagy lópiaczot a cs. k. katonaság fogja elfoglalni, a közelgő jánosfővételi marhavásár azon téren fog tartatni, mely az üllői út melletti határkorcsmát veszi körül. — A primatialis épület, hír szerint Pesten, és pedig az uj lipótvárosi egyházzal szemben fog építtetni; e végre a Sellner s az e melletti, a város tulajdonában létező ház fog megvásároltatni, s az építés jövő tavaszszal megkezdetni. — B. Wenkheim előklése alatt egy társaság alakult „slosszufoki társulat“ nevezete alatt, melynek czélja a körös-berettyói szabályozási társaságot működésében gyámolitni, mi által mintegy 50,000 hold föld óvatnék meg árvíz elől, mely annak, Békésmegye békési és sárréti járásában feküvén, eddig majdnem minden évben ki volt téve. — A budai országos szőlőben, septemberben tartandó kiállításra, más bor- és gyümölcsterjesztők is be fogják küldeni kitünőbb terményeiket. — A városi gazdasági bizottmány által a kerepesi és csömöri út, továbbá a kerepesi út és a kőbányai szőlők között a városliget környékén a vaspálya közelében, s a váczi temetőn felül fekvő városi földek jövő hó 15-dikén a helyszínen, nyilvános árverés útján, több évre haszonbérbe fognak adatni. — Mint halljuk , az itteni legtekintélyesebb nagykereskedők egyike, jövő tavaszszal Új-Pesten, hol nemrég több háztelket vásárolt meg, stearin-gyertyagyárt fog állítani. — A hengermalomhoz tartozó gépgyárból került vizipuskák minden alkalmmal különösen czélszerűknek mutatkozván, ezen gyár újólag különböző megrendeléseket kapott, több a környékben fekvő községtől. A tapasztalás bizonyítá, hogy az éretlen szilva, különösen gyermekeknél különböző betegségeket okoz, az egészségre felügyelő bizottmány különösen ezen gyümölcsre fordító figyelmét, minek következtében e napokban az egészségre nézve ártalmasnak találtatván , több helyütt az éretlen szilva elkoboztatott, s a Dunába vettetett. ■— E napokban közel a sóházhoz, a haltartók közelében egy férfi tökéletes öltözete találtatott a földön. Tulajdonosa valószinüleg a fürdésnél vizbe fűlt. A szász királynő őlge f. hó 4-kén reggeli 6 órakor a prágai személyvonattal, kíséretével együtt innen Drezdába utazott. A császár őlge fivérei, Ferdinand Miksa és Károly Lajos főligek a királynőt egész a pályaudvarig kisérék, hol a polgári s katonai tekintélyek megjelentek tiszteletére. A forgalom az éjzaki vaspályán igen élénk, különösen a személyvonatok annyira meg vannak néha telve, hogy kocsik hiányában szenvednek. Az érkező utazók közt igen sok idegen van Berlinből, Drezdából s Németország más városaiból, kik Bécsbe mennek, Ő Fige fogadtatásán jelen leendők. — Fons, Lajos, Rainer és János főhigek Gasteinban vannak, szept. középéig fognak ott mulatni. — Zsófia főhgnő ő cs. Inge f. hó 4-kén gőzösön Linzen át lseidbe utazott. — A porosz királynő ő felsége e napokban lseidbe váratik. — Zsófia Friderika hollandi királynő 10-dikére lseidbe váratik, hol 6 hétig fog mulatni. — Petrovich Dániel, mint az „Agr. Ztg“ írja, e pillanatban Montenegróba már megérkezett. Később körutat szándékozik tenni a szerb tartományokban, a Dunafejedelemségekben, s Belgrádot, s talán Zágrá KÜLFÖLD Francziaország (!) Páris , aug. 1. — Fould a maga körében az igazgatásban számos és gyökeres reformokat fog eszközölni, mert Casablanca távoztával a tuileriákból az egész korszelem kevés kivétellel száműzetni fog. Az aug. 15-diki ünnepély programmjának fősugallója maga a herczegelnök, ki annak minden részleteit megvitatta Romieuvel, s megállapította felosztását ; úgy akarta, hogy e nap gyönyörei ne öszpontosittassanak egy helyre, hanem hintessenek szét az egész területen , hogy mindenütt élveztethessenek. Itt lesz egy bál, ott hajókázás, amott tűzijáték, tovább a katonai szemle, aztán a villanyvilágítás, stb. Sehol sem lesznek fentartott helyek, mindenüvé el lehetene jutni — döfölődéssel s türelemmel. A herczegelnök a tuileriák erkélyéről, udvarától környezve, hallgatandja meg a hangversenyt, s szemlélendi a tűzijátékot, onnan kocsin a Marché des Innocents-i bálba menend. — Napoleon herczeg, Jerom tábornagy fia, mint mondják, Sartiges helyébe az egyesült államokhoz követté neveztetett ki. A hirlapvilágban semmi nevezetes. Veron egy kis diplomatiai jegyzékben határozottan méltóztatik megígérni gyámolítását az új kabinetnek. Az Ind.berge levelezője írja, hogy Hirschfeld gróf tábornok, ki a porosz király által a hgelnök üdvözlésére küldetett volt nancyi és straszburgi útja alkalmával, egy reclamátiót igtattatott be a „Kölner Zeitungba,“ melyben megcáfolja a lapok azon közleményét, mintha ő Napoleon Rajost császári fenségnek szólította volna. Hirschfeld úr azt mondja, e ráfogás árnyékot vetne becsületére, és ő a herczegnek nem ad más czimet, mint királyi fenség czimet, mit már atyjától bír. Ugyanezen lap levelezője írja, hogy az úgy nevezett 20 Centimes kiadásokra oly bélyegadó fog vettetni, mely ezeknek majdnem teljes eltiltását jelenteni, minthogy a rendes könyvkereskedésnek igen nagy kárára vannak. A közelebbről kinevezendő senatorok közt említik gróf Rambuteaut, volt rajna megyei főispánt, ki ifjú korában a császár egyik kamarása volt. — Párisban jul. 31-kén a 12 polgármesteri hivatalban és 45 egyházban több mint 300 házasság köttetett. — A Bulelin de Paris szerint Guizot épen most végzi be egy kiadandó munkáját, melynek czíme: „Lesz-e Cromwellből császár.“ — A „Le Droit“ írja . A rendőrség egy nevezetes kalandort ejtett hatalmába. Ezen egyén magát a Gonzaga mantuai herczegek fényes családja utolsó ivadékának adta ki. Magát mantuai herczegnek, római sz birodalmi fejedelemnek, becsületrend vitézének, sz. Szaniszló rendje nagy keresztes vitézének, a lengyel de Virtute militari rend lovagának, a Megváltói rend nagy mesterének, a német birodalmi négy császári legfőbb rend nagy mestere helytartójának, a poroszorsz. érdemrend s a holsteini oroszlán rend protectorának nevezte. 1845. a nevezett egyén fényes lábon élt, s magas állású személyek által is elfogadtatott, mert oly okleveleket mutatott elő , hogy nem kétkedhetének rangján. Lajos F. uralkodása alatt franczia tábornoki czímet keresett, s volt szó egyszer arról, hogy az idegen legio ezredesévé neveztessék ki; az alatt pedig bejárást nyert az udvarhoz. Azonban felfedeztetett volt, hogy Monizuszki lengyel gróf neve alatt az állítólagos mantuai herczeg , illetéktelenül segélypénzt fogad el a franczia kormánytól. E felfedezés következtében kegyvesztésbe esett, és vizsgálat rendeltetett ellene, melynek eredményét azonban meg tudta hiusitni. De azért jónak látá egy kissé visszavonulni. Most pedig néhány napja, egy fényes kocsi hajtott az Elysée főkapuja elébe, s abból egy rendjelekkel megrakott úr szállott ki, ki magát Gonzaga herczeg neve alatt jelentete be, s azonnal bevezettetni kívánta magát a köztársaság elnökéhez. Roquet tábornok, kiben ezen egyén modora s hangja némi gyanút ébresztett, azt felelte, hogy az állam főnöke azon perezben senkit sem fogadhat el, mind a mellett megígérte, hogy bejelentendi az elnöknél. Mihelyt visszavonult a látogató, azonnal elküldött a tábornok a rendőrfőnökségre, s ottan róla tudakozódott. Felkutattak minden rávonatkozó adatot, s olyanokat találtak feljegyezve, miknek következtében azonnal parancs adatott ki elfogatására. Tegnap motozás tartatott lakásán, s felfedezték, mi módon szerzi az ál-Gonzaga herczeg fényes élete költségei fedezésére a jövedelmeket. Ő azon jogot bitorolta, hogy adományozhatja mindazon rendeket, melyekről fentebb szó volt, s drágán megfizettette azokkal, kiket hiúságok ezeknek keresésére s elfogadására rávitt. S nemcsak tisztességes polgári személyeknek adta el rendkereszteit, hanem törvényszéki büntető ítéletek által bélyegzetteknek is, így egy kalandort, ki a marasi fogházból szabadult ki, báróvá alakított át, ki aztán nagyúri magatartása által neki a gazdag kalmárok közt sok proselytát szerzett. úgy vélekednek, hogy a Gonzaga családnak, melynek többé semmi ivadéka nem létezik, hagyományából elorzott oklevelek által volt képes a most már BSYáTáLOS. Múlt hó 24-kén kelt legfelsőbb határozatnál fogva, a „városkapitányság“ nevezet alatt szervezett csk. rendőrhatóságok ezentúl viselendenek, bát is meglátogatandja. Oroszország, az ő, és a montenegrói nép akaratában megegyezett, s megengedte, hogy mint Cernagora hospodárja Knez nevet vehessen föl. Feszült figyelemmel várják, hogy mivel Dániel egyedül világi uralkodó , ki fogja a metropolitai méltóságot elnyerni. Néhány nap óta a cholera Danzigban is dühöng. Legelőször is a lengyel tutajosoknál fejlődött ki. Berlinben a tanács két cholerakórház felállítását megrendelő.