Pesti Napló, 1852. augusztus (3. évfolyam, 719–743. szám)

1852-08-04 / 721. szám

állami legújabb leírása.“ Azon nagy változás mel­lett, melyet Magyarország a legújabb időben szen­vedett, egy ily munka igen kedvesen fogadtatik, fő­leg, ha mint ez hivatalos adatokon alapszik. Az első kötet 35 ivén Pest-Buda leírását tartalmazza, egy Lipcsében készült kőnyomatú térképével a két test­vérvárosnak. — Az ország minden részeiből írják , miszerint évek óta annyi gyümölcs nem termett, mint ez év­ben ; a szilva különösen igen jó5, s rendkívüli menyi­­ségben termett. — A felügyelő orgánumok rendeletére, a zöldség- és főzelékárulónek, kiknek eddig szokásukban volt a zöldségről lehulló leveleket az utczán hagyni, me­lyek rothadásnak indulván , egészségtelen gőzöket fejtettek ki, ezután tartoznak mindjárt, miután árui­kat eladták, a hulladékokat összetakaritni, s a helyet tisztára seperni. — Azon számos vizbefulási esetek, melyek újabb időben Pest és Buda közt előfordultak, alkalmat szolgáltattak arra, hogy már most a Duna két part­ján mentőcsolnakok lesznek, melyeken jó úszó egyé­nek minden pillanatban készen leendnek előforduló szerencsétlenségben azonnal segitni.­­ A gyakorlati haszon, melyet az ily mentőcsolnakok , a­hol beho­zattak, felmutattak, itt sem fog kimaradni. A men­tési­ dijak azonban kettős ösztönül fognak szolgálni, hogy a hajósok ezen tisztes kötelességet minél lel­kiismeretesebben teljesítsék.­­ A hatóság három gyümölcsárusnőnek, kik a gyümölcsárulást nagyban űzték , s e czélból több raktárt bérlettek ki , nyomára jött, s valószínűleg egész gyümölcskészletük el fog koboztatni. — Jóllehet a gyümölcs ez évben majdnem min­denütt szépen megtermett, mégis Pesten egypár kis alma, annak, ki azt talán meg akarná enni, legalább három pengő krajczárjába kerül. — Legutóbbi napokban ismét több eltévedt gyer­meket fogtak fel, kik szüleiknek sem lakását sem nevét megmondani nem tudták ; a rendőrség a város­házához vitte őket, honnan az aggódó szülök ismét elvitték. — Tegnapelőtt délelőtt a váczi­ utczában egy nap­számos lármája s kiáltozásai által nagy figyelmet gerjesztett az elmenőkben ; később kiviláglott, hogy a szerencsétlen tébolyodott, ennél fogva a Rókus­­kórházba vitetett. — Szerb Elemérről a következő szomorú s bor­zasztó eseményről tudósitnak : egy oda való lakos, nejét, ki minden órán várandó volt, megfojtó, s igy kétszeres gyilkosságot követett el. Ezen borzasztó tettre, mint mondják szerelemféltés vitte volna őt. A bűntettes elfogatott, s a törvényhatóság kezeibe adatott. — Miskolczon jelenen gőzfürdőt épitnek. Magyar­­országon alig létezik három vagy négy ily nemű in­tézet , azért is igen kívánatos volna , ha Miskolcz példáját több városok is követnék.­­ A közoktatási minisztérium a teresianumi gym­­nasiumban megürült természetrajzi és természettani tanszékre Bozdoci Gusztáv drt. a lőcsei kath. gym­­­násiumtól nevezte ki. — Varga István rabló, ki Veszprém­ és Szala­­megye békés lakóit 1849 óta folytonosan nyugtala­nító, végre a cs. kir. csendőrség által behozatott, s julius 5-kén Tapolczán, rögtönitélő­ törvény szerint felakasztatott. KÜLFÖLD. Francziaország­ (!) Páris, jul. 28. — Az Indép. berge-nek írják Párisból, hogy Napoleon Lajos csak­ugyan dynastia alapításáról gondolkozik. Jól értesült egyének azt állítják, hogy a minden dynastiának alap­feltétele az állam főnökére nézve megvalósuland,— mielőtt egy hónap eltelnék, s hogy az aug. 15-ki ünnepélynek könnyen kettős lesz czélja. Ha, mint azt minden mutatni látszik , a herczegelnök válasz­tása a svéd herczegnőre esett, úgy e nagy tény be­végzését nem hátráltathatná egyéb , mint az atyai fenség részéről jövő habozás. Was a herczeg emlékszik ugyan talán egy kissé, hogy (különös dolog), ha a mostani kormány feje az ő leányának trónt akar adni, az államfőnek nagy­bátyja, az ő atyjától, Gusztáv Adolf ő felségétől, trónt rabolt el. Egyébiránt az Elysée belsejében igen élénk hit, igen lelkesedő áldozatkészség létezik, azon császár­sági dynastiai eventalitásokkal szemben, melyek a herczegelnökre nézve oly közellevőknek tetszenek. Künn minden sokkal csendesebb. Észrevehetni, hogy a herczegelnök már több ideje nem jött érintkezésbe a főkülhatalmasságok képviselőivel, lord Cowley, Hübner , Ki­seleff úrral. Történet-e ez , vagy pedig azért teszi, hogy minden alkalmat kikerüljön nyilat­kozatokra e komoly kérdés fölött, melynek egyéb­iránt, a franczia állam főnöke, mennyire ez őt magát illeti, egyedüli bírája. — Párisban igen keveset foglalkoznak a helyha­tósági választásokkal; ez onnan kimagyarázandó, hogy a főváros municipális tanácsa különös módon van egy­bealkotva, s jelenleg ottan nem forognak fel választások. A megyékben egy kissé többet fog­lalkoznak azokkal, a­nélkül, hogy valamely nagyobb élénkség volna észrevehető. A főispánok által támo­gatott jelöltek kétségkívül legtöbb helyt nagy több­séggel meg fognak választatni, mindamellett a kor­mány győzedelme e választásokban kevésbé lesz teljes, mint a törvényhozótestre történtekben; van­nak helyek, hol ellenzéki jelöltek fognak el vá­lasztatni. — Az ügy­védek kara tegnap megnyitotta tanácsát. Midőn a politika ki van zárva természetes teréről, oly mezőre költözik át, hol sohasem kellene feltűn­nie. Eddig elő Párisban az ügyvédi kar által az ügy­védi tanácsra tett választások mentek voltak minden politikai gondolattól. Ellenben ha a tegnapi válasz­tások eredményéből ítélünk, azt kell mondanunk, hogy most nem hiányzott ezekből egészen a politika, s a szavazás által némi ellenzéki szellem nyilvánult. — Egymás után hunynak el a császárság utolsó tábornokai. Előbb Anthouard, Coutard, O’Donnell; aztán Marmont, Gérard, Excelmans; most a sor Gourgandra lőve, a korszakból egyik legifjabbikra. Báró Gourgand Gáspár, tüzér tábornagy, becsület­­rend nagykeresztes vitéze, egykor Napoleon, s ké­sőbb Lajos­ Fülöp segéde, 1783. sept. 11-én szüle­tett, 16­ éves korában a polytechnicumba vétetett fel; két év múlva a chalonsi katonai iskolába lépett át, s 1802-ben a 6-dik tüzérezredbe lépett be al­hadnagyul. Minthogy csapatja a boulognei táborhoz tartozott, Foucher tábornok segédévé lön. Az ifjú katonatiszt részt vett azután a németországi hadjá­ratban, nevezetesen az ulmi, bécsi ütközetben, a Du­­náni átkelésnél is ott volt, és Auszterlitznél nehéz sebet kapott. Az 1807-diki táborozásban Pultusk mellett nyeré meg a becsületrendjét, s az ostrolen­­kai ütközet után kapitánynyá lön. A spanyol há­borúban Saragossánál tünteté ki magát. Ott volt az Abensberg, Eckmühl, Regensburg, Esslingen s wa­­grand ütközetben. A békekötés után a versaillesi fegyvergyárba küldetett. Később Danzigba jött, s Napóleon segédtisztjei közé vétetett fel. Azóta min­dig Napóleon személye közelében maradt. Kétszer mentette meg a császár életét, Moskauban és Brien­­neben, és követte őt Sz.-Helena szigetére. Egészségi tekintetek­ot onnan távozni kényszeriték, s Angliába költözött át. Onnan írta levelét Maria-Luizhez, mely­ben esdeklék hozzá, tenne lépéseket a sz.-helenai fogolyért. Nemsokára azután kiadta az 1815-diki hadjáratról irt történeti munkáját. 1821-ben tért vissza Francziaországba, s kitöröltetett a hadsereg listájából, Montholonnal együtt adta ki a sz­helenai napóleoni emlékiratokat 8 kötetben, később Ségur „A nagy hadsereg története“ czímű munkájára egy kritikai felvilágosítást irt, melynek következménye egy közte­s Ségur közötti párviadal lett. 1830-ban újra belépett a hadseregbe, s Páris és Vincennes tü­zérségi parancsnokává neveztetett ki. 1835-ben tá­bornokká s Lajos Fülöp tábornoki segédévé nevezte­tett ki. Február óta Gourgand a párisi nemzetőrség első légiója ezredesévé választatott el. A monarchia alatt a pair kamarában, a respublica alatt az 1849-ki törvényhozó­ testben ült. Gourgand ma temettetett el Louis St.-Antoin tem­plomában. A gyász­menet élén fia Gourgand Napo­leon lépett. Páris, júl. 29. — A Moniteur végre megszólalt, Drouin de Lhuys neveztetett ki külügyminiszterré Turgot helyébe, Magne közmunkás miniszterré Le­­febvre-Duruflé helyébe. Lefebvre-Duruflé ugyanazon elnöki rendeletnél fogva senatorrá neveztetett ki, s a Patrie szerint 30,000 francnyi dotatiót nyert. Ba­­roche, az államtanács alelnöke, részt veend a minisz­tertanács munkálataiban, s ennek üléseiben tanács­kozó szavazattal bírand, mi által azonban csak tör­­vényesíttetett az, mi már tettleg létezett, mert Ba­­roche több idő óta bejárt a miniszteri tanácsülésekbe. A Moniteur reggeli lapja nem szólott volt Casa­­blancá­ról, de a nap folytán egy pótlék jelent m­eg a hivatalos laphoz, mely jelenté az államminiszter lelépését, egyszersmind kötelezett belépését a sena­­tusba. Ki lesz Casablanca utódja, még nem tudatik. Annyi bizonyos, hogy ezen államminiszterség eddig­elő nem mutatkozott valami különös fontosságúnak, minőnek pedig eleinte váratok. Beszélnek Barrot Ferdinandról, ki ezen állomásra lenne kinézve, de még eddig bizonyost nem tudhatni. Turgot csak a Moniteur jul. 30-diki reggeli lapjában közölt ren­delet által neveztetett ki, hasonlóképen senatorrá. Mely körülmény azért megjegyzendő, mivel már sok helytt beszélték volt, hogy Turgot az elnöknél kegy­vesztésbe esett. A dolgot úgyis beszélik el, hogy Turgot, cserében a külügyi tárcsáért, megkínáltatott volt az államminiszterséggel, de ő ebben kisebbítést látott, s úgyis nyilatkozott az elnöknek, kérvén, hogy akkor legalább a minisztertanácsi elnökség ruház­­tassék rá. Mire az elnök megjegyezte, hogy ez jel­adás lenne minden miniszter lemondására; ekkor Turgot beadta tiszta egyszerű lemondását. Drouin de Lhuys kineveztetését a diplom­atiai kar bizonynyal kedvesen vette. S átalában azt lehet mon­dani, hogy az új kinevezések által az elnök minisz­tériumát administratív szellemben erősítette meg. Beszélik, hogy Stephanie nagyherczegnő kinek több viszonyai vannak az európai diplomatiával s ki nagy politikai ügytapasztalattal bir, tanácsai által sokat tett arra, hogy az elnök az ügyvitelben régibb idő óta jártas férfiakat igyekezzék maga részére meg­nyerni. Mi legyen azonban különös oka ezen miniszteri szemé­lyváltozásoknak, bizonyossággal annyival ke­vésbé lehet tudni, mivel Lefebvre-Durusfé igen nagy önfelszánással viseltetett az elnök irányában, s nem szállott szembe sem eszméivel, sem terveivel, sem határozataival. Turgot marquis, határozottan, szilár­dul követte az elnök külpolitikai eszméit, s haszon­nal szolgált neki neve, tekintélye, becsületessége és szavának állása által. A két új miniszter ma reggel már el is foglalta hivatalos lakását az illető minisztériumi hotelekben.­­ Tegnap éjjel égés volt a belügyminisztériumban. Persigny néhány barátjának ebédet adott. Ebéd után abban egyeztek meg, hogy menjenek az operaházba csatlakozni a herczegelnökhöz. Féltizenkettőre jőve haza, a miniszter egy kabinetben dolgozott háló­szobája mellett, míg nejét egy kis bondok­ban szoba­leánya levetkőztette. A szobaleány egy perczig eltá­vozott asszonyától, hogy meggyújtsa az éjjeli mécset, s nem vette észre, hogy az égő gyufát a mousseline és csipkével borított öltözőre dobta. Egy percz múlva az egész szoba lángban volt. Persignyné férjéhez sza­ladt , ki hasonlóképen nem birt behatolni a kigyult szobába, melyben minden porrá égett. E szoba mű­vészet s ízlés remeke volt; a miniszter azt nemrég házasodása alkalmával díszittette volt fel; felséges képek voltak, s ott volt az asszonynak egész öltözéke, minden csipkéi, cad­emirjei, ékszerei stb. Nem tudtak megmenteni egyebet, mint néhány gyémántot. A kár kétszázezer frankra tétetik. Persigny urnak és nejé­nek titkára szobájába kelle menekülni. Maupas mi­niszter szomszéd minisztériumából észrevéve a lángo­kat, egyik első szaladt oda segítségre; a tűz az épü­letben nem tett egyéb kárt. — Az Ind. Beige levelezője azt írja , hogy Wasa herczegnő­­szül. 1834-ben­ közelebbről Bécsbe menend , hogy oktatást nyerjen a kath. vallásban. — A mai Moniteur a fontos kinevezési oklevelek után egy főczikket hoz nem hivatalos részében, mely elárulja a kormány némely aggodalmait a fenforgó municipális választásoknak nem végeredménye, ha­nem a miatt, hogy néhány helytt csakugyan meg­­veretést szenvedend. Két akadály győzendő le: egyik a választók közönyössége, kik egészen a kormányra bízzák magukat, s elszoknak a politikai élettől; mig az ellenzék felemeli fejét s itt ott sikert nyer; másik, hogy a nemrég letett polgármesterek, kik a né­pességgel igen élénk érintkezésben állanak, nagy kinézéssel bírnak arra, hogy a községi tanácsokba elválasztatnak. Ezen aggodalmat igazolják a tények. Mert míg p. o. Toulouseban minden kormányt jelölt megválasztatott , Montpellierben mind megbukott. Egyébiránt a hatóság mindenütt, tartózkodás és el­­tagadás nélkül erélyesen közbenjárul. A Lot-et- Garonne megyei főispán egy nyílt levél által ellene nyilatkozott Rayneval jelöltségének, „mert Rayne­­val úr magát csak a kormány és igazgatás iránt mondja áldozatkésznek, nem pedig különösen a hg iránt, ki az országot megmentette.“ — Még szigorúbban kezdenek felügyelni a sajtóra és könyvkereskedésre. Több megidéztetett s megin­tetett , hogy jól vigyázzon , mert könnyen el találja veszteni nyomdajogát. A könyvvel házalók ellen pe­dig legközelebbről igen komoly rendszabályhoz nyúlt a kormány. Eddig elő kormányilag láttamoztatott a há­zaló csomagában találtató könyvek catalogusa, s a helyhatóságoknak a gyakran hosszú katalógust nehéz volt egybevetni a nyalábban találtató könyvekkel, most pedig minden munka abban el fog láttatni egy kis bélyeggel, mely hamisítás nélkül után nem csi­nálható , e bűnre pedig gályarabság büntetése van szabva. A bélyeg mintája előre megküldetik a ható­ságoknak. SHAKESPEARE JELLEMZÉSE. Gervinus után. Számtalanok azon néppontok, melyekből e sok­oldalú költő tehetségét, jellemét és művészetét meg­ítélhetni ; véletlen azon anyag , melyből egy ily ál­talános tárgyalás fonala lehozható, s m­egmérhetlen már akkor is, ha csak azt vesszük tekintetbe, mit oly sok szellemdús ítész róla találólag mondott. Itt épen oly nehéz valami újat mondani, mint rövid­nek lenni. Mennyivel nehezebb feladat ez , annyival inkább érdem- és iránybeli dolog, arra szorítkozni, hogy tárgyalásunknak kevés , határozott és lehető­leg termékeny szempontokat válaszszunk. Két tételt állítottunk fel magunknak e tárgy meg­vitatásában : hogy Si. az újabb drámában, mint a faj és faj törvényeinek kijelentő lángelméje , azon helyen áll, melyet Homer, a hősköltemény történetében elfoglal, és hogy ő , mint az emberek és emberi dolgok leg­mélyebb ismerője, elvitázhatlan tekintélyű tanító s a választásra legérdemesebb vezető a világ- és életre nézve. E nézpontból indultunk ki, s ide fogunk visszatérni mindenütt fejtegetéseink közben. Bármennyire ismerték is el újabb időkben Si. te­remtő lángelméjét, sokakra nézve tisztán különösség­nek fog tetszeni még ma is, ha Homer mellé, ki csak­nem 3000 éven át, a művészi ízlés minden változá­sait legyőzte, egy költőt állítunk, kiről a művelt világ legalább is felerésze, az egész román népfaj, eddigelé alig tudott valami keveset, kiről körülbelül három szá­zadon át, oly felette eltérő vélemények uralkodtak, s még ma is, magát az angol népet sem véve ki, ural­kodnak. Mint egykor Voltaire, úgy mai csodáiéi is, kik Si.-t Francziaországban meg akarják honosítani, maga Villemain, jóllehet a költő elérhetlen gyöngéd­ségeit dicsőíti, még mindig szélűre beszélnek szelleme nyersesége­ és vadságáról. Mint egykor Johnson azon véleményben volt, hogy Sir. gyakran saját szándé­kát sem értette s legmagasabb szépségeit csupán szerencsés véletleneknek köszöni, úgy ma Birch és Courtenay, nem is csodálva drámái mély értelmű szerkezetét, Sh. műveitől minden szövevény­rajzot megtagadnak, sőt még azt is kétségbe vonják, hogy személyeit valaha, öntudatos szándékkal jele­­zete­­sen beszéltette volna, tiltakoznak ünnepélyesen e szellem tisztelete ellen, s istenkísértésnek tartják, hogy őt Coleridge, ember felettinek állította. Ízléstelenség, vagy a „szép“ érzeményének hiánya, Szabálytalanság, vagy szervező szellem hiánya, Eszménynélküliség, vagy műveiben a dolog szerinti természet­rajz : kezdetben és ma is, azon ellen­vetések , melyek Sh. ellen bizakodó hangon felhor­da­tnak, mintha ez alaptulajdonságok fogyatkozását — melyek nélkül egy valódi kezdő művészt sem gondolhatni—feltehetnők egy költőről, ki mint szí­nész , a tömeg­ és annak közös szeszélyeiért élt, s durva és mivel ellen időszakban irt. — Egyenkint rá fogunk menni ezen pontokra , mivel ha védelemre nem is, de kölcsönös felvilágosításra még mindenütt szükség van. ,,Szép“röli érleménye. A mi először is költőnknek, a „szép“röli fogalmát illeti, nem tagadhatjuk, hogy részünkről is, egy túl­­mivelt és nemmivelt ízlés ismejegyeire találtunk, akár ama sikamlósságot, akár ama mesterkélt szójátékot és különöz felfogást, akár ama színpadon elvagdalt feje­ket és kitolt szemeket, vagy bámulásra méltó korté­vesztéseket (anachronismus) és szófordulati (meta­­phora) képek módját és felhalmozását vegyük, melyek Sh. költői nyelvét jellemzik. Egy általános megjegy­zést kell e gáncsok tekintetében előrebocsátanunk. Ez ellenvetések mindenütt, csupán egyes jeleneteket, vagy az előadás külsőségeit érik; s ha mi az ilye­­ nemű hibákat sem el nem hallgattuk, sem nem he­lyeseltük , mindamellett, épen mivel kivételek és ap­róságok, szántszándékkal nem adtunk azoknak több helyt, mint a mennyi egy oly nagy egész ellenében illett. Minden szépség a méregben­ és aránytól függ. Valamely kinövés, mely egy virág erejét elszívja s alakját diszteleniti, egy tölgyön az erőnek ár­tatlan játéka, sőt növésének éke lehet; valamely na­gyobb téren egy cserje, a mező szépségét növelheti, m­ig egy kertágyat egészen elvadítana. Egyenkint és az egészből kiszakasztva, a szabálytalan soha sem szép; mig kapcsolataiban a sokoldalúság által vonz. A Polonius iskolájábóli áldott embereknek, kik nem látnak tovább az orruknál, kik egyes szó­­lásmódokon felül emelkedni nem bírnak: „ez ostoba alak, e rész kifejezés, e jó, e nagyon unalmas“ ki­ket Hamlet orruk­ és műitéletekkel egyetemben fürdőkádba küld, olyan költő mint Sh. nem való. Hogy az ilyenek után menjünk, attól a szerzett ta­pasztalások legkisebb nyoma visszariaszt. A Sh. fe­letti ítészet egy századtól fogva nem egyéb, mint azok tévelyeinek felfedezése, kik száz éven keresz­tül előbb a költő hibáit vélték felfedezni. Láthatnák csak Sir.-t a legközelebbi századon át úgy, mint ed­dig csupán olvastuk, utójára, a­mi még benne illet­lennek látszik, ha nem is mindenütt művészi szép gyanánt, de természeti igazságkép fogna feltűnni. Hagy'Britannia. London , júl. 29. — A Morning Chronicle a tegnap közlött „titkos szerződését“ a­z északi hatalmasságoknak taglalván, azt igyekszik bi­zonyítani , mikép annak semmi nevezetes közvetlen következménye nem lesz. Csak annyiból fontos, meny­nyiben abból láthatni, mikép a 3 hatalmasság Fran­­cziaország irányában nagyon meghidegült, de a szer­ződés a franczia köztársaság elnökét nem fogja aka­dályozni a császári koronának fejére tételében ,­­ feltéve , hogy e nagy lépésre elhatározta magát. Az eszközök kezében vannak , s csak jelt kellene adnia, de Francziaország bonapartistái közt Napoleon Lajos a leghidegebb , s a legnagyobb közönyösséggel viseli felemeltetését,mindegy akár­ előrelátásból,hidegségből vagy ravaszságból tegye , s annyi bizonyos, mikép a herczegelnök egy ideig késni fog ezzel. A Times a Chronicle tegnapi közlését minden commentár nél­kül adja. A királyi család tegnapelőtt Wight szigetre a Carlsbrooke Castle regényes romjaira kirándulást tett, e szigeten volt I. Károly sok ideig bezárva. ■— Pal­mers­ton és neje jószágaikra utaztak s augustus hó közepéig alig ha visszatérnek Londonba. Macaulay Edinburghban történt megválasztatása óta újra oly mellbetegségbe esett, mikép választói még eddig egy szavát sem hallhatták. Reménylendő, hogy a parliament megnyitásáig egészségét újra visszanye­­rendi. Több pótválasztásokról beszélnek. Carlow conservativ képviselőjét Izlandban Bruen ezredest a guta megütötte. Clydeben 9 új nagy hajó van készen Ausztráliába vitorlázandók. A Tájé flotta, mely Portugalliábeli hazatérte óta a corki kikötőbe horgonyzott, Nort­­humberland hgtől az admiralitás első lordjától pa­rancsot kapott az ír tengert elhagyni. A parancs a hajóverseny előestéjén érkezett, mely versenyre a királyné is 100 guineát áldozott, s mely a hadi flotta közelében fényben és kellemetességben igen sokat nyert volna. Corkban rész­vért okozott ez esemény s azt mondják a herczeg a városon a toryjelöltek Hudson­ban. és Chatterton ezredes megbukása végett ez által boszulta meg magát. Liverpoolból a legutolsó amerikai hajón igen külö­nös ajándék érkezett Victoria királynő számára. Áll az egy igen szépen dolgozott diófa ládácskából, mely két oldalról nehéz ezüst lemez és szegekkel van ki­rakva. Tartalmát következő az ezüst lemezre metszett írás árulja el: „Warren Stagg igen finom és czukorka

Next