Pesti Napló, 1852. szeptember (3. évfolyam, 744–768. szám)
1852-09-18 / 758. szám
nágJ'SEéPR' WeififRS^Iit nem ábrándoknak tartjuk s a^t^Jp^s^.i^^.Jja^miijdazok, kiknek szemeit a florvátusok Pf9ggyujtott óriási fáklya sérti, vagy nem olvasták a magyar nemzet legrégibb eredetéről P^ig egyodalu megrög- TSi/EMU ha jobban tetszik— Ural- Nem szükség két pártra szakadni, Horvátnak tanítványai s a firsaisták igen szépen megférhetnek egymás mellettt, mert nem látom át, miért nem állhatna a finn és török nép rokonságban a magyarral, ha mindjárt azegykor Kánaán jóidén lakott is. Ha a nyelvek legújabb tudományos osztályozását ellenkezésbe hozzuk H. I. tanaival, az ugyan gyönge, sőt hiábavan ÖpjusgíMló. H. I. meggyujtotta a fáklyát, .földerítette^ neipzetünk legrégibb viszontagságártVTfe'k’’1'az!Ytf 'ott fölmerülő megszakadásokat kell m(^ip*kieg¥k£lt$i s^'ftifftéba hozni és akkor H. I. diadala teljes s hasonlfijikalanul dicső lesz. Valóban örülünk, hogy eddig isimig N. I.-t egy hivatásos utódjában feltámadni látjuk, roppant stúdiuma nem hagyatik parlagon, minek V. K. úr munkája által igefl... j|t?opy^ágát'i adta. Az „Elmélkedések“ írója.^ bi,,^ijjjt; gondpijjttkijia férfiuság legszebb korát, élj, ,\4sjr^ JI. I.. által teremtett uj birodalomban, mint láfffljjfo, m^linidtjipnqSiViA valóban honfiúi áldozatot hoznaa. jmmzp.ftiturlományos dicsőségének, ha fára 4«l%tfi;flflWbjJj^§4IlÉ!e íttlegát a II. I. által megkezdett „pp'gy^pg^fpjyMtására szentelné, így közelenni:;,fftg»jijb.3li,zqqf,j|i«%e #zél eléréséhez, hogy megmutasstjjr^^ ^ilijgi^iy.^i kép van a legújabb kor tuuWfcfllfft birodalmában egy tartoma'nyi í ^neJyPftliKimft&bódit^'s a'ra egyes egyedül a magyar 1NWfiiWv$‘'TA'Sk az, mit H. I. tett s mit kez,d.em^}-p^ifégí,^sl4n.'jlozand létre, volt s van a magyarig f^rtSAfe Sí* más ága is van a tudom.W: M3gy /Hlíian^Bí^íji melyen a magyar a legilletékesbb szerepet viheti; s midőn a mélyitéletü TA«nmann oda nyilatkozott, hogy a Szithák történeteit csak magyar írhatja meg, bátran hozzá tehette volna, hogy legkivált etymologiai tekintetben, a keleti nyelvek s különösen a héber nyelv szótárát sokkal tökélyesben írhatná meg egy tudós magyar, mint a magyarul nem tudó Buxtars, Simonis, Michaelis, Eichhorn, Gesenius, stb. Még a classicusok némely helyeit is csupán magyar tudja megfejteni, így—hogy csak egy esetet hozzak fel — Varrónak ezen szónyomozási állítását: ,,sors (vocabulum sabinum") a Serie“, ha még annyit törik is fej őket, sem a német sem a franczia tudósok sohasem fogják érteni, míg ellenben a magyar tudós, ha sohasem olvasta is, amit II. I. a Saba-szittyákról (sabinokról) írt, első pillanatra látja, hogy a „series“ alatt a magyar „sor“-t kell érteni. Szerző, munkája második könyvében igen érdekesen mutogatja, mikép Kánaánban a pátriárkák korában magyar népségek laktak. Híjába, bármily ábrándoknak tekintse ezt némely hidegvérű finnista, N. I. és utána V. K. úr nyomozásai, ha nem is egészben, de nagyobbrészt visszautasíthatlanok. Hiszen ha a német tudósok úgy művelnék nyelvünket, mint a rómait vagy a hellént, nekünk nem kellene most egyes jeleseink állításainak alapossága fölött vitatkoznunk ; régen közhitté lett volna, amit H. I. tanított, és tanítványai vitatnak. Tekintsük csak az idegen nyelvtudósok etymológiai eljárását, bizonyára erőtetettnek fogjuk azt találni N. I. és V. K. úr állításai irányában. Természetes, hogy nálunk is találni baklövéseket és túlzásokat, mert pl. Artaxernek magyarázni, mint Jernei úr csakugyan erőtetes; annyival is inkább, mivel Hérodotosz, a történészet atyja, ki mint kortárs , valóban hitellel bírhat, azt írja a VI. k. 98. §-ban, hogy ama perzsa név annyit tesz, mint jutyag jux'iog, vagyis igen harczias, nagy vitéz. A harmadik könyv Kánaánnak, az ígéret földének Izráel népe által Mózses és Józsua alatti elfoglalását rajzolja. A magyar népségek, melyek akkor apró független államokban, részint köztársasági, részint királyi kormányok alatt éltek, mivel már akkor is az egyenetlenkedés gonosz szelleme miatt szövetséget nem tudtak kötni s a berohanó ellenség ellen nem egyesültek, egyenkint legyőzetnek, hallatlan vandalismussal minden kivétel nélkül egy lábig leöletnek s irtatnak, csupán azért, mivel a jó s mindenható Isten választott népe iránt ily kegy által akarta volna jóakaratát bebizonyitni, s attól mintegy kiérdemelni, hogy az isteni tiszteletet tőle meg ne tagadja, s bálványokat ne imádjon. Talán csak jobb volna ezen háborúkat is barbár műveletlenségnek tulajdonítani, minthogy különben azt kérdheti a gondolkodó : miért nem adta ugyanazon isten elhatározólag a keresztényeknek a győzedelmet a keresztesháborúk vérontásai közt ? s miért hagyta mai napig is a pogány kezében azon földet, melyen isteni megváltónk született, tanított és szenvedett ? A negyedik könyv a zsidó nép kimerültségének és a vegyes uraságnak korát, vagyis azon kort festi röviden , melyben majd a zsidók gyakorolták Kánaánban a főhatalmat, majd meg a magyarok tették őket adófizetőikké. Az ötödik könyv a kánaáni magyar faj hanyatlásas kipusztulásáról értekezik. Csak Nagy Sándornak sikerült végkép megtörni a kánaáni magyar fajt, mely már Mózes hódításai óta a folytonos hadakozás közt mindinkább éjszak-keletre húzódott; azért ha Kánaánból végkép eltűnni látjuk is a magyarságot, más törzseit, mint nagy s hatalmas népeket látjuk Kánaántól éjszak-keleten viaskodni. A kaspi tenger mellett a hatalmas Cyrust egész seregével együtt egy szittya népnek ereje seramiti meg. II. Sándor a kaspi tenger déli partján a „bellicosissima gens Magyaronima“mal, s ettől délkeletre a pártosokkal harczol, kiknek őseinkkeli ugyanazonságát már sokan, de H. I. legfényesebben bizonyította be. És igy, ha már egyszer a Kaspitengernél vagyunk a magyarsággal, nincs okotok, finnisták, rettegni N. I. és követőinek tanaitól, minthogy a Kaspitengertől szabad az út a Maeotisz tavához, a Don és Volga vizéhez. A mi páratlan nyelvünk, melyet Europa, mint megbecsülhetlen kincset, tisztelettel fog egykor bámulni, maga híja a gondolkodó honfit azon pályára, melyen a halhatatlan N. I. mint egy Titán tört utat. Mi el nem hallgathatjuk itt azon óhajunkat, vajha magyar papjaink közt minél többen találkoznának, kik legjobb alkalommal bírva, egész lélekkel adnák magokat H. I. stúdiumára, mely hivatásukkal különben is annyira rokon. Ily pályán, mely huzamos munkát s nyugodt lelkületet kíván, mentnek kell lenni a férfiúnak az élet minden anyagi gondjaitól; mi pedig világi honfiak , kivált a forradalom óta, igazán szólva, többnyire árvízhozta emberek vagyunk. Említést kell még tennünk azon, nyelvészetileg becses névsorozatról, melyet sz. a munka végére tett, amely oly magyar helység- és családneveket fejteget, melyeknek értelmét csak a Jordán-melléki (zsidó szir-hald s arab) nyelvekben találhatni. Talán egy- kettőt kivéve , mind alaposan vannak e nevek összehasonlítva s illetőleg fejtegetve. A szerző, bár nem azon tiszta , elfogulatlan s független hangon s irányban irt, melyet ilynemű foglalkozás igényel, munkájával mégis tudományos irodalmunk körul tagadhatlanul érdemet szerze magának. Mi,ezt 113.,azt a hazai tudományosság minden barátját magyar egyházi rendnek forró részvétébe s pártfogásába ajánljuk. .film&s t * ..in. === F. hó 17-kén jelent meg az országos törv. és korrn. lap XVI darabja német egyes s magyar-német kettős kiadásban tartalmazza : 120 sz. a. a pénzügyminisztérium 1852 sept. 11-i kibocsátványát a 80 milliónyi ötperes államkölcsön megnyitását illetőleg. 121 sz. a Főherczegségének , Magyarország kat. és polg. kormányzójának sept. 6-ki hirdetményét, a törög nem egyesült püspökök hagyomány-tömeges kezelésének a világi törvényhatóságokra szabott kötelezettségére nézve. F. é. sept. 4-kén jelent meg a birodalmi törv. és korm. lap Lil. darabja, még pedig német egyes- és magyar-német kettős kiadásban; tartalmazza : 170. sz. a. az 1852. jul. 2-ki cs. nyiltparancsot, mely által egy ügyvédi rendezet Magyar-, Horvát-, Szlavonország , temesi Bánság és a szerb Vajdaság részére, kivéve a katonai határvidéket, azon határzattal adatik ki, hogy az 1853. jan. 1-től kezdve életbeléptettessék. 171. sz. az 1852. júl. 30-ai miniszteri nyilatkozványt, az Ausztria és Szászország közt, a szomszédterületre szökött bűnösöknek a két állam csendőrsége általi üldöztetésére vonatkozó egyezményt illetőleg. 172. sz. a. pénzügyminisztérium aug. 30 -i kibocsátványát, az összes orsz. pénzügyi hatóságokhoz. VEGYES HÍREK IS ESEMÉNYEK Fest. sept. 18. __Méltó, hogy azok, kik másoknak annyi öröms élvezetdus órát szereznek , ők magok is az élet örömei s javairól lehetőleg biztosíttassanak. Sokszor és sokat fáradoztak, gondolkoztak a nemzeti szinház ügybuzgó tagjai jövendőrök biztosítása fölött azon pályán , mely hivatottainak idejét s tehetségét egészen elfoglalván, egyike azon pályanemeknek , hol mellék foglalkozással más keresetre nem számíthatni. Ha egyebet nem tekintünk is, már ez magában elegendő ok a színészpálya veteránai s netaláni szerencsétleneinek tisztes nyugdíjjali ellátásáról gondoskodni életük azon idejére nézve, midőn a természet törvényei szerint s önhibájukon kívül képtelenekké lesznek tovább is érdemelni. Erről nálunk maguk a nemzeti színház tagjai gondoskodtak, s mint tudva van a közönség előtt, felsőbb engedelemmel egy nyugpénzintézetet alapítottak, melynek alapszabályai legközelebb sajtó alól kikerülvén, alkalmunk van belőlök a következő pontokkal megismertetni a közönséget. A nyugpénzintézet czélja a nemz. szinház azon tagjainak, kik elöregednek vagy betegség miatt tovább nem működhetnek, s végre bizonyos számú éveket a szolgálatban kitöltenek s e mellett nyugdíjképességgel bírnak, meghatározott évi fizetést biztosítani, s ezáltal ösztönt ébreszteni a tagokban a színház művészi s erkölcsi érdekei előmozdítására. Pénzalapjául a nyugdíjintézetnek következő összegeket találunk följegyezve: a színházi törvények áthágása fölytán begyűlt pénzeket, és az 1853-ki színházi év alatt a tagok rendes dijának minden forintjától levont árokból befolyt összegeket, melyek a takarékpénztárban vannak letéve kamatozásul. Ide soroztatnak jövőre a nyugdíjképes tagok illetőségeinek 2 p centje, az ezután begyülendő büntetési pénzek, a nemzeti színpadon föllépő vendégek dijának 5 pcentje, kéteczélr n évenkint adandó előadás jövedelme, s végre a begyülendő adakozások, hagyományok s a szerzők illetőségéből 1 pcent. Egyedül ha 20 ezer pftra növekszik az alaptőke,csak akkor kezdődik ennek kamamataiból a nyugdíjazás. Nyugdíjképesekül kijelölvék a nemzeti színház minden művészi s ügykezelő tagjai . Három osztálya állíttatik fel pedig a nyugdíjképeseknek. Elsőbe azok tartoznak, kik a színháznál tíz évig működvén, öregség, betegség vagy hibáján kívüli baleset nyomán színházi foglalkozásra képtelenekké válnak. Ezek évi fizetések kétharmadát nyerik nyugdijuk Második osztályba sorozvák azok, kik 25 évet töltöttek színházi működésben, — ezek felét s végre a 3-ik osztályba tartozók, vagyis kik 25—30 évig szolgáltak, egész fizetésüket nyerik. A magánénekesek s énekesnőknél 10 évvel kevesebb számítandó. A szolgálati évekre nézve nem kívántatik azok éveknek egymásutáni eltöltése a nemzeti színháznál, az ennek megnyitása előtt is már színészekül működött tagoknál pedig, kik azóta folytonosan itt vannak, az előbb másutt eltöltött évek is beszámíttatnak. Nyug_____ Ijképes tagok nemlétében az elhunyt nyugdijképes vagy nyugalmazott tagok özveg s árvái is részittetnek némi ideiglenes segélymely ha az özvegy ismét férjhez megy, vagy a gyermekek 15. éveket elérik, vagy ha sorsuk jobbra változik, tovább ki nem adatik. A szerződést megszegők s hatóságilag fenyitett bűntettesek s kiket erkölcsi vétség miatt a színházi bíróság elbocsát, nyugdíjra igényt nem tarthatnak. Legnagyobb nyugdíj 20 ezernyi tőke mellett 600, 30 ezernyi mellett 800 poft. A nyugdíjintézet ügyeit egy 9-tagú választmány viszi. — Tudva van, mikép a magyar gazdasági egylet jelenleg rendes igazgatósággal nem bir, és hogy alapszabályai is az illető felsőbb helyre bekivántattak. Az egylet élére mintegy felügyelőül egy bizottmány jön akkor állitva. Időközben az alapítótagok egy tanácskozási összejövetel tarthatása végett folyamodván, erre engedélyt is nyertek, s mint értesítve vagyunk, múlt hó 20-kán a comitéei elnök elől üléses pestmegyei főnök mint kiküldött kormánybiztos jelenlétében az egylet érdekében tanácskozván, ex ülésből kérelmet terjesztettek föl, miszerint a bekívánt alapszabályok felsőbb helyen átvizsgálása után, szabadjon az egyletnek egy közgyűlést tartani, s magát az idős viszonyok igényeihez képest reorganizálni. A gazdászat barátai remélik, mikép az egylet ügyei nemsokára tisztába fognak hozatni, s végérvényesen a körébe vágó fontos anyagi érdekek javára eldöntetni. — Losonczy László költeményei, melyeket ép költői szemlélet s idomos szabályszerűség jellemez, sajtó alá tétettek, s nemsokára kedves olvasmányul kinálkozandnak hölgyeink számára. — Gróf Lázár Móricznétől a nemzeti múzeum legközelebb egy érdekes ajándékot nyert. Egy szembetűnő nagyságú szép pillangó ez, melyet a delnő egy kirándulás alkalmával az erdélyi havasokon önkezüleg fogolylyá tőn. — Egypár lap említette volt, mikép jeles zongoraművész hazánkfia Székely Imre még néhány hangversenyt adand a nemzeti színpadon; most egyelőre bizonyossággal csak annyit jelenthetünk, miszerint nevezett művész a közönségnek holnap csakugyan egy nagy hangversenyben élvezetdús mulattatást eszközlend, a minthogy is az előadandó tárgyak sorozata legkitűnőbb darabokból áll. A hangverseny azonban ezúttal a ,,pesti Lloyd“ nagyteremében fog adatni, s fővárosi művészeink közöl többen fognak közremunkálni. A kőbányából a Dunába egy vezeték-csatorna szolgál, mely sokévi használat után elvégre oly rozzant állapotra jutott, miszerint kijavítása s illetőleg helyreállítása elkerülhetlenné vált. Ezen csatorna helyreállítása most árcsökkentés útján fog eszközöltetni , mely is jövő hétfőn (sept. 20.) a városi gazdászati bizottmány helyiségében tartatik. — Hasonlag árcsökkentés utján adatik mai napon a városházán bérbe a kenyér s egyéb élelmi szükségletek szállítása a városi szegény ápolda számára. — Azon próbarajzok és festvények, melyeket a Marastoni féle tanítványok nevezett művész festőakadémiájában ez év folytán készítettek, a közönség szemléletére ugyanott ki vannak állítva. Az érdempénz-kiosztás, úgyszintén az akadémiai társulati képek kisorsolása később fog véghezmenni. — Szemlénket e hétre ismét egy pár balesettel kénytelünk berekeszteni. Azon molnárinasnak , ki f. hó 7-kén a Dunába ugrott s eltűnt, teteme 14-én a budai erzsébetnőzárda közelében a partra hányva feltaláltatott. Továbbá egy múlt hóti-kén a kőbánya közelében verekedés közt fokossal fején ütött napszámos a Rókus-kórházban kapott sérülete folytán meghalálozott.