Pesti Napló, 1852. szeptember (3. évfolyam, 744–768. szám)

1852-09-23 / 762. szám

1852. harmadik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: 162 ' Vidéken: edre 5 f. —k Pesten : Egy hónapra 1 ft SO kr p. Evn|U« Félévre 10 „ ,, „ '[Évnegyedre 4 A havi elem­ezés, mint a számunk i­ti eladás is megszűnt. Félévre 1 Egyes szám PESTI NAPLÓ. Szerketstési iroda: fk­i­ntcia 8. o. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri­ utcza Laffert ház 8. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap elsejétől számíttatik. Minden bérmentetlen levél visszautasíttatik. Csütörtök, sept. 23-án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁIC. Hirdetések négyha­­lábos petit-sora 4 p. kr.­­jával számittatik. A be­­igtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Magánviták né­gy­­hasábos sora 5 pengi krajczárjával számítta­­tik. A fölvételi díj szin­te mindenkor előre le­teendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hivatalába Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Előfizetési felhívás a „PESTI NAPLÓ"* 1852-diki october-decemberi évnegyedi folyamára. A „PESTI NAPLÓ" jövő évnegyedre is jelen alakját megtartandja. Béltartalmát illetőleg a szerkesztőség különösen a közlések gyorsaságára és sokoldalúságára fordítandja figyelmét, s általában mindent elkövetend, hogy a t. közönség megelégedését minél nagyobb mértékben kiérdemelje, mit annál inkább hisz elérhetni, mivel sikerült többeket publicistáink elismert jelesletei közöl dolgozótársakul megnyernie. — Azonkívül intézkedtünk, hogy mind fővárosi naplórovatunk — különös tekintettel a fővárosi közéletre, s minden közhasznú, tudományos és művészeti intézetekre, mind vidéki híreink, eredeti levelezésekkel gazdagítva, minél élvezetesbek legyenek. Lapunk t­tklára érdekességének kiemelésére megemlítjük, hogy legjelesebb íróinktól hozank szépirodalmi dolgozatokat, s azokon kívül érdekes könyv- és szinbí­­rálatokat. — Figyelmeztetjük különösen a t. közönséget, hogy a műtárban october 1-vel Jókai Mór­nak egy új történeti regényét kezdendjük meg, mely a köztet­széssel fogadott „Erdély aranykorának“ folytatását képezendi. Előfizetési föltételek. Vidékre postán küldve félévre 10 forint, — évnegyedre 5 ft p. p. — Pesten házhozhordással félévre 6 forint, — évnegyedre 4 ft p. p. Az előfizetés elfogadtatik Pesten a „Pesti Napló“ kiadóhivatalában, (úri utcza 8-dik szám, az udvarban első emeleten) és EMICSI GUSZTÁV könyvkereskedésében az úri- és kigyó-utcza szögletén. — Vidéken, minden cs. k. postahivatalnál. — Az előfizetési leveleket és pénzeket bérmentesitetni kérjük. EMICH GUSZTÁV, mint kiadó tulajdonos. TARTALOM : Teleprafi tudósítások A tábori gyakorlatok. London. (Az idő pénz, angol időnyerési s időegység­ törekvések.) Hivatalos. (Kinevezések.) Vegyes hírek s események Külföld. (Francziaország. Nagybritannia. Németország. Belgium. Olaszország.) Egyházi s nevelési ügyek. (Tanodai értesit­­vények.) Vegyesek. (Nemzeti színház.) Itt a t­á­r. (Szerényi: életrajz Pakli Albertről.) Budapest, sept. 23-án. TELEGRA­FI TUDÓSITASOS Páris, sept. 20. — A hgelnök tegnap Lyonba megérkezett. A lelkesedés általános volt, s az „éljen a császár“ kiáltás túlnyomd. Nápoly, sept. 15. — Ő felsége a királyné ma Casertában szerencsésen egy herczegfiút szült, ki a szent keresztségben Pasquale Bari gróf nevet nyert. Turin , sept. 18. — Odilon Barrot Livornon át Nápolyba utazott el. „Tripoli“ gőzös Cagliarinak parti vizein czirkálásra van határozva. Brüssel, sept. 21. — A franczia kormány a belga kőszén beviteli várnát 30 centimesre , az öntöttvasét pedig 100 kilogramjától 5 frankra emelte. Pest, sept. 21. Ma a lovasság a Szálláserdő közeli­ben a rákosi palota irányában , mutatvány­­gyakorlatokat tartott tüzelés közt a cs. kir. Apostoli Felsége előtt, mely alkalommal 12 ezred 7 üteggel 2 óráig manoellvíi­­roztak­.­­ Az összes vendégek különböző egyenruháikban jelen voltak e gyakorlatokon, melyek már az által is magukra vonják mindenek figyelmét, mennyiben csak felette ritkán kínálkozik alkalom, ily óriási lo­vastömegeket egyesülve manoeuvrírozni látni. Este fél hét órakor a legmagasb udvari szálláson nagyszerű katonai esti-zene volt, melyen az ittlevő összes katonai zenebandák s 100 dobos működött. (Magy. Hirl.) . Lon­don , sept. 14. In varietate unitas. 2X2 A világon minden egység felé törekedik s ezt nemcsak a természet mathematicai törvényeinél — a mennyire t. i. eddigi csekély tudományunk en­gedi fölfogni öszhangzatukat — hanem az ember prometheosi működéseinél is élesb szémt mindennap veheti észre. Kisebb nemzetiségek elenyésztek vagy­is inkább egybeolvadtak , hogy egy nagy nationali­­tást alkossanak , a végzetbeli időben ugyancsak az érintett okból elenyészendőt. Minél inkább mélyítjük aknáit, annál élesben látjuk az egységen sarkalló szoros összefüggésüket. Ki sasként fölemelkedvén, képes mindent áttekinteni , az szinte képes mindent rövidítni, egyszerűsítni. A franczia nagy forradalom előm­ozdítá a franczia nemzet egységét, és létrehozá a törvény, pénz , és mérték­egységét stb. Angolor­szágban jelenleg az idő egységének megállapítása czéloztalik — és az eddigi kísérletek után ítélve, okunk van hinni, miszerint a czélba vett munka jó sükert eredményezem­. Önök kétségkívül ismerik ezen angol közmondást: time is money,az idő pénz­ önök magyarokul e közmondásnak igazolásától hihetőleg csak elméleti­leg , de az angolok gyakorlatilag meggyőződvek. Itt a szükség meg hasznosság­ teremtette közleke­dés eszközei számtalanok : a vasutak sínei kígyóz­nak a nagy brit sziget minden pontja felé; a gőzösök minden irányban hasítják a hajózható vizek hullá­mait; és a száz­egy brit kikötőből határozott per­­ezekben hajók indulnak oda, hová csak a nap su­garai esnek vagy hathatnak stb. Nem természetes-e teh­át, hogy ezen perezekre kötött közlekedéseknek, s ezekkel karöltve járó üzleteknek egy mathemati­­kai szabályozója legyen , mert hiszen , mint fölebb érintők már, time is m­oney, az idő : pénz. A Temze jobb partján , Londontól félórányi tá­­volságra fekvő Greenwich városában emelkedik a világhírű csillagászati Observatorium, melytől az an­golok első délvonalukat számítják. Ezen csillaga­zati toronynak egyik alkalmas, a hires „Hospital“ felé irányuló pontján magaslik húsz lábnyi vasrúd , mely tengelyül szolgál egy horganybéli, hat angolláb át­mérőjű golyónak. Déli egy óra előtt tíz perczkor ezen időgolyó, the time-ball, emelkedni kezd, és halad­tában öt perczkor egy óra előtt árudnak középpont­jához ér; egy órakor pedig határzottan legmagasb pontját elérvén , ugyanazon pillanatban lezuhan , s íme az Observatorium órájának mutatója egy órára mutat, az óra egyet üt! Az angol tengerészek ezen óra szerint szabályozzák kronométerjeiket. Hasonló gépezetek, ugyancsak az időegység el­érésének tekintetéből fölállíttatni fognak a nagy brit­ szigeteknek különböző kellő helyein, melyek villany­sodronyok által összeköttetésbe hozatandnak a greenwichi observatóriummal. Ennek következté­ben a brit kikötőkben, vasúti indóházakban, gyá­rakban , kereskedelmi irodákban alkalmazott Cotte­­rell, French, és Frodshamféle stb kronométerek, melyek mutatói egy év alatt alig egy két másod­­pereznyi változatnak alávetvék, mindenkinek meg fogják mutatni, hogy adott perezben hány óra Green­­wichben? hány óra a brit szigetek kü­kü­­böző pont­jain? és pedig Cardiffban ép úgy, Wit St-Asaph­­ban, Cape-Clearben ép úgy, mint Malin-N­eadban, Solway-Frithben ép úgy , mint Pontland-Frithbe­n, és Berwick-on-Tweedben ép úgy, mint Wight-szi­­geten, Viktória királynő kedves nyári lakán. Tehát Greenwich for ever ! Feleslegül talán jó lesz megje­gyeznem , miszerint az electro-magnetismus folyója nagyobb sebességgel bír mint a világosság, követ­kezőleg, hogy csodálandó hatását több ezer mértföld­­nyire egy perez alatt érezteti. A londoni villany-telegráf társasága, melynek mér­nöke a híres Clark E. úr, ez órában már Charing- Crosson állítat föl egy óraegységi gépezetet, és dél­keleti vasút hosszában rézsodronyait irányozza Green­­wichnek. H­a tisztelt önöknek valamelyike minket itt Londonban, meg fog látogatni, természetes, hogy a világváros ezen nevezetességét megnézendő omni­­busra ül, vagy — mi jobb még — cabot fogad és ezen szárnyaland London mértföldnyi utczáin. Ha a Fleet­street és Strandon végig ment, forduljon ne jobbfelé, mert Trafalgar-square-re jön, hanem balfelé, s azonnal magyar szeme egy polygonon­ tért látand, melynek neve : Charing-Cross. íme itt, mint már A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. KERÉNYI. (A Budapest­i­ V i s z h a n g sept. 19.ki tározójából.) „Mint szerte bolygatott kuszátt fényű, Midőn tövestül a vihar kitépi.“ 1845 tavaszán utam Eperjesen vitt keresztül. Pe­tőfi néhány héttel az előtt vált el a pesti irodalmi körből, hogy a felföldet beutazza ; tudtam , hogy Tompa is ama városban tartózkodik, s hogy Korényi mint boldog h­áziúr éli ott világát. Igen valószínű­nek tartom ennélfogva, hogy e költőtársaságot meg fogom lephetni ideiglenes csendéletben. Óhajtásom csak részben teljesült. Petőfit már nem találtam ott. (3. miután több hetet töltött e kedves tanyán s egy ablaka alatt tisztelkedett éji zenének illendő dictió­­ban méltányolta volna fáklyás magaviseletét, tovább folytatta útját, s csak több nap múlva érhettem utót kárpáti vándorlásaiban. De élénk emlékezések pó­tolták a távollevőt s a fesztelen kedvtöltést, a remé­nyek s vágyak korlátlan csapongásait nem volt, a mi megzavarja — hiszen 1845-ben voltunk. A házi­gazda elárasztá vendégeit szívességével és én egy gondnélküli, kényelmes élet s egy meleg kedélyű, jó barát emlékeivel távoztam. Ekkor láttam először Ko­rányit. Az 1850-ks ősz egy éjszakáján Pesten bucsupo­­harakat emelgetett egy baráti kör — nem mind, kik oda tartoztak volna, hanem kiket még fennhagyott a sors. A poharazás egy magas fiatal embernek szólott, ki messze útra készülten ült közöttünk, erőtetett jó kedvvel iparkodva a beszélgetést magától távol tar­tani. Évekig nem láttuk egymást, s most összejöt­tünk, hogy ismét elváljunk. Én egy hosszú, kínos távollét után vergődtem haza, ő épen kezében tarta vándort­ólját. Mint két jövő s menő találkozónk utainkon, nem küldve, nem marasztva egymást. Nem emlékeztünk, nem panaszkodtunk, nem voltak bizta­tásaink , sem az örömnek, sem a fá­dalomnak, sem a reménynek itt szóvivője nem akadt. — 1850-ről beszélek. A pohár utolsó csengése elhangzott, kezet szok­tánk s Kerényi a hon véghatárai felé sietett. 1852 nyarán egy tudósítást hoz­nak a hírlapok, mely szerint az óczeánon túli hazában , az uj-budai magyar gyarmattól távol, őrjöngési kínok között halt meg egy 30-éves ember , kinek hátrahagyott holmija egy útlevél volt s benne e név . — Korén­y­i F­r­i­­gy­es, íme rövid hét évnek rohanó lefolyása. S mennyi hasonlót mutathatni fel legújabb időnk történetéből! Megjövend az ideje, midőn ez eszmények több nyu­galommal, művésziebb kézzel, nagyobb tanulsággal fognak előadathatni. Állítsuk össze az egyszerű ada­tokat. * * * K­e­r­é­n­y­i Frigyes, miként legkedvesebb ba­rátainak egyike, Petőfi Sándor, új­évi gyermek volt, ennél csak egy évvel idősb. Született Eperjesen 1822. január 1-én. Eredeti családneve Christ­mann. Atyja tehetős kereskedő, anyja áldott jósá­­gú, műveit lelkű nő vola. Az elsőt oly korán veszté el, hogy nem is ösmerheté, anyját már 8—9 éves korában. ,,Szülőktől nem jövök Megáldó csók után — Fel nem szenteltetem Könyüs pillantatán. Nem volt ki mondaná Nagy ünnepélyesen. Ha visszatérsz fiu, Arczod piros legyen.“ A szép apai vagyon reá és Samu bátyjára szál­lott, ki csak egy két évvel volt nálánál idősb. Va­gyonuk mérsékelt volt, de akkora mégis, hogy gond nélkül nézhettek a jövőbe. Az árvák Krayzel­ And­rás, akkori eperjesi tanár gondnoksága alá kerültek, s itt képeztetésükre nézve nem van elmulasztva sem­mi, a­mit az ottani képzőeszközök nyújtottak. Fri­gyes mind­végig egyik legkitűnőbb növendéke volt az eperjesi evang. collegiumnak. Költői tehetsége itt, s igen korán nyilatkozott. Eleinte az akkor annyi előszeretettel kegyelt latin nyelven készítő zengze­­tes versezeteket, utóbb, midőn már nem csupán a tanító kedvéért, hanem ön lelke sugallatából is fogó a tollat kezébe, német nyelven irt. A magyar szótő csak később az iskolában, könyvekből s az életből tanulta. De számos és jól írt német költemé­nye közöl soha egyet sem bocsátott napvilágra. Kerényi azon költőink közé tartozik , kiket a kor mozgalmai hoz­nak létre. Épen iskolai pályája vé­gén érték a mindent magukkal ragadott a most már történelmi fontosságra jutott magyarosodási törekvé­sek. Tudjuk, hogy e lelkesedés színhelyei kiválólag az evangélikusok tanintézetei voltak. Igen természe­tes okokból. Mert egyik felekezet iskoláinak népes­sége sem oly vegyes ajkú , egyikben sem volt amaz országosan elismert szükség oly szembeszökő, s egyikben sem nevelték a szünetleni, kikerülhetlen súrlódások annyira a buzgalmat, mint itt. A magyar, német és szláv vidékek ifjai találkoztak külön rokon­érzelmeikben. Felállottak a külön magyar , német és szláv nyelvművelő társulatok (Társaságok) oskolai felügyelés alatt ugyan , de némi önállósággal , lát­szólag kimenekülve a tanitói gyámság alól, mely többnyire észrevétlen őrködött felettük. E szabadabb szellem , kicsapongásokra úgy­szólván soha sem­ fa­jult, s a nemes verseny folytán, mit felidézett, álta­lában több jót szült, mint roszat. Azon betiltó kor­mányrendelet, mely 1836-ban ezen „társaságokat“­­ érte, inkább külföldi események következményéül­­ tekintendő, s lényegileg azok ügyére befolyással nem is volt. A társaságok néhol megváltoztatták nevöket, néhol azt sem tevék, s háborútlanul folytatták előbbi munkásságokat. Kerényi eleinte az eperjesi német társaságnak volt f­itűm­e tagja , utóbb azonban, midőn annyira ment, hogy gondolatait a magyar nyelvben is szabadon fe­jezhető ki, a magyar társaságnak lett tagjává, sőt utóbb nagyon becsült és szeretett jegyzőjévé, ugyan­akkor, midőn Lisznyay Kálmán viseli az ottani könyvtárnoki hivatalt. Azok között, kik reá ez idő­ben legnagyobb hatással voltak, különösen említen­dő az akkor Eperjesen lakott Sárossy Gyula. Feltűntek a közélet élénk mozgalmai, látszott a ter­jedő , élénkülő irodalom l­efolyása , a megyék s or­szággyűlések , nyilv. társulatok ,szabadabb hatásai — s mindenütt, hova a szem nézett, tenni és javitni való, mindenütt alkalom az akarato s tehetségnek, kü­zdtér az erőnek. Maradhatott-e olyan lélek, minő volt a Korányié, hidegen? lehetett a félrevonultan bevárnia az álmodott jobb kor elérkeztét ? „És a túl a lombon , messze künn­y zugó élet van : Csak résen át tekintem én Oly csendes boldogan. De hajd! merülni kell közé, Mert teltre hí a kor , S csak az király az életen , Ki véle egybeforr.“ S ismét: „A nemzetek nagy tengerén Hajót indulni látok én , Bizton, hatalmasan ! Egy jobb idő harangja szólt És népe , mely oly álmos volt ! A munkatérre gyűlt.“

Next