Pesti Napló, 1852. szeptember (3. évfolyam, 744–768. szám)
1852-09-23 / 762. szám
1852. harmadik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: 162 ' Vidéken: edre 5 f. —k Pesten : Egy hónapra 1 ft SO kr p. Evn|U« Félévre 10 „ ,, „ '[Évnegyedre 4 A havi elemezés, mint a számunk iti eladás is megszűnt. Félévre 1 Egyes szám PESTI NAPLÓ. Szerketstési iroda: fkintcia 8. o. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri utcza Laffert ház 8. A havonkinti előfizetés (helyben) mindig a hónap elsejétől számíttatik. Minden bérmentetlen levél visszautasíttatik. Csütörtök, sept. 23-án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁIC. Hirdetések négyhalábos petit-sora 4 p. kr.jával számittatik. A beigtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Magánviták négyhasábos sora 5 pengi krajczárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hivatalába Megjelen a PESTI NAPLÓ — ünnepeket és vasárnapokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, délesti órákban. Előfizetési felhívás a „PESTI NAPLÓ"* 1852-diki october-decemberi évnegyedi folyamára. A „PESTI NAPLÓ" jövő évnegyedre is jelen alakját megtartandja. Béltartalmát illetőleg a szerkesztőség különösen a közlések gyorsaságára és sokoldalúságára fordítandja figyelmét, s általában mindent elkövetend, hogy a t. közönség megelégedését minél nagyobb mértékben kiérdemelje, mit annál inkább hisz elérhetni, mivel sikerült többeket publicistáink elismert jelesletei közöl dolgozótársakul megnyernie. — Azonkívül intézkedtünk, hogy mind fővárosi naplórovatunk — különös tekintettel a fővárosi közéletre, s minden közhasznú, tudományos és művészeti intézetekre, mind vidéki híreink, eredeti levelezésekkel gazdagítva, minél élvezetesbek legyenek. Lapunk ttklára érdekességének kiemelésére megemlítjük, hogy legjelesebb íróinktól hozank szépirodalmi dolgozatokat, s azokon kívül érdekes könyv- és szinbírálatokat. — Figyelmeztetjük különösen a t. közönséget, hogy a műtárban october 1-vel Jókai Mórnak egy új történeti regényét kezdendjük meg, mely a köztetszéssel fogadott „Erdély aranykorának“ folytatását képezendi. Előfizetési föltételek. Vidékre postán küldve félévre 10 forint, — évnegyedre 5 ft p. p. — Pesten házhozhordással félévre 6 forint, — évnegyedre 4 ft p. p. Az előfizetés elfogadtatik Pesten a „Pesti Napló“ kiadóhivatalában, (úri utcza 8-dik szám, az udvarban első emeleten) és EMICSI GUSZTÁV könyvkereskedésében az úri- és kigyó-utcza szögletén. — Vidéken, minden cs. k. postahivatalnál. — Az előfizetési leveleket és pénzeket bérmentesitetni kérjük. EMICH GUSZTÁV, mint kiadó tulajdonos. TARTALOM : Teleprafi tudósítások A tábori gyakorlatok. London. (Az idő pénz, angol időnyerési s időegység törekvések.) Hivatalos. (Kinevezések.) Vegyes hírek s események Külföld. (Francziaország. Nagybritannia. Németország. Belgium. Olaszország.) Egyházi s nevelési ügyek. (Tanodai értesitvények.) Vegyesek. (Nemzeti színház.) Itt a tár. (Szerényi: életrajz Pakli Albertről.) Budapest, sept. 23-án. TELEGRAFI TUDÓSITASOS Páris, sept. 20. — A hgelnök tegnap Lyonba megérkezett. A lelkesedés általános volt, s az „éljen a császár“ kiáltás túlnyomd. Nápoly, sept. 15. — Ő felsége a királyné ma Casertában szerencsésen egy herczegfiút szült, ki a szent keresztségben Pasquale Bari gróf nevet nyert. Turin , sept. 18. — Odilon Barrot Livornon át Nápolyba utazott el. „Tripoli“ gőzös Cagliarinak parti vizein czirkálásra van határozva. Brüssel, sept. 21. — A franczia kormány a belga kőszén beviteli várnát 30 centimesre , az öntöttvasét pedig 100 kilogramjától 5 frankra emelte. Pest, sept. 21. Ma a lovasság a Szálláserdő közeliben a rákosi palota irányában , mutatványgyakorlatokat tartott tüzelés közt a cs. kir. Apostoli Felsége előtt, mely alkalommal 12 ezred 7 üteggel 2 óráig manoellvíiroztak. Az összes vendégek különböző egyenruháikban jelen voltak e gyakorlatokon, melyek már az által is magukra vonják mindenek figyelmét, mennyiben csak felette ritkán kínálkozik alkalom, ily óriási lovastömegeket egyesülve manoeuvrírozni látni. Este fél hét órakor a legmagasb udvari szálláson nagyszerű katonai esti-zene volt, melyen az ittlevő összes katonai zenebandák s 100 dobos működött. (Magy. Hirl.) . London , sept. 14. In varietate unitas. 2X2 A világon minden egység felé törekedik s ezt nemcsak a természet mathematicai törvényeinél — a mennyire t. i. eddigi csekély tudományunk engedi fölfogni öszhangzatukat — hanem az ember prometheosi működéseinél is élesb szémt mindennap veheti észre. Kisebb nemzetiségek elenyésztek vagyis inkább egybeolvadtak , hogy egy nagy nationalitást alkossanak , a végzetbeli időben ugyancsak az érintett okból elenyészendőt. Minél inkább mélyítjük aknáit, annál élesben látjuk az egységen sarkalló szoros összefüggésüket. Ki sasként fölemelkedvén, képes mindent áttekinteni , az szinte képes mindent rövidítni, egyszerűsítni. A franczia nagy forradalom előmozdítá a franczia nemzet egységét, és létrehozá a törvény, pénz , és mértékegységét stb. Angolországban jelenleg az idő egységének megállapítása czéloztalik — és az eddigi kísérletek után ítélve, okunk van hinni, miszerint a czélba vett munka jó sükert eredményezem. Önök kétségkívül ismerik ezen angol közmondást: time is money,az idő pénz önök magyarokul e közmondásnak igazolásától hihetőleg csak elméletileg , de az angolok gyakorlatilag meggyőződvek. Itt a szükség meg hasznosság teremtette közlekedés eszközei számtalanok : a vasutak sínei kígyóznak a nagy brit sziget minden pontja felé; a gőzösök minden irányban hasítják a hajózható vizek hullámait; és a százegy brit kikötőből határozott perezekben hajók indulnak oda, hová csak a nap sugarai esnek vagy hathatnak stb. Nem természetes-e tehát, hogy ezen perezekre kötött közlekedéseknek, s ezekkel karöltve járó üzleteknek egy mathematikai szabályozója legyen , mert hiszen , mint fölebb érintők már, time is money, az idő : pénz. A Temze jobb partján , Londontól félórányi távolságra fekvő Greenwich városában emelkedik a világhírű csillagászati Observatorium, melytől az angolok első délvonalukat számítják. Ezen csillagazati toronynak egyik alkalmas, a hires „Hospital“ felé irányuló pontján magaslik húsz lábnyi vasrúd , mely tengelyül szolgál egy horganybéli, hat angolláb átmérőjű golyónak. Déli egy óra előtt tíz perczkor ezen időgolyó, the time-ball, emelkedni kezd, és haladtában öt perczkor egy óra előtt árudnak középpontjához ér; egy órakor pedig határzottan legmagasb pontját elérvén , ugyanazon pillanatban lezuhan , s íme az Observatorium órájának mutatója egy órára mutat, az óra egyet üt! Az angol tengerészek ezen óra szerint szabályozzák kronométerjeiket. Hasonló gépezetek, ugyancsak az időegység elérésének tekintetéből fölállíttatni fognak a nagy brit szigeteknek különböző kellő helyein, melyek villanysodronyok által összeköttetésbe hozatandnak a greenwichi observatóriummal. Ennek következtében a brit kikötőkben, vasúti indóházakban, gyárakban , kereskedelmi irodákban alkalmazott Cotterell, French, és Frodshamféle stb kronométerek, melyek mutatói egy év alatt alig egy két másodpereznyi változatnak alávetvék, mindenkinek meg fogják mutatni, hogy adott perezben hány óra Greenwichben? hány óra a brit szigetek küküböző pontjain? és pedig Cardiffban ép úgy, Wit St-Asaphban, Cape-Clearben ép úgy, mint Malin-Neadban, Solway-Frithben ép úgy , mint Pontland-Frithben, és Berwick-on-Tweedben ép úgy, mint Wight-szigeten, Viktória királynő kedves nyári lakán. Tehát Greenwich for ever ! Feleslegül talán jó lesz megjegyeznem , miszerint az electro-magnetismus folyója nagyobb sebességgel bír mint a világosság, következőleg, hogy csodálandó hatását több ezer mértföldnyire egy perez alatt érezteti. A londoni villany-telegráf társasága, melynek mérnöke a híres Clark E. úr, ez órában már Charing- Crosson állítat föl egy óraegységi gépezetet, és délkeleti vasút hosszában rézsodronyait irányozza Greenwichnek. Ha tisztelt önöknek valamelyike minket itt Londonban, meg fog látogatni, természetes, hogy a világváros ezen nevezetességét megnézendő omnibusra ül, vagy — mi jobb még — cabot fogad és ezen szárnyaland London mértföldnyi utczáin. Ha a Fleetstreet és Strandon végig ment, forduljon ne jobbfelé, mert Trafalgar-square-re jön, hanem balfelé, s azonnal magyar szeme egy polygonon tért látand, melynek neve : Charing-Cross. íme itt, mint már A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. KERÉNYI. (A Budapesti V i s z h a n g sept. 19.ki tározójából.) „Mint szerte bolygatott kuszátt fényű, Midőn tövestül a vihar kitépi.“ 1845 tavaszán utam Eperjesen vitt keresztül. Petőfi néhány héttel az előtt vált el a pesti irodalmi körből, hogy a felföldet beutazza ; tudtam , hogy Tompa is ama városban tartózkodik, s hogy Korényi mint boldog háziúr éli ott világát. Igen valószínűnek tartom ennélfogva, hogy e költőtársaságot meg fogom lephetni ideiglenes csendéletben. Óhajtásom csak részben teljesült. Petőfit már nem találtam ott. (3. miután több hetet töltött e kedves tanyán s egy ablaka alatt tisztelkedett éji zenének illendő dictióban méltányolta volna fáklyás magaviseletét, tovább folytatta útját, s csak több nap múlva érhettem utót kárpáti vándorlásaiban. De élénk emlékezések pótolták a távollevőt s a fesztelen kedvtöltést, a remények s vágyak korlátlan csapongásait nem volt, a mi megzavarja — hiszen 1845-ben voltunk. A házigazda elárasztá vendégeit szívességével és én egy gondnélküli, kényelmes élet s egy meleg kedélyű, jó barát emlékeivel távoztam. Ekkor láttam először Korányit. Az 1850-ks ősz egy éjszakáján Pesten bucsupoharakat emelgetett egy baráti kör — nem mind, kik oda tartoztak volna, hanem kiket még fennhagyott a sors. A poharazás egy magas fiatal embernek szólott, ki messze útra készülten ült közöttünk, erőtetett jó kedvvel iparkodva a beszélgetést magától távol tartani. Évekig nem láttuk egymást, s most összejöttünk, hogy ismét elváljunk. Én egy hosszú, kínos távollét után vergődtem haza, ő épen kezében tarta vándortólját. Mint két jövő s menő találkozónk utainkon, nem küldve, nem marasztva egymást. Nem emlékeztünk, nem panaszkodtunk, nem voltak biztatásaink , sem az örömnek, sem a fádalomnak, sem a reménynek itt szóvivője nem akadt. — 1850-ről beszélek. A pohár utolsó csengése elhangzott, kezet szoktánk s Kerényi a hon véghatárai felé sietett. 1852 nyarán egy tudósítást hoznak a hírlapok, mely szerint az óczeánon túli hazában , az uj-budai magyar gyarmattól távol, őrjöngési kínok között halt meg egy 30-éves ember , kinek hátrahagyott holmija egy útlevél volt s benne e név . — Korényi Frigyes, íme rövid hét évnek rohanó lefolyása. S mennyi hasonlót mutathatni fel legújabb időnk történetéből! Megjövend az ideje, midőn ez eszmények több nyugalommal, művésziebb kézzel, nagyobb tanulsággal fognak előadathatni. Állítsuk össze az egyszerű adatokat. * * * Kerényi Frigyes, miként legkedvesebb barátainak egyike, Petőfi Sándor, újévi gyermek volt, ennél csak egy évvel idősb. Született Eperjesen 1822. január 1-én. Eredeti családneve Christmann. Atyja tehetős kereskedő, anyja áldott jóságú, műveit lelkű nő vola. Az elsőt oly korán veszté el, hogy nem is ösmerheté, anyját már 8—9 éves korában. ,,Szülőktől nem jövök Megáldó csók után — Fel nem szenteltetem Könyüs pillantatán. Nem volt ki mondaná Nagy ünnepélyesen. Ha visszatérsz fiu, Arczod piros legyen.“ A szép apai vagyon reá és Samu bátyjára szállott, ki csak egy két évvel volt nálánál idősb. Vagyonuk mérsékelt volt, de akkora mégis, hogy gond nélkül nézhettek a jövőbe. Az árvák Krayzel András, akkori eperjesi tanár gondnoksága alá kerültek, s itt képeztetésükre nézve nem van elmulasztva semmi, amit az ottani képzőeszközök nyújtottak. Frigyes mindvégig egyik legkitűnőbb növendéke volt az eperjesi evang. collegiumnak. Költői tehetsége itt, s igen korán nyilatkozott. Eleinte az akkor annyi előszeretettel kegyelt latin nyelven készítő zengzetes versezeteket, utóbb, midőn már nem csupán a tanító kedvéért, hanem ön lelke sugallatából is fogó a tollat kezébe, német nyelven irt. A magyar szótő csak később az iskolában, könyvekből s az életből tanulta. De számos és jól írt német költeménye közöl soha egyet sem bocsátott napvilágra. Kerényi azon költőink közé tartozik , kiket a kor mozgalmai hoznak létre. Épen iskolai pályája végén érték a mindent magukkal ragadott a most már történelmi fontosságra jutott magyarosodási törekvések. Tudjuk, hogy e lelkesedés színhelyei kiválólag az evangélikusok tanintézetei voltak. Igen természetes okokból. Mert egyik felekezet iskoláinak népessége sem oly vegyes ajkú , egyikben sem volt amaz országosan elismert szükség oly szembeszökő, s egyikben sem nevelték a szünetleni, kikerülhetlen súrlódások annyira a buzgalmat, mint itt. A magyar, német és szláv vidékek ifjai találkoztak külön rokonérzelmeikben. Felállottak a külön magyar , német és szláv nyelvművelő társulatok (Társaságok) oskolai felügyelés alatt ugyan , de némi önállósággal , látszólag kimenekülve a tanitói gyámság alól, mely többnyire észrevétlen őrködött felettük. E szabadabb szellem , kicsapongásokra úgyszólván soha sem fajult, s a nemes verseny folytán, mit felidézett, általában több jót szült, mint roszat. Azon betiltó kormányrendelet, mely 1836-ban ezen „társaságokat“ érte, inkább külföldi események következményéül tekintendő, s lényegileg azok ügyére befolyással nem is volt. A társaságok néhol megváltoztatták nevöket, néhol azt sem tevék, s háborútlanul folytatták előbbi munkásságokat. Kerényi eleinte az eperjesi német társaságnak volt fitűme tagja , utóbb azonban, midőn annyira ment, hogy gondolatait a magyar nyelvben is szabadon fejezhető ki, a magyar társaságnak lett tagjává, sőt utóbb nagyon becsült és szeretett jegyzőjévé, ugyanakkor, midőn Lisznyay Kálmán viseli az ottani könyvtárnoki hivatalt. Azok között, kik reá ez időben legnagyobb hatással voltak, különösen említendő az akkor Eperjesen lakott Sárossy Gyula. Feltűntek a közélet élénk mozgalmai, látszott a terjedő , élénkülő irodalom lefolyása , a megyék s országgyűlések , nyilv. társulatok ,szabadabb hatásai — s mindenütt, hova a szem nézett, tenni és javitni való, mindenütt alkalom az akarato s tehetségnek, küzdtér az erőnek. Maradhatott-e olyan lélek, minő volt a Korányié, hidegen? lehetett a félrevonultan bevárnia az álmodott jobb kor elérkeztét ? „És a túl a lombon , messze künny zugó élet van : Csak résen át tekintem én Oly csendes boldogan. De hajd! merülni kell közé, Mert teltre hí a kor , S csak az király az életen , Ki véle egybeforr.“ S ismét: „A nemzetek nagy tengerén Hajót indulni látok én , Bizton, hatalmasan ! Egy jobb idő harangja szólt És népe , mely oly álmos volt ! A munkatérre gyűlt.“