Pesti Napló, 1852. október (3. évfolyam, 770–795. szám)

1852-10-23 / 788. szám

szinte arany hímzetű legszebb szőnyegekkel borítva. Az emelvény jobb oldalán a senátus, herczeg Perom tábornaggyal élén,­­ bal oldalán a törvényhozó tes­­tület foglalt helyet. A miniszterek, az állam­tanács elnökével az emelvény előtti lépcsőzeten , az állam­tanácsosok pedig jobb és bal oldalt várakozzanak. Úgy következtek aztán a teremben felosztva, a fő­törvényszék , a becsületrend nagy keresztesei, a nemzetőrség törzstiszti kara, a tengerészeti főtisztek, az érsek által vezetett párisi clerus, a rendőrfőnök, a kereskedelmi kamara, a reformált vallások consis­­toriumai, polytechnicum sat. sat. A perezben, midőn a herczegelnök a vagyonból kilépett, adott jelre száz huszonegy ágyúdörgés kö­vetkezek s valamennyi torony harangja meghúzatott. Herczeg Jerom tábornagy, a miniszterek , az állam­­testületek elnökei, és a párisi érsek a kiszálló helyre az elnök elébe mentek. Az elfogadó terembe lépte­kor, minden jelenlévő fölkelve, ,,éljen a császár!“ riadással üdvözlő őt. A herczeg a terem közepén ál­­nzott meg s nem ment fel az emelvényen lévő trónra. A szajnamegyei főnök mint Páris város organona és képviselője, következő beszédet intéze hozzá: „Monseigneur ! Fenséged hű fővárosa Paris boldog, hogy ma fenségedet falai közé visszatérni látja. Egy hó óta követé az szivével és gondolatival fenséged diadal­útját, s nyugtalanul várta a napot, melyen ő is üdvözölheti majd a visszatérőt. A békés diadal győzelmekkel ér fel, s az azt kisérő dicsőség szinte tartós és bő áldású. Engedjen Monsigneur egy egész nép szavának; a gondviselés szava ez, mely fensége­det felhívja, hogy az általa önre bízott küldetést vé­gezze be az ön dynastiája halhatlan alapítója koro­nájának visszavételével. Csak a császári czímmel teljesítheti fenséged ama dicső programm ígéreteit, melyet Bordeauxból intéze a figyelő Európához. Páris segélleni fogja fenségedet az ország boldog­ságára tervezett nagy munkálatiban, s valamint a császár szavára apáink fölkeltek védeni a haza füg­getlenségét , épen úgy leszünk mi is ama békés dia­dalokban , melyekre fenséged Francziaországot fel­hívja, mindnyájan fenséged katonái.“ A herczegelnöknek a terembeli távoztakor a tes­tületek ismét „Vive l’empereur !“-t riadoztak. A her­­c­czeg ekkor egy mellékterembe ment, hol reggelizvén, a pályaudvarban egy reá váró s dúsan felszerelt lóra ült. Kíséretét a belügyminiszter, a tábornokok és ezek segédei tevék. Az auszterlitzi hídon átmenve, a Bas­­tille-téren Delangle, a párisi községtanács elnöke, ily tartalmú feliratot nyujta át a herczegelnöknek : „Herczeg! A párisi község buzgalommal siet ön visszatértét üdvözölni, s szerencsét kívánni jó önnek és magamagának azon diadalhoz , mely e dicsőséges út minden lépését jelölé. Mily boldogságnak kell her­­czegséged szivében áradozni, ha igaz az, hogy a meg­mentett hazát hálásnak találni az élvek legnemesbike! Mindenfelé a tett szolgálatok érzete, mindenfelé a nép örömrivalgásai! Hová a polgárviszály kétségbeesés és halál magvát veté, oda ön vigaszt, reményt, életet hozott. Herczeg, Francziaország néhány hó előtt ön kezeibe téve le a törvényhozási főhatalmat; ma a nép szava, miután dec. 2-kát szentesíti, kéri, az önre bízott hatalom megszilárdulását, s azt, hogy en­nek állandósága legyen a jövő biztosítéka. Páris vá­rosa boldognak érzi magát, midőn e vágyhoz csatla­kozik , nem az ön érdekében herczeg, s nem azért, hogy ön dicsőségét növelje, mert hiszen, lehet-e na­gyobb dicsőség, mint a haza megmentése,­­ hanem mindnyájunk érdekében, s azért, hogy az intézmé­nyek megváltoztatása ezentúl ne nyújthasson a ren­detlenség szellemének sem reményt, sem ürügyet. Ön megelőző Francziaországot, midőn annak a veszély-­­ teli megmentése forgott fenn; jelenleg , midőn emlé­kei által vezérelve s szeretettel átihletve , az önnek uj pályát nyit, — most, kövesse őt fenséged.“ A herczegelnök negyedfél órakor érkezett a Tuile­­riákba, — az „éljen a császár“ kiáltások mindenütt, a munkás­osztály által lakott városrészekben a leg­nagyobb lelkeszültséggel, a Montmartre, más gazda­gabb lakosságú külvárosokban, gyérebben hangzot­tak. A diszmenetnek a legszebb időjárás kedvezett. « y « A vendégek mind jónak látták kaczagni a seras­­kier ötletén, s még e dísztelen kaczagás sem vette ki a komoly török urat nyugalmából, csupán azt kérdezé: — Mikor fogod tehát a nagy ur parancsát elol­vasni ? Az éj közéig s a nap utósó óráiból nem sza­bad annak kimaradni. —­ Magad is mondod , hogy az éj közéig, tehát sötét van. Már pedig az Alkorán azt mondja , hogy mikor sötét van, akkor semmi Istennek tetsző élő állat nem lát, melynél fogva én sem látok ; hanem ha­­ várni kívánsz, a mig a próféta tiszteletére s a Thora mennyből alászálltának emlékére készíttetett tűzi­játékot elgyujtatom s annak világánál elolvasom a fermánt. — Legyen úgy, — monda Kucsuk ismét vissza­ült helyére. A vendégsereg kaczagott. Következett a tűzi­játék; forogtak a tűzkerekek; — tűzokádó sárkányok nyargaltak a kerten keresz­tül ; — emelkedtek a röppentyűk ; — hullott a tűz­eső ; —­ pattogtak a bombák s végül egy mestersé­ges tűzhányó hegy nyilt meg, égi crateréből millió csillagot lövellve az égre, mik kékre zöldre és pirosra válva, szálltak ismét csendesen alá, mint égő tűzpil­­langók. — Most már láthatsz. — szólt Kucsuk, előmu­tatva a fermánt. — Csak egy van még hátra az ünnepélyből; az utolsó tréfa, melyet elébb meg kell látnod ; mert hisz azt épen feleséged kedvéért szereztem s legalább te majd elmondod neki odahaza. Hozzátok elő a n­a­g­y poharat! Mindenki feszült kiváncsiggal várta, hogy mi lesz az ? E szóra nyolcz szolga elő hengeritett egy kereke­ken álló óriási ólomserleget, mély tiz­akó borral volt megtöltve. . . . Azt oda álliták a vendégsereg közepébe.... — Most hozzátok elé a kétszarvú embert! Egy lánczokkal megterhelt alakot vezetének elé, kinek csodás tekintetén felkaczagott a vendégsereg ; csupán Kucsuk borzadt vissza, szánalom és irtózat állva el szivét. — Micsoda ember ez ? —­ hiáb­a előlépve. — Ez egy rabszolga, kit feleséged­ megakart tőlem venni, s hogy nem adtam neki, jól megfojtogatott miatta. Most előhozattam az állatot rejtőkéből. — Sokáig bújdokolt előttem, de az éhség végre elő­hozta. Én ugyan megesküvöm, hogy csak akkor adom őt ki kezemből, midőn a fejemet a nyakam­ról ; de most mást mondok; én elbocsátom őt, ha poharát ki birja inni. — Vessétek őt e pohárba; — ha kiissza, jó; ha bele­fullad, az az ő baja.... A vendégek hangos hahotával fogadák e szókat. Ez derék tréfa; valakit a poharába fullasztani, mint valami legyet! Ott igazán agyonihatja magát s vígan megy a más világra! .. . A hajdúk már megragad­ták Boór Ádámot, hogy a serlegbe vessék. —■ Megálljatok." Kiálta menydörgő szóval Kucsuk, hogy mindenki reá nézett, s a torkokban elakadt a hang. — Elébb e fermánt olvasd! • — Majd azután! Szabódék a seraskier és kacza­gott , hogy nagy potroha rázkódék bele, — elébb hadd végezzük azt. — Nyomorult ! Ez halálitéleted!... Mintha a villám csapott volna le közöttük , egy ■ szerre elnémult a tivornyázó sereg, s midőn Kucsuk basa a fermánt felemelte, arezra borultak mind; a seraskier hanyatt esett kerevetére. — Árulásodért te halsz meg! — monda Kucsuk; — s a hogy te akartál megölni mást , úgy halj meg magad. E halál nemét tenmagad számára találtad fel. Azzal iite a hajdúknak s Baruck Tavais kétség­beesve látta, hogy ugyanazon szolgák , kik egy pillanat előtt az ő szavait fogadták, most őt ragad­ták meg, s viszik a billikom felé, sebtében össze­kötözve kezeit. Senki sem iparkodott őt védni, senki sem könyörgött érte, nem voltak sem jó barátjai, sem hű szolgái! Egy vadállati orditás hangzott. A roppant test belezuhant az iszonyú billikomba , s a szerte locs­­csanó bor, mely annak szélein túlömlött, tanusstá, mennyi tért foglalt el ottan ? Még néhányszor felmerült a bor felszínére, ki­dülledt szemekkel, elkékült orczával s hörgő ordítása ijesztően hangzott szét a teremben , azután végkép elmerült: néhány buborék úszkált utána még; abba volt a roppant test parányi lelke beszorulv­a , — az is szétpattant azután — s a lélek hova lett ? Kucsuk basa ott nézte hideg tekintettel, a külö­nös kivégezést, egy vonás nem mozdult arczán. A vendégek, a zenészek , a bajadérek szétfutot­tak , mint a­kiket kisértetek űznek; a vigalom ter­mei, a pompás kertek ezernyi lámpáikkal üresen maradtak. A seraskier fogadása betelt. — Lön neki az ő szavai szerint. Akkor ígérte odaadni a kétszarvú embert a rab­szolgaságból, a mikor a fejét a nyakárul: — Kucsuk basa egyszerre vivé el levágott fejét s megszabadult rabját. Folytatjuk. A vidékről s külföldről az ünnepélyre érkezettek szá­ma százezerekre megy. — Gróf Bacciochhi küldetése, melynek politikai czéljáról annyi sokféle gyanitás kering, hirszerint e három főpontból áll: 1) Abd-el-Kadernek Egyp­­tom­ba fogadtatása s a pasha őrszeme alá helyezése iránt alkudozni. 2) Said basa részére, kinek ügyében mindkét részről véletlen félreértés történt, némi en­gedményt tenni. 3) A Memphis környékén egy fran­­czia tudós által felfedezett régiségeknek Párisba ho­zatala iránt értekezni. Nagybritannia, London, oct. 16. — A „flerald“ ma­lltime-nak egy levelét közli, melyben az öreg reformer kereken kimondja, hogy lord K­ussel reformátori irányzatának, akár a politikai akár az egyházi téren, egyaránt nem hisz, s hogy a szabadelvű pártnak készen kell ál­­lani a whigek ellenében épen úgy, mint a toryk elleni fellépésre.­­ A plymouthi öbölbe ma reggel érkezett „Bos­­phorus“ a Cap-tól hoz híreket. Szerinte a csata­té­ren még nem dőlt el az ügy. Cathiart tábornok elé­gedetlen tért meg ugyan a Kei-táborozásból; Krelli tábora elégett, s 10,000 darab marha esett zsákmá­nyul; Watersloofnál azonban gyülekeznek a hotten­tották s a háború bevégeztére még mindig oly kevés a kilátás, mint azelőtt .‘A gyarmati áruczikkek e héten sűrűn keres­tettek s áraik növekedtek; a czukor­anyagot-indiai áruk, a ceyloni és costa-ricai kávé, a rizs és b­ea ára általában emelkedett, csak az indigó maradt a régiben. — Bernal utódja az alsó­házi választmányi ülések elnökségében a „Globo“ szerint, Wilson Patten leend. A kormány és az ellenzék közötti egyességhez ké­pest. 1) Israelt őt ajánlani, s lord J. Russell az aján­latot pártolni fogja. London, oct. 17. A „Morning Herald“ tegnapi czikke szerint a Derby-Malmesbury-Beresford párt azon reményben él , hogy Napoleon Lajos diadala következtében, nemcsak a szárazföldi, de az angol democratia is meg fog juhászodni. „Napoléon Lajos — írja e lap párisi levelezője — jövő szombaton de facto franczia császár lesz. Mint I. Napoléon Can­­nes-téli jövetelekor, úgy repül most is toronyról to­ronyra s a Tuileriák fedelére a császári sas. Mily keserű­ gúny az a democratia ellen! szegény repu­blikánusok , mi lett belőletek ? Semmi tisztességes ember sem akar rólatok tudni. Az egész nemzetköz­­megelégedésére kiutasítva lettetek hazátokból, s Napoléon Lajos Európa köszönetét érdemli érte, bár mi legyen is jövendője. Herkulesi karokkal hárítá­k vissza a democratia hullámzatát. Mit szólnak ezen egyszerű tényekhez Bright, Graham , Cobden urak és társaik ? A nagy franczia nemzet mit semi akar forradalmi elveitekről tudni, s nemcsak monarchia, de korlátlan császári monarchia mellett nyilatkozik. A democratia forgalmon kivűl létetett!“ — Később ismét e levelező a francziákat féltigris és félmaj­moknak mondja, mint már Voltaire őket joggal nevezé. — Néhány nap előtt Adare helység mellett egy Shine nevű haszonbérlő agyonütve találtatott. Gyilko­sai ma már tudják, egy Bourke nevű kis haszonbérlő család tagjai ezek , kiknek egyike a bérleti jószágról elűzetvén, utána a földet az öreg Bourke apa akar­ta bérleni. * Schine azonban megelőzte őt s innen származott Bourke-ék haragja. Egy estén meghívták az öreg Schinet, hogy velök együtt kocsizzék haza, de ez gyanút forralva a színlelt barátság ellen , nem fogadta el az ajánlatot. A gyilkosok erre lesbe álltak, s a késő este gyalog haza­térő 60­ éves agyot agyon kövezték. A halott-vizsgáló orvosok véleményei me­rőn ellenkeznek. Az adarei orvos Worrall nem képes a felől meggyőződni, hogy Sehine csakugyan a ka­pott sebek következtében halt meg. Dr. Gelston el­lenben azt hiszi, hogy egy ember halálának, ki az útfélen repedt koponyával találtatik meg, bajosan korgyengeség vagy nátha az oka. Olaszország, Florencs, oct. 15. — A Guerazzi által önvédel­mére előterjesztett okiratok nyilvános felolvasása f. hó 6-kán vette kezdetét és még 12-kén sem fejezte­tett be. Mind­ezen okmányok a sajtó utján közzé fognak tétetni. — Legközelebb Romanelli nyilvános kihallgatása kezdődik. Helvétia, Octob. 17. A „Nouvelliste“ bizonyos titokteljes po­litikai gyűlésről tesz említést, mely Montreuxben Waadt kantonban tartatott. Hir szerint mintegy 20 egyén sereglett össze, conservativok és ultramontánok több kantonból, waadtlandi conservativok s a lausan­­nei cercle national (nemzeti kör) képviselői. E fér­fiak tanácskozás tárgyáról még eddig mi sem jött tu­domásra.­­ Az Orleans herczegnőnek Lausanneban mulatója folyvást sok magasrangu vendéget vonz e város falai közé, igy legközelebb Luiza Thereza in­­fánsné s a mecklenburgi nherczeg és a herczegnő ér­keztek ide. A város lakossága a sors által gyakran és súlyosan illetett Orleans-család iránt kitűnő tiszte­letet tanúsít. Spanyolország, Madrid, oct. 10. — Az anyakirályné ezúttal leá­nyánál a miniszterek háta mögött egy amnestiát esz­közölt ki, melytől Murillo mindig vonakodott. A királyné mai születésnapját alkalmul használván, minden politikai és sajtóvétségek miatt vizsgálat alatt levő egyéneknek megkegyelmezett. A Saladero­­ban még mindig fogva ült öt felelős hírlap-kiadó az amnestia következtében ismét szabadon bocsáttatott. Midőn mindkét királyné — az anya és leánya — ma kocsiban ülve, a város utczáin elhaladtak, a nép örömkiáltása nem akart véget érni. Krisztina egy idő óta ismét a nép rokonszenvét bírja, mivel mindig meg tudja ragadni a kellő pillanatot, melyben a spanyolok különben is izgékony vérét könnyen fel­forralhatni. A miniszterek azonban nem fogadtattak oly kedvezőleg, mert midőn Murillo a királyi palo­tába kocsizott, a tömeg kipisszegette, s kocsiját rothadt alma­héjjal dobálta meg. „Ahi va el tradi­­dor“ (ott megy az áruló!) kiálta fel néhány a Plaza del Orienten. — A nagyobb városok szabók ezédei kérvénynyel járultak a kormányhoz, miszerint a kész ruhadarabok behozatala tiltatnék meg. A szabók kérvényére tagadó válasz adatott ugyan , mindazál­­tal az érintett tárgyak behozatala némileg mégis korlátoztatni fog, mert a kormány arra adót szándé­kozik kivetni, mostanig e tárgyak szabadon hozat­hattak be. Spanyolország néhány év óta valóságos eldoradóul szolgált a német és franczia ruhagyár­tóknak. Az öntött­vas árukra nézve hír szerint a be­viteli vára kevesbítetni fog. Ismét miniszter-változásról a hírek keringnek. Min­denekelőtt de la Terre Ayllon-nak, ki jelenleg követ a bécsi udvarnál, külügyminiszterül a kabinetbe lé­pését várják. Törökország, Konstantinápoly, oct. 9. — A bankkölcsöne ha­tározottan elvettetett, négy örmény bankár, Alah- Verofi Olgu, Tinguir Olgu, Mohdrood és Tzainik tetemes összegeket ajánlanak , melyek el is fogad­tattak. Ezen felül több miniszter az ezen ügyben tartott értekezlet után önkéntesen 40 millió piasztert irt alá, s néhány gazdag görög szinte jelentékeny segélykészletekkel járult, így p. o. Misse Janni 4 mil­lióval. Ha ezen összegek nem lennének elegendők, a­zultán kész személyes áldozatokra, s még ezüst edényeit is hajlandó elzálogosítni. Egyúttal, mond­ják , azon végzés is hozatott, hogy a vámokat az állam saját igazgatása alá vegye, s azzal Hussein bég bizassék meg. Dsegarli a korábbi haszonbérlő az államnak 100 millió piaszterrel adós, s szó van ar­ról is , hogy Reschid basát, ki vele egy kézre dolgo­zott , valamint Nafiz basát a volt pénzügyminisztert is a díván ez adósságra nézve felelősekké tenni . Amerika. (E. C.) Új-York, octob. 2. Népségünk szellemi fejlődésére nézve valóban igen szégyenítő bizonyít­ványul szolgál az, hogy a spiritualisták vagy­is szellemlátók sektái naponkint szaporodnak, sőt még a társaság jobb osztályiban is szereznek proséty­­iákat, őrjöngős ábrándokkal nyilvános helyen föl­lépnek , s azzal saját hírlapokat töltenek meg. Múlt hó 30-kan tartották rég hirdetett gyűlésüket Wor­­cesterben, s azon jelenetek , melyek ez alkalommal ott fölmerültek , bármi tébolydás mutatványoknak is beillettek volna. Legelsőbb is bizonyos mr. Davis mutattatott be a gyűlésnek, mint oly férfiú, kit a „szellem“ több ízben látogatásával tisztelt meg s ki késznek nyilatkozott hűséges tudósítást adni a „szel­­lem“mel tartott párbeszédeiről. Ez esetet még maga ezen gyülekezet is, mely különben csupa szellem­látókból állott, különösnek s a természet rendén túl­­h­ajtottnak tartá, mert mr. Davis többi közt beszélte, hogy ő szerencsés volt, mint előtte még senki más, egy egész szellem-congressust láthatni. Az ő magán­angyala t. i. neki egy jégdarabokból álló s légben függő keresztet, s ezen kívül halomra gyűjtött szá­mos villany­elemeket, meteorkö­veket s többesféléket mutogatott azon megjegyzéssel, hogy még igen ho­mályosak a sulyerő törvényeirőli fogalmak. Angyala megmutatta neki ezen szellemizett anyagot, tisztán kifejtvén előtte, hogy szellemi testek (?) azaz spiri­­tusalisált matéria járhatnak és nyughatnak a lég­körökben , a­nélkül, hogy a súlyerő törvényeivel legkisebb összeütközésbe jöjenek. Ezen nevezetes nyilatkoztatás eredménye a régi már oly gyakran lé­tezett , vala. A „szellem“ t. i. azt mondotta neki hogy a föld végenyeszete ajtó előtt áll, siessen azért, és testvéreit szólítsa fel a bűnbánásra. — Egy másik mr. Hewitt nevű tag, közleményt olvasott fel Han­cock J. magánszelleméről, megerősítve Washington, Franklin, Henry stb. urak magánszellemei által. Eb­ben mr. Spear­ mint a bűnös világ némi megváltója hirdettetik. E közben egy némber felkiáltott a kar­zatról, kinek szinte sok érintkezése volt a szellemek­kel ,­­ vajha én tizen­két­ éves koromtól fogva minden eseményeimet elmondhatnám ! Lássatok a töredel­­mességhez, mert a végső nap közelget! — Ekkor fölemelkedett egy szélesszájú skót s jelenté, hogy Hancock szelleme épen most volt nála s panasz­kodott légyen az ezen ülés kezdetén felolvasott tu­dósítások néhány valótlansága fölött. Egy hölgy közleményt olvasott fel egy ohiobeli szellemről. — Egy másik tag a házasságról disserált, mint min­den tosznak forrásáról, és mialatt mindezen őrült­házi badar beszédek tartottak , látni lehetett egyes férfiakat és nőket , kik épen szellemükkel ellen­mondásban valának , dühöngök gyanánt szegmo­­zogni, körben forogni, s a legiszonyatosb torzké­peket vágni. Az elnök, úgy látszik, még legokosabb volt, mert ő meg megnyita azon kérelmét, hogy e­gősz rajongással hagyjanak fel. Hasztalan. A szel­lemek azért még dühösebben gyakorlák e tébolydás manoeuvert. Az ülés úgy végződik a mint kezdődött. A szellemek többsége a világ enyészete mellett lát­­szék nyilatkozni. Döntő szavazatra azonban nem ke­rült, s a legközelebbi gyűlés decemberre tűzetett ki. Híreink, melyek politikai jelentőséggel bírnának, ezúttal nincsenek. Hírlapjaink Wellington herczeg-vádperbe vonni fogná. Reschid basa csillaga egyál­talában halványodik; kegyenczeinek egyike Selimbey a­zultán első kabinettitkára , kit Reschid emelt ez állomásra, hogy közbenjárása által a palotábani ese­ményekről folyvást pontosan értesült legyen, Kalli­­maki herczeg sorsában osztozott, és Riza basának a korábbi kegybe és hatalomba­ nem valószínűtlen visszahelyeztetése megpecsételni fogná főellenének Reschidnek sorsát. Jövő hónapban veendik kezdetöket az ausztriai Lloyd menetei Rhodusból Tarsus, Alexandrette, Bei­rut, Jaffa és Alexandriába, fentartatván a smyrnai, rhodusi, ciprusi és beiruti vonal­at. Ezen új vállalat kedvező eredményéről legkisebb kétség sincs.

Next