Pesti Napló, 1852. október (3. évfolyam, 770–795. szám)
1852-10-31 / 795. szám
nyára , a lordok háza , másodszori fölolvasásakor oda módosította , miszerint a római püspöknek, mint világi fejedelemnek Angolhonba küldendő diplomatái képviselője mindig világi legyen s ne papi személy. Ezen parliamenti eljárás Rómát elkedvetlenítő, sőt mint mondják, megharagítá ! Időközben fölkerekedett Wiseman ur bibornok híres „agressiója melyet válaszul nyomban követett a papi czimbill, mely szerint nem szabad az angolhoni katholikus püspököknek székhelyeik vagy egyéb angol helynek nevét czimül használniok; követett továbbá Russell lordnak a durhami angol egyházi püspökhöz intézett ismeretes levele, mely az angol Protestantismus, és római katholicismus közti háborút ismét föléleszté. S foly is ezen, a sötét középkorba való, háború, és barbár jelenségei mind angol mind Krhonban napról napra mutatkoznak. És minthogy ezen fanaticus háborúnak vezérei, mindkét felekezetbeli főpapok, az angol kormány oda törekszik, hogy Romával concordatumot köthessen, mely őt veto-val ruházza föl, melyet, politikai szükség eseteiben, a többi közt, a katholikus püspökök Roma általi kineveztetése tárgyában használhasson. Ezen okből a múlt hóban küldetett Romába Balwer Henrik úr, angol diplomatát képviselő Florenczben, hivatalábani utódja a hires Shielnek, ki barátja volt az izlandi nagy agitátornak. De Romában Bulwer úrnak kísérletei igen hidegen fogadtattak Antonelli bibornok, pápai államtitkár által, miért is az angol közvélemény orgánumai keményen kelnek Malmesbury lord külügyi államtitkár ellen, hogy tapintatlanságával a brit birodalom méltóságát oly bántalomnak tette ki. Times jelesen skorpiókkal korbácsolja a kormányt, hogy ily kényes természetű eljárásra, a jelen időt választá, holott meg kellett volna emlékeznie, miszerint két év előtt egy hulla jelent meg, mely Angolországot új katholikus püspökmegyékre, anélkül, hogy az angol törvényhatóságok eziránt megkérdeztettek volna, fölosztván, az angol nemzetet megsértő, azon nemzetet, melynek nem szabad tükke, hogy akarata ellen s beleegyezte nélkül bármi is honában történjék. És ime ezen aggressionális bulla eddigelé még nem vétetett vissza ! Mi azért méltán kérdezzük — úgymond Times — hogy mit gondolt Antonelli úr a brit méltóságról, midőn ily aggressionális ténye után, követünk még tisztelkedik is nála? mit gondolt, midőn meghallotta, hogy Castlemaine lord, II. Jakab alatti követsége óta, most először jelent meg előszobájában a brit követ, ki ép ezen pirító tényényel ismerte el, hogy a méltán büszke angol nemzet, a bántalmakat oly könnyen emészti föl, mint a struczmadár a köveket. Igaz, ha annak idejében p. o. Pio IX. kormányának kezdetén diplomatái összeköttetéseink fölvetettek volna, midőn t. i. még Wiseman úr, és számtalan hasonnemű társai erőt nem vettek a jó pápa szabadelvű hajlamain, kétségkívül igazságos követeléseink kellőleg méltányoltattak volna — de most már minden késő! A dolgok ily helyzetében valóban nem az angol nemzet, s általán nem a protestáns népek okai annak, ha a kereszténységnek két ága közti békés viszonyok napról napra barátságtalanabb színt öltenek, mert hiszen az ultramontanismus, Európában mindenütt ugyan, de főleg Angolhonban ugyanazon szabadságot, melyet alkotmányunk számára biztosított, támadó fegyverré változtatta át az angol szabad institutiók aláásására, költözünk R.Szombathba — közös örömére lelkünknek és nem óhajtjuk, hogy a kikelet eljöttével újra meglátogassanak. Ők eltávozának, de mintha a sors türelmünket újra meg akarná kisérteni, hozzánk vetette Kövesi bűvészt , ki néhány fillért szeretett volna zsebünkből kiboskózni; azonban mi már egykönnyen nem hiszünk ; különben is kisvárosi községünknek elég spectaculuma volt folyó hó 6-án, — midőn két palócz legény rögtönitélet utján — kötéllel végeztetett ki. A vesztőhelyre töméntelen nép özönlött, látni az áldozatokat, hallani itéleteket. E kivégzés foglalkoztatá néhány napig nagyjainkat és kicsinyeinket. Róla száz meg száz versio keringett. Városunkban, a Pest alatti táborozás után — két ezred von állomást , jelesen egy vasas és vadász ezred. Gyakran van alkalmunk néhány sípláda fült hasító hangját nyilván utonútfélen hallhatni, ami nálunk valamint, egy részről ritkaság, másrészről kitlen mulatság. De maradjon ama régi elv : leben und leben lassen. Ügyvédeink nagy serege aggodalommal várja , mikép dől el sorsa az ügyvéd rendezéssel. Bizony ideje is volt megrostálni, kitisztázni a különben tisztes ügyvédi kart, hogyha csakugyan kihullana belőle a konkoly és bojtorján. Szüretünk vége felé jár. A múltban — emlékezünk — ezen alkalmat taraczkok durrogása mellett ünnepeltük meg, most csak néhány nyálkergető puskaroppanásait hallhattuk. Időnk reá jobbára derült volt, de közben közben az ég borunkba könyeket is hullatott. Termésünk felülmúlja a tavalit minőségre, de nem mennyiségre. Pedig a tavali év is szűk marokkal mérte. Egy harmadfél akós hordó bor 13—14 pfton kél. Több helyt aszúbort is készítenek , s az aszúnak némely vidéken igen magas ára van. Casinónk volna jelenben is kettő, és így elég alkalom baráti társalgásra, összejövetelekre, eszmecserére , azonban napjainkban a kettő sem bír annyi élettel, mint évek előtt az egyik hírt. Mégsem vagyunk annyira, hogy bármelyikből is magtárt szándékoznánk alakítani, mint némely hírlapokban — nem tudni mi okból — állíttatott. Hírlappal nemzeti casinónk eléggé el van látva. Hordot majd minden magyar lapot, mely a fővárosban megjelenik, még a Hölgyfutárt is, melynek „nyüves ebei, negyedrész Epicurjai, üstökösei, tölgyfái és magasbérczei“ kétségbe ejthetnének bennünket költészetünk jövője felől, ha nem tudnék , hogy az ily kiáltások nem hallatszanak az egekbe. Fájdalom, hogy ily elfajulásoknak még türói és olvasói találkoznak ! A városi egyik nyomda ez évben is meghozta szokott gyümölcsét: a miskolczi kalendáriumot a régi lőcsei formára. Ezen csatornán is lehetne a nép alsó rétegeire művelőleg hatni, ha valaki ez ügyet figyelmére méltatná; mert igy belőle folyvást asmodeusféle ördögtörténeteket és nyomorult verseket olvas szegény vidéki közönségünk. Utczáink és utaink körül most is folytatják a luczaszokféle forgácsoló munkát, piaczunkon világító lámpákig pedig kívánságaink is alig terjedhetnek. Minden szükségünk fő oka abban rejlik , hogy a pénz nálunk ritka madár. Mert alig van oly áruczikó, mely olcsóbban volna nálunk beszerezhető, mint hazánk bármely piaczán. S az őszi vetések koránsem biztatnak bennünket, e tekintetben boldogabb jövendővel. Sok helyen annyira kiveszett az élet, hogy aligha új vetésről nem kell gondoskodni. Valami parodfajú féreg rágódik gyökerén. r. 1. Szombathely oct. végén. Vasmegyének számos népessége, lakosai nagy részének vagyonossága , és Szombathelynek gazdag környéke — nevezetes tényezőkként segiték e várost Vasmegye székhelyévé emelni, mert itt székelnek a megyei politicai és törvénykezési főhatóságok, melyek a jogi és társas érdekek igényeinek megoldását a közrend szerint teljesítik. E város a szomszéd vidékekkel, különösen fölfelé , élénk közlekedésben van. A műveltebb osztály sorait számos intelligencia ékesíti. Más részről, a közlekedési viszonyok fentartásán, az ipar és kereskedési előnyök biztosítása a művelődés gyakorlatát szükségelte, minek következtében a kebelbeli közönség irányadó részének műveltségi állapota — arányban — e város csekély népességét messze túlhaladja. Azonban leszámítva azon feles készültséget, mely leginkább az anyagi nyeremények után terjeszti ki hálóját, polgárzatunk körében koránsem látjuk ama morális erőt irányadókig szerepelni , melynek alapján lehet egyedül a polgári jólétet állandón szilárdítani. — Helyzetünk körül, a közadministratióra, melyet rendszerezett erők és éber tehetségek dicséretesen kezelnek, most nem terjed ki figyelmünk. Ezúttal a társas élet teréről említünk fel egy hiányt, melynek betöltését mint gyermekeink nevelése körüli feladásaink a. b. c-jét szolgálni—egyik első közösségünk, ha őket a köz és privát élet igényeinek megoldására s igy a lehető boldogulhatásra magunknál képesebbekké tenni akarjuk. — Újabb időben az osztályos iskolák tantárgyai oly sokfélék és annyira elágazók , hogy kiskorú gyermekeink azért, mert czélszerű előleges kiképzést nem nyertek, a felső szabályok kivonatainak megfelelni többnyire alkalmatlanok, minélfogva az iskolákon vagy készületlenül kell nagyrészt keresztüleresztetniök vagy pedig végkép elbocsáttatniok. Egy képzőintézet , — legyen azzá bár a mesteriskola — melyben képes és elegendő egyének készítsék elő kiskorú gyermekeinket az iskolákban tanulandó tantárgyak felfogására; csekély véleményünk szerint a kiáltó szükségek közé tartozik. Magas kormányunk a régi tanítási rendszer schlendrianjának mellőzésével az életre hasznos tárgyakat a szükséges tanmodorban tűzte ki iskolázandó ifjúságunk számára, hanem, azoknak megtanulhatására a kiskorú gyermekeket előre képeztetni, az atyáknak és azok összemunká- lódásának családi kötelessége. Ami pedig leánygyermekeink nevelését illeti , arra nézve városunk kebelében épen semmi sem történik. Nem hordozzák eléggé szívükön egynémely polgáraink, hogy az életre való nevelés a legáldásdúsabb tőke , mit adhatnak gyermekeiknek. Polgáraink szép része elég vagyonos, és, a város erejéhez arányban, még nem jöhetett létre egy leánynevelő intézet, mely leányunkat az előítéletek helyett a női kötelességekre, hivatásra s a társas élet kellékeire tanítsa. Emberi rendeltetésünk a társas élet. Hogy e társas élet igényeinek megfelelni képesek legyünk, arra egy kis gondot fordítani alkalmasint nem lenne hasztalan fáradság. Élete feladatának az fog legjobban megfelelni, ki elég társas tapasztaltsággal bír helyzete viszonyaival bárminő körülmények közt felkészülten szembeszállani. Korunkban a társas érintkezések alkalmai kissé megritkultak , annálfogva, ha még maradt fen valami, mi a szenvedett veszteséget pótolja, kapva kellene kapni az alkalmon, mely morális haszonnal is jár, és érdekletet is ígér. — Mindezt, vagyonos polgáraink egynémelyei, ha néha felemelkednek gondolataikban, alkalmasint maguk is így találják; hanem azért, például a színházba meg sem eresztik gyermekeiket, és gyermekeikkel együtt maguk is szépen otthon maradnak , pedig a körünkben működő színésztársaság, Szőlősi és Szuper igazgatása alatt, valóban figyelmes látogatást, és méltó pártolást érdemel. Az úri rendből, néhány házat kivevőn , a színi előadásokat számosan látogatják. S hogy mulasztásaikat a honmaradók megismerhessék, egynémit följegyzünk e szorgalmas társaság működéséről. Sept. 4-ke óta oct. 24-kig 34 darabot adtak, jobbadán kielégítő sükerrel. A társaság jobb tagjai: Fehérváriné, Szőlősi, Szuper, Pesti, Szuperné és Fehérvári. Több darabjaik , p. o. a Hazatértek, Egy napi kaczérság, Neszles torony, Ne nyúlj a királynéhoz, Ördög része, Korona és vérpad, Királyi csók, A bohócz és családja, Rózsakirályné , Velenczei nő, Deborah, Angelo sat. adásakor félreismerhetlen jeleit tanusiták színészi tehetségeknek. A társaság fényét mindenesetre Fehérváriné asszonyság képezi, s megvalljuk, vándortársulatoknál hozzá hasonló tehetséget nem igen láttunk. — E színi társulat képes volt a Vojvodinában állandó tetszéssel 63 hosszas sükerrel működni. 1851-ben a kaposvári közönség jutalmazó elismerését különbség nélkül kiérdemelte ; sőt a szomszéd Kőszegvárosnak jobbára német ajkú lakosit is a magyar szinészetnek ott még eddig nem ismert meleg pártolására élesztette ; — és e jó birtoku magyar várost, polgáraink jó részének hideg részvétlensége miatt, már szinte működésök kezdetén elhagyni kénytelenek. — Szőlősi és Szuper szinitársulatát, a művészetre irányzott törekvések mellett, kiváló szokásaik során, az erkölcsös önviselet jellemzi. A társasélet mezeje azon tér, melyen a magányember és polgár leróhatja azon kötelességeket, amelyekkel a családnak és a hazának tartozik. Helyzetünkben, az összeszorult korlátok között, ha szabad rendelkezésünktől függő hatáskörünkben sem iparkodunk a tág hézagokat betölteni, mulasztásainkért általunk és utánunk utódaink fognak bűnhődni. Egyebekről, talán máskor. A Miskolcz , oct. 26. Ködös napjaink vannak. Az ősz hervasztó keze lassankint elszórja a fák leveleit. Elhagyott a gólya, daru, fecske. Színészeink — a vándorok is, — él HIVATALOS. A cs. k. báni kormány f. oct. 8-ki 5575. sz. a. felirati folytán a cs. kir. kereskedelmi minisztérium , cs. k. Ap. Felségének 1832 sept. 12-ki legfelsőbb jóváhagyása mellett Eszék alsóvárosának két, jun. 5-én és nov. 25-én tartandó országos vásárokat engedélyezett. Buda, oct. 28-án 1852. Cs. k. helytartóság. Az ausztriai nemzeti bank alapszabályai a banktársulati képviseletről következő szabályokat tartalmaznak : 3. §: „Bankügyekben szavazni csak azon részvényesek jogositvák, kik a banknál saját neveikkel vannak részvényesekül bejegyezve, és a bankigazgatás által évenkint kihirdetendő számú részvények kiszabott birtoklásai bebizonyítni képesek.“ 22. §. „A banktársaságot egy választmány és egy igazgatóság képviselik, mely két testület a bank minden ügyeit intézi.“ 23. §. „E képviselet- és működésben csak azon részvényesek vehetnek részt, kik ausztriai alattvalók, vagyonukkal szabadon rendelkeznek, és a megkivántató számú részvényekkel bírnak. Különösen kizáratvák azok, kiknek vagyona ellen csőd (hitelezők felhívása) van rendelve, vagy kik törvény által képteleneknek nyilvánítvák a törvény előtt érvényes tanuságtételre.“ 21. §. ,,A bankválasztmány száz tagból áll.“ 25. §. Választmányi tagok azon részvényesek, kik a részvénykönyv-kimutatás szerint, a választmány öszszehívásakor és előtte hat hónappal legtöbb részvénynyel bírnak. Számegyenlőség esetén részvénykönyv lapjának előbb álló száma dönt. De maga a részvények leírása, azok letétele vagy lekötése által egy hónappal a választmányi együlés előtt, a banknál kimutatandó. Jegyzés. E részvényeknek tehát az illető részvényes nevére 1832 jan. 1-ről, vagy korábbról szólóknak kell lenniök. 27. §. Minden választmányi tag csak saját személyében, s nem teljhatalmazott által jelenhetik meg, tanácskozás és határozatoknál is, tekintet nélkül a birtokában levő részvények kisebb vagy nagyobb számára , s ha mindjárt többféle minőségben venne is részt a tárgyalásban , csak egy szavazattal bir. Hogy a fenebbi 2-1. §-ban meghatározott száz tagnak a legközelebbi választmányi gyűlésben részvétele elérettessék, ezennel mindazon részvényes urak, kik legalább 4 lovak elé s belekapaszkodva azoknak zabláiba, indulatosan felordita : — Gázoljatok hát rajtam keresztül, ha nem engeditek, hogy a fejedelem meghallgassa a könyörgő szavát! tiporjatok el, de csak holttestemen át fogtok odább mehetni, mert én meg nem mozdulok innen! A fejedelem meg volt lepetve avén szolga merészsége által, s inte csatlósainak, hogy engedjék őt hozzájárulni. Az öreg letérdelt a hintó hágcsójára. Mi kell ? Miért állitod meg kocsimat ? — Mert szobáid nagyságos uram , zárva vannak oly rongyos ősz szolgák előtt, mint én vagyok, pedig ha megeszitett gond , az ország gondja volt az, s a váradi, és nagyszőllősi csatákból több sebhelyet viselek testemen, mint ezek az urak itten paszomántos köntöseikre varrva. — Jól van fiam. Mi kell? kihallgatlak. — Nem jutalomért csengek hozzád az uram! Azt azok szokták kérni, a kik meg nem érdemeltek. Nem magamért szólok, az én egész életem nem ér már egy kiáltást, hanem uramért könyörgök, kit elfogattál, tömlöczre vettettél, a szegény szerencsétlen Paskó Kristófért. — Öreg, egy szót se szólj érte! — Nem, nem uram, el nem bocsátalak ; — kiálta a vén szolga, megragadva Apafi köntösét; — egy ember, ki százszor szembe nézett a halállal, érted és a hazáért, ki a közügyekért nem kímélte fáradtságát, vagyonát, házi boldogságát, — ki nem beszélt egyébről, nem álmodott másról, mint hona jóvoltáról, — ki a vérpad lépcsőire ment fel s a bakó zsinegével nyakán beszélt mi érettünk, — ki tizenhat napig hányatta magát a szélvészes tengeren , hogy az ország balsorsán könnyebbítsen ; — megérdemli, hogy midőn hazájába érve tömlöczre vettetik, ha meghallgatod azokat a kik vádolták, hallgasd meg azt is, a ki mentségére szól; mert ártatlan ő, mint az angyalok, s oly tiszta még a legtitkosabb gondolatja is, mint az arany. Én ismerem őt, mert kezemen hordoztam, mint gyermeket. Az öreg szemeit egészen ellepte a könny; a fejedelem elérzékenyülve szólt hozzá. — Keljen fel kend. — Kend derék szolga. Kár hogy jobb ura nincsen. — Soha se szolgáljak jobb urat, óh fejedelem. Ne hozz ítéletet rá, mielőtt kihallgattad volna. Ezt az ősz fejemet teszem rá, ha csak annyi vétke is van ellened, mint egy ma szülött gyermeknek; — de ha volna is valami vétke, — én ugyan nem tudom, mi lehetne az ? — hisz ő is ember, könnyen hibázhatott ; de légy te is ember óh fejedelem; jusson eszedbe , mily hű volt ő hozzád és bocsáss meg neki. Apaffy felemelé a szolgát térdepeltéből. — Kelj fel előttem öreg szolga. Te ritka becsületes ember vagy. íme ne mondja senki, hogy én előttem a szegény ember nem oly kedves, mint a gazdag; holnap reggel jöjj fel palotámba; paramancsomra be fognak vezetni a kihallgatási terembe. A vád súlyos, mely uradat terheli, s a tanú fontos, ki ellene föllép: — rettenetes tanú." Az ember szive megáll, ha rágondol is, s borzadva száll Istenhez, hogy hihesse-e, amit alig szabad ? De én megbecsüllek azzal, hogy szemközt állítalak e tanúval: annyi súlyt adok a te szavadnak , mint az övének. Pedig mondom neked, hogy az ő szavai igen súlyosak. Légy békével addig. Az öreg szolga összecsókolá a fejedelem kezét s könnyes szemekkel távozott el a palota kapujából. Az emberek nem tréfáltak többé vele. Másnap korán reggel ott volt a vén szolga a tanácsteremben, még a testőrökön kívül senki sem volt jelen. Oly hosszú volt neki az idő , míg a tanácsurak mind egyenként felgyülekeztek , s helyet foglaltak a hosszú zöld asztalnál, s beszélgettek közömbös tárgyakról, vagy elhallgattak egészen, s nem hallatszott egyéb az unalmas időközben , mint Sárpataky itélőmester frótollának szomorú perczegése a papíron. Végre nagy zajjal kétfelé nyíltak a fejedelem szobáiból vezető ajtók, s Naláczi István és Teleki Mihálytól kisérve, megjelent a fejedelem. Az urak fölkeltek előtte mind és meghajták magokat. A fejedelem inte nekik , hogy üljenek le s maga elfoglalta az elnöki széket. Ott voltak az országtanács legtekintélyesebb tagjai, ott Bendi Pál, Kornis Gáspár, három Bethlen, Kapi, Hallér, Lázár, Kendeffy, kiknek komoly arczain remegve tekinte végig a vén szolga, elgondolta, hogy ezen urak előtt ő máskor még köszönni is némán szokott s most beszédet kell majd előttük tartania. Apaffy inte Naláczinak, mire az eltávozott s a feszült figyelem közepett az ajtón kivül lánczcsörrenést lehete hallani. Még a szivek is halkabban dobogtak. Megnyílt az ajtó s két alabárdostól kísérve, belépett a vádlott, lánczait kezével emelve, mintha nem akarna azok csörgésével szánalmat gerjeszteni maga iránt. Nyugodt komoly tekintete végig járt az előtte ülők arczain, s midőn legutóbb szolgája arczát megpillantá, szelid érzelgésre vált rajta a szigor. Az öreget senki sem gátolhatá, hogy oda ne járuljon urához s annak bilincseit meg ne csókolja. Paskó távozást inte neki s maga határozott léptekkel a tanácsurak elé járult, s az asztaltól néhány lépésnyire megállt, úgy hogy a legszékül ülők keze szoríthattak volna vele, — ha akartak volna. f Folytatjuk. igazítás. SZámu »Műtár‘‘-ban megjelent czikl alól kimaradt az író neve: Székely József. c