Pesti Napló, 1852. október (3. évfolyam, 770–795. szám)

1852-10-20 / 785. szám

1852. harmadik évi folyam. 415 előfizetési föltételek. Vidéken Pesten: Évnegyedre 51.­k . Egy hónapra 1 ft 30 kr p Félévre 10 A havi előfizetés, mint a számonkinti eladás is megszűnt.______ Évnegyedre 4 Félévre Egyes szám PESTI NAPLÓ. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri-utcza Lab­ért ház 8. Szerkesztési iroda: úri-utc­a 8. sí. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el.­­ Szerda, oct. 20-án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetése­k négyda­­sábos petit-sora 4 p. kr.­­jával számittatik. A be­­igtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj­t előre lefizetendő a Magánviták né­égy­­hasábos sora 5 pengő krajczárjával számítta­­tik. A fölvételi díj szin­­te mindenkor előre le­teendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hivatalába Megjelelt a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve ívnyi alakjában mindennap, reggeli órákban. ■ jelen Előfizetési felhívás. A „PESTI NAPLÓ“ november-decemberi két hónapos folyamára ezennel előfizetés­t nyittatik. Előfizetési feltételek. Vidékre postán küldve 3­­20 kr. Pesten házhozhordással­­*2 ft 40 kr pp. Az előfizetés elfogadtatik Pesten a „Pesti Napló“ kiadóhivatalában, (úri-utcza 8-dik sz., az udvarban első emeleten) és EMICH GIJSZT. könyvkereskedésében az úri- és kigyó-utcza szögletén. — Vidéken, minden cs. k. posta­hivatalnál. — Az előfizetési leveleket és pén­zeket bérmentesitetni kérjük. Kezelési könnyebbség tekintetéből tisztelettel felszólítjuk e lap t. ez. rendes levelezőit, szíveskedjenek leveleiket bérmientetlenül­­küldeni be. EMICH GUSZTÁV, mint kiadó tulajdonos. TARTALOM. Öcs. k. A­p. Felségének utazása. Ügyvédrend V. L­evelezés. (London; az angol sajtó s a franczia csá­szárság kérdése. A miniszterelnök s gr. Malmesbury). Hivatalos. (Jutalmazás. Kát. rögtönbir. Ítélet­. Fővárosi hirtár. Vidéki hírek. ‘ Francziaország.­­(A „Constitutionnel“ a franczia viszonyok kifejléséről). Spanyolország. (Madrid). Portugallia. (Új választótörvény). Olaszország. (Livorno. Párma). Görögország. (Athen : trónöröklési kérdés). Törökország. (Smyrna. Syra. Montenegro). Keletindia. róniai szigetek. (Corfu). A m­e­r­i­k­a. (Scott tábornok elnükségérti versenyzé­se st.) Legújabb posta. Telegrafi tudósítások Vegyesek. (Nemzeti színház. Börze. Dunavizállás). Motár. (A k­étszar­vú ember. Történeti regény, irta JÓKAI MÓR. A PESTI NAPLÓ MOTÁRA. A KÉTsZARVÚ EMBER. Történeti beszély. • Irta JÓKAI MÓR. (Folytatót. *) VI. A jámbor ember és szolgája. A jó Apafi Mihálynak ez alatt mind inkább meg­­gyülekezének a gondjai. A török portától egyik kö­vet a másikat érte, sürgetve a még le nem fizetett adót, mely tiszteletbeli összeg Bethlen Gábor óta ti­zenhatezer tallérból nyolczvanezer tallérra szaporit­­tatott. Erdélynek akkori viszonyait tekintve, iszo­nyú összeg ! A Lengyelországgali viszályok miatt a kereskedé­s pangott, a korábbi harezos évek az ipart és földművelést összerongálták, a tatárjárás s az azt követett harácsok sok érezpénzt kivittek az ország­ból, épen ezen évben dühöngött az országban egy irtózatos marhavész, mely az igavonó állatok két harmadát elpusztító, tavasszal gyilkos gyújtogatók *) Lásd Pesti Napló 780. számát. jártak az­­országban, kik többet kétszáz falunál felper­zseltek, rá következett egy hosszú száraz nyár, s egy árvizes ősz, mely azt is elpusztitá, a mi megmaradott; az arany és ezüstbányák roszul miveltettek, a helysé­gekre kivetett adót nem volt mód behajtani, mind­egyik helységnek lévén valami oka azt nem teljesí­teni, az egész székelyföld tökéletes pénzaszály­ban sinylett, s az egyedüli pénztermő városok a szászo­kéi, annyira körül voltak sánczolva kiváltságokkal, szabadalmakkal, miket majd egy, majd más megszo­rult fejedelem osztogatott nekik utódai rovására, mi­szerint azokhoz alig lehetne szép szerével hozzáférni. E mellett még a jó fejedelem maga oly bőkezű és jószivű volt, hogy nem jöhetett hozzá ember olyas­mit kérni, a mi ha az övé volt, neki ne adta volna, ugy hogy egy ízben tökéletesen elajándékozva az utolsó tallérját is, kénytelen volt a fiscus kölcsön­pénzt venni fel, a számára, hogy elutazhassák. *) Ehez járult még az, hogy a nagyváradi basa, mind azon erdélyi és magyarországi helységekből, mik a fejedelemséghez tartoztak, önhatalmúlag saját maga felszedte az adót, duplán, triplán, a hogy neki tet­szett s még is a szegény fejedelmen követelték az egészet. E végett többször küldtek már a portára okos, ékesen szóló férfiakat, hogy világosítsák fel a szül­.) História rerum transsilv. ant, J. Bethlen. P. I. Ján elméjét s engeszteljék ki ő szivét a szegény ma­gyarok iránt, hogy vagy engedjen le az adóból, vagy intézkedjék, hogy a nagyváradi basa ne szedje be felét a maga számára, de mindannyiszor csak azt a feleletet kapták, hogy ne beszédet küldjenek a szul­tánnak, hanem pénzt. Legutoljára épen azon üzenetet hozta vissza vi­tézlő Balló László uram a portától, hogy ha a legrövidebb idő alatt az adót meg nem küldik, majd küldenek ők valakit, a ki azt kétszeresen be tudja hajtani s ha még egy követet bátorkodnak elbocsá­tani, a ki nem fizetni, hanem fecsegni jön, azt men­ten karóba huzatják, hasonlóul járandvan, ha a kül­dendő adóból avagy csak egy tallér fog is hiányzani. Bizony pedig abból még nagyon sok tallér hiány­zott. — Mit csináljunk? szólt ujjait ropogtatva Apafi, míg Teleki Mihály alá s fel­sétált a teremben, Bálid László pedig ott állt a fejedelem előtt. Hát mit csinálhatunk ? szólt Teleki. Azt kell ten­nünk, a­mit eddig tettünk. Pénzünk nincs elegendő, hogy az adót kifizessük, de annyi van, a mennyi elég, hogy a vezéreket hallgatásra bírjuk , hogy várjanak és adjanak időhaladékot s azután „qui habet tempus, habet vitam“ az alatt ki tudja még mire fordulhat a sors ? Addig is megszenjük, hogy mindent teljesitni fogunk. — Megszenjük ! Könnyű azt mondani, hogy meg­szenjük, de ki lesz olyan bolond, h­ogy az izenetet el­vigye s a kedvünkért magát karóba húzássá ? Teleki egész biztossággal fordult Ballóhoz. — Megteszi azt egyszer a hazáért Balló uram. Az érdeklett lesüté szemeit, felsohajta és hall­gatott. — Az agysegélyen meg nem teszi! hiáb­a a feje­delem. Most házasodott meg szegény, alig egy fél­­esztendeje, elvett egy szép özvegyasszonyt; nem ment el az esze, hogy úgy oda vesztegesse ifjú éle­tét. Én ugyan nem küldöm. Balló felemelő szép becsületes arczát s mosolygva válaszolt. — Elmegyek biz én nagyságos uram , nagyságod és Erdély jóvoltáért, ha kell a világ végire is, ha kell még Plútóhoz is ; s ha Isten ő szent felségének úgy tetszik, hogy ott bevégezzem életemet, történjék meg szent akarata. Egyébiránt sokszor és sok mindenfé­lével fenyegettek már engemet, a­nélkül, hogy csak egyszer is a szememet meghunyorítottam vagy ar­czom színét változtattam volna előttük, ámbátor ké­szen voltam rá, hogy egyszer teljesítik rajtam. Lám az oroszlán tsera bántja azt, a­kit lát, hogy tőle nem fél. — Ember kegyelmed Balló uram ! szólt közbe Teleki, megveregetve a férfi vállát, tudtam én, hogy nem fog vonakodni. — No én mosom kezeimet, monda Apafi, én nem Budapest, oct. 20-án. Károly­városból, oct. 7-ről , cs. kir. Ap. Felsége útjáról az „Agr. Ztg“ következő részleteket közöl: Oct. 5-re Károlyvárosra nézve oly nap volt, mely a jelen nemzedék emlékéből soha el nem enyészen­dő, a történetben pedig legtisztább bizonyságául szolgáland, mily híiség-, szeretet- és ragaszkodással viseltetnek Fejedelmükhöz e város lakosai. Már 10 órakor d. e. az egész lakosság talpon volt, a széhek zászlóikkal sorfalat képeztek, látható vágygyal várva a legmagasb megérkezést. Ó cs. k. Ap. Felsége d. u. hl óra tájban lóháton tartá legmagasb bevonulását a városba, gr. Nugent m­agy. b. Jellachc , excsok, a tábornok törzs- és főtisztikar kíséretében, s az első diadalívnél, a városi- és községtanács, papság stb. élén a városi polgármester Obradovic János követ­kező szavakban volt szerencsés a lakosság hódolatát tolmácsolhatni: „Császári Királyi Apostoli Felség! Legkegyelmesebb Urunk! Ez ünnepies, leghőbb vágygyal várt pillanatban Károlyváros lakosságának város- és községtanácsi orgánumai azon legmagasb szerencsében részesül­nek , Felségednek legalázatosb hódolatukat bemu­tathatni. Mint mindenütt a nagy diadalmeneten, úgy mi is szívből üdvözöljük Felségedet Károlyváros kebelében, örvendve a pereznek, mely előttünk min­dennél drágább, mely a késő utódok életében legör­­vendetesebb emlékezetben folyvást fönmaradand. Mi­után most azon rég óhajtott legmagasb szerencsét elértük, nincs egyéb hátra, mint rendithetlen hűsé­günk­ és ragaszkodásunknak Felséged legmagasb személye és felséges örökös uralkodóháza iránt, biz­tosítása mellett legmélyebb tisztelettel kérni, hogy Felséged legmagasb császári kegyét és jó voltát ránk, ezentúl is legkegyelmesebben kiterjeszteni méltóztas­­sék. Éljen Felséges szeretett Fejedelmünk I. Ferencz József, ezerszer éljen ! Zsiv­ó !!! “ Ő Felsége legkegyesebben válaszolni méltóztatott: „Örömmel hallom a házamhozi hűség és ragasz­kodásnak ön által a lakosság nevében kifejezett ér­zelmeit. Károlyváros lakosai hűségüket a legszorul­tabb időkben házam iránt bebizonyíták, és remélem, hogy azt Nekem jövőre is mindig megőrzendik.“ Már Ő Felsége első megpillantásakor dörgő zsi­­ók hangzottak ezer ajakról, s Ő Felsége egész bevonu­lása alatt mindaddig, míg legmagasb szállására visz­­szavonult, megszűnés nélkül tartottak. Nemcsak azon utczákon, melyeken Ő Felsége bemenetét tartá, hanem még a legtávoliabbakban is az ablakok föl voltak díszítve szőnyegek- s virágokkal, valódi vi­rágeső hullott, és kendők lobogtak a szeretett Feje­delem elé , leánykák virágkoszorúkat és atlaszra nyomtatott költeményt nyújtottak át. Ő Felségét mindenütt, hol az intézetek megszemlélésekor magát láttató, valóban kábító öröm- és üdvkiáltásai kisérék a számlálhatlan tömegnek. Esti 8 órakor a kivilágí­tást szemlélé meg Ő Felsége, s ismét ezer meg ezer­szeres hurrixh kiáltások hallatszottak, miket a kulpa- statók ágyúinak dörgése kisért. Ki, hogy a beállott szél miatt a kivilágítás egész pompában nem történ­hetett meg. Az esti ünnepet fáklyásmenet zárta be, mit a tisztviselők, honoratiorok és polgárság rendez­tek , mely alkalommal a néphymnus énekeltetett a néptömeg zajos és tartós örömkiáltásai közt. Ő Felsége Pordenoneban mulatásáról a „G. di Ven.“ jelenti . Ö Felsége f. hó 10-én, a sz. György egyházban tartott misén jelenlétei után, reggel 10 órakor gróf Grivine alt­. főhadsegéd kíséretében, Gorzkowsky lovag tszn. velenczei kat. kormányzó 6 excja laká­sára ment, ki e napon hatvanadik katonai szolgálat­évének letelését ünneplé. Ő Felsége megemlékezvén a vitéz és hű szolga dicső tetteire, megragadó ez al­kalmat, kegyének tanujelét adandó, s a tsznagyot legmagasb látogatásával tisztelé meg; miután Ő Felsége a derék veteránt ismét elhagyó, a felneve­zett főhadsegéd - exeja következő, a „G. di Ven.“ által olaszul közlött fejedelmi iratot adott neki át : „Kedves táborszernagy Gorzkowski lovag! „Ön ma katonai pályája hatvanadik évét végezte be, és így szolgálatomnak hihetetlen hosszú idősza­kot szentelt, mely elismerésre méltó buzgalom, ritka erély és valódi hűség által volt kitűnő. Örömmel ra­gadom meg ez alkalmat, önnek legteljesb megelége­désem és azon óhajtásom kifejezésére , hogy ön még sokáig és hasonló erő- és kitartással legyen képes becses szolgálatait nekem szentelhetni. Pordenone, oct. 10-én 1852. Ferencz József H­érakor gróf Radeczky t.nagy főkormányzó ur ő excja, minden tábornokok , hadtestparancsnokok és törzstisztek kíséretében Gorzkowski lovag úrhoz ment, saját és az összes hadsereg nevében a boldog naphoz szerencsét kívánni, melyen szolgálatai oly fényes elismerést nyertek. 3 órakor ő Felsége újra a pordenonei előjáróságot audientián fogadó. Ennek kérelmére, hogy a helység városi rangra emeltessék, Ő Felsége azon pillanat­ban, midőn az illető kérvény átnyujtatott, legkegyel­mesebben következő szavakkal válaszolt: „Már alá­írtam a rendeletet.“ Az elöljáróság, legélénkebb mé­lyen érzett háláját nyilvánítá. Ma is, mint a két előbbi napon, Ő Felsége a m­agy asztalát méltóztatott legmagasb jelenlétével meg­tisztelni. A folytonos eső a készített kivilágítást meggátol­ván , a helység égő szurokkoszorukkal világíttatott meg; mindkét kapunál fényes transparent ragyogott. Ö cs. k. Apostoli Felsége visszautazásáról Porde­­nonéból Fiuméba, jelenti az „O33. Tr.“ „Ő Felsége az egész úton diadallal fogadtatott. Névszerint Duino és Nabresinában a lakosság a Fe­jedelem leglegálisabb üdvözlésére rendkívül nagy számban gyűlt össze. — Castelnuovóban, hova a Felsége éjfél után 24 órakor érkezett, b. Grimschitz kerületi főnök, a járásfőnök és más hivatalok vár­ták. Castelnuovo ki volt világítva. Reggel 4 órakor érkezett a Felsége, fivére Miksa Ferdinánd főlig ő is. fensége kíséretében Liccába, melynek lakossága az utat kivilágító. Passiak 63 Sappianeban igen sok ember jelent meg szurokfáklyákkal, s az tíz legmere­dekebb helyeit megvilágíták. Licca is fáklyákkal volt kivilágítva. Egy diadalív m­ellett az épen át­menőben levő Leopold főherczeg ezrednek egy szá­­­zada volt kiállítva. Ő Felsége azt leváltás közben maga előtt ellépteté. Az ott exponált cs. k. biztos és a nevezett század kapitánya szerencsés volt Ő Fel­ségének tisztelkedhetni. (Magy. Hirl.) Pest, oct. 16.­­) .Az ügyvédi rendszabályról megjelent ér­tekezéseink közvetlen czélja volt, a kérdéses rendszabály határozmányainak lényegét kivonva, ennek feltüntetésével, a felőle táplált különböző véleményeket lehetőleg irányozni, központosítni, s ekép egyúttal a rendszabálynak nem annyira szükségességét, — mert ellenkező véleményben senki többé nem siütödött — mint inkább czél­­szerűségét s előnyös oldalait kimutatni. Kifejtett nézeteinkben a közvélemény egy­hangúlag megegyezni látszik — legalább a sajtó terén eltérő magyarázattal, melynek, ha legális hangon iratik, akármiben helye van, nem talál­koztunk, sőt felszólalásunk helyeselve fogadtatok azon visszaemlékeztetéssel együtt, melylyel az ügyvédi kar múltját kísértük. És e kedvező eredményt koránsem azon min­den oldalra kiterjesztett figyelemnek, melylyel a tárgyalt ügy lényeges vonásait kiemelni s ösz­­hangzó vázlatban előadni iparkodtunk, vagyunk hajlandók tulajdonítani, hanem a szervezési mun­kálat ama közjólétre czélzó nemes irányzatának, m­ely annak szellemét, úgy mint egyes részleteit jellemzi, s mely a taglalatnál vezérfonalunkul szolgált. Azonban e czikkek megjelenése közben s az­óta alkalmunk volt oly körökben némely észre­vételeket hallani, melyek véleményei s nyilatko­zatai ritkán keresnek ugyan képviseletet a sajtó mezején, de melyek méltányos megnyugtatása, s illetőleg irányzása, helyreállítása, nemkülönben fekszik a státus érdekében, mint akármely más osztálytöredék kedélyét hullámzásban tartó ké­telyek megszüntetése. Ez az ügyvédi kar azon része, mely minél ke­vesebbet szól, annál többet működik, s annál nagyobb lelkiismeretességgel jár el hivatalában, s munkája halmozottsága miatt nem ér rá tüze­tes , körülményes bírálgatására — habár saját rendbeli közelebb viszonyainak is. Érintett észrevételek kiválólag két fő hatá­­rozmányára vonatkoznak az ügyvédi rendsza­bálynak, melyek egyike szerint az ügyvédek számának meghatározása a minisztériumnak tar­­tatik fen ; másika által az ügyvédi választmá­nyok rendeztetnek. Ezen­­­ a dolgot velején fogó tagjai az ügyvédi karnak, nem ütköznek meg azon szigorú kellékeken, mik az ügyvédi jellem nyerhetése végett jövőre nézve felállít-

Next