Pesti Napló, 1852. október (3. évfolyam, 770–795. szám)
1852-10-20 / 785. szám
1852. harmadik évi folyam. 415 előfizetési föltételek. Vidéken Pesten: Évnegyedre 51.k . Egy hónapra 1 ft 30 kr p Félévre 10 A havi előfizetés, mint a számonkinti eladás is megszűnt.______ Évnegyedre 4 Félévre Egyes szám PESTI NAPLÓ. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri-utcza Labért ház 8. Szerkesztési iroda: úri-utca 8. sí. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Szerda, oct. 20-án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négydasábos petit-sora 4 p. kr.jával számittatik. A beigtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíjt előre lefizetendő a Magánviták néégyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hivatalába Megjelelt a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve ívnyi alakjában mindennap, reggeli órákban. ■ jelen Előfizetési felhívás. A „PESTI NAPLÓ“ november-decemberi két hónapos folyamára ezennel előfizetést nyittatik. Előfizetési feltételek. Vidékre postán küldve 320 kr. Pesten házhozhordással*2 ft 40 kr pp. Az előfizetés elfogadtatik Pesten a „Pesti Napló“ kiadóhivatalában, (úri-utcza 8-dik sz., az udvarban első emeleten) és EMICH GIJSZT. könyvkereskedésében az úri- és kigyó-utcza szögletén. — Vidéken, minden cs. k. postahivatalnál. — Az előfizetési leveleket és pénzeket bérmentesitetni kérjük. Kezelési könnyebbség tekintetéből tisztelettel felszólítjuk e lap t. ez. rendes levelezőit, szíveskedjenek leveleiket bérmientetlenülküldeni be. EMICH GUSZTÁV, mint kiadó tulajdonos. TARTALOM. Öcs. k. Ap. Felségének utazása. Ügyvédrend V. Levelezés. (London; az angol sajtó s a franczia császárság kérdése. A miniszterelnök s gr. Malmesbury). Hivatalos. (Jutalmazás. Kát. rögtönbir. Ítélet. Fővárosi hirtár. Vidéki hírek. ‘ Francziaország.(A „Constitutionnel“ a franczia viszonyok kifejléséről). Spanyolország. (Madrid). Portugallia. (Új választótörvény). Olaszország. (Livorno. Párma). Görögország. (Athen : trónöröklési kérdés). Törökország. (Smyrna. Syra. Montenegro). Keletindia. róniai szigetek. (Corfu). A merika. (Scott tábornok elnükségérti versenyzése st.) Legújabb posta. Telegrafi tudósítások Vegyesek. (Nemzeti színház. Börze. Dunavizállás). Motár. (A kétszarvú ember. Történeti regény, irta JÓKAI MÓR. A PESTI NAPLÓ MOTÁRA. A KÉTsZARVÚ EMBER. Történeti beszély. • Irta JÓKAI MÓR. (Folytatót. *) VI. A jámbor ember és szolgája. A jó Apafi Mihálynak ez alatt mind inkább meggyülekezének a gondjai. A török portától egyik követ a másikat érte, sürgetve a még le nem fizetett adót, mely tiszteletbeli összeg Bethlen Gábor óta tizenhatezer tallérból nyolczvanezer tallérra szaporittatott. Erdélynek akkori viszonyait tekintve, iszonyú összeg ! A Lengyelországgali viszályok miatt a kereskedés pangott, a korábbi harezos évek az ipart és földművelést összerongálták, a tatárjárás s az azt követett harácsok sok érezpénzt kivittek az országból, épen ezen évben dühöngött az országban egy irtózatos marhavész, mely az igavonó állatok két harmadát elpusztító, tavasszal gyilkos gyújtogatók *) Lásd Pesti Napló 780. számát. jártak azországban, kik többet kétszáz falunál felperzseltek, rá következett egy hosszú száraz nyár, s egy árvizes ősz, mely azt is elpusztitá, a mi megmaradott; az arany és ezüstbányák roszul miveltettek, a helységekre kivetett adót nem volt mód behajtani, mindegyik helységnek lévén valami oka azt nem teljesíteni, az egész székelyföld tökéletes pénzaszályban sinylett, s az egyedüli pénztermő városok a szászokéi, annyira körül voltak sánczolva kiváltságokkal, szabadalmakkal, miket majd egy, majd más megszorult fejedelem osztogatott nekik utódai rovására, miszerint azokhoz alig lehetne szép szerével hozzáférni. E mellett még a jó fejedelem maga oly bőkezű és jószivű volt, hogy nem jöhetett hozzá ember olyasmit kérni, a mi ha az övé volt, neki ne adta volna, ugy hogy egy ízben tökéletesen elajándékozva az utolsó tallérját is, kénytelen volt a fiscus kölcsönpénzt venni fel, a számára, hogy elutazhassák. *) Ehez járult még az, hogy a nagyváradi basa, mind azon erdélyi és magyarországi helységekből, mik a fejedelemséghez tartoztak, önhatalmúlag saját maga felszedte az adót, duplán, triplán, a hogy neki tetszett s még is a szegény fejedelmen követelték az egészet. E végett többször küldtek már a portára okos, ékesen szóló férfiakat, hogy világosítsák fel a szül.) História rerum transsilv. ant, J. Bethlen. P. I. Ján elméjét s engeszteljék ki ő szivét a szegény magyarok iránt, hogy vagy engedjen le az adóból, vagy intézkedjék, hogy a nagyváradi basa ne szedje be felét a maga számára, de mindannyiszor csak azt a feleletet kapták, hogy ne beszédet küldjenek a szultánnak, hanem pénzt. Legutoljára épen azon üzenetet hozta vissza vitézlő Balló László uram a portától, hogy ha a legrövidebb idő alatt az adót meg nem küldik, majd küldenek ők valakit, a ki azt kétszeresen be tudja hajtani s ha még egy követet bátorkodnak elbocsátani, a ki nem fizetni, hanem fecsegni jön, azt menten karóba huzatják, hasonlóul járandvan, ha a küldendő adóból avagy csak egy tallér fog is hiányzani. Bizony pedig abból még nagyon sok tallér hiányzott. — Mit csináljunk? szólt ujjait ropogtatva Apafi, míg Teleki Mihály alá s felsétált a teremben, Bálid László pedig ott állt a fejedelem előtt. Hát mit csinálhatunk ? szólt Teleki. Azt kell tennünk, amit eddig tettünk. Pénzünk nincs elegendő, hogy az adót kifizessük, de annyi van, a mennyi elég, hogy a vezéreket hallgatásra bírjuk , hogy várjanak és adjanak időhaladékot s azután „qui habet tempus, habet vitam“ az alatt ki tudja még mire fordulhat a sors ? Addig is megszenjük, hogy mindent teljesitni fogunk. — Megszenjük ! Könnyű azt mondani, hogy megszenjük, de ki lesz olyan bolond, hogy az izenetet elvigye s a kedvünkért magát karóba húzássá ? Teleki egész biztossággal fordult Ballóhoz. — Megteszi azt egyszer a hazáért Balló uram. Az érdeklett lesüté szemeit, felsohajta és hallgatott. — Az agysegélyen meg nem teszi! hiába a fejedelem. Most házasodott meg szegény, alig egy félesztendeje, elvett egy szép özvegyasszonyt; nem ment el az esze, hogy úgy oda vesztegesse ifjú életét. Én ugyan nem küldöm. Balló felemelő szép becsületes arczát s mosolygva válaszolt. — Elmegyek biz én nagyságos uram , nagyságod és Erdély jóvoltáért, ha kell a világ végire is, ha kell még Plútóhoz is ; s ha Isten ő szent felségének úgy tetszik, hogy ott bevégezzem életemet, történjék meg szent akarata. Egyébiránt sokszor és sok mindenfélével fenyegettek már engemet, anélkül, hogy csak egyszer is a szememet meghunyorítottam vagy arczom színét változtattam volna előttük, ámbátor készen voltam rá, hogy egyszer teljesítik rajtam. Lám az oroszlán tsera bántja azt, akit lát, hogy tőle nem fél. — Ember kegyelmed Balló uram ! szólt közbe Teleki, megveregetve a férfi vállát, tudtam én, hogy nem fog vonakodni. — No én mosom kezeimet, monda Apafi, én nem Budapest, oct. 20-án. Károlyvárosból, oct. 7-ről , cs. kir. Ap. Felsége útjáról az „Agr. Ztg“ következő részleteket közöl: Oct. 5-re Károlyvárosra nézve oly nap volt, mely a jelen nemzedék emlékéből soha el nem enyészendő, a történetben pedig legtisztább bizonyságául szolgáland, mily híiség-, szeretet- és ragaszkodással viseltetnek Fejedelmükhöz e város lakosai. Már 10 órakor d. e. az egész lakosság talpon volt, a széhek zászlóikkal sorfalat képeztek, látható vágygyal várva a legmagasb megérkezést. Ó cs. k. Ap. Felsége d. u. hl óra tájban lóháton tartá legmagasb bevonulását a városba, gr. Nugent magy. b. Jellachc , excsok, a tábornok törzs- és főtisztikar kíséretében, s az első diadalívnél, a városi- és községtanács, papság stb. élén a városi polgármester Obradovic János következő szavakban volt szerencsés a lakosság hódolatát tolmácsolhatni: „Császári Királyi Apostoli Felség! Legkegyelmesebb Urunk! Ez ünnepies, leghőbb vágygyal várt pillanatban Károlyváros lakosságának város- és községtanácsi orgánumai azon legmagasb szerencsében részesülnek , Felségednek legalázatosb hódolatukat bemutathatni. Mint mindenütt a nagy diadalmeneten, úgy mi is szívből üdvözöljük Felségedet Károlyváros kebelében, örvendve a pereznek, mely előttünk mindennél drágább, mely a késő utódok életében legörvendetesebb emlékezetben folyvást fönmaradand. Miután most azon rég óhajtott legmagasb szerencsét elértük, nincs egyéb hátra, mint rendithetlen hűségünk és ragaszkodásunknak Felséged legmagasb személye és felséges örökös uralkodóháza iránt, biztosítása mellett legmélyebb tisztelettel kérni, hogy Felséged legmagasb császári kegyét és jó voltát ránk, ezentúl is legkegyelmesebben kiterjeszteni méltóztassék. Éljen Felséges szeretett Fejedelmünk I. Ferencz József, ezerszer éljen ! Zsivó !!! “ Ő Felsége legkegyesebben válaszolni méltóztatott: „Örömmel hallom a házamhozi hűség és ragaszkodásnak ön által a lakosság nevében kifejezett érzelmeit. Károlyváros lakosai hűségüket a legszorultabb időkben házam iránt bebizonyíták, és remélem, hogy azt Nekem jövőre is mindig megőrzendik.“ Már Ő Felsége első megpillantásakor dörgő zsiók hangzottak ezer ajakról, s Ő Felsége egész bevonulása alatt mindaddig, míg legmagasb szállására viszszavonult, megszűnés nélkül tartottak. Nemcsak azon utczákon, melyeken Ő Felsége bemenetét tartá, hanem még a legtávoliabbakban is az ablakok föl voltak díszítve szőnyegek- s virágokkal, valódi virágeső hullott, és kendők lobogtak a szeretett Fejedelem elé , leánykák virágkoszorúkat és atlaszra nyomtatott költeményt nyújtottak át. Ő Felségét mindenütt, hol az intézetek megszemlélésekor magát láttató, valóban kábító öröm- és üdvkiáltásai kisérék a számlálhatlan tömegnek. Esti 8 órakor a kivilágítást szemlélé meg Ő Felsége, s ismét ezer meg ezerszeres hurrixh kiáltások hallatszottak, miket a kulpa- statók ágyúinak dörgése kisért. Ki, hogy a beállott szél miatt a kivilágítás egész pompában nem történhetett meg. Az esti ünnepet fáklyásmenet zárta be, mit a tisztviselők, honoratiorok és polgárság rendeztek , mely alkalommal a néphymnus énekeltetett a néptömeg zajos és tartós örömkiáltásai közt. Ő Felsége Pordenoneban mulatásáról a „G. di Ven.“ jelenti . Ö Felsége f. hó 10-én, a sz. György egyházban tartott misén jelenlétei után, reggel 10 órakor gróf Grivine alt. főhadsegéd kíséretében, Gorzkowsky lovag tszn. velenczei kat. kormányzó 6 excja lakására ment, ki e napon hatvanadik katonai szolgálatévének letelését ünneplé. Ő Felsége megemlékezvén a vitéz és hű szolga dicső tetteire, megragadó ez alkalmat, kegyének tanujelét adandó, s a tsznagyot legmagasb látogatásával tisztelé meg; miután Ő Felsége a derék veteránt ismét elhagyó, a felnevezett főhadsegéd - exeja következő, a „G. di Ven.“ által olaszul közlött fejedelmi iratot adott neki át : „Kedves táborszernagy Gorzkowski lovag! „Ön ma katonai pályája hatvanadik évét végezte be, és így szolgálatomnak hihetetlen hosszú időszakot szentelt, mely elismerésre méltó buzgalom, ritka erély és valódi hűség által volt kitűnő. Örömmel ragadom meg ez alkalmat, önnek legteljesb megelégedésem és azon óhajtásom kifejezésére , hogy ön még sokáig és hasonló erő- és kitartással legyen képes becses szolgálatait nekem szentelhetni. Pordenone, oct. 10-én 1852. Ferencz József Hérakor gróf Radeczky t.nagy főkormányzó ur ő excja, minden tábornokok , hadtestparancsnokok és törzstisztek kíséretében Gorzkowski lovag úrhoz ment, saját és az összes hadsereg nevében a boldog naphoz szerencsét kívánni, melyen szolgálatai oly fényes elismerést nyertek. 3 órakor ő Felsége újra a pordenonei előjáróságot audientián fogadó. Ennek kérelmére, hogy a helység városi rangra emeltessék, Ő Felsége azon pillanatban, midőn az illető kérvény átnyujtatott, legkegyelmesebben következő szavakkal válaszolt: „Már aláírtam a rendeletet.“ Az elöljáróság, legélénkebb mélyen érzett háláját nyilvánítá. Ma is, mint a két előbbi napon, Ő Felsége a magy asztalát méltóztatott legmagasb jelenlétével megtisztelni. A folytonos eső a készített kivilágítást meggátolván , a helység égő szurokkoszorukkal világíttatott meg; mindkét kapunál fényes transparent ragyogott. Ö cs. k. Apostoli Felsége visszautazásáról Pordenonéból Fiuméba, jelenti az „O33. Tr.“ „Ő Felsége az egész úton diadallal fogadtatott. Névszerint Duino és Nabresinában a lakosság a Fejedelem leglegálisabb üdvözlésére rendkívül nagy számban gyűlt össze. — Castelnuovóban, hova a Felsége éjfél után 24 órakor érkezett, b. Grimschitz kerületi főnök, a járásfőnök és más hivatalok várták. Castelnuovo ki volt világítva. Reggel 4 órakor érkezett a Felsége, fivére Miksa Ferdinánd főlig ő is. fensége kíséretében Liccába, melynek lakossága az utat kivilágító. Passiak 63 Sappianeban igen sok ember jelent meg szurokfáklyákkal, s az tíz legmeredekebb helyeit megvilágíták. Licca is fáklyákkal volt kivilágítva. Egy diadalív mellett az épen átmenőben levő Leopold főherczeg ezrednek egy százada volt kiállítva. Ő Felsége azt leváltás közben maga előtt ellépteté. Az ott exponált cs. k. biztos és a nevezett század kapitánya szerencsés volt Ő Felségének tisztelkedhetni. (Magy. Hirl.) Pest, oct. 16.) .Az ügyvédi rendszabályról megjelent értekezéseink közvetlen czélja volt, a kérdéses rendszabály határozmányainak lényegét kivonva, ennek feltüntetésével, a felőle táplált különböző véleményeket lehetőleg irányozni, központosítni, s ekép egyúttal a rendszabálynak nem annyira szükségességét, — mert ellenkező véleményben senki többé nem siütödött — mint inkább czélszerűségét s előnyös oldalait kimutatni. Kifejtett nézeteinkben a közvélemény egyhangúlag megegyezni látszik — legalább a sajtó terén eltérő magyarázattal, melynek, ha legális hangon iratik, akármiben helye van, nem találkoztunk, sőt felszólalásunk helyeselve fogadtatok azon visszaemlékeztetéssel együtt, melylyel az ügyvédi kar múltját kísértük. És e kedvező eredményt koránsem azon minden oldalra kiterjesztett figyelemnek, melylyel a tárgyalt ügy lényeges vonásait kiemelni s öszhangzó vázlatban előadni iparkodtunk, vagyunk hajlandók tulajdonítani, hanem a szervezési munkálat ama közjólétre czélzó nemes irányzatának, mely annak szellemét, úgy mint egyes részleteit jellemzi, s mely a taglalatnál vezérfonalunkul szolgált. Azonban e czikkek megjelenése közben s azóta alkalmunk volt oly körökben némely észrevételeket hallani, melyek véleményei s nyilatkozatai ritkán keresnek ugyan képviseletet a sajtó mezején, de melyek méltányos megnyugtatása, s illetőleg irányzása, helyreállítása, nemkülönben fekszik a státus érdekében, mint akármely más osztálytöredék kedélyét hullámzásban tartó kételyek megszüntetése. Ez az ügyvédi kar azon része, mely minél kevesebbet szól, annál többet működik, s annál nagyobb lelkiismeretességgel jár el hivatalában, s munkája halmozottsága miatt nem ér rá tüzetes , körülményes bírálgatására — habár saját rendbeli közelebb viszonyainak is. Érintett észrevételek kiválólag két fő határozmányára vonatkoznak az ügyvédi rendszabálynak, melyek egyike szerint az ügyvédek számának meghatározása a minisztériumnak tartatik fen ; másika által az ügyvédi választmányok rendeztetnek. Ezen a dolgot velején fogó tagjai az ügyvédi karnak, nem ütköznek meg azon szigorú kellékeken, mik az ügyvédi jellem nyerhetése végett jövőre nézve felállít-