Pesti Napló, 1852. október (3. évfolyam, 770–795. szám)

1852-10-22 / 787. szám

1852 harmadik évi folyam. előfizetési föltételek. Vidéken : Pesten: Évnegyedre 5 f. — k. p. Egy hónapra 1 ft 30 kr p. Félévre 10 .. — „ „ A havi előfizetés, mint a siám­onkinti eladás is megszűnt. ____ 9­ 787 Évnegyedre 4 Félévre 8 Egyes szára . PESTI NAPLÓ A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyaló pedig EMICH G. úrhoz intézendő, uri-utcza Lak­ért ház 8. Szerkesztési iroda: Uri-utcza 8. sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Péntek, oct. 22-én. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyha­­sábos petit-sora 4 p. kr.­­jával számittatik. A be­­igtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a Magánviták né­gy­­hasábos sora 5 pengő krajczárjával számítta­­tik. A fölvételi díj szin­te mindenkor előre le­teendő a PESTI NAPLÓ szerkeztő-hivatalába Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, reggeli órákban. Előfizetési felhívás. A „PESTI NAPLÓ“ november-decemberi két hónapos folyamára ezennel előfizetés nyittatik. Előfizetési feltételek. Vidékre postán küldve 3 ft 20 kr. Pesten házhozhordással 2 ft 40 kr pp. Az előfizetés elfogadtatik Pesten a „Pesti Napló“ kiadóhivatalában, (Jiri-utcza 8-dik sz., az udvarban első emeleten) és EMICSI GUSZT. könyvkereskedésében az úri- és kigyó-utcza szögletén. — Vidéken, minden cs. k. posta­­hivatalnál. — Az előfizetési leveleket és pén­zeket bérmentesitetni kérjük. Kezelési könnyebbség tekintetéből tisztelettel felszólítjuk e lap t. ez. rendes levelezőit, s szíveskedjenek leveleiket bérmeskted­eibü­l küldeni be. EMICSI GUSZTÁV, mint kiadó tulajdonos. TARTALOM. Ö c­s. k. A­p. Felségének utazása. Élet és irodalo­m. I. Levelezések. (Nagybánya ; gymnasium ; társasélet; szüret. — Barsból; szüret; időjárás ; szántásvetés ; h­ús drágasága. — Deés : iskolaügy sat.) Fővárosi hi­tár. Ausztria. (Bécs: vegyes tudósitások). Francziaország. (Rendőri rendeletek oct. 16-kára I. vagy III. Napoleon-e ? A Constitutionnel). Nagybritannia. (Ausztrigahalászat. Brinsden talál­mánya. Lansdowne kegyessége). Németország. (Berlin: neuenburgi ügy. München Würzburg. Wiesbaden, Frankfurt, Kassel). Olaszország. (Florencz : nagy vizáradások). Róm­ai szigetek. (Corfu). Legújabb posta. Telegrafi tudósítások Vegyesek. (Nemzeti színház. Börze. Dunavizállás). Műtár. (A kétszarvú ember. Történeti regény, irta JÓKAI MÓR. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. A KÉTsZARVÚ EMBER. Történeti b­eszély. Irta JÓKAI MÓR. ( Folytasdt. *) VII. A kitért fogadás. Kucsubnó ez alatt valahány követ ment az ő ha­tárán keresztül a seraskiertől, vagy hozzá, azokat mind elfogatta, bezáratá s a nálok találtató iromá­nyokat elszedte. Ezek folytán, mint előre sejté, sajátságos terve­zeteknek kezde nyomára jönni. A seraskiei levele­zésben állt a moldován herczeggel, ki hatezer mold­vai lovas élén Ismail basa táborához volt rendelve, mely a Rába partján a római császár magyar és né­met hadaival állt szemben , s ottan parancsot kapott újabb hatezer embert vonni maga után Moldvából egyenesen Erdélyen keresztül. Egy napon tehát jön egy követ Magyarországból, kinek lefoglalt iratai között ily tartalmú levél ta­lálkozott : „Nagyérdemű seraskier , dicsőséggel teljes Baruch Tavais. A mire még otthon létemben kértelek, azt ne *) Lásd Pesti Napló 785. számát, felejtsd el. Meg vagyok felőle győződve, hogy te a keresztyének romlásának most sem vagy óhajtója, s ennélfogva nem átallasz nekem módokat szolgáltatni, hogy mindazon törekvéseket, melyek az ő elpusz­tításukra vannak intézve , mint igaz keresztyén, ha erővel nem is, legalább erőtlenséggel meghiúsítsam. Egyszersmind azonban kérve kérlek, hogy eljárásod által gyanúra ne szolgáltass okot, mert az igen si­ralmas állapot lenne, ha másokat akarva szabadí­tani, magamat veszteném el. Ezen levelemet vivő embert azonnal­ küld vissza válaszoddal s ne engedd senkivel beszélni, hogy valamit ki ne fecsegjen; azon tízezer aranyból pedig, melyet neked hála fe­jében ígértem, ötezeret most mindjárt átvehetsz is­­pánaimtól, a többit majd, ha visszatérek. Egyúttal tudakozódjál a feleségem felől, ha nem betegedett-e még le ? lekötelezett barátod és legalázatosabb szol­gád * * *“ U. i. E levelet a mint olvastad küld vissza megnyugtatásomra.“ Katalin újra lepecsételé szépen a levelet, s egy meghitt szolgájától elküldé azt Baruch Tavassnak. Néhány nap múlva visszaérkezék az, magával hoz­ván a herczeg levelét, s a választ rá a derék seras­kiertől , mely is eképen hangzott: „Becsületes keresztyén úr (itt az „úr“ helyett az állott, hogy „kutya“ a­mit a seraskier széjárásból ej­tett oda, hanem azután kitörökt) nekem legalázatosabb szolgám! (gondolta a seraskier, hogyha a herczeg maga így nevezi magát, ez lesz a leghelyesebb czíme.) „Megértettem a leveledet, és azt találtam benne, hogy nekem a te keresztyénségedhez semmi közöm, akár éltek, akár haltok, hanem azt a tízezer aranyat nem bántam volna, ha egyszerre lefizetteted , mert ámbátor véghetetlenül tisztellek, attól tartok, hogy megcsalsz. A­mi az óvatosságot illeti , ne taníts te arra engem, tudván miszerint te úgy kívánod, hogy az újabb hatezer ember hozzád ne juthasson, aként fogom intézni a dolgot, hogy előre kitudom, mely után akarja őket utánnad szállítani az effendi ? Ha ő a boczai szoroson át rendeli a bevonulást, az én dolgom lévén az élelmi és fegyverbeli szereket utánok küldeni, ezeket a tömösi szoroshoz utasítom. Azok ott várni fognak a podgyászra, fele a várako­zásban elszéled, s akkor az effendi vagy élelmezés nélkül bocsátja őket Erdélynek, a midőn a székelyek szanaszét fogják őket verni, és soha azokból egy sem jut el hozzád, vagy megtudja a tévedést s oda küldi őket a tömösi szoroshoz; de mire oda érnek, már akkorra én, mintha legnagyobb szorgalommal ten­ném, a boczai szoroshoz küldtem a podgyászt s ők ismét annyira vannak tőle, a­mennyire voltak. Ilyen­formán a hiba egyikünkre sem fog háramlani, csak te magad vigyázz magadra, s a­mint ezen levelemet vivő ember hozzád érkezik, nagyobb biztosság oká­ért rögtön vetesd fejét, hogy senkivel ne beszélhes­sen. A­mi végre a feleségedet illeti, ah­oz nekem sem­mi közöm. Allah irtson ki minden asszonyi állatot e földről.“ Bucsukné midőn e levelet olvasta, épen kertjében sétált, s történetesen egy nagy bibircses úritok akadván lábai elé, azt úgy találta felrúgni, hogy im­itt amott állt meg. Soha még lábbal gondolatot jobban ki nem fejezett senki, a­mióta a pantomimb­a fel van találva. E perezben a seraskier feje nyilván alig állt erő­sebben a szárán, mint az a felrúgott dinnye — vagy mi ? S néhány nap múlva csakugyan lehet­ hallani, hogy a küldött segéd­csapatok, félreértett rendelke­zések miatt nem indulhatnak ki Moldvából. Katalinnak ugyan módjában lett volna e félreér­téseket a felfogott levelek által azonnal felderíteni, de attól tartott, hogy még akkor a seraskier pénzzel és helyrehozással tisztára moshatja magát, s engedte odáig haladni a dolgot, míg a sükertelenség dühre fogja gerjeszteni a vezéreket s keresni fogják annak okozóját. Ez is bekövetkezett nemsokára, csakhogy Kata­linnak sokkal nagyobb rémület, mint öröm jutott benne. Egy napon sebes hírnök érkezek a herczegtől, le­velet vivén a seraskierhez, mely nem a fejedelem kezével, hanem annak íródeákja által volt írva: a felbontott levél igy szólt: „Érdemes — (ez — meg amaz.) Futtában írom e sorokat, mint a ki két nap óta le nem szálltam a léről. Hátunk mögött nagy a veszedelem, mert hajnal óta tart az ütközet. A múlt éjjel a janicsárok két hidat vervén a Rábán, azon észrevétlenül átmentek s meg­rohanták a keresztyén tábort, mely az átelleni parton egy helység mellett (úgy gondolom, szent Gothárd) elsánczolta magát, s hajnalra elfoglalták a sánczo­­kat, s háromezer embert leöltek benne. Ekkor a ve­zér aga, és Ismael basa riadót fuvattak az egész tá­bornak, s mindnyájunknak rohamra kelle menni a keresztyén tábor ellen. Nekünk sehogy sem jutott al­kalmunk czélunk kivitelére, mert a keresztyén gya- Ludapest, oct. 22-én. Ó cs. kir. Apostoli Felsége utazásáról a M. Hirlap a .G. di Ven.­ után még a következőket közli : Pordenone, oct. 11. A velenczei tartomány császári királyi helytar­tója, és az udinei cs. kir. delegátus Ő Felségét Pal­ma- Nuovában várták.­­ A legmagasb utazás hire villámgyorsan elterjedt a szomszéd helységekben, és a szakadó eső daczára mindenfelől nagy néptömeg gyűlt össze a Fejedelemnek legőszintébb hódolatát tanúsítandó. Palma erősség fényes kivilágításban ra­gyogott. Agyüdörgés jelenté Ő Felsége érkezését, és a lakosság legélénkebben nyilvánító örömteljes tisz­teletét. Lóváltás közben Ő Felsége a helyőrséget el­­lépteté. Az egész idő alatt, mit Ő Felsége Pordeno­­néban töltött, a concordiai püspök is két kanonokkal, káptalana nevében szintén ott maradt. A Monreale­ur által palotája homlokára alkalmazott históriai epigra­­phékat a helyhatóság pompás albumba írva (3 Felsé­gének elutazása perezében mély tisztelettel átnyujtá. A Spelladi család, melynek palotájában­­3 Felsége lakott , e szerencse örökítéséül emléket állitand. Ugyanezt teendi Pordenone. Ő Felsége Fiuméban létéről Írja a „Tr. Ztg“ f. hó 13-ról : „A viharos rosz-nő daczára, mi 3 nap óta foly­vást dühöngött. A metsző borászéi daczára , mely esővel váltva a napot egy pillanatig sem engedé lát­ni, (3 Felsége e napot csaknem kizárólag hajóhadá­nak szentelé. Ez állott : „Novara“ fregát parancs­nokhajóból , továbbá „Diana“ „Leipzig“ „Titania“ korvettek; „Huszár,“ „Pilades“ briggek, „Sphynx,“ „Artemisia“ schoonerek, „Lucia“ gőzfregát, „Cus­­tozza,“ „Taurus,“ „Achilles“ gőzösökből, és a fiu­mei kikötőben két sorban h­orgonyzott egy naszád­ban, melyet e kereskedő város első hajósai hajtottak. (3 Felsége, ,Orovara‘ fregát fedezetére ment, honnan a gyakorlatok végezte után, gr. Wimpffen alt­. teng. főpar. Nugent­­nagy és más főrangú katonaság kí­séretében mindenik hadihajót megtekinté. A cs. k. marina, melynek egy ily látogatás által viharos idő­ben tanúsított áldozat, kezességet nyújt azon érdek iránt, melylyel (3 Felsége a hadihajó előhaladása és felvirágzása iránt viseltetik, a Fejedelem kétségbe­­vonhatlan dicséretét aratá mind a hajók jeles tartása, mind a gyakorlati pontosság és ügyességért. D. u. 2 óra tájban (3 Felsége ,,Sta Lucia“ gőzfregát fedeze­tére szállott, mely ámbár az északkeleti szél sokkal erősebben feltámadt, a buccarii és portorei kikötők­be ment, mely két pontokat (3 Felsége szintén sze­mélyesen megszemlélt. „Sta Lucia“ 3­/2 órakor érke­zett vissza és 1 3 Felsége minden hadihajók ágyudör­­gése és az összes hajónép hurrahkiáltásai közt partra szállt. A cs. k. hadihajók minden parancsnokai a császári ebédre meghivatással tiszteltettek meg, melynek végével (3 Felsége mindenikökkel tenge­részügyekről beszélgetni méltóztatott. Laibachból, oct. 15-től jelenti a „Laib. Zei­tung“ . Ő cs. kir. Ap. Felsége Fiumébeli legmagasb útjá­ban tegnap d. y. 1 óra 15 perczkor érkezett az itteni pályaudvarba, hol gr. Hohenwart cs. k. udv. taná­csos, a mélt. herczegpüspök, b. Handel vezérőrnagy kat. parancsnok, Pettenegg tart. törv. elnök urak és a községtanács által mély tisztelettel fogadtatott. — Miután Ő Felsége a nagy számban összegyűlt városi lakosság örömkiáltásai közt az Estei Ferencz Ferdi­­nánd félig gyalogezrednek a pályaudvarban felállí­tott zászlószázadát megszemlélő, villás-reggeli után 1 óra 35 perczkor különvonattal legmagasb útját Bécsbe folytatá. — Gr. Chorinsky helytartó ur, ki (3 Felségének Lippáig eléje ment, szerencséje volt (3 Felséget Ciliiig kisérhetni. Ciliiből, oct. 14-től jelenti a „Gratzer Zei­tung“ . Ma azon nem- gyanított magas szerencsében ré­szesültünk, (3 Felségét, legkegyelmesebb Császárun­kat a legmélyebb tisztelet és határtalan szeretet ki­fejezéseivel üdvözölhetni. (3 Felsége d. u. 3—4 óra közt volt Ciliin áthaladandó, s már 2 órakor telve volt a pályaudvar néppel, nehogy elszalaszsza a lo­vaglás Fejedelem láthatásának szerencsés pillanatát. — 4­ órakor taraczklövések jelenték a különvonat érkezését, és csakhammar harangzúgás és a nagy néptömeg üdvkiáltásai között (3 Felsége a pályaud­varba megérkezett. A lelkesült vivát- és zsivro-kiál­­tásokba taraczklövések, és a városi zenekar által ját­szott néphymnus hangjai vegyültek. Itt­­3 Felségét a dicasteriumok tisztviselői, a helyőrség, községelöl­­já­róság és iskolai ifjúság mély tisztelettel fogadók, midőn a 3 Felsége a kocsiból leszállani, és Schmelzer János cs. k. járásfőnök és kormányszéki tanácsos úrhoz néhány kérdést intézni méltóztatott. 6 percznyi mulatás után (3 Felsége útját Gratz felé folytató Cik­i leyális lakossága áldáskivonatai és vivatkiáltásaitól kisérve. ÉLET ÉS IRODALOM. I. Rövid időn meg fog jelenni az Újabb nem­zeti könyvtár első évi folyamának második kiadása, ámbár az első 1500 példányból állott. E tényt azért említem, hogy reá néhány esz­mét és lélektani következtetést fűzhessek, mely által aztán könnyebben tájékozhassuk magunkat irodalmi, s részint társalmi viszonyainkra nézve is. Mik tétetnek közzé az „Újabb nemzeti könyv­tár“ hasábain ? Régi költői művek, régi emlékiratok, krónikák. Mind oly tárgyak, mikhez ama kornak, mely törekvései­ és csalódásaival már hátunk megött fekszik, mikhez főleg a múlt évtizednek, minden irodalmi élénksége mellett, legkevesebb vonzó­dása sem volt. S miért? Sok ok közöl csak két főbbet hozok fel, olyat, melyet egyébiránt más alkalommal bővebben fej­tettem volt ki. A neologismus diadala még új levéli, önként folyt, hogy a győztes iskola tekintélyei ellen­szenvvel, vagy lenézéssel viseltettek ama szülő, ama pongyola és idegen szavakkal tarkított nyelv iránt, melyet ellenfeleik több érddel, mint elme­éllel , több makacssággal, mint tudománynyal védelmezének. Ezen hangulatból némi elfogultság, némi elő­ítélet támadt a XVII-dik század írói iránt is, kiknek művei tartalmasság és még nyelv tekin­tetéből is többnyire felülmúlták a későbbi kor terményeit. Aztán­­— bármint becsüljük a részrehajlat­­lanság erényét, legkevésbé lehetett épen a neo­lógoktól kivárni, hogy míg egyfelől az új sza­vak és a régitől lényegesen különböző helyesírás népszerűsítéséért küzdenek , ugyanakkor oly el­meművek buzgó terjesztőiül ajánlkozzanak, me­lyek a mily arányban forogtak volna közkézen, azon mértékig hátráltatók vala a tömegnek a nyelvujitássali megbarátkozását. Minden helyzet magával hoz bizonyos önzést, mely sejtelmileg munkál a többségnél s határo­zott eszmék szerint a gondolkozóknál, és épen ezen önzés — mi nélkül a felekezetek és pártok hamar felbomlanának­ — midőn már a nyelvre­form ügyét visszaesésektől félteni nem lehetett, akkor a politikai átalakulások sürgetőinél ger­jesztett közönyt, sőt ellenszenvet az iránt, mit ők avasnak, korhadtnak, s a társalmi viszonyok térszinítésére törekvő eszmékkel egybeférhetlen­­nek hittek. És a tapasztalás bizonyítja, hogy mihelyt a közvéleményben ily szellem nyer túlsúlyt, mi­helyt a hisztériai jog — mely a múltból ezer gyökeret bocsátva öleli át a jelent — fitymálás vagy megtámadások alá esik, mihelyt a többség új formák és szervezetek után sóvárog: ezen for­­rongási állapot befolyása közt, a régi irodalom is legott elveszti érdekét, hideg közönynyel talál­kozik, s rendre feledékenységbe sülyed. Nincs eszköz, nincs mód, mely ilyenkor gátat vethessen a terjedő részvétlenségnek, s még azon

Next