Pesti Napló, 1852. november (3. évfolyam, 796–819. szám)

1852-11-26 / 816. szám

1852. harmadik évi folyam. előfizetési föltételek. Vidéken: Pesten Bt5 f. — k- f. | így hónapra 1 fi 30 kr p. Brnesysdre 4 „ — „ „ 8 n ~ ii « Bfye* nim . . 4 „ „ Félévre 10 1«— ii ii AUTi.ia»»ti.,­int.|Fil.Trt «sasioekiah ala das a ■efaaAat.______ PESTI A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ; anyafi ifyott tárgyasé pedig EHICH G. úrhoz intézendő, Őri­ utcaa Laffert ház 8. Szerkesztési iroda: Uri utcza 8. ix Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. 816 Péntek, nov. 26-án. FÜRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Sirgetének négy ha­sábos petit-sora 4 p. kr.­­jával számittatik. A be­­igtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre fefizetendő a Magánviták négy­­hasábos sora 5 pengő krajcárjával számíta­­tik. A fölvételi díj szin­­te mindenkor előre le­teendő a PESTI NAPLÓ szerkezző-hivatalába legjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünnep utáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, reggeli órákban. TARTALOM. Taalgy. Levelesé­ge­k. (Pária : A nyilatkosványok. Jeromos hereseg és fia. A koronázás napja. Uj senatorok. La­­morid­ére. — Berlin: A kormány várandó előter­­jesztvényei az alkotmány revisióját illetőleg. Belügy­miniszter lemondása. Vegyesek.) Hivatalos. (Érdemrendjelak elfogadására adott legfel­­sőbb­ engedély. — Uj szabadalmi törvényt hatályba léptető császári nyílt parancs. — Kinevezés. — Az érsz. törv. és kormánylap XX. darabjának tartalma.) Fővárosi hi­tár. Vidéki kirak. Amtrii. (Bécsi hírek és események ) Franciniorszég. (Az Ind. balga a hadsereg leszál­lításáról. Hamis hirek terjesztése. Vieillard és Thi­­baudeau a senatus-consultum allen. Butenval Turin­ban. Franciaország is Belgium viszonyai.) Nagybritannia. (Parliamenti tárgyalások. Orosz vaspálya-kölcsön. — Stat. adat Wellington bg teme­téséhez.) Németország. (Berlin. Frankfurt. München. Mainz. Pozen. Weimar.) D­á­n­i­a. (Volksb­ing ülése.) Svédország és Norvégia. (A király egészségi állapota. Olaszország. (Gyorskocsi kirablása s­a­t.) Görögország. (Trónöröködés kérdése.) Törökország. (Sarijevo.) Tanis. (A bey haláláról hír valósul.) Perzsia. (A Babis-sektáni kegyetlenkedések.) Legújabb. Talagrafi taicsitások. ▼ agyasak. (Nemzeti szinház. Börze.) ■ A t­á­r. (A pesti cs. k. egyetemi jog- * status tudományi­­szak általános kimutatása.) Budapest, nov. 26-án. Pest, nov. 25.­­ Az uj tanszabadsági rendszer egy kedves tüneménye fekszik előttünk. A kolozsvári r. kath. nyilvános teljes gym­­nasiani évkönyveinek első füzete. Nem e szerény füzet az, mely bennünket örömre ragad Erdély legelső gymnásiumának óhajtott kitűnő állása miatt, hanem a szellem, mely azt, ha mint belőle látszik, a főtanodát át­lengi. És ez nemzeties művelődésünk, a faji hajlamok s természetes ösztönünk által kijelölt iránybani haladásunk s polgárisodásunk szel­leme. Tudjuk mi, hogy egy nemzet bármely ön­álló művelődése s civilisatiója csak egy ág a nagy folyamösszegből, mely a világ, az emberi­ség köztökélyesülésének oezeánjába ömlik; de valamint a tengerek erei különféle alkatú s égaljú hegyekből fakadnak, úgy a világ közmű­veltségében a mindennemű s fajú nemzetek és népek különféle nyelveken és jargonokon esz­­közlött haladásai összefolyhatnak. Azért nemzeties művelődésünk nem hiú álomkép, sőt a legfőbb hatalom véd­­pajzsa alatt álló valódiság, s a­mint az előt­tünk fekvő évkönyv mondja: „Az összes biro­dalom érdekében hozott, s magyar fajunkra ki­terjesztett, mély állambölcseséget tanúsító leg­­kegyelmesb rendeletei Felséges Urunk­nak legalább oda mutatnak, hogy fejedelmi gyárakatok ajánlkoznak legszentebb érdekeink gyöngéd ápolására. Nyelvünk s nemzeti­ségünk a birodalmi nyelvek s népiségek egyenjogúságában osztakozik, s igy felül áll azon csapás félelmén, melyet Herder is a legsúlyosabb nemzeti csapásnak vall.” Két szempontból fontos s érdekes a kolozs­vári tanoda hivatalos jelentése: először, mivel hazafiul örömmel tapasztaljuk belőle, mikép a nevezett tanoda, daczára azon rázkódásnak, melyen vele együtt minden szellemi s tanintéze­teink keresztül mentek, most is, a szenvedett csapások után, magasztos lelkesültséggel viszi előre a nemzeties művelődés zászlaját Erdély­ben ; másodszor, mert kitűnő példányául ragyog a tanszabadság elvén szervezett hazai taninté­zeteinknek, melyben a szakoktatás czélszerűsége s hasznossága világos, kézzelfogható jelekben nyilatkozik. És e kettős feladatában a főgymnasium de­rék, műveit, alapos tudományo­s készültségű tanárok által istápoltatik, kik a magyar faj reményeiből a hazának lelkes, műveit, munkás honfiakat, a közbirodalom a hazá­­jok viszonyos érdekeit tisztán belátó s ez értelem­ben egy czélra törekvő polgárokat, az em­beriségnek hasznos s rendeltetéseket buzgón be­töltő tagokat nevelni képesek is, elhatározot­­tak is. „Első, miről szólanunk kötelesség s minkel­­tünk legforróbb érzete ösztönöz, — ezzel nyitja meg a tanári kar az évkönyveket: — nyelv és nemzetiség; mert ezek fajunk legszentebb tulajdonai, legféltőbb kincsei. A mely nemzet­nek nyelve nincs, nincs hazája, csak szállása; nincs hazafisága, mert nincs hazája; és csak a szerencsés időknek tulajdoníthatja, hogy az ilyen nem nemzetet, hanem csoportot, más nagy nem­zet et nem nyeli. Az a nyelv egy nemzetnek, a­mi a napnak világa az eleven világnak. Az köti az embereket oly nemzeti családdá, melynek a politika részei nem árthatnak. — Míg a nemzet nyelvét megtartja, addig el nem vesz; s ha bu­kott is, reménytelenül el nem veszett.4­4 A nem­zetiség pedig mi egyéb, mint „bármely nemzet­nek jellem, nyelv s erkölcsökben nyilatkozó tu­lajdona.“ Az uj tanrendszerre vonatkozólag pedig ezt mondja: „Új korok és viszonyok, úgy a szellem országában tett újabb foglalások okozák, hogy régi nevelési rendszerünk túlélte magát. Meny­nyire érte meg s fogta fel magas kormányunk a korszellem komolyan intő szózatát, fényesen ta­núsítja azon alapelveiben remek s alkalmazásá­ban czélszerű tanterv, mely magába karolván az összes birodalom szellemi érdekeit, a neve­lés- s közoktatási ügyérségnek legszebb emléke. Nem czélunk itt annak egyes részeit taglalni, hisz azok az illetők előtt eléggé ismeretesek, csak az egyes tanszakokra vonatkozó alapelvét emeljük ki, mely egyik tanszaknak sem enged túlsúlyt a többiek fölött. Ezen elv nyújt meg­nyugtató biztosítékot magyar nyelvünknek min­den egyéb tanszak túlnyomó ereje ellen, s von tisztán kijelölt korlátokat, melyek közt minden tantárgynak mozognia kell. Nem lehet tehát szo­rult kebellel azon aggódnunk, hogy egészséges fajunk férfias nyelvére, körén tutható valamely idegen tanszak kerekedjék, s azt ennek aláren­deltjévé alacsonítsa, vagy törvényszabta hatá­rait szűkebb körre szorítsa. És épen ezen alap­elv az, mely a honfikebelben a birodalmi tan­terv iránt a hódoló kegyeletet s legbuzgóbb há­laérzetet költi fel. Ezért öleltük kő keblünkre az egésznek életbevitelét, mert a remekműnek méltányosság s kölcsönös jogtisztelet az alapja.44 A mely tanári kar igy fogja fel hivatását a nemzeti lét s oktatás uj viszonyai közt, az mél­­tán megérdemli a legfőbb hatalom s nemzete közbizalmát, az a polgárosodás s műveltség-ter­jesztés kielégítő biztosítékát foglalja magában, s követésreméltó példányul szolgálhat a hazai köz­tanintézeteknek innen és túl a Királyhágón. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. I. A PESTI CS. KIR. EGYETEMI JOG­ S STÁTUS TUDOMÁNYI­ SZAK Á­llapotának kimutatása a Uikonalebb­­afolyt 183ya­ki tanévben. Hivatalos dékáni végjelentés alapján közölve Dr. Láner Ferenci cs. kir. egyetemi jogtanártól. Miután egyetemi jog- és államtudományi testüle­tünknek személyzete, valamint az illető tanárok ál­tal előadott tárgyak és az előadásokra használt nyel­vek és órák az 185-),­ki­nyomtatott leczkék rendé­ből általában tudvák: érdekesnek tartom e helyt köztudomásra juttatni mindazt, mi jogtudományi ■Bakunkat illetőleg, tanrendszerünk átalakítása ered­ményének tekinthető, mi végett a legközelebb lefolyt lérfi-ki tanév végén Vízkeleti Ferencz cs. kir. ta­­nácsos és jogtanulmányi dékán úr által a magas köz­oktatási minisztériumhoz felterjesztett terjedelmes és kimerítő hivatalos jelentésének főpontjait adom ezen­nel állapotának kimutatására.­ Ezen jelentés szerint ugyanis a jog- és államtu-­­­dományi szakban a hallgatók száma 284 vala; ho­ 1 lett 1849—50-ben (a semestrisek elválasztása előtt) csak 51; — 1850—51-ben a téli szakban (semes­­trisben) már 115 ; a nyáriban 113; azután pedig az 1851 — 52-ki téli szakban (a privát Studium (magán­tanulás) eltiltása, és a püspöki valamint evangélikus jogtanodák korlátozása után) joghallgatóink száma egyetemünkben már 284-re rúgott; miből világos, hogy a jogtudományokra magokat határozók, és ál­lami szolgálatra különösen törekvők száma leginkább az új tanrendszer által ösztönöztetve , semestrisről semestrisre folyvást nőtt. *) Ezen imént említett összes (284) számból, római katholikus joghallgató volt 183, görög kath. 6 , ágostai 30, helvét vallású 36, nem egyesült görög 18, zsidó 11. Az ösztöndíjas (stipendiatus) joghallgatók száma 39 volt, kik közöl első osztályú (1OOpstos) vala 10, másod osztályú (80 pírjával) vala 9, a többi 20 rendkívüli stipendiumot húzott, kik közöl egy a tör­vénykezési osztályú államvizsgálatban megbukván, azaz visszavettetvén, miniszteri határozatnál fogva ösztöndíjjától megfosztatott. A leczkepénzeket illetőleg, az ezeket rendező 1850-diki jul. 12-diki törvényhez képest, 26 hall­gató (előrebocsátott feddhetlen erkölcsök , magavise­­lők, szorgalmuk és vagyontalanságuk, illetőleg sze­­génységök bebizonyított megvizsgálása után) az egész leczkepénztől, 18 pedig annak felétől, és igy összesen 44-en mentettek föl. Tudományos tekintetben minden elkövettetett. *) A jelen 183­.-diki tanév mostani téliszakában joghallgatóink száma már 488-ra rúg, önzés egye­­temi ifjúzágunknak pedig 1041, hogy­­miután minden egyetemi főtanodának az ren­deltetése , hogy a valódi alapos tudományosság ter­jesztessék, és ezáltal a jellem kiképezése, gyakorlati életre minden oldalú képességgel párosíttassék­ min­den tudományos tárgy és minden szaktudomány a je­len kor kivonataihoz, és oly tökéletesen képviseltes­sék , a­mint ezt a tudományok jelen állása és kifej­lődése megkívánja.­­ Azonkívül a tanárok részéről e tekintetben is élénkebb tevékenység és látható tö­rekvés mutatkozott a jog- és státustudományok kö­rében írásbeli értekezések és nyomtatott munkák ál­tal is, ezek körzetét gazdagítni, és a közvárakozás­nak e tekintetben is mindenkép megfelelni. Miután az 1850-ki július 30-róli államvizsgálato­kat rendező törvénynek 57-ki §-a szerint, oly jog­­tudori candidátusok, kik még nem az 184­0-ki tanév előtt (az előbbi határozatok szerint) végzék tanul­mányaikat, és e nevezett évben legalább egy szigor­laton nem estek keresztül, ezután, hogy a szigorlatok letételére bocsáttathassanak, 4 évi egyetemi idő ki­töltését bebizonyítani kötelesek ; ugyanazért ezeknél fogva e (185yrki) félévben csak 3 egyén (ezek is csak kivétel gyanánt) bocsáttathatott az említett törvény 6-dik §-a alapján, a minisztérium engedel­­ménél fogva, tudományos haladásuk és szorgalmuk tekintetéből a szigorlatok letételére, kik is egynek kivételével, (ki az egyházbeli szigorlatban megbuk­ván, 3 hó le­folyta utánai új vizsgálatra utasittatott) helybenhagyattak. — Hasonló engedelmet nyert még más 2 egyén, kik azonban ezzel mindeddig, nem ismert oknál fogva, nem éltek. A mi jogtani ifjúságunk tudományos működését (annak alapossága és terjedelmére nézve) illeti, e tekintetben új átalakított tanrendszerünk jótékony befolyása által felébresztett szabadabb és önállóbb kifejlődése az elmebeli tehetségeknek, és ez által megindíttatott tettleges törekvése magasabb tudomá­nyos czél felé mutatkozott, melynél fogva lelkes jog­hallgatóink nagyobb része lehető legnagyobb szor­galommal oly leczkékre, és az azokkal egybekap­csolt Examinatoriumokra is járt, melyeknek tárgyai az államvizsgálatokhoz nem kívántainak, és melyek szabad választása magasabb és minden oldalú ki­képzési vágyát és törekvését, kézzel foghatólag bi­­zonyiták be. Ugyanis az észjogbeli előadásokat láto­gatók 110-en, a természeti társasság előadását jár­ták 113-an , a római polgári jogból tartott leczkékre jártak 102-en , Justinian Institutióinak Exegesisére 28-an, az egyházi jogból tartott előadásokra 12 növendékpap, és 83 világi joghallgató. A magyar törvény előadásaira járt 99, az ausztriai polgári jogból tartott előadásokat járták 50-en, a magyar nyelven előadott váltójog leczkéire 50-en, a német nyelven előadottakra 9-en, a bányajogot hallgatók 31-en, az európai nemzetek jogát 42-en, a bűnvádi eljárást tárgyaló leczkékre 35-en, a polgári perleke­dés rendszerét hallgatók 5-en, a collegium processuale juridico-practicumra 90-en, az 1850-ki aug. 2-ki törvényt magyarázó leczkékre jártak 40-en, a nemzet­gazdasági és Financztudományt hallgatók 182-en, a közigazgatási és financz törvényt 47-en, a Statistiká­­ból német nyelven elrendelt leczkékre 25-en, *) és a Rationariára (Staatsverzechnungswissenschaft) 6-an. Erkölcsi (és fegyelmi) tekintetben az összes jog­hallgatók tartása és viselete oly példás, komoly , férfias vala, hogy a fentemlített évben egyetlen pa­*) Magyar nyelven előadott statistikai leczkéimet e jelen 185%-al téli ágakban hallgatják Ul-en. Páris, nov. 20. A londoni forradalmi bizottmányok által kiadott nyilatkozványok következtében a hamis hírek egyre kezdenek szállongani, s vannak olyanok , kik a köz­társaság elnöke meggyilkolásának lehetőségére ko­molyan gondolnak. Mi nem tartozunk ezen könnyen­­hírek közé; Francziaország még nem orgyilkosok hazája, s a kormány ellen a pártok minden más esz­közt használnak , csak gyilkot nem. Azt hisszük, ez ellen a legvadabb communista is tiltakozik. Brutu­­sokról pedig itt nincs szó: a köztársaság imádói itt más érdekekből indulnak ki. Bocsássanak meg önök hogyha e forradalmi nyilatkozványokra még vissza­térünk ; egyszerű oka , mert — e nevezetes pillana­tokban — illő magunkat tájékozni, s az emberekkel megismerkedni. Ezen nyilatkozványból nem lehetett egyebet kiol­vasni , mint nyaktiló és puska ! Föl kell a népnek kelni. Úgy látszik, hogy a forradalmiak (nem a de­­mocratia és köztársaság embereit értjük) nyilatkoz­­ványaikkal némi­­hatásra számítottak. Azon hatást, melyre számítottak, nem érték el,­­ de el azt, hogy Napóleon Lajos meggyilkoltatását emlegetik. Tehát, úgy látszik , hogy némi rémület­len hatása a nyilat­­kozványoknak. Különben e nyilatkozványok készítői­vel nincsenek tisztában. Az első fölött általánosan vi­tatkoznak. A másodikat Ledru-Rollinnak tulajdonít­ják pártja emberei, sajnálva, hogy alá nem írta, egy­szersmind tiltakozván a közhivatalnokok lemészárlása ellen, úgy hallatszik, hogy a Hugo Victor nyilatkoz­­ványának jelentőségét is szelídítik: a nyaktilót nem akarják általánosan használni. Ám ez volt megjegyezni valónk , mik nélkül, úgy hisszük , ön bajosan jutott volna a Moniteur közleményének indokára. A napokban sokat beszéltek — minden alap nél­kül — a köztársaság elnöke és Jeromos tábornok és fia közti súrlódásokról. A dolgok nem így állanak.­ Ezen három ember közt soha sem volt nagyobb egyetértés, mint jelenleg, őket többnyire együtt lát­hatni. Sőt azt állítják, miszerint a köztársaság el­­nöke úgy nyilatkozott volna , hogy rokonai egyedül Napoleon herczeg, Jeromos fi­­a, képes utóda lenni. Napóleon herczeg, azon ismeretes hegypárti, kinek neve, mig a nemzetgyűlés fenállott, igen gyakran előfordult. Az ifjú herczeg eszes, erélyes egyéniség, democratiai érzelmű. Legalább barátai ezt mond­ják róla. A császárság kikiáltásának napja bizonytalanabb mint valaha. Azt mondják, hogy a köztársaság el­nöke dec. 2-káról lemondott. Ez előtte dies nefastus, minthogy katonái kénytelenek valának a nép egy ré­­sze ellen utcza-harczot folytatni. Ezen szomorú em­lékű napon tehát nem akarja a koronát fejére tenni. Mi különben a beiktatási szertartásokat illeti, azt be­szélik, hogy a pompák elmaradnának , az elnök há­zasságára. A beigtatás egyszerűen fogna történni. Hogy császári őrség fogna lenni, sokan tagadják. Mi a császári czim­et III-dik Napóleont illeti: ez bár a diplomatiai világban némi látszólagos ellen­zékre talált, ha a dolog kenyértörésre kerül, nem hisszük, hogy komoly ellenvetéseket tennének iránta. A népszavazás holnap kezdődik. Általánosan fel­tűnő azon közönyösség, melylyel a nép jelenleg a közügyek irányában viseltetik. — E nép vagy kifá­radva vagy kifárasztva van. A püspökök körirato­kat bocsátnak ki, hogy a népet kötelessége teljesí­tésére serkentsék. Különben a főpapság közt vannak elvileg legitimisták, de jelenleg kénytelenek az idő- és körülményeknek engedelmeskedni. Új senatorok neveit emlegetik : Mocquard (az el­nök titkára) Pastoret (régi legitimista), Clermond- Tonnerre herczeg és Beaufort báró a senatori mél­tósággal tiszteltetnének meg. Tegnap azt beszélték, hogy Lamoriciére tábornok

Next