Pesti Napló, 1852. november (3. évfolyam, 796–819. szám)

1852-11-27 / 817. szám

rendű hatóságon és testületen kívül a törvényhozói hatalom ; s midőn ez , a Sz. Pál templomi ravatalra letett koporsdlt környezd, felhangzottak a hatalmas kar által énekelt halotti gyász­sorok : „És a király mondá népeinek, kik vele valának, tépjétek meg ru­háitokat, és öltözzetek dardozba és gyászoljatok. És a király maga is kisérte a koporsót. És eltemették őt. És a király feljajdult, és siránkozok sírhalmán, és siránkozik vala az egész népség. És a király mondá szolgáinak : tudjátok-e , hogy ma egy herczeg, ki nagy ember volt, esett el Izraelben ?“ S a nemzeti gyász ezen általános megilletődött ki­fejezése, mindenesetre leglélekemelőbb jellemrésze volt az ünnepélynek; egyesek hálája gyakran meg­ható, hat meg midőn ennek nyilvánításában az összes nemzet, s ennek nagyjai és fejdelme osztoznak ! A látvány nagyszerűségében az összegyűlek­ezett roppant embertömeg áttekintése meghaladott minden egyéb fényt és pompát. A 18-at megelőző napokon a vaspályák nem győzték szállítani a vidékről érke­zőket, kiknek számát az idegenekkel együtt másfél millióra teszik. Nem csoda, 1806 óta, midőn Nel­son kísértetett örök nyughelyére, nem volt ehhez hasonló gyász­ünnepély látható. Az utczák, merre a menet vonala, már napkelte előtt zsúfolva voltak a majdnem két millió emberrel. S ha ezeket ma egyenként megkérdezni lehetne, mit találtak a szem­lében legbámulandóbbnak, a legnagyobb rész azt felelné, hogy a Cambridge herczeg által vezénylett katonaságot. Angol ember szigethonában ritkán lát­hat Csak néhány ezerből központosított sereget is. S honnan van az, kérdi a „Times“ hogy Anglia, mely annyir­a nem szereti a demonstrátiókat, mely nem szűkölködik nagy emberekben, mely a minden­napi rendes ügyfolyamtól eltérő zaj és fénynek nem barátja, ez alkalommal majdnem lázas ingerültség­gel sietett Wellington koporsójához? Ez onnan van, mert Anglia mindig komoly hidegen számit, s meg­tudja különböztetni a valódi érdemet, s míg a szom­széd országok mosolyogva sorolnak elő tíz tizenkét hőst, Anglia nem hajlandó útjait bálványozni s vala­kit egy Algír királysággá emeléséért hősnek tartani. Anglia, midőn Wellington emlékét tisztelet és sze­­retetben tartja, ezt azért teszi, mert Isten által ő volt a hon megmentésére küldve.“ A gyászünnepélynek helyet engedő s fél napra el­­szenderült politika este ismét felébredt, s külérdekei között e pillanatban alkalmasint az amerikai elnök­­választás eredménye foglal első helyet. Ez érdek azonban egy színezetében és ágazatában nincs nyíl­tan bevallva. A parliamentben hallgatnak róla, a hírlapvilág csak közvetve teheti combinatiók tár­gyává. Pierce tábornok megválasztatása Angliát kettős szempontból érdekli. Az első az, hogy e választás a korlátlan­ üzlet elv-barátainak diadala ; mi az ellen­zéknek nem történhetett volna a jelennél kedvezőbb időben. Még nemrég ideje, hogy a toryk által szemre­hányásul hozatott fel, miszerint az éles eszű ameri­kaiak kapva kaptak az angolok által elhagyott rend­szeren, s­em most kiviláglik, hogy az értelmes yan­­keek belátták, mily káros a hazai ipart roppant költséggel oly áruczikkekre nézve előmozdítani s bá­­toritni akarni, melyek más országból olcsóbban kap­hatók. Pierce elnöksége alatt az amerikai védvámok le fognak szállíttatni az 1846-os állapotra, s e vál­tozás kiszámithatlan hasznára leend az angol kivitel- és kereskedelemnek s nem kevésbé kedvező az egye­sült államok forgalma és fogyasztására nézve; s igy a két legnagyobb kereskedő nemzet rendszeréből ki leend terülve a protectio. A második szempont, melyből az angol, Pierce megválasztatását nézi, az, hogy a tábornokot a rab­szolga-tartást ellenző éjszaki tartományok válas­zták a rabszolgatartó déli tartományok ellen, mint ama democrat pártjelöltet, ki nyiltan és határozottan az abolitio elvét vallja. — S ez az a pont, melyről az angol sajtó hallgat, mit az ellenzék röviden az egye­sült államok benső kérdésének mond, s mig Pierce győzelmében a szabad kereskedelmi elv győzelmének nyiltan örül, addig az abolitionista megválasztatásá­hoz , mint savanyu álmához, édes arczot kénytelen mutatni. Mert mi természetesebb, mint hogy az új elnök el­vét terjeszteni s azon tartományoknak , melyek rab­szolgát nem tartanak, számát szaporítani igyek­­vendik, már csak azért is, hogy állását s jövőjét biztosítsa? s mi természetesebb ismét, minthogy az első tartomány, mely helyzeténél s­ hajlamánál fogva legalkalmasabb az egyesültekhezi csatlakozáshoz, az Antillák királynője, a szép Cuba legyen ? Az eddigi kísérletek sikertelensége , s a Crescent­ City ismételt visszautasítása az annexationistákat épen nem riasz­totta vissza terveiktől, az új választás pedig szán­dékukban csak megerősítette. Sőt kettőt biztató példa fekszik előttük. Texasnak az e. államokhozi csato­lása s California elfoglalása szinte ily alapon nyug­szik. Magán kalandorok támadták meg Mexico jogait, az e. államok po­gárai megtapsolták a sikert , s a végrehajtó hatalom kénytelen len pártolni a közvélemény által pártolt mozgalmat. Ily előz­mények után nem csoda, ha a Gubára vágyó amerikai sympathizerek nem mondtak le vállalatuk­ról, s bár az utóbbi év betörési kísérletei tökéletesen meghiúsultak, s az egyesült államok kormánya által kárhoztatva lőnek, e kárhoztatás nem volt oly álta­lános , hogy a vállalkozó társulatokat lefegyverezze. E társulatok még mindig élnek s oly egyénekből állanak, kik roppant összegekkel rendelkezhetnek czéljaik kivitelére. S most midőn e­zzel, az általá­nos érdeken kívül, az elnök elve és érdekével is kapcsolatban van, ki áll érte jól, hogy, ha egy Cres­­sent City még egyszer el fog a cubai kikötőből uta­­sittatni, a kormány egy szép reggelen nem fogja-e ezt az amerikai zászló meggyaláztatásának s elegendő oknak nyilvánítani, hogy az Antillák királynője is, lerázva a spanyol uralmat, Texas példáját kövesse, s a rabszolgát nem tartó államok számát egygyel szaporítsa ? Mindamellett Anglia talán nem aggódnék annyira, ha ezzel aztán tökéletesen be volna végezve az ügy. A példák azonban ragadósak, s a siikerült lépés egy másodikra szokott bátorítani. Cubát más tartomány is követhetné, mely szinte nem tart rabszolgát, s mely különben is nem feledte el még egészen a 15 év előtt történteket — s ez az angol Canada. A sza­badság fijai, kik 1807-ben Canada függetlenségéért csatatérre szállva , leggyőzöttek , s az egyesült ál­lamokba menekültek , azóta csak az alkalmas órára várnak működéseiket megújítani. Ezen óra akkor fogna ütni, midőn Cubában az amerikai lobogó tű­zetik ki, s a következőben már Pierce két írt állam választóival rendelkezhetnek , kik őt a legközelebbi választás alkalmával elnöki székében megtartani se­­­géljék. E combinatio azonban még az eventualitások tá­voli terében áll s kényes természeténél fogva sem a sajtó betűivel sem parliamenti szózattal, mint puszta aggály meg nem pendíthető; a mig a tény, mely Pierce megválasztása által a szabad-kereskedelmi elvnek a más világrészbeni győzelme, az angol free­­trader ellenzéket az új elnök nyilt karokkali üdvöz­lésére kényszeríti. Rosnyó, nov. 22. Társadalmi életünkből igen kevés érdekest tudunk felhozni, habár Rosnyó azon kis városok sorába tar­tozik, hol minden csekélységről sokat tudnak beszélni. Hiába, azon egy-két hangverseny, mely az evang. felgymnasium javára tartalék, már régen elmúlt, s a sok bírálgatásban már kifáradt a műértő közönség. Színészekhez s más egyéb spektaculumokat mutató társulatokhoz sincs jelenleg szerencsénk , hogy hall­hatnék a felölök szóló véleményeket. A napi beszéd köztárgya egyedül a rósz időjárás, fa drágasága, melyet ily erdővel födött vidékeken az idegen csu­­dálkozva hall, — és a rósz kövezet, vagyis inkább ennek nem létében a sárral higan elbontott utczák. Igaz, hogy Rosnyó nem tartozik a dúsgazdag városok sorába , de annyit okkal móddal mégis eszközölhetne, hogy a mint a piaczon keresztül, a berzéti utczából a váraljaiba álladalmi költségen jó kemény töltés vo­natott , ezt városunk a csucsorai s más utczákon is megtehetné. Legalább az embernek az éj sötétségé­ben nem kellene attól tartania, hogy az itt ott ki­álló köveken, a sarat akarván kikerülni, fejét össze­zúzza. Ilyen eset épen a múlt héten adta elő magát. Egy szegény öreg asszony a csucsomi utczában a pos­tahivatal átellenébeni nagy köveken keresztül akar­ván menni, vagyis inkább e köveken a sarat kike­rülni , megcsúszandó«, s csaknem nyakát tőré. És mégis a szegény pára , a­helyett, hogy a városháza felé tekintett volna, csizmadia fiát szidta, mivel me­zítláb engedi járni. Mint halljuk, Hajisi Sándor ev. gymnasiumi tanár úr, a felsőbb osztályú tanulók által egy színdarabot akar előadatni a gymnasium javára. Ez nem mond­ható épen rosz ötletnek, ha elgondoljuk, hogy közön­ségünk ez intézet irányában igen jó hangulatú, mit a nemrégiben tartott hangversenyek alkalmával is tettleg bebizonyított. — Alkalmilag fölemlítjük egy­úttal, hogy J. Kalmár L. úr kereskedésében igen sok, szép és nagyértékű tárgyak halmozódtak már lakásra, melyek a legfelsőbb jóváhagyással megengedett sors­húzás által, a jövő farsang folytán szinte az ev. főis­kola javára kijátszandók lesznek. Kiknek netalán ked­­vök, vagy reménységök volna e tárgyak megnyerésé­hez, s így közvetve a hazai növelés előmozdításához is, a jövő farsangig még elláthatják magukat sorsje­gyekkel. Mint értesülünk , e sorsjegyeknek eddig elő meglehetős keretük volt. Mit tehet a pénz és spekulatio, azt legközelebb Sch. kereskedő úr mutatta meg. A rimaszombati ország­úton fekvő ,Bánki malom­nak birtokába jutván, ezt oly jó karba állította, hogy jelenleg csaknem egész Szepes megyét látja el liszttel. Mivel pedig malmát a pesti hengermalom módjára, szinte hengerekre akarja alkalmazni, egy darabon a Sajót szabályoztatá, miáltal, ha jól emlékezünk, 3652 ölnyi darab földet nyert, melyet, mint mondá, nem adna tízezer forin­tért. Lám, milyen jó haszna van kicsinyben is a víz­­­szabályozásnak, és mégis mennyire irtóznak tőle ha­zánkban ! Kekik László nyomdatulajdonos úr, nyomdáját a napokban újból szereté fel. Prágából igen szép ön­tető betűket rendelt meg, melyek ha megérkeztek, nyomdája bátran ki fogja állhatni a versenyt a többi magyarhoniakkal. Kekk­er ekkor maga is több iro­dalmi vállalatokba készül fogni, s jelenleg egy „Mi hír Rosnyón ?“ czím alatt megjelenendő napi újságra, egyik gymnasiumi tanárral, mint leendő szerkesztővel egyezkedésben áll. — Jelenleg több czélszerű iskolai könyvek vannak a sajtó alatt. Jelesül Batizfalvi Ist­ván ev. gymnasiumi tanárnak „A földrajz alapvona­­lai"­ az első osztály számára, és szintén nevezett szer­zőtől „Magyar nyelvtan az újabb rendszer szerint“ az első és második osztály használatára. Nálunk is sokat beszélnek arról, hogy az osgyáni és gömöri ev. gymnasiumokat Rimaszombatba akar­ják áttenni, s egygyéolvasztani az ottani ref. gymna­­sium­mal. Meglehet, hogy a sok beszéd után csak­ugyan kell lenni valaminek a dologban? E napokban két nevezetes fedelet tétetett közzé, kerületi főispán Forgách Antal gróf a méltóságától. Egyik, (3 cs. k. Ap. Felsége f. 1852. év. september 3-tól kelt legfelsőbb határozata következtében, a *) volt földesuraknak urbériségek kártalanítása fejében, mely további, vagyis 4 évi minden telekért la fr.. zsel­lér helyért 2 f. 30 kr. számítandó előlegezés kiszol­gáltatását tárgyazza, az 1850-dik ev apull­­ara kelt magas pénzügyi rendeletben meghatározott s a kormánylap IX. darabja 54-dik számában fogha­t föltételek szoros megtartása mellett. — Másik a mol­nároknak olykor igenis lelkiismeretlen vámját kor­látozza. E rendelet szerint azon molnár, ki az ér­endo mennyiségből 16 résznél többet merészel vámolni, 12 pftnyi pénzbírsággal rakoland. — Bizony nem ár­tana az ilyetén korlátozó rendeletet a zsemlyesütők és mészárosokra is, de legkivált a piaczon áruló ke­nyérkofákra hozni. Ezekre nézve ez valóban a leg­korszerűbb rendelet lenne. Vagy ha netán ilyes ren .Múlt levelemben említést tettem Nádasdy Gy. gr. Betlér mellett fekvő Tamás nevű vasolvasztó gyárá­ról. Ez már megindult s naponta élénkebb működést fejt ki. Mivel pedig e gyár egyike a legnagyobb ipar­­vállalatoknak hazánkban, némi ismertetést adni, habár körvonalakban is, nem találjuk fölöslegesnek. Említett nemes grófé gyárat a forradalmat megelőző két utolsó évben építtette föl. A nemes gróf első akart hazánkban hengerművön készített vasat előállítani, s a gyár fölszerelését külföldi, jelesen Even­ce és Dops nevű gépészekre bízta. Ez idegenek da­czára vakbuzgóságuknak (a biblia olvasásával fe­küdtek le, s ugyanazzal keltek föl) eléggé al­jas érzelmüek valának a némes gróf hiszékeny­ségével visszaélni, s a gyárat, nem révén vagy nem akarván venni számításba a vidék helyzetét, sok­kal nagyobb erőre állították fel, semhogy a vidék elegendő kőszénnel láthatta volna azt el. A pazar költséggel fölszerelt gyár, egyik kéménye csupán negyvenezer forintba került, pompás hengerművével s vasolvasztó kemenczéjével készen állott. Ekkor vet­ték észre csak a rosz számítást. Kőszén nem lévén elengedő, s a gépezet sem sükerülvén a legjobban, a gyár elvégre is megálló­. - - A magyar ipart szí­vén viselő nemes gróf, fájlaltatva minden hazafitól, ennek következtében tetemes zavarba jött, a gyár­ra költvén ugyanis vagyonának legnagyobb részét, s csuful reászedetvén némi ingyenélők által. — A gyár ezután egy ideig használatlanul állott, s egyszers­mind az említett gróf hitelezőinek kezébe , vagy­is inkább csődtömegbe esett. A gyáron ezentúl több gépészek munkálódtak, névszerint Horst, Hrobony s mellőzve a pompás hengerművet, melynek czél­­szerűtlenségét e vidéken kőszén hiánya miatt elvégre belátták, csupán az olvasztó kemenczére fordítok figyelmöket. De ezeknek kísérletei sem ütöttek ki legjobban, még végre Wolny szepesmegyei hazánkfia azt igen sikerülten készité el. Most a gyár teljes moz­gásban van s hetenkint az olvasztó­ kemencze 800— 1000 mázsára menő nyers vasat szolgáltat ki. A ké­szítmény a legjobb magyarországi vasak közé tarto­zik , s naponta újabb és újabb megrendelések létet­nek reá­ — Az olvasztó­kemencze egy nagyszerű, középen bőterjedelmü, de nyílásához mindig szűkebb üreget képez, mely tele van szénnel és vasporral. A vaskő egyfelől készített állványról szóratik az üregbe, s meggyújtatván a faszén és vaspor, a tűz igen egy­szerűen készített fúvókkal ébresztetik benne. A ke­rekek , melyek a fuvó-szelepeket mozgatják , víz ál­tal hajtatnak. — Mint halljuk, az érdemes gróf ki­­egyezked­vén hitelezőivel, a gyárat ismét átvette, s mi szivünkből óhajtunk neki szerencsét a vállalathoz, mivel a vidék különben is sokat köszönhet e nagy­lelkű hazaimnak. Több nemes jellemvonásaiból csu­pán e kettőt említjük, nem akarván szerénységét sérteni. Néhány évvel ezelőtt igen nagy éhség ural­kodott e tájon, s akkor a nemes gróf csaknem az egész vidék szegényeit kitartotta. A másik ritka példa; ő elismerte, hogy a gyármunkások erkölcsi neveléséről is kellene gondoskodni, s e végett a je­lenlegi betléri evangélikus lelkészt Sándor urat felszólította, hogy bizonyos napokon, a gyár mun­kásainak hasznos és czélszerű oktatást adjon. E napokban a Putnokról Miskolcz felé vezető or­szágúton egy szekeret rablók támadtak meg , s fél­halálra vervén a kocsist, két köböl gabonáját vitték el. Az ember lelke elszomorodik, ha országszerte folyvást ily rablásokról olvas a hírlapokban! Szép napjaink eltűntek és megeredtek az égnek csatornái, s Rozsnyón száraz lábbal nem mehet vé­gig az utczán embernek fia. —­ Bár őszi vetésünk szépnek mutatkozik, mégis igen nagy drágaság ural­kodik piaczunkon. Búzának ára 22—24, gabonáé 19 fr. De sertéseket olcsó áron remélünk vásárol­­hatni. | ]_ *) Mondják, Rosnyón valaha lámpák is világítottak éjjelen­­kint az utczákon , de ennek nagyon régen kellett lennie, mivel a most élő nemzedék legvénebbjei is alig emlé­keznek róla. r. 1. Pest, nov. 26. A mintegy évtizede Széchenyi István a» megszületnie« budai alagút tervét lánczhidas tője Clark hasonló genialitásu fia készítette, kit -wín, mikép, ha az alagút minden ölének k­a­rát alOOO p.rtra teszi is, mégis legroszabb e 6y­ig tiszta jövedelemre tarthatni számot. Mi emlitve volt, az alagút építési s fentartási ki előteremtésére 3000 részvény van kibocsátva lyekből már körülbelül 600 részvény a­z van remélhetni, hogy a nagyszerű s dicsőséges v melyre majd a magyar méltán büszke lehet a dunántúli részre bizton remélhető vasutnál szoros összeköttetésben leend, országszerte ha részvéttel karoltatván fel, csakhamar műnk­ vétethetni. A kibocsátott aláírási ivek szövi­vetkezőleg szól : , Aláirási-iv a legfelsőbb helyen megengedett budai várhegy alatti alagút építési költségeire szükséges részvények jegyzésére. Alulirs­­zennel kötelezi magát s kinyilatkoztatja, hogy e v­állalatban annyi részvénynyel szándékozik részesül,m­ennyit neve mellé följegyzett. Egyúttal neve aláírása által kötelezi magát a legfelsőbb helyen helybenhagyandó társulati al­apszabályokat magára nézve kötelezőknek és határozóknak elismerni. Továbbá kötelezi magát a jegyzet­t összeg 10%-jának az aláíráskor történendő lefizetésére a czélból, hogy a szükséges előmunkálatok megkezdőthessenek és bevégeztethessenek, azon hozzáadással, hogy e köte­lezettség az esetre, ha az aláírt részvények az elő­munkálatok eredményére alapított költségvetést fede­zik, az aláírt részvények hátralevő járandóságára is kiterjedjen, s pedig úgy, hogy ez esetben a már befizetett 10% az első részletfizetés gyanánt számít­­tassék be ; ha ennélfogva a részletfizetésekről kiadott ideiglenes nyugtatvány valakire át is ruháztatnék, az illető aláíró a felelősséget s illetőleg kezességet a hátralevőség pontos befizetésére ezennel elvállalja, s magát e hátralevő­ség pontos befizetésére addig köte­lezi, mig őt a társulat e kötelezettség alól az ideig­,­lenes nyugtatványnak az uj birtokos nevére választ­mányi határozat által történt átíratása által föl nem menti. Egy részvény egyszáz pártban állapíttatott meg, s minden utólagos felülfizetés nélkül 10 részletben fizetendő, mely részletek soha rövidebb, mint leg­alább négy heti időközben nem követeltethetnek be; a mindenkori részlet-fizetés pedig történik Pesten. Wodianer és fia nagykereskedő-háznál naponkint, az ünnep- és vasárnapokat kivéve, délutáni 3—5 óra közt. Pest nov. 20. 1852. A pestbudai alagút-társaság ideig, választmánya.“ — A hengermalom -társaság legközelebbi határo­zata szerint, a henger­malmi liszt árai már olvasha­tók a hirdetménytáblákon kifüggesztett jelentések­ben, melyekből nyilván láthatni, mikop a hengermalmi liszt tetemesen olcsóbb a többi liszteladásokban árult készítménynél. Ez, és azon körülmény, hogy a hen­germalmi liszt sokkal kiadóbb mint a vízi molnárok készítménye azért, mert amott a gabna száraz minő­ségben adatik őrlésbe, mérsékelni fogja minden bizonynyal a molnárlisztárusok olykor túlcsigázott követeléseit, s ez­által üdvös hatást gyakorland az egész közönségre. — Jövő hó folytában a földtani társulat ismét szaküléseket tartana, mik annál inkább érdekesek lesznek, mivel ez alkalommal a társulat által földtá­niés búvárlatokra kiküldött tagok jelentést fognak tenni utazásaik eredményéről. Említett szakülések a nemzeti múzeumban fognak tartatni, s a bemenetel minden tudománybarátnak meg lesz engedve. — Kitűnő tájfestész hazánkfia Brodszky Elek, kinek sikerült műveit a legutóbbi műkiállitáson al­kalmunk volt szemlélhetni, hosszabb távollét után, melyet Schweiczban, Tirol- és Styriában tett műuta­zásra fordított, napokban állítólag Pestre vissza­érkezik.­­ Az erdészeti államvizsgálatok f. hó 17-én Bu­dán megkezdődtek s 21-kén érdemosztályzással be­fejeztettek. A vizsgálóbizottmány elnöke Balasitz Manó cs. kir. erdészeti tanácsos, s vizsgálóbiztosok Szmetaczek Ferencz primatialis s Helm Ervin szász­­koburg herczogi erdőmester urak voltak. 5 jelölt kö­zöl, kik a vizsgálattételre engedélyt nyertek, 4-en jelentek meg, s ezekből egy kitünőleg képesnek, kettő képesnek s egy nemképesnek ismertetett el. — A helybeli cs. kir. állatorvosi intézet ideigleni igazgatója Zsamál Vilmos úr jelenti, miszerint fel­sőbb engedély folytán egy állatorvosi tanfolyam nyit­tatván mezei gazdák számára, ezen tanfolyamra a beírás f. évi dec. 1 -jén s az előadás dec. 6-kán kez­dődik. A tanfolyam téli hónapokon át, déli órákban, mérsékelt tandíj letétele mellett fog tartatni. — Holnap délután 4 órakor a m. nemzeti múzeum dísztermében a muzeumkert alaptőkéje gyarapítására műkedvelők és művészek által hangverseny adatik , melynek tárgyai lesznek : 1) Nyitány „Teli“ operából Rossinitól, Szabó Jó­zsef tanár ur által 16 kézre téve , Brauer úr vezér­lete alatt előadják 4 zongorán Fáncsi, Latinovics, Péter, Sandeau kisasszonyok és Fetter, Huber, Mild­­ner, Thern urak. 2) Ária „Tündérsíp“ operából Mo­zarttól és „Fájdalom borítja“ stb. dal, szerző és mindkettőt énekli Thanhoffer ur. 3) „Románcz“ an­gol kürtre; előadja Karlhoffer ur magánjátszó a nem­zeti színházban. 4) Olasz románcz, énekli Gino k. a. 5) „Allegro Brillant“ zongorára Schulhoftól; előadja La­tinovics k. a. 6) „Magyar népdalok,“ énekli Füredy ur. 7) Ábránd „Hunyady Lászlódból vett tétel felett 2 hegedűre, szerző Huber; előadják Ridley­ Kohno úr és a szerző, mindkettő zenedei tanár. Belépti dijak ezüst pénzben: Körszék 2 ft. — Számjegyes hely a teremben: 1 ft. 30 kr. — Bementi jegy a terembe: 1 ft. —­ Számjegyes hely az I-ső karzaton : 1 ft. — Bemenet a II-ik karzatra : 20 kr. Jegyek válthatók szombaton délig a múzeumi ka­pusnál — valamint Rózsavölgyi és társa­i Wagner műárus uraknál, délután pedig a pénztárnál. — A pesti jótékony nőegylet a napokban isme­retlen kéztől 20 pftot adományt nyert egy levélben, mely választmányi tag báró Gerliczynőhöz volt in­tézve. —­­ A délkeleti vaspályán fenálló gyors­vonatok hallomás szerint új év után szaporittatni fognak. — Az O­nge Hildegarde főherczegnő nevét viselő utanépült utazógőzös , mely Bécs és Galacz közti já­ratra van határozva, holnap ünnepélyesen bocsátta­­tik vizre , mely ünnepélyre mintegy 400 budapesti előkelő van meghiva.­­• A múzeum udvarára tervezett sétaliget máris előre jótékony hatást gyakorol a múzeumhoz közeli Sándor utcza házai- a telkeinek ,árára, legközelebb-

Next