Pesti Napló, 1852. november (3. évfolyam, 796–819. szám)

1852-11-28 / 818. szám

­ 1852 harmadik évi föl?»»- 33333 ELŐFIZETÉSI föltételek Vidéken, Pesten Érnegyedre 5 f.­k.p. K«) n­OMpr. t ft 30 kr v. félévre 1° « — v ”! Évnegyedre * „ — •» « A havi Félévre . S „ — „ « a • «-» A lap politikai tartalmát illet® loindac közlé* a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyaié pedig EMICH G. árbo. intézd*, ári-utcza Uffert há. 8 mssmaxgens 818 PESTI Sxerteentért iroda: Orl-utcza 8. sí fiérmentetten levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Vasárnap, nov. 28-án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések végyha­­lábon petit-sora 4 p. kr.~ jával alámu­tatik. A be- Igtatást a 10 p.­kvnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a magánvizik nt­y­­dasábos sora 5 pengő krajczárjával számítta­­tik. A fölvételi díj szin­­te mindenkor előre le­teendő a PESTI NAPLÓ szerkesző­ hivatalába Megjelel e PESTI NAPLÓ — hétfőt és önneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, reggeli órákban. TARTALOM. Élet és irodalom. VII. Levelezések. (Nagyvárad: Város közigazga­tása. Kövezetvámjog. Színészet.)­­•Hivatalos. (Intézkedés a dunakeszi cs. k. postahiva­tal és állomásra nézve. — Katonai rögtönbirósági ítélet.) Fővárosi hirtár. Vidéki hírek. Ausztria. (Bé­csi hirek és események.) Francziaország. (D’Israeli plágiuma. Diplomatie! változások. A szavazatok igazolása. Város búcsúja a Constitutionneltől. Vegyesek.) Nagybritannia. (A „Times“ vezérczikke a honvé­delmi ügyben.) Németország. (Berlin, Frankfurt. Stuttgart. Mainz. Zweibrücken.) Belgium. (Módosítása az új sajtótörvényjavaslatnak.) Spanyolország. (Hirek Madridból sat.) Törökország. (Konstantinápoly. Smyrna.) Amerika. Legújabb. Telegrafi tudósítások Vegyes­ek. (Nemzeti színház. Börze.) H á t á­r. (Nemzeti színház.) Budapest, nov. 28-án. ÉLET ÉS IRODALOM. VII. Bár haladásunknak itt ott örvendetes jelei mu­tatkoznak, nemzetünk miveltségébeni gyarapo­dására nézve, míg sem nyomhatunk el egy ag­godalmat. Féltjük épen azon osztályt, mely eddig túl­­sulylysal bírt, t. i. a középbirtoku nemességet, s féltjük különösen , ezek közöl az ért korban levőket. Első tekintetre tán gyöngédtelennek látszó állításunk, elveszti, ha elmagyarázzuk, minden fullánkját. Hazánkban szétnézvén, a pallérozódás és tu­dományos fejlődés forrásait illetőleg, a követ­kező eredményekkel találkozunk : A gyermekek most többet és czélszerűbben tanulhatnak, mint a forradalom előtt; mert — Erdélyt ide nem számítva — köz­­ magános tanintézeteink szaporodtak; mert, továbbá, a szakrendszer, mely behozatalt, kétségtelen előny­nyel bír a régibb oktatási mód fölött; mert, végre, tanintézeteinkben kiválóbb figyelemmel és terjedelemmel adatnak elő azon tudományok, melyeknek gyakorlati hasznuk van. Az ifjak, kiket a forradalom a felsőbb osko­lákból ragadott ki, s kik e nagy mozgalom nél­kül most patvaristák, juratusok, s kortesvezetők lennének, több felé oszlottak szét. Vannak, kik katonai pályán fáradnak, mások az érettségi vizsgálatokat állják ki; mások megint, be nem végzett neveléssel, ősi tűzhelyeik mellé vonul­tak, s inkább fognak parlagiasodni, mint rendes körülmények közt történt volna, de a nagyobb rész gazdasági intézetekbe, bányászati akadé­miákba, ipartanodákba, az ipar műhelyeibe, a kereskedelem irodáiba és boltjaiba ment. Macaulay mondja: sem közönséges sze­rencsétlenség, sem az alapjaikból kiforgatott ál­lami viszonyok nem hatnak úgy valamely nem­zet romlására, mint a természeti tudományok folytonos előhaladása s az egyes emberek foly­tonos önjavítási törekvése tesz valamely nemzet jóllétére. Nem csúszott-e ezen állításba egy kevés túl­zás? felesleges volna most vizsgálni; de annyi az én nézetem szerint is kétségtelen, hogy min­den jó és rosz oldalt együvé véve, nincs okunk azon ifjak sorsát és mivelődését általában saj­nálnunk, kik a patvariai és juratusi világ letű­nésével, egészen más természetű pályaterek felé gyülöngenek. Közölök kétségkívül több fog va­gyonos, belátó, és választott szaka szerint, ki­képzett lenni, mint lett volna régibb viszo­nyaink közt. A serdülő korról menjünk át az élem­edettre, s itt azon néposztályokra, melyeknél, a palléro­­zódással dicsekvő országokban, az ismeretek, er­kölcsi fogalmak és világnézetek bizonyos össze­gét szoktuk keresni, mit aztán e két fontos szó­val : miveltség és polgárisodás feje­zünk ki. Egész Európában a nemzetek szellemi emel­kedettségét két néposztály pallérozódásának foka dönti el. Értem a nagypolgárságot­­— bourgeoisie, — és a falusi nemességet, s általában a közép és kisebb földbirtokos osztályt. Kérdem­: hogyan állanak ezek, a forradalom után, miveltségek eszközeire nézve? A nagy polgárság, a körülmények javát ré­­szát összevetve, nyert. Mert a közép­ vámsorompók eltörlése, a kor­mánynak az idegen államokkal kötött kereske­delmi- és postaszerződései, az óriás közlekedési vonalak, a vámrendszer reformjai, néhány reánk nézve eddig bezárt világpiaczok megnyílása, s Nyugatnak Kelet-Európa felé mindinkább ter­jedő figyelme, oly eredmények , melyek legköz­vetlenebbül a Sigés által úgynevezett harma­dik rendnek gyümölcsöznek. Most a nagypolgár comptoirja, árulak­­helye, üzlete és szélesebb körű összeköttetése, többoldalú ismeretek, érintkezések és tapaszta­latok által emeli őt, mint a forradalom előtt. S ez évenként kétségtelenebb leend. Vagyonával, melyet nem a helyi apró körülmények és apró akadályok közöl merít ki, hanem a kereskedelmi és iparérdekeknek általánosabb versenyéből, — ezen, sok számításba kerülő vagyonával, együtt fog járni egy csoport eszme, egy csoport finom élvezeti vágy s egy csoport erély: mélyebben te­kinteni azon nemzetek közti és állami viszo­nyokba , melyekkel gazdagodásának vagy buká­sának momentumai összefüggnek. Szóval: a mostani nagypolgárság miveltségét a nálunk bekövetkezett változások nem akadá­lyoztatták meg, de sőt emelték. Ezt kiki kénytelen belátni, ha az előbb kelő városiakkal gyakori érintkezésben áll. A pesti gyártulajdonos , iparos és erőműves, most bizonyosan több kérdés által érdekeltetik és több dologról bír józan ítélettel, mint ré­­gente. De milyen jelenleg a vidéki nemesség hely­zete a folytonos mivelődés irányában ? Nyertek-e ők vagy veszítettek e tekintetben ? Lássuk. A múlt korszak alatt birtokos ifjaink, kik os­koláikat befejezték és a Corpus juris kedvéért pár évig a megyei hivatalnokok oldala mellett s a királyi táblán tartózkodtak , és egyszerre a közélet hullámaiba veték magukat. Valamint a görögöknél, nálunk is az élet, kevésbé volt házi, mint nyilvános. Táblabiráink ismereteiket élénk eszmecserék útján és a közhelyekről gyű­jték. Ők ritkán olvastak, de sokat hallanak , s bár rendszeres tudományuk aránylag kevés volt, bír­tak gyakorlati tapintattal és részletekkel. Ez tagadhatlan. Azonban nem is volt csoda. Mert a táblabíró a közgyűléseken politikai kérdések felett vitatkozott; a bizottmányi ülé­sekben a nevelési ügyektől kezdve az erőműta­­niakig, és a gazdaságiaktól a vallásiakig terve­ket készített; a sedriakon, saját udvará­ban és szomszéd tiszttársainak házánál, külön­böző alkalmak szerint, csekély és fontos ügyek­ben bíráskodott; azon gyakran ellenkező funk­­tiókat, melyeket más országokban a rendőrök, nyomozó és instruáló birák, útbiztosok, szegény­ségi- s közintézeti felügyelők, notairek, békebi­­rák, közirnokok, sat. vittek, saját személyében egyesité; az adrainistratioban és közkormány­zásban, sőt az országlatban is — minthogy a megyei hivatalnokok gyorsan változtak, s rendre majd mindenik táblabiró viselhetett valami hi­vatalt — nevezetes részt ven. Midőn pedig idejét az állam már többé ma­gának nem igénylé, midőn a közdolgoktól ma­radtak fen szabad órái, akkor a vidéki nemes mindig talált valami egyesületi ülést, hol véle­ményeket hallhatott és fejezhetett ki. Aztán a pártok torzsalkodásai miatt örökké résen kellett lenni, s akadálytalanul volt mód aggódni, tanácsolni, izgatni, a szenvedélyeket kémleni, az apró gyengeségeket felhasználni, a mocskosabb bűnökből is nyereséget vonni, szó­val, embereket ismerni, erőket és érdekeket ke­zelni , magát m­ivelni, másokat felültetni, ural­kodni és korteskedni. Ezen sokoldalú tevékenységből következett,­­hogy a vidéki nemesség, ha nem is olvasott, az ismeretek széles köréből tudott valamit, s a­mi­hez bármi kevéssé értett, arról aránylag szaba­tosan, összefüggőleg és csillogón rögtönözhetett. ő — mint a normanokról áltizatok — szó­nok volt már bölcsőjében; aztán az emberi szen­vedélyeket hamar tanulta hasznosítani, és az ál­lami élet körül többféle gyakorlati ismereteket szerzett, így fölületes tulajdonai mellett is a miveltség s polgárisodás mázával bírt, sőt ha egy kissé megfeszítette szellemerejét, ha közben olvasmá­nyokra is szentelt, hamar léphetett be a valódi-­­­lag civilizált férfiak sorába. Most már az események egyszerre kisodorták kezéből mivelődésének régi eszközeit. A szónoklatok saisor­ja lejárt. A mindenbe vegyülés útján nem szaporíthatja tapasztalatait. És más eszmeszerzési módokról kell gondos­kodnia, ha a parlagiasodástól magát védni akarja. Különben midőn elvadult, midőn az eszmék színvonalán többé nem tarthatja magát, nemcsak saját egyéniségét devalválta, nemcsak családját sülyeszti, de az egész földbirtokosi rendnek, mely egy ország felvirágzásának legfőbb tényezője, tekintélyét, politikai súlyát és a közhaladásrai befolyását megingadoztatja. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. NEMZETI SZÍNHÁZ. A pesti országos vásár múlt második hetében egy eredeti dráma is került színre, az „Arcskép“ Szig­ligetitől , mely műről még eddig élő , kivéve a Buda­pesti viszhangot. Csak dicsérőleg nyilatkozott a napi sajtó. Mi nem egyezhetünk bele a föltétlen dicséret­be , sőt lényegében elhibázott, tévesztett alapú és irányú drámának tartjuk azt, s úgy vagyunk meg­győződve, miként szerző psychologiája ingadozott, midőn e művét alkotá, mert azt akarja erény gya­nánt árulni, a mi éljen ellenkezője e nemes tulajdon­nak. — Örkényi Jenő (magánoktató egy fővárosi nőnevelő-intézetben) és Kornélia (nevelőnő ugyanott) mélyebb szerelmi viszonyba bonyolódván, amaz örök hűséget ígér a leánynak, s nejéül jegyzi el őt. Azon­­ban egy csinos­ és kaczér fiatal özvegy , Bárdosiné közbelép, s minthogy pa­ja szerelmes az ifjúba, ajánlatot tesz ennek, hogy menjen vele falura gyer­meke mellé nevelőül, egyszersmind jószága igazo­­­gatójául. Örkényi Jenő eleinte habozik, de mivel a szülei és testvérei szegény állapotban sínylenek , és ő segíteni akar rajtuk, jegyese a gyanútlan Kornélia beleegyezésével elvállalja a szép és zsíros conditiót. N­­m itt látjuk feltűnni szerző részéről az első psycho- l­ógiai botlást, mert Örkényi koránsem oly bárgyú esen, hogy ne sejtené, mi c­élja van vele a fiatal özvegynek, valamint a nevelő­intézet tulajdonosnője által jó eleve figyelmeztetett Kornéliának is gyaní­tania kell azt, hacsak a szegény atyafiak kedvéért nem akarja behunyni szemét, mit egy valódilag Szerető kebelről föltennünk alig lehet. Midőn már az özvegy által protegált Örkényi falun van, amaz min­dent elkövet az ifjú szivének megnyerése végett, de ez megemlékezve a Kornéliának tett ígéretről, eleinte hidegen, tartózkodóig viseli magát. Azonban levél érkezik , melyben Örkényi arról értesül, hogy atyja könnyelműsége vagy inkább bűne miatt anyagilag tönkre jutott családját még ezen felül nagy csapás fenyegeti. — Az ifjú most már gyökeresen akarja orvosolni e bajt, s e végből egyszerre szerelmmet kezd színlelni a gazdag özvegy iránt, hogy pénzhez jut­hasson , s ez által családját kisegíthesse a hínárból, nemcsak Szivét de kezét is felajánlja neki. Ezen fel­áldozással követé el szerző a második psychologiai botlást, miután annak sem valódi alapja, sem valódi nemes kutforrása nincs. Örkényi áldozatot hoz ro­konai anyagi sorsának javításáért, — és ez magá­ban szép dolog , hanem most már az a kérdés , hogy minő áldozatot hoz ezen érdekért, s lehet-e azt lélek­tani valószínűséggel hoznia ? — ő először is felál­dozza önmagát, erkölcsileg és physikailag, — mert oly nővel egyesül, kit nem szeret, s kihez csak pénz­érdek köti, minél férfiúra nézve alig van lealázóbb valami; — másodszor feláldozza, semmivé teszi sze­retett és szerető­­jegyesét, az ártatlan Kornéliát, — harmadszor feláldozza, semmivé teszi az özvegy az ál­tal, hogy megcsalja őt. Már most érdemes, lehetséges-e ennyi, ily nagyszerű, ily lélekölő feláldozásokat, hozni csupán anyagi jobblétéért az atyafiaknak , kik iránt. Örkényt már csak természeti ösztönnél fogva sem viseltethetik oly ragasztódó szeretettel, mint önmaga a választott jegyese iránt. Nagy áldozatokat csak nagy és nemes érdekekért lehet és szokás hozni, s magának az áldozónak is nagynak és nemesnek kell lennie. S az ily Örkényi- és Bárdosiná-féle önfelál­dozások csak paródiái a valódi erénynek s léleknagy­­ságnak. — A mi a műnek a hibái alapján épült, arról mint magában összeomló építményről, nincs többé sok mondanivalónk. — A fiatal özvegy meg­tudván a dolgok valódi állását, azon indokból, mert az ifjú nem szereti, s mert általa megcsalatott, s azért is, hogy Kornéliát boldogíthassa, — a mi a történtek után merő képtelenség — kivégezi magát Ez uj áldozat Örkényire nézve, nem méltó, Korné­liára nézve haszontalan, s tekintve az özvegy jelle­mét, véralkatát, —• természetien. — Mindezekből kitűnik, hogy szerzőnek drámaírói psychologiája — legalább e munkájában — gyenge lábon áll; — azon­ban dictiója erőteljesebb, fényesebb mint legtöbb ko­moly színművében, s innét az, hogy hibái d tezára is jól lehet benne játszani, szavalni, mit különösen Bulyovszkiné (Bárdosiné) és Komlóssi Ida (Korné­lia) meleg érzelmű, hatékony előadással tanusítot­­t­ak — s épen ezen „természetes melegség“ vagy ha úgy tetszik „nemes tűs, — színművészeti ihlettség“ az, mi ifjabb színészeinknél leginkább Szigeti­ és Fe­­lekinek különben sok jeles tulajdonnal biró játéká­ban ritkán érezhető. Nemsokára az arczkép után ugyancsak Szigligeti­től ,,Liliomfi‘‘ eredeti dalos és tánczos vígjáték, rö­­videbben : vaudeville, magyarán : népszínmű, hoza­tott színre, s itt már ismét a maga helyén s elemében találjuk szerzőt, s ráis n­ézhetünk a Szökött katona és Csikós Írójára. Újabb időkben nem is irt Szigli­geti oly jó népszínművet mint ez a Liliomfi, melyhez akár ép jellemek, akár komikus helyzetek dolgában a csak erőszakolt életű Nagyapót és Aggteleki bar­langot távolról sem lehet hasonlítani. — Már magá­ban Liliomfi, a furfangos, találékony eszű színész, jó humorával és sikerült csinyjeivel képes volna egy egész darab sorsát biztosítani. E szerep Füredinél a legjobb kezekben van, s színpadunkon csupán László adhatná azt kissé több komikai éllel és elevenséggel, de ő meg alig tudna oly szépen dalolni mint Füredi, s így az egyensúly mégis helyre van állítva. — Li­liomfi pajtása, Szellemi), mint egy torzalak a vidéki szinészeti életből Slubenay Ferenczben szinte jeles képviselőre talált, s eleven játéka, hangtalan éneke egyaránt mulattató.­­— Réti, Kányás uram szemé­lyében a magyar fogadósok prototypjét jellem­­zőleg ábrázolja, minden mozdulata eredeti, s itt már a debreczenies kiejtés is helyén van. — Ud­varhelyi a pedáns tanítónak szinte hű képét má­soló. — Hegedűs (Gyuri­­ pinczér) ifj. Lendvai (Schwarz) ügyesen , sok könnyűséggel játsztak. — Kovácsics Elizát (Erzsi) egy idő óta hálás szerepek­ben működtetik, s gyakorlás által kiképezheti ma­gát , kivált ha majd ez által hangja több lágyságot s változatosságot nyerend. Közönség nagy számmal. November 28-kán Dobsa ,,Gultenberg“ czímű drá­máját adák, mely még az év elején hozatott a színre, s mind a mellett, hogy jó sikert vívott ki, sok ideig mellőztetett. — Ezen már sokfélekép megbírált drá­mát mi sem tartjuk hiba nélkülinek, de más részről szépségei, jó tulajdonai meggyőztek bennünket a felől, miszerint szerző hivatva van a komoly nem­ben is jó , élvezhető művekkel gazdagítani színpa­dunkat , s drámai irodalmunkat. — Kérdéses drámá­nak alapeszméje: a könyvnyomtatás, a sajtó felta­lálásának , s a sok nehézséggel, akadállyal diadal­masan r­egküzdött feltalálójának dicsőítésében fenek­ükt. Ezen magasztos eszme dramatizálását szerző sok szerencsével s kitűnő ügyességgel vitte ki, se a fő­kép annak tulajdonítható, mert műve hősét nem

Next