Pesti Napló, 1852. november (3. évfolyam, 796–819. szám)
1852-11-28 / 818. szám
1852 harmadik évi föl?»»- 33333 ELŐFIZETÉSI föltételek Vidéken, Pesten Érnegyedre 5 f.k.p. K«) nOMpr. t ft 30 kr v. félévre 1° « — v ”! Évnegyedre * „ — •» « A havi Félévre . S „ — „ « a • «-» A lap politikai tartalmát illet® loindac közlé* a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyaié pedig EMICH G. árbo. intézd*, ári-utcza Uffert há. 8 mssmaxgens 818 PESTI Sxerteentért iroda: Orl-utcza 8. sí fiérmentetten levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Vasárnap, nov. 28-án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések végyhalábon petit-sora 4 p. kr.~ jával alámutatik. A be- Igtatást a 10 p.kvnyi külön bélyegdíj , előre lefizetendő a magánvizik ntydasábos sora 5 pengő krajczárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő a PESTI NAPLÓ szerkesző hivatalába Megjelel e PESTI NAPLÓ — hétfőt és önneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, reggeli órákban. TARTALOM. Élet és irodalom. VII. Levelezések. (Nagyvárad: Város közigazgatása. Kövezetvámjog. Színészet.)•Hivatalos. (Intézkedés a dunakeszi cs. k. postahivatal és állomásra nézve. — Katonai rögtönbirósági ítélet.) Fővárosi hirtár. Vidéki hírek. Ausztria. (Bécsi hirek és események.) Francziaország. (D’Israeli plágiuma. Diplomatie! változások. A szavazatok igazolása. Város búcsúja a Constitutionneltől. Vegyesek.) Nagybritannia. (A „Times“ vezérczikke a honvédelmi ügyben.) Németország. (Berlin, Frankfurt. Stuttgart. Mainz. Zweibrücken.) Belgium. (Módosítása az új sajtótörvényjavaslatnak.) Spanyolország. (Hirek Madridból sat.) Törökország. (Konstantinápoly. Smyrna.) Amerika. Legújabb. Telegrafi tudósítások Vegyesek. (Nemzeti színház. Börze.) H á t ár. (Nemzeti színház.) Budapest, nov. 28-án. ÉLET ÉS IRODALOM. VII. Bár haladásunknak itt ott örvendetes jelei mutatkoznak, nemzetünk miveltségébeni gyarapodására nézve, míg sem nyomhatunk el egy aggodalmat. Féltjük épen azon osztályt, mely eddig túlsulylysal bírt, t. i. a középbirtoku nemességet, s féltjük különösen , ezek közöl az ért korban levőket. Első tekintetre tán gyöngédtelennek látszó állításunk, elveszti, ha elmagyarázzuk, minden fullánkját. Hazánkban szétnézvén, a pallérozódás és tudományos fejlődés forrásait illetőleg, a következő eredményekkel találkozunk : A gyermekek most többet és czélszerűbben tanulhatnak, mint a forradalom előtt; mert — Erdélyt ide nem számítva — köz magános tanintézeteink szaporodtak; mert, továbbá, a szakrendszer, mely behozatalt, kétségtelen előnynyel bír a régibb oktatási mód fölött; mert, végre, tanintézeteinkben kiválóbb figyelemmel és terjedelemmel adatnak elő azon tudományok, melyeknek gyakorlati hasznuk van. Az ifjak, kiket a forradalom a felsőbb oskolákból ragadott ki, s kik e nagy mozgalom nélkül most patvaristák, juratusok, s kortesvezetők lennének, több felé oszlottak szét. Vannak, kik katonai pályán fáradnak, mások az érettségi vizsgálatokat állják ki; mások megint, be nem végzett neveléssel, ősi tűzhelyeik mellé vonultak, s inkább fognak parlagiasodni, mint rendes körülmények közt történt volna, de a nagyobb rész gazdasági intézetekbe, bányászati akadémiákba, ipartanodákba, az ipar műhelyeibe, a kereskedelem irodáiba és boltjaiba ment. Macaulay mondja: sem közönséges szerencsétlenség, sem az alapjaikból kiforgatott állami viszonyok nem hatnak úgy valamely nemzet romlására, mint a természeti tudományok folytonos előhaladása s az egyes emberek folytonos önjavítási törekvése tesz valamely nemzet jóllétére. Nem csúszott-e ezen állításba egy kevés túlzás? felesleges volna most vizsgálni; de annyi az én nézetem szerint is kétségtelen, hogy minden jó és rosz oldalt együvé véve, nincs okunk azon ifjak sorsát és mivelődését általában sajnálnunk, kik a patvariai és juratusi világ letűnésével, egészen más természetű pályaterek felé gyülöngenek. Közölök kétségkívül több fog vagyonos, belátó, és választott szaka szerint, kiképzett lenni, mint lett volna régibb viszonyaink közt. A serdülő korról menjünk át az élemedettre, s itt azon néposztályokra, melyeknél, a pallérozódással dicsekvő országokban, az ismeretek, erkölcsi fogalmak és világnézetek bizonyos összegét szoktuk keresni, mit aztán e két fontos szóval : miveltség és polgárisodás fejezünk ki. Egész Európában a nemzetek szellemi emelkedettségét két néposztály pallérozódásának foka dönti el. Értem a nagypolgárságot— bourgeoisie, — és a falusi nemességet, s általában a közép és kisebb földbirtokos osztályt. Kérdem: hogyan állanak ezek, a forradalom után, miveltségek eszközeire nézve? A nagy polgárság, a körülmények javát részát összevetve, nyert. Mert a közép vámsorompók eltörlése, a kormánynak az idegen államokkal kötött kereskedelmi- és postaszerződései, az óriás közlekedési vonalak, a vámrendszer reformjai, néhány reánk nézve eddig bezárt világpiaczok megnyílása, s Nyugatnak Kelet-Európa felé mindinkább terjedő figyelme, oly eredmények , melyek legközvetlenebbül a Sigés által úgynevezett harmadik rendnek gyümölcsöznek. Most a nagypolgár comptoirja, árulakhelye, üzlete és szélesebb körű összeköttetése, többoldalú ismeretek, érintkezések és tapasztalatok által emeli őt, mint a forradalom előtt. S ez évenként kétségtelenebb leend. Vagyonával, melyet nem a helyi apró körülmények és apró akadályok közöl merít ki, hanem a kereskedelmi és iparérdekeknek általánosabb versenyéből, — ezen, sok számításba kerülő vagyonával, együtt fog járni egy csoport eszme, egy csoport finom élvezeti vágy s egy csoport erély: mélyebben tekinteni azon nemzetek közti és állami viszonyokba , melyekkel gazdagodásának vagy bukásának momentumai összefüggnek. Szóval: a mostani nagypolgárság miveltségét a nálunk bekövetkezett változások nem akadályoztatták meg, de sőt emelték. Ezt kiki kénytelen belátni, ha az előbb kelő városiakkal gyakori érintkezésben áll. A pesti gyártulajdonos , iparos és erőműves, most bizonyosan több kérdés által érdekeltetik és több dologról bír józan ítélettel, mint régente. De milyen jelenleg a vidéki nemesség helyzete a folytonos mivelődés irányában ? Nyertek-e ők vagy veszítettek e tekintetben ? Lássuk. A múlt korszak alatt birtokos ifjaink, kik oskoláikat befejezték és a Corpus juris kedvéért pár évig a megyei hivatalnokok oldala mellett s a királyi táblán tartózkodtak , és egyszerre a közélet hullámaiba veték magukat. Valamint a görögöknél, nálunk is az élet, kevésbé volt házi, mint nyilvános. Táblabiráink ismereteiket élénk eszmecserék útján és a közhelyekről gyűjték. Ők ritkán olvastak, de sokat hallanak , s bár rendszeres tudományuk aránylag kevés volt, bírtak gyakorlati tapintattal és részletekkel. Ez tagadhatlan. Azonban nem is volt csoda. Mert a táblabíró a közgyűléseken politikai kérdések felett vitatkozott; a bizottmányi ülésekben a nevelési ügyektől kezdve az erőműtaniakig, és a gazdaságiaktól a vallásiakig terveket készített; a sedriakon, saját udvarában és szomszéd tiszttársainak házánál, különböző alkalmak szerint, csekély és fontos ügyekben bíráskodott; azon gyakran ellenkező funktiókat, melyeket más országokban a rendőrök, nyomozó és instruáló birák, útbiztosok, szegénységi- s közintézeti felügyelők, notairek, békebirák, közirnokok, sat. vittek, saját személyében egyesité; az adrainistratioban és közkormányzásban, sőt az országlatban is — minthogy a megyei hivatalnokok gyorsan változtak, s rendre majd mindenik táblabiró viselhetett valami hivatalt — nevezetes részt ven. Midőn pedig idejét az állam már többé magának nem igénylé, midőn a közdolgoktól maradtak fen szabad órái, akkor a vidéki nemes mindig talált valami egyesületi ülést, hol véleményeket hallhatott és fejezhetett ki. Aztán a pártok torzsalkodásai miatt örökké résen kellett lenni, s akadálytalanul volt mód aggódni, tanácsolni, izgatni, a szenvedélyeket kémleni, az apró gyengeségeket felhasználni, a mocskosabb bűnökből is nyereséget vonni, szóval, embereket ismerni, erőket és érdekeket kezelni , magát mivelni, másokat felültetni, uralkodni és korteskedni. Ezen sokoldalú tevékenységből következett,hogy a vidéki nemesség, ha nem is olvasott, az ismeretek széles köréből tudott valamit, s amihez bármi kevéssé értett, arról aránylag szabatosan, összefüggőleg és csillogón rögtönözhetett. ő — mint a normanokról áltizatok — szónok volt már bölcsőjében; aztán az emberi szenvedélyeket hamar tanulta hasznosítani, és az állami élet körül többféle gyakorlati ismereteket szerzett, így fölületes tulajdonai mellett is a miveltség s polgárisodás mázával bírt, sőt ha egy kissé megfeszítette szellemerejét, ha közben olvasmányokra is szentelt, hamar léphetett be a valódi-lag civilizált férfiak sorába. Most már az események egyszerre kisodorták kezéből mivelődésének régi eszközeit. A szónoklatok saisorja lejárt. A mindenbe vegyülés útján nem szaporíthatja tapasztalatait. És más eszmeszerzési módokról kell gondoskodnia, ha a parlagiasodástól magát védni akarja. Különben midőn elvadult, midőn az eszmék színvonalán többé nem tarthatja magát, nemcsak saját egyéniségét devalválta, nemcsak családját sülyeszti, de az egész földbirtokosi rendnek, mely egy ország felvirágzásának legfőbb tényezője, tekintélyét, politikai súlyát és a közhaladásrai befolyását megingadoztatja. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. NEMZETI SZÍNHÁZ. A pesti országos vásár múlt második hetében egy eredeti dráma is került színre, az „Arcskép“ Szigligetitől , mely műről még eddig élő , kivéve a Budapesti viszhangot. Csak dicsérőleg nyilatkozott a napi sajtó. Mi nem egyezhetünk bele a föltétlen dicséretbe , sőt lényegében elhibázott, tévesztett alapú és irányú drámának tartjuk azt, s úgy vagyunk meggyőződve, miként szerző psychologiája ingadozott, midőn e művét alkotá, mert azt akarja erény gyanánt árulni, a mi éljen ellenkezője e nemes tulajdonnak. — Örkényi Jenő (magánoktató egy fővárosi nőnevelő-intézetben) és Kornélia (nevelőnő ugyanott) mélyebb szerelmi viszonyba bonyolódván, amaz örök hűséget ígér a leánynak, s nejéül jegyzi el őt. Azonban egy csinos és kaczér fiatal özvegy , Bárdosiné közbelép, s minthogy paja szerelmes az ifjúba, ajánlatot tesz ennek, hogy menjen vele falura gyermeke mellé nevelőül, egyszersmind jószága igazogatójául. Örkényi Jenő eleinte habozik, de mivel a szülei és testvérei szegény állapotban sínylenek , és ő segíteni akar rajtuk, jegyese a gyanútlan Kornélia beleegyezésével elvállalja a szép és zsíros conditiót. Nm itt látjuk feltűnni szerző részéről az első psycho- lógiai botlást, mert Örkényi koránsem oly bárgyú esen, hogy ne sejtené, mi célja van vele a fiatal özvegynek, valamint a nevelőintézet tulajdonosnője által jó eleve figyelmeztetett Kornéliának is gyanítania kell azt, hacsak a szegény atyafiak kedvéért nem akarja behunyni szemét, mit egy valódilag Szerető kebelről föltennünk alig lehet. Midőn már az özvegy által protegált Örkényi falun van, amaz mindent elkövet az ifjú szivének megnyerése végett, de ez megemlékezve a Kornéliának tett ígéretről, eleinte hidegen, tartózkodóig viseli magát. Azonban levél érkezik , melyben Örkényi arról értesül, hogy atyja könnyelműsége vagy inkább bűne miatt anyagilag tönkre jutott családját még ezen felül nagy csapás fenyegeti. — Az ifjú most már gyökeresen akarja orvosolni e bajt, s e végből egyszerre szerelmmet kezd színlelni a gazdag özvegy iránt, hogy pénzhez juthasson , s ez által családját kisegíthesse a hínárból, nemcsak Szivét de kezét is felajánlja neki. Ezen feláldozással követé el szerző a második psychologiai botlást, miután annak sem valódi alapja, sem valódi nemes kutforrása nincs. Örkényi áldozatot hoz rokonai anyagi sorsának javításáért, — és ez magában szép dolog , hanem most már az a kérdés , hogy minő áldozatot hoz ezen érdekért, s lehet-e azt lélektani valószínűséggel hoznia ? — ő először is feláldozza önmagát, erkölcsileg és physikailag, — mert oly nővel egyesül, kit nem szeret, s kihez csak pénzérdek köti, minél férfiúra nézve alig van lealázóbb valami; — másodszor feláldozza, semmivé teszi szeretett és szeretőjegyesét, az ártatlan Kornéliát, — harmadszor feláldozza, semmivé teszi az özvegy az által, hogy megcsalja őt. Már most érdemes, lehetséges-e ennyi, ily nagyszerű, ily lélekölő feláldozásokat, hozni csupán anyagi jobblétéért az atyafiaknak , kik iránt. Örkényt már csak természeti ösztönnél fogva sem viseltethetik oly ragasztódó szeretettel, mint önmaga a választott jegyese iránt. Nagy áldozatokat csak nagy és nemes érdekekért lehet és szokás hozni, s magának az áldozónak is nagynak és nemesnek kell lennie. S az ily Örkényi- és Bárdosiná-féle önfeláldozások csak paródiái a valódi erénynek s léleknagyságnak. — A mi a műnek a hibái alapján épült, arról mint magában összeomló építményről, nincs többé sok mondanivalónk. — A fiatal özvegy megtudván a dolgok valódi állását, azon indokból, mert az ifjú nem szereti, s mert általa megcsalatott, s azért is, hogy Kornéliát boldogíthassa, — a mi a történtek után merő képtelenség — kivégezi magát Ez uj áldozat Örkényire nézve, nem méltó, Kornéliára nézve haszontalan, s tekintve az özvegy jellemét, véralkatát, —• természetien. — Mindezekből kitűnik, hogy szerzőnek drámaírói psychologiája — legalább e munkájában — gyenge lábon áll; — azonban dictiója erőteljesebb, fényesebb mint legtöbb komoly színművében, s innét az, hogy hibái d tezára is jól lehet benne játszani, szavalni, mit különösen Bulyovszkiné (Bárdosiné) és Komlóssi Ida (Kornélia) meleg érzelmű, hatékony előadással tanusítottak — s épen ezen „természetes melegség“ vagy ha úgy tetszik „nemes tűs, — színművészeti ihlettség“ az, mi ifjabb színészeinknél leginkább Szigeti és Felekinek különben sok jeles tulajdonnal biró játékában ritkán érezhető. Nemsokára az arczkép után ugyancsak Szigligetitől ,,Liliomfi‘‘ eredeti dalos és tánczos vígjáték, rövidebben : vaudeville, magyarán : népszínmű, hozatott színre, s itt már ismét a maga helyén s elemében találjuk szerzőt, s ráis nézhetünk a Szökött katona és Csikós Írójára. Újabb időkben nem is irt Szigligeti oly jó népszínművet mint ez a Liliomfi, melyhez akár ép jellemek, akár komikus helyzetek dolgában a csak erőszakolt életű Nagyapót és Aggteleki barlangot távolról sem lehet hasonlítani. — Már magában Liliomfi, a furfangos, találékony eszű színész, jó humorával és sikerült csinyjeivel képes volna egy egész darab sorsát biztosítani. E szerep Füredinél a legjobb kezekben van, s színpadunkon csupán László adhatná azt kissé több komikai éllel és elevenséggel, de ő meg alig tudna oly szépen dalolni mint Füredi, s így az egyensúly mégis helyre van állítva. — Liliomfi pajtása, Szellemi), mint egy torzalak a vidéki szinészeti életből Slubenay Ferenczben szinte jeles képviselőre talált, s eleven játéka, hangtalan éneke egyaránt mulattató.— Réti, Kányás uram személyében a magyar fogadósok prototypjét jellemzőleg ábrázolja, minden mozdulata eredeti, s itt már a debreczenies kiejtés is helyén van. — Udvarhelyi a pedáns tanítónak szinte hű képét másoló. — Hegedűs (Gyuri pinczér) ifj. Lendvai (Schwarz) ügyesen , sok könnyűséggel játsztak. — Kovácsics Elizát (Erzsi) egy idő óta hálás szerepekben működtetik, s gyakorlás által kiképezheti magát , kivált ha majd ez által hangja több lágyságot s változatosságot nyerend. Közönség nagy számmal. November 28-kán Dobsa ,,Gultenberg“ czímű drámáját adák, mely még az év elején hozatott a színre, s mind a mellett, hogy jó sikert vívott ki, sok ideig mellőztetett. — Ezen már sokfélekép megbírált drámát mi sem tartjuk hiba nélkülinek, de más részről szépségei, jó tulajdonai meggyőztek bennünket a felől, miszerint szerző hivatva van a komoly nemben is jó , élvezhető művekkel gazdagítani színpadunkat , s drámai irodalmunkat. — Kérdéses drámának alapeszméje: a könyvnyomtatás, a sajtó feltalálásának , s a sok nehézséggel, akadállyal diadalmasan regküzdött feltalálójának dicsőítésében fenekükt. Ezen magasztos eszme dramatizálását szerző sok szerencsével s kitűnő ügyességgel vitte ki, se a főkép annak tulajdonítható, mert műve hősét nem