Pesti Napló, 1852. december (3. évfolyam, 820–839. szám)

1852-12-16 / 832. szám

1852 harmadik évi folyam. ELŐFIZETÉST föltételek 832 Pesten Egy hónapra 1 ft 30 kr­p, Vidéken Évnegyedre 5 f — kV­­Félévre 10 r* — 3’ «* Évnegyedre 4 ,, ,, „ A havi elöfi*61f3'm/nt.al Félévre . 8 „ — „ “' “lEgye.»»­. • *»,■PESTI NAPLÓ. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ,­nyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, m­i-utcza Laffert ház 8. Szerkesztéti iroda: Dri­ntoia 8. o. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinkre fogadtatnak el. ====^= Csütörtök, dec. 16-án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyha­­lábos petit-sora 4 p. kr.­­jával számittatik. A be­­igtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj , előre f­ietendő a Magánviták e­gy­­hasábos sora 5 pengő krajczárjával szármítta­­­tik. A fölvételi díj szin­te mindenkor előre le­teendő a PESTI NAPLÓ szerkezte-hivatalába Regjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve ívnyi alakjában mindennap, reggeli órákban. ■ jelen Előfizetési felhívás a „PESTI NAPLÓ“ 1853-ik évi folyamára. Komoly czélul tűztük ki a „Pesti Naplóit a közelgő tíj évtől kezdve, minden egyesíthető erővel, lehető legérdekesebben állitni ki, mi végre semmi fáradságot s költséget nem kímélünk. A lap politikai részét illetőleg, sikerült publicistáink elismert jelesleteit megnyerni, s egyelőre szakonkinti czikkírókul következő urak mutathatók fel a t. d­v. közönségnek : Récsy Emil közigazgatás, államgazdászat, pénz- és tanügy szakában, Hun­fal­vy Pál társadalmi, történeti s nemzetgazdászati ügyekről hozand czikkeket; Wenzel Gusztáv történészeti és törvénykezési, Szok­olay­ István polgár-és büntetőjogi, U­rházy György külügyi kérdéseket fejtegetend; Birányi Ákos ipar-, kereskedelmi és közlekedési tárgyakról írand. Azonkívül K. Kemény Zsigmond úr ígéretét is lírjuk, miszerint dolgozatai által érdekesítendi a Pesti Napló hasábjait. Belföldi levelezéseink már most is oly lábra állítják, miszerint az olvasóközönség igényeinek mind számra mind minőségre nézve megfelelhetnek, igyekezni fogunk azonban a vidéki életnek még több oldalú képviseletet szerezni lapunkban. Külföldi levelezéseinket is lehetőleg szaporítandjuk. Azon meggyőződésben, miszerint a mindennemű közhasznú intézetek s társulatokban haladásunk, nemzeti virágzásunk és jólétünk egyik főtényezője fekszik, és hogy a nyilvánosság egyik leg­főbb tiszte azokat folytonosan szem előtt tartani, s működésüket, mozgalmaikat a haladás s tekély érdekében szakadatlan figyelemmel kísérni , intézkedést tettünk, miszerint azok lapunk hasábjain rendesen képviseltessenek, s ennélfogva számukra jövő új évtől fogva egy külön rovatot szentelendünk a „Fővárosi hirtár“-ban. A Műtár“-nak is folytonos érdeket kölcsönzendünk legválasztékosabb változatos tartalommal. Azonkívül, hogy a tudományok és szép­művészetek több ágaiból rendes munkatársaink lesznek a Műtár számára , többi közt a megjelenő nevezetesb irodalmi művek bírálatát s ismertetését, megjelenésük után lehető leggyorsabban közlendjük, rendes színházi bírálatot avatott ügyes kézzől, végre érdekes eredeti regényeket s beszélyeket legjelesebb szépirodalmi szerzőinktől adandunk. Műtárunkat a felnevezett rovatokban becses dolgozataikkal állandón ellátandják : Jókai Mór, Yahot Imre, E­r­d­é­l­y­i János, Dr. Wen­z­e­l Gusztáv, B­r­a­ss­ai Samu, B­é­r­c­z­y Károly, Ney Ferencz, P­o­m­p­é­r­y János, Litkey Károly, S­z­é­k­el­y József, L­on­k­ay Antal, G­yulay Pál, Degré Alajos, Kőváry László, Dózsa Dániel urak. Lisznyai Kálmánt , a „Palócz dalok“ elismert nevű szerzőjét is megnyertük a „Műtár“ számára. Névszerint Jókai Mórtól „E­g­y r­ó­m­a­i család“ czímű történeti regényt közlendünk. Iparkodni fogunk, a külföldi híreket első kézből adni, s a külországi ügyeket legjobbaknak elismert kútfők után érdekes választékossággal közleni. —­ S mindezen fáradozásaink és a megkíván­tabb áldozatok daczára, a lap előfizetési föltételeit nem változtatjuk, s ezek tovább is az eddigiek maradnak. Előfizetési feltételek: Vidékre postán küldve félévre 1© fo­rint, — évnegyedre 5 frt p. p. — Pesten házhozhordással félévre 5 frt, — évnegyedre 4 ft p. p. Az előfizetés elfogadtatik Pesten a „Pesti Napló“ kiadóhivatalában, (ari utcza 8-dik szám , az udvarban első emeleten) és EMICH GUSZTÁV könyvkereskedésében az úri- és kigyó-utcza szögletén.— Vidéken, minden cs. k. postahivatalnál. — Az előfizetési leveleket és pénzeket bérmentesittetni kérjük. EM­ICH GUSZTÁV, mint kiadó tulajdonos. TARTALOM. Eszmék a franczia császárságról. Levelezések. (Nagy-Bányáról: Időjárás, sár, bor- és húsfogyasztási adó. Lopás. Bányábani szerencsét­lenség. Színészet. Vásár. — Felsőbányáról: casino, tolvajlás, egy vigyázatlan himlőoltás szomorú következése. — Szászvárosból: Szervezet; új perreend ; hivatalnokok ; gyógyszertár ; csigmai régi­ség ; Vida Károly meséi és „E­l­m­é­l­k­e­d­é­s­e­i a rómaiak „P­e­t­r­i­s­s­e ;“ ethymologia ; gyilkolási me­­rény ; színészet; n.-enyedi-album ; budapesti visz­­hang ; telegraph.) Hivatalos. (Kinevezések.) Fővárosi hirtár. Ausztria. (Bécsi hirek és események ) F­rancziaország. (A törvényhozó-test megszorítása. Dupin állása. A megfegyelmezés. Anglia hadkészü­lete. Az államgazdászok lakomája ) Nagybritannia. (A parliament elnapolása. A „Hé­rald és Chronicle“ Malmesbury beszédéről a franczia császárság iránt. Kivándorlási ügy. A budget ellené­ben hirdetett módosítványok, s a „Times“ újabb vé­leménye a budgetről. A lordmayori lakoma stb.) Németország. (Berlin, Drezda.) Spanyolország. (Cortesgyűlés feloszlatása , kir. rendeletek.) Törökország. (A Porta jegyzéke az idegen gőzösö­ket a Bosporuson járástól eltiltó végzésére nézve. — Újabb hirek Montenegróból.) Legújabb. Telegrafi tudósítások Vegyesek. (Tankönyv-irodalom. — Nemzeti c.színház.) M­ű­t­á­r. (P­é­t­e­r­v­á­r —B. Podmaniczky Lajos úti napló­­­jából.) ESZMÉK A FRANCZIA CSÁSZÁRSÁGRÓL. I. Európa egyik első politikai színpadán egy drámát játszottak el. E dráma jelenetei, 1848. febr. 24-ke óta, szemeink előtt folytak le. A tények e szerint oly eleven emlékezetben állnak, hogy azokat a politikus és történetíró a részrehajlás fényében föl nem mutathatja, az ellenszenv homályával el nem palástolhatja. Mert a dátumok csak alig pár napiak. A függöny dec. 2-kán gördült le, s mint a franczia drámák rendesen, ez is eléggé csatta­nósan végződött. A színmű hőse, kinek jelszava a kitartás és önmegtagadás (perseverance et ab­­negation) annyi életküzdelem után, végül czélt ér. Napóleon-Lajost a franczia nemzet császári trónra emeli. Bárhogyan vizsgáljuk, lehetlen megtagadnunk a férfiú rendkívüliségét és az esemény fontossá­gát, és önként kérdezzük magunktól: Napóleon- Lajos teremté-e az eseményeket vagy az esemé­nyek teremték Napóleon­ Lajost? Francziaország négy évi történetében a kérdés úgy egyik mint másik oldalának támogatására elég vedvet ta­lálhatunk. És ki vonhatja kétségbe, miszerint ez új Caesarnak Francziaországgal szembeni állása nem egy a legrendkívülibb jelenségek kö­zöl ? Midőn az ideiglenes kormány külügyminisz­tere, Lamartine, Európához intézé a szabadság, egyenlőség és testvériség nevében békenyilat­­kozványát, ki hitte volna, hogy 1852. dec. 2-kán III. Napóleon császár külügyminisztere, Drouyn de Lhuys, Európa nagyhatalmasságai­nak követeit arról értesítse, miszerint Napoleon­ Lajos az isteni gondviselés kegyelméből és a franczia nemzet akaratából a francziák császári trónjára emeltetik? S midőn Persigny 1848- ban Párisban megjelenvén úgy kezdett beszélni, hogy majd ha én miniszter leszek, máskép fo­gom a dolgokat rendezni: nem félőrültnek tartá a leghevesb bonapartista is? De mondhatná va­laki, miszerint mind­ez nem egyéb, mint a vak­sors, a fatum műve, s Napoleon­ Lajos, ki csilla­gáról úgy is igen sokat tart, csak a szerencse különös kegyei következtében jutott oda, hol je­lenleg áll. Ne legyünk önzők és ne áltassuk ma­gunkat. Valljuk be az igazat, miszerint ha si­­kerül is valami és néhány napi állandóságra jut a vaksors munkája következtében, nagy­szerűt és állandót közönséges fők nem teremt­hetnek. És ha igaz is azon állítás , hogy Napó­­leon­ Lajos az 1848-ks forradalom következté­ben, tehát a véletlen közretonikálásával, lehe­tett a franczia köztársaság elnöke, de másfelől, kérdezzük, hogyan lehetett tíz évre consul, és örökös császár? Szinte harmincz évi komoly gondolkodás, szerencsétlen kísérletek után szer­zett tapasztalat munkája mind­ez, s az annyi időn át érett eszme csak most, miután azt a franczia nemzet magáénak ismeré, minthogy a század legnagyobb lángeszének kifolyása s igy a nemzet szellemének nagyszerű conceptiója vala, juthatott a megtestesülés stádiumához. Ha Napóleon­ L. csak nevére támaszkodhatik, vihette volna-e tovább az elnökségnél ? Ha ő egy hét­köznapi ember , merészelte volna-e a coup d’Etat-t végrehajtani , s azután bátorkodott volna-e a nemzettől kérni mindezért absolu­­tiót? Igen könnyű azon ellenvetés, hogy a nem­zettel a köztársaságot meguntatta, a szabadság iránti vágyát eloltotta, s miután életerejét vám­pírként kiszítta, megjuhászodva kényszerítő lá­baihoz borulni, igen könnyű azt is mondani, miszerint ő nem a nép, hanem a katonaság vál­­lain vonult be a tuileriákba. Ily eszme csak a képzelődés országában élő ábrándozók agyában fo­­ganhatik. Igaz, hogy a katonaság Napoleon­ Lajossal tart, de miért ? azért, mert az egész­­ nép is vele tart, s mihely a császár a népet el- s hagyja, elhagyva lesz a katonaságtól is. Mi tehát épen nem osztva azok véleményét éi kik őt a hétköznapiság színvonalánál töb­b nem emelik, csodálkozással tekintünk vissza négy év történetére, s lehetlen be nem valla­nunk, miszerint Francziaország sorsát eszméje és saját keze vezették. S midőn ezt bevalljuk, egyszersmind látjuk azon eredményeket, melyek eszméinek kifolyásai, látjuk azon munkálatokat, melyek kezének művei. Négy év óta Francziaország virágzásnak in­dult. A forradalmak sebhelyei behegedni kez­denek. A forradalom korszaka bezáródni lát­szik. Francziaország nem forradalmak, hanem más utakon akar az emberiség és polgároso­dás sorsára befolyni. Valaha megállapodásnak kell történni. Ha egy nemzet pártküzdelmek ál­tal folytonosan rongáltatik, súlya és befolyása nem lehet. És nem szerencse-e az Franczia­­országra nézve, hogy nemzeti kormánya van? Miután I. Napóleon a forradalmat bezárta: nem­zeti kormányt alapított, a nemzet saját kebelé­ből. Európa akkori viszonyai megdöntötték. A Bourbonokat nem a franczia nép választotta. A jú­liusi dynastiát egy parlament alkotta. A febr. 24- ei kormányt azok teremtették, kik megbuktatók: a tanulók és napszámosok. Napóleon­ Lajos az egész nemzet akaratával lépett Francziaország egyik legjobb és legnemesebb katonája helyébe, az egész nemzet tette consullá, az egész nemzet császárrá. E szerint méltán mondá, hogy midőn a franczia nemzet fejére teszi a koronát, önma­gát koronázza meg. Egyik szerencse tehát, hogy Francziaországnak nemzeti kormánya van, s mily szerencse ez Európa jelen viszonyai közepett! De e mellett az anyagi előhaladás újabb, meg­­ujabb lendületet kap, míg az irodalom és mű­vészet párhuzamban vele együtt emelkedik. MI A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. BÁRÓ PODMANICZKY IRK­YIS UTAZÁSI NAPLÓJÁBÓL. Pétervár. (Folytatá is. *) Nem vagyok ugyan barátja, a sokszor előforduló és hosszas leírásoknak, mindamellett kénytelen va­gyok néhány fényesebb épületekről szólani; nem, mintha megvolnék győződve arról, hogy szavaim után az olvasó tiszta s kimért fogalmat szerezhetne Lásd Pesti Napló 831. számát, magának a művek valóságos minőségéről, hanem egyedül azért, mert hiszem , hogy azok leírása alatt, fordulhatnak elő a népek és városok jellemét felvi­lágosító tények is. A császári palota már azért is érdekes, mert csak most készült el, miután 1837-en tűzvész által sem­misült meg. Külseje egy rendes négyszöget képez, melynek mindegyik oldala 200 angol yard hosszú­­ságú, éjszaki arcza a Nevára néz , a délit pedig a szemközt levő főhaditörzs palotájával a Sándortért képezi, nyugat s kelet felől az Eremitage és a régi admiralitással szomszéd. Az ízlés, melyben épült, olasz, byzanthi modorú oszlopzatokkal, falai barnára festvék, ablakfái tölgyből készitvék fényes réz-kap­csokkal ; a Sándor térre nyiló három oszlopokon nyugvó kapuk, képezik a főbemeneteleket. A főlép­csőnek kúpja arany foglal­ványokban, igen szép fresco festvények által díszesíttetik, s hatalmas gránitosz­lopokon nyugszik , a lépcsők márványból metszvek. Az épületnek jelleme, inkább a régi mintsem az új modorhoz közeledik; a nagy mértékben kifejtett pompa a fény daczára sem nélkülözünk az egésznél bizonyos classicus egyszerűséget, mi mostani a túl­szifrázott s kicsinyszerű ékítvényekben bővelkedő korszakunkban , kétszeresen jól esik. Belsejében lá­tott termek közül, csak kettőt akarok megemlíteni, véleményem szerint legkitűnőbbeket. Az egyiknek falai fehér márványból rakvák, boltja tíz malachit oszlopon nyugszik , ezek talpazata s koronái arany­zott bronz-öntvények , a fehér és zöld színek , s az arany, igen szép vegyületet képeznek, gazdagot kü­lönösen , ha meggondoljuk, hogy nálunk a malachit kő , női ékszereknél, aranyba foglaltan használtatik csak. A másik terem szinte egészen fehér márvány, hatvan aranyzott körülfutó oszlopok , mintegy a ter­met övedző csarnokot képeznek; két oldalait az orosz városok czimerei ékesítik; ez egyszersmind leg­fényesebb s legnagyobb terme a palotának; az ajtók mind mahagóni fából készitvék aranyzott szélekkel. A temérdek, az épület többi termeiben látottak közöl, különösen emlékemben maradtak a három orosz fő­­h­erczegné, a mostani czár leányainak , életnagyságú arczképei, mert hol a természet szépségei, a művész­­ mesteri ecsetével párosulnak, ott a szem valódi él­vezetben részesül. — Láttam Potemkin, Suwarov, Wittgenstein s több orosz nagyok arczképeit, s Nagy Péter ütközeteinek rajzait, ezeket Napoleon Parisba hurczoltatta volt Moskauból. A császári palota s az admiralitás közötti szűk téren egy pléhernyő alatt roppant nagyságú vas kályhát láttunk, kérdezősköd­vén czélja után az tudtuk meg, hogy udvari táncz­­vigalmak vagy ünnepélyek alkalmával, a kályha körül gyűlnek össze a vendégek cselédjei, biztosí­­tandók megfagyás ellen meredt tagjaikat. A császári palotával kelet felől szomszéd az Ere­mitage, neve onnan veszi eredetét, mert itt szokta volt maga körül összegyűjteni Katharina czámnéüres óráiban a művészek és tudósok neki annyira kedves koszorúját. A palota belseje museumot képez, nyolc­ teremben van kiállítva a képtár; szép példányait láthatni az olasz és németalföldi iskoláknak: Raphael, Corregio, Guido Reni, Van Dyk, Rembrandt munkái díszesítik. A képtár rendezése különösen eredeti és kellemes, mert nem a szokott modor szerint egymás mellé aggatvák, hanem bútorzott termekben, mint lakszobákban szervák széjjel a festvények; az egésznek megtekintése kevésbbé fárasztó, más

Next