Pesti Napló, 1852. december (3. évfolyam, 820–839. szám)

1852-12-19 / 835. szám

4. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. NEMZETI SZÍNHÁZ. December 10-kén a Deborah czímű drámát adák. Az ily nyavalygós, érzelgős mű, megrontja színé­­szeink játékát, s kártékony befolyással van a közön­ség nagy részének ízlésére. Azért hát kívánatos, hogy az ily kérságos, mételyes anyagok végkép ki­irtassanak a nemzeti színház repertóriumából, mely­ben annyi egészséges elemű darab létezik, miként az ily Deborah-féle drámai calamitások könnyen mel­lőzhetők. Másnap erre a Hugonották törték meg ismét a színházat. Ez előadás a zenekar javára szolgált. Ha már az egyes színházi tagok jutalomjátékai eltöröl­tettek , a többit is el kellene az illetők kárpótlása mellett. Múlt vasárnap a Két pisztoly mulatta rá a közön­séget. — Hugli szerepét Telepi helyett Szász Lajos adá, ki már a Szökött katonában is, mint kovács­inas magára vonta a közönség figyelmét. Ez ifjú szí­nész,­­ kivéve azt, hogy a második felvonásban a Bájkerti esetét igen egyhangúlag beszélte el, ismét bebizonyító, hogy komikai tehetséggel bír, s folyto­nos gyakorlat és szorgalom mellett jóravaló színész­­szé képezheti ki magát. Ez annyival is inkább ör­vendetes, mert nálunk az ifjú színészi nemzedék leg­inkább a komoly szakmára tanúsít hivatást, s köz­tük a valódi komikai tehetség, fehér-hollói ritkaság. — Újabb időkben több fiatal erőnek reményekre jo­gosító kísérleteit láttuk már nemzeti színpadunkon. És ha meggondoljuk, hogy mindez nagyobbára csak a természet játéka, mit művészeti tanulmányra ve­zető magasabb irányadással lassan mint a tökély kellő fokára lehetne fejleszteni, sajnos érzés támad ben­nünk a­miatt, hogy mindeddig rendes szakértő drá­­maművészeti tanítókról intézetünknél gondoskodva nincs. Reméljük azonban, miként a nemzeti színház lelkes ügyvezetője az általa megindított reform­in­tézkedések sorából e fontos ügy életbeléptetését sem fogja kifelejteni. December 14-én Degrének Bál elölt és után czí­mű 2 felvonásos vígjátéka került színre. — Igen sikerült színpadi életkép, melyben egymást érik a meglepőleg mulattató comikai helyzetek s elmés ötletek, s mindamellett, hogy a vígjátékok régi sza­bása szerint nem végződik házassággal, eleitől vé­gig érdeklő hatású. — E mű éltető lelke, factora egy könnyelmű, de kedélyes juratus, ki bálba ké­szül, a­nélkül, hogy bírna az ehhez megkivántató­­eszközökkel. Se frakkja, se pénze, de még csak fű­tött szobája sincs, — e mellett mindenféle apró malheurök üldözik, melyek közt legnagyobb az, hogy főnöke kivonat végett egy port küld a nyakára. Ezek­­nélfogva lemond bálozási szándékáról, s már dolgozni kezd, midőn egy hű czimborája szobájába toppan, ki miután a szerencsejátékon pénzhez jutott, barát­ját minden kellékkel fölszereli, s az unalmas pör mellől a bálba csalja el. A szomszéd szobában egy csinos varrónő lakik, ki szinte bálba készül, s ter­vében szinte akadályozva van, de kit szinte egy jó barátnője kisegít a bajból, s igy mind a négyen vi­galomba mennek. A Bál után a két vig czimbora pezsgő-mámoros jókedvvel tér vissza, s nem lévén ágyuk, fej­párnául székeket használnak , s a földre heverednek. A szomszéd szobában a két álarctos nő szinte megjelenik, azonban a varrónő barátnéját ru­haszekrényébe kénytelen elrejteni, mert ezt féltékeny férje, egy nyárspolgár, vette üldözőbe. A dühös férj nagy zajt üt a varrónő szobájában, mire a víg czim­­borák fölébrednek, s a juratos segély végett átmegy a szomszédnéhoz, bátran szembeszáll a nyárspol­gárral , egész nyakig egy nagy kalapot nyom a fe­jébe, s ezalatt az üldözött nőnek alkalma nyílik meg­szökni a másik juratussal, kibe szerelmes. A nyárs­polgár gyanúból mindent kimotoz, s a juratus szál­lására is bevezetteti magát, de ez hirtelen rácsukja az ajtót, s most már üldözési tolakodása miatt még börtöni kínokat is kénytelen szenvedni, míg a forté­­lyos jurátus a varrónő meleg szobájában igen jól mulatja magát, pajtása pedig a megszöktetett nővel még jobban. Végre, hogy az öreget egészen elbo­­londitják, a házmesternét öltöztetik azon maszkba, melyben neje volt a bálban, s mely egy kézrekeritett szerelmes levél által lett előtte gyanússá. És igy a nyárspolgár azon boldog meggyőződésre jön, hogy nejét ok nélkül üldözé, s egyik fél a másikat kineveti. Ezekből láthatni, hogy szerző ügyesen tud bonyo­lítani, s dialógjának franczia könnyűségü elevensé­gét is csak dicsérettel lehet említenünk. Az előadás­ról sem mondhatunk részat, mely általánvéve össze­vágó, kerekded volt, s különösen László (Romeki jurátus) és Szentpéterinek (Harangi nyárspolgár) még a legkisebb részletekben is gazdag komikai erőt kifejtett játéka által a legderültebb hangulatban tarta a közönséget, Komlósi Ida (Hermina varrónő) Bulyovszkyné (a nyárspolgár neje) és Hegedűs (Ru­­gonyi jurátus) kedélyes játéka szinte jó hatást esz­­közlött. Degré vígjátékát a Két tündér czímű már nagyon is ismert mimikai ábrázolat követé, melyben a Kob­­ler testvérek tüntették ki tánczművészi ügyességöket. És hogy a jóból minél több legyen egyszerre össze­­halmozva, befejezésül egy kis franczia vígjátékot is 1852. harmadik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Évnegyedre 5 f. —k.p. Félévre 10 ,, n n A havi előfizetés, mint a vámonkinti eladás is megszűnt______ 835 E Pesten Egy hónapra 1 ft 30 k. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . 8 „ — „ » Egyes szám . . 4 ,, ,,PESTI NAPLÓ. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ,­nyagi ügyeit tárgyaid pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri-utcza Laffert ház 8. Szerkesztési iroda: úri-utcza 8. n. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinkre fogadtatnak el. Vasárnap, dec. 19-én. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyha­sábos petit-sora 4 p. kr.­­jával számittatik. A be­­igtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdij , előre lefizetendő a Magánviták e­gy­­hasábos sora 5 pengő krajczárjával számítta­­­tik. A fölvételi díj szin­te mindenkor előre le­teendő a PESTI NAPLÓ szerkezte-hivatalába ■egjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, reggeli órákban. TARTALOM. Eszmék a franczia császárságról. III. Levelezések.­­London : a franczia császárság és Malmes­­bury lord beszéde. A budget vita elhalasztása iránti politika. Cobden és Brigitt. Gróf Walewszky a ki­rálynőnél. Wellington temettetése költségei. Arany­­özön. — Hivatalos. (Kinevezések.) F­ővárosi hirtár. Vidéki hírek. Ausztria. (Bécsi hírek és események.) Francziaország. (A senatusvégzések sorsa. A sza­bad - kereskedelemnek nyújtható engedmények. A száműzött tábornokokat visszavárják. Véron pörbefo­­­gatása. Maria-Antoinette hárfája. Tájékozás a diplo­ma (iában. Vegyesek.) N­agybritannia. (Az ír párt az alsóházban. Neuilly grófnő Londonban. A királyné Wight szigeten­ mula­­tása. Octoberi aranykivitel Amerikából.) N­émetország. (Berlin. München.) Olas­zország. (Turin.) Görögország. (Kabul effendi Konstantinápolyim tér vissza. Rablók garázdálkodásai.) Legújabb. Telegrafi tudósítások Vegyesek. (Nemzeti színház.) M n t­á­r. (Nemzeti színház.) Előfizetési felhívás a „PESTI NAPLÓ“ 1853-ik évi folyamára. Komoly czélul tűzték ki a „Pesti Napló“-t a közelgő tíj évtől kezdve, minden egyesíthető erővel, lehető legérdekesebben állitni ki, mi végre semmi fáradságot s költséget nem kímélünk. A lap politikai részét illetőleg, sikerült publicistáink elismert jelesleteit megnyerni, s egyelőre szakonkinti czikks­ékul következő urak mutathatók fel a t. d­v. közönségnek : Récsy Emil­­közigazgatás, államgazdászat, pénz- és tanügy szakában, Hun­fal­vy Pál társadalmi, történeti s nemzetgazdászati ügyekről hozand czikkeket; Wenzel Gusztáv történészeti és törvénykezési, S­z­o­k­o­l­a­y­i István polgár- és büntetőjogi, ú­r­h­á­z­y György külügyi kérdéseket fejtegetend; B­irányi Ákos ipar-, kereskedelmi és közlekedési tárgyakról írand. Azonkívül K. Kemény Zsigmond úr ígéretét is leírjuk, miszerint dolgozatai által érdekesítendi a Pesti Napló hasábjait. Belföldi levelezéseink már most is oly lábra állítják, miszerint az olvasóközönség igényeinek mind számra mind minőségre nézve megfelelhetnek; igyekezni fogunk azonban a vidéki életnek még több oldalú képviseletet szerezni lapunkban. Külföldi levelezéseinket is lehetőleg szaporítandjuk. Azon meggyőződésben, miszerint a mindennemű közhasznú intézetek s társulatokban haladásunk, nemzeti virágzásunk és jólétünk egyik főtényezője fekszik, és hogy a nyilvánosság egyik leg­­f­őbb tiszte, azokat folytonosan szem előtt tartani, s működésöket, mozgalmaikat a haladás s tekély érdekében szakadatlan figyelemmel kisérni , intézkedést tettünk, miszerint azok lapunk hasábjain rendesen képviseltessenek, s ennélfogva számukra jövő új évtől fogva egy külön rovatot szentelendünk a „Fővárosi hi­tár“-ban. A „Műtár“-nak is folytonos érdeket kölcsönzendünk legválasztékosabb változatos tartalommal. Azonkívül, hogy a tudományok és szép­művészetek több ágaiból rendes munkatársaink lesznek a Műtár számára , többi közt a megjelenő nevezetesb irodalmi művek bírálatát s ismertetését, megjelenésük után lehető leggyorsabban közlendjük, rendes színházi bírálatot avatott egyes kéztől, végre érdekes eredeti regényeket s beszélyeket legjelesebb szépirodalmi szerzőinktől adandunk. Műtárunkat a felnevezett rovatokban becses dolgozataikkal állandón ellátandják : Jókai Mór, V­a­h­o­t Imre, Erdély­i János, Dr. Wenzel Gusztáv, Brassai Samu, Bér­czy Károly, Ney Ferencz, Pomp­ér­y János, Litkey Károly, S­z­é­k­ely József, L­on­kay Antal, Gyulay Pál, Degré Alajos, Kőváry László, Dózsa Dániel urak. Lisznyai Kálmánt , a „Palócz dalok“ elismert nevű szerzőjét is megnyertük a „Műt­ár“ számára. Névszerint Jókai Mórtól „E­g­y r­ó­m­a­i család“ czímű történeti regényt közlendünk. Iparkodni fogunk, a külföldi híreket első kézből adni, s a külországi ügyeket legjobbaknak elismert kútfők után érdekes választékossággal közleni.­­ S mindezen fáradozásaink és a megkíván­tató áldozatok daczára, a lap előfizetési föltételeit nem változtatjuk, s ezek tovább is az eddigiek maradnak. Előfizetési föltételek ! Vidékre postán küldve félévre 1O­­rint, — évnegyedre 5 frt p. p. — Pesten házhozhordással félévre 8 frt, — évnegyedre 1L ft p. p. Az előfizetés elfogadtatik Pesten a „Pesti Napló“ kiadóhivatalában, (úri utcza 8-dik szám, az udvarban alsó emeleten) és EMICH GUSZTÁV könyvkereskedésében az úri- és kigyó-utcza szögletén.— Vidéken, minden cs. k. postahivatalnál. — Az előfizetési leveleket és pénzeket bérm­entesittetni kérjük. EM­ICH GUSZTÁV, mint kiadó tulajdonos. Budapest, dec. 19-én. ESZMÉK A FRANCZIA CSÁSZÁRSÁGRÓL. III. Elevenen emlékezünk az angol élet hű festő­jének, Hogarthnak azon rajzára, mely a politi­kust oly találólag tünteti elénk. *) A politikus egy szál gyertyát kezében tartva hírlapot olvas, és oly mélyen elmerült, hogy a gyertya lángja kalapja szélén áthatva jobbot vet, de azért ő mégis olvas és elmélyedve olvas... mert fejében nincs világosság. Ily politikusokkal mi nem szeretünk eszmék fölött vitázni, mert attól tartunk, hogy akkor se látnának, midőn azok már jobbot vetettek. Minthogy azonban politikáról mégis szólanunk kell, előrebocsátjuk, mit értünk mi a politika alatt. E tekintetben eszménket leginkább ki­fejezi egy nevezetes író, Daunon: „A politika a történetnek a társadalom mo­ráljára alkalmazása.“ Midőn a franczia császárságról eszméink ki­fejtését megkezdettük, Daunon nézete után in­dultunk; a cyclust zárjuk be viszont ennek al­kalmazásával. Az 1848-ks forradalom következtében, Fran­­cziaországban ismét eszmezavarok támadtak, s mi legveszedelmesebb, minden eszme egy párt­árnyalatot toborzott zászlója alá. A régi pár­t) The politician, tok, mint a legitimisták, bonapartisták, orlea­­nisták, republikánusok mellett előállottak a so­­cialisták, communisták. És ezen pártárnyalatok mindegyike saját elveire akará a társadalmat fektetni. Mindenik követelé, hogy ő tartassák a franczia nemzet képviselőjéül. Mint a 89-ei forradalom után Napóleon, ke­vés különbséggel, hasonló körülmények közt je­lenik meg Napóleon Lajos, épen azon pillanat­ban, midőn a készen levő anyagokból egy ál­landó művet kelle készíteni. Lamartine a szabadság, egyenlőség és test­vériség nevében a költészet legszebb virágbo­krétáit dobálta a köztársaság után kiáltozó mun­kások közzé, kiknek különben , valljuk meg őszintén, nem annyira köztársaságra, mint ke­nyérre volt szükségök. A virágok illatárja nem elégíté ki őket: Barbé és Blanqui száguldozó néptömege, a mesterek szavára esküdve, az egész ideiglenes kormányt kiverni akarta Párisból. Nemcsak hogy nem lehetett rendezni, de alig lehet­ a csendet néhány napra is helyreállítani. Cavaignac tábornok tiszteletreméltó kardjá­nak vala csak lehetséges az ideiglenes kormány megmentése, anélkül azonban, hogy a nép töké­letesen lecsendesedett volna. Midőn elismerés­sel említjük meg ezen nagy jellem nem minden­napi bátorságát, kitartását és becsületességét, meg kell vallani másfelől azt is, miszerint kezei megkötve lévén, egy rögtönzött alkotmány ál­tal, a minden egyéb csak nem republikánus nemzetgyűléssel, ő maga a tiszta republikánus mit sem vihetett ki. Miért nem boldogultak ezen, különben annyira tiszteletreméltó férfiak, kiknek a társadalom és emberiség körül oly ma­gas érdemeik vannak ? A felelet egyszerű: mert a rendszer, melyet rögtönöztek, nem felelt meg sem a kor sem a nemzet valódi szükségeinek, s bár a czél jó és nagy lehetett, de az eszközök választásában vagy járatlanságot vagy félénk­séget tanusítanak. Megvolt a legszélesebb ala­pokra fektetett köztársaság, megvolt a 750 tag­ból álló nemzetgyűlés, melynek kebelében a nép boldogítására a legmagasztosabb eszméket le­het­ hallani, de csak hallani, anélkül, hogy em­ber lett volna az eszmék megtestesítésére. A nép nem volt megelégedve, pedig ott volt az általános szavazat, legnagyobb kiterjedésben. A köztársaság üres forma volt, egy csont, minden velő nélkül. A velő, a nép belőle hiányzott, mert szükségeit nem látta általa kielégítetni, következőleg népszerűsége hiányzott. Hozzájá­rult még az is, hogy a képviselők nagy része — rajkép már megjegyeztük — minden egyéb volt csak nem köztársasági. Az eszmék ily ingó állapotában, a bár tit­kolt, de azért a legszenvedélyesebben a nemzet kebelét tépő pártküzdelmek közepett látjuk föl­lépni Napoleon Lajost, öt millió szavazat kisér­vén az elnöki székbe, a nép a császár utódá­tól, kinek nevéhez Francziaország dicsősége és nagysága van csatolva, várván, hogy az ígéret földére elvezettetik. Háromévi küzdelem után alig mutathatott föl

Next