Pesti Napló, 1852. december (3. évfolyam, 820–839. szám)
1852-12-19 / 835. szám
4. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA. NEMZETI SZÍNHÁZ. December 10-kén a Deborah czímű drámát adák. Az ily nyavalygós, érzelgős mű, megrontja színészeink játékát, s kártékony befolyással van a közönség nagy részének ízlésére. Azért hát kívánatos, hogy az ily kérságos, mételyes anyagok végkép kiirtassanak a nemzeti színház repertóriumából, melyben annyi egészséges elemű darab létezik, miként az ily Deborah-féle drámai calamitások könnyen mellőzhetők. Másnap erre a Hugonották törték meg ismét a színházat. Ez előadás a zenekar javára szolgált. Ha már az egyes színházi tagok jutalomjátékai eltöröltettek , a többit is el kellene az illetők kárpótlása mellett. Múlt vasárnap a Két pisztoly mulatta rá a közönséget. — Hugli szerepét Telepi helyett Szász Lajos adá, ki már a Szökött katonában is, mint kovácsinas magára vonta a közönség figyelmét. Ez ifjú színész, kivéve azt, hogy a második felvonásban a Bájkerti esetét igen egyhangúlag beszélte el, ismét bebizonyító, hogy komikai tehetséggel bír, s folytonos gyakorlat és szorgalom mellett jóravaló színészszé képezheti ki magát. Ez annyival is inkább örvendetes, mert nálunk az ifjú színészi nemzedék leginkább a komoly szakmára tanúsít hivatást, s köztük a valódi komikai tehetség, fehér-hollói ritkaság. — Újabb időkben több fiatal erőnek reményekre jogosító kísérleteit láttuk már nemzeti színpadunkon. És ha meggondoljuk, hogy mindez nagyobbára csak a természet játéka, mit művészeti tanulmányra vezető magasabb irányadással lassan mint a tökély kellő fokára lehetne fejleszteni, sajnos érzés támad bennünk amiatt, hogy mindeddig rendes szakértő drámaművészeti tanítókról intézetünknél gondoskodva nincs. Reméljük azonban, miként a nemzeti színház lelkes ügyvezetője az általa megindított reformintézkedések sorából e fontos ügy életbeléptetését sem fogja kifelejteni. December 14-én Degrének Bál elölt és után czímű 2 felvonásos vígjátéka került színre. — Igen sikerült színpadi életkép, melyben egymást érik a meglepőleg mulattató comikai helyzetek s elmés ötletek, s mindamellett, hogy a vígjátékok régi szabása szerint nem végződik házassággal, eleitől végig érdeklő hatású. — E mű éltető lelke, factora egy könnyelmű, de kedélyes juratus, ki bálba készül, anélkül, hogy bírna az ehhez megkivántatóeszközökkel. Se frakkja, se pénze, de még csak fűtött szobája sincs, — e mellett mindenféle apró malheurök üldözik, melyek közt legnagyobb az, hogy főnöke kivonat végett egy port küld a nyakára. Ezeknélfogva lemond bálozási szándékáról, s már dolgozni kezd, midőn egy hű czimborája szobájába toppan, ki miután a szerencsejátékon pénzhez jutott, barátját minden kellékkel fölszereli, s az unalmas pör mellől a bálba csalja el. A szomszéd szobában egy csinos varrónő lakik, ki szinte bálba készül, s tervében szinte akadályozva van, de kit szinte egy jó barátnője kisegít a bajból, s igy mind a négyen vigalomba mennek. A Bál után a két vig czimbora pezsgő-mámoros jókedvvel tér vissza, s nem lévén ágyuk, fejpárnául székeket használnak , s a földre heverednek. A szomszéd szobában a két álarctos nő szinte megjelenik, azonban a varrónő barátnéját ruhaszekrényébe kénytelen elrejteni, mert ezt féltékeny férje, egy nyárspolgár, vette üldözőbe. A dühös férj nagy zajt üt a varrónő szobájában, mire a víg czimborák fölébrednek, s a juratos segély végett átmegy a szomszédnéhoz, bátran szembeszáll a nyárspolgárral , egész nyakig egy nagy kalapot nyom a fejébe, s ezalatt az üldözött nőnek alkalma nyílik megszökni a másik juratussal, kibe szerelmes. A nyárspolgár gyanúból mindent kimotoz, s a juratus szállására is bevezetteti magát, de ez hirtelen rácsukja az ajtót, s most már üldözési tolakodása miatt még börtöni kínokat is kénytelen szenvedni, míg a fortélyos jurátus a varrónő meleg szobájában igen jól mulatja magát, pajtása pedig a megszöktetett nővel még jobban. Végre, hogy az öreget egészen elbolonditják, a házmesternét öltöztetik azon maszkba, melyben neje volt a bálban, s mely egy kézrekeritett szerelmes levél által lett előtte gyanússá. És igy a nyárspolgár azon boldog meggyőződésre jön, hogy nejét ok nélkül üldözé, s egyik fél a másikat kineveti. Ezekből láthatni, hogy szerző ügyesen tud bonyolítani, s dialógjának franczia könnyűségü elevenségét is csak dicsérettel lehet említenünk. Az előadásról sem mondhatunk részat, mely általánvéve összevágó, kerekded volt, s különösen László (Romeki jurátus) és Szentpéterinek (Harangi nyárspolgár) még a legkisebb részletekben is gazdag komikai erőt kifejtett játéka által a legderültebb hangulatban tarta a közönséget, Komlósi Ida (Hermina varrónő) Bulyovszkyné (a nyárspolgár neje) és Hegedűs (Rugonyi jurátus) kedélyes játéka szinte jó hatást eszközlött. Degré vígjátékát a Két tündér czímű már nagyon is ismert mimikai ábrázolat követé, melyben a Kobler testvérek tüntették ki tánczművészi ügyességöket. És hogy a jóból minél több legyen egyszerre összehalmozva, befejezésül egy kis franczia vígjátékot is 1852. harmadik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Évnegyedre 5 f. —k.p. Félévre 10 ,, n n A havi előfizetés, mint a vámonkinti eladás is megszűnt______ 835 E Pesten Egy hónapra 1 ft 30 k. p. Évnegyedre 4 „ — „ „ Félévre . 8 „ — „ » Egyes szám . . 4 ,, ,,PESTI NAPLÓ. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ,nyagi ügyeit tárgyaid pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri-utcza Laffert ház 8. Szerkesztési iroda: úri-utcza 8. n. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinkre fogadtatnak el. Vasárnap, dec. 19-én. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4 p. kr.jával számittatik. A beigtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdij , előre lefizetendő a Magánviták egyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő a PESTI NAPLÓ szerkezte-hivatalába ■egjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, reggeli órákban. TARTALOM. Eszmék a franczia császárságról. III. Levelezések.London : a franczia császárság és Malmesbury lord beszéde. A budget vita elhalasztása iránti politika. Cobden és Brigitt. Gróf Walewszky a királynőnél. Wellington temettetése költségei. Aranyözön. — Hivatalos. (Kinevezések.) Fővárosi hirtár. Vidéki hírek. Ausztria. (Bécsi hírek és események.) Francziaország. (A senatusvégzések sorsa. A szabad - kereskedelemnek nyújtható engedmények. A száműzött tábornokokat visszavárják. Véron pörbefogatása. Maria-Antoinette hárfája. Tájékozás a diploma (iában. Vegyesek.) Nagybritannia. (Az ír párt az alsóházban. Neuilly grófnő Londonban. A királyné Wight szigeten mulatása. Octoberi aranykivitel Amerikából.) Németország. (Berlin. München.) Olaszország. (Turin.) Görögország. (Kabul effendi Konstantinápolyim tér vissza. Rablók garázdálkodásai.) Legújabb. Telegrafi tudósítások Vegyesek. (Nemzeti színház.) M n tár. (Nemzeti színház.) Előfizetési felhívás a „PESTI NAPLÓ“ 1853-ik évi folyamára. Komoly czélul tűzték ki a „Pesti Napló“-t a közelgő tíj évtől kezdve, minden egyesíthető erővel, lehető legérdekesebben állitni ki, mi végre semmi fáradságot s költséget nem kímélünk. A lap politikai részét illetőleg, sikerült publicistáink elismert jelesleteit megnyerni, s egyelőre szakonkinti czikksékul következő urak mutathatók fel a t. dv. közönségnek : Récsy Emilközigazgatás, államgazdászat, pénz- és tanügy szakában, Hunfalvy Pál társadalmi, történeti s nemzetgazdászati ügyekről hozand czikkeket; Wenzel Gusztáv történészeti és törvénykezési, Szokolayi István polgár- és büntetőjogi, úrházy György külügyi kérdéseket fejtegetend; Birányi Ákos ipar-, kereskedelmi és közlekedési tárgyakról írand. Azonkívül K. Kemény Zsigmond úr ígéretét is leírjuk, miszerint dolgozatai által érdekesítendi a Pesti Napló hasábjait. Belföldi levelezéseink már most is oly lábra állítják, miszerint az olvasóközönség igényeinek mind számra mind minőségre nézve megfelelhetnek; igyekezni fogunk azonban a vidéki életnek még több oldalú képviseletet szerezni lapunkban. Külföldi levelezéseinket is lehetőleg szaporítandjuk. Azon meggyőződésben, miszerint a mindennemű közhasznú intézetek s társulatokban haladásunk, nemzeti virágzásunk és jólétünk egyik főtényezője fekszik, és hogy a nyilvánosság egyik legfőbb tiszte, azokat folytonosan szem előtt tartani, s működésöket, mozgalmaikat a haladás s tekély érdekében szakadatlan figyelemmel kisérni , intézkedést tettünk, miszerint azok lapunk hasábjain rendesen képviseltessenek, s ennélfogva számukra jövő új évtől fogva egy külön rovatot szentelendünk a „Fővárosi hitár“-ban. A „Műtár“-nak is folytonos érdeket kölcsönzendünk legválasztékosabb változatos tartalommal. Azonkívül, hogy a tudományok és szépművészetek több ágaiból rendes munkatársaink lesznek a Műtár számára , többi közt a megjelenő nevezetesb irodalmi művek bírálatát s ismertetését, megjelenésük után lehető leggyorsabban közlendjük, rendes színházi bírálatot avatott egyes kéztől, végre érdekes eredeti regényeket s beszélyeket legjelesebb szépirodalmi szerzőinktől adandunk. Műtárunkat a felnevezett rovatokban becses dolgozataikkal állandón ellátandják : Jókai Mór, Vahot Imre, Erdélyi János, Dr. Wenzel Gusztáv, Brassai Samu, Bérczy Károly, Ney Ferencz, Pompéry János, Litkey Károly, Székely József, Lonkay Antal, Gyulay Pál, Degré Alajos, Kőváry László, Dózsa Dániel urak. Lisznyai Kálmánt , a „Palócz dalok“ elismert nevű szerzőjét is megnyertük a „Műtár“ számára. Névszerint Jókai Mórtól „Egy római család“ czímű történeti regényt közlendünk. Iparkodni fogunk, a külföldi híreket első kézből adni, s a külországi ügyeket legjobbaknak elismert kútfők után érdekes választékossággal közleni. S mindezen fáradozásaink és a megkívántató áldozatok daczára, a lap előfizetési föltételeit nem változtatjuk, s ezek tovább is az eddigiek maradnak. Előfizetési föltételek ! Vidékre postán küldve félévre 1Orint, — évnegyedre 5 frt p. p. — Pesten házhozhordással félévre 8 frt, — évnegyedre 1L ft p. p. Az előfizetés elfogadtatik Pesten a „Pesti Napló“ kiadóhivatalában, (úri utcza 8-dik szám, az udvarban alsó emeleten) és EMICH GUSZTÁV könyvkereskedésében az úri- és kigyó-utcza szögletén.— Vidéken, minden cs. k. postahivatalnál. — Az előfizetési leveleket és pénzeket bérmentesittetni kérjük. EMICH GUSZTÁV, mint kiadó tulajdonos. Budapest, dec. 19-én. ESZMÉK A FRANCZIA CSÁSZÁRSÁGRÓL. III. Elevenen emlékezünk az angol élet hű festőjének, Hogarthnak azon rajzára, mely a politikust oly találólag tünteti elénk. *) A politikus egy szál gyertyát kezében tartva hírlapot olvas, és oly mélyen elmerült, hogy a gyertya lángja kalapja szélén áthatva jobbot vet, de azért ő mégis olvas és elmélyedve olvas... mert fejében nincs világosság. Ily politikusokkal mi nem szeretünk eszmék fölött vitázni, mert attól tartunk, hogy akkor se látnának, midőn azok már jobbot vetettek. Minthogy azonban politikáról mégis szólanunk kell, előrebocsátjuk, mit értünk mi a politika alatt. E tekintetben eszménket leginkább kifejezi egy nevezetes író, Daunon: „A politika a történetnek a társadalom moráljára alkalmazása.“ Midőn a franczia császárságról eszméink kifejtését megkezdettük, Daunon nézete után indultunk; a cyclust zárjuk be viszont ennek alkalmazásával. Az 1848-ks forradalom következtében, Francziaországban ismét eszmezavarok támadtak, s mi legveszedelmesebb, minden eszme egy pártárnyalatot toborzott zászlója alá. A régi párt) The politician, tok, mint a legitimisták, bonapartisták, orleanisták, republikánusok mellett előállottak a socialisták, communisták. És ezen pártárnyalatok mindegyike saját elveire akará a társadalmat fektetni. Mindenik követelé, hogy ő tartassák a franczia nemzet képviselőjéül. Mint a 89-ei forradalom után Napóleon, kevés különbséggel, hasonló körülmények közt jelenik meg Napóleon Lajos, épen azon pillanatban, midőn a készen levő anyagokból egy állandó művet kelle készíteni. Lamartine a szabadság, egyenlőség és testvériség nevében a költészet legszebb virágbokrétáit dobálta a köztársaság után kiáltozó munkások közzé, kiknek különben , valljuk meg őszintén, nem annyira köztársaságra, mint kenyérre volt szükségök. A virágok illatárja nem elégíté ki őket: Barbé és Blanqui száguldozó néptömege, a mesterek szavára esküdve, az egész ideiglenes kormányt kiverni akarta Párisból. Nemcsak hogy nem lehetett rendezni, de alig lehet a csendet néhány napra is helyreállítani. Cavaignac tábornok tiszteletreméltó kardjának vala csak lehetséges az ideiglenes kormány megmentése, anélkül azonban, hogy a nép tökéletesen lecsendesedett volna. Midőn elismeréssel említjük meg ezen nagy jellem nem mindennapi bátorságát, kitartását és becsületességét, meg kell vallani másfelől azt is, miszerint kezei megkötve lévén, egy rögtönzött alkotmány által, a minden egyéb csak nem republikánus nemzetgyűléssel, ő maga a tiszta republikánus mit sem vihetett ki. Miért nem boldogultak ezen, különben annyira tiszteletreméltó férfiak, kiknek a társadalom és emberiség körül oly magas érdemeik vannak ? A felelet egyszerű: mert a rendszer, melyet rögtönöztek, nem felelt meg sem a kor sem a nemzet valódi szükségeinek, s bár a czél jó és nagy lehetett, de az eszközök választásában vagy járatlanságot vagy félénkséget tanusítanak. Megvolt a legszélesebb alapokra fektetett köztársaság, megvolt a 750 tagból álló nemzetgyűlés, melynek kebelében a nép boldogítására a legmagasztosabb eszméket lehet hallani, de csak hallani, anélkül, hogy ember lett volna az eszmék megtestesítésére. A nép nem volt megelégedve, pedig ott volt az általános szavazat, legnagyobb kiterjedésben. A köztársaság üres forma volt, egy csont, minden velő nélkül. A velő, a nép belőle hiányzott, mert szükségeit nem látta általa kielégítetni, következőleg népszerűsége hiányzott. Hozzájárult még az is, hogy a képviselők nagy része — rajkép már megjegyeztük — minden egyéb volt csak nem köztársasági. Az eszmék ily ingó állapotában, a bár titkolt, de azért a legszenvedélyesebben a nemzet kebelét tépő pártküzdelmek közepett látjuk föllépni Napoleon Lajost, öt millió szavazat kisérvén az elnöki székbe, a nép a császár utódától, kinek nevéhez Francziaország dicsősége és nagysága van csatolva, várván, hogy az ígéret földére elvezettetik. Háromévi küzdelem után alig mutathatott föl