Pesti Napló, 1852. december (3. évfolyam, 820–839. szám)
1852-12-21 / 836. szám
1852. harmadik évi folyam. előfizetési föltételek Vidéken: Pesten Évnegyedre 5 f.k. V- E«, hónapra t ft 30 kr p. Félévre 10 „ — « ” Évnegyedre 4 „ — „ A havi el3R*etro, mint a FíI-vr# „ V ^L. §36 M «PESTI NAPLÓ. A l«P politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ; nyögi ügyeit tárgyaid pedig EMICNI G. drhoz intézendő, mintet a Lalért hál 8. Szerkesztési iroda : líri ntoza 8. íz Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktő fogadtatnak el. Hétfő, dec. 21-én. HIRDETÉSEK és MAGÁN VITÁK. füirdetések négyhalábos petit-sora 4 p. kr.jával számittatik. A beiktatási s 10 pektnyi külön bélyegdíj , előre laetetendő a Magánviták egyhasábos sora 5 pengő krajcárjával számíttatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő a PESTI NAPLÓ sierkestő hivatalába Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, reggeli órákban. Előfizetési felhívás a „PESTI NAPLÓ“ 1853-ik évi folyamára. Komoly czélul tűztük ki a „Pesti Napló“-t a közelgő uj évtől kezdve, minden egyesíthető erővel, lehető legérdekesebben állitni ki, mi végre semmi fáradságot s költséget nem kímélünk. A lap politikai részét illetőleg, sikerült publicistáink elismert jelesleteit megnyerni, s egyelőre szakonkinti czikkíróból következő urak mutathatók fel a t. dv. közönségnek : Récsy Emil közigazgatás, államgazdászat, pénz-és tanügy szakában, Hunfalvy Pál társadalmi, történeti s nemzetgazdászati ügyekről hozand czikkeket; Wenzel Gusztáv történészeti és törvénykezési, Sisokolay István polgár-és büntetőjogi, Urházy György külügyi kérdéseket fejtegetend; Birányi Ákos ipar-, kereskedelmi és közlekedési tárgyakról írand. Azonkívül K. Kemény Zsigmond úr ígéretét is leírjuk, miszerint dolgozatai által érdekesítendi a Pesti Napló hasábjait. "Belföldi levelezéseink már most is oly lábra állítják, miszerint az olvasóközönség igényeinek mind számra mind minőségre nézve megfelelhetnek, igyekezni fogunk azonban a vidéki életnek még több oldalú képviseletet szerezni lapunkban. Külföldi levelezéseinket is lehetőleg szaporítandjuk. Azon meggyőződésben, miszerint a mindennemű közhasznú intézetek s társulatokban haladásunk, nemzeti virágzásunk és jólétünk egyik főtényezője fekszik, és hogy a nyilvánosság egyik legfőbb tiszte, azokat folytaposan szem előtt tartani, s működésüket, mozgalmaikat a haladás s tekély érdekében szakadatlan figyelemmel kisérni , intézkedést tettünk, miszerint azok lapunk hasábjain rendesen képviseltessenek, s ennélfogva számukra jövő új évtől fogva egy külön rovatot szentelendünk a „Fővárosi hir tár“-ban. A ,,Mű tár“-nak is folytonos érdeket kölcsönzendünk legválasztékosabb változatos tartalommal. Azonkívül, hogy a tudományok és szépművészetek több ágaiból rendes munkatársaink lesznek a Műtár számára , többi közt a megjelenő nevezetesb irodalmi művek bírálatát s ismertetését, megjelenésük után lehető leggyorsabban közlendjük, rendes színházi bírálatot avatott egyes kézzől, végre érdekes eredeti regényeket s beszélyeket legjelesebb szépirodalmi szerzőinktől adandunk. Műtárunkat a felnevezett rovatokban becses dolgozataikkal állandón ellátandják : Jókai Mór, Vahot Imre, Erdélyi János, Dr. Wenzel Gusztáv, Brassai Samu, Bérczy Károly, Ney Ferencz, Pompéry János, Litkey Károly, Székely József, Lonkay Antal, Gyulay Pál, Degré Alajos, Svóváry László, Dózsa Dániel urak. Lisznyai Kálmánt , a „Palócz dalok“ elismert nevű szerzőjét is megnyertük a „Műtár“ számára. Névszerint Jókai Mórtól „Egy római család“ czímű történeti regényt közlendünk. Iparkodni fogunk, a külföldi híreket első kézből adni, s a külországi ügyeket legjobbaknak elismert kútfők után érdekes választékossággal közleni. S mindezen fáradozásaink és a megkívántatól áldozatok daczára, a lap előfizetési föltételeit nem változtatjuk, s ezek tovább is az eddigiek maradnak. Előfizetési feltételek: Vidékre postán küldve félévre 1© Érint, — évnegyedre 5 frt p. p. — Pesten házhozhordással félévre 5 frt,— évnegyedre 4 ft p. p. Az előfizetés elfogadtatik Pesten a „Pesti Napló“ kiadóhivatalában, (úri ulcza 8-dik szám, az udvarban első emeleten) és EMICH GUSZTÁV könyvkereskedésében az úri- és kigyó-utcza szögletén.— Vidéken, minden cs. k. postahivatalnál. — Az előfizetési leveleket és pénzeket bérmentesittetni kérjük. ENICH GUSZTÁV, mint kiadó tulajdonos. TARTALOM. Hitbizomány és minimum 1. Kolozsvárról: Színészet. Kolozsvári sajtó és erdélyi írók. Erdélyi naptár-irodalom. Jövő évre ígérkező irodalmi termékek.) Hivatalos. (Általános kegyelem a Magyarországban tartózkodó szökevényeknek. — Kinevezés. — Igazságügy-minisztériumi rendelet az úgynevezett részváltókra nézve.— Hirdetés a katonaköteles egyéneknek a katonaságtól fölmentési dijak lefizetésére nézve adott könnyebbségek iránt.) Fővárosi hitár. Ausztria. (Bécsi hirek és események ) Francziaország. (A senatus-végzés a civillista tárgyában megjelent. A császár a szabadelvűekhez fordúl. Carnot. Fontos röpirat a császárság határairól. III. Napoleon nyilatkozata Schwarzenberg herczegről. Az Ausztria és Francziaország közti szövetség meghiúsulása.) Nagybritannia. (Heti- és napilapok véleményei a budgetről. Parliamenti tárgyalások : a felsőházban dec. 14-én , az alsóban 13-án és 14-én.) Németország. (Berlin. Frankfurt. Drezda.) Norvé t ia. (A forradalmi párt kalandos terve.) Olaszország. (Turin. Genua. Florencz.) Svédország. (A király felgyógyult.) Spanyolország. (Ellenzéki gyűlések. A kormány megtiltja a választó gyűlések tartását. — Bravo Murillo új alkotmányterve. — Ingerültség és kétes helyzet.) Görögország. (Kabul effendi Konstantinápolyba tér vissza. Rablók garázdálkodásai.) Dunai fejedelemségek. (Moldvában egy nemzeti kölcsönbank. — Pénzsikkasztás Jassyban, az éber rendőrség jutalma.) L e guja b b. Telegrafi tudósítások Vegyesek. (Kereskedelmi hírek. — Nemzeti színház. — Bősze.) HITBIZOMÁNY ÉS MINIMUM. I. Pest, dec. 20. 15 Nem azon kártékonyságok miatt üdvözöljük mi az ősiségi legújabb rendszabályokat, melyeket egyrészről az avatatlan külföld, másrészről a roszul megemésztett democratai elvek apostolai hazánkban a régi ősiségi törvényekre nagyobbrészint ráfogtak.. Mi az ősiségnek megszüntetését főleg azon szempontból üdvözöljük, mert ősi czéljának foganatosítására nem volt elégséges, mert nem volt életrevaló, mert a régi fényes nemzetségegeket eddig sem tudta megtartani, s mert nem pótolta az önfenntartási ösztönt, nem őrizte meg a nagy elődök gondos szerzeményét az utódoknak, hanem mind e helyett hazánkra a rabulismus lélek-és vagyonvesztő hálóját terjesztő ki. Üdvözöljük továbbá azért, mert mindazon immoralitásnak, melyet az ősi jószág végső tulajdonosa a bekövetkezendő fiscalitás kárára minden lélekfurdalás nélkül elkövetett, jövőre eleje vétetik, s öröklött vagyonáról bárki is magvaszakadás esetében, mint illik, tetszése szerint rendelkezhetik, számos esetekben pedig a birtok nem lesz precárius , s minduntalan váratlan pereknek kitéve. De ismét nem azt várjuk e kormányrendszabály nyomán, mit oly bőven hisznek mások bekövetkezőnek, hogy t. i. a tőkék csak úgy ömölni fognak már most az ősiségi támadástól megmentett földbirtokokra. — Igen csalódik, ki azt hiszi, hogy az ősiség tetemes befolyást gyakorolt eddig is a magyarországi hitelre, — mert olcsó pénzre s hitelforgalomra még nem elegendő a hypotheka biztossága. Hathatós é s erősb akadálya volt a hitelnek azelőtt hazánkban a perúj szövevényessége, s a sok egymásnak ellenmondó régi törvényekben s egyes osztályok exceptionális állásában kínálkozott kibúvó ajtócskák, melyeknek tömkelegében a hitelezőt az adósnak még unokái is húzhatták s vonhatták. Miért is e fogyatkozások elhárítása nagyobb mértékben fogja a hitelt szilárdítani az ősiség eltörlésénél, mely eddig sem akadályozta az aristokrátiát fülig adósságba vetni magát, s hol az mértéktelen uzsoráskodás áldozatja jön, — kétségtelenül nem az ősiség okozta, hanem az adósságcsinálónak könnyelműsége, s azon általános pénzviszonyok, melyeken sok rendszabály segíthet, csak az ősiség eltörlése nem. Mi részünkről e hasznos, korszerű, s igazságos intézkedés után nem a hitelre számolunk, mi csak a közállapotok javulásából fejlődhetik ki, hanem két jótékony uj rendszabályra. Az egyik az ősiség jó oldalának pótlásáúl szolgálandna, s megőrizvén a nagy birtokot, nagy nemzetségeket teremtene; ez volna — az ő Felsége által legkegyelmesebben kijelölt hitbizományi törvény, a másik a mezei proletáriátusnak,a legveszedelmesb szegénységnek,venné elejét, s ez volna a kis birtok szabályozása minimum -törvény által. Az uj divató, a német és franczia irói viszketegnek hazánkba betolakodott csábító és nivellírozó pamphletjeiből merített felületes miveltség, e mellett a nemzetgazdasági képzettség hiánya, fájdalom nem kevés velőt elrontott, s nagyrészben okozta, hogy megyei és országgyűléseinken elméleti maximáli s szónoklati próbatételek több időt elraboltak , mint az ország practicus szükségei, sőt mi a legfőbb kár, a túlnyomó irány pusztán fölületes miveltség miatt, leginkább az alsóházban, a társadalom azon históriai biztos alapját kezdte felforgatni, mely után mártius előtti ellenei közül most nem egy vágyik vissza. Ezen időkbe esik a majorátusok megtámadása is főleg azok részéről, kik pár e x c e 1-rence a legfelvilágosultabb vezéreknek, s a magyar nemzet legőszintébb s legokosabb vezetőinek akartak tartatni. Politikai küzdelmeiket a sociális térre vitték át, s a birtokaristocratiát, mely minden monarchicus rendszeren épülő társadalomban az egyik legnemesb s legerősb fenntartó elem, s a korona és kisbirtok között az összekötő kapocs, tönkre igyekeztek tenni. A törvényhozók ezen részének státusgazdasági fogalmait az is jellemzi, hogy midőn a parasztnak , (annak szerencséjére) megtiltották telkét g4-ben alól eldarabolni, nehogy a dézma és robot végrehajtása a dismembráció által megnehezítessék, — ugyanakkor a nemes ember, tehát saját osztályuk számára, minimum megállapítását nem tartották szükségesnek, mert azt hitték, hogy a nemes ember rendelkezési szabadságát vagyonával nem szabad sérteni. S ma, midőn a közterheket aránylagosan mindenki tartozik viselni, a kis nemesség panaszoskodik sorsa ellen, s apró nadrágszijra leolvadt földecskéjéről nehéz szivvel néz az uj polgártárs felszabadult, de együtt maradt telkére, fájlalván saját tönkre jutását a nélkül, hogy eszébe jutna, miszerint e szomorú állapotot nagy részben azok okozták , kiket mint országmentőket életveszély közt választott meg országgyűlési követeknek, s kik a szabadságról sok ferde fogalmakkal birtak. E nagy státusbölcsek irányában Széchenyi és hiveinek az angol példa s praktikusabb nemzetgazdasági elvek iránt nyilvánított nézetei, nemcsak teljesen elhangzottak , de gyanúsítási anyagul is használtattak, mintha Britannia nem tanúsította volna, hogy a leghatalmasb születésű aristocratia mellett szabadság, dús ipar s virágzó mezőgazdaság létezhetnek , de nála nélkül az angol korona jelen nyugalma, s biztossága aligha léteznék s minden más rendszer mellett annyi közboldogság és tartós hatalom egymás mellett oly világuralom alatt igen problematicus volna, sőt mi több, még oly európai államok is, hol egyéb okok miatt a birtokos aristocratia befolyása különösen nivelliroztatik, — reszketének azon lehetőség esetére, hogy a socialistikus eszmék Angolországban győzelemre vergődvén, — annak aristocratico-monarchicus rendszerét felforgatnák, mely esemény annál nagyobb befolyást gyakorolhatna a szárazföld nyugalmára, minél mélyebben megrendítetett a birtokos aristocratiának rendi vagy önálló factori folyása fel- és alá! Kolozsvár , dec. 12. E lap tárczája arra hivá fel a vidéket, hogy naptár-irodalmát közölje. Én czélszerűnek látnám , ha azon városok, melyek sajtót és színházat bírnak, egy futólagos visszapillantást tennének nemzetiségünk e két még életben maradt géniusza ez évi hatásköréről. A kolozsvári színház a nyáron pihent, színésztársaságunk Aradon és Temesvárt működött. A tavaszon Komlósy Idát láttuk rajta a pesti színháztól, mi felkelte azon kor reminiscentiáit, melyben Egresi, Lendvay, Fáncsi, Lendvayné , Jókainé oly fényes ünnepeket szerzenek vendégjátékaikkal a művészetnek és Kolozsvárnak. Óhajtandó, hogy e szép szokás ismét életbe lépjen. A nyáron a császári legmagasb körút alkalmával, máigsem tudni mi okból, a társaság, mely magát kolozsvári színésztársulatnak nevezi, azon megbocsáthatlan nemzeti bűnt követte el, hogy a Felséges vendég ittlétére meg nem jött. Honnan a színház ismét német színészetet látott falai közt, szebeni színészeket , de csak azon pár napon. Mégis mindenesetre veszteség, bárha a német színészet itt a magyart elnyomással nem fenyegetheti, de veszteség azért, hogy ezen alkalmat, művészetünk egyik diadalnapját , elszalasztottuk. Most visszatértek színészeink, s előadásaikat nov. 28-án megkezdették. Még nem hoztak színre sem ad újat. Tagjai mindenike fellépett már, ismerjük a tért, melyet a művészet világában velünk élveztetni fognak tehetségeikkel. Az opera jól áll, a dráma gyengébben. Szerdahelyi Nelli még mind kedvence e közönségnek. Másodénekesnő Erdélyi Mári. A férfiak közöl Steger bassusával, s művészi plastikájával, Mezei komoly baritonja s jó maszkirozásával, Szombaty terjedelmes, megható, érczes,s Folinus lágy tenorával elragadó jelenetetet idéztek már elő. A népszinművészek hőse Szabó s legvégül emlitjük Kazvinczkyt, az igazgatót mint buffot. Még van itt egy említendő , s ez Farkas Josefa, oly artistáné, kit egy vidéki színpadnak sem jutna eszébe nem méltánylani; itt ő propheta a hazájában. A drámában Jánosyné és Folinusné viszik a főszerepet, mindenik csinos színpadi alak, szép érthető hanggal. A volt férfiak közt Jánosy a legkedveltebb, azonban Zöldytől is sokat várunk. A szerelmes szerep, mint mindenütt, a magyar vidéki színészvilágban, úgy itt is vacantiában van. Színészeink így állanak, a közönség pedig most is a régi jó magyar, bárha nem is főváros. A színházak tömöttek. Eddig Szombaty fiatal színészünk nyert legtöbb tetszést. Kolozsvár annyi nagy színésznek volt iskolája, Szombatynak másodszori fellépésekor Belizárban tapsai s háromszoros kihívása által tudtára adá, miképp művész lehet. Az irodalom a kolozsvári sajtón nem volt képviselve. Nem mintha Erdélynek írói nem volnának, s irodalma nem lett volna, ki a múlt tized első éveiben figyelemmel volt Erdély irodalma iránt, látható, mikép itt két politikai nagy hírlap, melléklettel a nemzeti Társalkodó , Hon és külfölddel tartá magát; e mellett a vasárnapi újság folyt; s mit örökre feledni lehetne, a kis követ is ott működött a szépirodalom tarlóján — a gyermekekkel. Sőt még gyermek-barátunk is volt. S mégis a kolozsvári sajtó, mint 1842- ben, mintegy 20 önálló könyvet hozott. Erdély írói most itt hagyák Erdélyt; itt a sajtót a kormány tabellái nyomására használják. Nem mondhatjuk el ugyan, hogy „hazátlan vándorok“, mert Magyarhon őket , mint édes önmagáért úgy fogadta, s következése lett , hogy Erdély legjobb irói tehetségeit elvesztette. S igy láttuk, hogy irodalmunk emberei, mint: Brassai, Dózsa, Fekete, Gyulay, Jánosy, Kemény, Kőváry , Kucsuk, Mentovich, Récsi, Szász Károly , a két Szilágyi ez évben vagy