Pesti Napló, 1852. december (3. évfolyam, 820–839. szám)

1852-12-21 / 836. szám

1852. harmadik évi folyam. előfizetési föltételek Vidéken: Pesten Évnegyedre 5 f.­­k. V- E«, hónapra t ft 30 kr p. Félévre 10 „ — « ”­­ Évnegyedre 4 „ — „ A havi el3R*etro, mint a F­íI-vr# „ V ^L. §36 M «PESTI NAPLÓ. A l«P politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ; nyögi ügyeit tárgyaid pedig EMICNI G. drhoz intézendő, m­i­ntet a Lal­ért hál 8. Szerkesztési iroda : líri ntoza 8. íz Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktő fogadtatnak el. Hétfő, dec. 21-én. HIRDETÉSEK és MAGÁN VITÁK. füirdetése­k négyha­­lábos petit-sora 4 p. kr.­­jával szám­ittatik. A be­iktatási s 10 pe­ktnyi külön bélyegdíj , előre laetetendő a Magánviták e­gy­­hasábos sora 5 pengő krajcárjával számítta­­tik. A fölvételi díj szin­­te mindenkor előre le­teendő a PESTI NAPLÓ sierkestő­ hivatalába Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ü­nneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, reggeli órákban. Előfizetési felhívás a „PESTI NAPLÓ“ 1853-ik évi folyamára. Komoly czélul tűztük ki a „Pesti Napló“-t a közelgő uj évtől kezdve, minden egyesíthető erővel, lehető legérdekesebben állitni ki, mi végre semmi fáradságot s költséget nem kímélünk. A lap politikai részét illetőleg, sikerült publicistáink elismert jelesleteit megnyerni, s egyelőre szakonkinti czikkíróból következő urak mutathatók fel a t. d­v. közönségnek : Récsy Emil közigazgatás, államgazdászat, pénz-és tanügy szakában, Hun­fal­vy Pál társadalmi, történeti s nemzetgazdászati ügyekről hozand czikkeket; Wenzel Gusztáv történészeti és törvénykezési, Sisok­olay István polgár-és büntetőjogi, Urházy György külügyi kérdéseket fejtegetend; Birányi Ákos ipar-, kereskedelmi és közlekedési tárgyakról írand. Azonkívül K. Kemény Zsigmond úr ígéretét is leírjuk, miszerint dolgozatai által érdekesítendi a Pesti Napló hasábjait. "Belföldi levelezéseink már most is oly lábra állítják, miszerint az olvasóközönség igényeinek mind számra mind minőségre nézve megfelelhetnek, igyekezni fogunk azonban a vidéki életnek még több oldalú képviseletet szerezni lapunkban. Külföldi levelezéseinket is lehetőleg szaporítandjuk. Azon meggyőződésben, miszerint a mindennemű közhasznú intézetek s társulatokban haladásunk, nemzeti virágzásunk és jólétünk egyik főtényezője fekszik, és hogy a nyilvánosság egyik leg­­f­őbb tiszte, azokat foly­taposan szem előtt tartani, s működésüket, mozgalmaikat a haladás s tekély érdekében szakadatlan figyelemmel kisérni , intézkedést tettünk, miszerint azok lapunk hasábjain rendesen képviseltessenek, s ennélfogva számukra jövő új évtől fogva egy külön rovatot szentelendünk a „Fővárosi h­i­r t­á­r“-ban. A ,,Mű tár“-nak is folytonos érdeket kölcsönzendünk legválasztékosabb változatos tartalommal. Azonkívül, hogy a tudományok és szép­művészetek több ágaiból rendes munkatársaink lesznek a Műtár számára , többi közt a megjelenő nevezetesb irodalmi művek bírálatát s ismertetését, megjelenésük után lehető leggyorsabban közlendjük, rendes színházi bírálatot avatott egyes kézzől, végre érdekes eredeti regényeket s beszélyeket legjelesebb szépirodalmi szerzőinktől adandunk. Műtárunkat a felnevezett rovatokban becses dolgozataikkal állandón ellátandják : Jókai Mór, Va­hot Imre, E­r­d­é­l­y­i János, Dr. W­en­z­e­l Gusztáv, B­r­a­ss­a­i Samu, B­é­r­c­z­y Károly, Ney Ferencz, P­o­m­p­é­r­y János, Litkey Károly, S­z­é­k­el­y József, L­on­kay Antal, Gyulay Pál, Degré Alajos, Svóváry László, Dózsa Dániel urak. Lisznyai Kálmánt , a „Palócz dalok“ elismert nevű szerzőjét is megnyertük a „Műtár“ számára. Névszerint Jókai Mórtól „Egy római család“ czímű történeti regényt közlendünk. Iparkodni fogunk, a külföldi híreket első kézből adni, s a külországi ügyeket legjobbaknak elismert kútfők után érdekes választékossággal közleni.­­ S mindezen fáradozásaink és a megkíván­tatól áldozatok daczára, a lap előfizetési föltételeit nem változtatjuk, s ezek tovább is az eddigiek maradnak. Előfizetési feltételek: Vidékre postán küldve félévre 1© Érint, — évnegyedre 5 frt p. p. — Pesten házhozhordással félévre 5 frt,— évnegyedre 4 ft p. p. Az előfizetés elfogadtatik Pesten a „Pesti Napló“ kiadóhivatalában, (úri ulcza 8-dik szám, az udvarban első emeleten) és EMICH­ GUSZTÁV könyvkereskedésében az úri- és kigyó-utcza szögletén.— Vidéken, minden cs. k. postahivatalnál. — Az előfizetési leveleket és pénzeket bérm­entesittetni kérjük. EN­ICH GUSZTÁV, mint kiadó tulajdonos. TARTALOM. Hitbizomány és minimum 1. Kolozsvárról: Színészet. Kolozsvári sajtó és erdélyi írók. Erdélyi naptár-irodalom. Jövő évre ígérkező irodalmi termékek.) Hivatalos. (Általános kegyelem a Magyarországban tartózkodó szökevényeknek. — Kinevezés. — Igaz­ságügy-minisztériumi rendelet az úgynevezett rész­váltókra nézve.­­— Hirdetés a katonaköteles egyének­nek a katonaságtól fölmentési dijak lefizetésére nézve adott könnyebbségek iránt.) Fővárosi hi­tár. Ausztria. (Bécsi hirek és események ) Francziaország. (A senatus-végzés a civillista tár­gyában megjelent. A császár a szabadelvűekhez for­­dúl. Carnot. Fontos röpirat a császárság határairól. III. Napoleon nyilatkozata Schwarzenberg herczegről. Az Ausztria és Francziaország közti szövetség meg­hiúsulása.) Nagybritannia. (Heti- és napilapok véleményei a budgetről. Parliamenti tárgyalások : a felsőházban dec. 14-én , az­ alsóban 13-án és 14-én.) Németország. (Berlin. Frankfurt. Drezda.) N­­o­r­v­é t i­a. (A forradalmi párt kalandos terve.) Olaszország. (Turin. Genua. Florencz.) Svédország. (A király felgyógyult.) Spanyolo­rszág. (Ellenzéki gyűlések. A kormány megtiltja a választó­ gyűlések tartását. — Bravo Mu­­rillo új alkotm­ányterve. — Ingerültség és kétes helyzet.) Görögország. (Kabul effendi Konstantinápolyba tér vissza. Rablók garázdálkodásai.) Dunai fejedelemségek. (Moldvában egy nem­zeti kölcsönbank. — Pénzsikkasztás Jassyban, az éber rendőrség jutalma.) L e g­u­j­a b b. Telegrafi tudósítások Vegyesek. (Kereskedelmi hírek. — Nemzeti színház. — Bősze.) HITBIZOMÁNY ÉS MINIMUM. I. Pest, dec. 20. 15 Nem azon kártékonyságok miatt üdvözöljük mi az ősiségi legújabb rendszabályokat, me­lyeket egyrészről az avatatlan külföld, másrész­ről a roszul megemésztett democratai elvek apostolai hazánkban a régi ősiségi törvényekre nagyobbrészint ráfogtak.. Mi az ősiségnek megszüntetését főleg azon szempontból üdvözöljük, mert ősi czéljának fo­ganatosítására nem volt elégséges, mert nem volt életrevaló, mert a régi fényes nemzetsége­geket eddig sem tudta megtartani, s mert nem pótolta az ön­fenntartási ösztönt, nem őrizte meg a nagy elődök gondos szerzeményét az utódoknak, hanem mind e helyett hazánkra a rabulismus lélek-és vagyonvesztő hálóját terjesztő ki. Üdvözöljük továbbá azért, mert mind­azon immoralitásnak, melyet az ősi jószág végső tu­lajdonosa a bekövetkezendő fiscalitás kárára min­den lélekfurdalás nélkül elkövetett, jövőre eleje vétetik, s öröklött vagyonáról bárki is magvasza­kadás esetében, mint illik, tetszése szerint ren­delkezhetik,­­ számos esetekben pedig a birtok nem lesz precárius , s minduntalan váratlan pe­reknek kitéve. De ismét nem azt várjuk e kormány­rend­szabály nyomán, mit oly bőven hisznek mások bekövetkezőnek, hogy t. i. a tőkék csak úgy ömölni fognak már most az ősiségi támadástól megmentett földbirtokokra. — Igen csalódik, ki azt hiszi, hogy az ősiség tetemes befolyást gyakorolt eddig is a magyarországi hitelre, — mert olcsó pénzre s hitelforgalomra még nem elegendő a hypotheka biztossága. Hathatós é s erősb akadálya volt a hitelnek azelőtt hazánkban a p­e­r­ú­j szövevényessége, s a sok egymásnak ellenmondó régi törvények­ben s egyes osztályok exceptionális állásában kínálkozott kibúvó ajtócskák, melyeknek töm­kelegében a hitelezőt az adósnak még unokái is húzhatták s vonhatták. Miért is e fogyatkozá­sok elhárítása nagyobb mértékben fogja a hitelt szilárdítani az ősiség eltörlésénél, mely eddig sem akadályozta az aristokrátiát fülig adósságba vetni magát, s hol az mértéktelen uzsoráskodás áldozatja jön, — kétségtelenül nem­ az ősiség okozta, hanem az adósság­csinálónak könnyel­műsége, s­­ azon általános pénzviszonyok, me­lyeken sok rendszabály segíthet, csak az ősiség eltörlése nem. Mi részünkről e hasznos, korszerű, s igazsá­gos intézkedés után nem a hitelre számolunk, mi csak a közállapotok javulásából fejlődhetik ki, hanem két jótékony uj rendszabályra. Az egyik az ősiség jó oldalának pótlásáúl szolgálandna, s megőrizvén a nagy birtokot, nagy nemzetségeket teremtene; ez volna — az ő Felsége által legkegyelmesebben kijelölt h­i­t­­bizományi törvény, a másik a mezei proletá­­riátusnak,a legveszedelmesb szegénységnek,venné elejét, s ez volna a kis birtok szabályozása minimum -törvény által. Az uj divató, a német és franczia irói visz­­ketegnek hazánkba betolakodott csábító és ni­­vellírozó pamphletjeiből merített felületes mi­­veltség, e mellett a nemzetgazdasági képzettség hiánya, fájdalom nem kevés velőt elrontott, s nagyrészben okozta, hogy megyei és országgyű­léseinken elméleti maximáli s szónoklati próbaté­telek több időt elraboltak , mint az ország pra­­cticus szükségei, sőt mi a legfőbb kár, a túl­nyomó irány pusztán fölületes miveltség miatt, leginkább az alsóházban, a társadalom azon históriai biztos alapját kezdte felforgatni, mely után mártius előtti ellenei közül most nem egy vágyik vissza. Ezen időkbe esik a majorátusok megtáma­dása is főleg azok részéről, kik pár e x c e 1-r­e­n­c­e a legfelvilágosultabb vezéreknek, s a magyar nemzet legőszintébb s legokosabb veze­tőinek akartak tartatni. Politikai küzdelmeiket a sociális térre vitték át, s a birtokaristocratiát, mely minden monarchicus rendszeren épülő tár­sadalomban az egyik legnemesb s legerősb fenn­tartó elem, s a korona és kisbirtok között az összekötő kapocs, tönkre igyekeztek tenni. A törvényhozók ezen részének státusgazda­sági fogalmait az is jellemzi, hogy midőn a pa­rasztnak , (annak szerencséjére) megtiltották telkét g4-ben alól eldarabolni, nehogy a dézma és robot végrehajtása a dismembráció által m­eg­­nehezítessék, — ugyanakkor a nemes ember, tehát saját osztályuk számára, minimum meg­állapítását nem tartották szükségesnek, mert azt hitték, hogy a nemes ember rendelkezési sza­badságát vagyonával nem szabad sérteni. S ma, midőn a közterheket aránylagosan mindenki tartozik viselni, a kis nemesség panaszos­­kodik sorsa ellen, s apró nadrágszijra leolvadt földecskéjéről nehéz szivvel néz az uj polgártárs felszabadult, de együtt maradt telkére, fájlalván saját tönkre jutását a nélkül, hogy eszébe jutna, miszerint e szomorú állapotot nagy részben azok okozták , kiket mint országmentőket életveszély közt választott meg országgyűlési követeknek, s kik a szabadságról sok ferde fogalmakkal birtak. E nagy státusbölcsek irányában Széchenyi és hiveinek az angol példa s praktikusabb nem­zetgazdasági elvek iránt nyilvánított nézetei, nemcsak teljesen elhangzottak , de gyanúsítási anyagul is használtattak, mintha Britannia nem tanúsította volna, hogy a leghatalmasb születésű aristocratia mellett szabadság, dús ipar s vi­rágzó mezőgazdaság létezhetnek , de nála nélkül az angol korona jelen nyugalma, s biztossága aligha léteznék s minden más rendszer mellett annyi közboldogság és tartós hatalom egymás mellett oly világuralom alatt igen problematicus volna, sőt mi több, még oly európai államok is, hol egyéb okok miatt a birtokos aristocratia be­folyása különösen nivelliroztatik, — reszketének azon lehetőség esetére, hogy a socialistikus esz­mék Angolországban győzelemre vergődvén, — annak aristocratico-m­onarchicus rendszerét fel­forgatnák, mely esemény annál nagyobb befolyást gyakorolhatna a szárazföld nyugalmára, minél mélyebben megrendítetett a birtokos aristocratiá­­nak rendi vagy önálló factori folyása fel- és alá! Kolozsvár , dec. 12.­­ E lap tárczája arra hivá fel a vidéket, hogy nap­tár-irodalmát közölje. Én czélszerűnek látnám , ha azon városok, melyek sajtót és színházat bírnak, egy futólagos visszapillantást tennének nemzetiségünk e két még életben maradt géniusza ez évi hatásköréről. A kolozsvári színház a nyáron pihent, színésztár­­saságunk Aradon és Temesvárt működött. A tava­szon Komlósy Idát láttuk rajta a pesti színháztól, mi felkelte azon kor reminiscentiáit, melyben Egresi, Lendvay, Fáncsi, Lendvayné , Jókainé oly fényes ünnepeket szerzenek vendégjátékaikkal a művészet­nek és Kolozsvárnak. Óhajtandó, hogy e szép szokás ismét életbe lépjen. A nyáron a császári legmagasb körút alkalmá­val, máigsem tudni mi okból, a társaság, mely ma­gát kolozsvári színésztársulatnak nevezi, azon meg­­bocsáthatlan nemzeti bűnt követte el, hogy a Felsé­ges vendég ittlétére meg nem jött. Honnan a színház ismét német színészetet látott falai közt, szebeni szí­nészeket , de csak azon pár napon. Mégis minden­esetre veszteség, bárha a német színészet itt a ma­gyart elnyomással nem fenyegetheti, de veszteség azért, hogy ezen alkalmat, művészetünk egyik dia­dalnapját , elszalasztottuk. Most visszatértek színészeink, s előadásaikat nov. 28-án megkezdették. Még nem hoztak színre sem ad újat. Tagjai mindenike fellépett már, ismerjük a tért, melyet a művészet világában velünk élveztetni fognak tehetségeikkel. Az opera jól áll, a dráma gyengébben. Szerdahelyi Nelli még mind kedvenc­e e közönségnek. Másodénekesnő Erdélyi Mári. A fér­fiak közöl Steger bassusával, s művészi plastikájá­­val, Mezei komoly baritonja s jó maszkirozásával, Szombaty terjedelmes, megható, érczes,s Folinus lágy tenorával elragadó jelenetetet idéztek már elő. A nép­­szinművészek hőse Szabó s legvégül emlitjük Kaz­­vinczkyt, az igazgatót mint buffot. Még van itt egy említendő , s ez Farkas Josefa, oly artistáné, kit egy vidéki színpadnak sem jutna eszébe nem mél­­tánylani; itt ő propheta a hazájában. A drámában Jánosyné és Folinusné viszik a fő­szerepet, mindenik csinos színpadi alak, szép érthető hanggal. A volt férfiak közt Jánosy a legkedveltebb, azonban Zöldytől is sokat várunk. A szerelmes sze­rep, mint mindenütt, a magyar vidéki színészvilág­­ban, úgy itt is vacantiában van. Színészeink így állanak, a közönség pedig most is a régi jó magyar, bárha nem is főváros. A színházak tömöttek. Eddig Szombaty fiatal színészünk nyert legtöbb tetszést. Kolozsvár annyi nagy színésznek volt iskolája, Szombatynak másodszori fellépésekor Belizárban tapsai s háromszoros kihívása által tudtá­ra adá, mikép­p művész lehet. Az irodalom a kolozsvári sajtón nem volt kép­viselve. Nem mintha Erdélynek írói nem volnának, s irodalma nem lett volna, ki a múlt tized első éveiben figyelemmel volt Erdély irodalma iránt, látható, mi­­kép itt két politikai nagy hírlap, melléklettel a nem­zeti Társalkodó , Hon és külfölddel tartá magát; e mellett a vasárnapi újság folyt; s mit örökre feledni lehetne, a kis követ is ott működött a szépirodalom tarlóján — a gyermekekkel. Sőt még gyermek-bará­tunk is volt. S mégis a kolozsvári sajtó, mint 1842- ben, mintegy 20 önálló könyvet hozott. Erdély írói most itt hagyák Erdélyt; itt a sajtót a kormány tabellái nyomására használják. Nem mond­hatjuk el ugyan, hogy „hazátlan vándorok“, mert Magyarhon őket , mint édes önmagáért úgy fo­gadta, s következése lett , hogy Erdély legjobb irói tehetségeit elvesztette. S igy láttuk, hogy irodal­munk emberei, mint: Brassai, Dózsa, Fekete, Gyulay,­­ Jánosy, Kemény, Kőváry , Kucsuk, Mentovich­,­­ Récsi, Szász Károly , a két Szilágyi ez évben vagy

Next