Pesti Napló, 1852. december (3. évfolyam, 820–839. szám)

1852-12-24 / 839. szám

benyújtott számtalan kérvény következtében úgy vannak meggyőződve, hogy a határozvány melletti szavazás politikai öngyilkosságuk volna. S itt talán helyén lesz az alsóház statistikáját megemlítenem, hogy egy pillantással átlátható le­gyen mily arányban állnak a maláta- és komló­adó leszállítása által érdekelt megyei követek, a házadó kiterjesztése és felemelése által fenyegetett váro­siakkal. Az alsóház 658 tagból áll, bár e szám ritkán vagy sohasem teljes, a gátolt vagy a­ hiányos választások, betegségek vagy közbejött halálozások miatt. így, midőn Villiers szabadkereskedelmi határozványára történt a szavazás, a szavazatok összege 592 volt , 658 tagból küld a) 40 angol megye 144-et. b) 12 walesi ,, 15. c) 33 scót „ 30. d) 22 izlandi „ 64. s igy a megyei követek összes száma 253, mig el­lenben a) 186 angol város küld 323 követet. b) 57 walesi „ „ 14 „ c) 76 scót „ „ 23 „ hogy a távollévő Aberdeen meghivatásával mintegy az is látszik kimondva lenni, miszerint az utóbbi vi­tákban résztvett pártvezérek közöl egy sem volna képes megállható kabinetet alakítani. Ilir szerint a holnapi „Ilerald“ már hitelesen köz­­lendi a királynő határozatát. Losonci, dec. 15. úgy tartom , a vidéki levelezés legfőbb c­élja az, hogy a helyi­ érdekek és viszonyok terjesztessenek elő, és bíráltassanak meg. Kétségtelen dolog, hogy a mi érdekeinkhez legközelebb esnek a mi romjaink, és új épületeink. Azért senkinek sem kell felakadni azon, hogy a losonczi levelező ezen körülményt minduntalan sorai közé szövi, mert hisz az üdülés és előhaladás innen tűnik ki. — Losonczon a külső alak hagy következtetni, a belső életre és mozga­lomra. Bár az útonalakulás nem általános, részletekben mégis nevezetes gyarapodást mutathatunk fel. Ez évben több csinos ház épült fel, azok között főfigyel­met érdemel a helv. hitv. egyháza, tornyával együtt, mely a végbefejezés felé mindinkább közelit. Tor­nyára a tető-gerendázat, sőt a kakas is f. hó 16-kán tétetett fel. Ezen egyház iskolája is, ez évben támadt fel, csinos alakban hamvaiból, s a kipörkölt múzsák ismét megtelepedtek benne. Azonban a­mint csinosodik Losoncz kívülről, vi­szont úgy szegényedik belülről. Ez máskint nem is lehet. Az igen költséges építkezés nemcsak felemészti az építtetők kevés pénzét, hanem új adósságokat is teremt. Ezen egykor vagyonos város, hallatlan pénz­szűkében szenved , s épen ez oka, hogy előre oly lassan halad. A lakosság napi keresményét a napi szükségek emésztik föl. Vidékünkről is elmondhatni, hogy a pénz szűke, soha annyira érezhető nem volt, mint jelenleg; s e tárgyban főfigyelmet érdemel az, hogy e környék, daczára a virágzó kereskedésnek, iparnak s daczára annak, hogy a termékeknek jó ára van, évről évre pénzetlenebb, pedig fényűzés nincs, s nélkülözhető czikkekre kiadásokat senki sem tesz. Ily hangulatban kell írnom a társas életről is. Ca­­sinónk nincs, s kilátásunk sincs hogy legyen. Az új vendégfogadó épületében szereltetett fel e napokban egy terem kávéháznak, mely a társalgásra és szóra­kozásra mégis nyújt egy kis alkalmat. Ezen teremben fog jövő farsangon rendeztetni köz­intézeteink javára adandó néhány tánczvigalom, melyben ígérhetjük hölgyeinknek, hogy oly jól fog­nak mulatni, a­mint csak lehet. A komolyabb várakozás tárgya az új szervezés, és a polgári törvénykönyv. Legalább óhajtandó, hogy a törvénykezés, ne csak kellő kerékvágásba hozas­sák, hanem gyorsabb kerekekre is fektettessék. Az ügyletek rákszerű elintézése, a vas­ türedelmet is ki­fárasztja , a épen nem élez , ha azt mondjuk , hogy az ember perét elveszti addig, míg megnyeri. Feltűnő , mennyire látszanak szaporodottaknak a gonosz tettek; elmondhatni, hogy járásbiráink leg­­nagyobb részben a gazemberekkel vannak elfoglalva. A rablás divatos mestersége városunkban is mind­inkább kezd gyakoroltatni. E napokban is egy öz­vegynek törték fel házát, mely alkalommal ezüstben és papírban lévő készpénzét elvitték. Még eddig egy gonosztévő sem fedeztetett fel. Minden rablásnál ná­lunk is az felötlő, hogy a rablók merészséggel, szá­mítással , s a házi körülmények fölött biztos tudo­mással bírnak. Losoncz szomszédságában, Vilkén és Gácson lévő czukorgyárak ez idén a gyártással egészen felhagy­nak, sőt ez utóbbi végkép fel fog osztani. Mint mond­ják , egy eredetileg 1000 frtos részvény jelenleg mintegy 300 vízot ér. — Fájdalmas , hogy a rész­vényes vállalatok sülyedésének oka, rendesen a ke­zelésben fekszik. — Ily gyakori eredmények a vál­lalkozó szellemet egészen elfonnyasztották, s nálunk a részvényes vállalatot rendesen csak közös ló­nak nézik. Egyáltalában vidékünkön , minden iparos panasz­kodik, csupán a vas- és üveggyárak működnek sze­rencsés sikerrel. Időnk folyvást lágy és nedves, s a különben gaz­dag vetések itt ott sárgulni kezdenek. A gabona ára azonban nem emelkedik, s mondhatni egy árban áll. A losonczi piacz hetenkint nagymennyiségű gaboná­val láttatik el, daczára a legroszabb utaknak. Út­jaink kimondhatatlan roszak , valóságos ember- és marha­vész. Sátoralja-Ujhely dec. 16t tél tartja a latin közmondás: Rara concordia fra­­trum. Ez hajmeresztésig borzasztóan bebizonyult Szklanán, zemplénmegyei egyik ág v. helységben, a­hol egyik földesgazda favágás ürügye alatt erdőbe kicsalta fivérét öt fejsze­ csapással megölte, és a leterített áldozatnak vérboritotta testét egy vizmosta árokba elföldelte. Gaz tettét a felhányt friz föld, melyet a rá hányt holmi tövises ág-bog elegendőleg nem födött, elárulván, Ujhelybe hozatott. Az általa vallatáskor tett vallomások szomoritó képét adják a vallásos elhanyagoltatásnak, mi hathatósan intő jelűl szolgáljon a nép vallási vezetőinek az előítéle­tek — s megrögzött bal véleményeknek a nép szivé­­bőli okszerű irtogatása — a rajok bízott nyájnak az Ur földjén gondosabb legeltetésére, nehogy, mint ez esetben, a vért fagylaló tényeknek is takaróul bal hit szolgáljon. Ugyanis a szívtelen tettes hozzá inté­zett abeli kérdésre: Mi bírta őt e borzasztó tény el­követésére? válaszolá: Mikép ő már két év óta nem lévén szé gyónáson, tetteiben az ördög incselkedései által vezéreltetek, igy a kérdéses esetben is, a­mint a magas fán létekor egy levágott vastag ág esetle­gesen fája alatt állott testvérére esett, és ezt eszmé­letén kivűl összerogyni látta , az ördög azon suga­­latára, miszerint a múltakért csupán úgy engesztelheti meg az Istent, ha testvérét e perezben agyonveri, ezt lelkiismerete megnyugtatásául fejszéjével teljesíteni nem késett. — — Az ártatlanul ontott vért m­egbo­­szulandó Nemesist börtönben várja a testvérgyilkos. Másik nem kevésbbé borzasztó esemény tegnap meg itt adta magát elő , ugyanis egyik utczánkon egy ágról szakadt szegény kis tót fiúcska, kinek didergése és szánalomért! csengései a felebaráti szivet részvétre inditni nem birták, éhhel halt. — Tagadhatlan, hogy elszegényedett városunkban az ideözönlött béna és nembéna sehonniak száma nagy , de épen ezért, to­vábbá, nehogy a humanitás satyrájául városunk kö­zepén több az imént említett esethez hasonló adja magát elő , hatóságunk, ha talán ily esetekre nézve keze kötve van, csak kötelességét teljesíten­i,ha ily kö­rülmények köztti eljárás iránt felsőbb helyen határozott utasítást kér. Helyi újdonságul megemlítendőnek véltem, hogy a helybeli r. kát, szentegyház, mely epite­szi vizsgálat nyomán részben omladozó félben lenni találtatott, felsőbb rendelet következtében bezáratott, s igy a hívek kegyes r. aránylag kis terjedelmű egyházába kénytelenitvék szorulni. Mint hallatszik, a felnevezett egyház kijavítására szép pénzösszeg gyűl, melyhez nevezetesen a m­. kassai püspök 200, megyei elnök Kappy ur 100. stb. forinttal járultak. Időjárásunk, közbejött egy két fagyot kivéve, folyvást lanyha , néha ködös, de legtöbbnyire esős. Havat Márton napja óta nem láttunk , de annál több sarat, mely, a boldogított hölgyek legnagyobb örö­mére a már változatosság tekintetéből is másfelé kandikálni szerető némely élvsóvár férjeket a kan­dallóhoz szokít. Legutóbbi közlésemben fölemlített helybeli héber reál-tanodáról utólagosan még ezeket írhatom. Az említett tanoda — mely az idén csak egy, azaz első osztálylyal bír 36 tanonczczal — múlt hó 5-én meg­­nyitatott. A héber elemi iskolák — mint hiteles for­rásból értesültem — imigyen állnak : e­l­ső elemi fiosztályban a tanonczok száma 56. 2-ban 58. 3-ban 54. A 4-ik osztály egyszersmind első reál-tanodai osztály. Magyar nyelven taníttatik : a magyar nyelv­tan, olvasás-, írás- és szavalási gyakorlatokkal mind a négy osztályban; földrajz életrajzzal kapcsolatban a 3-ik osztályban, alak- és mértan a 3-ik és 4-ik osztályban; többi tantárgyra nézve előadási nyelv a német. Épen e perezben a harangok vészkonyása üti füle­met, kinézek, és messze sötétből az úgynevezett Kecs­kén lángokat látok ég felé csapkodni. A rögtön érkezett segély csak két, a múlt tűztől még alig felépült házat engede martalékul esni. I. I. Papa, dec. 19. Közelebbi levelemben a szellemi élet emelésére szolgáló intézeteink közöl a ref. főtanodát, s azon leányiskolát igyekvőm megismertetni, mely nálunk naponkint nagyobb jelentőséggel kezd bírni, és pedi­g kül­ mint belterjüleg nyilatkozó folytonos emelkedés által. Ezeken kívül a mivelődési eszközük még a be­­nedekiek vezérlete alatti algymnasium, a r. katoli­kusoknak a város különböző részeiben létező három, továbbá a reformáltak, evangelicusok s izraeliták elemi iskolái. Ez intézetnek már csak elsorolásából is kitűnik, hogy nálunk nem hiányzik az alkalom , sem az elemi ismeretek megszerezhetésére , sem a tudo­mányos iránybani képződhetésre. Ámde annál na­gyobb hiával vagyunk oly intézeteknek, mik az ele­mieken túl, oly irányban nevelnének, mit gyakorla­tinak nevezhetnénk. Az elemi iskolák nálunk is, mint egyebütt, csupán általános emberi, nem pedig külö­nös, az élet határozott irányzatainak megfelelő isme­reteket nyújtanak; pedig vajmi óhajtható volna, hogy az utolsó éveknek némi gyakorlati szin adatnék az által, hogy falukon a józan s értelmes földművelés alapigazságai népszerű formákba foglalva s lehetőleg nézleti modorban megismertetnének; városokban pe­dig azon években az ipariskolák hiányának némi pót­lására törekednének ; óhajtható volna különösen ná­lunk, hogy ha két tudományos iskola mellett egy ipar­tanoda sem jöhet önállólag létre, hozatnék ez leg­alább azáltal életre, hogy tudományos intézeteink egyike, úgymint azt a m. kormány tervezete, a szük­ség eseteire megengedi, egyszersmind reáliskolául is szolgálna, mi nem épen sok áldozattal lenne eszkö­zölhető. Ezenkívül annyi értelmi erővel, mint nálunk van, igen könnyű volna, főleg mesterinasok s keres­kedői segédek számára vasárnapi iskolákat rendezni, mire szinte kiáltó szükség van, mert a dolgok jelen állásában nem csodálhatjuk, ha egy ily, aránylag ter­jedt iparú városban i3 alig találhatni mesterembert, ki alaposan tudjon rajzolni, minek következménye semmiesetre sem lesz a műipar tökélyesülése. Sajná­lattal kell említenem azt is, hogy mióta zeneiskolánk több év előtt megszűnt, azóta semmi nincs, mi közön­ségünknek művészi irányban fejlesztésére szolgálna. Nem kevesebb sajnálattal tekintünk casinórikra, mely ez év folytán a két. főispánság parancsa következté­ben bezáratott, s ez időtől fogva nyilvános kávéház, de jelen év végével mint ilyen is, s e kép egészen meg fog szűnni, hacsak mint casino, hamvaiból újra fel nem támasztatik — illető engedély folytán, mi fölötte kívánatos is. Ha attól nem tartanék, hogy igen köznapi dolgot beszélek, elsorolnám a nálunk napirenden levő majd sikerült, majd meghiúsult rablási s tolvajlási meré­­nyeket is, miknek, a magasabb tekintetek által pa­rancsolt általános fegyvertelenség állapotában aligha lehetend az eddigi modorú őrjáratokkal elejét venni. Nem lenne-e czélra vezető, a magas hadiparancsnok- Ságnak megkeresése az iránt, hogy a katonaszállásoló helyeken rendes éji őrjáratokat teljesíttessen ? Egy más szerencsétlenséget is kell említenem, mely által pár hét előtt két pajta a lángok marta­­lékja lett. E sorok írójának feltűnt ,­ hogy bár a gyé­mánti megnyitották, s a sajátképi hadüzenet az em­lített szerződés szavaiban foglaltatott. Kinyilatkoztaták : miszerint nem c­éluk a fran­­cziákat vagy Francziaországot ellenségképen meg­támadni , egyedül azt akarják , hogy azt, mint min­den más országot, Napóleon és társai vállalatai ellen megvédelmezzék; egész Európa — azt mondják a mart. 25-diki nyilatkozat szavai a értelme — egész Európa, hadseregeit, mint segédcsapatokat XVIII. Lajos rendelkezése alá helyezi. Már régen tudva­lón, miszerint ez okmány szer­zője is Gentz úr volt, ki, fájdalom e mellett és oly kevés finom politikai érzületet, mint belátást tanú­sított , m oly tulajdonok, melyekkel különben nem csekély mértékben bir. A szövetségesek, mindenekelőtt azonban a német államok , ezen nyilatkozat által nem csekély zava­­rodásba jöttek. Ezt semmi föltét alatt sem lehet men­tegetni. Mártius 25-kén már rég tudták, miszerint többé nem Napóleon pártjával, a­mint talán egyelőre hitték, lesz dolguk, hanem , kevés departement ki­vételével, egész Francziaországgal s annak egész la­kosságával. Igaz ugyan , hogy Francziaország szol­gáltatott legelső okot a háborúra az által, hogy Napó­leont ismét visszafogadta, mert egy nemrég garantí­­rozott államrendszer felforgatása szinte e tényben foglaltatott, de a szövetségesek voltak azok, kik a háborút nyilatkozatuk s hadikészületeik által elkerül­­hetlenné tevők, s azt tettleg mégis kezdők — mert nem mindig a megtámadó kezdte azt el — , mégis békében akartak élni Francziaországgal! A tábornokok azonnal elfoglalák állomásaikat, s az európai hatalmasságok mindnyájan arról is gon­doskodtak , hogy ügyes államférfiak közel legyenek oly helyekhez, hol gyaníthatólag az első elhatá­rozás történhetik. Fájdalom! a német hatalmak e tekintetben is elveszték előnyüket; s meglátandjuk, miszerint a kárt, mely ebből származott , soha sem lehetett többé jóvá tenni. XVIII. Lajos, jóllehet csak szökevény vala Gentben, mégis egész udvar a teljes minisztérium valt körüle. Sir Charles Stuart, jól­lehet nyilvánosan föl nem hatalmazva, angol követ volt udvarában, később pedig Wellington­ig, a had­sereghez­ utaztában , három hosszú conferentiát tar­tott XVIII. Lajossal, s a genti udvart közvetlen összeköttetésbe hozta a st. jamesi kabinettel. Pozzo di Borgo, rendkívüli küldetéssel bízatván meg fejedel­métől , XVIII. Lajos udvarában Oroszország érde­keit képviselte, Fagel Hollandiát stb. Később Tal­­leyrand, mindjá­t megérkezte után, a dolgot na­­gyobbszerűvé s fontosabbá téve. Az államférfiak a genti udvarnál jöttek és mentek, s egy ideig Gént valóságos középpontja volt az európai politikának. Minden csatavesztés után a harczmezőn e kabinet­ben is azonnal terveket kovácsoltak, értekezletek tartottak, sőt, mi több, előleges egyezkedéseket is terveztek a jövőre. Németország érdekeire azonban senki sem gondolt, mert senki sem volt ott, ki azt képviselte volna , s a többi európai hatalmak , saját előnyükre szívesen látok! Csak sokkal későbben, midőn Lajos Anglia-­s Oroszországgal megegyezett, érkeztek meg Poroszország és Ausztria részéről Golz és Vincent urak. XVIII. Lajos, bizonyos Brock­­hausen porosz báróról is tesz említést, kinek azon­ban , mint látszik, nem volt diplomatiai jellege. Midőn a háború visszavonhatlanul el volt hatá­rozva, és kevés nappal, mielőtt Napóleon a hadse­reghez ment, Fouché még egy ármányt követett el irányában, vagy­is sajátképen megmutató hűtlensé­gét. Utóbbi egy állítólag jelentéktelen levelezést mu­tatott elő, mint eddig egészen feledésbe ment tárgyat, melyet bizonyos Werner nevű ügynök Metternich­nggel folytatott. A levelezés tartalma vala­­ hogy ha Napóleon nem saját fejére, hanem fiáéra akarná a koronát tenni, aligha találna ellenszegülésre. Fouché állítólagos memoirjaiban a dolog úgy adatik elő, mintha ő ezen levelezést egy nyilatkozat következ­tében kezdte volna meg, melyet előtte Vincent ausz­triai követ, mindjárt a száz nap elején tett volna, de Sonza asszonynál; úgy látszik azonban, mintha Fouché hűtlenségét hazugsággal akarta volna elta­karni. Nem hisszük, hogy Vincent azon időben, mely Fouché emlékirataiban fölhozatik, föl lett volna ha­talmazva egy ily nyilatkozat tételére. Később azon­ban történhetett ilyes valami. XVIII. Lajos memoir­­jai, (10. kötet 88. sat. lap.) ezt legalább gyanitni engedik. Fouché ármány nélkül nem élhetett, hogy Ausz­triával levelezésben állott, annyi bizonyos , de vagy csak saját vagy csak s egyedül a Bourbonok érde­kében, színből talán más levéltárczák is elcsúsztak e mellett — mi a politikában gyakran alkalmazott el­járás. Napoleon sejté s jól tudá ezen körülményt, s fe­nyegető Fouchét, hogy mint árulót főbelö veti; ennek azonban talán épen most jutott eszébe úgy adni elő a dolgot, mintha az egész levelezést Napóleon érde­kében folytatta volna. De ha így állott volna is a dolog, mégis az árulás, melyet Fouché elkövetett annak irányában, kinek szolgálati hivséget esküdött nyilvánvalóvá lett. Egy oly nagyfontosságú körül­ményt, mely idejekorán jővén világosságra , Európa sorsát egészen más alakba öltöztethető vala, nem szok­tak szántszándékosan visszatartani, s csak akkor teszik nyilvánossá, midőn a többi események azt haszontalan­nak mutatók be. De ezeknek tudása a következő esemé­nyek helyes felfogása, s megítélésére szerfölött szüksé­ges; bevezetésül szolgál Fouché nagyszerű ármánya megfejtésére, sőt talán innen lehet megmagyarázni azt is, miért mondott le Napóleon a trónról fia javára , mely esemény , ha az illető körülmé­nyeket tekintetbe, vesszük, majdnem megfoghatatlan. Hogy II. Napó­leont, Vincent úr állítólagos ígérete daczára oly ha­tározottan visszavetették, s legkisebb tekintetbe sem vették, ez úgy látszik, az otrantói herczeg eljárását legtisztábban hozza világosságra. Hogy a háború ne egyedül Francziaország hatá­raira szok­tassék, s hogy a támadás előnyei el ne veszszenek, Napoleon épen most alakított hadseregé­vel legelőször is oda ment, hol őt az ellenség leg­közelebbről fenyegető, t. i. Belgiumba. Ezen rövid h­adj­árat lefolyása, kimenetele­s következményei min­denek előtt tudva vannak. Alig győzött Quatrebas­­es Lignynel, már is elveszte­ Napoleon jún. 18-kan a győzelem mindazon eredményeit, és azon pillanat­on, midőn a győzelmet már bizonyosnak tartá, s mire az utolsó kísérletet akaró megtenni. A poroszok megérkezése a Waterlooi csatatérre a győzőt rögtön legyőzötte tévé. De ezen csata legnagyobb eredmé­nye az volt, hogy általa a háború is véget ért. A győztes angolok és poroszoknak még két feladatot kellő megoldanok : a megfutamlott ellenség üldözé­sét, S a kivívott előnyök okszerű fölhasználását sza­­tergiai s politikai szempontból. A feladat másodi­k ré­­szénél az angolok a poroszokat fájdalom­ nem kis mértékben szárnyalták túl, oly körülmény , mely a többi békeszerződésekre nézve a legnagyobb fontos­sággal bírt. (Folytatjuk.) / --------—

Next