Pesti Napló, 1853. január (4. évfolyam, 845-868. szám)
1853-01-01 / 845. szám
1853. negyedik évi folyam. « ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Évnegyedre 5 f. — k. p. Félévre 10 „—.. „ A havi előfizetés, mint a számonkinti eladás is megszünt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri-utcza Lakért ház 8. Pesten : Egy hónapra 1 ft 30 krp. Évnegyedre 4 „ —„ Félévre . 8 „ — ,,,, Egyes szám : 4 „ „ Szerkesztési iroda: Uri-utcza 8. sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. ■ ■ 1 Szombat, jan. 1-jén HIRDETÉSEK és MAGÁNVITAK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4 p. krjával számittatik. A beiktatási s 10 p. krnyi külön . bélyegdij, előre lefizetendő a Magán viták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik- A fölvételi díj szinte mindenkor előre leteendő a PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalába. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve •ívnyi alakjában mindennap, reggeli órákban. jelen Előfizetési felhívás a „PESTI NAPLÓ“ 1853-ik évi folyamára. Komoly czélul tűztük ki a „Pesti Napló“-t a közelgő kij évtől kezdve, minden egyesíthető erővel, lehető legérdekesebben állitni ki, mi végre semmi fáradságot s költséget nem kímélünk. A lap politikai részét illetőleg, sikerült publicistáink elismert jelesleteit megnyerni, s egyelőre szakonkinti czikkíróbul következő urak mutathatók fel a t. dv. közönségnek: Récsy Emil közigazgatás, államgazdászat, pénz-és tanügy szakában, Hunfalvy Pál társadalmi, történeti s nemzetgazdászati ügyekről hozand czikkeket; Wenzel Gusztáv történészeti és törvénykezési, Szokolay István polgár-és büntetőjogi, Urházy György külügyi kérdéseket fejtegetend; Birányi Ákos ipar-, kereskedelmi és közlekedési tárgyakról írand. Azonkívül b. Kemény Zsigmond úr ígéretét is birjuk, miszerint dolgozatai által érdekesítendi a Pesti Napló hasábjait. Belföldi levelezéseink már most is oly lábra állítják, miszerint az olvasóközönség igényeinek mind számra mind minőségre nézve megfelelhetnek; igyekezni fogunk azonban a vidéki étnek még több oldalú képviseletet szerezni lapunkban. Külföldi levelezéseinket is lehetőleg szaporítandjuk. Azon meggyőződésben, miszerint a mindennemű közhasznú intézetek s társulatokban haladásunk, nemzeti virágzásunk és jólétünk egyik főtényezője fekszik, és hogy a nyilvánosság egyik legfőbb tiszte, azokat folytonosan szem előtt tartani, s működésöket, mozgalmaikat a haladás s tekély érdekében szakadatlan figyelemmel kisérni , intézkedést tettünk, miszerint azok lapunk hasábjain rendesen képviseltessenek, s ennélfogva számukra jövő új évtől fogva egy külön rovatot szentelendünk a „Fővárosi hirtár“-ban. A „Műtár“-nak is folytonos érdeket kölcsönzendünk legválasztékosabb változatos tartalommal. Azonkívül, hogy a tudományok és szépművészetek több ágaiból rendes munkatársaink lesznek a Műtár számára , többi közt a megjelenő nevezetesb irodalmi művek bírálatát s ismertetését, megjelenésük után lehető leggyorsabban közlendjük, rendes színházi bizatot avatott ügyes kéztől, végre érdekes eredeti regényeket s beszélyeket legjelesebb szépirodalmi szerzőinktől adandunk. Műtárunkat a felnevezett rovatokban becses dolgozataika állandón ellátandják : Jókai Mór, Yahot Imre, Erdélyi János, Dr. Wenzel Gusztáv, Brassai Samu, Bérczy Károly, Ney Ferencz, Pompéry János, Litkey Károly, Székes József, Lonkay Antal, Gyulay Pál, Degré Alajos, Kőváry László, Dózsa Dániel urak. Lisznyai Kálmánt , a „Palócz dalok“ elismert nevű szerzőjét is megnyertük a ,,Műtáv" számára. Névszerint Jókai Mórtól „Egy római család“ czimű történeti regényt közlendünk. Iparkodni fogunk, a külföldi híreket első kézből adni, s a külországi ügyeket legjobbaknak elismert kútfők után érdekes választékossággal közleni.__S min^2611 fáradozásaink és a megkivánató áldozatok daczára, alap előfizetési föltételeit nem változtatjuk, s ezek tovább is az eddigiek maradnak. Előfizetési föltételek: Vidékre postán küldve félévre 10 forint, — évnegyedre 5 frt p. p. — Pesten házhozhordással félévre S frt,— évnegyedre 5 ft P PAz előfizetés elfogadtatik Pesten a „Pesti Napló“ kiadóhivatalában, (úri utcza 8-dik szám, az udvarban első emeleten) és EMICH GUSZTÁV könyvkereskedés 0011 az úri- és kigyó-utcza szögletén.— Vidéken minden cs. k. postahivatalnál. — Az előfizetési leveleket és pénzeket bérmentesittetni kérjük. EMICH GUSZTÁV, mint kiadó tulajdonos. TARTALOM. Bevezetésül az Uj évbe. Levelezéseit. (Paris. A karácsony ünnep. A császárság elismerése az északi nagy hatalmasságok részéről. A fényűzés terjedése. A senatorok szétosztása. Felsőbánya. Olvasóegylet. Drágaság sat.) Hivatalos. (Megürült alapitványhely a gr. Löwenburgféle convictusban Bécsben. — Szabadalomomlásc!: Az országos törvény-és kormánylap XXIII-d. darabjának tartalma.) Fővárosi hirtár. Ausztria. (Bécsi hírek és események.) Francziaország. (Némi részlet a senatus utolsó üléséről. Az örökösödési rendelet nagy hatása a börzén. Portes marquis senator ■). Vegyesek.) Nagybritannia. (Az uj miniszteri személyzet rövid ismertetése. A „Times“ az uj kabinetről. Palmerston és Russell.) Németország. (Berlin. München, Frankfurt.) Dánia. (Hadminiszteri határozat a slezvig holsteini hadseregben szolgált altisztekre nézve.) Olaszország. (Turin: a maddelenai törvényhatóság feloszlatása. A nápolyi király élete elleni complettról terjesztett hír alaptalan.) Spanyolország. (Madrid.) Legújabb. Telegrafi tudósítások Vegyesek. (Nemzeti színház. Börze.) Mütár. (Nemzeti színház.) A PESTI NAPLÓ MÜTÁRA. NEMZETI SZÍNHÁZ. A Hugonották gyakori adatása után újabban Verdi „Rigore 110“ czímű operája, Nádaskay Lajos szabatos fordítása szerint, került színre. A jeles zeneköltő e művében egészen eltért szokott egyhangú, s önmagát oly gyakran ismétlő styljétől, s több változatosság, élénkség, báj és kellem ömlik el ez operája zenéjén. Innét az, hogy külföldön általán véve , kitűnő részvéttel fogadtatott. Hogy nálunk minden szépségei mellett is oly csekély hatást, sensatiót idézett elő, sőt ugyszólva hidegen hagyá a közönséget, ennek oka nem magában a műben, de egyedül a gyenge előadásban rejlik. Ne akarja senki is elhitetni magával és másokkal, hogy azon operistáink , kik Verdi jelen művében nagyobb szerepeket énekelnek, elsőrangú művészek volnának. Sem hangjuk, sem iskolások, sem drámai játékuk nem oly tökéletes, hogy oly magasra lehetne őket emelni, sőt az értő botránykozással vehette észre a két első előadás főbb szereplőinek szarvas hibáit, botlásait az énekben, s gyengeségét a játékban. Az ily, csupán másod- és harmadrendű énekesek által előadott operákból sem szellemi, sem anyagi nyereség nem háramlik az intézetre, s azért kár azok betanulására időt és költséget pazarolni. Egy valaki elmésen jegyzi meg, hogy Rigolettonak színpadunkoni előadása talán érdekesebb lett volna, ha Gino és Razzi olasz nyelven énekelnek, s a czímszerep vivője , Füredi a nehezebb áriák közé egy-két magyar népdalt csúsztat be. A karácson-ünnepek előtti előadások sorát a zenede javára rendezett zenészeti akadémia fejezi be, melyben classikus zeneműveket játszottak kisszámú közönség előtt. Az ünnep második napján Vahot Imre „Bányarém“ czímű ismert népszínművét nagy közönség előtt adák. Füredi igen szépen énekelte a bús-komoly népdalokat, s Komlósi Ida, Szentpéteri, Szigeti és Szilágyi Sándor jelesen játszottak. A Kobler-nővérek táncza és mimikai játéka kitűnő volt. Dec. 28. Galatti Emilia. — Szomorújáték. Irta Lessing ; fordította Kazinczy Ferencz. Lessing, a német műitészek egyik koryphäusa, mind a mellett, hogy azt ítélte önmagáról, hogy ő nem költő, jelen művében csalatlan jeleit adó drámaköltői tehetségének. Nem kis érdeme volt neki az, hogy a német drámát azon időben, midőn a classikus franczia iskola mesterkélt ízlése oly nagy befolyással volt reá, az egyszerű szépnek szabályai szerint igyekvők átalakítani, jobb útra vezetni. E tekintetben Galatti Emilia, mint melyben a művészetet közelebb hozá az élethez, a természeti valósághoz, jó példányul szolgált, sőt bátran lehet állítani, miként az újabbkori franczia iskola modora és irányának, előnyei és hibáinak szembetűnő előnyomai találhatók abban. Hosszasan be lehetne bizonyítani, miként a Lessing által felállított dramaturgiai elvekkel és tanokkal nincs egészen üszhangzásban az ő jelen műve, s a gyakorlati alkalmazás nála is megcáfolta az elmélet szigorát. De erre nézve különben sok jelesség- Igél bíró művéből elég lesz egy lényeges pontot kiemelnünk. Lessing, ki az észszerű psychológiai indokolást, a jellemek és cselekvények fejlődésének valószínűségét oly irgalmatlan szigorral vizsgáló és követelő mások műveiben, a saját művének tragikai catastrophia iránt kevésbé volt szigorú bíráló. A szép és gyöngéd érzelmű Galotti Emilia egy ellene szőtt erőszakos ármány következtében megfosztatik szeretett jegyesétől, s a guastallai fejdelem hálójába kerül, ki őt minden áron birni óhajtja. Ezen háló azonban koránsem oly veszélyes, hogy azt erős akarattal széttépni, sőt vetőjének nyakába keríteni ne lehetne. Mindazáltal Galatti Emília, tudná a jó ég miért, azt képzeli, hogy ő ezen hálóból nem szabadulhat, hogy nem lesz elég ereje a csábításnak ellentállani, — s ezért mind a mellett, hogy még női becsületét nem gyalázták meg, hanem hogy talán jövőre meg ne gyalázhassák, — meg akarja magát gyilkolni, s atyja látván leánya akaratát, ahelyett, hogy lebeszélné őt ezen ok nélküli lépésről, még maga lesz végrehajtója a véres testnek. Anna nagyhitű római férfiúnak volt oka rá, hogy leányát meggyilkolja, de Galotti ezredesnek nem, kinek a dolog természete szerint nem ártatlan leánya, hanem ennek ármányos csábitgatója, s különösen a kerítő Marinelli ellen kellett volna fordítania fegyverét. Menynyit beszélt Lessing a költői igazságról, s mégsem szolgáltató ki azt a maga művében , — de csak úgy van az — Grau ist die Theorie, Grün ist des Lebens goldener Baum ; a szerző saját egyéniségét sem bírta egészen megtagadni. A szellemdús Orsina grófnő nem más mint maga az éles, pikant ötletekben gazdag kritikus Lessing. Az előadás sok tekintetben kielégítő volt. A czímszerepet Komlóssi Ida kedélyes bensőséggel adá, csakhogy eleinte szokása ellenére, akadozott, a szavakat elforgatá. Haldoklási jelenete élethű s megható vola. Latkóczynét (Emília anyja) ismét elemében művészi emelkedettsége fénypontján láttuk. Jókainé (Orsina grófnő) a féltékeny szenvedélyes nőt, kivált a gúny és boszú kifejezésében, mesterileg ábrázolá. — Feleki szépen, jelentősen szavalt, csakhogy a ledér fejdelmet valamivel nemesebb és komolyabb színben tüntette fel mint kellett volna. — Fánesy (Marinelli) az ármányos kamarást finoman jellemző. — Szentpéteri sok, talán nagyon is sok tűzzel játszott, s némely fiatal színésznek, akár kölcsön is adhatna erélyességéből. — Közönség kis számmal, mely úgy látszik egyáltaljában nem kedvelője az úgynevezett classicus dolgoknak. Ifr Budapest, jan. 1-jén. Pest, jan. 1. A tegnapi számmal a Pesti Napló két év és kilencz havi pályafutását végezte. Nagy és terhes feladatok vették ez időszak alatt igénybe a nyilvánosság orgánumait. Engesztelni kellett az idő szellemét a múlt romjaival szemközt, kibékítni a jelent a lefolyt idővel, s csilapítni a dulongott viszályok lángja által fölhevült, fölingerült s elkeserült kedélyeket. Előkészitni kellett a jelent a szükségessé vált átalakulás uj szervezeti formáira, ennek utait egyengetni s könnyíteni. — gyenge tehetsége érzetében szerényen tudatni kellett a sajtónak , véleményét úgy mint azok körüli meggyőződését, mik a közállam jólétét képezik, hogy a kor igényelte reformok, a közállam szilárd fenállása által föltételezett státusegység a jeko nemzedékben úgy mint jövő időkre annál inkább biztosan megalapuljanak. Ki kellett jelölni a tért, melyen a kiábrándult nemzedék, ön és az emberiség javára, legüdvösben mozogja, és ez a reális haszon munkatere, a polgári szorgalom gyümölcsdús mezeje. Erre kell minduntalan utalni, s buzditni, ösztönözni a határozatlan, meddő, aggodalom- vagy várakozással teli kedélyeket, erre kell szavalni a százados pangás vagy lekötöttségben elpuhult vagy csökönösült osztályokat. A polgári szorgalomnak ezer ágazatai vannak, mik a társadalmat általános jólet s virágzás felé vezethetik: a cselekvésnek ezen áldásdús reáliránya az, mely a gond1^02^ honfinak mint egyetlen üdvös tér ajánl!0Zik? a százados mulasztások helyrehoz.ása «*■ A szives olvasói' bizzuk: megítélni, hogy a Pesti Napló, mennyire iparkodott a fölidézett három felíratnak megfelelni. Most ujul erővel készül nyilvános pályáján tovább hal adni. Mig visszatekintve lefolyt éveire, nem érez magában okot szemrehányásra múltja miatt, s jótékony öntudattal lép az új folyam ösvényére, teendőinek tiszta belátásával kezdi meg újra közlönyi kötelességeit, mik számra ugyan keveslttek, de belterére nézve tetemesen növekedtek. Az idő szelleme jobbadán ki van engesztelve, a kedélyek lecsilapultak, s mindenki munka után lát. Közérvényre emelkedik azon meggyőződés , mikép a munkátlanság mint egyeseket, úgy egész nemzeteket enyészetbe sodor. A tapasztalatok sokkal sűrűbbek és közeliebbek mindkettőre , semhogy állításunk igazságát bővebben indokolnunk kellene. Még inkább mint a múltban, fog a jövőben is tehát e jelszó diszteni lapunk homlokán; reál irány és kettőzött szorgalom a szellemi s anyagi polgári munkásság minden ágaiban. Ezen jelszó értelmének fajunk minden osztályaiban eszközlendő valósítása lesz azon tűzpont, mely körül összes törekvéseink ernyedetlenül forgandanak, s azon meggyőződés terjesztését, mikép csak egyedül a jelszó lobogója alatt érhetjük el a közboldogulás óhajtott partját, soha nem téveszthetjük el szemünk elől. A politika, a tudomány, a művészet, az ipar, kereskedés s egyéb összes ágazatai a társadalmi s közéletnek, sajátkép csak eszközei azon jelszó magasztos irányának, mely a jelenkor műveit nemzeteit kitűnőleg bélyegzi; s mig amazokra mindenkor kellő tekintettel leszünk jövőre is, mint valánk eddigelé, főczélunkat, a reálirány s polgári munkásság iránti buzgalom terjesztését s meghonosítását kiváltképi tisztünknek tartandjuk. Nem akarunk sokat mondani, mert nem akarunk részletesen elősorolni mindent, mire kívánjuk ildomos eljárással felhasználni azon kedvező —KOHI— Az új drámabiráló választmány. Időszaki sajtónk, azon elvből kiindulva, miszerint az irodalom méltósága kívánja azt, hogy a drámabiráló választmányban nem csupán színészek, hanem egyszersmind írók is foglaljanak helyet, — egyetemes üdvözléssel fogadó nemzeti színházunk ügyvezetőjének azon intézkedését, melynél fogva most már a drámabírálók nagyobb része nem színészek-