Pesti Napló, 1853. január (4. évfolyam, 845-868. szám)

1853-01-01 / 845. szám

1853. negyedik évi folyam. « ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Évnegyedre 5 f. — k. p. Félévre 10 „—.. „ A havi előfizetés, mint a számonkinti e­l­a­d­á­s is megszünt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ; anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri-utcza Lak­ért ház 8. Pesten : Egy hónapra 1 ft 30 kr­p. Évnegyedre 4 „ —„ Félévre . 8 „ — ,,,, Egyes szám : 4 „ „ Szerkesztési iroda: Uri-utcza 8. sz. Bérm­entetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. ■ ■ 1 Szombat, jan. 1-jén HIRDETÉSEK és MAGÁNVITAK. Hirdetések négy­hasábos petit-sora 4 p. krjával számittatik. A beiktatási s 10 p. krnyi külön . bélyegdij, előre lefizetendő a Magán viták négy­hasábos sora 5 pengő krajczárjával számitta­­tik- A fölvételi díj szin­te mindenkor előre le­teendő a PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalába. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve •­ívnyi alakjában mindennap, reggeli órákban. jelen Előfizetési felhívás a „PESTI NAPLÓ“ 1853-ik évi folyamára. Komoly czélul tűztük ki a „Pesti Napló“-t a közelgő kij évtől kezdve, minden egyesíthető erővel, lehető legérdekesebben állitni ki, mi végre semmi fáradságot s költséget nem kímélünk. A lap politikai részét illetőleg, sikerült publicistáink elismert jelesleteit megnyerni, s egyelőre szakonkinti czikkíróbul következő urak mutathatók fel a t. d­v. közönségnek: Récsy Emil közigazgatás, államgazdászat, pénz-és tanügy szakában, Hun­fal­vy Pál társadalmi, történeti s nemzetgazdászati ügyekről hozand czikkeket; Wenzel Gusztáv történészeti és törvénykezési, Szok­olay István polgár-és büntetőjogi, U­rházy György külügyi kérdéseket fejtegetend; Birányi Ákos ipar-, kereskedelmi és közlekedési tárgyakról írand. Azonkívül b. Kemény Zsigmond úr ígéretét is birjuk, miszerint dolgozatai által érdekesítendi a Pesti Napló hasábjait. Belföldi levelezéseink már most is oly lábra állítják, miszerint az olvasóközönség igényeinek mind számra mind minőségre nézve megfelelhetnek; igyekezni fogunk azonban a vidéki é­­tnek még több oldalú képviseletet szerezni lapunkban. Külföldi levelezéseinket is lehetőleg szaporítandjuk. Azon meggyőződésben, miszerint a mindennemű közhasznú intézetek s társulatokban haladásunk, nemzeti virágzásunk és jólétünk egyik főtényezője fekszik, és hogy a nyilvánosság egyik leg­­főbb tiszte, azokat folytonosan szem előtt tartani, s működésöket, mozgalmaikat a haladás s tekély érdekében szakadatlan figyelemmel kisérni , intézkedést tettünk, miszerint azok lapunk hasábjain rendesen képviseltessenek, s ennélfogva számukra jövő új évtől fogva egy külön rovatot szentelendünk a „Fővárosi hirtá­r“-ban. A „M­ű­t­ár“-nak is folytonos érdeket kölcsönzendünk legválasztékosabb változatos tartalommal. Azonkívül, hogy a tudományok és szépművészetek több ágaiból rendes munkatársaink lesznek a Műtár számára , többi közt a megjelenő nevezetesb irodalmi művek bírálatát s ismertetését, megjelenésük után lehető leggyorsabban közlendjük, rendes színházi biz­atot avatott ügyes kéztől, végre érdekes eredeti regényeket s beszélyeket legjelesebb szépirodalmi szerzőinktől adandunk. Műtárunkat a felnevezett rovatokban becses dolgozataika­ állandón ellátandják : Jókai Mór, Yahot Imre, Erdélyi János, Dr. Wenzel Gusztáv, Brassai Samu, Bérczy Károly, Ney Ferencz, P­o­m­p­é­r­y János, Litkey Károly, Sz­é­k­es József, Lon­kay Antal, Gyulay Pál, Degré Alajos, Kőváry László, Dózsa Dániel urak. Lisznyai Kálmánt , a „Palócz dalok“ elismert nevű szerzőjét is megnyertük a ,,Műtáv­" számára. Névszerint Jókai Mórtól „Egy római család“ czimű történeti regényt közlendünk. Iparkodni fogunk, a külföldi híreket első kézből adni, s a külországi ügyeket legjobbaknak elismert kútfők után érdekes választékossággal közleni.__S min^2611 fáradozásaink és a megkiván­ató áldozatok daczára, alap előfizetési föltételeit nem változtatjuk, s ezek tovább is az eddigiek maradnak. Előfizetési föltételek: Vidékre postán küldve félévre 10 fo­rint, — évnegyedre 5 frt p. p. — Pesten házhozhordással félévre S frt,— évnegyedre 5 ft P­ P­Az előfizetés elfogadtatik Pesten a „Pesti Napló“ kiadóhivatalában, (úri utcza 8-dik szám, az udvarban első emeleten) és EMICH GUSZTÁV könyvkereskedés­ 0011 az úri- és kigyó-utcza szögletén.— Vidéken minden cs. k. postahivatalnál. — Az előfizetési leveleket és pénzeket bérmentesittetni kérjük. EMICH GUSZTÁV, mint kiadó tulajdonos. TARTALOM. Bevezetésül az Uj év­be. Levelezéseit. (Paris. A karácsony ünnep. A császárság elismerése az északi nagy hatalmasságok részéről. A fényűzés terjedése. A senatorok szétosztása. Felső­bánya. Olvasóegylet. Drágaság sat.) Hivatalos. (Megürült alapitványhely a gr. Löwen­­burgféle convictusban Bécsben. — Szabadalom­­omlásc!: Az országos törvény-és kormány­lap XXIII-d. darabjának tartalma.) Fővárosi hirtá­r. Ausztria. (Bécsi hírek és események.) Francziaország. (Némi részlet a senatus utolsó üléséről. Az örökösödési rendelet nagy hatása a börzén. Portes marquis senator ■). Vegyesek.) Nagybritannia. (Az uj miniszteri személyzet rövid ismertetése. A „Times“ az uj kabinetről. Palmerston és Russell.) Németország. (Berlin. München, Frankfurt.) Dánia. (Hadmin­iszteri határozat a slezvig holsteini had­seregben szolgált altisztekre nézve.) Olaszország. (Turin: a maddelenai törvényhatóság feloszlatása. A nápolyi k­irály élete elleni complettról terjesztett hír alaptalan.) Spanyolo­rszág. (Madrid.) Legújabb. Telegrafi tudósítások Vegyesek. (Nemzeti színház. Börze.) M­ü­t­á­r. (Nemzeti színház.) A PESTI NAPLÓ MÜTÁRA. NEMZETI SZÍNHÁZ. A Hugonották gyakori adatása után újabban Verdi „R­i­g­o­r­e 110“ czímű operája, Nádaskay Lajos sza­batos fordítása szerint, került színre. A jeles zene­­költő e művében egészen eltért szokott egyhangú, s önmagát oly gyakran ismétlő styljétől, s több válto­zatosság, élénkség, báj és kellem ömlik el ez operája zenéjén. Innét az, hogy külföldön általán véve , ki­tűnő részvéttel fogadtatott. Hogy nálunk minden szép­ségei mellett is oly csekély hatást, sensatiót idézett elő, sőt ugyszólva hidegen hagyá a közönséget, en­nek oka nem magában a műben, de egyedül a gyenge előadásban rejlik. Ne akarja senki is elhitetni magá­val és másokkal, hogy azon operistáink , kik Verdi jelen művében nagyobb szerepeket énekelnek, első­rangú művészek volnának. Sem hangjuk, sem isko­­lások, sem drámai játékuk nem oly tökéletes, hogy oly magasra lehetne őket emelni, sőt az értő botrány­­kozással vehette észre a két első előadás főbb szerep­lőinek szarvas hibáit, botlásait az énekben, s gyenge­ségét a játékban. Az ily, csupán másod- és harmad­rendű énekesek által előadott operákból sem szellemi, sem anyagi nyereség nem háramlik az intézetre, s azért kár azok betanulására időt és költséget paza­rolni. Egy valaki elmésen jegyzi meg, hogy Rigolet­tonak színpadunkoni előadása talán érdekesebb lett volna, ha Gino és Razzi olasz nyelven énekelnek, s a czímszerep vivője , Füredi a nehezebb áriák közé egy-két magyar népdalt csúsztat be. A karácson-ünnepek előtti előadások sorát a ze­nede javára rendezett zenészeti akadémia fejezi be, melyben classikus zeneműveket játszottak kisszámú közönség előtt. Az ünnep második napján Vahot Imre „Bánya­rém“ czímű ismert népszínművét nagy közönség előtt adák. Füredi igen szépen énekelte a bús-komoly népdalokat, s Komlósi Ida, Szentpéteri, Szigeti és Szilágyi Sándor jelesen játszottak. A Kobler-nővérek táncza és mimikai játéka kitűnő volt. Dec. 28. Galatti Emilia. — Szomorújáték. Irta Lessing ; fordította Kazinczy Ferencz. Lessing, a ném­et műitészek egyik koryphäusa, mind a mel­lett, hogy azt ítélte önmagáról, hogy ő nem költő, je­len művében csal­atlan jeleit adó drámaköltői tehet­ségének. Nem kis érdeme volt neki az, hogy a né­met drámát azon időben, midőn a classikus franczia iskola mesterkélt ízlése oly nagy befolyással volt reá, az egyszerű szépnek szabályai szerint igyek­vők átalakítani, jobb útra vezetni. E tekintetben Galatti Emilia, mint melyben a művészetet köze­lebb hozá az élethez, a természeti valósághoz, jó pél­dányul szolgált, sőt bátran lehet állítani, miként az újabbkori franczia iskola modora­ és irányának, elő­nyei és hibáinak szembetűnő előnyomai találhatók abban. Hosszasan be lehetne bizonyítani, miként a Lessing által felállított dramaturgiai elvekkel és ta­nokkal nincs egészen üszhangzásban az ő jelen műve, s a gyakorlati alkalmazás nála is megc­áfolta az el­mélet szigorát. De erre nézve különben sok jelesség- I­gél bíró művéből elég lesz egy lényeges pontot ki­emelnünk. Lessing, ki az észszerű psychológiai in­dokolást, a jellemek és cselekvények fejlődésének valószínűségét oly irgalmatlan szigorral vizsgáló és követelő mások műveiben, a saját művének tragi­­kai catastrophia iránt kevésbé volt szigorú bíráló. A szép és gyöngéd érzelmű Galotti Emilia egy el­lene szőtt erőszakos ármány következtében megfosz­­tatik szeretett jegyesétől, s a guastallai fejdelem há­lójába kerül, ki őt minden áron birni óhajtja. Ezen háló azonban koránsem oly veszélyes, hogy azt erős akarattal széttépni, sőt vetőjének nyakába keríteni ne lehetne. Mind­azáltal Galatti Emília, tudná a jó ég miért, azt képzeli, hogy ő ezen hálóból nem sza­badulhat, hogy nem lesz elég ereje a csábításnak ellentállani, — s ezért mind a mellett, hogy még női becsületét nem gyalázták meg, hanem hogy talán jövőre meg ne gyalázhassák, — meg akarja m­agát gyilkolni, s atyja látván leánya akaratát, a­helyett, hogy lebeszélné őt ezen ok nélküli lépésről, még maga lesz végrehajtója a véres testnek. Anna nagyhitű római férfiúnak volt oka rá, hogy leányát meggyil­kolja, de Galotti ezredesnek nem, kinek a dolog ter­mészete szerint nem ártatlan leánya, hanem ennek ármányos csábitgatója, s különösen a kerítő Mari­­nelli ellen kellett volna fordítania fegyverét. Meny­nyit beszélt Lessing a költői igazságról, s még­sem szolgáltató ki azt a maga­ művében , — de csak úgy van az — Grau ist die Theorie, Grün ist des Lebens goldener Baum ; a szerző saját egyéniségét sem bírta egészen megta­gadni. A szellemdús Orsina grófnő nem más mint maga az éles, pikant ötletekben gazdag kritikus Lessing. Az előadás sok tekintetben kielégítő volt. A czím­­szerepet Komlóssi Ida kedélyes bensőséggel adá, csakhogy eleinte szokása ellenére, akadozott, a sza­vakat elforgatá. Haldoklási jelenete élethű s meg­ható vola. Latkóczynét (Emília anyja) ismét elemé­ben művészi emelkedettsége fénypontján láttuk. Jó­­kainé (Orsina grófnő) a féltékeny szenvedélyes nőt, kivált a gúny és boszú kifejezésében, mesterileg ábrázolá. — Feleki szépen, jelentősen szavalt, csak­hogy a ledér fejdelmet valamivel nemesebb és ko­molyabb színben tüntette fel mint kellett volna. — Fánesy (Marinelli) az árm­ányos kamarást finoman jellemző. — Szentpéteri sok, talán nagyon is sok tűzzel játszott, s némely fiatal színésznek, akár köl­csön is adhatna erélyességéből. — Közönség kis számmal, mely úgy látszik egyáltaljában nem ked­velője az úgynevezett classicus dolgoknak. Ifr Budapest, jan. 1-jén. Pest, jan. 1. A tegnapi számmal a Pesti Napló két év és kilencz havi pályafutását végezte. Nagy és terhes feladatok vették ez időszak alatt igénybe a nyilvánosság orgánumait. En­gesztelni kellett az idő szellemét a múlt rom­jaival szemközt, kibékítni a jelent a lefolyt idővel, s csilapítni a dulongott viszályok lángja által fölhevült, fölingerült s elkeserült kedélye­ket. Előkészitni kellett a jelent a szükségessé vált á­talakulás uj szervezeti formáira, ennek utait egyengetni s könnyíteni. — gyenge tehet­sége érzetében szerényen tudatni kellett a saj­tónak , véleményét úgy mint azok körüli meg­győződését, mik a közállam jólétét képezik, hogy a kor igényelte reformok, a közállam szi­lárd fenállása által föltételezett státusegység a jeko nemzedékben úgy mint jövő időkre annál inkább biztosan megalapuljanak. Ki kellett jelölni a tért, melyen a kiábrándult nemzedék, ön és az em­beriség javára, legüdvösben mozogja, és ez a reális haszon munkatere, a polgári szorgalom gyümölcsdús mezeje. Erre kell minduntalan utalni, s buzditni, ösztönöz­ni a határozatlan, meddő, aggodalom- vagy vára­kozással teli kedélyeket, erre kell szavalni a százados pangás vagy lekötöttségben elpuhult vagy csökönösült osztályokat. A polgári szorgalomnak ezer ágazatai vannak, mik a társadalmat általános jólet s virágzás felé vezethetik: a cselekvésnek ezen áldásdús reál­iránya az, mely a gond1^02^ honfinak mint egyetlen üdvös tér ajánl!0Zik? a százados mu­lasztások helyrehoz.ása «*■ A szives olvasói­' bizzuk: megítélni, hogy a Pesti Napló, mennyire iparkodott a fölidé­­zett három felíratnak megfelelni. Most ujul erővel készül nyilvános pályáján tovább hal­ adni. Mig visszatekintve lefolyt éveire, nem érez magában okot szemrehányásra múltja miatt, s jótékony öntudattal lép az új folyam ösvényére, teendőinek tiszta belátásával kezdi meg újra közlönyi kötelességeit, mik számra ugyan ke­veslttek, de belterére nézve tetemesen növe­kedtek. Az idő szelleme jobbadán ki van engesztelve, a kedélyek lecsilapultak, s mindenki munka után lát. Közérvényre emelkedik azon meggyő­ződés , mikép a munkátlanság mint egyeseket, úgy egész nemzeteket enyészetbe sodor. A ta­pasztalatok sokkal sűrűbbek és közeliebbek mind­kettőre , semhogy állításunk igazságát bővebben indokolnunk kellene. Még inkább mint a múltban, fog a jövőben is tehát e jelszó diszteni lapunk homlokán; reál irány és kettőzött szorgalom a szel­lemi s anyagi polgári munkásság minden ágaiban. Ezen jelszó értelmének fajunk minden osztá­lyaiban eszközlendő valósítása lesz azon tűzpont, mely körül összes törekvéseink ernyedetlenü­l forgandanak, s azon meggyőződés terjesztését, mikép csak egyedül a jelszó lobogója alatt ér­hetjük el a közboldogulás óhajtott partját, soha nem téveszthetjük el szemünk elől. A politika, a tudomány, a művészet, az ipar, kereskedés s egyéb összes ágazatai a társadalmi s közéletnek, sajátkép csak eszközei azon jel­szó magasztos irányának, mely a jelenkor mű­veit nemzeteit kitűnőleg bélyegzi; s mig ama­zokra mindenkor kellő tekintettel leszünk jö­vőre is, mint valánk eddigelé, főczélunkat, a reálirány s polgári munkásság iránti buzgalom terjesztését s meghonosítását kiváltképi tisz­tünknek tartandjuk. Nem akarunk sokat mondani, mert nem aka­runk részletesen elősorolni mindent, mire kíván­juk ildomos eljárással felhasználni azon kedvező —­­KOHI— Az új drámabiráló választmány. Időszaki sajtónk, azon elvből kiindulva, miszerint az irodalom méltósága kívánja azt, hogy a dráma­­biráló választmányban nem csupán színészek, hanem egyszersmind írók is foglaljanak helyet, — egyete­mes üdvözléssel fogadó nemzeti színházunk ügy­vezetőjének azon intézkedését, melynél fogva most már a drámabírálók nagyobb része nem színészek-

Next