Pesti Napló, 1853. január (4. évfolyam, 845-868. szám)

1853-01-11 / 851. szám

Vidéken: Évnegyedre 5 f. — k. p. Félévre . 10 ,, — ,, „ A havi előfizetés , mint a számon kinti eladás is m­­egszű­nt.­­ 1853. negyedik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Pesten: Egy hónapra 1 f. 30 k. p. Évnegyedre 4 „ — „ Félévre . 8 „ — „ „ Egyes szám . . 4 „ ,, A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, uri-utcza Lak­ért ház 8. Szerkesztési iroda: Úri-utcza 8. sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négy­hasábos petit-sora 4 p. krjával számittatik. A beigtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdí előre le­fizetendő a­­ Magánviták négy­hasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre kifizeten­dő a PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalába. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ü­nneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, reggeli órákban. Előfizetési fölhívás a PEST Megjelenik e lap — hétfőt és ünneputáni napot kivéve — minden nap reggel. Tálya, jan. 4. Jászay Pál, a volt magyar udv. kanczellária ti­­titoknoka, a magyar tudós társaság rendes tagja — több történeti magyar munkák írója, — megfutotta pályáját; csendesen nyugszik az anyaföld keblében hova mindnyájan elköltözünk. Téten Szabolcs me­gyében, hová látogatóba ment, megbetegedett; na­gyon roszul érezvén magát, irt testvéreinek, hogy menjenek érette, s vigyék haza szülőföldére Szán­tóra ; a testvérek érette menvén, még életben talál­ták, de az úton meghalt. Az új év 2-dik napján Abauj­ megyében kebelezett Szántó­ mezővárosában temették sírba, a gyászt­ öltött testvérek, rokonok barátok s a város minden népe szomorú szívvel, s bánatos arczczal kisérte a halottat a temetőre. Já­szay Pál született 1809-ben febr. 26-án, meghalt élte 45-ik évében aszkótságban. Egész ifjúságát az állodalmi szolgálatban töltötte hűséggel, és kitűnő szorgalommal járván él kötelességeiben. Üres óráit a tudományoknak szentelte, nagybecsű munkái ma­radandó bizonyságai a magyar nyelv és irodalom iránti szeretetének. Jó hazafi volt,­­ a magyar iro­dalomnak egyik fénycsillaga tűnt le benne. Kesergik a boldogult elhunytat testvérei Jászay Sámuel, a magos gróf Schönborn család uradalmai igazgatója, Jászay Dániel nyugalmazott és. királyi kapitány, és három leány­testvér, — mind férjnél. Kesergi korán elhunyt kedves fiát édes atyja Já­szay József. Az elhunyt a forradalom utáni években igen el­­vonultan élt, semmi társaskörben részt nem vett, sőt kerülte, — a mit azelőtt soha nem próbált, gaz­dálkodott. Különösen jó szőlősgazda volt. — A szomszéd tályai határban szőlőszomszédom leven, egész nyáron láttam a szőlőjében kapások előtt állani, még pedig sokszor reggeltől estig; a nap forró volt, és ő kiállta annak melegét, s ki munká­sai előtt állani látta, nem is gyaníthatta benne a tudást, és az egykori derék hivatalnokot, — a tét­lenségre jutott jeles hazafit.­­ • Pinczéink üresek, — vagy ha nem üresek, csak kong bennök a kevés bor, azt a keveset is meglop­ják. A múlt napokban Golopon a szomszéd hely­ségben báró Vay pinezéjét feltörték, — a palacz­­kokba lehúzott borokat vitték el, és még egy átalag ürmöst. Mád városában szinte feltörték cs. kir. ka­marás Semsey Lajos pinezéjét, — s borokat vittek el; a tolvajoknak még eddig nyomába nem jöttek. A tél erősen beköszöntött, erős fagyok s derek járnak, az utakat sima jég borítja, a járáskelés igen bajos, de még azért semmi hó nem esett. — Száraz időnk jár. Az orgonafa virága a múlt héten kinyiló félben volt, az olajfa kizöldelt, de a néhány napi esős hideg és fagy elforrázta. — Ez uj év 2-ik nap­ján a tályai erdőből legszebben kinyílt ibolyákat hoztak haza — melyek közöl bizonyságul egyet itt küldök t. szerkesztő úrnak. B­a­r­á­t­h Miklós, Szombathely, jan 5. Kisérjük a múlt évet gazdászati visszapillantással örök nyughelyére. Tájunkon a szalmára 23-dal ke­vesebb termés a lefolyt évit mennyiségre is megkö­­zelítő, minőségi tekintetben pedig talán felülmúlta. A szalmacsekélység­ okozta fenakadást még inkább növelte a 2-dik kaszálás silánysága. De a­mi hiányt a nyárderék előidézett, azt az utó bőven kipótolta, az összes ősz pedig egészen helyreütötte, ugyannyi­­ra, miszerint nálunk a hirtelen felugrott szénaár miatt szepegek a hosszas legeltetési kedvezménynél fogva ma már a teleltetés félelmét nagyobbadán ki­izzadták. A tenyészet még csak dec. 20-kán érkezett erősb fagy által szűnvén meg , előtte a marha nagy ideig haszonnal csatangolt. E gyenge idő eredménye főleg kertjeinkben volt szemlélhető : a pöszmétebok­­rok kikeleties hajtásnak indulván, a tavaszra szánt korábbi őszi saláta használatra székesült; gyenge, mindegyre növekedett karalábival kellemesíthetők ázalékaink sorozatát is. A­mi a jelent illeti, azt a gazdára nézve fa és legeltetési tekintetből legkedvezőbbnek mond­hatni, mert a hosszas kedvező idő nevelte vetéstáb­lákon hó leeste előtt a marhának elég tápláléka mu­tatkozik , s igy az idő ellen egy osztályon túl kivá­­lólag ki sem panaszkodhatik; egyedül csizmadiáink sokalják a jó idő tartósságát. A múlt év rajzául nem lehet még föl nem jegyez­nünk , hogy a leggyakoribb tolvajlások, gyilkosság- és utonállások miatt a korbátorság tetemesen meg­­ingattatott; a sertéslopás csaknem mindennapivá kezd fajulni. A közelebbi napokban két gonosztevő hurokra kerülvén, a rögtöni törvényszék ítélete nyo­mán karácson napján a siralomházba ki is tétettek, mialatt egyik, Németh Ferkó, juhászbojtár a vár­nagyot magához kérvén, vallomást ten , hogy sor­­sosa a kérdés alatti lopásokban nem vett részt, s egészen ártatlan. Mire az együtt talált törvényszék egyiket a rögtöni végrehajtástól fölmentvén, ügyé­nek eldöntését a hosszabb perútra tette át, a bűnét bevallott bojtár pedig reggel 8 órakor kötél által ki­végeztetett. Kéthavi körülnézés és többrendű combinatio után elvégre sikerült a városi tisztikar kiegészítése , név­­szerint polgármesterül Schenk Ferencz , tanácso­sokul S­­­a­uf­e­r Ferencz és Sinkovics István ne­veztettek ki. Ezeken kívül kineveztettek a fizetéste­­len tanácsnokok. A folyó éven, ha az eddigi jelenetek nem csalnak, több vigalomra van kilátás, mint a múltban voltak. Gr. Zichy Herman m. főnök ő­risága igen népes zártkörű négy estélyt rendezend a megyeháznál. Ezt előzőleg a helybeli dalárda holnapra hirdetett társa­sági műelőadással igyekszik élvezetet nyújtani. Nem kis éldéletünkre szolgált hallhatni, hogy az „Igazmondó“ czimű­ naptárból 200 példány érkezvén ide terjesztés végett, tisztelt megyei főnökünk a köz­gazdászati érdek előmozdítása tekintetéből, egy bará­tunk megkeresése folytán, népszerű s közhasznú naptárnak az egész megyébeni elterjedése iránt ren­delkezni kegyeskedők. Sok az út és a mód a köz­ügynek szolgálni, vajha e fölemlítettük eset után­zást idézne elő. g. Arad, január 4. Épen uj­év napján volt szerencsés városunk kerü­leti főispán D­ő­r­y Gábor ő méltóságát kebelében üdvözölhetni. Ő méltósága hivatali körútjában a polgári közigazgatás, és rendőrség orgánumait vette szemle alá. Városunkban a megyefőnökséget, vá­rosi elöljáróságot, a megyei s városi börtönöket vizsgálta meg, s valamint a tisztviselők erélyessége és buzgalma, úgy a börtönök felügyelete iránt meg­elégedését nyilvánította. Innen Radnára utazott, hol a közigazgatás és közbátorság állapotát szintén megvizsgálván, útját Világoson, Pankotán, Boros­ Jenőn s Butyinon át folytatta, s nemcsak az említett helységekben levő közigazgatási s csendőri­­tiszt­állomásokat vizsgálta m­eg, hanem figyelemre mél­tatta a közben eső falvak jegyzőit s elöljáróit is, kik­nek hivatali viseletüket szinte kielégítőnek találta. — Midőn e sorokat írom, a kerületi székhelyre, Nagy- Váradra kétségkívül szerencsésen visszaérkezett. Megyei közigazgatási s törvénykezési tisztviselőink, értjük a jelentékenyebbeket, igen kevés változást szenvedtek. — Lázár Kálmán megyei levéltárnok s főnökségi iktató , V­a­n­k János pécskai főszolga­bíró urak, különben dicséretesen viselt hivatalaikról családi körülményeik miatt leköszöntek. Az utóbbi­nak helyébe Hofbauer Lajos ur, előbb megye­­főnöki titkár lépett. — Tessényi Antal butyini járásbiró betegeskedése miatt, helyébe Egyed Imre pankotai helyettes járásbiró alkalmaztatott. Elvsovár közönségünk hosszadalmas estéit a színi előadások rövidítik. Alig is van a templomon kivül más hely, hol a szép, jó s igaz iránt őszintébb !/ NAPLÓ 1853-diki első félévi folyamára. A szerkesztőség mindent elkövet e lap érdekességének növelésére , hogy az mind politikai részét, mind a lap műtárát illetőleg, az előfizetők várakozásának megfeleljen. Előfizetési föltételek­­ Vidékre postán küldve fél évre (január—junius) 10 ft. — Negyed évre (január — martius) 5 ft pengőben. Pesten házhozhordással fél évre (január—junius) 8 ft p. — Negyed évre (január—mart.) 4 ft pengőben. Az előfizetés elfogadtatik Pesten a „Pesti Napió“ kiadóhivatalában, (úri-utcza 8. szám, az udvarban első emeleten) és EMICH GUSZT. könyvkereskedésében az úri- és kigyó-utcza szög­letén. — Vidéken, minden cs. kir. postahivatalnál. — Az előfizetési leveleket és pénzeket bérmentesittetni kérjük. EMICH GUSZTÁV., mint kiadó tulajdonos. TARTALOM. Levelezések (T­ál­y­áról : Jászay Pál halála. Időjárás. Szombathelyről: Gazdászat. Rablá­sok. Városi tisztikar. Vigalmak. Naptár. Aradról: Főnöki látogatás. Színészet; időjárás; mulatságok, sat.) Hivatalos. (A hi­rad. törvény-és kormánylap I. da­rabjának tartalma.) Fővárosi hk­tár. Ausztria. (Bécsi hirek és események.) Francziaország. (Vegyes tudósítások az Indepen ■ dance belge után.) Nagybritannia. (Titkos tanács Windsorban. Újra­választások. Gladstone ügye. Vaspálya­ szerencsétlen­ség. Russell és Palmerston lordok beszédei és megvá­lasztatásai.) Németország. (Berlin, Frankfurt, München.) H­e­l­v­é­t­i­a. (Járványkór Neuenburg kantonban.) Olaszország. (Turin.) Spanyolország. (Madrid , a jelen népszerű minisz­térium.) Oroszország. (Császári ukáz, a meghalt Leuchten­berg herczeg gyermekeit illetőleg.) Törökország. (Boszniából tudósítások a törököknek Montenegro elleni hadkészületeiről.) Amerika. (Hírek Ujyork, Boston , Kalifornia és Bogot­­tából.) Legújabb. Telegrafi tudósítások. Kereskedelmi hírek. Tarlózatok. Vegyesek. (Nemzeti színház.) Matár. (Carinus, históriai novella. Irta Jókai Mór.) A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA CARINUS HISTÓRIAI NOVELLA. Irta JÓKAI MÓR. (Folytatót. *) II. Minő csodás tüneménye volt az egy időben a kor­nak, hogy a való diadalmaskodott a költésze­ten, — a kereszt egyszerű , tanai a ragyogó mytho­­logián. A költők vallása, az ábrándos ligetek, a virágos partok, a napsugáros sziget­világok választott iste­nei, e művészszellem ihletében tengerhabból született, virágillattól fogamzott, csillagokká örökült, meleg, eszményi alakok, édes szerelmi kalandok által az em­beriséggel rokonná szövődve, mint enyésztek el az érzékimádat ölelő karjai közöl, egy szavára egy ha­talmasabb lénynek, ki ül elérhetlen magasban, s mégis mindenkihez oly közel, kit látni senki, érezni min­denki tud, ki egy és egyedül istene a csillagnak úgy, mint a mezők liliomának. Mint hidegültek el lassankint az olymp isteneinek Lásd Pesti Napló 848. számát, oltárai, mint fogytak el a rózsakoszorúk aranyos osz­­lopzataikról, mint tűnt el a nép illatos csarnokaik alól, hogy a szabad napsugáros ég alatt egy láthat­­lan valóság igéit hallgassa. Ez az ég, ez a napsugáros ég volt a titkok titka! Az éjszakai ég csillagezreivel volt a mythologia, a nappali ég az oszthatlan való hite. Nem látni mélyét és magasát, csak jóltévő melegét érezni annak, s a végtelen kék derűben egy örök remény beszél a szív­nek, hogy ez égen túl van egy másik , egy jobb vi­lág, melynek csak árnyéka ez itt alant, s mentül sö­­tétebb itt az árny, annál fényesb ott a való. Ez volt az eszme, mely győzött. A föld megszűnt börtön lenni; a h­alál nem volt fájdalom s a császá­rok mindenhatók. Augustus idejében azt m­ondá egy költő : „ha Roma üldöz, hová futsz előle ? bárhová menekülj, Roma kezében vagy !“ Az új hit menhelyet mutatott min­den üldözöttnek, s hiába foglalta el az egész ismert világot Roma, maradt egy másik ismeretlen, tele tit­kos örömökkel azoknak, a­kik itt alant szenvednek, é­s mentül sötétebb itt az árny, annál fényesb ott a való. E hitnek, mely a könyeket törté le a szenvedők arczáról, győzni kellett; nemsokára egyesült benne üldözött és üldöző, mert ez vigaszt nyujta annak­, ki igaztalanul szenved, s bocsánatot annak, ki igazta­­lanul cselekszik. A császárok üldözése csak növelte, nem fogyasztá az uj hit követőit, nyilt tereken, Róma közepén lép­tek fel a szentlélek választottai, a mindenható igét hirdetve, s a máglyákon, a circusok vadai közt sem vonták azt vissza, s azon eleven fáklyák, kiket szu­rokba mártva, a császári kertek kivilágítására meg­gyújtottak, a lángok között is beszélték, hogy a mi fájdalom itt, az amott mind üdv és gyönyör. Hasztalan gyilkolták őket, a megöltek vére pecsét volt tanaikon, mely azokat hitelesíté, s a­ki martyro­­kat csinál, az halhatatlan ellenségeket szerez ma­gának. Carinus császár azonban egy új nemét találta ki a martyriumnak. Haláltól, kínoktól vissza nem rettentek a prosely­­ták, a mi másnak fájdalom, az nekik gyönyör volt, s gyönge szüzek, a szent lélek által megszállva, di­csőítő hymnuszokat énekeltek a lángok közepett. Carinus nem vetteté e szent hajadonokat többé máglyára, hanem odavetteté katonáinak, s az erényes nők, kiket vissza nem riasztott a vérhalál, megbor­zadtak a gyalázattól, mely erősebben égeté lelkek tisztaságát, mint az olaj lángjai, s mig a circusok spoliariumai elé bátor arczc­al tudtak nézni, undo­rodva gondoltak a földalatti bűnbarlangokra. A gondolat valami pokoli volt: azokat, kik szíveik átlátszó tisztaságáért a világ minden gyönyöreiről le tudtak mondani, épen e gyönyörök legutáltabb faja által büntetni meg, és Carinus jól tudta azt, hogy e gyalázat elől még a halál által sem szabadulhatnak meg áldozatai, mert a keresztény hit tiltja az ön­gyilkolást. Ezért az ő uralkodása alatt csak titkos helyeken, éjféli órák után jöttek össze a hívők, barlangokban, elhagyott síremlékekben, s hajnal előtt eloszlottak. A római augurok tudtak a titkos összejövetelek felől, s hogy a nép maga siessen azoknak helyeit ki­fürkészni, azon hirt terjeszték el, hogy a keresztények ott eloltva minden világot, irtózatos tetteket követnek el, miket csak a mély sötétségnek szabad látni; — a­mi nagy szó volt, miután Rómában fényes nappal űzte dolgait minden förtelem. Manlius a part mellett hajtva csónakát, mindig közelebb kezde jutni az énekhangokhoz, melyek oly szokatlan borzadálylyal törték el szivét, nemsokára egy holt ágához ért a Tiberisnek, hol mintegy húsz csónakot egészen elhagyatva talált. Széttekinté­s a holdas szürkületben valami nagy, tömör kerek épületet ven észre, terebély olasz ro­­biniáktól beárnyazva. Az énekhangok innen látszot­tak jönni. Körüljárta az épületet, a hold keresztülsütött az ablakok és oszlopsorokon , emberalak nem volt lát­ható. Manlius elborzadva gondolt gyermekéveiben hallott boszorkányregékre, a tisztátlan lelkek szom­batjára, kik éjféli órákban emberektől került helye­ken gyülekeznek össze, lát­atlan alakban... Még inkább elborzadt, midőn álomképét hozá kapcsolat­ba e rémes regebittel. A szelíd, ábrándos Sofronia képét látta maga előtt, valahányszor az elátkozott varázslókra akart gondolni, s a sötét undorító hát­térből az ő mosolygó arcza tűnt elé. Végre erőt vett borzadályán s kezét kiszabadítva kőköpenyéből, elhatározott léptekkel az épület csar­nokába indult. A mint belépett, eszméi az első te­kintetre más irányt nyertek, a terem közepén egy fölemelt négyszegkő üregén át egy földalatti terembe lehete belátni; az énekhangok innen keletkeztek. Tehát a keresztyének agapéja volt az. Manlius a sötétség s egy oszlop árnya által elta­karva, két hosszú sor alakot látott maga előtt, a fér­fiak fejei csuklyáikba rejtve, a nők földig lefátyo­ I lozva. Valami csendes bús melódiát énekeltek. A­­ hangok tele voltak lemondó panasszal, magaazzal.

Next