Pesti Napló, 1853. január (4. évfolyam, 845-868. szám)
1853-01-11 / 851. szám
Vidéken: Évnegyedre 5 f. — k. p. Félévre . 10 ,, — ,, „ A havi előfizetés , mint a számon kinti eladás is megszűnt. 1853. negyedik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Pesten: Egy hónapra 1 f. 30 k. p. Évnegyedre 4 „ — „ Félévre . 8 „ — „ „ Egyes szám . . 4 „ ,, A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, uri-utcza Lakért ház 8. Szerkesztési iroda: Úri-utcza 8. sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4 p. krjával számittatik. A beigtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdí előre lefizetendő a Magánviták négyhasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre kifizetendő a PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalába. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, reggeli órákban. Előfizetési fölhívás a PEST Megjelenik e lap — hétfőt és ünneputáni napot kivéve — minden nap reggel. Tálya, jan. 4. Jászay Pál, a volt magyar udv. kanczellária tititoknoka, a magyar tudós társaság rendes tagja — több történeti magyar munkák írója, — megfutotta pályáját; csendesen nyugszik az anyaföld keblében hova mindnyájan elköltözünk. Téten Szabolcs megyében, hová látogatóba ment, megbetegedett; nagyon roszul érezvén magát, irt testvéreinek, hogy menjenek érette, s vigyék haza szülőföldére Szántóra ; a testvérek érette menvén, még életben találták, de az úton meghalt. Az új év 2-dik napján Abauj megyében kebelezett Szántó mezővárosában temették sírba, a gyászt öltött testvérek, rokonok barátok s a város minden népe szomorú szívvel, s bánatos arczczal kisérte a halottat a temetőre. Jászay Pál született 1809-ben febr. 26-án, meghalt élte 45-ik évében aszkótságban. Egész ifjúságát az állodalmi szolgálatban töltötte hűséggel, és kitűnő szorgalommal járván él kötelességeiben. Üres óráit a tudományoknak szentelte, nagybecsű munkái maradandó bizonyságai a magyar nyelv és irodalom iránti szeretetének. Jó hazafi volt, a magyar irodalomnak egyik fénycsillaga tűnt le benne. Kesergik a boldogult elhunytat testvérei Jászay Sámuel, a magos gróf Schönborn család uradalmai igazgatója, Jászay Dániel nyugalmazott és. királyi kapitány, és három leánytestvér, — mind férjnél. Kesergi korán elhunyt kedves fiát édes atyja Jászay József. Az elhunyt a forradalom utáni években igen elvonultan élt, semmi társaskörben részt nem vett, sőt kerülte, — a mit azelőtt soha nem próbált, gazdálkodott. Különösen jó szőlősgazda volt. — A szomszéd tályai határban szőlőszomszédom leven, egész nyáron láttam a szőlőjében kapások előtt állani, még pedig sokszor reggeltől estig; a nap forró volt, és ő kiállta annak melegét, s ki munkásai előtt állani látta, nem is gyaníthatta benne a tudást, és az egykori derék hivatalnokot, — a tétlenségre jutott jeles hazafit. • Pinczéink üresek, — vagy ha nem üresek, csak kong bennök a kevés bor, azt a keveset is meglopják. A múlt napokban Golopon a szomszéd helységben báró Vay pinezéjét feltörték, — a palaczkokba lehúzott borokat vitték el, és még egy átalag ürmöst. Mád városában szinte feltörték cs. kir. kamarás Semsey Lajos pinezéjét, — s borokat vittek el; a tolvajoknak még eddig nyomába nem jöttek. A tél erősen beköszöntött, erős fagyok s derek járnak, az utakat sima jég borítja, a járáskelés igen bajos, de még azért semmi hó nem esett. — Száraz időnk jár. Az orgonafa virága a múlt héten kinyiló félben volt, az olajfa kizöldelt, de a néhány napi esős hideg és fagy elforrázta. — Ez uj év 2-ik napján a tályai erdőből legszebben kinyílt ibolyákat hoztak haza — melyek közöl bizonyságul egyet itt küldök t. szerkesztő úrnak. Baráth Miklós, Szombathely, jan 5. Kisérjük a múlt évet gazdászati visszapillantással örök nyughelyére. Tájunkon a szalmára 23-dal kevesebb termés a lefolyt évit mennyiségre is megközelítő, minőségi tekintetben pedig talán felülmúlta. A szalmacsekélység okozta fenakadást még inkább növelte a 2-dik kaszálás silánysága. De ami hiányt a nyárderék előidézett, azt az utó bőven kipótolta, az összes ősz pedig egészen helyreütötte, ugyannyira, miszerint nálunk a hirtelen felugrott szénaár miatt szepegek a hosszas legeltetési kedvezménynél fogva ma már a teleltetés félelmét nagyobbadán kiizzadták. A tenyészet még csak dec. 20-kán érkezett erősb fagy által szűnvén meg , előtte a marha nagy ideig haszonnal csatangolt. E gyenge idő eredménye főleg kertjeinkben volt szemlélhető : a pöszmétebokrok kikeleties hajtásnak indulván, a tavaszra szánt korábbi őszi saláta használatra székesült; gyenge, mindegyre növekedett karalábival kellemesíthetők ázalékaink sorozatát is. Ami a jelent illeti, azt a gazdára nézve fa és legeltetési tekintetből legkedvezőbbnek mondhatni, mert a hosszas kedvező idő nevelte vetéstáblákon hó leeste előtt a marhának elég tápláléka mutatkozik , s igy az idő ellen egy osztályon túl kiválólag ki sem panaszkodhatik; egyedül csizmadiáink sokalják a jó idő tartósságát. A múlt év rajzául nem lehet még föl nem jegyeznünk , hogy a leggyakoribb tolvajlások, gyilkosság- és utonállások miatt a korbátorság tetemesen megingattatott; a sertéslopás csaknem mindennapivá kezd fajulni. A közelebbi napokban két gonosztevő hurokra kerülvén, a rögtöni törvényszék ítélete nyomán karácson napján a siralomházba ki is tétettek, mialatt egyik, Németh Ferkó, juhászbojtár a várnagyot magához kérvén, vallomást ten , hogy sorsosa a kérdés alatti lopásokban nem vett részt, s egészen ártatlan. Mire az együtt talált törvényszék egyiket a rögtöni végrehajtástól fölmentvén, ügyének eldöntését a hosszabb perútra tette át, a bűnét bevallott bojtár pedig reggel 8 órakor kötél által kivégeztetett. Kéthavi körülnézés és többrendű combinatio után elvégre sikerült a városi tisztikar kiegészítése , névszerint polgármesterül Schenk Ferencz , tanácsosokul Saufer Ferencz és Sinkovics István neveztettek ki. Ezeken kívül kineveztettek a fizetéstelen tanácsnokok. A folyó éven, ha az eddigi jelenetek nem csalnak, több vigalomra van kilátás, mint a múltban voltak. Gr. Zichy Herman m. főnök őrisága igen népes zártkörű négy estélyt rendezend a megyeháznál. Ezt előzőleg a helybeli dalárda holnapra hirdetett társasági műelőadással igyekszik élvezetet nyújtani. Nem kis éldéletünkre szolgált hallhatni, hogy az „Igazmondó“ czimű naptárból 200 példány érkezvén ide terjesztés végett, tisztelt megyei főnökünk a közgazdászati érdek előmozdítása tekintetéből, egy barátunk megkeresése folytán, népszerű s közhasznú naptárnak az egész megyébeni elterjedése iránt rendelkezni kegyeskedők. Sok az út és a mód a közügynek szolgálni, vajha e fölemlítettük eset utánzást idézne elő. g. Arad, január 4. Épen ujév napján volt szerencsés városunk kerületi főispán Dőry Gábor ő méltóságát kebelében üdvözölhetni. Ő méltósága hivatali körútjában a polgári közigazgatás, és rendőrség orgánumait vette szemle alá. Városunkban a megyefőnökséget, városi elöljáróságot, a megyei s városi börtönöket vizsgálta meg, s valamint a tisztviselők erélyessége és buzgalma, úgy a börtönök felügyelete iránt megelégedését nyilvánította. Innen Radnára utazott, hol a közigazgatás és közbátorság állapotát szintén megvizsgálván, útját Világoson, Pankotán, Boros Jenőn s Butyinon át folytatta, s nemcsak az említett helységekben levő közigazgatási s csendőritisztállomásokat vizsgálta meg, hanem figyelemre méltatta a közben eső falvak jegyzőit s elöljáróit is, kiknek hivatali viseletüket szinte kielégítőnek találta. — Midőn e sorokat írom, a kerületi székhelyre, Nagy- Váradra kétségkívül szerencsésen visszaérkezett. Megyei közigazgatási s törvénykezési tisztviselőink, értjük a jelentékenyebbeket, igen kevés változást szenvedtek. — Lázár Kálmán megyei levéltárnok s főnökségi iktató , Vank János pécskai főszolgabíró urak, különben dicséretesen viselt hivatalaikról családi körülményeik miatt leköszöntek. Az utóbbinak helyébe Hofbauer Lajos ur, előbb megyefőnöki titkár lépett. — Tessényi Antal butyini járásbiró betegeskedése miatt, helyébe Egyed Imre pankotai helyettes járásbiró alkalmaztatott. Elvsovár közönségünk hosszadalmas estéit a színi előadások rövidítik. Alig is van a templomon kivül más hely, hol a szép, jó s igaz iránt őszintébb !/ NAPLÓ 1853-diki első félévi folyamára. A szerkesztőség mindent elkövet e lap érdekességének növelésére , hogy az mind politikai részét, mind a lap műtárát illetőleg, az előfizetők várakozásának megfeleljen. Előfizetési föltételek Vidékre postán küldve fél évre (január—junius) 10 ft. — Negyed évre (január — martius) 5 ft pengőben. Pesten házhozhordással fél évre (január—junius) 8 ft p. — Negyed évre (január—mart.) 4 ft pengőben. Az előfizetés elfogadtatik Pesten a „Pesti Napió“ kiadóhivatalában, (úri-utcza 8. szám, az udvarban első emeleten) és EMICH GUSZT. könyvkereskedésében az úri- és kigyó-utcza szögletén. — Vidéken, minden cs. kir. postahivatalnál. — Az előfizetési leveleket és pénzeket bérmentesittetni kérjük. EMICH GUSZTÁV., mint kiadó tulajdonos. TARTALOM. Levelezések (Tályáról : Jászay Pál halála. Időjárás. Szombathelyről: Gazdászat. Rablások. Városi tisztikar. Vigalmak. Naptár. Aradról: Főnöki látogatás. Színészet; időjárás; mulatságok, sat.) Hivatalos. (A hirad. törvény-és kormánylap I. darabjának tartalma.) Fővárosi hktár. Ausztria. (Bécsi hirek és események.) Francziaország. (Vegyes tudósítások az Indepen ■ dance belge után.) Nagybritannia. (Titkos tanács Windsorban. Újraválasztások. Gladstone ügye. Vaspálya szerencsétlenség. Russell és Palmerston lordok beszédei és megválasztatásai.) Németország. (Berlin, Frankfurt, München.) Helvétia. (Járványkór Neuenburg kantonban.) Olaszország. (Turin.) Spanyolország. (Madrid , a jelen népszerű minisztérium.) Oroszország. (Császári ukáz, a meghalt Leuchtenberg herczeg gyermekeit illetőleg.) Törökország. (Boszniából tudósítások a törököknek Montenegro elleni hadkészületeiről.) Amerika. (Hírek Ujyork, Boston , Kalifornia és Bogottából.) Legújabb. Telegrafi tudósítások. Kereskedelmi hírek. Tarlózatok. Vegyesek. (Nemzeti színház.) Matár. (Carinus, históriai novella. Irta Jókai Mór.) A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA CARINUS HISTÓRIAI NOVELLA. Irta JÓKAI MÓR. (Folytatót. *) II. Minő csodás tüneménye volt az egy időben a kornak, hogy a való diadalmaskodott a költészeten, — a kereszt egyszerű , tanai a ragyogó mythologián. A költők vallása, az ábrándos ligetek, a virágos partok, a napsugáros szigetvilágok választott istenei, e művészszellem ihletében tengerhabból született, virágillattól fogamzott, csillagokká örökült, meleg, eszményi alakok, édes szerelmi kalandok által az emberiséggel rokonná szövődve, mint enyésztek el az érzékimádat ölelő karjai közöl, egy szavára egy hatalmasabb lénynek, ki ül elérhetlen magasban, s mégis mindenkihez oly közel, kit látni senki, érezni mindenki tud, ki egy és egyedül istene a csillagnak úgy, mint a mezők liliomának. Mint hidegültek el lassankint az olymp isteneinek Lásd Pesti Napló 848. számát, oltárai, mint fogytak el a rózsakoszorúk aranyos oszlopzataikról, mint tűnt el a nép illatos csarnokaik alól, hogy a szabad napsugáros ég alatt egy láthatlan valóság igéit hallgassa. Ez az ég, ez a napsugáros ég volt a titkok titka! Az éjszakai ég csillagezreivel volt a mythologia, a nappali ég az oszthatlan való hite. Nem látni mélyét és magasát, csak jóltévő melegét érezni annak, s a végtelen kék derűben egy örök remény beszél a szívnek, hogy ez égen túl van egy másik , egy jobb világ, melynek csak árnyéka ez itt alant, s mentül sötétebb itt az árny, annál fényesb ott a való. Ez volt az eszme, mely győzött. A föld megszűnt börtön lenni; a halál nem volt fájdalom s a császárok mindenhatók. Augustus idejében azt mondá egy költő : „ha Roma üldöz, hová futsz előle ? bárhová menekülj, Roma kezében vagy !“ Az új hit menhelyet mutatott minden üldözöttnek, s hiába foglalta el az egész ismert világot Roma, maradt egy másik ismeretlen, tele titkos örömökkel azoknak, akik itt alant szenvednek, és mentül sötétebb itt az árny, annál fényesb ott a való. E hitnek, mely a könyeket törté le a szenvedők arczáról, győzni kellett; nemsokára egyesült benne üldözött és üldöző, mert ez vigaszt nyujta annak, ki igaztalanul szenved, s bocsánatot annak, ki igaztalanul cselekszik. A császárok üldözése csak növelte, nem fogyasztá az uj hit követőit, nyilt tereken, Róma közepén léptek fel a szentlélek választottai, a mindenható igét hirdetve, s a máglyákon, a circusok vadai közt sem vonták azt vissza, s azon eleven fáklyák, kiket szurokba mártva, a császári kertek kivilágítására meggyújtottak, a lángok között is beszélték, hogy a mi fájdalom itt, az amott mind üdv és gyönyör. Hasztalan gyilkolták őket, a megöltek vére pecsét volt tanaikon, mely azokat hitelesíté, s aki martyrokat csinál, az halhatatlan ellenségeket szerez magának. Carinus császár azonban egy új nemét találta ki a martyriumnak. Haláltól, kínoktól vissza nem rettentek a proselyták, a mi másnak fájdalom, az nekik gyönyör volt, s gyönge szüzek, a szent lélek által megszállva, dicsőítő hymnuszokat énekeltek a lángok közepett. Carinus nem vetteté e szent hajadonokat többé máglyára, hanem odavetteté katonáinak, s az erényes nők, kiket vissza nem riasztott a vérhalál, megborzadtak a gyalázattól, mely erősebben égeté lelkek tisztaságát, mint az olaj lángjai, s mig a circusok spoliariumai elé bátor arczcal tudtak nézni, undorodva gondoltak a földalatti bűnbarlangokra. A gondolat valami pokoli volt: azokat, kik szíveik átlátszó tisztaságáért a világ minden gyönyöreiről le tudtak mondani, épen e gyönyörök legutáltabb faja által büntetni meg, és Carinus jól tudta azt, hogy e gyalázat elől még a halál által sem szabadulhatnak meg áldozatai, mert a keresztény hit tiltja az öngyilkolást. Ezért az ő uralkodása alatt csak titkos helyeken, éjféli órák után jöttek össze a hívők, barlangokban, elhagyott síremlékekben, s hajnal előtt eloszlottak. A római augurok tudtak a titkos összejövetelek felől, s hogy a nép maga siessen azoknak helyeit kifürkészni, azon hirt terjeszték el, hogy a keresztények ott eloltva minden világot, irtózatos tetteket követnek el, miket csak a mély sötétségnek szabad látni; — ami nagy szó volt, miután Rómában fényes nappal űzte dolgait minden förtelem. Manlius a part mellett hajtva csónakát, mindig közelebb kezde jutni az énekhangokhoz, melyek oly szokatlan borzadálylyal törték el szivét, nemsokára egy holt ágához ért a Tiberisnek, hol mintegy húsz csónakot egészen elhagyatva talált. Széttekintés a holdas szürkületben valami nagy, tömör kerek épületet ven észre, terebély olasz robiniáktól beárnyazva. Az énekhangok innen látszottak jönni. Körüljárta az épületet, a hold keresztülsütött az ablakok és oszlopsorokon , emberalak nem volt látható. Manlius elborzadva gondolt gyermekéveiben hallott boszorkányregékre, a tisztátlan lelkek szombatjára, kik éjféli órákban emberektől került helyeken gyülekeznek össze, látatlan alakban... Még inkább elborzadt, midőn álomképét hozá kapcsolatba e rémes regebittel. A szelíd, ábrándos Sofronia képét látta maga előtt, valahányszor az elátkozott varázslókra akart gondolni, s a sötét undorító háttérből az ő mosolygó arcza tűnt elé. Végre erőt vett borzadályán s kezét kiszabadítva kőköpenyéből, elhatározott léptekkel az épület csarnokába indult. A mint belépett, eszméi az első tekintetre más irányt nyertek, a terem közepén egy fölemelt négyszegkő üregén át egy földalatti terembe lehete belátni; az énekhangok innen keletkeztek. Tehát a keresztyének agapéja volt az. Manlius a sötétség s egy oszlop árnya által eltakarva, két hosszú sor alakot látott maga előtt, a férfiak fejei csuklyáikba rejtve, a nők földig lefátyo I lozva. Valami csendes bús melódiát énekeltek. A hangok tele voltak lemondó panasszal, magaazzal.