Pesti Napló, 1853. január (4. évfolyam, 845-868. szám)
1853-01-26 / 863. szám
kedelmi kapzsiság kérdése, de ránk nézve ez szükségesség, majdnem mondhatnám, politikai élet vagy halál kérdése. Cuba más hatalmak kezében kapu leendene, mely honunk főfolyamát zárolná. Ama folyam vizei ezentúl is elérnék ugyan a mexicói öbölt mint eddig , de kereskedelme soha sem érné el az óceánt. Mig Cuba és Yucatan mostani birtokosaik kezében maradnak, se magunk nem tarthatunk , se a kereskedelmi világ nem tarthat bárminemű angol fondorlatoktól.“ Ezek valának nézeteim öt év előtt, s ezek nézeteim még ma is. Mig Cubát Spanyolország megtarthatja , vagy ha a szigetnek sikerülne valódi és becsületes függetlenségét kivíni, addig nekünk semmi jogunk nincs annak ügyeibe avatkozni. Én részemről hajlandó volnék, sőt kívánnám Cubát valamikor Spanyolországtól megvásárolni, mégpedig nemcsak jó, de mértéktelen áron is. De ellene vagyok , hogy a sziget akár békés egyezkedés, akár hódítás által bármely más hatalomnak engedtessék át, és minden ilynemű kísérlet irányában ellenszegülést követelek minden tőlünk telhető eszközökkel.Én ezen nézetekkel ellenkezőt soha sem itt, sem másutt nem tevék, mégis gyakran úgynevezett Flibustier-tervekkel vádoltatom, mégpedig a „Republic“ és a „Journal of Commerce“ czímű lapok által. Senkinek nincs joga ellenem ily vádat emelni. A nyilvános és a személyes erkölcsiség egyenlően hitágazataim közé tartozik, és hazám becsületének sokkal magasb értéke van előttem , semhogy azt bármi uralomterjesztési tervért áruba bocsátanám.“ Erre szónok helyeslését fejezé ki a kormánynak Cuba iránti eljárása fölött , jelesül az innen megindított forradalom-támasztási kísérletek, valamint a Smith pénztárnok miatti viszályok és Law *) úr lépései körül. Ez utóbbi ellen Cassír igen keserűen nyilatkozik s eljárását vakmerően követelőnek és hazafiatlannak nevezi. Védi a kormányt, hogy ez, tekintve a kényes körülményeket, egy hajónak a postákkal és utasokkal együtt történt visszautasításából támadt kérdés eldöntését élre nem állította, hanem azt a spanyol kormánynyal együtt vizsgálat alá vette. Egy idevaló lap, e pontra következő megjegyzést tesz: „Ha e pontnál Cassírnak csak töredékesen közlött beszédét jól fölfogtuk, úgy e részben nem érthetünk vele egyet, s kénytelenek vagyunk a Filmore politikát mértéken túl béketűrőnek és elnézőnek neveznünk.“ Cassar ezek után okokat hoz föl Cubának az egyesült státusok által becsületes útoni megszerzése mellett; kiemeli jelesül a sziget fekvésének fontosságát hadi tekintetben, előnyeit a kereskedésre, üzletekre nézve stb.; azon ellenvetésre, hogy ezáltal egy szabadsághoz nem szokott idegenszerű elem vétetnék föl az unióba, a zároló például hozza föl a franczia elem gyors összeolvadását az angolamerikaiakkal Louisianában. E pontnál, ismét az említett lap megjegyzését kell ide tennem, mely igy hangzik : „Ezen okok, igen gyöngék előttünk, s mi Cuba szigetének rögtöni bekebelezését még Spanyolország beleegyezése mellett is folyvást károsnak tekintjük, kivévén azon egy esetet, ha a nevezett sziget más hatalom általi elfoglaltatásának veszélye forogna fen.“) Az unió újabban szerzett nagy birtokainak gyorsabb olvasztása végett Cassar vasutat ajánl a Missisippi partjaitól a csendes tengerig. Szónok ellene nyilatkozik minden becsületellenes birtokterjesztésnek az államok részéről — részünkről — s állítja , mikép uniónk eddigi története e tekintetben mocsoktalanul áll — kivéve véleményem szerint a mexicói háborút, melynek czélja nemcsak birtok , de rabszolgasági terjesztés is volt — és az öszszehasonlítást minden más nemzet eljárásával kiállhatja. — Keserű gúnynyal visszautasítja szónok különösen az angol hírlapok birtokterjesztéseinek elleni kikeléseit és valódi fényében mutatja föl a brit rabló-politikát. Azon fölhívásra vonatkozólag, melyet minapában angol nemes hölgyek bocsátanak ki az egyesült státusokban fenálló rabszolgaságra nézve, szónok ezen emberbaráti hölgyeket a nép roppant nyomorára figyelmeztető saját hónukban , (Izlandra főleg bizonyosan) melyen előbb segíteniök kellene, mielőtt messze távolban keresnek nyomort csevegéseik tárgyául. Végül szónok óvást tesz ama vád ellen , mintha háborút igyekezett volna előidézni Angliával. Weller úr a tárgyat elhalasztani indítványozza. Mangu m ur a határozat mielőbbi elfogadása mellett szól. Soule ur sajnálja, hogy a határozat előterjesztve jön, mielőtt értesült volna róla. ő is halasztást óhajt. Gwin az jelenti, hogy ő is szólni kíván a tárgyhoz , mert California mélyen van érdekelve Cubánál, minthogy arany flottái Cuba előtt kénytelenek elvitorlázni. Érinti a francziák fondorlatait Sonorában , melyeket őrszemmel kellene kísérni, s a Sandwich szigeteket érett gyümölcsnek nevezi, melyet már ideje volna , sőt be kellene avatni.’ Szónok a tárgy elhalasztása mellett nyilatkozik , minek folytában a Mason ur által előterjesztett határozat tárgyalása keddhez egy hétre elhalasztva jön. Erre a senatus hétfőre halasztja ülését. Eloszlott. *) Law ur, azon hajók egyik tulajdonosa , melyek a postákat innét Havanába szállítják. Azon hazafiatlan tette felől, mint Cassur jegyzi meg, jövő alkalommal bővebb tudósítást küldenek. levelezői Ennyit szerkesztő ur önnek s t. olvasóinak a jelen alkalommal. Mexicoból igen érdekes tudósításink vannak , úgy Rio Grande és Buenos Ayresből is, melyek egész november 2-ig terjednek. Ezeket a lapok utján fogja kapni ön. Hogy a bevándorlók száma évenkint nagyobbul — köztudomás — mert nem több de nem is kevesebb mint 299,504 európai hágott szabad partjainkra az 1852 évben. November 3-án küldött czikkemben megígértem volt, az elnökválasztási szavazat rovatát megküldeni. Sajnálom azonban hogy ígéretemnek teljesen megfelelni még nem valok képes, minekutána ezt tökéletesen még mai napig sem állíthatom elő , csak töredékesen így áll a szavazati kimutatás : az összes szavazati szám 3,140,000, ebből Pierce kapott 1,586,709-et; Scot 1,373,020 szavazatot; a maradvány Webster és társai között osztatik föl. Pierce elnök csak 70,000 szavazattal emelkedik föl mindazon 14 elnökök fölött, kik az államok függetlensége óta kormány élén állottak. A „Georgia“ nevű gőzös California és Aspinwallból városunkba tegnap érkezett. Hozott magával 2,538,553 dollár értékű aranyport. Újdonságai semmi érdekkel nem bírók. W. R. King betegségéből lassan emelkedni kezd. A philadelphiai pénzverő hivatal kimutatása után, 1852 évben 51,059,295 dollár értékű aranypor jön deponálva, aranypénzzé veretett 51,505,638 dollár; 18,663,500 darab 3 centes kis ezüst-pénz bocsátatott e hivatalból forgásba. Természetes, hogy az aranypor majd mind Californiából szivárgott e pénz- verő intézetbe. Hire szárnyal, hogy e pénzverő intézet New-York városába fog Philadelphiából áttétetni. Oka bizonyosan az leend, hogy innét New-Yorkból Philadelphiába az aranypor-szállítás megtéríthetlen kárveszélynek van kitéve. Seymour Horatiour, a New York állam utan választott kormányzója holnap január elsején a kormány gyeplőjét kezébe veszi. Hogy ő tiszta jellemű demokrata, szükségtelen említenem, különben kormányzóvá nem lett volna. Paris, jan. 19. : A császárnak Wasa herczegnővel, házassága meghiúsulván, ezen esemény mély sebet vágott, s ha benne valami kis hiúság létezett, ezáltal fölbolygatva lón. Nem titok többé, mikép ezen házasság meghiúsítására sok befolyással volt a német udvaroknak , a francziák uj császárával szembeni tartózkodó állásuk. Nem akarnák magokat valami kötelék által Napóleonhoz csatolni, minek következménye később ismét tartózkodásra nyújtott volna alkalmat, így végeszakadt a császár politikai házasságának, s helyesebbnek tarta, hogy , mikép nagybátyja tett, szívből kössön szövetséget. A császár, úgy látszik, nem valami komolyabb indok által vezéreltetik az emlegetett Montijo kisasszonnyal házasságában. Nem egyéb ezen viszony, mint csakugyan szívbeli, szerelmi összeköttetés. Ha a diplomatiai sok előnnyel bíró házasságot mellőzi is , nem nagy hatással lett volna a franczia nemzetre nézve, ha a császárság egyik nagy neve közös , vagy ennek nem létében , a franczia nemzet egyik tiszteltebb családjából, egy jó hazafi leányát választja, miáltal minden bizonynyal nagy rokonszenvet gerjesztendett volna a nép között, s mint a népfensőség által teremtett császár, megpecsételte volna újból a néppeli ünnepélyes szövetségét. Különben , a magyar közmondás szerint, házasság, hadverés isten dolga; következőleg ez is oly kérdés , melyet magyarázgatni, mellette és ellene, véd és ellenokokat fölhozni ugyan lehet, de a szív dolga lévén , nem tartjuk magunkat bíráknak, hogy még a szerelmi és házassági viszonyokba is beavatkozzunk, s utoljára még erkölcstelenségnek kereszteljük a szív legszentebb érdekeit , mikép ez a földi gyarló bíróságoknál oly gyakran megtörténik. Ezen házasság hite nem csekély hatást gyakorolt a börzére , s mit várni alig lehető, jelentékeny esést vont maga után Ma valóságos páni félelem uralkodott a börze emberei között. Igen fontos hírek, melyekről a kormánynak fölvilágosítást kell adnia, megakaszták a magas emelkedésű üzletet. Azon remény, hogy a Moniteurben valami hivatalos közlemény jelennék meg, két óra felé valamennyire elverte a megrémülteket és kezdettek magukhoz térni. A Pays közelebbi számában Capefigue III- dik diplomatiai levelét közli a Journal de l’Empire szerkesztőjéhez. Úgy látszik, hogy a tudós diplomata, kinek politikai hitvallása igen kétes, a porosz és osztrák szövetségre tekintget, mi közelebbről , Napóleon császár irányában Berlinben létrejött volna. Capefigue nem nagy sükert látszik jósolni az ilyen szövetségeknek. Szerinte „a legkisebb rázkódás rögtön összerontaná a benső összeköttetést: támadjon csak valami komoly kérdés Konstantinápolyban, Alexandriában, Németországban , Olaszországban , mindenik állam természetes és hagyományos politikájához térend vissza. A diplomatiai érzelgések nem tartottak soha sokáig. A szent szövetség azon nap , midőn Európa, Canning példájára, a noninterventio politikáját kikiáltotta, megszűnt létezni.“ A napokban sokat beszéltek ismét miniszteri módosításokról. Nevezetesen St. Arnaud tábornagy hadügyminiszteri tárcsáját másnak osztogatják. P é- 1issier tábornok úgy Canrobert tábornok is szóban forog. Sokan azt hiszik, miszerint a tárcza az utóbbié leend , kihez Napoleon nagy rokonszenvvel viseltetik. A Paysnek Canrobert tábornokról írott dicsérő czikke , úgy látszik, a minisztériumba fogja bevezetni. London , jan. 18.■ A mellőztetési fájdalom első pattogó szemrehányásai után a manchester-párt kissé elhallgatott az uj kabinet elleni vádjaival s várni látszik ennek határozott irányzat-nyilvánulását és hihetőleg az első alkalmat, kitűzhetni az ellenzéki zászlót, melyet még most, midőn a parlamenti szünet miatt az új kormány nem adható elő követendő rendszabályait, csak rejtekben tartogatnak. Február 10-e után azonban erre tág alkalom fog nyílni, mihelyest a jövedelmi adó, a titkos szavazás, a szavazatjog kiterjesztési, a catholicismus kérdése, s a szabad üzleti rendszabályok meghatározása kerülend tárgyalás alá. Mondanom sem kell, hogy az Aberdeen minisztérium a cobdentiáknak mindezen kérdésekben nem eléggé szabadelvű, talán egyedül a catholicus papság dotatióját kivéve, melyet azonban az izlandi dandár követel, kijelentvén, hogy az Aberdeen és minden kabinetnek ellensége lesz, mely a vallásegyenlőséget nagy Britanniában nem pártolja s nem ismeri el. Egy oldalról tehát Izland, az annyi idő óta háborgó s nem csendesíthető Izland, Oneiy pedig 105 követet küld az alsóházba, követel, s követelése semmivel sem kevesebb , mint hogy a kormány,Voltaire barátja nagy Fridriknek példáját kövesse, ki minden allattvalójának szabadságot adott saját modorában üdvözülhetni, s követelése annál hangosabb, minél inkább látja a nagy király utódja alatt, Poroszországban a catholicismus ügyét terjedni. Más oldalról a protectio bukott hősei forralnak nyíltan epét a coalitio ellen, melyről hinni szeretik, , hogy nem meggyőzésből, de csupán buktatásukra és hivatalvágyból egyesült, s melyről már is híresztelik, hogy tagjai közt vélemény- és pártszakadás tört ki. — A protectionista párt-czim most — legalább egy időre — az angol szótárból kitörülve lévén, a Derby-Disraeliták újra visszanyerték (?) régi tory nevüket. E párt fő gyülhelye és gyúpontja, a Carlton-club, harczi működéseit mindjárt ama új választásoknál kezdte meg, melyek alá a kormányhivatalba jutott alsóházi tagoknak törvény értelmében esni kell. A czélpont, kiválókig az új kincstárkanczellárt Gladstoner — két okból érte. Először, mert különben tory lévén, csupán a szabadüzlet s az ezt követő budget kérdésében tért el a Carlton-clubi színezettől, másodszor: mert Gladstone egyszerű kereskedő fija, kinek hintáján még baroneti czímer sincsen , s kivel e szerint legkönnyebben lehet majd elbánni. Higgye ön, a világ legnagyobb aristocratiája a Westenden van, melynek embere az Instend vagy Southend-ről mit sem akar tudni. Érdem, rang, észtehetség nem mentheti ki itt a születést, miről az előbbi kincstárkanczellár, ki azt magán és nyilvános életben ezerszer keserülte meg, leginkább bizonyságot tehetne. — Kétség kívül értesült már ön lapok utján az oxford-egyetemi választási harcról, mely ma már 14-ik napja foly, s mely valószínűleg az előbbi követ újra megválasztatásával fog végződni. Azt is fogja ön tudni, hogy a Carlton -clubi tory párt jelöltje egy bizonyos mr. Perzeval. Igen csalódnék azonban, ha azt hinné, hogy e jó úr saját elszánt akaratából vetette oda a kettyűt hatalmas ellenfelének. Nem egyéb ő, mint eszköz, kinek minden érdeme abból áll, hogy megválasztatási képességgel bír, s nevét — bármily ismeretlen is az — odaadta a toryknak, kik, legrosszabb esetben, Gladstone-on azzal akarnak boszút állani, hogy néhány ezer fontnyi költségbe keverik őt, — míg nekik — a választási költség sokak közt oszolván fel — a tréfa alig fog valamibe kerülni. Meg kell azonban vallani, hogy e csekélyes demonstratió Beresford barátaitól származik, s hogy a főbb tory-vezérek nincsenek a játékba keverve. A volt premier nemesnyugodtan viseli magát. Disraeli, rongált egészsége helyreállítása végett, pár évet utazni készül. Legfélelmesebb azonban a háttérben lappangó radikál párt, mely eddig manchester-iskolának neveztetett,de amely hihetőleg nemsokára városi pártnak fog neveztetni, amennyiben egynél több ok van hinni, hogy a felmerülendő legfontosabb kérdésekben valamennyi városi kerület (constituency) vele szavazand, mely esetre az alsó házban túlnyomulságot fog gyakorolni. Belterjes erejét a múltakból merített tanulság is növeli. Mert ha a toryk, bukásukat leginkább ama hálátlanságnak tulajdoníthatják, hogy Peel Róbertet kebelükből úgyszólván kilökték,nem hasonló sors fenyegetheti-e a whigeket, kik a manchester-férfiakat mellőzték akkor, midőn még ügyöknek megnyerhették volna. Peel Robert bukott , de pártja hat év múlva törvényeket szabott buktatóinak,-------a jövő, s talán a közeljövő határozandja el, nem tette volna eszélyesebben Russell-Aberdeen, ha hideg mellőzés helyett magyar kifejezés szerint „tyúkkal kaláccsal“ jár Cobdenék körül. A honvédelmi és hadi készületek, ama jelszó alatt: „Si vis pacem, para bellum“ ernyedetlenül folynak. Az izlandi partok s a csatornán levő szigetek folyton erődítetnek, a portsmouthi hajógyárból ismét egy iír, 130 ágyús csavar hadigőzös „Marlborough“ szállt a tengerre. Beszélnek egy általános hadi tervről is, melyet Wellington, egy új császári grande armée síkraszállása esetére, kevéssel halála előtt készített, s az európai hatalmasságoknak megküldött volna. Épen most hallom, hogy „Vestal“ angol hadigőzös , rabszolga-kereskedő hajót hozott a havannahi kikötőbe, melyek — a fenálló szerződvény daczára — rabszolgákat akartak Cubába, még pedig az ottani spanyol hatóság tudtával csempészni. Ezen ügy — a dolgok jelen állásában — fontos következésű lehet. Körülményesen legközelebb, Kolozsvár, jan. 17. Városunk figyelmét egy gyilkossági merény foglalkoztatja. Szacsvay, kir. tanácsos, Ördög-Kereszturi jószágán lakott az utolsó években, — egy éjjel több román ment udvarába, öreg szakácsát, ki kissé siket lévén, mélyen aludt, fejszével agyonfujták , s tán tovább is mentek volna, ha meg nem akadályozódnak. A tanácsos úr rögtön Kolozsvárra futott, feladását megtette, két tettest fogtak el, kik a gyilkosságot már bevallották. Ez második merény már közelebbről Kolozsvár közelében. Ily események a napi tárgyak, mert a kolozsvári naptár nem tette ki a farsang kezdetét, talán innen azon zavar, hogy holtaink ajtaján álarczok, szegleteinken báljelentéseknek se hire, se pora. S ugy látszik , hogy a farsangnak itt valamint kezdetét úgy véget se fogjuk megírhatni. Még csak nem is szánkózhatunk, nincs havunk. Egetlen időtöltésünk a színház, mint legolcsóbb s mégis legépületesebb mulatság. Kaczvinczky társasága mulattat, s az erélyes igazgató most épen azon ponton áll, hogy a színházat minden concursushirdetés nélkül, három évre megkapta, s most a szerződvény megerősítés előtt áll. A társaság igen szép pártolásnak örvend , van tele szinház s jutalomjátéoknál koszorú, taps s karperecz elég, s épen e pártolásból kiindulva, alig várjuk , hogy pár sarkalatos szerep, mint a szerelmes és fensőbb köri komikus, minél előbb betöltessék. Igen czélszerű azon intézkedés is , miszerint leányszerepekre Munkácsi Flórát várják, valamint a szerelmesekre Molnárt s később Komáromyt. Mert sok vagyon abban, ha egy társaságnál több tag vagyon, ki haladhat még, kire a taps nem megy a múltért, hanem jövő élv remény fejében Azonban megengednek színi tudósítóink, ha búzájukba vágok. A megemlített egyéniségeken kívül van ott még két egyén, kit tisztelet, becsület, de igazság is nem lehet mindig elhallgatni. Ilyen Kovácsné a komikai vénasszonyok s vénleányok személyesítője a Derek Desperata kisasszony, ki annyival figyelemre méltóbb, mivel még teljességgel nem érte el a 1 ’esperata korát, tehát művészet, mit kifejt. A másikkit említeni akarok, a társaság legjobb, legszerényebb s legszakértőbb tagjai egyike, ki néha eleitől végig játszik s még se játszik, kire az operaszemélyzetnél mindeneknek szemei őreá függenek, ki már annyi operát betanított, s annyi egyént képezett színpadunknak : ez G o c s E d n karmesterünk, ki bármelyik társaságnak méltó egyéne lehet. Ő van itt a társasággal, s üdvözöljük, hogy itt van. Annyit gondolkozom , mi lehet oka, hogy mostani színészeink s színésznőink nem bírnak magasabb körökbe bejutni, mint jutottak a régiebbek. Pedig bizony bizony az nem ártana. Ha a színész, áitalába°n a művész, se nem utazhat, se felsőbb körökbe nem juthat, úgy művészetünknek csak jelenje van , jövője nincs. Pedig művészet a nemzeti műveltség hévmérője. A művészet a nemzeté, a művész koszorúja az egész nemzet dicsősége. S valóban a magyar művészet, illetőleg a színészet pár tized alatt igen sokra ment, aligha hátrább állunk a többi nemzeteknél. Csak mi vagyunk Erdélyben kissé feledett és önfeledett helyzetben. De nem térve ki, megemlítendőnek láttam egy vendégünket, zongoravirtuóz Cyerák urat, Thomaschek egyik tanítványát, ki Prágából jött, s pár évet köztünk akar mulatni, míg néhány egyéniséget, kik lehozaták, kiképez. A lapokban hallottam játszani, s mondhatom, mit a napokban róla láttunk, azonnal meggyőz. Miként a Bohemia (1852. 1. sz.) mondja: „előadása elegáns , igen kész“. Hallottam notturnoját, miben a Prager Zeitung (1852. dec. 5. sz.) „divatos érzelgőséget“ talált. Cyterák úr a napokban fel fog lépni, s néhány hangversenyt adand. S ennek annyival inkább örvendünk, mivel egy egyéni kiregschokktól oklevelet bir, melyben mint virtuózt ajánlja, igen sok élvezetet ígér. Az ember még nagyon fiatal, csinos, szerény ember. Vendégünket elől bocsátva, meg pár hazai egyéniségről kívánok pár szót, Erdély egykét veterán írójáról. A napokban látogatá meg Kolozsvárt, s illetőleg magunkat is Ercsei József mérnök ur , Tordamegye Flórája, s több honi ismertetést tárgyazó czikkekról. Búcsúzni jött. Tordáról uj állomására, Zalathnára ment. Mire itt kérni akarjuk, az, hogy vajha új állomása helyét is oly alaposan tanulmányozná, s sietne ismertetni, mint Torda megyét. Tordáról lévén szó, mint irodalmi újdonságot említhetjük , hogy ottan Szabó Sámuel urnál épen most megy a befejező pont a Metamorphosisok és Eneisre. A fordító régóta dolgozik művén, s most befejezve, Pestre szándékozik küldeni, hogy napvilágot lásson. Nem láttuk a művet, nem mondhatunk egyebet, minthogy szerencsét kívánunk pesti útjára. Egy munka kezdi a figyelmet magára vonni, mi ugyan nem most jött ki, de 48-ban lővén, mondhatni újdonság: ez Dr. Ötvös Ágos 10 -tól Rejtelmes Levelek I. Rákóczy György korából, hat facsimilével S a titkos betűk és számok kulcsainak megismertető táblájával. Igen érdekes történeti mű azon korra, hol legfontosabb okleveleink ily titkos betűk homálya alá valanak rejtve ; s az érdemes férfi ezek megfejtésével nagy hézagot pótolt Erdély történetirodalma mezején. A munka annyival hitelesebb, mivel egy férfiútól jött, ki a tudománynak, régiségeknek, főleg a római és magyar régi pénzeknek igen buzgó gyűjtője; s hogy az irodalomnak méltó tagja, bizonyítja azon mintegy ezerre menő, s különböző tudósoktól gyűjtött irodalmat s történetet érdeklő levélgyűjteménye. Ajánljuk a könyvet minden történetbuvár és barát figyelmébe. Tegnap temettük el az utolsónak nevezhető prókátort , Mezei Jánost, az élő Verbőczit. Az alapos törvénytudó, ki annyi tanítványt számlál e hazában, utolsó éveit itt élte, 13-án reggel nyelvét szél ütötte