Pesti Napló, 1853. január (4. évfolyam, 845-868. szám)

1853-01-26 / 863. szám

kedelmi kapzsiság kérdése, de ránk nézve ez szük­ségesség, majdnem mondhatnám, politikai élet vagy halál kérdése. Cuba más hatalmak kezében kapu leendene, mely honunk főfolyamát zárolná. Ama fo­lyam vizei ezentúl is elérnék ugyan a mexicói öbölt mint eddig , de kereskedelme soha sem­ érné el az óceánt. Mig Cuba és Yucatan mos­tani birtokosaik kezében maradnak, se magunk nem tarthatunk , se a kereskedelmi világ nem tarthat bárminemű angol fondorlatoktól.“ Ezek va­lának nézeteim öt év előtt, s ezek nézeteim még ma is. Mig Cubát Spanyolország megtarthatja , vagy ha a szigetnek sikerülne valódi és becsületes függet­lenségét kivíni, addig nekünk semmi jogunk nincs annak ügyeibe avatkozni. Én részemről hajlandó volnék, sőt kívánnám Cubát valamikor Spanyolor­szágtól megvásárolni, még­pedig nemcsak jó, de mértéktelen áron is. De ellene vagyok , hogy a szi­get akár békés egyezkedés, akár hódítás által bár­mely más hatalomnak engedtessék át, és minden ily­nemű kísérlet irányában ellenszegülést követelek minden tőlünk telhető eszközökkel.Én ezen nézetek­kel ellenkezőt soha sem itt, sem másutt nem tevék, mégis gyakran úgynevezett Flibustier-tervekkel vá­­doltatom, még­pedig a „Republic“ és a „Journal of Commerce“ czímű lapok által. Senkinek nincs joga ellenem ily vádat emelni. A nyilvános és a személyes erkölcsiség egyenlően hitágazataim közé tartozik, és hazám becsületének sokkal magasb értéke van előt­tem , semhogy azt bármi uralomterjesztési tervért áruba bocsátanám.“ Erre szónok helyeslését fejezé ki a kormány­nak Cuba iránti eljárása fölött , jelesül az in­nen megindított forradalom-támasztási kísérletek, valamint a Smith pénztárnok miatti viszályok és Law *) úr lépései körül. Ez utóbbi ellen Cass­­ír igen keserűen nyilatkozik s eljárását vakmerően kö­vetelőnek és hazafiatlannak nevezi. Védi a kormányt, hogy ez, tekintve a kényes körülményeket, egy hajónak a postákkal és utasok­kal együtt történt visszautasításából támadt kérdés eldöntését élre nem állította, hanem azt a spanyol kormánynyal együtt vizsgálat alá vette. Egy idevaló lap, e pontra következő megjegyzést tesz: „Ha e pontnál Cass­­írnak csak töredékesen közlött be­szédét jól fölfogtuk, úgy e részben nem érthetünk vele egyet, s kénytelenek vagyunk a Filmore politi­kát mértéken túl béketűrőnek és elnézőnek nevez­nünk.“ Cass­ar ezek után okokat hoz föl Cubának az egyesült státusok által becsületes útoni megszerzése mellett; kiemeli jelesül a sziget fekvésének fontos­ságát hadi tekintetben, előnyeit a kereskedésre, üz­letekre nézve stb.; azon ellenvetésre, hogy ezáltal egy szabadsághoz nem szokott idegenszerű elem vé­tetnék föl az unióba, a zároló például hozza föl a franczia elem gyors összeolvadását az angolameri­kaiakkal Louisianában. E pontnál, ismét az említett lap megjegyzését kell ide tennem, mely igy hangzik : „­Ezen okok, igen gyöngék előttünk, s mi Cuba szi­getének rögtöni bekebelezését még Spanyolország be­leegyezése mellett is folyvást károsnak tekintjük, ki­­vévén azon egy esetet, ha a nevezett sziget más ha­talom általi elfoglaltatásának veszélye forogna fen.“) Az unió újabban szerzett nagy birtokainak gyor­sabb olvasztása végett Cass­ar vasutat ajánl a Missisippi partjaitól a csendes ten­gerig. Szónok ellene nyilatkozik minden becsület­ellenes birtokterjesztésnek az államok részéről — részünkről — s állítja , mikép uniónk eddigi története e tekin­tetben mocsoktalanul áll — kivéve véleményem sze­rint a mexicói háborút, melynek czélja nemcsak bir­tok , de rabszolgasági terjesztés is volt — és az ösz­­szehasonlítást minden más nemzet eljárásával kiáll­hatja. — Keserű gúnynyal visszautasítja szónok kü­lönösen az angol hírlapok birtokterjesztéseinek elleni kikeléseit és valódi fényében mutatja föl a brit rab­ló-politikát. Azon fölhívásra vonatkozólag, melyet minapában angol nemes hölgyek bocsátanak ki az egyesült státusokban fenálló rabszolgaságra nézve, szónok ezen emberbaráti hölgyeket a nép roppant nyomorára figyelmeztető saját hónukban , (Izlandra főleg bizonyosan) melyen előbb segíteniök kellene, mielőtt messze távolban keresnek nyomort csevegé­seik tárgyául. Végül szónok óvást tesz ama vád el­len , mintha háborút igyekezett volna előidézni Angliával. Weller úr a tárgyat elhalasztani indítványozza. Mangu m ur a határozat mielőbbi elfogadása mellett szól. Soule ur sajnálja, hogy a határozat előterjeszt­ve jön, mi­előtt értesült volna róla. ő is halasztást óhajt. G­wi­n az jelenti, hogy ő is szólni kíván a tárgy­hoz , m­ert California mélyen van érdekelve Cubánál, minthogy arany­ flottái Cuba előtt kénytelenek elvi­­torlázni. Érinti a francziák fondorlatait Sonorában , melyeket őrszemmel kellene kísérni, s a Sandwich szigeteket érett gyümölcsnek nevezi, melyet már ideje volna , sőt be kellene avatni.’ Szónok a tárgy elhalasztása mellett nyilatkozik , minek folytában a Mason ur által előterjesztett határozat tárgyalása keddhez egy hétre elhalasztva jön. Erre a senatus hétfőre halasztja ülését. Eloszlott. *) Law ur, azon hajók egyik tulajdonosa , melyek a postákat innét Havanába szállítják. Azon ha­­zafiatlan tette felől, mint Cass­ur jegyzi meg, jövő alkalommal bővebb tudósítást külden­ek. levelezői Ennyit szerkesztő ur önnek s t. olvasóinak a jelen alkalommal. Mexicoból igen érdekes tudósításink vannak , úgy Rio Grande és Buenos Ayresből is, melyek egész no­vember 2-ig terjednek. Ezeket a lapok utján fogja kapni ön. Hogy a bevándorlók száma évenkint nagyobbul — köztudomás — mert nem több de nem is kevesebb mint 299,504 európai hágott szabad partjainkra az 1852 évben. November 3-án küldött czikkemben megígértem volt, az elnök­választási szavazat rovatát meg­küldeni. Sajnálom azonban hogy ígéretemnek telje­sen megfelelni még nem valok képes, minekutána ezt tökéletesen még mai napig sem állíthatom elő , csak töredékesen így áll a szavazati kimutatás : az összes szavazati szám 3,140,000, ebből Pierce ka­pott 1,586,709-et; Scot 1,373,020 szavazatot; a ma­radvány Webster és társai között osztatik föl. Pierce elnök csak 70,000 szavazattal emelkedik föl mind­azon 14 elnökök fölött, kik az államok függetlensé­ge óta kormány élén állottak. A „Georgia“ nevű gőzös California és Aspinwall­­ból városunkba tegnap érkezett. Hozott magával 2,538,553 dollár értékű aranyport. Újdonságai sem­mi érdekkel nem bírók. W. R. King betegségéből lassan emelkedni kezd. A philadelphiai pénzverő hivatal kimutatása után, 1852 évben 51,059,295 dollár értékű arany­por jön deponálva, aranypénzzé veretett 51,505,638 dol­lár; 18,663,500 darab 3 centes kis ezüst-pénz bo­­csátatott e hivatalból forgásba. Természetes, hogy az aranypor majd mind Californiából szivárgott e pénz-­­ verő intézetbe. Hire szárnyal, hogy e pénzverő intézet New-York városába fog Philadelphiából áttétetni. Oka bizonyosan az leend, hogy innét New-Yorkból Philadelphiába az aranypor-szállítás megtéríthetlen kárveszélynek van kitéve. Seymour Horatio­ur, a New York állam utan vá­lasztott kormányzója holnap január elsején a kor­mány gyeplőjét kezébe veszi. Hogy ő tiszta jellemű demokrata, szükségtelen említenem, különben kor­mányzóvá nem lett volna. Paris, jan. 19. : A császárnak Wasa herczegnővel, házassága meghiúsulván, ezen esemény mély sebet vágott, s ha benne valami kis hiúság létezett, ezáltal fölboly­gatva lón. Nem titok többé, mikép ezen házasság meghiúsítására sok befolyással volt a német udva­roknak , a francziák uj császárával szembeni tartóz­kodó állásuk. Nem akarnák magokat valami kötelék által Napóleonhoz csatolni, minek következménye később ismét tartózkodásra nyújtott volna alkalmat, így végeszakadt a császár politikai házasságának, s helyesebbnek tarta, hogy , mikép nagybátyja tett, szívből kössön szövetséget. A császár, úgy látszik, nem valami komolyabb indok által vezéreltetik az emlegetett Montijo kisasszonnyal­ házasságában. Nem egyéb ezen viszony, mint csakugyan szívbeli, sze­relmi összeköttetés. Ha a diplomatiai sok előnnyel bíró házasságot mellőzi is , nem nagy hatással lett volna a franczia nemzetre nézve, ha a császárság egyik nagy neve közös , vagy ennek nem létében , a franczia nemzet egyik tiszteltebb családjából, egy jó hazafi leányát választja, miáltal minden bizony­nyal nagy rokonszenvet gerjesztendett volna a nép között, s mint a népfensőség által teremtett császár, megpecsételte volna újból a néppeli ünnepélyes szö­vetségét. Különben , a magyar közmondás szerint, házasság, hadverés isten dolga; követ­kezőleg ez is oly kérdés , melyet magyarázgatni, mellette és ellene, véd és ellenokokat fölhozni ugyan lehet, de a szív dolga lévén , nem tartjuk magun­kat bíráknak, hogy még a szerelmi és házassági viszonyokba is beavatkozzunk, s utoljára még er­kölcstelenségnek kereszteljük a szív legszentebb ér­dekeit , mikép ez a földi gyarló bíróságoknál oly gyakran megtörténik. Ezen házasság hite nem csekély hatást gyakorolt a börzére , s mit várni alig lehető, jelentékeny esést vont maga után Ma valóságos páni félelem uralko­dott a börze emberei között. Igen fontos hírek, me­lyekről a kormánynak fölvilágosítást kell adnia, meg­­akaszták a magas­ emelkedésű üzletet. Azon remény, hogy a M­o­n­i­t­e­u­rben valami hivatalos közlemény jelennék meg, két óra felé valamennyire elverte a megrémülteket és kezdettek magukhoz térni. A Pay­s közelebbi számában Capefigue III- dik diplomatiai levelét közli a Journal de l’Em­pire szerkesztőjéhez. Úgy látszik, hogy a tudós diplomata, kinek politikai hitvallása igen kétes, a porosz­ és osztrák szövetségre tekintget, mi közelebb­ről , Napóleon császár irányában Berlinben létrejött volna. Capefigue nem nagy sükert látszik jó­solni az ily­en szövetségeknek. Szerinte „a legkisebb rázkódás rögtön összerontaná a benső összeköttetést: támadjon csak valami komoly kérdés Konstantiná­polyban, Alexandriában, Németországban , Olasz­országban , mindenik állam természetes és hagyomá­nyos politikájához térend vissza. A diplomatiai érzel­­gések nem tartottak soha sokáig. A szent szövetség azon nap , midőn Európa, Canning példájára, a non­­interventio politikáját kikiáltotta, megszűnt létezni.“ A napokban sokat beszéltek ismét miniszteri mó­dosításokról. Nevezetesen St. Arnaud tábornagy hadügyminiszteri tárcsáját másnak osztogatják. P é- 1­i­s­s­i­e­r tábornok úgy Canrobert tábornok is szóban forog. Sokan azt hiszik, miszerint a tárcza az utóbbié leend , kihez Napoleon nagy rokonszenv­­vel viseltetik. A Paysnek Canrobert tábor­nokról írott dicsérő czikke , úgy látszik, a minisz­tériumba fogja bevezetni. London , jan. 18.­­■ A mellőztetési fájdalom első pattogó szemre­hányásai után a manchester-párt kissé elhallgatott az uj kabinet elleni vádjaival s várni látszik ennek határozott irányzat-nyilvánulását és hihetőleg az­­ első alkalmat, kitűzhetni az ellenzéki zászlót, melyet még most, midőn a parl­amenti szünet miatt az új kormány nem adható elő követendő rendszabályait, csak rejtekben tartogatnak. Február 10-e után azonban erre tág alkalom fog nyílni, mihelyest a jövedelmi adó, a titkos szavazás, a szavazat­jog kiterjesztési­, a cath­olicismus kérdése, s a szabad üzleti rendszabályok meghatározása kerü­­lend tárgyalás­ alá. Mondanom sem kell, hogy az Aberdeen minisztérium a cobdentiáknak mind­ezen kérdésekben nem eléggé szabadelvű, talán egyedül a catholicus papság dotatióját kivéve, melyet azonban az izlandi dandár követel, kijelentvén, hogy az Aber­deen­ és minden kabinetnek ellensége lesz, mely a vallásegyenlőséget nagy Britanniában nem pártolja s nem ismeri el. Egy oldalról tehát Izland, az annyi idő óta háborgó s nem csendesíthető Izland, Oneiy pedig 105 köve­tet küld az alsóházba,­ követel, s követelése semmi­vel sem kevesebb , mint hogy a kormány,­Voltaire barátja nagy Fridriknek példáját kövesse, ki minden allattvalójának szabadságot adott saját modorában üdvözülhetni, s követelése annál hangosabb, minél inkább látja a nagy király utódja alatt, Porosz­­országban a cath­olicismus ügyét terjedni. Más oldalról a protectio bukott hősei forralnak nyíltan epét a coalitio ellen, melyről hinni szeretik, , hogy nem meggyőzésből, de csupán buktatásukra és hivatalvágyból egyesült, s melyről már is híreszte­­lik, hogy tagjai közt vélemény- és párt­szakadás tört ki. — A protectionista párt-czim­ most — leg­alább egy időre — az angol szótárból kitörülve lé­vén, a Derby-Disraeliták újra visszanyerték (?) régi tory nevüket. E párt fő gyülhelye és gyúpontja, a Carlton-club, harczi működéseit mindjárt ama új­ vá­lasztásoknál kezdte meg, melyek alá a kormány­hivatalba jutott alsó­házi tagoknak törvény értelmé­ben esni kell. A czélpont, kiválókig az új kincstár­­kanczellárt Gladstoner — két okból érte. Először, mert különben tory lévén, csupán a szabadüzlet s az ezt követő budget kérdésében tért el a Carlton-clubi színezettől,­­ másodszor: mert Gladstone egyszerű kereskedő fija, kinek hintáján még baroneti czímer sincsen , s kivel e szerint legkönnyebben lehet majd elbánni. Higgye ön, a világ legnagyobb aristocrati­­ája a Westenden van, melynek embere az I­nstend vagy Southend-ről mit sem akar tudni. Érdem, rang, észtehetség nem mentheti ki itt a születést, miről az előbbi kincstárkanczellár, ki azt magán és nyilvá­nos életben ezerszer keserü­lte meg, leginkább bi­zonyságot tehetne. — Kétség kívül értesült már ön lapok utján az oxford-egyetemi választási harc­ról, mely ma már 14-ik napja foly, s mely valószínűleg az előbbi követ újra megválasztatásával fog vég­ződni. Azt is fogja ön tudni, hogy a Carlton -clubi tory párt jelöltje egy bizonyos mr. Perzeval. Igen csalódnék azonban, ha azt hinné, hogy e jó úr saját elszánt akaratából vetette oda a kettyű­t hatalmas ellenfelének. Nem egyéb ő, mint eszköz, kinek min­den érdeme abból áll, hogy megválasztatási képes­séggel bír, s nevét — bár­mily ismeretlen is az — oda­adta a toryknak, kik, legrosszabb esetben, Glad­­stone-on azzal akarnak boszút állani, hogy néhány ezer fontnyi költségbe keverik őt, — míg nekik — a választási költség sokak közt oszolván fel — a tréfa alig fog valamibe kerülni. Meg kell azonban vallani, hogy e csekélyes demonstratió Beresford barátaitól származik, s hogy a főbb tory-vezérek nincsenek a játékba keverve. A volt premier nemes­­nyugodtan viseli magát. Disraeli, rongált egészsége helyreállítása végett, pár évet utazni készül. Legfélelmesebb azonban a háttérben lappangó radikál párt, mely eddig manchester-iskolának nevezt­­etett,de a­mely hihetőleg nemsokára városi pártnak fog neveztetni, a­mennyiben egynél több ok van hinni, hogy a felmerülendő legfontosabb kérdésekben vala­mennyi városi kerület (constituency) vele szavazand, mely esetre az alsó házban túlnyomulságot fog gyako­rolni. Belterjes erejét a múltakból merített tanulság is növeli. Mert ha a toryk, bukásukat leginkább ama há­látlanságnak tulajdoníthatják, hogy Peel Róbertet ke­belükből úgyszólván kilökték,nem hasonló sors fenye­getheti-e a whigeket, kik a manchester-férfiakat mel­lőzték akkor, midőn még ügyöknek megnyerhették volna. Peel Robert bukott , de pártja hat év múlva törvényeket szabott buktatóinak,-------a jövő, s talán a közel­jövő határozandja el, nem tett­e volna eszélyesebben Russell-Aberdeen, ha hideg mellőzés helyett magyar kifejezés szerint „tyúkkal kalác­csal“ jár Cobdenék körül. A honvédelmi és hadi készületek, ama jelszó alatt: „Si vis pacem, para bellum“ ernyedetlenül folynak. Az izlandi partok s a csatornán levő szigetek folyton erődítetnek, a portsm­outhi hajógyárból ismét egy iír, 130 ágyús csavar hadi­gőzös „Marlborough“ szállt a tengerre. Beszélnek egy általános hadi tervről is, melyet Wellington, egy új császári grande armée síkraszállása esetére, kevéssel halála előtt készített, s az európai hatalmasságoknak megküldött volna. Épen most hallom, hogy „Vestal“ angol hadi­gőzös , rabszolga-kereskedő hajót hozott a havan­­nahi kikötőbe, melyek — a fenálló szerződvény daczára — rabszolgákat akartak Cubába, még pe­dig az ottani spanyol hatóság tudtával csempészni. Ezen ügy — a dolgok jelen állásában — fontos kö­­vetkezésű lehet. Körülményesen legközelebb, Kolozsvár, jan. 17. Városunk figyelmét egy gyilkossági merény fog­­lalkoztatja. Szacsvay, kir. tanácsos, Ördög-Kereszturi jószágán lakott az utolsó években, — egy éjjel több román ment udvarába, öreg szakácsát, ki kissé siket lévén, mélyen aludt, fejszével agyonfujták , s tán to­vább is­ mentek volna, ha meg nem akadályozódnak. A tanácsos úr rögtön Kolozsvárra futott, feladását megtette, két tettest fogtak el, kik a gyilkosságot már bevallották. Ez második merény már közelebbről Kolozsvár közelében. Ily események a napi tárgyak, mert a kolozsvári naptár nem tette ki a farsang kezdetét, talán innen azon zavar, hogy holtaink ajtaján álarczok­, szegle­teinken báljelentéseknek se hire, se pora. S ugy lát­­szik , hogy a farsangnak itt valamint kezdetét úgy véget se fogjuk megírhatni. Még csak nem is szán­­kózhatunk, nincs havunk. Eg­­etlen időtöltésünk a színház, mint legolcsóbb s mégis legépületesebb mulatság. Kaczvinczky társasága mulattat, s az erélyes igazgató most épen azon ponton áll, hogy a színházat minden concursus­­hirdetés nélkül, h­árom évre megkapta, s most a szer­­ződvény megerősítés előtt áll. A társaság igen szép pártolásnak örvend , van tele­ szinház s jutalomjáté­­oknál koszorú, taps s karperecz elég, s épen e pár­tolásból kiindulva, alig várjuk , hogy pár sarkalatos szerep, mint­ a szerelmes és fensőbb köri komikus, minél előbb betöltessék. Igen czélszerű azon intézke­dés is , miszerint leányszerepekre Munkácsi Flórát várják, valamint a szerelmesekre Molnárt s később Komáromyt. Mert sok vagyon abban, ha egy társa­ságnál több tag vagyon, ki haladhat még, kire a taps nem megy a múltért, hanem jövő élv remény fejében Azonban megengednek színi tudósítóink, ha búzájukba vágok. A megemlített egyéniségeken kívül van ott még két egyén, kit tisztelet, becsület, de igazság is nem lehet mindig elhallgatni. Ilyen Kovácsné a komikai vénasszonyok s vénleányok személyesítője a D­erek Desperata kisasszony, ki annyival figye­­lemre méltóbb, mivel még teljességgel nem érte el a 1 ’esperata korát, tehát művészet, mit kifejt. A másik­­kit említeni akarok, a társaság legjobb, legszerényebb s legszakértőbb tagjai egyike, ki néha eleitől végig játszik s még se játszik, kire az operaszemélyzet­­nél mindeneknek szemei ő­reá függenek, ki már annyi operát betanított, s annyi egyént képezett színpadunk­nak : ez G o c s E d n karmesterünk, ki bármelyik tár­saságnak méltó egyéne lehet. Ő van itt a társasággal, s üdvözöljük, hogy itt van. Annyit gondolkozom , mi lehet oka, hogy mostani színészeink s színésznőink nem bírnak magasabb kö­rökbe bejutni, mint jutottak a régiebbek. Pedig bizony bizony az nem ártana. Ha a színész, áitalába°n a mű­vész, se nem utazhat, se felsőbb körökbe nem juthat, úgy művészetünknek csak jelenje van , jövője nincs. Pe­dig művészet a nemzeti műveltség hévmérője. A mű­vészet a­ nemzeté, a művész koszorúja az egész nem­zet dicsősége. S valóban a magyar művészet, illető­leg a színészet pár tized alatt igen sokra ment, aligha hátrább állunk a többi nemzeteknél. Csak mi vagyunk Erdélyben kissé feledett és önfe­ledett helyzetben. De nem térve ki, megemlítendőnek láttam egy vendégünket, zongoravirtuóz C­y­­­e­r­á­k urat, Thomaschek egyik tanítványát, ki Prágából jött, s pár évet köztünk akar mulatni, míg néhány egyéni­séget, kik lehozaták, kiképez. A lapokban hallottam játszani, s mondhatom, mit a napokban róla láttunk, azonnal meggyőz. Miként a Bohemia (1852. 1. sz.) mondja: „előadása elegáns , igen kész“. Hallottam notturnoját, miben a Prager Zeitung (1852. dec. 5. sz.) „divatos érzelgőséget“ talált. Cyterák úr a na­pokban fel fog lépni, s néhány hangversenyt adand. S ennek annyival inkább örvendünk, mivel egy egyéni ki­­regschokktól oklevelet bir, melyben mint vir­tuózt ajánlja, igen sok élvezetet ígér. Az ember még nagyon fiatal, csinos, szerény ember. Vendégünket elől bocsátva, meg pár hazai egyéni­ségről kívánok pár szót, Erdély egykét veterán író­járól. A napokban látogatá meg Kolozsvárt, s illető­­leg magunkat is Ercsei József mérnök ur , Tor­­damegye Flórája, s több honi ismertetést tárgyazó czikkek­­ról. Búcsúzni jött. Tordáról uj állomására, Zalathnára ment. Mire itt kérni akarjuk, az, hogy vajha új állomása helyét is oly alaposan tanulmá­nyozná, s sietne ismertetni, mint Torda megyét. Tordáról lévén szó, mint irodalmi újdonságot em­líthetjük , hogy ottan Szabó Sámuel urnál épen most megy a befejező pont a Metamorphosisok és Eneisre. A fordító régóta dolgozik művén, s most be­fejezve, Pestre szándékozik küldeni, hogy napvilágot lásson. Nem láttuk a művet, nem mondhatunk egye­bet, minthogy szerencsét kívánunk pesti útjára.­­ Egy munka kezdi a figyelmet magára vonni, mi ugyan nem most jött ki, de 48-ban lővén, mondhatni újdonság: ez Dr. Ötvös Á­g­o­s 10 -tól Rejtelmes Levelek I. Rákóczy György korából, hat facsimilével S a titkos betűk és számok kulcsainak megismertető táblájával. Igen érdekes történeti mű azon korra, hol legfontosabb okleveleink ily titkos betűk homálya alá valanak rejtve ; s az érdemes férfi ezek megfejtésé­vel nagy hézagot pótolt Erdély történetirodalma meze­jén. A munka annyival hitelesebb, mivel egy férfiútól jött, ki a tudománynak, régiségeknek, főleg a római és magyar régi pénzeknek igen buzgó gyűjtője; s hogy az irodalomnak méltó tagja, bizonyítja azon mintegy ezerre menő, s különböző tudósoktól gyűjtött irodalmat s történetet érdeklő levélgyűjteménye. Ajánljuk a könyvet minden történetbuvár és barát figyelmébe. Tegnap temettük el az utolsónak nevezhető pró­kátort , Mezei Jánost, az élő Verbőczit. Az alapos törvénytudó, ki annyi tanítványt számlál e hazában, utolsó éveit itt élte, 13-án reggel nyelvét szél ütötte

Next