Pesti Napló, 1853. január (4. évfolyam, 845-868. szám)

1853-01-14 / 854. szám

1853. negyedik évi folyam. 854 ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Pesten. Évnegyedre 5 f. — k. p. Félévre . 10 ,, — „ ,, A havi előfizetés , mint a számonkinti eladás is megszűnt. Egy hónapral f. 30 k. p. Évnegyedre 4 „ — „ Félévre . 8 „ — „ Egyes szám . . 4 „ A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri-utcza Laffert ház 8. Szerkesztési iroda: Úri-utcza 8. sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. . Péntek, jan. 14-én. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négy­hasábos petit-sora 4 p. krjával szá­m­it­tat­ik. A beigtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj előre le­fizetendő a Magánviták négy­hasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre lefizeten­dő a PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalába. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünnep utáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap, reggeli órákban. TARTALOM. Francziaország pénzügyi állapota. Levelezések. (Newyork. Filmore elnök és Seward sena­tor közötti súrlódás. Reményei a demokrata és whig­­pártoknak. Emlékbeszédek az elhunyt Webster tiszte­letére. King alelnök és állítólagos utódja. Hírek Hava­­nából, Mexikóból, Sonorából. Pierce elnök levele ba­rátjához az uj cabinetre nézve. Hírek Montreálból, Chiliből, Újgranadából, New Orleansból.) Hivatalos. (Büntetés-enyhités. — Csász. nyílt parancs az egyletek iránt uj törvényes határozatokat rendelő. — Kinevezések.) Fővárosi hi­tár. Ausztria. (Bécsi hírek és események.) Francziaország. (Oroszország jegyzékiratáról az el­ismerés tárgyában. Dupin. Hírek. Larochejaquelein és Pastoret. A császár bajai I.Napoleon orvosai-Raous­­set-Boulbon.) Nagybritannia. (A „Morn. Chronicle“ párisi lev­ele. Ebédek és elfogadások Windsoriban. Az izlandi ur­al­­­király. — A kormánytagok fizetései. Gladstone vá­lasztási harcra Oxfordban.) Németország. (Berlin , Oldenburg , Holstein , Mün­chen , Darmstadt. Frankfurt.) Sp­anyolország. (A Cortes egybegyülendése. Uj vá­lasztási reform.) Törökország. (Prokop boszniai püspök tanúkat szerez becsületességéről. — Montenegrói határszél. — Leg­­újabb tevantei posta.) Amerika. (Buenos­ Ayresből fontos hir.) Legújabb. Telegrafi tudósítások. Vegyesek. (Tarlósatok. Nemzeti színház.) Műtár. (Carinus, históriai novella. Irta Jókai Mór.) FRANCZIAORSZÁG PÉNZÜGYI ÁLLAPOTA. A „Charivari“, mely bizonyos párisi bankárokat életével ostorozott, megszélittatott, hogy elméncz­­kedéseiben mérsékelje magát.­ A vaudeville és feuille­­ton írókat megintették, hogy a börzejátékot ne te­gyék életeik tárgyává. A „Moniteur“ pedig kiadta a múlt évi pénzügyi állapot kimutatását, melyet igen kielégítőnek talál, daczára annak, hogy a hiány az előre felvett 54 millió helyett 101 millióra emelke­dett. A Preuss. Wochenbl. a Moniteur ked­vező szám­adatait némely nem kevésbé kedvező ada­tokkal kívánja kiegészítni , miszerint p. o. Caisse des Retraites-be a júl. 1-től oct. 1-ig folyt évnegyedben 22 millió frank tétetett be, s csak 3 millió kivontatott vissza. 1851. május havában egy takarékpénztár alapittatott volt öreg emberek szá­mára , melybe azon év végén a bevételek még csak 1,212,000 francot tettek, s 1852. sept. végén a be­vételek 22,572,000 francra rúgtak, mind csupa napszámosok, vénasszonyok , mesterlegények, cse­lédek, katonák s matrózoktól. A nevezett lap ezen adatokhoz következő figyelemreméltó észrevételeket kapcsol : „Megengedjük, hogy már ezen egypár adatból kitűnik, miszerint dec. 2. óta Francziaor­­szágban munka és kereskedelmi forgalom a korábbi időszakhoz képest rendkívüli lendületet kapott. De ha a dolog mélyére tekintünk, ezen lendületet is szédelgésnek és biztos alapot nélkülözőnek találjuk.Egy szélfugalom, s az egész kártyaház összeomlik. Na­póleon Lajos a tőkét is a császári hatalomnak akarja alárendelni és czéljaira szolgálóvá tenni, hogy a ma­gán pénzügyekben is a mindenható öszpontosítás döntsön. S jelenleg a dolog annyira ment, hogy a szegénynek utolsó megtakarított fillére is a kormány sorsához van kötve. A júliusi monarchia ideje alatt az állodalmi rente mintegy 300.000 tőkepénzes kezében volt; jelenleg nem kevesebb, mint 1,200,000 személy részes abban , s jelenleg épen annyi millió franczia nyerészkedik a börzén, a­hány százezer azelőtt; úgy hogy kivált azon kis rentier­k, kik keservesen megtakarított fillérjeikkel hirtelen szeret­nének most már meggazdagodni, testestől lelkestől el vannak adva az új császárságnak. Mi történnék, ha az első ágyulövés megdördülne, s mindazon nagy s kis tőkepénzesnek álladalmi papírjaikat pénzzé akar­­nák tenni, vagy csak közönséges ügyleti rekedés esetén az emberek a takarékpénztárakat megrohan­nák , s számos millióikat visszakívánnák ? Külön­ben sem múlik el nap, hogy valami neves bankár részvényeket ne adna ki minden képzelhető dologra, só, réz , vas , kén, mindenféle ércz, vegykészítmény, szén és sziksóra. A mellett társaságok alakulnak, melyek egyszerre félszázával hirdetik a milliókat, p. o. 30 milliót uradalmak s erdők vásárlására, 50 mil. öntö­zési csatornákra , nem tudom hány milliót északafrikai vasútra, stb. Ez a papírözön a bankot is úgy elárasz­totta már, hogy ez mintegy 100 milliót kölcsönzött ki oly papírokra, mik akármint krízis beálltával egy fillérrel sem érnének többet, mint az 1793-diki assig­­naták. Egykor azt hitték , a részvénybankok egészen szi­lárd vállalatok, hacsak a részvényesek egész vagyo­nukkal jótállásra köteleztetnek. A következés Anglia­­- Amerikában az volt, hogy vagyonos részvényesek, ezen jótállást maguktól elhárítandók, vagyontalan személyeket állítottak előtérbe, mint névszerinti rész­vényeseket, vagy mi nem kisebb baj, a bankot, mely­nek főrészesei voltak, az ennél élvezett nagy kiterje­­désű hitel által, főleg magok részére használták fel, s az így szerzett tőkéket szédelgés nyerészkedésekre fordították. De mit tett a franczia kormány ? A S­o­c­i­é­t­e du crédit mobiliernek megengedte,hogy 60 mil­lió alaptőkére, csupán hasonló név szerinti értékű zá­log letétele mellett 600 millió kölcsönjegyet bocsát­hasson ki, s ezért magának 6 % kamatot fizettessen, s a börzejátékosokat főleg azzal édesgeti magához,­ hogy a börzei papírokra ezeknek teljes névszerinti értékéig ad ki kölcsönt, holott a bank állampapírok s elsőbbségi részvényekre csak az érték­e, s vasut­­részvényekre csak részéig ad kölcsönt, s azonkívül maga az új bank, vesz s vállal állampapírokat, vas­úti kölcsönöket s részvényes vállalatokat. S Napóleon Lajos kormánya legkevésbé sem­ ütközött meg abban, hogy az ilyen, minden biztos garantia nélkül megin­dított vállalat, mely szédelgésből akar gazdagulni, s egyedül agiotage által nyerészkedik , azon perezben meg kell hogy bukjék, mikor a papírok értéke előre nem látott események miatt 10—15 %-tel csökkenne. E papirok értékének nem szabad csökkenni. Sic vult, sic jubet — Fould és parancsnoka. De még itt sem állapodtak meg. A Consti­­t­u t i­o n n­e­m hirdeti, hogy a régebben alapított S­o­­ciété du crédit foncier a Société mo­bi­li­ér­e-rel fusiora lépend. T. i. azon 100,000 részvényből, mit az utóbbi bocsát ki, bizonyos szám annak tartatik fen; más szóval egyik szédelgés kö­­zösen­ kölcsönösen jótállóvá tétetik a másikért. Ve­gyük e mellett tekintetbe, hogy a törvényhozó-test Előfizetési fölhívás a PESTI NAPLÓ 1853-diki első félévi folyamára. Megjelenik e lap — hétfőt és ünneputáni napot kivéve — minden nap reggel. A szerkesztőség mindent elkövet e lap érdekességének növelésére , hogy az mind politikai részét, mind a lap műtárát illetőleg, az előfizetők várakozásának megfeleljen. Előfizetési föltételek : Vidékre postán küldve fél évre (január—junius) le­ft. — Negyed évre (január — martius) 5 ft pengőben. Pesten házhozhordással fél évre (január—junius) 4 ft p. — Negyed évre (január—mart.) 4 ft pengőben. Az előfizetés elfogadtatik Pesten a „Pesti Napló“ kiadóhivatalában, (úri-utcza 8. szám, az udvarban első emeleten) és EMICH GUSZT. könyvkereskedésében az úri- és kigyó-utcza szög­etén. __ Vidéken, minden cs. kir. postahivatalnál. — Az előfizetési leveleket és pénzeket bérmentesittetni kérjük. _________________________________________________ ____ _ EMICH GUSZTÁV, mint kiadó tulajdonos. A PESTI NAPLÓ MŰTÁRA CARINUS HISTÓRIAI NOVELLA. Irta JÓKAI MÓR.­­Folytatás. *) IV. Egyedül volt egy külön börtönbe zárva Sophronia. A napsugár csak egy kis kerek ablakon hatott le hozzá, s a­mint a térdeplő hölgy fejére sütött, a meg­dicsőülés glóriája látszott a körül sugárzani. Tagjait hófehér öltöny fedé, oly tiszta, mint fényes lelke. Arczán túlvilág­ nyugalom ült, melyben csak az elhatározottság kifejezése volt emberi. A börtön ajtaja felnyilt s belépett rajta egy magas délereg női alak, aranytól nehéz erszényt adva a bör­tönőrnek, ki nyitva hagyá utána az ajtót. Az érkezett hölgy nehéz selyem himatronba volt burkolva, melyet gyémántos fibulák kötének össze vállain, gazdag hajfürtéit ragyogó anadém körité fej­közepén, s az arról lefüggő fényes aranyfátyol finom­sága daczára sem engedé keresztüljátszani elfedett arcza vonásait. Köpenyredőinek elrendezése tanusitá ízlése nemességét s a szegleteit aláhúzó nehéz gyön­gyök előkelő rangját. Sophronia föltekinte a selyemsuhogásra, s egy höl­gyet látva maga előtt, meglepetve kérdezé: — Mit kívánsz tőlem római nő ? A hölgy felemelő anadémia fátyolét s egy arczot láttatott, minővel az istenasszonyokat szokták festeni, homlokán méltóság, ajkaiban kellem, arcza gödröcs­­kéin a titkolózó csáb és szemei sötétében az a mély kifejezhetlen gondolat, melybe az indulatok minden rejtélyei burkolóznak, ingerlő igézet minden vonás­ban s tiltó szomorúság, csodálatos játékai a borúnak és napfénynek, miket az égen szivárványnak, az em­ber arezon szenvedélynek hivnak. Lásd Pesti Napló 853. számát. Sophronia az első tekintetre hátra rezzent ez arcz elől, de rögtön mosolygva nyújtá felé kezét, nyája­san rebegve: — Testvérem, Glyceria. — Ne nyújtsd kezed, szólt szomorú hangon a hölgy. Ne ölelj meg. Az első percz, melyben meg­­pillantál, visszariaszta tőlem. Te iszonyodol ez arcz­­tól — és igazad lehet. Négy éve annak, hogy nem láttuk egymást, négy év alatt annyi átkot hallhatál rám mondatni, s oly tiszteletreméltó ajkakról, hogy nem ok nélkül döbbentél vissza tőlem, midőn arczom megismered. — Én nem szüntetek meg szeretni soha. — Örömest hiszem, de ne szóljunk arról. Téged új hited ellenségeidet is szeretni tanít, engem a sors mindenkiről lemondani tanított, a kiket szerettem. De jól van így, most nincs idő panaszra. Titokban előre megtudom, hogy a holnapi circus mulatságait keresztyén martyrok kinhalálával fogják bevégezni. — Történjék meg, a­mit Isten akar. Szólt Soph­ronia keblén összetéve kezeit. — Az égre! nem történik az meg. Kétszer akar­talak megmenteni, mind kétszer elkéstem vele; most jobbkor jövök. Cseréld el ruháidat az enyéimmel,­­vedd fel fátyolom , termeted az enyémhez hasonló, senki sem fogja a cserét észrevenni. Künn megbízott rabszolgám vár reád felnyergelt lovakkal, egy óra múlva atyád és kedvesed karjai közt leendsz. Glyceria fájdalomteljesen hunyta be szemeit, egy könnyet törve szét szempilláival, mintha mondta volna: „az én atyám, az én kedvesem !“ — És te ? kérdé Sophronia. — Én itt maradok helyetted. — És a holnapi circus játékai? — Velem lesznek befejezve. — Soha! Monda Sophronia magas versenyzéssel. — Miért ne úgy ? Téged szeretnek azok, a kik gyűlölnek engem, s kiknek egy szánó mosolyáért évek kínjait venném fel magamra. Ha kettőnk közöl egynek veszni kell, miért vesznél te el, kiért két­ségbeesnének ők, miért ne inkább én , kinek halálát megáldanák ? Te egy boldog éltet tartasz meg má­soknak, én egy keservet vetek el magamtól. Sophronia mindkét kezével megfogá testvére kezeit s tiszta szemeivel annak mély bánatú könnyes sze­meibe nézett. — Te voltál azon nő, ki elfogatásom éjjelén lo­vadat ajánlottad megmenekülésemre ? — ■ Miért hozod fel ezt. — Emlékezel rá, mit válaszoltam akkor ? — Azt mondod, hogy egy keresztyénnek nem sza­bad a veszély elől megfutni. — Azóta sok alakban láttam a halált és azt mon­dom újra. Ha Isten akarata az, hogy vér-halálom által dicsőítessék meg neve , teljesüljön az , én gyö­nyörrel veszem fel a martyr-koszorút, mely az id­­vezitő homlokát körtté, s áldani fogom a kezet, mely megnyitja előttem az égi üdv kapuját. Óh a halál nem hin azoknak, kiknek öröme a halál után kezdődik. — De azok, kiket itt hagysz ? ... — Ők meglátandnak túl a síron. — Hová őket a kétségbeesés fogja űzni. Óh hall­gass rám Sophronra. Te érted most két lény imád­kozik, a­ki mindkettő engemet átkoz. Ha ez irtózatos halált fölveszed, a túlvilágon sem fogsz találkozni velük, mert az élet borzalmai a Hadesig üldözendik őket; óh engedj meghalni, engedj elfeledve lenni engem, senkitől meg nem siratva, meg nem áldva, vissza nem óhajtva, érje egy napon két boldogság ősz apádat, egy — a te élted, más — az én halálom. — Nem ily keserű szívnek való a halál óh Glycerja. — Hiszed, hogy nem tudok nyugodtan szemébe nézni annak ? — Nem boldogultan. A halál új világ annak, a­ki lát, örök sötétség annak, a­ki nem hisz. — Legyen e sötétség rajtam. Engem csak egy élet terhe nyom, nem óhajtok újra élni, akarok el­múlva , elfeledve lenni, akarok pihenni látogatatlan sírban, elhagyva ezt a fényes semmit, melyben csak a fájdalom való. Te élj és örülj sokáig. — Oh Glyceria! miért kelle ily sötétté válni a te arczodnak ? — Ugy­e ? Valaha nem volt különbség kettőnk között. Lelkem oly fényes, arczom oly derült volt, miként tiéd; oly hasonlók voltunk egymáshoz még lélekben is, hogy atyánk is alig tudott bennünket megkülönböztetni egymástól. Még szerelmünknek tárgya is ugyanaz volt, s egymás előtt nem titkolok azt, s megegyeztünk benne, hogy ha ő választani fog, a másik boldogan lemond. — Bár választott volna téged, most boldogok le­hetnénk mind a ketten. — Fátumvan énvelemel testvér! Az istenek nem úgy akarták. Titkos ke­zek odafenn vadítják el az ember sor­­­­sát, s uszítják az életen keresztül, kit hát az, a ki lelkeikről számol? A férj,a kihez nőül menék, egy nyomorult li-i ber­tin volt, ki akkor jött, midőn Man­­liustól mellőzte­tóm, s egy rejtélyes iratot mutatva, mely atyánk ellen bi­zonyított, elárulva, hogy ő részese volt a Carinus elleni összeesküvés­nek, kényszerite, hogy nőül menjek hozzá. — És atyám téged ezért megátkozott. — Ne húzza vissza átkát soha. Teljesült az. E gyáva szolga elveszté fejét, mert a császár engem meglátott. E percztől fogva egész életem örök harcz volt, melynek fegyverei hízelgés és csáb. Atyámat kelle védni minden pillanatban. A­hány ember itt lé­lekzik , az neki ellensége mind! Gyűlöli a császár, mert nem hizelg neki, gyűlölik az udvaron ezek, miert becsületes , gyűlöli a nép, mert gazdag , gyű­löli minden bűnös, mert itt az erény összeesküvés­nek tartatik a vétek ellen. Egész Rómát kell­ meg­hódítanom , a ■ császártól a plebejusig, hogy az ő ősz hajszálait megőrizzem. Ott voltam Carinus or­giáiban, hagytam tapsolni magamnak az amphi­­theátrumban a népsöpredéktől, s hizelgni a silány udvaron ezek által, s hányszor téptem össze Mesem­­brius halálitéletét kihizelgve, kierőszakolva azt, ké­mek, demagógok, senatorok, lictorok és maga Ca­rinus kezéből. — És atyám ezért átkozott meg téged. — Igaza volt. Ez megvetésre méltó tett volt egy római patrícius leányától. Oh ne tudja ezt meg soha, mert ha megtudná, hogy ily áron él, megölné magát. — Te megtudod azt is, hogy hittársaim rejteke el van árulva, s azért siettél oda előre ? — Két nappal előbb tudtára adtam Manliusnak,de ő utált házamba lépni. Most nincs többé egyéb mód me­nekülésedre , és a sors legjobban lesz kielégítve így. A­ki miegérdemlő, s óhajtja is hogy meghaljon, meg­hal , s a­kik örülni fognak az életnek , és azt meg­érdemlik , boldogok lesznek, így lesz az jó. Térj vissza atyádhoz és kedvesedhez Sophronia, s menje­tek azután messze, messze innen. Folytatjuk.

Next