Pesti Napló, 1853. február (4. évfolyam, 869-891. szám)
1853-02-25 / 889. szám
1853. negyedik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Pesten: Évnegyedre 5 f. — k. p. Félévre . 10 „ — „ ,, A havi előfizetés, mint a számonlénti eladás is megszűnt. Egy hónapra 1 Évnegyedre 4 Félévre . 8 Egyes szám . f. 30 U. p. 13 11 11 11 11 11 • 4 „ ,, A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri-utcza Laffert ház 8. 889 Szerkesztési iroda: Úri-utcza 8. sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Péntek, febr. 25-én. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négyhasábos petit-sora 4 p. krjával számittatik. A beigtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj előre lefizetendő a Magánviták négyhasábos sora 5 pengy krajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre lefizetendő a PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalába. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve —jelen ívnyi alakjában mindennap, reggeli órákban. Telegraf tudósítások. Bécs, febr. 23. délután 4 órakor. A délelőtti órákban a cs. kir.Apostoli Felségénél könnyű láz állott be, de mely a ma reggel tapasztalt jelenségeket felebb nem fokozta. Bécs, febr. 24. reggel 7 órakor. Ö cs. k. Apostoli Felsége éjfél után kevés félbenszakasztásokkal, csöndesen aludt, s reggeli fölébredéskor fejnehézkességét és elfogultságát enyhébbnek érzé. Bécs, febr. 24. 1853. reggel 1 órakor. Ö cs. királyi Ap. Felsége betegségének jelenségei a délutáni órák folytában némi ingadozást mutattak. Az éjjel 10 óra tájban bekövetkezett könnyű láz minden ártalom nélkül folyt le. A csendes alvás, csekély télbenszakasztásokkal mostanig tart. Pest, febr. 24. Habár hibánkon kivül egy nappal későbben, még is a legszivesb készséggel és részvéttel sietünk. Ferenczy János ur Székes-Fehérvár polgármesterének hozzánk intézett „nyílt levelét 44 közleni, melyben az említett város közönségének nevében azon állításnak ellenmond, mintha L i b c n y nevű orgyilkos akár született, akár neveltetett volna Székes-Fejérvárott : T. Szerkesztő úr! Azon kebellázitó esemény, mely a cs. k. Apostoli Felségének f. hó 48-án orul lett megtámadásával a birodalmi fővárosban történt. Fehérvár város lakosainak szivében kétszeresen sajgó fájdalmat idézett elő, igen, kétszeres fájdalmat, mert ezáltal nemcsak a nagy magyar hazának érzi közös szégyenülését, hanem saját becsvesztésén és fealaztatásán is felfajog, miután a gyilkolás t undok merény elkövetője Libényi János szabólegény sz.-fehérvári születésűnek hiresztetett el. Ámde ezen birodalom-szerte elterjedt közlésre vonatkozólag nemcsak mondhatlan örömömre szolgál, hanem egyszersmind elhagyhatlan kötelességemül is ismerem Sz.-Fehérvár város összes lakosságának nevében ünnepélyesen kijelenteni, miszerint a hivatalosan tartott vizsgálat eredményéhez képest az alávaló orgyilkosnak szülei e városban sohasem léteztenek, a nyomori teremtmény itt helyütt nem született, s e jobb fiakat számláló város kebelében sem nevelkedett föl. Önnek tisztelt szerkesztő úr tapasztalt lojalitása jogosít azon reményre, hogy föntebbi nyilatkozatomnak becses lapját azonnal megnyitandja, mert meg vagyok győződve, hogy midőn egy amúgy is sokszorosan sújtott városnak becsülete forog kérdésben, annak e becsvesztés általi végbukását ön sem óhajthatja. Vajha bírnék oly tehetséggel, hogy felfogva Fehérvár város fiai és leányainak arczárói a lehulló érzékeny sajnálati kényüket, azok árjával írhatnám meg az Ö cs. k. Apostoli Felségén, szeretett Fejedelmünkön esett szerencsétlenség miatti mély fájdalmat ’. Ámde ha fölbuvárolnám is nyelvünknek mindazon szavait, melyek a sajnálat, a bánat, a részvét, és fájdaloméi : hiú kísérlet volna mind arra, hogy megtestesítsem azt, mit érezni csak a kebelnek sajáta. Látni kell, igen látni Fehérvár város népességét s ha mint megjelent tanuk olvastunk a szemekben , a lélek ime nyitott könyvében, bizonyára elismerendjük , hogy e nép nem színleli a bánatot, s nem álkülsővel adja fejedelméhez gyöngéd szeretetének, őszinte ragaszkodásának félreismerhetlen jelenségét, oh! mert azon kiolthatlan bizalom, melyet Ó cs. kir. Apóst. Felségének magyar hazánkban tett körutazása szított fel,s mely most elfeledhetlen emlékként honol minden kebelben, — elhervadhatlan röpkénynyé nevelte fel a vonzalom érzelmeit, hogy az legkegyesebb császárunk s Apóst, királyunknak dicső trónusát örökre folyja körül. Fejérvár város lakossága a gaz orgyilkost szive mélyéből átkozza. E nemes boszankodásnak, ugy hiszem, nem kell magyarázat. A városi nép, midőn ma reggel székesegyházunk harangjai a haladó isteni tiszteletre az egybehivót elzúgák, seregesen s önkényt gyűlt őszre ott; a legmagasb trón bajnoki, állami s községi hivatalnokok, iparosok és földészek, vének és ifjak egyiránt vetélkedének hálát adni az egek urának, ama nagy kegyelméért , hogy ő cs. kir. Apostoli Felségének felettébb becses életét népei java-és boldogitására megutalmazá. Lélekemelő volt az imára buzdult ezrek halk fohászait ellebbenni, s a „Tartsd meg Isten Ő Felségét“ intonálására mindenütt s minden kebelben egy érzelmet nyilvánulni látni! Imádkozunk és hálát éneklénk ! Magyarhon fiai és leányai imádkozzatok ti is , s miként egyesült erőkkel a nagybirodalom üdvét és boldogságát elnyerendjük, úgy egyesült imáinkkal Ő cs. kir. Apostoli Felségének, szeretett fejedelmünk fejére első Ferencz Józsefre leimádkozandjuk Istenünktől azon áldást, mely neki hosszú életet, mindenha szerencsét és sérthetetlen utalmat biztosítani fog. — Székesfejérvártt. febr. 22-én 1853. FERENCZY JÁNOS, polgármester. Székes-Fehérvár, febr. 22. * Mai napon tartatott a székes főegyházban, reggeli 9 órakor az ünnepélyes „Te Deum laudamus“ . Felsége éltének a veszély között Isten gondviselése által tett csodás megőrzéséért. — A szent miseáldozatot püspöki méltósága végezte. E hálaadó ünnepélyen egész díszben vettek részt az egyházi, polgári és katonai hatóságok s testületek, a mindkét nembeli tanuló ifjúság, a széhek s a lakosság sokaságától környezve. A tágas egyház a zsúfolásig tömve volt, a gyalog katonaságban volt felállítva. A boltok bezárva maradtak. *) E levél szinte minhibánk nélkül egy nappal elkésett. Leverőleg hatott a lakosság becsületes érzelmére az orgyilkolási merénylet hite, és százszorosan sújtott le minden fehérvárit e borzasztó hírnek azon része, mely a Fejedelem megtámadóját idevaló születésűnek mondotta. Azonban égnek akarata megóvta e gyalázattól szegény városunkat, miután a fejedelmi orgyilkosságot kisérlő őrült gonosztevő, megyebeli csákvári születés , és igy városunknak nem fia. — A mint értesültünk , a községi tanács hivatalosan fog hírlapok útján e tárgyban cáfolólag szólani. De az nem is lehet, Isten nem engedheti, miszerint ily gyalázatos szentségtörő szerénynek lehessen részese Székes-Fehérvárnak legmegromlottabb, legelvetemültebb fia, és hogy örökre beszennyeztessék történeti fénye s egykori ragyogó dicsősége azon városnak, melyben a magyarok 1-ső szentje István király országának s abban Europa védbástyájának alapját rakta le; — mely város harminezöt királynak s azok közt stabsburgi 1-ső Ferdinandnak — látta koronáztatását; — mely város kebelében tizenöt királynak bírja szent ereklye gyanánt hamvait; mely város büszke, őseinek a fejedelmek iránt minden időben tanúsított hűségére; — végre mely város jelenleg ősei erényeinek a hűségének méltó örököse ! — A városi községtanács, a cassino, a takarékpénztár és a kereskedelmi testület — felírás által fejezik ki örömüket a trón előtt, a fejedelem élete szerencsés megmaradása felett. Este a város fényesen ki fog világíttatni. 7. Balassa-Gyarmath, febr. 22. Folyó év febr. 20-án reggeli órákban, rendkívüli sürgönynyel érkezett, és a nép köztudomására jutott, hallatlan merénynek tudása, villám gyanánt átfutá a megyebeli minden rangú és sorsú néposztályok rétegeit ; általános borzadálylyal és undorral telt el a kebel és méltó haraggal fordult el e gyalázatos ténytől főleg azért, hogy egy állítólag magyar fiú, orgyilkossággal fertőztető, az égtől nyílt és egyenes szivüségre teremtett, magyarnak jellemét és nevét. Balassagyarmatit város 19 én este ünnepélyesen ki vola világítva, és 20-án a helybeli rom. kath. anyatemplomban, teljes szertartásu és ünnepélyű isteni szolgálat, tengersokaságu nép jelenlétében megtartatott Ö Felsége megőrzött drága és fontos életéért 1 Nyitra, febr. 22.*) Alig hogy ludunkra jutott azon iszonyatos merény, melyre egy gonoszlelkű ábrándozó Ö cs. k. felsége ellen vetemült valamint az, hogy az isteni gondviselés az orgyilkos kezekből a Felség életét kegyelmesen kimenté, legott siettünk hálánkat megvinni Istennek. Ő excja a püspök a vártemplomban ünnepélyes „Te Deum-ot“ tartott, melyen minden rangú hivatalnok az egész tanuló ifjúság a tanárokkal együtt, és minden királyát honszerelő alattvaló megjelent. Estve az egész város kivilágitatott vala. Itt-ott látható volt *) Lapjaink érdemes levelezőitől hazafius köszönettel vendjük, ha azon közös fájdalom nyilatkozásáról bennünket rögtön értesítenek , melyet a bécsi orgyilkos merény országszerte minden igaz magyarban szükségképen támasztó felsége képe az ablakokban kitéve. 84 órakor pedig a városon keresztül, a zenekar eljátszó „tarsd meg Isten királyunkat.“ A kivilágítást szemlélő nép a merény fölött méltó boszankodással nyilatkozott. Két gyújtogató fogatott be, kik is bűnöket beváltván a rögtönbirósági ítélet által kötél-halálra ítéltettek. Az első január 27, a másik pedig folyó hó 19-én végeztetett ki. Egy asszony szinte befogatott, ki férjét megölvén, elkövetett gonosz tettéért most börtönben várja méltó büntetését. Több gyilkoló és rabló zsidó is befogatott, kik jelenleg a rögtönbiróság előtt állanak. Művészlovagok mulattatják itt most a műkedvelő közönséget, mely is igen pártolni látszik e társaságot. Pest, febr. 24. co A canadai papi javak alapja az 1791—ki parliamenti határozattal vettetett meg, midőn a tartomány kétfelé osztatott külön képviseleti törvényhozással, egyszersmind elrendeltetett, hogy valahányszor parlag földek osztatnak ki mivelés alá, a kiosztott földnek egyheted részével egyenlő földterület hasitassék ki a protestáns papság fentartására és javára; mert megjegyzendő, hogy 1763-ig — midőn Canada angol kormány alá jutott — a lakosok többnyire katholikusok valónak, kik lelkészeiket önkénytes adakozással és tizedfizetéssel látták el; az angol kormány azonban új telepitvényeket hozván Angliából és Skótziából Canadába, a prot. lakosok papjai élelmezéséről ekként gondoskodott. E parliamenti határozat igen bőkezűleg jön életbe léptetve, mert a kiszabott egynyolczad helyett, felső Canadában egyheted, alsó-Canadában pedig egyötöd része a kiosztott földeknek tartatott fen a papság részére, annyira, hogy ez, törvényszerű illetékén felül körülbelől ötszázezer holdat nyert a gyarmat rövidségével. E földek többnyire 200 holdas táblákban lőnek kijelölve , s elválasztva egymástól a telepitvényesek lóidőit; ezek miveltetésére épen oly akadályul szolgáltak , mint nálunk Magyarországban a nem tagosított helységekben tapasztalható. Alsó-Canadában, hol a protestánsok száma csekély, e baj kevésbé volt érezhető. 1. Canadában azonban, a képviselőház (Assembly) csakhamar e javak megválthatását s visszavételét kezdte sürgetni, de sikertelen , mert a törvényhozó gyűlés (council) makacsul még azt is meggátolta, hogy ezen óhajtás a londoni parliament előtt kérvényileg kifejeztessék. Ezen egyenetlenségek nem csekély befolyással voltak az 1837 évi forradalom kitörésére s közvetve arra, hogy 1840-ben alsó és felső-Canada egybeolvasztassék. — Lord Sydenham az Anglia által küldött kormányzó-biztos mindent elkövetett e kérdés kiegyenlítésére s egy rendszabályt javaslott, mely minden hitfelekezetre egyiránt igazságos legyen. E rendszabályhoz képest a papi javaknak el kellett volna adatni, s az árösszeg kamatjaiból minden hitfelekezeti papnak egyaránt fizettetni. E mód el nem fogadtatván, később az van tervezve, hogy az eladandó javak ára két egyenlő részre osztassák, az egyik rész az angol és skót felekezet papjainak számukhoz aránylag — a másik rész pedig a többi keresztyén felekezeteknek adassák tőkéül. Ha ezen üdvös rendszabály akkor életbe léphet, a kérdésnek s a következett temérdek egyenetlenség- KI OZMÁN-BIRODALOM VISZONYAI. Tekintve ama nagy fontosságot, melylyel a keleti ügyek a jelen pillanatban bíznak, s ama növekvő részvétel, melyet ébresztenek , olvasóinknak kedves szolgálatot vélünk tenni, midőn egy jeles emlékiratból , mely az ausztriai és németországi új alakulásokkal szemközt az ozmán birodalomban fölmerült bonyodalmakra vonatkozik , a legjelentékenyebb helyeket kiemeljük , s utánok adjuk azon rajzot, mely ezen állam jelen helyzetéről a „Trieszt. Ztg.“ legjobban értesült levelezője tollából foly. Ila az európai ozmán birodalom belső feloszlásának ideje — mond az érintett emlékirat — csakugyan oly közel van , mint némelyek hiszik, ha nem sikerül többé az európai várakozó és közbenjáró politikának azultánok ingadozó trónját, úgy mint eddig, támogatni és oltalmazni (mert a keresztényeknek a muzulmánok közt keresztény fegyverek általi tényleges leküzdése többé már nem lehet czél); ha az átmeneti időszak a felolvasztás és véghanyatlás közt oly szegény a rájah népesség utanalakulásai és politikai kifejlésében, mint némely politikusok Új-Görögország állapotára utalva állítják, akkor végeredményig , más módok és eszközök vannak, Ausztria és Németország érdekeit keleten teljes érvényre juttatni , mint csupán oly irány követése által, mely az ausztriai német állam egyetemet Oroszországgal folytonos ellenségeskedésbe és háborúba fogná bonyolítani. Nem Oroszországnak haddal megtámadtatásában léteznek e módok és eszközök, sem Ausztriának Németországbeli kiszorításában, hanem az Oroszországgal összeértésben s Ausztriának Németországgall legszorosb kapcsolatában a politika és anyagi érdekek mezején; utóbbi tekintetben különösen egy ausztriai-német vámegyesületnek s a tömeges német gyarmatosításnak Magyarországban előmozdítása , s az ausztriai vasutaknak a délnyugati Németország vonalaihoz csatlakozása által. Ám vessünk egy pillanatot valamely ethnographiai képre. Az európai Törökország népessége következő: Moldva-oláh , a Dunától északra . 4,000,000 Szláv, a Dunától délszakra, tömegűken ......................................... 6,000,000 Görög kevert népek 600,000 (Thessaliában s a partmellékeken elszórva) örmény , zsidó sat . . 600,000 összesen vajah 11,500,000 Ázsiai ozmán . . . 700,000 Áttért s egyéb muzulmán 2,200,000 összesen törökhitű 2,900,000 a birodalom összes népessége 44,400,000 A moldva-oláhok Törökországtól már tényleg külön szakadtak; a 900,000 új görög jelentékeny csoportozatai, kivételével a byzantiniaknak, a görög határ közelében laknak. A folyam- és hegyválasztékok — délszakra a Dunától — a hat compact millióra terjedő, hatalmas illyr és bolgár szláv törzsek nyelv- és nemzetiségi határaival érintkeznek. A természeti és történeti vonzerő az illyreket az ausztriai törzsrokonokhoz , az utóbbiakat ellenben az orosz ősekhez vezeti. Már a karloviczi és passaroviczi tractatusok egykor az Erdélyország iparára és marhatenyésztésére nézve nélkülözhetten krajovai bánságot, az Alutával együtt, jelölték Ausztriának határokul. Hasonló vizi választék s egy vonal Viddintől a Caralai tengeröbölig, továbbá egy vonal Saloníchtől a Durazzo és Linguetta fok közötti valamely pontig, következéskép egy az illyr és katholikus kereszténytörzseket különösen befoglaló ntesgyézés fognak ama természetszerű birtokot kijelölni, melynek politikai és kereskedelmi uranalakzata Ausztria által, s igy közvetve az ausztriai-német állam-összeség által az európai Törökország feloszlása esetén leendne föltételezve, mialatt annak ama határoktól keletileg fekvő részei egész a dardanellákig, az Oroszországhoz mellőzhetlen csatlakozástól magukat el nem vonhatnák. Ha ezen idő elérkezett, melyben t. i. „Ausztriának“ sokszor emlegetett, de kevéssé vizsgált „German missiójaKeleten“ valódi irányba és határok közé leend vezetve, akkor egyszersmind az eszközök is megadvák — valamint a status quo-nak jelenbeni fentartására, úgy a nagy keleti katasztropha eshetőségére is, hogy ausztro-germaniai részről egyetértésben Oroszországgal, de nem ellenes harcban, a keresztény népek erkölcsi emelkedésének és anyagi jóllétének áldásait Európa leggazdagabb tartományiban eléressenek és biztosíttassanak. Mihelyt Szerbia és Maczedonia az ausztriai német műveltség és iparszorgalom körébe vonatott, legott — katonai úgy, mint kereskedelmi tekintetben — egy vasút építése Belgrádtól Salonichig, megoldja a gyakorlati nehézségeket az úgynevezett Sulina-kérdésben. Ezen vasút-vezetvénynek — szakértők állítása szerint — kevesebb földterületi akadályai vannak, mint a Bécstől Triesztig terjedő vonalnak. Salonich összeköttetésben a Dunával és a magyarországi vasutakkal, Trieszt mint kiindulási pontja a nyugat-ausztriai vasutaknak, ez új korszakban csakhamar Velencze és Genua középkori fontosságával fogna bírni, ha t. i. az indo-európai áru- és személyvonat Suezen át véglegesen a földközi tengerre leend vezetve. Valamely középpontból (p. o. Syrából) pedig egy kereskedő sem küldené áruczikkeit Sulinán át Belgrádba (és viszont), ha a vasútvonal Salonichtól Belgrádig rendelkezésére áll, mert a sulinai sorompónál , 9 lábnyi víznél a legnagyobb tengeri hajók horgonyt szednek s Galacznál egészen kirakod- Szerk.