Pesti Napló, 1853. február (4. évfolyam, 869-891. szám)

1853-02-25 / 889. szám

1853. negyedik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidéken: Pesten: Évnegyedre 5 f. — k. p. Félévre . 10 „ — „ ,, A havi előfizetés, mint a számonlénti eladás is megszűnt. Egy hónapra 1 Évnegyedre 4 Félévre . 8 Egyes szám . f. 30 U. p. 13 11 11 11 11 11 • 4 „ ,, A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig EMICH G. úrhoz intézendő, úri-utcza Laffert ház 8. 889 Szerkesztési iroda: Úri-utcza 8. sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Péntek, febr. 25-én. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések négy­­hasábos petit-sora 4 p. krjával számittatik. A beigtatási s 10 p. krnyi külön bélyegdíj előre le­fizetendő a Magánviták négy­hasábos sora 5 pengy krajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte min­denkor előre lefizeten­dő a PESTI NAPLÓ szerkesztő-hivatalába. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve —jelen ívnyi alakjában mindennap, reggeli órákban. Telegraf­ tudósítások. Bécs, febr. 23. délután 4 órakor. A délelőtti órákban a cs. kir.Apostoli Fel­ségénél könnyű láz állott be, de mely a ma reggel tapasztalt jelenségeket felebb nem fokozta. Bécs, febr. 24. reggel 7 órakor. Ö cs. k. Apostoli Felsége éjfél után kevés félbenszakasztásokkal, csöndesen aludt, s reggeli fölébredéskor fej­nehézkességét és elfogultságát enyhébbnek érzé. Bécs, febr. 24. 1853. reggel 1 óra­kor. Ö cs. királyi Ap. Felsége betegsé­gének jelenségei a délutáni órák folytá­ban némi ingadozást mutattak. Az éjjel 10 óra tájban bekövetkezett könnyű láz minden ártalom nélkül folyt le. A csen­­des alvás, csekély télbenszakasztásokkal mostanig tart. Pest, febr. 24. Habár hibánkon kivül egy nappal későbben, még is a legszivesb készséggel és részvéttel sie­tünk. Ferenczy János ur Székes-Fehérvár polgármesterének hozzánk intézett „nyílt l­e­­v­elét 44 közleni, melyben az említett város kö­zönségének nevében azon állításnak ellenmond, mintha L i b c n y nevű orgyilkos akár született, akár neveltetett volna Székes-Fejérvárott : T. Szerkesztő úr! Azon kebellázitó esemény, mely a cs. k. Apostoli Felségének f. hó 48-án orul lett megtámadásával a birodalmi fővárosban történt. Fehérvár város lakosainak szivében kétszeresen sajgó fájdalmat idézett elő, igen, kétszeres fájdalmat, mert ez­által nemcsak a nagy magyar hazának érzi közös szégyenülését, hanem saját becsvesztésén és fealaz­­tatásán is felfajog, miután a gyilkolás t undok me­­rény elkövetője Libényi János szabólegény sz.-fe­hérvári születésűnek hiresztetett el. Ámde ezen bi­­rodalom-szerte elterjedt közlésre vonatkozólag nem­csak mondhatlan örömömre szolgál, hanem egy­szersmind elhagyhatlan kötelességemül is ismerem Sz.-Fehérvár város összes lakosságának nevében ünnepélyesen kijelenteni, miszerint a hivatalosan tar­tott vizsgálat eredményéhez képest az alávaló or­gyilkosnak szülei e városban sohasem léteztenek,­­ a nyomori teremtmény itt helyütt nem született, s e jobb fiakat számláló város kebelében sem nevelke­dett föl. Önnek tisztelt szerkesztő úr tapasztalt lojalitása jogosít azon reményre, hogy föntebbi nyilatkozatom­nak becses lapját azonnal megnyitandja, mert meg vagyok győződve, hogy midőn egy amúgy is sok­szorosan sújtott városnak becsülete forog kérdésben, annak e becsvesztés általi vég­bukását ön sem óhajt­hatja. Vajha bírnék oly tehetséggel, hogy felfogva Fehér­vár város fiai és leányainak arczárói a lehulló érzé­keny sajnálati kényüket, azok árjával írhatnám meg az Ö cs. k. Apostoli Felségén, szeretett Fejedelmün­kön esett szerencsétlenség miatti mély fájdalmat ’. Ámde ha fölbuvárolnám is nyelvünknek mindazon szavait, melyek a sajnálat, a bánat, a részvét, és fájdaloméi : hiú kísérlet volna mind arra, hogy meg­testesítsem azt, mit érezni csak a kebelnek sajáta. Látni kell, igen látni Fehér­vár­ város népességét s ha mint megjelent tanuk olvastunk a szemekben , a lé­lek ime nyitott könyvében, bizonyára elismerend­­jü­k , hogy e nép nem színleli a bánatot, s nem ál­­kü­lsővel adja fejedelméhez­ gyöngéd szeretetének, őszinte ragaszkodásának félreismerhetlen jelenségét, oh! mert azon kiolthatlan bizalom, melyet Ó cs. kir. Apóst. Felségének magyar hazánkban tett kör­utazása szított fel,s mely most elfeledhetlen emlékként honol minden kebelben, — elhervadhatlan röpkénynyé ne­velte fel a vonzalom érzelmeit, hogy az legkegye­sebb császárunk s Apóst, királyunknak dicső trónusát örökre folyja körül. Fejérvár város lakossága a gaz orgyilkost szive mélyéből átkozza. E nemes boszankodásnak, ugy hiszem, nem kell magyarázat. A városi nép, midőn ma reggel székesegyházunk harangjai a haladó isteni tiszteletre az egybehivót elzúgák, seregesen s önkényt gyűlt ősz­re ott; a leg­­magasb trón bajnoki, állami s községi hivatalnokok, iparosok és földészek, vének és ifjak egyiránt vetél­­kedének hálát adni az egek urának, ama nagy kegyel­méért , hogy ő cs. kir. Apostoli Felségének felettébb becses életét népei java-és boldogitására megutalmazá. Lélekemelő volt az imára buzdult ezrek halk fo­hászait ellebbenni, s a „Tartsd meg Isten Ő Felségét“ intonálására mindenütt s minden kebelben egy érzel­met nyilvánulni látni! Imádkozunk és hálát éneklénk ! Magyarhon fiai és leányai imádkozzatok ti is , s miként egyesült erők­kel a nagybirodalom üdvét és boldogságát elnyerend­­jük, úgy egyesült imáinkkal Ő cs. kir. Apostoli Fel­ségének, szeretett fejedelmünk fejére első Ferencz Józsefre leim­ádkozandjuk Istenünktől azon áldást, mely neki hosszú életet, mindenha szerencsét és sért­hetetlen utalmat biztosítani fog. — Székesfejérvártt. febr. 22-én 1853. FERENCZY JÁNOS, polgármester. Székes-Fehérvár, febr. 22. *­ Mai napon tartatott a székes főegyházban, reggeli 9 órakor az ünnepélyes „Te Deum laudamus“ . Felsége éltének a veszély között Isten gondviselése által tett csodás megőrzéséért. — A szent miseáldo­zatot püspök­i méltósága végezte. E hálaadó ünne­pélyen egész díszben vettek részt az egyházi, pol­gári és katonai hatóságok s testületek, a mindkét nembeli tanuló ifjúság, a széhek s a lakosság soka­ságától környezve. A tágas egyház a zsúfolásig tömve volt, a gyalog katonaság­ban volt felállítva. A bol­tok bezárva maradtak. *) E levél szinte minhibánk nélkül egy nappal elkésett. Leverőleg hatott a lakosság becsületes érzelmére az orgyilkolási merénylet hite, és százszorosan súj­tott le minden fehérvárit e borzasztó hírnek azon része, mely a Fejedelem megtámadóját idevaló születésűnek mondotta. Azonban égnek akarata meg­óvta e gyalázattól szegény városunkat, miután a fejedelmi orgyilkosságot kisérlő őrült gonosztevő, megyebeli c­s­á­k­v­á­r­i születés , és igy városunk­nak nem fia. — A mint értesültünk , a községi ta­nács hivatalosan fog hírlapok útján e tárgyban c­á­­folólag szólani. De az nem is lehet, Isten nem engedheti, misze­rint ily gyalázatos szentségtörő szerénynek lehessen részese Székes-Fehérvárnak legmegromlottabb, leg­elvetemültebb fia, és hogy örökre beszennyeztessék történeti fénye s egykori ragyogó dicsősége azon vá­rosnak, melyben a magyarok 1-ső szentje István király országának s abban Europa védbástyájának alapját rakta le; — mely város harminezöt ki­rálynak s azok közt stabsburgi 1-ső Ferdi­nand­nak — látta koronáztatását; — mely város ke­belében tizenöt királynak bírja szent ereklye gyanánt hamvait; mely város büszke, őseinek a feje­delmek iránt minden időben tanúsított hűségére; — végre mely város jelenleg ősei erényeinek a hűségé­nek méltó örököse ! — A városi községtanács, a cas­­sino, a takarékpénztár és a kereskedelmi testület — felírás által fejezik ki örömüket a trón előtt, a feje­delem élete szerencsés megmaradása felett. Este a város fényesen ki fog világíttatni. 7. Balassa-Gyarmath, febr. 22. Folyó év febr. 20-án reggeli órákban, rendkívüli sürgönynyel érkezett, és a nép köztudomására jutott, hallatlan merénynek tudása, villám gyanánt átfutá a megyebeli minden rangú és sorsú néposztályok ré­tegeit ; általános borzadálylyal és undorral telt el a kebel és méltó haraggal fordult el e gyalázatos tény­től főleg azért, hogy egy állítólag magyar fiú, orgyil­kossággal fertőztető, az égtől nyílt­ és egyenes szivü­­ségre teremtett, magyarnak jellemét és nevét. Balassagyarmatit város 19 én est­­e ünnepélyesen ki vola világítva, és 20-án a helybeli rom. kath. anyatemplomban, teljes szertartásu és ünnepélyű­ isteni szolgálat, tengersokaságu nép jelenlétében megtartatott Ö F­e­l­s­é­g­e megőrzött drága és fon­tos életéért 1 Nyitra, febr. 22.*) Alig hogy ludunkra jutott azon iszonyatos merény, melyre egy gonoszlelkű ábrándozó Ö cs. k. f­e­l­s­é­g­e ellen vetemült valamint az, hogy az isteni gondvise­lés az orgyilkos kezekből a Felség életét kegyelmesen kimenté, legott siettünk hálánkat megvinni Istennek. Ő excja a püspök a vártemplomban ünnepélyes „Te Deum-ot“ tartott, melyen minden rangú hivatalnok az egész tanuló ifjúság a tanárokkal együtt, és min­den királyát honszerelő alattvaló megjelent. Estve az egész város kivilágitatott vala. Itt-ott látható volt *) Lapjaink érdemes levelezőitől hazafius köszönettel v­endjük, ha azon közös fájdalom nyilatkozásáról bennünket rögtön értesítenek , melyet a bécsi orgyilkos merény országszerte minden igaz magyarban szükségképen támaszt­­ó felsége képe az ablakokban kitéve. 8­4 órakor pe­dig a városon keresztül, a zenekar eljátszó „tarsd meg Isten királyunkat.“ A kivilágítást szemlélő nép a merény fölött méltó boszankodással nyilatkozott. Két gyújtogató fogatott be, kik is bűnöket bevált­ván a rögtönbirósági ítélet által kötél-halálra ítéltet­tek. Az első január 27, a másik pedig folyó hó 19-én végeztetett ki. Egy asszony szinte befogatott, ki férjét megölvén, elkövetett gonosz tettéért most börtönben várja méltó büntetését. Több gyilkoló és rabló zsidó is befogatott, kik je­lenleg a rögtönbiróság előtt állanak. Művészlovagok mulattatják itt most a műkedvelő közönséget, mely is igen pártolni látszik e társaságot. Pest, febr. 24. co A canadai papi javak alapja az 1791—ki par­liamenti határozattal vettetett meg, midőn a tarto­mány kétfelé osztatott külön képviseleti törvényho­zással, egyszersmind elrendeltetett, hogy vala­hányszor parlag földek osztatnak ki mivelés alá, a kiosztott földnek egyheted részével egyenlő földte­rület hasitassék ki a protestáns papság fentartására és javára; mert megjegyzendő, hogy 1763-ig — mi­dőn Canada angol kormány alá jutott — a lakosok többnyire katholikusok valónak, kik lelkészeiket ön­­kénytes adakozással és tizedfizetéssel látták el; az angol kormány azonban új telepitvényeket hozván Angliából és Skótziából Canadába, a prot. lakosok papjai élelmezéséről ekként gondoskodott. E parliamenti határozat igen bőkezűleg jön életbe léptetve, mert a kiszabott egynyolczad helyett, felső Canadában egyheted, alsó-Canadában pedig egyötöd része a kiosztott földeknek tartatott fen a papság részé­re, annyira, hogy ez, törvényszerű illetékén felül körü­l­­belől ötszázezer holdat nyert a gyarmat rövidségével. E földek többnyire 200 holdas táblákban lőnek ki­jelölve , s elválasztva egymástól a telepitvényesek lóidőit; ezek miveltetésére épen oly akadályul szol­gáltak , mint nálunk Magyarországban a nem tago­­sított helységekben tapasztalható. Alsó-Canadában, hol a protestánsok száma csekély, e baj kevésbé volt érezhető. 1. Canadában azonban, a képviselő­ház (Assembly) csakhamar e javak megválthatását s visszavételét kezdte sürgetni, de sikertelen , mert a törvényhozó gyűlés (council) makacsul még azt is meggátolta, hogy ezen óhajtás a londoni parliament előtt kérvényileg kifejeztessék. Ezen egyenetlenségek nem csekély befolyással voltak az 1837 évi forradalom kitörésére s közvetve arra, hogy 1840-ben alsó és felső-Canada egybeol­­vasztassék. — Lord Sydenham az Anglia által küldött kormányzó-biztos mindent elkövetett e kér­dés kiegyenlítésére s egy rendszabályt javaslott, m­ely minden hitfelekezetre egyiránt igazságos legyen. E rendszabályhoz képest a papi javaknak el kellett volna adatni, s az ár­összeg kamatjaiból minden hitfelekezeti papnak egyaránt fizettetni. E mód el nem fogadtatván, később az van tervezve, hogy az eladandó javak ára két egyenlő részre osztassák, az egyik rész az angol és skót felekezet papjainak szá­mukhoz aránylag — a másik rész pedig a többi ke­resztyén felekezeteknek adassák tőkéül. Ha ezen üdvös rendszabály akkor életbe léphet, a kérdésnek s a következett temérdek egyenetlenség- KI OZMÁN-BIRODALOM VISZONYAI. Tekintve ama nagy fontosságot, melylyel a ke­leti ügyek a jelen pillanatban bíznak, s ama növekvő részvétel, melyet ébresztenek , olvasóinknak kedves szolgálatot vélünk tenni, midőn egy jeles emlékirat­ból , mely az ausztriai és németországi új alakulá­sokkal szemközt az ozmán birodalomban fölmerült bonyodalmakra vonatkozik , a legjelentékenyebb he­lyeket kiemeljük , s utánok adjuk azon rajzot, mely ezen állam jelen helyzetéről a „Trieszt. Ztg.“ leg­jobban értesült levelezője tollából foly. Ila az európai ozmán birodalom belső feloszlásá­nak ideje — mond az érintett emlékirat — csakugyan oly közel van , mint némelyek hiszik, ha nem sike­rül többé az európai várakozó és közbenjáró politi­kának a­zultánok ingadozó trónját, úgy mint eddig, támogatni és oltalmazni (mert a keresztényeknek a muzulmánok közt keresztény fegyverek általi tény­leges leküzdése többé már nem lehet czél); ha az át­meneti időszak a felolvasztás és véghanyatlás közt oly szegény a rájah­ népesség utanalakulásai­ és po­litikai kifejlésében, mint némely politikusok Új-Gö­­rögország állapotára utalva állítják, akkor végered­ményig , más módok és eszközök vannak, Ausztria és Németország érdekeit keleten teljes érvényre jut­tatni , mint csupán oly irány követése által, mely az ausztriai német állam egyetemet Oroszországgal folytonos ellenségeskedésbe és háborúba fogná bonyo­lítani. Nem Oroszországnak haddal megtámadtatásá­­ban léteznek e módok és eszközök, sem Ausztriának Németországbeli kiszorításában, hanem az Orosz­országgal­ összeértésben s Ausztriának Németország­­gall legszorosb kapcsolatában a politika és anyagi érdekek mezején; utóbbi tekintetben különösen egy ausztriai-német vámegyesületnek s a tömeges né­met gyarmatosításnak Magyarországban előmozdí­tása , s az ausztriai vasutaknak a délnyugati Német­ország vonalaihoz csatlakozása által. Ám vessünk egy pillanatot valamely ethnographiai képre. Az európai Törökország népessége következő: Moldva-oláh , a Dunától északra . 4,000,000 Szláv, a Dunától délszakra, töme­gűken ......................................... 6,000,000 Görög kevert­ népek 600,000 (Thessaliában s a partm­ellékeken elszórva) örmény , zsidó sat . . 600,000 összesen vajah 11,500,000 Ázsiai ozmán . . . 700,000 Áttért s egyéb muzulmán 2,200,000 összesen törökhitű 2,900,000 a birodalom összes népessége 44,400,000 A moldva-oláhok Törökországtól már tényleg kü­lön szakadtak; a 900,000 új görög jelentékeny cso­­portozatai, kivételével a byzantiniaknak, a görög határ közelében laknak. A folyam- és hegyválasztékok — délszakra a Du­nától — a hat compact millióra terjedő, hatalmas illyr és bolgár szláv­ törzsek nyelv- és nemzetiségi határaival érintkeznek. A természeti és történeti vonz­erő az illyreket az ausztriai törzs­rokonokhoz , az utóbbiakat ellenben az orosz ősekhez vezeti. Már a karloviczi és passaroviczi tractatusok egy­kor az Erdélyország iparára és marhatenyésztésére nézve nélkülözhetten krajovai bánságot, az Alutá­­val együtt, jelölték Ausztriának határokul. Hasonló vizi választék s egy vonal Viddintől a Caralai tengeröbölig, továbbá egy vonal Saloníchtől a Durazzo és Linguetta fok közötti valamely pontig, következéskép egy az illyr és katholikus keresztény­törzseket különösen befoglaló ntesgyézés fognak ama természetszerű birtokot kijelölni, melynek politikai és kereskedelmi uranalakzata Ausztria által, s igy közvetve az ausztriai-német állam-összeség által az európai Törökország feloszlása esetén leendne fölté­telezve, mialatt annak ama határoktól keletileg fekvő részei egész a dardanellákig, az Oroszországhoz­ mellőzhetlen csatlakozástól magukat el nem von­hatnák. Ha ezen idő elérkezett, melyben t. i. „A­u­s­z­t­r­i­á­­n­a­k“ sokszor emlegetett, de kevéssé vizsgált „G­e­r­­man missiójaKeleten“ valódi irányba és ha­tárok közé leend vezetve, akkor egyszersmind az esz­közök is megadvák — valamint a status quo-nak je­­lenbeni fentartására, úgy a nagy keleti katasztropha eshetőségére is, hogy ausztro-germaniai részről egyet­értésben Oroszországgal, de nem ellenes harc­ban, a keresztény népek erkölcsi emelkedésének és anyagi jóllétének áldásai­t Európa leggazdagabb tartomá­nyiban eléressenek és biztosíttassanak. Mihelyt Szerbia és Maczedonia az ausztriai német műveltség és iparszorgalom körébe vonatott, legott — katonai úgy, mint kereskedelmi tekintetben — egy vasút építése Belgrádtól Salonichig, megoldja a gyakorlati nehézségeket az úgynevezett Sulina-kér­­désben. Ezen vasút-vezetvénynek — szakértők állítása szerint — kevesebb földterületi akadályai vannak, mint a Bécstől Triesztig terjedő vonalnak. Salonich összeköttetésben a Dunával és a magyar­­országi vasutakkal, Trieszt mint kiindulási pontja a nyugat-ausztriai vasutaknak, ez új korszakban csak­hamar Velencze és Genua középkori fontosságával fogna bírni, ha t. i. az indo-európai áru- és személy­­vonat Suezen át véglegesen a földközi tengerre leend vezetve. Valamely középpontból (p. o. Syrából) pedig egy kereskedő sem küldené áruczikkeit Sulinán át Belgrádba (és viszont), ha a vasútvonal Salonichtól Belgrádig rendelkezésére áll,­­ mert a sulinai so­rompónál , 9 lábnyi víznél a legnagyobb tengeri ha­jók horgonyt szednek s Galacznál egészen kirakod- Szerk.

Next