Pesti Napló, 1853. március (4. évfolyam, 892-917. szám)

1853-03-10 / 900. szám

rös rózsa szinte harminc évig tartott pártharca nagyobb fontosságú , és a népek életére nagyobb befolyású, mint azon események , melyeket napjainkban az emberiség geniusa szemeink előtt kifejleszt. Aggodalom a jövőért csak akkor foghatja el a honfi keblét, ha miveletien, nyers tömegek vezérlik, vagy idézik elő ezen eseményeket, tömegek , melyek hazát, törvényt, nemzetet nem szeretnek, a múltat nem ismerik , a jövőt nem sejtik , és igy néha mint komor felhő a léget tikkasztóvá teszik. A történet azon időtől fogva, hogy ama híres római íz élet mesterének nevezte, mindig igen hasznosnak találtatott arra, az ember állati ösztönein kívül nemesebb törekvéseket is kelteni, és a népeket úgy nevelni , amint az örök gondviselés által kitűzött tökéletesülési fok elérhetésére legczélszerűbbnek tartani szeretjük. Kedves tüneménynek vesszük mi azt, hogy jelenleg a történet tisztelői annyira megszaporodtak , és hogy irodalmunk bajnokai nagyobb szorgalommal, és úgyszeretettel mint valaha buzgókodnak nemzeti múltúnkat a tudomány világával felderíteni. Igaz, hogy történészetünk két csillaga: Fejér György és Jászay Pál nem rég lehullt, de ők úgy tűntek el, hogy azon meggyőződést vihették egy jobb világra, miszerint a visszamaradt nemzedék nemcsak fogékonysággal bír őseinek tetteit mint érdekes és mulattató mesét magának elregéltetni, hanem abból tanulmányt is kivonni , és az okok meg következmények összevetésével irányt találni, saját és honjának boldog jövendőjét biztosítani. Az emberi ismeretek mindinkább elágazódnak; tudományból tudomány keletkezik. Nézzük a tenné-észettudományokat, hány száma leányainak? Régibb korban még gyakran találjuk , hogy egy író saját közönségének oktatására nem elégedvén egy tudomány tárgyalásával, munkájában az akkori ismeretek foka szerint irt valamennyi képzelhető tudományokról. A históriát illetőleg, alig lehetett látni könyvet,amelyet bevezetésként Nagy Sándor és Julius Cäsar nagyhangú neveinek fitogtatásával ne igyekezett volna becsületes olvasójára hatni. De a mai kor nem ír csupán világtörténeteket, melyeknek Nimród és más ismeretlen társai elmaradhatóbb ködalakjai képezik lényeges tartalmát, hanem az emberiség nagy életéből kiválogat egyes korszakot, momentumot, vagy tüneményt, hogy ennek tüzetes kimerítő tárgyalásával az igazság istennőjének örök jelenléte kimutattassék. Nálunk vajmi nagyon ritkák azon történeti munkák , melyek nemzeti hústartalmú múltúnkból kiszemeltek volna bizonyos érdekes, vagy helyszerinti vagy cselekménybeni egészet; mintha minden egyes jó százados mulasztásokat akart volna pótolni, és annak szükségét érezte volna, hogy a történetírást nálunk mindig ab ovo kell kezdeni, lemondván a nagy mű alkatrészeinek teljes befejezéséről. Ez állapot nem kivétel nélküli, mert vannak nálunk is egyes megyék, egyes városok vagy évtizedek történeti leírásai, noha többnyire idegen nyelven, azonban ha az épen most megjelenő „Hunyadiak Kora“ czímű remek munkára tekintünk, nekünk úgy tetszik, hogy rögtön roppant haladást tettünk, mely irodalmunkat bármely nemzet irodalmának hasonszületésűvé tenné, ha ezen gyönyörű elmeszti.emény oly magánosan nem állna tudományunk mezején. Tudjuk, hogy hazánkban a háború kegyetlensége inkább dühöngött, mint Európának bármelyik országában, s hogy ez által sok irodalmi és okleveles kincseink elvesztek. A történetíró , ki lángeszével egyes korszakok felderítését magának kitűzte, kiválólag szükségli a legnagyobb részletekbe ereszkedő bizonyítványok használhatását. Mi azt tartjuk, hogy az irodalomnak e tekintetben nagy nyereségére szolgálna, ha mivelt honfiak találkoznának, kik születéshelyek, vagy valami szabadon választott városnak történetét megírnák, mert azon eredményen kívül, hogy az illető város lakosai nagy érdekkel fognák az ilyen munkát olvasni, és ez által bennek tán tartós hajlam a történészet iránt ébredni, a későbbi írók is az ily monographiákat legbecsesebb és leghitelesebb forrásul használhatnák. *) Az említett helységi történet kétnemű volna, úgy mint a hely vagy város története, azaz múltjának kinyomozása és tudományos felvilágosítása, és a város chronicája, mely a jelenkor eseményeinek folytonos feljegyzésében áll. Ámbár elég számú mai nap a hírlapirodalom, mely egyes helységek nevezetes eseményeit is közli , de itt alapos ellenvetés , hogy ezen közlések majd soha sem folynak szakadatlan sorban, s az író nem mindig szerezheti meg a kívánt hírlapok tökéletes számait, és hogy minden esetre kevesebb hitelességet érdemelnek , mint a fenebbi módon irt krónicák. Mióta a hűbéri rendszer fénykora alkonyodott, és az álladalom fenállhatására több erkölcsi feltételek kivántatnak , egyes városok története természetesen nem lehet oly kitűnő, mint a tarka középkor szakadozott politikai életében, mint a régi Göröghon országló városainak , vagy az olasz köztársaságok hadat viselt fővárosainak külső és belső élete ; de azért nem fogja senki tagadhatni, hogy vannak ma is oly befolyások, melyek különösen valamely városnak felvirágzását és emelkedését, vagy sülyedését és elszegényülését okozzák; hogy ámbár a törvényhozás az egész ország ügyeit veszi szembe, és rendeleteit az egész hon számára kibocsátja, mégis egyes városokban a törvények behozatala más, és hatása is más lehet, és különösen (ha már ahány ház, annyi szokás) minden város külön erkölcsöket, szokásokat, kereskedelmi és iparviszonyokat, képző- és jótékonysági intézeteket, mondákat stb. fog változatos minőségben hozhatni. Helybeli chrónicákból az illető város bal és kedvező eseményeit megtudni mindig különös élvezet lehet. A mivolt és igazszívű ember első sorba állítandja mindig a hon iránti szeretetet, ha a helybeli chrónicák felidézik emlékezetünkbe az ifjúságunkban élvezett gyönyöröket és örömeket, és elevenebben éreztetik velünk a régi kötelékek bensőségét , úgy hiszszük , hogy ama honszeretet is csak nyerni fog , mert lelkünk csak ahhoz ragaszkodik, amit megismerni és becsülni tanult. Irodalmunk e vidéken, mint látszik, nem annyira nagy számi, mint buzgó barátokat számlál. A szorosan vett hivatási munkáknak különösen nagy kelendőségök. Nagy baj azonban , hogy még Temesvárra sem érkeznek minden munkák, melyeket pedig sorra már minden folyóiratban tárgyaltak. A kiadók vagy nem bíznak az eladásban, vagy oly kevés számú példányban nyomatják a műveket,hogy nem jut minden városnak. Csak Garay Szent Lászlóját említjük, melynek sem első, sem második kiadását nem láttuk. Útjaink rosszasága több helyen meseszerű. Üres kocsik is néha oly hamar elsülyednek, hogy az emberek legsürgetőbb gondjuk leszállás által a kocsiról menekvést kisérteni. Oly jól hat az emberre, midőn a valósággal létesült országutakon kívül annyira komoly készületeket lát, a kövér alföldnek szilárdabb alapot rakni. Múlt évi július 10-én határozatba ment a vasút építése Szegedről Temesvárra. Ha ez — bár mielőbb — létesülend, kőanyagot is hozhat azon vidékekre, melyek eddig tán csak azért szenvedtek az utak calamitásában, hogy kavics vagy kőhöz semmikép nem juthattak. A jelen időszak kereskedésünkre nézve is kedvezőtlen. A lefolyt január hóban a török-osztrák Duna vámvonalán át forgalomba jött 12,439).. mázsa kávé, 30971)... közönséges, 14057)... mázsa finom fűszer, 8232)... mázsa czukor, 12254 mázsa finom , 23663 közép déligyümölcs, 38835 mázsa búza, 106026 mázsa másféle gabona, 1484 darab ökör , 14192 darab disznó , 70520 mázsa zsirneműek, 6901 mázsa égettbor, 598 m. bor, 26155 százkubikláb közönséges fa, 9877 százkubikláb munkafa stb. Ezen termesztményekben, a vámbevétel 25733 ft. 37 kr. volt múlt hónapban, holott 1852 évi jan. a vámbevétel 30304 ft. 37 kr. volt. Egyébiránt csak a forgalomba jött nyersbőrök száma nevezetes, mely áruból t. i. 650385g... mázsa volt múlt januárban kimutatva. Balaton-Füred, mart. 3. Azon bűnmerény, mely legkegyelmesb Fejdelmünk élete ellen (hála az egeknek , hogy sikertelenül) intéztetett, mély fájdalommal tölté el népünk kebelét, egyszersmind méltó boszankodással és gyűlölettel az elvetemült orgyilkos iránt; ki a nép ezen hangulatát tapasztala, meggyőződhetett, mily szeretet- és lelkesedéssel csügg ifjú Fejedelmén. A legkedvesb élet megmentéseérti hatalma múlt hó 27-én tartatott meg az egész környéken. Nagy örömmel fogadta a nép a magas kormánynak, a helységekben tartózkodó gyanús egyénekre vonatkozó erélyes rendeletét, mely szerint minden oly egyén, ki az éjszakát lakásán kívül tölti, vagy meghatározott időn túl érkezik lakására, az előjáróság által, melynek kötelessége azokra szigorúan felügyelni, befogatik , és az ujonczozó bizottmánynak, mely márt. 1-jén kezdő meg működését, adatik által; a társadalom e veszélyes kinövései igy talán majd ritkulni fognak. A rendkívül lágy tél miatt mezei gazdáink aggódnak, vetéseink a tél folytán víz alatt állottak, és most már harmadnap óta ismét esik; minden reményünk csupán a bortermelésre van szorítva, ámbár a hallatlan rész utak miatt az 1852-dik évi termésnek sincs ára. Míg az országszerte híres fogashalászat a Balaton jégmentes állapotánál fogva pangásnak indult, addig egy új neme a halászatnak lépett életbe , értem a jéghalászatot, ugyanis a környékbeli, de különösen a fürdői vendéglősök a pesti cukrászok s a t. példájára elhatározák , jeget szerezni bárhonnan; lehetett is a Balatonparton csáklyáks gereblyékkel felfegyverkezett kisebb s nagyobb egyéneket látni, kik kocsikon ülve igyekeztek a szél fordultával a víz közepén úszó jéghártyát birtokukba keríthetni; azonban a szél lecsendesedése oly magasra csigázta a jégszomjazók keseredettségét, hogy bizalmukat jövőre is a csalfa Balatonhoz elvesztvén, az ős Bakony erdőkoszorúzta hegységeibe vándoroltak, jég helyett hófuvatokat keresendők; hogy sikerrel jártak-e ? majd nyáron a fagylalt-adagok fizetésekor megtudandjuk, mert mig a pestiek azon remény fejében hogy jeget kaphatnak , 2 porral le, addig az itteniek 2 pk. fel szándékoznak szállítani, kerülvén akkor egy adag fagylalt sem többe sem kevesebbe 22 pk.nál. A fürdői főorvosi állomás a köztiszteletben részesült Adler József halálával megürülvén, fürdői főorvosul Balassa János orvostanár és több jeles orvosok ajánlatára Orzovenszky pesti orvos tanár neveztetett ki az illető uradalom által, mily hatást eszközölt ez már is a fürdőket használó közönségnél, bizonyítják a felügyelőséghez intézett levelek. A fürdők rendezését már elkezdek , a főorvos f. h. 8-áig váratik; a számos változásokat, melyek az uradalom által a kényelem előmozdítására tétetnek, majd szinte tudatni fogom; annyi bizonyos, hogy a fürdő új korszakba lép. A balatoni gőzhajó-társaság működéséről jövő levelemben szólandok, addig is Isten velünk. Tóparti. Domokos, aradi polgármester 489 sz. ivén: öszveséti 25 ft. e) Mtgos Gróf Andrássy György 577 sz. ivén : ő mtga 20 ft. - f) Mtgos báró Vécsey Miklós 579 sz. ivén : ő mtga 10 ft. — g) T. Blaskovics Bertalan ur 670 sz. ivén : Blaskovics Bert. 10 ft. — h) A pesti fazekasszéd 788 sz. ivén : öszvesen 10 ft. A tizenötödik közlemény öszvege: 551 ft. 52 kr. pp. Közli Mátray Gábor a nemz. képcsarnok-alakító egyesület titoknoka. *) Jeles gondolat és bölcs tanács! Szerk. elgondolván, hogy haragoddal szembe kellene állanom, oh atyám! hanem legalább éreztem, hogy a becsület sugalatát követem. „Lyonból a kocsi Genfbe csak másnap reggel indult. Én egy álmatlanul, könnyek s keserű érzések közt töltött éj után, legőszintébb vallomásra eltökélten, ültem a gyorskocsiba. Amint közeledtem a városhoz, hol találkoznom kelle veled, s hol te sorsom felett határozandál, bátorságomat váltva alélni s újulni éreztem. Végre jóravaló eltökélésem győzedelmeskedett, s estve Genfbe érkezve sietek a vendégfogadóba, hol szállva kelle lenned. Mily nagy volt meglepetésem, megtudva, hogy még aznap reggel visszautazál Lyonba, s mi útközben szembetalálkoztunk. Te atyám, ezt előrelátva a vendégfogadásnál számomra egy levélkét hagyál, mely e szavakat foglalá magában: „Egy hírnök, az estvn Lyonból érkezve tudtomra adá önnek kicsapongásait : nem bírnék magammal, ha ma estve Genfben találkoznánk, azért én visszatérek Lyonba, jöjön vissza oda, ott találkozni fogunk. Addig az atya szívszaggató boszankodása le lesz csilapulva, s ön bennem csak hideg hajthatatlanságát találandja egy bírónak, ki tolvaj felett mond ítéletet. ..“ „E levél olvasása után éreztem, hogy reám nézve mindennek vége. „A vendégfogadóstól szobát, papírt, tollat, tentát kértem, s leültem irni ezt, mit te, atyán, most olvasasz. „Egyetlen reményem maradt volt fen : hogy lábaidhoz borulván, s mindent megvallván, megbánásom , könnyeim , őszinteségem talán meglágyítaná téged. . . . „De most már mégcsak nyílt is hiában lennék, miután értesülve vagy rendetlenségeim felől, s mikorra megérkezném, az atyai szánalmat szivedben te visszafojtva, én benned csak hideg hajthatatlanságára találnék egy bírónak, ki ... . tolvaj felett mond ítéletet!“ „Igaz, atyám, én megloptalak, s e tolvajság százszor gyalázatosabb, mintha idegent loptam volna meg, ki pénzét legalább elzárja, te ellenben . . . fiad becsületére bizád pénzedet. — „Igten veled , atyám, én meghalok. — „Nem keilend pirulnom előtted . . . neked sem keilend pirulnod miattam. — „Néhány sort írok d’ Alfinénak. Tudja meg, hogy általai irtózatos bolonddá tartatásom tolvajságra, öngyilkosságra vezetett! Ez lesz egyedüli boszszuállásom. — „Szobámban hagytam a kis órát, mely egykor anyámé volt : add azt, atyám, nevemben az öreg Rozáliának, ki felnevelt, s mondd meg neki, hogy igen fájlalom tegnapelőtti nyerseségemet, de akkor nem birek magammal. — „Még egyszer, Isten veled, atyám, szegény jó atyám!! — „Midőn e világból kin ülni készülök, könnytelt szemekkel emlékszem vissza azon szavakra, melyeket búcsuzásodkor, gyöngéden kebledhez szorítván, mondás nekem : — „Édes, édes gyermekem, ne búsulj annyira... — „Oh atyám ! eh atyám ! pedig nagyon szerettelek ! Julián.“ E szivszaggató s annyiszor át- meg átolvasott levél olvasását nem egyszer szakaszták félbe Robert könnyhullatásai s nyögdelései; aztán szemeit megtörölvén zokogásoktól szaggatott hangon monda : — És a szerencsétlen gyermek meg is tartotta szavát! Én pedig bűnhődtem irgalmatlan szigorúságomért. Pedig a haz, valamint iránta mutatott hidegségem, csak látszó volt. Fájdalmasan hata meg ezen első hibája, melynek nem ismerem okát, s e gyászos után mindjárt első lépésénél a félelem s rettegés által akartam feltartóztatni; ismerem szivét! felfogám az ifjúság elragadtatásait; megbánására számoltam, mely megengedte volna engedékenynek lennem. De nem én tolvajnak neveztem őt, se szó megölte; egyszerre vettem levelét, s a halála felőli tudósítást. A vendégfogadós, elijedve fiam sápadt, kikelt képétől, midőn ez szobáját kifizetve távozott, követte őt s látta hogy két levelet tesz a postára, s aztán lassú léptekkel a Rhóna hídjára megy , hol meglehetős ideig mozdulatlanul állott a viz folyását szemlélve. A vendégfogadós már-már azt hive, hogy csalódott baljós sejtelmeiben , a mint hirtelen Juliánt a vízbe ugrani s eltűnni látta. Segítségért kiáltott! Hiába! Késő volt! Az éj igen sötét lévén, a csolnakosok hiában keresték szegény fiam testét ! A viz rohanó folyamát tekintve , halála igenis bizonyos volt! E hírre kétségbeeséstől őrülten d’ Alfinéhoz rohantam , meg akartam ölni e szörnyeteget! De azon nap elutazott volt Lyonból. Egy végső reményem maradt fen : a folyó hullámai által kétségenkivül kihányt testét megtalálni s eltemetni. Ekkor kezdődött borzasztó zarándokutam, mely után e vidékre jöttem , mert keresésem hiában való volt, Juliánom teste temetetlenül fekszik a Rhóna valamely örvényében! — Aztán felállott Robert s irtoztató gyülölség kifejezésével mutatva a távolban lábai alatt a mély völgyben kivehető d’ Alfiné házára, hozzá téve : — Oh bosszuló gondviselés; nem találhattam fel a szeretett áldozat tetemeit, de utamba küldted hóhérait! . . . Meg is lakóinak ezek bűnökért. » Folytatjuk. 51?. — HIVATALOS. F. é. febr. 25-én jelent meg a birodalmi törvénykönyv IIII darabja ; tartalma : 50 sz. Császári nyilt parancs 1855. február 16-áról, mely által Magyar, Horvát- és Szlavonország, a Szerb Vajdaság és temesi Bánságra nézve a törvényszékeknek hatásköre és illetékessége iránt polgári jogügyletekben (polgári törvénykezési) szabályzat bocsáttatik ki, s határoztatik , hogy az a különösen közzéteendő naptól kezdve életbe lépjen, melyen az e koronaországokban újólag szervezendő járási hivatalok (szolgabirói hivatalok) és a többi törvényhatóságok tevékenységüket megkezdendik. Budap. hir. Tizenötödik közlemény 6 cs. k. s Apest. Felsége I ső Perencz József legkegyelmesebb Fejdelmünk s Ő Fensége Albrecht cs. k. Főherczeg, magyarország hadi s polgári kormányzójának a nemzeti képcsarnok számára megszerzendő képeikre szentelt öszvegek felől. a) Magos Gaganecz József, eperjesi g. e. püspök 18 számú aláirási ivén: öszvesen 6 ft. pp. b) A fidő győri káptalan 66 sz. ivén : a ft. káptalan 25 ft. — c) Ngos Trifunácz Pál lugosi cs. k. kormánybiztos 478. sz. ivén: öszvesen 225 ft. 52 kr. d) T. Heim AUSZTRIA. Mailandból, az „A. All. Zig.‘ febr. 23. 24 és 25-kéről több rendbeli leveleket közöl, belőlök csupán a következő helyeket emeljük itt ki: A folyó hó 6kán elfogott felségárulók elleni per tárgyalása gyorsan halad elő, mert az mindjárt az istentelen merény utáni első napokban egy vegyes bizottmány kezeibe tétetett le, mely oly férfiakból alakult, kiknek megvesztegethetlen jogérzetöket s szigorú lélekismeretességeket magok a legmérgesebb nyelvek sem merészük megtámadni. A mi végzetteljes vasárnapunk óta történt befogatások biztos tudósítások nyomán már meghaladják a 600-at, de azok nagyobbrészt csak oly egyének, kik a legalsóbb néposztályhoz tartoznak. Ha tekintetbe vesszük ezt, valamint azon körülményt is, hogy mi a szó teljes értelmében a legszigorúbb ostromállapotban élünk , akkor minden ember előtt, ki az itteni viszonyokat csak hallomásból, vagy futólagos körültekintésből tanultalismerni , hihetlennek fog tetszeni, midőn hallja, hogy nálunk az élet- és vagyonbátorság még folyvást veszélyeztetve van. Imhol erre nézve egy meggyőző tanúbizonyság. F. hó 23-kán este a város első rendőri kerületében három rabló megtámadás történt, melyeket sötétarczú galád ficzkók követtek el, kik hasonló hosszú tőrökkel valónak ellátva, minőkkel a fhó 6kal ismeretes szabadsághősök szerepeltek. KÜLFÖLD. Németország. Oldenburg-ból írják, hogy az örökös nagyherczegasszony igen veszélyes beteg, mit azonban a közönség előtt még titkolni igyekszenek. A betegség egy görcsökkel összekötött mellbaj. Az örökös nagyherczegasszony tudomás szerint Szász-Altenburgi József herczeg leánya. Péter, a fiatal nagyherczeg, anyjának egy anhalt-bernburgi herczeg asszonynyak második házasságából született. Első házasságábóli első leánya Amália, görög királyné , kiről nemrég az angol lapokban azon mostanig még valósulást váró hir terjesztetett el, hogy viselős állapotban van. A boldogult nagyherczeg kora legjelesebb fejdelmeinek egyike volt, szavatartó, s őszintén alkotmányos érzelmű. Oroszország, Anglia, Dánia, Francziaország követelései ellenében Németország és Slezvig-Holstein ügyéhez becsületesen ragaszkodott, a kereskedelmi kérdésekben is csakhamar egyességre nyújta kezet, minden cselekvéseiben szelíd , békés és értelmes vala. Emlékezete áldott leend, s utódjának uralkodását, kit tulajdonainak örököséül rajzolnak, megvilágositani és szilárdítani fogja. (Alig. Ztg.) Francziaország, Paris, mart. 3. — A jelenlegi franczia kormány nem engedheti meg , hogy eredete publicistái vitatkozás tárgya legyen, mert ez által létezése könnyen kockáztathatik. A Constitutionnel az utóbbi időben egy czikk-sorozatot közölt a Bourbonok hibái és a Bonaparteok előnyeiről, s az Assemblée nationale, Guizot közlönye, azon czikkek ellen sorompóba lépett. Girardinis a Presseben és D’Arlincourt a legitimista Modeban hasonló polémiát közöltek a Constitutionnel ellen. A kormány ezen hírlapi czivakodásnak azzal vetett véget, hogy a nevezett három lapot megintette. Ezért most nagy zaj van az ellenzék táborában, ámbár meg kell vallani, mikép a kormány máskép nem tehetett. Az Assemblée nationale olvasóinak kijelenti, amikép a megintés után polémiáját félben kell hagynia. ,,Mi mindig igyekeztünk magunkat a történeti téren tartani — írja az Ass. n. —